Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-14 / 11. szám

„ILIKE“: Kérésére szép és divatos, pántozással díszített kompiét közlünk. A modell eszterházi kockásból készült, de pepitából is nagyon szép. NEMES ERZSÉBET: Amint előző hír­adásainkból már olvashatta, a ballon­kabát hosszúságban divatos, tehát le­het 3/4-es, 7/tt-os és 9/10-es is. T. SÁNDORNÉ: A táskák ez idén igen nagyok, négyszögletes formájúak. Üz­leteinkben nagyon szépek kaphatók. Ha béset vagy világos drappot vesz, bármilyen színű kosztümhöz, ill. ruhá­hoz viselheti. A fémből készült fogók szintén divatosak: akár bőr, akár anyagból (nyári) készült táskán. „KÉKSZEMÜ ASSZONY“: A bekül­dött minta kosztümre nem alkalmas, nagyon vékony. Ellenben szép kétré­szes ruhát csináltathat belőle. Gizella és Gabriella“: Nem írták meg, hogy milyen ruhatár összeál­lításáról van szó, azt hisszük tehát, hogy a tavaszit gondol­ják. (Ez perszer kb. az őszinek is megfelel.) Egy 16 éves lány ruhatárában nagy szerepet ját­szanak a szoknyák, pulóverek, blúzok, szvetterek, mert ezeket iskolába — vagyis ahol a nap túlnyomó részét tölti — visel­heti. Két jó szoknya minden­esetre szükséges: az egyik lehet pl. kockás, rakott, vagy a most divatos vastag kockás, vagy csíkos anyagból készült szoknya levasalatlan hajtásokkal. Ez a nyári húzott szoknya szövetvál­tozatának felel meg, szép és fiatalos, ezért, ha módjukban áll, csináltassanak ilyet. A szí­nekre persze nagyon kell ügyel­ni, ha vesznek is hozzá külön egy pulóvert, úgy válasszák meg a színeket, hogy meglévő pulóvereiket és blúzaikat is vi­selhessék hozzá. Nem árt még egy harmadik szoknya is, esetleg egy régebbi, amivel váltani lehet a két jót. Hogy mennyi pulóverre, ill. blúzra van szük­ség, azt nehéz megmondani, az az anyagi körülményektől függ. Mindenesetre jó, ha van egy finom pulóverük és szvetterük. Most nagyon divatos a vastag fonalból készült kabátszerű szvetter. Nem baj, ha a többi pulóver nem is tiszta gyapjú, igen ízlésesek a krepszilon pu­lóverek, valamint az ún. szkam­­polók is. Jól jön továbbá egy ú. n. „kisruha“ (pepita, kockás, vagy csíkos), amiben szintén lehet iskolába járni, vagy pl. moziba is megfelelő viselet. Elegáns ruhának egy­színű szövetruha való, lánchoz szilon, organza, stb. Az átmeneti kabát mellett jó hasznát veszik egy színes ballonkabátnak (bármilyen hosz­­szúságban), most övvel a leg­divatosabb. Ha módjukban van, egy fiatalos kiskosztümmel égé-Kezdő A' szíthetik ki ruhatárukat. Kirán­duláshoz, sporthoz, rövid bal­lon- vagy düftinkabát illik. mi a ,,kominárky“-t illeti, legyen egyszínű és szolid színű, (sötétkék, drapp, szürke) semmi esetre sem csí­kos, és ne legyen túl szűk. Ne felejtsük el továbbá, hogy ez sportos viselet, iskolába, de még moziba sem alkalmas, nem beszélve látogatásról, színházról stb. Utazni lehet benne, rövid kabátkával a legszebb, csak fia­taloknak való. Megjegyezzük, hogy nem szép, ha barátnők egyformán öltöz­ködnek. Lehet pl. mindkettő­jüknek kockás szoknyája, de ne legyen egyforma kockás, továb­bá, ha az egyikük elegáns ruhája világoskék, a másiké le­gyen rózsaszín, stb., és ugyan­csak különböző ruhafazonokat válasszanak. (Többi kérdésükre legközelebb válaszolunk.) háziasszonyokhoz (Folytatás 9. számunkból) A mosogatóvíz-----legyen forró, az ./ tjSoCöblítő víz langyos. yJ1’ /'^“'Legelőször az üvegedényeket, (poharak, kompó­­tos tányérok,stb.) mossuk, utána porcellánedényt, majd az evőesz­­\v ľ ~ közöket és végül a főzőedényt. Az üvegeket és porcellánt elég víz­zel mosni, s ha rozsdamentesek, az evőeszközöket is, a főzőedé­nyeket azonban súrolóporrai sú­roljuk. Először az erre szolgáló dróttal tisztítjuk meg, belülről és kívülről (a vízben) majd a súrolóporba mártott rongyocs­­kával alaposan kívül-belül meg­súroljuk, különösen vigyázva, hogy a fülnél is teljesen tiszta legyen. A levegőben dolgozni nem lehet (nem lehet erőt ki­fejteni), ezért legjobb az edényt a mosogatótál széléhez támasz­tani. A súrolás után még lemos­suk az edényt a mosogató víz­ben s utána leöblítjük. Hason­lóképpen járunk el a fedőkkel is. A porcellánedén.vnél különö­sen a csészékre vigyázzunk, ne­hogy maradjon rajta rúzsfolt, s ha forró vízzel nem jön le, I. T. SANDERSON: Kalif ormai Hloh A tavasz talán a legszebb és legkedveltebb évszak, mégis, az öröm mellett sokakat hallunk fáradtságra, állandó álmosságra panaszkodni. Ez nem bebeszélés, valóban így van, mégpedig kü­lönösen azoknál, akik munkáju­kat négy fal között végzik. Nem kell megijedni, szó sincs kimon­dott betegségről és igen köny­­nyű a segítség is. Nyoma sem marad a fáradtságnak, ha be­tartjuk a következő szabályo­kat: Reggel, hideg vízzel jól mos­suk végig mellkasunkat, hátun­kat és karjainkat. Ha csak lehetséges, minden reggel igyunk egy kis pohár gyümölcs-, (narancs, grape fruit) vagy paradicsomlevet (befőzött nyers paradicsom). Étrendünk sok friss zöldség­ből, továbbá tojásból, májból, halból és húsból álljon. A vacsorát legalább három órával lefekvés előtt fogyasszuk. Nagyon egészséges, ha vacsora után egy nagy sétát teszünk. Különben is ajánlatos minél többet járni, gyalogolni, vagy valamilyen, a szervezetet nem megerőltető sportot űzni (köny­­nyű atlétika). Aludjunk jól szellőzött, hideg szobában, ha lehet, legalább egy kissé nyitott ablaknál. kis súrolóporral átdörgöljük Eleinte ajánlatos megnézni, tel­jesen tiszta-e a megmosott edény, később a háziasszony kezének tapintása alapján is megállapítja, nem érdes-e, nem maradt-e rajta valamilyen pi­szok. Késsel sose kaparjuk a lába­sokat, fazekakat, s ha a dróttal valami nem jön le (pl. odaégett étel), öntsünk bele meleg vizet s hagyjuk leázni. A törülgetésról csak annyit, hogy külön ruhába törüljük a poharakat, másikba a porcellánt és továbbiba az evőeszközt. A főzőedényt elég, ha a jól kimo­sott és kicsavart mosogató­ronggyal törüljük át. (A moso­gatórongyot ajánlatos gyakran változtatni, mert idővel még a gondos mosás mellett Is szagot kap. S végül: a hanyagul elmosott edény a háziasszony igen csú­nya névjegye s emellett még egészségtelen is, mert különbö­ző fertőzéseket idézhet elő. Kalifornia nagy kiterjedésű és változatos vidék, ahol az ember mindent megtalál, kezd­ve a terméketlen pusztáktól, egész a gyönyörű tropikus er­dőkig és a kialudt tűzhányókig. Lakosai szeretik a tréfákat és a kigondolt történeteket. Létezik azonban egy bizonyos mendemonda, melyből bizony nem csinálnak vicceket. 1958. augusztus 27-én Gerald Crew munkába ment. Azon az autósztrádán dolgozott, amely a Humboldt járáson keresztül, az Arroyo-Bluff völgyön — olyan területen át vezet, ame­lyet még nem kutattak át. A mikor Crew felment egy hegyoldalra csodálatos emberi lábnyomokra bukkant. Nem is szentelt volna ennek különösebb figyelmet, ha az a bizonyos emberi lábnyom nem lett volna olyan hihetetlen nagy méretű. Crew eleinte azt hitte, hogy barátai megtréfálták. Hi­szen már hallott hasonló láb­nyomokról. 1958-ban a Mád folyó mellett, Corbelle városká­tól északra a munkások már láttak ilyen lábnyomokat. Még Hm Crew, az unokaöccse is látott ilyen nyomokat. Gerald igen értelmes és megfontolt ember volt. Arra a következte­tésre jutott, lehetetlen, hogy a barátai akarnák megtréfálni, hiszen az ilyesmire nincs ide­jük, túlságosan leköti őket a nehéz munka. Gerald Crew mit tehetett mást, elindult a nyo­mok után. Megfigyelte, hogy a nyomok a hegyoldalról egy olyan helyhez vezettek, ahol egy teherautó állt, a nagy láb­nyom tulajdonosa azután meg­kerülhette az autót és az út mentén valószínűleg a munkás­telephez igyekezet. Az ismeretlen lény lábanyo­­ma körülbelül negyven centi­méter hosszú volt, a lépése pedig legalább 115—150 cm-t tett ki. Elmúlt egy teljes hónap és a lábnyomok újból felbukkan­tak. Ugyanazon év szeptembe­rében Jessy Bemmis munkás felesége levelet írt a Humboldt Times nevű lap szerkesztőségé­nek és ezt közölte: A munká­sok között sokat beszélnek az érdéi emberről. Eleinte azt hittük, hogy valami tréfáról van szó, de tegnap a férjem saját szemével meggyőződött arról, hogy mindaz, amiről re­besgetnek, színigaz. Hallottak már erről az erdei emberről? A levelet közölték a lapban, a szerkesztőségbe pedig továb­bi levelek özönlöttek és újabb hírek érkeztek arról, hogy má­sok is látták már azokat a bi­zonyos lábnyomokat. Október elején újból meg je­­lentek a lábnyomok. Gerald Crew gipszlenyomatot készített a titokzatos lény lábanyomáról. Az emberek „pofonomnak" kezdték nevezni a titokzatos óriást. Andrew Hensom, a lap szer­kesztője az első oldalon cikket közölt és fényképeket hozott a lábnyomokról. A cikket több lap átvette és a földkerekség különböző részeiről egymás után táviratok futottak be. Jó­magam is foglalkozom ilyen kutatásokkal, sokat írtam már erről a tárgyról, sok levelet és táviratot kapok tengeri ször­nyetegekről, a havasi emberről, kétfejű borjakról, de a 43 cm-es talpú emberről szóló hí­rek mégis valószínűtlennek hangzottak. Az események kergették egy­mást. Rey Wallace vállalkozó, aki éppen akkor jött haza hi­vatalos útjáról, szintén hallott az erdei emberről és az a gya­núja támadt, hogy rosszindula­tú konkurrensei szeretnék meg - akadályozni az autósztráda épí­tését, és ezért arra szerelnék rábírni a munkásokat, hogy ne vállaljanak olyan távoli vidéke­ken munkát. Wallace elhatározta, hogy a végére jár a dolgoknak és ki­vizsgálja az ügyet. Wilbur Wal­lace az öccse, aki szintén az autósztráda építésén dolgozott három érdekes részlettel lepte meg. JPlöször is a raktárból el­­tűnt egy 250 literes pet­­róleumos hordó. A patonom nyomai a meredek hegyről ve­zettek a raktárhoz, majd a fo­lyó túlsó pártján bukkantak fel és a sűrű bozót között eltűntek. A nyomokat követve Wilbur egy völgyhöz érkezett, ahol vagy 50 méternyire az úttól, megtalálta a petróleumos hor­dót. Megállapította, hogy a hordót nem gördítették és nem vonszolták, hanem valaki való­színűleg a kezében vitte. A sárban nyoma se volt a hordó­nak. A második érdekes dolog az, hogy a raktárból elveszett egy súlyos acélcső. Arra is egy szomszédos völgyben bukkan­tak rá. Harmadsorban pedig eltűnt egy 100 kg súlyú vaske­rék. Az épülettől egy negyed­­mérföldnyire találtak rá. Rey Wallace vállalkozó nem akarta elhinni, hogy mindezt az erdei ember követte volna el. Egyszer, amikor munkából hazafelé tartott, nagyon szom­jas lett és a patak vizéből sze­retett volna inni — hirtelen megpillantotta az erdei ember lábanyomát. Dacára annak, hogy saját szemével győződött meg a lábnyom méreteiről, mé­giscsak kitartott annál az állí­tásánál, hogy valaki meg akarja akadályozni az autósztráda építését. Sok munkás valóban beszüntette a munkát, össze­szedte a holmiját és elment. A vállakozó a biztonság ked­véért két detektívet szerződte­tett és azzal bízta meg őket, kutassák ki, hogy mi rejlik a sok szóbeszéd mögött. A két detektív, Rey Corr és Bob Breosal nyomozni kezdett. Nemsokára felfedezték a pato­nom lábnyomát, sőt őt magát is megpillantották Október elején alkonyaikor történt. Ha­talmas emberhez hasonló alakot láttak, arcát leya'ább 15 cm hosszúságú szőrzet takarta. Az élőlény az út szélén guggolt. A két detektív azt állítja, hogy a vadember egy ugrással a te­herautó reflektora előtt ter­mett, két ugrással pedig átug­rotta az utat és eltűnt. Felbuz­dulva ezen a sikeren, a detek­tívek folytatták kutatásaikat. Farkaskutyákat küldtek uz erdei ember nyomába. Azok azonban nyomtalanul eltűntek. Később megtalálták a kutyák csontvázát. Ugyanabban az évben, ápri­lisban egy bizonyos házaspár saját repülőgépén végigrepülte ezt a vidéket, a hegyeket még hó takarta. Hatalmas emberi lábnyomokat, barna lobogó hajú óriást véltek felfedezni. Mai napig sem sikerült rájönni, hogy hol él ez a házaspár. A többi hír eredetét könnyebb volt ellenőrizni. Ezerkilencszázötvennyolc ele­jén két orvos, a 299-es számú autósztrádán találkozott a po­fonommal. Egy bizonyos hölgy a lányával a Hoo völgytől északra két szörnyű óriást lá­tott. Az egyik kisebb volt, mint a másik. Ugyanez a hölgy azt állította, hogy az árvíz idején az óriás a patakban úszott. A Hoo-völgy lakosai, amikor halászni mentek, időközönként mindig találkoztak a pofonom­mal. IJetty Allen a Humboldt Times szerkesztőnője be­szélgetést folytatott a Yuna és a Yurok törzsekhez tartozó in­diánokkal. A Yuna-tnrzshöz tartozó indiánok főnöke így szólt: Hát már a fehér emberek is tudnak róla? Oscar Muck, a Yurok-törzs bölcse azt me­sélte, hogy a patonomokat a bányászok kergették el erről a vidékről az 1848-49-es évek­ben, és hogy azelőtt is sok ilyen patonom élt. Egy bizonyos mérnök, aki Eureka város közelében él, azt mesélte, hogy 1890-ben két ilyen patonom Chatko melleit elpusztította - a bányásztelepet. Oregontól délkeletre ellopták az élelmiszerkészleteket és tönkretették a gépeket. Később három bányász holttestét is megtalálták. John Green és Bob Pitmus 1939. augusztus 16-án az autó­­sztrádától vagy 23 mérföldnyi­re nemcsak lábnyomokra, ha­nem szőrzet csomókat is talál­tak a legalább két méter magas bozótban. Szőrszálak 25 cm hosszúnk voltak. Milyen következtetés két vonhatunk le mindebből ? Arroyo-Bluff vidékén, a Hum­boldt járásban kétségtelenül furcsa dolgoh játszódnak le. Bármilyen hihetetlenül is hang­zik, mégis figyelmet kell szen­telni és utána kell iárni, vajon nemcsak a fantázia szülemé­nyeiről van-e szó Valamilyen titokzatos lény egyik helyről a másikra cipeli a 250 literes hordókat, acélcsöveket és sú­lyos vaskerekeket. A szörnye­teg 43 cm-es lábnyomokat hagy maga mögött és állati hangokat hallat. Nem vonjuk kétségbe, hogy ilyen nyomok valóban lé­teznek. Vajon bebizonyítható-e, hogy nem „műnyomókról“ van-e szó. A lábnyomok kétségtelenül egy rendkívüli nagyságú em­berhez vagy állathoz tartoznak, esetleg az ember és az állat közötti átmeneti lényhez. A szakemberek azt állítják, hogy a titokzatos élőlény, amely a kaliforniai erdőségekben garáz­dálkodik, legalább 300 kg-ot nyomhat. Tudjuk, hogy az ame­rikai szárazföldön már a jég­korszakban is éltek emberek. Az utolsó millió évben az Ó- és Újvilág között sok emlős, mam­­mut, bíber, nyest és más állat fordult meg. Vajon nem ma­radhattak még fél-emberek és fél-állatok a mostani Éssak- Kína területen, hasonlóképpen mint sók más állat, dacára an­nak, hogy a sarki jéghegyek áthelyeződtek ? A történelem előtti emberek között már akadtak olyanok, akik szerszámokat készítettek és tüzet is csiholtak. Primitív gondolkodásmódjukkal felül­múlták az állatokat, csakis en­nek köszönhető, hogy nagy hi­degben hozzáférhetetlen helye­ken megbújtak és megmenekül­tek. TJ ihetetlenül hangzik, de Kalifornia északnyugati része is ehhez a területhez tar­tozik. Ez a vidék több mint ICO négyzetmérföld nagyságú és mai napig is majdnem teljesen néptelen. Ezt a területet — kivéve a magasabb dombokat és hegyeket, — sűrű járatlan erdők borítják és lehetetlenné teszik a repülőgépről való meg­figyelést. Ezeket a őserdőket még senki sem kutatta át és térképet se sikerült rajzolni erről a vidékről. A civilizált részeken teljesen kietlen a vi­dék. A jelek szerint, úgy lát­szik, mégis él «ff egy ismeret­len titokzatos lény. Ford.: -mm­(Vokrug szveta nyomán) A TUDOMÁNY fii a technika VILÁGÁBÓL A gibraltári szoros áthi­dalására újabb terv készült, mely szerint 24 km távol­ságot egy nyolc ívből álló híd kötné össze. A terv sze­rint a híd 400 m magas vol­na és két út, két sínpár és egy gyalogjáró vezetne raj­ta. Francia geográfusok Al­gírtól 300 km-re délkeletre a Szaharában nagyobb föld­alatti víztárolóra bukkantak, mely kb. 11 millió tonna vi­zet képes tárolni. Ez a mennyiség elég volna a Sza­hara nagy részének termé­kennyé tételére. A leghosszabb híd a vilá-. gon Argentínában készül. A La piata partjait köti majd össze és hossza 45 km. Nyugat-Németországban a láz- és hőmérőket műanyag­ból gyártják. Nagy előnye, hogy nem törik. A japánok Indiában gyá­rat építenek, mely egyelőre évenkint 3000 mikroszkópot és 6000 fényképezőgépet fog előállítani. A Szovjetunióban Lenin­grad az a város, ahol a leg­több a híd: 608. Újabb híd építését tervezik, mely 795 m hosszú és 43 m széles lesz. A Holt-tenger szintje ál­landóan esik. Történelem előtti időkben a tenger hossza 250 km volt, míg ma csak 80 km. Még az első világháború idején, víz a s’domski barlang bejáratáig ért, jelenleg pedig már 100 méterre van a barlang bejá­ratától. A „Volkswagen" ismert német autógyár, a hannove­ri és wolfsburgi üzemeiben 4800 munkás dolgozik. 1959- ben 650 ezer, 1960-ban 750 ezer autót gyártott, ami Nyu­­gat-Németország autógyár­tásának 40 %-t teszi ki. A nemzetközi onkológiai konferencián az egyik elő­adó beszámolt arról, hogy a kimerült állatok jobban el­­lentállnak a rákos megbete­gedésnek, mint a pihentek. Feltételezhető, hogy az izomzat bizonyos anyagot termel, mely a rákos meg­betegedést megakadályozza. A tudósok ennek nagy je­lentőséget tulajdonítanak Az ogyesszai klinikán egy új gyógyszerrel kísérletez­nek: a tenger vizéből nyert anyag. A gyógyszer a rövid­látók szemére nagyon elő­nyösen hat. Tudja, hogy a legvastagabb bőre nem az elefántnak, sem az orr­szarvúnak, hanem a víziló­nak van? 2.5 cm. ® az amerikai General Elecktric Company bejelen­tette a védjegy hivatalban a mesterséges gyémántot, © a Szovjetunióban 175 főiskola van. © A moszkvai „Ekonomi­­cseszkaja gazeta" számokkal és tényekkel bizonyítja, hogy mit jelent a gyarmatosítás Afrikának. Az imperialisták Afrikából nyerik a világ gyémánttermelésének 98.4 %-t, a kobalttermelés 66.4 °/o-t, az arany 41 °/o-t, a foszfát 35 °/o-t, a mangán 29 %-t és a réz 25 %-t. Ezzel szemben Afrikában a 25 millió iskolaköteles gyermekből 17 millió nem járhat iskolába. Afrika ben- S7ülött lakosságának 80—85 százaléka írástudatlan. Min­den negyedik újszülött egy­éves koráig meghal. A la­kosság átlag életkora 33 'ilHHHmMIMIIMIItmMHMIIMHMHHtHIIMIIMIUIIMMMIM ÚJ IFlOSAf. - a CSISZ Szlovákiai Központi Bl zott ságának lapja Meglelenlk minden kedden Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava, Pražská 9 — Telefon 445-41 - Postaflók 30 - Fószerkes/ió Szőke lózsef - Nyomta • Západoslovenské tlaélarne Ól, Bratislava ul Nôr povstania 41. Előfizetés egy évre 31.20 — Terjeszt) a Posta Hlrlapszolgélata. Kéziratokat nem érziink meg éa oem adunk vissza. K-11*1110S T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents