Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-29 / 22. szám

Az első országos bajnokság Forró percek a Hajósok Házá­ban. A szőnye­gen egymást váltogatják a párok, az egyes súlycsoportok­ban nagy a küz­delem. Most ép­pen két karcsú, izmos, jó kiál­lású legény pró­­lálkozik, melyi­kük különb a szőnyegen. 'jgyes, kemény­kötésű gyerek egyik is, másik is, nem könnyű felülkerekedni egyiküknek sem. Az országos if­júsági bajnok­ságon, kivált a vége felé, egyik súlycsoportban sem adják ingyen a győzelmet. A 67 kilogrammosok csoportjá­ban meg különösen nehéz még a legjobbak dolga is, hiszen ebben a súlycsoportban komoly szerepet játszik a testsúly, vi­szont ügyesebben mozognak a birkózók, mint a nehezebbsú­­lyúak. Most is egyikük formás emeléssel viszi ellenfelét a ma­gasba, egy ügyes fogás és már­is kétvállán át esik a szőnyeg­re a kassai Tokár. Pedig ném A BRAT1SLAVAI TV MŰSORA: Kedd: 9.30 TV aktualitások 10.00 Ján Palárik: Inkognito — színdarab 18.10 Ifjúsági műsor 19.00 TV Híradó 19.30 Mezőgaz­zőgazdasági adás 15.00 Lóver­seny közvetítés Chuchleból 17.30 Hét lány — hét melódia 19.00 TV Híradó 19.30 Sportfél­óra 19.55 Vasárnapi poézis 20.00 Oscar Wilde filmvígjátéka 21.30 Zenei lexikon 21.50 TV Híradó. A BUDAPESTI TV MŰSORA: dasági műsor 19.45 Ifjúsági műsor 20.45 Az idő és a tudo­mány 21.45 Prágai Tavasz 1962. 22.05 TV Híradó: Szerda: 15.00 Iskolások műsora 16.00 Óvodá­sok műsora 19.00 TV Híradó 19.30 TV vígjáték 20.30 Francia filmvígjáték 21.55 TV Híradó; Csütörtök: 9.30 TV érdekessé­gek 10.00 Cseh filmvígjáték 17.30 Irány: Szünidő 19.00 TV Híradó 19.30 A nap kérdései 19.45 Békeverseny 21.15 Divat­bemutató közvetítése 22.00 Ze­nés revü 22.30 TV Híradó; Pén­tek: 15.00 Iskolások műsora 19.00 TV Híradó 19.30 Pillan­tás a szlovák irodalomtörténet­be 20.15 Vidám zenés műsor 20.45 Népek és tájak 21.15 Ki­csinyekről — nagyoknak. Iro­dalmi kabaré 22.00 TV Híradó: Szombat: 17.30 A jövő motoris­­táinák műsora 19.00 TV Híradó 19.30 A nemzetközi események­ről 19.50 Dalok körülöttünk 20.00 Hét kívánság — a nézők kívánságát teljesítjük 21.30 TV Híradó 21.50 Kinematofór — filmmagazin 22.30 Egy pohár bor a Devin borozójában; Va­sárnap: 10.00 Intervízió: Mit tudunk barátainkról 11.30 Me-Kedd: 17.45 Ifjú házasok problémái 19 00 Shakespeare: Rómeó és Júlia, KB. 22.00 TV Híradó; Szerda: 18.15 Ifjúsági híradó 18.30 Illik tudni 18.45 Orosz nyelvlecke 19.00 Rövid film 19.15 Politikai kommentár 19.30 TV Híradó 19.50 Szabad szél — szovjet film, kb. 21.20 Fehér asztalnál a pszichológu­sokkal 21.50 TV Híradó; Csü­törtök: TV Híradó 18.15 Tele­sport 18.45 Orosz nyelvlecke 19.00 Verdi: Nabucco Opera, kb. 22.00 TV Híradó; Szombat: 18.00 Rövid filmek 19.30 TV Híradó 19.45 Hétről hétre 20.05 Híres város Szeged — közvetí­tés a szegedi Nemzeti Színház­ból 22.30 TV Híradó; Vasárnap: 8.50 Mi újság a Futrinka-utcá­­'ban 9.40 Hétmérföldes kamera 10.00 Mit tudunk barátainkról? Vetélkedő Prágából 11.00 Em­berek a falvakon 16.25 A 22. számú Híradó 16.55 Kézilabda bajnokság közvetítése 18.30 Utazunk a világ körül Costari­ca 19.00 TV Híradó 19.30 A va­sárnap verse 19.35 Rövid film 20.00 Grieg-est Bergenből 20.30 Ki mit tud? 22.00 Telesport 22.15 TV Híradó. edzője, ő tanítja a fogásokra a Sanyit. Az új bajnokot. — Nem régen kezdtem a bir­kózást — mondja a Sanyi — jóformán csak tavaly június­ban, akkor léptem a Dunajplav­­bába. Egy esztendő és országos bajnokság, ez igen, ebből a fiú­ból még lehet valami. Dobos Sanyi a Kovosmaltban lakatos, Anti mester műhelyében és társaival együtt versenyben áll iiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiőiiiii Szerdán harsan a síp Szerda délután Chile négy stadionjában harsan a síp, jelezve a labdarúgó világ­­bajnokság kezdetét. Aricá­­ban Uruguay és Kolumbia válogatottja, Santiagoban Chile és Svájc csapata. Ran­­caguában Argentína és Bul­gária együttese, Vina del Marban pedig Brazília és Mexikó tizenegye áll ki egy­más ellen, hogy azután csü­törtökön a többi csapatok is megkezdjék az I962-es lab­darúgó VB mérkőzéseit. Csehszlovákia Spanyolor­szággal, a Szovjetunió Jugo­szláviával, Magyarország pe­dig Angliával játszik első mérkőzésén. Chilében nagy ovációval fogadták a csapatokat, külö­nösen nagy ünneplésben volt részük a braziloknak, nos, érthető, ők nyerték az utol­só világbajnokságot és ők a legesélyesebbek az idén is. A megnyitás napján azonban a rendező ország szempont­jából a santiagói stadion a legfontosabb, a világbajnok­ságot ugyanis a Chile-Svájc mérkőzés megkezdése előtt nyitja meg Jorge Alessandri, Chile államelnöke. A többi három pályán rádió útján közvetítik a megnyitóbeszé­det. A csapatok a megérkezés után többnyire „zárt ajtók" mögött tartották meg utol­só felkészülő mérkőzéseiket, sőt az edzéseket is. Vala­mennyi együttes titkolja taktikai felkészültségét, ez­ért a zárt ajtók, ezért a nagy titkolódzás A cseh­szlovák válogatott a Vina del Mar közelében lévő Qvebrada Verdeben ütötte fel főhadiszállását. A han­gulat javult, már nemcsak Vytlačil edző bizakodik a si­keres szereplésben. Egyéb­ként is általában ez a jelszó valamennyi csapatnál: biza­kodva, de nem elbizakodot­tan! Ez a helyes, a labdarú­gásban soha sincsen előre lefutott mérkőzés, nincsen biztos győzelem. iiiiiiimiiimiiimiiiiiiiiiiimiiim a szocialista munkabrigád cím­ért. Alkalmasint meg is szerzik, az akaraterő, kitartás nem hi­ányzik a Dobos Sanyikból. Zabosi gyerek, egyik ottani társa járogatott az edzésekre, hívogatta a Sanyit, hogy „gyere te is, meglátod, nem bánod meg.“ A Sanyi ment és való­ban nem bánta meg. Kivált most, hogy tarsolyában az or­szágos ifjúsági bajnoki cím! A Wenhart-fiú hívogatta, hogy a Dunajplavbában igen jó a kollektív szellem, dicsérte Meszes Pistát, az edzőt, Benza Jánost, a titkárt, meg Tóth Bé­lát, az olimpiást, Kormaňákot és a többieket, meg hogy azért is érdemes járni, mert férfias, kemény sport. Ment volna a Sanyi tüstént, csakhogy a ma­ma ellenezte — Még majd eltörik a nya­kadat — óvta a fiát, és Sanyi először szótfogadott. Később suttyomban csak eljárogatott az edzésre. Aztán amikor a szorgalmas edzés, a sportszerű életmód eredményeképpen a siker is kezdett mutatkozni, a mama sem ellenezte a birkó­zást A papa meg egyenesen eljárogat a versenyekre, szíve­sen nézi Sanyi fiát, ügyesen mozog a gyerek a szőnyegen. A mama aztán kérdezgeti ott­hon, hogy hát milyen is volt a verseny, jól birkózott-e a Sa­nyi? Jól birkózott. A kötöttfogás­ban annak idején Jihlaván még csak harmadik lett, a szabad­fogásban ő lett a győztes. — Tartottam Landától, a kö­töttben ő lett a bajnok, bár le­győztem, de kikaptam a ne­gyedik és ötödik helyezettől. A szabadfogásban reméltem, hogy jóban sikerül... Jobban sikerült. Landa ellen kétvállal győzött az újdonsült bajnok, majd a kassai Tokárt is kétvállal késztette megadás­ra. — Pedig eleinte féltem az edzéstől, még a kosárlabdától is ... Mert hát kosárlabdáznak is a fiúk. Már amennyire kosár­labdázásnak lehet nevezni azt a játékot, ami inkább a rögbire emlékeztet. Nem anyámasszony katonáinak váló játék, annyi bizonyos — Később aztán én is bele­tanultam ... — mosolyog Do­bos Sanyi. Egy kis kemény „be­­lemenésért" már nem kell a szomszédba mennie . . . Kemény, férfias sport a bir­kózás. Sportszerű életmód, ki­tartás, erős akarat kell hozzá. Dobos Sanyiban és a Dunaj­­plavba többi birkózójában meg­vannak ezek a tulajdonságok. Kéménykötésü, markos legé­nyek, Olyanok, akikre bátran rá lehet bízni a kommunizmus építését Erős, egészséges, bá­tor nemzedék. —s—f D, I, VAŇKOVÁ: (Folytatás) e g V s ž e\Yk őzt Vajon milyen hatáso­­xat akarnak elérni? Talán azt akarják bizonyítani, hogy „ala­posan" ismerik az életet és „már semmi sem lepi meg őket". Lehet, hogy részben iga­zuk is van és már valóban semmi sem lepi meg őket. No, de leszögezhetjük, hogy ők tartogatnák sok meglepetést környezetük számára és sok­szor bizony őszinte felháboro­dást váltanak ki. A fiatalok vi­selkedésében nyilvánuló pozitív és negatív jelenségek a jellem kibontakozásával párhuzamosan mutatkoznak. A serdülés évei­ben alakul ki az emberek, a társadalom és a munka iránti helyes viszony. Sok értékes, szép jellemvonásra tehetünk szert, kicsiszolhatjuk adott tu­lajdonságainkat, a nevelés és főleg az önnevelés útján válha­tunk igazán értékes emberekké. Gyakran előfordul, hogy a fiatalok a szülőkkel szemben is illetlenül viselkednek. Most egy fiatal lány naplójá­ból idézek: ,Ma összevesztem apukával. Hát tulajdonképpen mit is gondol rólam? Már nem vagyok kisgyerek és nem tehe­tem azt, .amit ő akar. Apu per­sze szintén az anyu pártján van. Nem akarják belátni, hogy a kémia tanárnőm egyenesen gyűlöl. Mindig kifogásol rajtam valamit, a lányok is (azt mond­ják, hogy azért nem szeret, mert szép vagyok. Az ellenőrző könyvecskémbe is beírta, hogy feleselek és szemtelen vagyok. De nem hagyom magam, mert úgyis nekem van igazam. Több­ször figyelmeztetett rá, hogy zavarom a tanítást. Mindig igazságtalan velem szemben. Apu és anyu is igazságtalanok. Mintha mindig én lennék a hi­bás s mindig velem foglalkoz­nak. Ezek a felnőttek mégis csak furcsák. Azt hiszik, hogy csakis nekik lehet igazuk. Drá­ga napiócskám legalább te vagy hozzám hű és neked mondhatom el, mi nyomja tel­kemet. Te tudod igazán, hogy én már felnőtt vagyok. (Ez a bejegyzés valószínűleg arra vonatkozott, hogy néhány nap­pal azelőtt megírta, hogy már sok mindent tud a szexuális életről és sokat gondol „Ő“-rá, a Žižka-iskolába járó szép fiú­ra.)“ Ugye, érdekes? Majdnem mindannyian átmentünk ilyen dackorszakon, azt hittük, hogy már „nagyok vagyunk". Vissza­emlékeztek még arra, hogy bi­zony mi is illetlenek voltunk szüléinkkel, tanítóinkkal, neve­lőinkkel szemben. Nehezen vi­seltük el a jóakaratukat, fi­gyelmeztetésüket és már eleve mindig ellenkeztünk. Ha való­ban „felnőttek" akarunk lenni, akkor elsősorban fegyelmezzük magunkat. Az osztályban volt egyszer egy igen eszes, de nagyon he­ves természetű tanítványom, sok bajom volt vele Mindig azt hitte, hogy „pikkelek" rá. El­határoztam, hogy komolyan be­szélek vele. Nemrég igen csúnya jelenet tanúja voltam. Az internátus folyosóján a takarítónő éppen felmosta a padlót. Idősebb asz­­szony volt. • A folyosón végig­­száguldott egy sereg fiatal le­ány, a városba siettek és köz­ben hangosan beszélgettek, vi­hogtak. A takarítónő közelébe értek, de az idős asszony hir­telen nem tudta a mosogató­rongyot felszedni a földről, mi­re az egyik leány nagymérge­sen hangosan ezt a megjegy­zést tette: mi az, vak? Nem látja, hogy erre megyünk? A lányok fontoskodva végigvo­nultak a folyosón és csak úgy repkedtek az olyan megjegyzé­sek, mint: nahát, ezek a hülye takarítónők! Az ilyen vén ba­nyák! (Folytatjuk) Nem állhat közénk: A fia­talember viselkedése bizony nem volt nagyon bíztató. Ne higyjen minden szónak. Mi­vel csak egy kis diákszere­lemről van szó, reméljük, isko'ai előmenetelét nem befolyásolta károsan. Egy szomorú diáklány: A TANÁCSADÓ fiatalember valóban szereti magát. Idegenben az ilyen hovátartozás nagyon hiány­zik. Ha nem hátráltatja a tanulásban, írjen neki és folytassa vele a barátságot. — Névtelenül ne küldje be a verseit. Szeretlek akkor is, ha nem akarod: Hibáját bevallotta, bocsánatot kért — egyebet nem tehetett. Ha ez nem volt elég és az ismerőse to­vábbra is haragszik, akkor azt ajánljuk, ne törődjön vele. A túlzott érzékenysé­get valószínűleg szakításra akarja felhasználni. „9. Rajtam a sor“: A mu­latságra nyugodtan meghív­hatja a fiút. A meghívást valószínűleg elfogadja, de ha esetleg mégsem, az sem olyan nagy baj. „Egy kis kíváncsi": „Il­lemszabály ABC" rovatunk­ból megtudhatta, hogy min­dig a fiú köszön előre a lánynak és sohasem fordít­va, Teljesen érthetetlen és kimondottan nevetséges, hogy a maguk falujában a lányok köszönnek előre a fiúknak, ha azok csoportban állnak. Ezt nem is nevezhet­jük szokásnak, hanem egy­szerűen a legnagyobb fokú neveletlenségnek a fiúk ré­széről, hogy azok elvárják, hogy a lányok köszönjenek nekik előre. S még megje­gyezzük, a lányok részéről pedig igen nagy csacsiság, hogy ezt meg is teszik. Okos lénne a fiúkat leszoktatni erről az illetlenségről, s rá­szoktatni őket a helyes vi­selkedésre. „Az ember az életével mond igent vagy nemet“: Barátnője viselkedése, hir­telen megváltozása érthe­tetlen. Nézetünk szerint kel­lett, hogy valami elhidegít­­se őt magától. Legjobb lett volna mindjárt akkor, ami­kor első ízben oly furcsán viselkedett és a másik lány­nyal ment el sétálni, meg­kérdezni tőle, miért nem megy magával, hiszen még édesanyja is felhívta a fi­gyelmét rá, hogy maga lent van a kapuban így rögtön az elején tisztázódott volna a helyzet. De még így is csak azt tanácsolhatjuk, hogy beszéljen vele őszin­tén, kérdezze meg, akaratán kívül nem bántotta-e meg valamivel, egyszóval min­denesetre meg kell tudnia, mi az oka a hirtelen válto­zásnak. Mert valami okának keli lennie gyerekkori ba­rátnővel nem bánnak így. Lehet, hogy az egész félre­értésen alapszik, éppen ez­ért szükséges hogy tisztáz­zák egymás között a dolgot. Ami a fiú viselkedését il­leti, azzal ne is törődjön, az ilyesmit nem szabad komo­lyan venni. Ügy láttuk, levelét nagyon rossz hangulatban írta. Re­méljük már elmúlt a rossz­kedve, nem gondol olyasmi­re, hogy kerülni fogja az embereket. Ugyanis éppen az ellenkezőre van szüksé­ge. Legyen minél többet emberek között, szórakoz­zon, emellett persze ne ha­nyagolja el a tanulást, a művelődést sem, Csak így érheti el azt, amit saját ma­ga is megírt. ftinmpm „Barátnő“: Mindenesetre nézesse meg még egyszer a kezét orvossal, mert csak ő tud tanácsot adni kell-e is­mét operálni vagy sem. Föl­tétlenül tartsa magát az or­vos tanácsához. Sz. Teréz: Keresse fel Bratislavában a plasztikai sebészet klinikáját, Parti­zánska u. 1. (volt Evangéli­kus Kórház), ott részletes útbaigazítást adnak a plasz­tikai operációkat illetően. Kell, hogy lássák magát és pontosan tudják; főiről' van szó, mert csak úgy tudják megmondani, hogy az operá­ció mennyi időt vesz igény­be. Azzal azonban számolnia kell, hogy a betegsegélyző csakis balesetből vagy ha­sonló sérülésekből szárma­zó (esetleg vele született) hibák eltávolítását téríti meg, amennyiben csakis szépséghibáról van szó, a költségek egy részét — at­tól függ, milyen jellegű az operáció — a páciensnek kell megtéríteni. „ČESŤ PRÁCI“ köszöntéssel mindenkit köszönthetünk, a nap bármely szakában. Búcsúzásnál „VISZONTLÁTÁSRA"-t mond mind az egyik, mind a másik fél. A „SZERVUSZ" vagy „AHOJ“ csakis a tegező viszony­ban lévő, bizalmas barátok, illetve barátnők köszönése. De tudni kell, hogy fiatal férfi sosem köszön így fiatal asszonynak, még akkor sem, ha tegezödnek és bizalmas jóbarátok. Egyetlen kivétel, ha gyermekkoruk óta isme­rik egymást, vagy osztálytársak voltak. A köszönéssel kapcsolatban még sok apróságra kell ügyelnünk, amik talán lényegtelennek tűnnek, s mégis a helyes köszönés elsajátításához tartoznak. Ügyelni kell példáid arra is, mikor köszönünk, vagy­is milyen távolságban kell lennünk az illetőtől akkor, amikor köszönünk. Nem szép ugyanis, ha még túl mesz­­sze vagyunk és máris köszönünk, mert ez egyrészt amo­lyan túlzott udvariasságnak hat, sőt mondhatnánk, alá­zatosságnak is tűnhet, másrészt — különösen forgalmas utcán, ahol sok a járókelő — az is előfordulhat, hogy észre sem veszik a köszönésüket. Túl későn köszönni viszont szintén csúnya, mert azt a benyomást keltheti, hogy nem akartunk köszönni, de az utolsó pillanatban mégis meggondoltuk magunkat. Tehát: akkor köszö­nünk, amikor az illető elé érünk, de még nem vagyunk mellette, Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a köszö­nést fogadni is kell tudni. Nem várjuk meg egészen, amíg kimondják / a köszöntő szót, hanem amikor már látjuk, hogy köszönnek, mielőtt teljesen kimondják, már fogadjuk is. Ami a férfiak köszönését illeti, egy nagyon fontos dologra kell ügyelniük: kalappal a fejen nem szabad kö­szönni! Akár férfit, akár nőt köszöntenek, a kalapot meg kell emelniök. Fölösleges nagy ívet leírni és a kézben sokáig tartani, de egy kicsit föltétlenül meg kell emelni s utána visszatenni a fejre. És még valami. A kalapot a köszönéssel egyidejűleg kell levenni, s nem úgy tenni, mintha hirtelen eszünkbe jutott volna, hogy a kalapot meg kell emelni, s csupán akkor érintjük meg „nagy­­sietve", amikor már csaknem elhaladtunk az illető mel­lett. Hangsúlyozzuk, ez nagyon illetlen. Férfiak, ne saj­náljuk a fáradságot — még télen sem! — emeljük meg kalapunkat és siltes sapkánkat is. Másféle sapkát — barettet, fülrehúzósat, stb. — nem kell levenni. (Folytatjuk) Dobos Sanyi kiemeli a „békából“ a kassai To­kárt és tussal győz. utolsó birkózó ő sem,, a tavalyi bajnokságon harmadik volt. A vezetőbíró a szőnyeg közepére inti a két birkózót s máris je­lenti a magasba lendített kar: — Győz Dobos! Kétvállal! A 67 kilogrammosok súlycso­portjában Dobos Sanyi lett a bajnok. Az országos ifjúsági bajnokságon szabadfogásban bajnoknak lenni szép teljesít­mény. Büszke a tanítványára Meszes Pista, a Dunajplavba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents