Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-05-29 / 22. szám

Havannában MEGNYÍLT A CSEHSZLOVÁK KULTÚRA HÁZA Dr. František Kahuda iskola­ügyi miniszter, a csehszlová­kiai kultúrkül­­döttség vezető­je május 15-én Havannában ünnepélyes ke­retek között megnyitotta a Csehszlovák Kultúra Házát. Az ünnepségen részt vett Dr. Armondo Hart Davalos, a ku­bai forradalmi kormány isko­laügyi minisz­tere, Dr. Anto­nio Nunez Ji­menez, a Kubai Tudományos Akadémia elnö­ke és más kubai közéleti kiváló­ságok. A Cséh-' szlovák Kultúra Házát Havanna legforgalma­sabb kőrútján építették Pokorný mér­nök tervei sze­rint. Az épület­ben kiállítási termeket, könyvtárat, ol­vasótermet és hangverseny-* termeket he­lyeztek el. Ké­pünkön az első látogatót látjuk /Qf3a rátság - serlegért Hetvenkét szlovák és három magyar együttes nevezett be hazánk felszabadulá­sának 17-ik évfordulójára ren­dezett Barát súg-serleg színját­szó versenybe. A 72 szlovák együttes Pezinokban és Modran küzdött az elsőségért, a magyar együttesek pedig Magyarbél. és Vők község kultúrházában. A ■■magyarbéli CSEMADOK nagyon jó szervezőnek bizonyult, ami­kor kétszer egymásután az utolsó helyig megtöltötte néző­vel a béli kultúrházát. Sajnoha elvtárs, a bírálóbizottság elnöke az értékelésben ezt hangsúlyoz­ta is és megígérte^ a magyarbé­lieknek, Ipgy a jövőben is ná­luk rendezik meg a Barátság­serleg színjátszó-verseny ma­gyar fordulóját A verseny első napján a Csal­lóközi Színház lépett fel, Viktor Rozov Felnőnek a gyerekek cí­mű vígjátékával. A dunaszer­­dahelyiek színvonalas előadást nyújtottak. A darabválasztást és magát az előadást magasan értékelte a bírálóbizottság. A rendező Szuchý M. Emil jó munkát vágzett a dunaszerda­­helyt együttesben. Az előadás­nak kitűnő ritmusa és atmosz­férája volt. A jellemábrázolás terén is1 szemmel látható volt , a rendező munkája, és ha mo­dernebb, szellősebb díszletben játszották volna Rozovot, nem lett volna az előadás kárára. « verseny második és har- I madik napja Kónya Jó­zsef írói győzelmének je­gyében zajlott. A második na­pon a vóki kultúrházban a ré­­teiek adták elő nagy sikerrel Kónya Mi is emberek vagyunk című színművét, a verseny har­madik napján pedig a béliek mutatták be kultúrházukban Kónya József legújabb darabját a Senki fiá-t. Kónya József Mi is emberek vagyunk című színműve nagyon Csak ne maradion fellángolás Hírnevük még alig jutott to­vább annál a néhány községnél, ahol felléptek. De hát a kezdet nehéz. A hírnévért meg kell küzdeni. Egy év kevés rá. Mert éppen egy éve alakult meg az Oj Nemzedék Kassán. — Hasonló művészegyüttest akarunk létrehozni, mint a bra­­tislavai Ifjú Szívek, — mondja némi önbizalommal az együttes vezetője, szervezője, lótó-futó­­ja és mindenese, Kürti Lajos. De hogy ne vágjunk elébe a dolgoknak, kezdjük szépen sor­jában. Az egész úgy indult, hogy 1961 tavaszán a kassai magyar tannyelvű Általános Középiskola szülői munkakö­zössége műsoros estet rende­zett. Ősz* sőt tar koponyájú emberek, mert egyetlen fiatal sem volt köztük. Alaposan meg­szégyenítették a fiatalokat, akik lelógó orral, de azért fia­talos daccal vették ezt tudo­másul. Suli Károly CSISZ-elnök is­mert néhány főiskolai hallgatót, nekik is elbeszélte a nagy szé­gyent. Mint ilyenkor ■ szokás, összedugták a fejüket. Szégyen ide, szégyen oda, tenni kell valamit. Az iskola igazgatója Rácz Olivér örömmel fogadta a fiatalok kezdeményezését és segítette őket. Sikerült is ösz­­szehozniuk egy műsoros teadél­utánt és egy szerzői estet. Ám a főiskolán beköszönött a vizs­gaidő, majd a nyári szünet, s a vajúdó együttes szétszéledt. Már-már úgy látszott, hogy a nemes elgondolás befullad a kezdeti nehézségekbe. De a fia­talok nem hagyták annyiban. Az iskolaév kezdetén ismét ne­kiláttak a szervezésnek. Külö­nösképpen a gépészeti fakultás hallgatói lelkesedtek az ügyért. Kürti Lajos, Majoros István és még jó néhány gépészmérnök­hallgató kezdeményezésére a IV. évfolyam barátságot kötött a középiskolával. Próbál a tánccsoport. Először tánccsoportot alakí­tottak,-s könnyű esztrádműsor­­ral próbálkoztak. — Féltünk, hogy kezdemé­nyezésünk megbukik. Támoga­tás és irányítás nélkül a saját erőnkre voltunk utalva, — em­lékszik vissza Majoros István, a tánccsoport vezetője. — Még szerencse, hogy jó tanítóra akadtunk Hefnerka Olga szemé­lyében, aki komponál, tanít, és ha kell zongorán kísér. A cso­port tagjai: Darvas Laci, Hor­­vát Sanyi, s a többiek ügyes gyerekek, s ami a legfontosabb, kedvvel táncolnak. .» Első nyilvános fellépésük, olyan bemutató-féle a hazai közönség előtt, a múlt év no­vemberében volt. Sikerült, Utá­na vendégszereplésre indultak. A siker Csécsen sem maradt el. Ez egy kis buzdítás is volt a kezdet kezdetén. , A tapogatózás után már egy­re gyakrabban gondoltak egy valóban művészi, állandó együt­tes létrehozására. Felvették a kapcsolatot a CSEMADOK járá­si titkárságával. Itt is megér­tésre találtak. Egy kultúrter­met biztosítottak a fiataloknak. Éppen idejében, mert.benevez­tek a járási ifjúsági alkotóver­senyre. Kevés volt az idő. Szor­galmúk dicsérete hogy így is három első és két második he­lyezést értek el. időszerű darab. Problémája, a cigánykérdés, még mindig gon­dot okoz hazánkban. A réteiek Pomíchal elvtárs rendezésében kifejezték a darab légkörét, és lelkes kollektív játékuk magá­val tudta ragadni a közönséget. Ebben az előadásban is kifogá­solta a bírálóbizottság, hogy az első és második felvonásban a darab kárára volt a túljátszás és a kaHkírozás. Béla és Lina az erőltetett „cigányos“ hang­­súlyozással mosolyt fakasztot­tak a nézőben, rokonszenv he­lyett. És ezt nem lehet össze­egyeztetni a darab és az író szándékával. Harmadik napon ősbemuta­tónak voltunk szemtanúi. Kónya József Senki fia mai darab a javából. Amphyt­­rion — ötlet, amelynek monda­nivalója erősen a mához szól. A háború borzalmainak követ­kezményeit mutatja be megrá­zó erővel. A magyarbéliek elő­adása színvonalas volt, talán az előadás egyes részei őszintéb­ben és szuggesztívebben hatot­tak a dunaszerdahelyiek elő­adásánál, amit magasan érté­kelt a bíráló bizottság. Az elő­adás hangvétele könnyed és közvetlen volt. Bizonyos jelene­sek szuggesztív erővel hatottak a nézőkre, és ezek a részek már megközelítették a hivatásos színészek színvonalát Néhány kitűnő színészi teljesítményt is láttunk a magyarbili színpa­don. A Turainét játszó Bauer elvtársnő, aki egyben a darab rendezője is, a fesztivál egyik legjobb színészi teljesítményét adta. Komoly konverzáló kész­séggel, közvetlenséggel és szug­gesztív erővel kötötte le figyel­münket Fülöp Pé*er a doktor szerepében. Kár, hogy nem valósították meg az előadás utáni kiértéke­lésben elhangzott véleményü­ket, hogy a darabot modern színpadon, jelzett díszletben akarták eredetileg színre hozni. Ez még jobban e’ősegítette vol­na a színészi játék közvetlen­ségét, mivel a színészeknek na­gyobb területük lett volna a szabad játékra. Összegezésül még annyit, hogy a Barátság-serleg színját­szó-versenyből a magyar együt­tesek is méltóan kivették ré­szüket és reméljük, hogy a jö­vőben még nagyobb számban vesznek részt a nemes vetél­kedésben. K—s Apróságok • Paul Robesont, a világhírű énekest meghívták az accrai egyetem zenei és irodalmi tan­székére. A ghanai kormány meghívásának célja, hogy a tanszék elősegítse Afrika kul­turális és zenei hagyományai­nak feltárását. # Shakespeare-év lesz 1964- ben. 400-ik születésnapját ün­nepük 1964. április 23-án. Eb­ből az alkalomból szülővárosa Stradford on Avon nemzetközi színházi találkozót rendez kiál­lításokkal, amelyeket már egy újonnan épült Shakespeare­­központban rendeznek meg. * * * • Első ízben vesz részt az idei Karlovy Vary-i filmfeszti­válon a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kuba, Mali, Sze­negál, Uruguay, Marokko és Kolumbia filmművészete. — Az irodalmi színpadnak nagy sikere volt a csehszlová­kiai magyar költők verseiből összeállított műsorával, — be­szél szinte felvillanyozva az első sikerekről Kürti Lajos. — Ezenkívül Halász Anna éneklé­sét és Bakai Géza szavalatát jutalmazta még első hellyel a bizottság. A tánccsoport He­­merka Olga Martoái gyertyás­­táncával nyert második, helyet. „Természetes hangsúllyal gyerekek“, — oktatja az irodalmi színpad tagjait Suba Elemér rendező. A kép jobbszélén az együttes vezetője,Kürti Lajos. Meghallgattam... Dokumentum-játék hangzott el május 20-án a Cseh­szlovák Rádió magyar adásában Véres pünkösd címmel. A rádiójáték az 1931-es munkás- és parasztmozgalma­­kát eleveníti fel, konkrétabban szólva a kosuti hősöknek állít emléket. A darab pozitív hőseit ismerjük, élnek és dolgoznak köztünk, azokon kívül, akiknek az életét kioltotta a pus­kagolyó. Ügy vélem, hogy a Véres pünkösd című rádió­játék rászolgál a dokumentum-játék elnevezésre, mivel a szó szoros értelmében vett történelmet pergeti vissza a zene és a szó segítségével. Mondjuk meg mindjárt azt is, hogy hatásos formában. Az egyórás rádiójáték mind­végig leköti a hallgatók figyelmét (akik nem hallották, sajnálhatják) és a technikai lehetőségek felhasználása elevenné tette az előadást. A dokumentum-játék szerzője a tehetséges, fiatal rádiórendező Klimits Lajos, aki több évet élt a történet színhelyén Kosúton, jónéhányat ismert azok közül, akiket névszerint szerepeltet a rádiójátékban. Éppen ezért élet és sors-történeteket tudott megrajzolni né­hány mondattal. így nemcsak az író, hanem a hallgató is személyes ismeretségbe került azokkal, akik nem riadtak vissza a megpróbáltatásoktól és harcolni tudtak egy emberibb életért. A kosuti hősök így is méltó emlékművet kaptak. Ez a szerző, valamint a rádió érdeme. Múltunk és történel­münk felelevenítése erkölcsi kötelességünk. Ha a múltat idézgetjük, azért tesszük, hogy meg tudjuk becsülni a mát és tisztelni tudjuk azokat, akik emberek tudtak lenni az embertelenségben. Ebben az értelemben vált értékessé Klimits Lajos dokumentum-játéka, amely most már másodszor hang­zott el a rádióban. A rádiójátékot a Magyar Területi Színház színészei tolmácsolták sikeresen. Kiváló alakítást nyújtott Nagy Eszter, Fazekas Imre, valamint Turner Zsigmond. CSIKMÄK IMRE Falusiasán öltözött, 17- 18 év körüli legény jelenik meg az ajtó­ban. Bátortalanul néz körül, de azért látszik rajta, hogy nem teljesen ismeret­len helyen járt Valószínű, hogy hallott már róla, és el­jött megtapasztalni a dol­got. Fizet, a pénztárnál fé­nyes korongokat pergetnek a markába, amelyekkel^ oda­lép a „kirakatokhoz“, és nem csoda, ha felcsillan a szeme. A műanyagból ké­szült vitrinben szemet gyö­nyörködtető elrendezésben sorakoznak a különböző en­nivalók, készen, tányérban, ebédhez tálalva. Egy másik részlegben sütemények, is­mét máshol hideg és meleg ételek... A legény becsúsztatja a korongokat a nyíláson, és a vinete-saláta, a bécsiszelet ugorkával és a csokoládés sütemény lassan legördül, egyenesen az orra elé. Ko­sárkából kést, villát vesz, és egy közeli asztalhoz ül. Ar­cáról határozottan le lehet olvasni az örömet és elége­dettséget, hogy nem kell várni a pincérre. Ahogy a salátával első éh­ségét lecsillapította, körül­néz, és a látvány csak fo­kozza elégedettségét. A hó­fehér abroszon kecses fehér tenyérkosár, papírszalvéta; a karcsú vázában a rózsa­színű kardvirág kitűnően il­­ik a székek halványsárga Önkiszolgálás műanyagból készült huzatá­­loz. A hatalmas ablakokon^ beáradó és a számtalan tü-^ körből visszaverődő fény csillogó tisztaságra és élénk, ízlésesen összeválogatott színekre esik, beleértve ter­mészetesen a különböző sa­láták és körítések színét is Fehérbóbitás lányok zajtala­nul suhannak ide-oda, ügyes mozdulatokkal szedik össze az asztalokról a tányérokat, tőgy a következő vendég Kényelmesen szolgálhassa ti saját magát... — a leg­modernebb felszerelésű ön­kiszolgálással működő étte­remben. indezt megcsodálja a legényke, aki szépen kimosdott, és legjobb ruháját vette fel a mai nap tiszteletére. S ahogy jóízűen falatozik, pillantása íirtelen a szomszéd asztal­nál ülő fiatal nőre esik, aki kecsesen forgatja a kést és a villát. A legényke férfiúi öntudattal vizsgálja végig másnemű lényt, aztán be akarja falni a villájára szúrt húsdarabot, és a keze meg­áll a levegőben; lopva oda­pillant a másik asztalhoz, aztán közömbösséget tettet­ve kinéz az ablakon; de én átom, ahogy a keze lassan hátracsúszik a kés és villa nyelén, amíg pontosan úgy nem áll, mint a fiatal lány ujjai között. Mert a szép szépet szül.. (1) A nem várt siker nagyon jó hatással volt a kis csoportra. Szinte naponta próbálnak a szükség és a lehetőség szerint. Legutóbb Színén és Kassán mu­tatták be műsorukat. Ezúttal is sikerrel. Az irodalmi színpad irányítá­sát nemrégiben1 Sula Elemér hivatásos rendező vette kézbe. Az ő vezetése alatt készültek a szép szó ünnepére Komáromba. Persze az együttes éjete még mindig nem fenékig tejfel. Ke­vés a tapasztalat, hiányos a szakvezetés, s ami a műkedve­lő együttesek átka: kevés az idő. Vitathatatlan, hogy valami újat mégis hoztak Kelet-Szlo­­vákia kulturális életébe. — Nem is akarunk mást, — mondja végezetül Kürti Lajos, — csak kitölteni azt a hézagot, ami a központ (valószínűleg Bratislavát értette) és Kelet- Szlovákia kulturális élete kö­zött van. Tartalmas, szocialista kultúrával akarjuk nevelni és szórakoztatni Kelet-Szlovákia magyarlakta helységeit. Nemes elhatározás. S ha most még némi fenntartással is fo­gadjuk a riport elején elhang­zott művészegyüttes megneve­zést, és inkább műkedvelő együttesnek mondhatnánk, — joggal remélhetjük, hogy azzá lesz i Palágyi Lajo« Sport vagy művészet Világszerte hódít a mű­vészi torna. Sokszor ne­héz megállapítani, vajon a sportoláshoz vagy a művészethez tartozik. Ez a három fiatal lány Prá­gában egy sportünnepsé­gen mutatta be remekbe szabott gyakorlatát. Cso­da-e, ha fergeteges taps­sal jutalmazta őket a kö­zönség?

Next

/
Thumbnails
Contents