Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-05-08 / 19. szám
Bratislava, 1962. május 8. XI. évfolyam 19. szám Fennállásának 50. esztendeiéi ünnepli a moszkvai Pravda AZ IGAZSÁG ZÁSZLAJA Május ötödikén ünnepelte a Pravda a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapja megalapításának 50. évfordulóját. Nemcsak ennek az újságnak ünnepe ez, de az egész szovjet népé, sőt ezen túlmenőleg, a szocialista országok sajtójának és a világ kommunista sajtójának ünnepe is. A Pravda ötven eves munkásságát lehetetlen lenne rövid szavakkal értékelni, annyi azonban bizonyos, hogy ez a lap ma világviszonylatban is az első helyet foglalta el. Ko- A* ötven év runk legtekintélyesebb és legnagyobb újságja, nem vetekedhet vele a burzsoá hatalmak egyetlen lapja sem. Naponta több mint 6 millió példányszámban jelenik meg, egy dőben a Szovjetunió különböző városaiban. Természetes, ha a Pravdáról beszélünk, nemcsak nagysága ezen oldalára gondolunk. A Pravda legnagyobb érdeme, hogy az újtípusú szocialista sajtó úttörőjévé mit. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a lapja és ézért a szovjet munkásosztály, kolhozparasztság és a szocialista értelmiség legjelentősebb lapja is A párt és a szovjet haza egész népének orgánuma, s ebben az egységben kereshető nagy népszerűsége is. Mint az új típusú újság mintaképe, olyan előnyökkel rendelkezik, amelyeket a burzsoá sajtó sohasem érhet el. Igen széles levelező aktívára, önkéntes munkatársakra és barátokra támaszkodik. Munkatársait mindenütt megtalálhatjuk a nagy Szovjetunió minden üzemében, kolhozában, szovhozában építkezésén. A Pravda lefordítva „igazság“-ot jelent. Nem véletlen, előtti Pravda, hogy a cári önkényuralom ellen küzdő komvmunisták lapjuknak ezt a nevet adták. A kommunista eszmék igazát hirdeti a lap megalapítása óta. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a Pravda ma már az a zászló, mely szimbóluma a szocializmus és kommunizmus győzelmes előrehaladásának A Pravda annak a nagy építkezésnek a zászlaja is, mely megváltoztatja az életet egész földgömbünkön Ötven éves története a munkásosztály, a kommunista párt történelmi győzelmeinek nagyszerű krónikája a kommunizmus építésének kimeríthetetlen kútforrása. A győzelem napján Prága egyik negyedében, Smíchovban, gránittalapzaton áll az a szovjet tank, amely tizenhét évvel ezelőtt elsőnek érte el a fasiszta megszállók ellen fölkelt csehszlovák fővárost. Az emlékmű talapzatát ez évben is beborítják a* prágaiak virágjai. A csehszlovák nép emlékezetében ma is elevenen él az a nap, amikor a szovjet katonák elhozták a szabadságot. Az idei felszabadulási ünnepnek különös jelentőséget ad, hogy egybeesik Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának előkészületeivel. így is kifejezésre jut az a tény, hogy a csehszlovák nép felemelkedése szorosan összefügg a kommunista párt harcával, következetes marxista-leninista politikájával. Nem jegyezte fel a történelem, volt-e valaha olyan ujjongás, mint azon a győzelmi napon szerte a világon. És a győzelmi ujjongásba is belenyilalt a bánat, mert a boldogságnak ebben az extázisában sem lehetett elfelejteni azokat, akik örökre ottmaradtak a csatatereken, vagy akiket megöltek a Gestapo kínzókamráiban. Bennünk tizenhét év távlatából is megmaradt az örömnek és a bánatnak az emléke. És szükségünk is van rá, a fasizmus ellen, a háború ellen, a feledés ellen. Óriási erőt jelentenek ezek az emlékek. S ez az erő, az áldozatok millióira és a most fölnövekvő gyermekekre gondoló élők akarata annak a hatalomnak az oldalán áll, amely nemcsak a soron következő tömegpusztítást akarja megakadályozni, hanem meg akar szüntetni egyszer s mindenkorra minden emberkéz által okozott világégést. A Szovjetunió oldalán állunk, amely általános és teljes leszerelést javasol. És ha egyszer ezek a javaslatok győznek, akkot ismét kígyóinak a szívek és a fények a víláp városaiban, ismét feledhetetlen nap virrad fel, de olyan nap, amely csak az ujjongásé lesz, és a bánaté már nem. Ez is a győzelem napja 'esz, a legnagyobb győzelemé, a háborúk feletti diadalé. Emlékezik a város Prága tavasszal különösen szép. Ilyenkor minden üdén zöld. úgyszólván virágba borul az egész város. Ki tudja hányszor láttad már ezt a képet, és mindig mégis olyan szépnek, oly újnak látod, mint először. Ki tudja, hányszor láttad már a régi városháza zenélő óráját, a sétáló apostolokkal, és bármikor mégis szívesen visszajösz gyönyörködni benne. S miközben az apostolok méltóságukhoz illően sétálnak, arra gondolsz, innen hová? Gyerünk a Károly hídhoz. Föl az őrtoronyba, ahonnan szép kilátás nyílik a városra Húsz János kápolnáját látod, ahol valamikor prédikált. Aztán visszaindulsz az Óváros görbe utcái felé, mert az este közeleg, és ilyenkor itt különösen hangulatos és szép. Az egyik háznál megüllsz és az alkonyaiban észreveszed, hogy a ház falán mécses pislákol Felette tábla, hevekkel. Keked ! a nevek ismeretlenek, de sokaknak ismerősek, mert ők voltak a rokonok, testvérek, barátok . . Ma már nem élnek. Tizenhét éve halottak. Ők voltak a háború utolsó halottal. Fegyverrel a kezükben hullottak el, ennek a háznak a lakóiként, meg a többi mécsessel, táblával jelzett házak lakóiként. Védték az ■otthont, az utolsót, ahol Európában német csizmák csikorogtak. A párt felhívására fogtak fegyvert, emeltek burrikádokat az ódon falak között és harcoltak a Tigris-páncélosok ellen, otthonuk jövőjéért. Május 9. Prága emlékezik és vigad. 9. < * 1 Szovjet!tank. A hősök vérével kivívott szabadság szimbóluma. Jupp Angentort szabadi A két egyenruhás rendőr elhülve nézett össze. A „veszélyes kommunista" az előbb még ott volt közöttük, s most eltűnt. A müncheni Lenbach téren történt mindez április 4-én. — Fogják meg! Fogják meg! — kezdték kiabálni, de senki sem tudta, hogy kit kell megfogni. Eszeveszett szaladgálás kezdődött s az üldözöttnek így sikerült eltűnnie a kopók elöl. Később sem találtak rá, pedig végigrazziázták a repülőteret, a pályaudvarokat, szigorúan ellenőrizték a városból kivezető utakat is. Jupp Angenfort mégsem került üldözői kezébe. Jupp Angenfort neve nálunk sem ismeretlen. A nyugatnémet haladó ifjúsági mozgalom vezetőjét tíz esztendővel ezelőtt tartóztatták le első ízben. Mint az észak-rajna-westfáliai tartomány képviselője, mentelmi jogot élvezett, a politikai rendőrség a bonni kormánykörök utasítására mégis fényes nappal, az utcán tartóztatta le: és előbb vizsgálati fogságban tartották, majd ötévi fegyházra ítélték. Az ítélet világszerte nagy felháborodást keltett. Ezzel magyarázható, hogy Theodor Heust akkori szövetségi ilnök kegyelmet gyakorolt és Jupp Angenfort visszatérhetett feleségéhez és két kislányához. A müncheni politikai rendőrség ez év február 28-án ismét letartóztatta, de alig valamivel több, mint egy hónap után An-Az ifjúság világából genfort megszökött — és ma már a Kémet Demokratikus Köztársaságban van. Dzsamila hazatért • G lyorshír jelentette a múlt héten: öt esztendei börtön után szabadon engedték Dzsamila Buhiredet. A fiatal algériai lányt 1958. július 15-én ítélték halálra, és már-már úgy látszott, hogy hosszú évtizedek után ő lesz az első nő. aki guillotin alá kerül. De a nemzetközi közvélemény összefogott megmentése érdekében, s ítéletét életfogytiglanra változtatták. Miért kellett volna egész életét börtönben tölteni a fiatal 21 éves lánynak? 1957 áprilisában Algír casbah negyedében őrjárat fogta el. Sebesülten került az ejtőernyősök kezébe, akik egy teljes hónapig még a hatóságoknak sem adták át, maguk „foglalkoztak" vele. A jegyzőkönyv szerint Dzsamila bevallotta, hogy fegyveresen harcolt a franciák ellen. A tárgyaláson azonban kiderült, hogy a fiatal lány a legembertelenebb kínzások alatt sem tett bei^merő'vallomást. A vád képviselői ennek megcáfolására egy tanút hoztak. A toprongyos lány azonban még a vérbíróság rutinos tagjait is zavarba ejtette. A tárgyalás alatt hirtelen nevetési rohamot kapott, majd letépte magáról a ruhát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a koronatanú őrült... Dzsamilát mindezek ellenére elítélték — a francia burzsoá sajtó élénk helyeslése közepette. Volt azonban egy újságíró, aki azt irta hogy lesz még Dzsamila Buhired utca Algírban. Nos, az események még erre a jószándékú jóslatra is rácáfoltak. Az algériai nép kivívta függetlenségének elismerését, s Dzsamila Buhired ennek következtében kiszabadult börtönéből és ötesztendei kegyetlen rabság után hazatérhetett.
