Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-08 / 19. szám
AZ UTOLSÓ NAPOK Ez a történelmi felvétel a győzelem napján készült. A Kreml falánál felhangzott a dobpergés és a földre hulltak a zsákmányolt horogkeresztes zászlók. Az akkori híradóból vagy a későbbi dokumentumfilmekből sokan emlékezünk azokra a mozdulatokra, amellyel a díszuniformist öltött katonák lába elé dobták ezeket a lobogókat. Vitathatatlan tény, hogy a második világháborúban a Szovjetunió viselte a német fasiszta csapatok, a történelem legerősebb imperialista hadserege elleni küdelem fő terhét, és diadalával bizonyságot tett legyőzhetetlenségéről, a szocialista társadalmi rend erkölcsi, politikai és társadalmi erejének fölényéről. Május 9: A fasiszta Németország felett aratott győzelem ünnepe. Az évfordulón részleteket közlünk Vaszilij Szubbotyin egykori haditudósító írásából. KÉT NAP, KÉT ÉJJEL. Kevesen tudják: azután, hogy a katonák benyomultak a Reichstagba és a tetejére kitűzték a győzelmi zászlót, az épületért még két nap, két éjjel folyt a harc. Másfélezer német — Berlin ostroma közben dobták át őket ide a Baltikumból — bevette magát a Reichstag pincéibe. Előbb lőttek minket — volt náluk páncélököl elég — amikor pedig látták, hogy a Reichstagot tartani nem tudják, felgyújtották. De az is lehet, hogy az épület magától gyulladt ki, a felhalmozott lőszerektől. Az égő házban. — maroknyi ember — 200 katonánk küzdött. De a helyzet nemcsak ezért volt drámai. Május elsejének — a háború ezernégyszáztizedik napjának — reggelén a Szovjet Tájékoztató Iroda közölte, hogy csapataink elfoglalták a Reichstag épületét és kitűzték a győzelmi zászlót. Párizsban, Londonban és New Yorkban hálaadó istentiszteleteket tartottak. Az étert — csak ki kellett nyitni a rádiót — harangzúgás töltötte be. És közben a Reichstag lángokban álló épületében, a szűk folyosón, amelynek falához szorította őket a tűz, ott álltak, szemüket kezükkel óva, a mi harcosaink. A zászlóaljparancsnokot utasították, hogy kiviheti az embereit. „Kint foglaljanak el védelmi alakzatot, s mihelyt az épület leégett, kezdjék meg újra az ostromot“. De kimenni nem lehetett. A füsttől fuldokló harcosok — néhánynak megmaradt a gázálarca, ezek felvették — egyetlen szűk szobában, a földön feküdtek. S a lángok már ide is betörtek. Hirtelen valami nagy robajjal beomlott. De ez már nem új veszélyt, hanem szabadulást jelentett. A harcosok, az újonnan keletkezett nyíláson átvergődtek a már kiégett szomszédos helyiségbe. A németek nem tudták tartani magukat. A zászló nem égett el, ott lobogott a magasban, a Reichstag felett. Csak egy kissé bekormozódott. Amikor a tűz csillapodott, az összes kijáratot zár alá vették. BEKÖSZÖNTÖTT MÁJUS MÄSODIKA. Vége .. . Tíz napja nem aludtunk. Ez tíz nap és tíz éjszaka. Persze mindannyian kimerültünk. Tíz napon át éjjel-nappal szüntelenül állt a harc. Eltorlaszolt utcákon, falakon át — nem is át: a szó szoros értelmében keresztül — házról-házra nyomoltunk előre, a város szíve felé. Tíz napig senki sem aludt. Az állandó készenlét feszültsége és a fáradtság oly nagy volt, hogy alig álltunk a lábunkon. így történt, hogy másodikán délben, amikor Berlin elesett és minden elcsendesedett — mindenki aludt. Aludtak a katonák, a parancsnokok. Ott, a Reichstag előtt a téren, egymás hegyén-hátán. Aludtak egész állő nap . . . A Reichstagot nagyon hamar telefirkálták, a padlótól fel a mennyezetig. Mindenki akart írni valamit. Az egyik legérdekesebb üzenetre egy sötét folyosón bukkantam: „Hogy lehet ekkora rendetlenség egy kormányépületben?" De a legjobban mégis az a néhány szó ragadott meg, amelyet valaki kívül, az első emelet magasságában — talán a szuronya hegyével — karcolt a falra: „A háborúnak egyszer vége lesz, leszolgálom, amit rám mért a sors. Akkor hazatérek Szibériába, a szülőfalumba: meglátogatom az édesanyámat a temetőben“. Május kilencedikén napközben mindenki arról beszélt, hogy Németország kapitulált. A rádióhoz szinte lehetetlenség volt közelebb vergődni. Az izgalomtól remegő újjakkal nyúltam a gombhoz. A szobában csend volt, de valaki nem tudta megállni, hogy mégis fei ne kiáltson:__ — Csönd legyen! Hallani lehetett, hogyan dobog az ember szíve. „A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ GYŐZELMES BEFEJEZÉSÉNEK TISZTELETÉRE ... MÁJUS 9-ÉT... A GYŐZELEM NAPJÁNAK ...“ Egy öreg katona lassan a székre ereszkedett. Natasa Kononova tábori postáslány az ablaknál állt. Elfordult, hogy ne lássák az arcát. Szeméből peregtek a könnyek. Végiggördültek az arcán, mint az első tavaszi eső cseppjei az ablaküvegen. T 1945. május 9-én színes fényszórók pásztázták az eget London utcái felett is. A város házai között, a zöld parkokban ismeretlen emberek szorongatták egymás kezét. A hadsereg díszfelvonulást tartott és a győzelmi mámorból eredő forróság forróvá tette az angol hidegvért is. Az egyébként hűvös angol urak megbotránkoztatóan pajzán dalokat énekeltek, a szigetország gazdag történelmében sem kon-, gatott ilyen órákat még a Big Ben. Találkozás az Elbánál Ez a kép az antifasiszta hatalmak együttműködésének értékét bizonyítja. A bal sarokban Robertson amerikai és Szilváskő szovjet hadnagy megölelik egymást, mert a hitleri Németország felett aratott győzelem a békeszerető népek Hitlerellenes koalíciójának győzelmi ünnepe is. Jóllehet a nyugati államok monopoltőkés körei már a háború folyamán alattomos terveket szőttek a Szovjetunió gyengítésére és kijátszására, az ünnep hangulatában és derűlátó légkörében az emberiség remélte és joggal követelte, hogy a mérhetetlen áldozatok árán kivívott győzelem után biztosítékot kapjon a német militarizmus és nácizmus felújítása ellen. A győztes nagyhatalmak ünnepélyesen kijelentették, hogy egységes, demokratikus, békeszerető Németországot kell létrehozni, és semmi esetre sem szabad tűrni, hogy a legbrutálisabb emberirtásban bűnös erők még egyszer hatalomra kerüljenek német földön. A nyugati hatalmak hitszegése folytán azonban Németország és Berlin nyugati részében a német militarizmus és nácizmus erői nemcsak feltámadtak, de vezető szerephez is jutottak. A mérkőzés elmaradt Márciusban elhagyta a falut. A németek viszszatértek, menekülnikiik kellett. Aknák és gránátok robbantak mellette, golyók fütyültek. Égtek a házak, a harang egy találat után az utcára zuhant, megrepedt és kiszakadt a szíve: A fiú nem kereste az okot, miéit van így, természetesnek vélte, ilyen a háború. Ha csak nem lövik le az ember fejét, valahogy kibírja, de megszokni, azt sohasem lehet. Április elején szabad volt az út. Haza. A németek — igaz, nem saját akaratukból — messze elkot'ódtak. Hirtelen jött a tavasz, kinyíltak az orgonák, zöldellt a mező, lombosodtak a fák. Dolgozni, élni kellett. Jó zamatú volt már a föld. És jött a május ... Izgalmas napjai voltak. Májusfát várt a kislány. Nyírfa legyen, magas sudár és olyan tiszta hófehér bőrű. Az erdőből a legszebbet kell ellopni. Aki mésszel festett fát visz, arról hamar lepereg a szerelem. Kinézik a többiek és sajnálják a kislányt, mert hamis ékszert kapott... Neki sikerült. Nem vették észre. Titokban leásták a sudár fát, szalagokat fújt rajta ászéi, s meszsze látszott az utcában. A fiú repült a boldogságtól. Szervezték már a tizenegyet is. A tavalyi csapatból csak egy hiányzott. Másnap, vasárnap lesz az első mécsesük, legutóbb — már egy éve múlt — kikaptak, de úgy érezték, most győzniük kell. Készült a fiú is. A mérkőzés háromkor kezdődött. Plakátot is festettek róla, meg kidob olt at ták. Béke volt. A fasiszták már nem jöhettek vissza, de a mezőn frissek voltak még a futóárkolc. A néhány hét előtti nagy harcok helyén csend volt, ám a háború ott lapult még a bokrok között, a fű alatt. Aknák, gránátok, feli nem robbant lövedékek he- ] vertek mindenütt. És a fiú \ — aki ezen a szépséges reg- < gélén vidáman indult a me- l zőre — eltévesztette a lépést. Robbanás rázta meg a i levegőt, por és füst örvény- < lett körülötte. \ S most betegágyánál éjjel , és nappal — immár harmadik napja— anyja őrködött. * Szólt is hozzá néha, mert < hitte, hogy élni fog. Pedig a fiú vértelen arcán úgy látszott, az álom örökre megkötözte. Az orvosok csak a szívben bíztak, ez volt az • utolsó remény. Anyjának nem szóltak a fiú állapotáról, nem akartak még egy áldozatot. S a szív, a szív, ez 1 a hűséges szolga, pontosan . teljesítette kötelességét. A ' pulzust a harmadik napon kitapintották, a fiú melle ' óránként magasabbra emel- • kedett. Négy nap veszett el , életéből, de élt. 6 még nem tudott róla. Az ötödik hajnalon felnyitotta szemét, s anyja im- • bolygó, elmosódott arca volt . előtte. Aztán a falak, meg az ablakok ugráltak egymás helyére, forgott vele a szoba, hányinger gyötörte. Most . már érezte is, hogy él, emlékezett rá, hogyan és miért került ide. Kinyújtotta kar- ■ jót, ám hosszabbra ért a Iá- • bánál. A fehér pólyán vér , szivárgott. Torkához nyúlt, de feleslegesen, mert úgysem tudott volna sírni. Friss volt a reggel, a kertben betegek sétáltak, . figyelték a rigók ugrándozását. Az utcán rikkancsok száguldoztak és kiabálták a szenzációt: Németország kapitulált! A fiií nem tudott róla. , Mozdulatlanul feküdt a fehér ágyon. Tizenhét éves ' volt. Később megmondták neki, ■ hogy a mérkőzés elmaradt.. . Ma tizenhét éve: PAIZS G. . S mikor már az egész világ ünnepelt, Prágában még folyt a harc. De május 9-ének hajnalán ide is elérkeztek a szabadságot hozó szovjet tankok. összeállításunk 1945. május 9-i eredeti felvételekből készült. S talán ugyanakkor, amikor az ismeretlen prágai fényképész elkészítette felvételeit, Moszkvában a rádió a háború utolsó hadparancsát olvasta be: „A győzelem tiszteletére elrendelem, hogy azok az egységek és alakulatok, amelyek Prága felszabadításában leginkább kitűntek, a „Prágai“ elnevezést kapják. A szovjet hadsereg harcaiból nemcsak a férfiak, de a nők is kivették részüket. Filmek, könyvek, dokumentumfelvételek százai örökítették meg azoknak a bátor szovjet katonaleányoknak az alakjait, akik sokszor pergőtűzben irányították az útkereszteződéseken a katonaautók és tankok forgalmát. Energikusan, biztosan és pontosan látták el mindenütt feladatukat. Hosszú volt az út Buzuluktól Prágáig. Az ország legjobb fiai vállalták ezt az utat. A Szovjetunióban alakult csehszlovák hadsereg a fasisztákat verve Szokolovótól Ostraváig, sőt még azon túl is a nehéz csaták százait vívta meg hű szövetségese, a Szovjetunió oldalán. Felejthetetlen volt a csehszlovák seregek bevonulása a felszabadult Prágába. ) t
