Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-14 / 11. szám
A könyv barátja volt A barátságos, mosolygós arc inkább egy előadóművészre, mint egy politikusra hasonlít. Hallgatagon nézett a semmibe, mintha életének egyes mozzanatait ott olvasná le, majd megszólalt: — Atyám asztalossegéd volt. Az első világháborúban megrokkant, ami később megakadályozta abban, hogy munkát kapjon 'Négyen voltunk testvérek, én voltam a legidősebb. Négy, nagyon éhes gyermek. Ti2enkétéves koromban kénytelen voltam az iskolából kimaradni. Gépész, majd asztalosinas lettem. Amikor a mesterem megtudta, hogy a vasárnapokat az Ifjúmunkás-mozgalom tagjainak társaságában töltöm, elbocsátott. A család számára az jelentett örömet, hogy atyám házmesteri állást kapott és így némiképpen a lakáskérdés megoldódott. Bekapcsolódtam a „proletár testedző mozgalomba". Egyre több munkát vállaltam, röplapokat, párt sajt ót terjesztettem, társaimmal együtt, főként a vidéket látogattuk. Felvilágosító munkában segítettünk vagy ha kellett, sztrájkok előkészítésében is közreműködtünk Alig voltam 19 éves és a párt rendes tagja lettem. Mint az Ifjúmunkás-mozgalom vezetőségi tagja, elsősorban a fiatalság szervezésével foglalkoztam. A fiatalság munkája nem merült ki az agitálásban, hanem kivette részét a kultúrmunkából is. Eleinte kisebb kultúrműsorokat szerveztünk, később már nagyobb és igényesebb szerepek teljesítésére is vállalkoztunk. A „Vörös barátság" kultúregyesUletben tehetségesebb munkásfiatalok mellett a főiskolások Is segítettek. Szerepet vállaltam a Petöfl-kultúregyesüleiben, mely szorosan együttműködött a Sarlósokkal. Szlnlelöadásainkat nemcsak városokban, hanem a falvakban is szépszámú kő* zönség nézte végig. Amikor 1938-ban a pártot betiltották, a munkaköröm megváltozott, részt vettem a földalatti pártmunkában. A nehezebb munka most kezdődött. 1942. okt. 17-in árulás folytán a rendőrség mindent megtudott és engem is letartóztattak. Nyitra és Hava után a mautnausenl tábor lakója lettem és ott ért a felszabadulás. Azóta ismét ott dolgozom, ahová állítanak. A beállott pillanatnyi csend azt akarta felezni; ennyi az egész. Ma az idők távlatából az átélt borzalmak, a nélkülözések, minden fájó emlék úgy tűnnek, mint egy rossz álom. Az életnek ezeket a részeit ködös lepel borítja be. Ma már nem ez az elsőrangú emlék, ma már nem a rossz emlékekből merítünk erőt, hanem a siker, az eredmény, a cél az, ami reflektorként világítja meg az utat, a mindenki által járható utat. Mielőtt távoznánk, még egy kérdést tettünk fel, ugyanis a sok-sok könyv, mely a kpnyv szekrény eket és állványokat betölti, feltűnt. Futólag végig jártattűk tekintetünket a köteteken. A párt irodalom halhatatlanjai mellett ott találtuk a klasszikus irodalom gyöngyeit, de szép számmal láttunk életrajzokat, leírásokat is. A csöndet a házigazda szavai törték meg: szeretem a könyvet. Amikor alig volt betevő falatom, akkor is azon törtem a fejem, hogy miből vegyek könyvet ? HT izénkét éves korában ki* maradt az iskolából, 19 éves korában párttag, három évig rab majd szabad ember. Iskolai végzettség nélkül és mégis több mint 1300 könyv boldog tulajdonosa. Dolgozott és dolgozik a ma már 48 éves ember a szebb jövőért. Az élet nem jár kitaposott utakon. (nem) Kulturális hírek Tizenhárom ország filmművészei megkezdték a Fiatalok egy napja cimű nagyszabású háborúellenes film felvételeit. A filmet a szovjet békebizottság kezdeményezésére készítik. A forgatásában résztvesz a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Kina, Korea, Magyarország és Franciaország. A film témája: az ifjúság béketörekvése. Rendezője: Jurlj Ozerov. ★ A prágai Smetana Színházban március 10-én nagy sikerrel bemutatták Szabó Ferenc Ludas Matyi című szvitjét. A színház előcsarnokában kiállítást rendeztek a Ludas Matyi feldolgo. zásairól és csehszlovák szerzők müveinek magyarországi bemutatásairól. Peter lilemnický A könyv hónapjára Ezerkiiencszázhatvanegy március 18-án emlékezünk Peter Jilemnlckýre, a szlovák irodalom kimagasló egyéniségére. Ez a nap születésének 60. évfordulója. Jilemnický munkássága és életműve a munkásosztály harcait, vereségeit és győzelmeit tükrözi. Már fiatal korában hitt a forradalomban, s mindjárt írói pályafutása elején tudatában volt annak, hogy a művészetnek társadalmi hivatást kell betöltenie. Jilemnický Ismerte az életet, a valóságot, a népet. A szlovák nép rettenetes nyomorának megismerése nemcsak életútját, de irodalmi munkásságát is meghatározta. Első irodalmi alkotásaiban még érezzük, hogy kísérletezik, keresi az utat, de csakhamar megtalálja az igazi művészi formát. A szlovák realista irodalomra épít és felhatványozza azt művének eszmei mondanivalójával. Kommunista író lett, akinek művében — a korábbi írókkal ellentétben — témát mindig más és más környezetből merítette. Regényeinek hősei a Kysuca menti emberek, a délszlováklai földmunkások, az ostravai dolgozók és a felső Garam vidékének favágói. A dolgok egészéről akart képet alkotni s éppen ezért a legégetőbb szlovák kérdésekről írt, de nem feledkezett meg hazánk és a világ problémáiról sem. A marxi-lenini elmélet alapján az osztályok tagozottsáoát világosan látva megrajzolta a régi kapitalista világ konfliktusait, s müveiben a haladó eszmék hordozói élethü és igaz emberekként jelennek meg. Tudatosan pártos, proletárirodalmat alkotott. írói és újságírói tevékenységét az a meggyőződés hatotta át, hogy az író az irodalmi front harcosa. Prózai müveiben újtipusú hősöket rajzolt meg, amilyenekkel nem találkoztunk a szlovák irodalomban. Kommunisták, munkások, parasztok, egyszerű emberek szólnak hozzánk regényeiben, mind olyan ember, aki hisz az életben, az igazságban Peter Jilemnický, a szlovák szocialista Irodalom megalapítója 1949. május 18-án halt meg negyvennyolc éves korában. A szlovák irodalom akkor vesztette el őt, amikor a legnagyobb szükség lett volna segítségére, amikor az egész .szlovák irodalom elindult azon az ütőn, amelyért ö évtizedeken át harcolt. Müve azonban tovább él mindnyájunk szívében Dr. MOSTOK Az ember legjobb barátja a könyv. Már gyermekkorunkban megismerkedünk vele — s ami jó és szép csak létezik a világon, annak túlnyomó részét a betűn, a könyvön keresztül szívjuk magunkba. Köztiszteletben álló tapasztalt aggastyánok sokszor a kedvelt könyveikre emlékeznek vissza s legszívesebben, ábécés könyvüktől kezdve a gyönyörű, fenséges, szórakoztató és nevelő szépirodalmi olvasmányokig. De a művészi könyvnek örülnek a legjobban a fiatalok is. Nem utolsó sorban a könyvből Ízlelgetik már jó előre az előttük álló élet ízét, a kejnyv segítségével készülnek fel a munkára, harcra s az emberségre. Hazánkban minden esztendőben ünnepélyes keretek között tartjuk meg a könyv hónapját az Iskola- és Kultúrügyi Minisztérium szervezésében. Minden év márciusában ünnepet rendezünk legjobb barátunknak, a könyvnek — a könyveink legszebbjeivel díszes kiállításokon találkozunk. A jő könyvvel való barátságot nem mindig ünnepelhettük meg nyíltan, zavartalanul. A dolgozó nép igazának feltárásáért, jogos és szép reményeinek hangoztatásáért valamikor szigorúan lesújtott a törvény. Csattant a bilincs, s az olvasók elől nemcsak a jó könyvet igyekeztek elzárni, hanem a napvilágot is. Az idei könyhónap tehát kétszeres ünnep számunkra, mert ez alkalommal a sajtón keresztül is lemérjük eddigi sikereinket. Harc, győzelem, élet, múlt, jelen, jövő — ezek a mai könyveink, szocialista realista irodalmunk remekei. Tisytelc'aeljes elismeréssel vonuljunk márciusban könyvsátraink elé, s üdvözöljük a sikert, a kultúrát, a betűt, a könyvet! Hiszek az emberben címmel Csontos Vilmos verskötetét láthatjuk többek között — s elsősorban. Keresve se találhatnánk szebbet és jobbat költészetünkben, Egy őszinte, tiszta munkásélet eredményének, értelmének gyöngye ez az ünnepi kötet, a hajnal, a nappal és az éj színe, a harmat és a napsugár ize és fénye tükröződik benne — közben mindenütt ott a veríték, az eredményes munka nyújtotta győzelem, a felszabadulás, az élet, az igazi élet. A prózai művek sorában elsőként hazai íróink antológiájával találkozunk. Ugyanazt mondhatjuk a kötetről, mint amit az előbbiekben jelentett a vers. Valamennyi szlovákiai magyar író írásainak java látott nyomdafestéket e könyv lapjain, öregek és fiatalok egyhangúan, egyöntetűen a múltat átkozzák, a jelent értékelik, s a jövőt dicsérik emberien, lelkesen, közvetlenül, szívhez szólóan. Az irodalmi müvek között ugyancsak elismerésre méltó Zguriška: Kettős lakodalom és Jiri Wolker: Huszonnégy évet élt című kötete. Láthatunk azonban közvetlenül a fiatalokhoz szóló ifjúsági regényeket is. Közülük különösen említésre méltó A. V. Friő: Karai Pukú című Ifjúsági regénye. Befejezésül csak annyit. Költőink és Íróink példáját és életművét követve éljetek becsületesen, szeressétek a jót és a szépet, keressétek s találjátok meg az utat az emberség nevében az igazi boldogulás felé. BŐGI IRÉN PAVOL HOKOV: Szlovák panoráma íme, az ismert panoráma: kettős kereszt: kereszt, hármas púp: rossz, kegyetlen dráma — a költő így dalolta ezt, a költő, kinek jobbágy nyakát még font haj verdeste — de holt századra rímet tovább ugyan ki keresne, mikor az élő énekelve kék hullámban árad — s mint zátonyhátről égrekelve szép virágvasárnap: hazánk... a május köpüjében bolygatott méh raja, mikor munkások érc-kezében vas roppan: múlt baja s oszlik gyárfüstbe, kohólingba — többé ne is keresd! — Zengj lélekharang — végétért a dráma, eltűnt a régi ismert panoráma: a púpok és kereszt! (Ant. Jasné slovo, 1959/120.) SIPOS GYŐZŐ fordítása. a szlovák falu is másképpen jelenik meg, mint eddig. A falu ábrázolásával azonban nem elégedett meg. Regényeiben a Pártunk alapításának 40. évfordulója a jelenlegi esztendőre esik. E negyven harcos és dicsőséges évben felbecsülhetetlen szerepet játszott a könyv, ez volt leghatásosabb fegyvereink egyike. KAREL ČAPEK: rí® liol 2 Is z a bizonyos história Archimedesszel ugyanis nem egészen úgy történt, ahogyón megírták; igaz ugyan, hogy megölték, amikor a rómaiak elfoglalták Szirakuzát, de nem felel meg a tényeknek, hogy a házába egy fosztogató római katona tört volna be, és Archimedesz mértani rajzaiba merülve, haragosan rámordult: „Ne bántsd a köreimet’.“ Először is Archimedesz nem volt amolyan szórakozott profeszszor, aki nem tudja, mi történik körülötte: ellenkezőleg, természetétől fogva igazi kato.naember volt, aki hadigépeket szerkesztett a szirakuzaiaknak a város megvédésére; másodszor pedig az a római katona sem volt valami részeg fosztogató, hanem egy müveit és becsvágyó vezérkari százados, Lucius nevezetű, aki jól tudta, kivel beszél és nem fosztogatni jött, sőt, a ház küszöbén feszes vigyázba vágta magát, tisztelgett és így szólt: — Üdvözöllek, Archimedesz. — Archimedesz felemelte pillantását a viasztábláról, amelyen valóban rajzolgatott valamit és azt mondta: — Mi az? — Archimedesz — kezdte Lucius — mi jól tudjuk, hogy a te hadigépeid nélkül ezek a szlrakuzaiak egy hónapig se tarthatták volna magukat; igy meg két esztendeig bajlódtunk velük. Ne gondold, hogy mi, katonák nem becsüljük meg az ilyesfélét. Nagyszerű masinák. Gratulálok. Archimedesz legyintett. — Ugyan kérlek, semmi az egész. Közönséges hajítógépek, amolyan nagyobbfajta játékszerek. Tudományos szempontból nézve nem sokat jelentenek. — De katonai szempontból igen — vélekedett Lucius. — Ide figyelj, Archimedesz, azért jöttem, hogy felszólítsalak, dolgozz velünk. — Kivel? Velünk, rómaiakkal, Elvégre tudnod kell, hogy Karthágó hanyatlóban van. Kár segíteni nekik. Most majd úgy ellátjuk Karthágó baját, hogy bámulni fogsz. Inkább velünk tarthatnátok, mindnyájan. — Miért? — dünnyögte Archimedesz. — Mi, szirakuzaiak véletlenségböl görögök vagyunk. Miért kellene veletek tartanunk? — Mert Szicíliában éltek, és nekünk Szicíliára szükségünk van. — S miért van rá szükségetek? — Mert uralkodni akarunk a Földközi- tengeren. — Aha — jegyezte meg Archimedesz és töprengve meredt a viasztáblára. — És ml célból akartok uralkodni rajta? — Aki hatalmában tartja a Földközi-tengert — jelentette ki Lucius — az egyben a világ ura Is. Ez már csak világos, — Ml az, hát nektek az a kötelességtek, hogy a világ urai legyetek? — Igen. Róma hivatott uralkodni a világon. S én mondom neked, hogy uralkodni is fog. — Meglehet — szólt Archimedesz és valamit letörölt a viasztábláról. — De én nem tanácsolnám nektek, Lucius. Idefigyelj, a világ urának lenni, az egykor kegyetlenül sok munkát ad majd nektek. — Mindegy; de nagy birodalom leszünk. — Nagy birodalom — mórgott Archimedesz. — Akár kis kört rajzolok, akár nagy kört, mindenképpen csak kör az. Határa van így is, úgy is — sohasem szabadultok meg a határoktól Lucius. Azt hiszed, hogy a nagy kör tökéletesebb a kicsinél? Azt képzeled, hogy nagyobb geométer vagy, ha nagyobb kört rajzolsz? — Ti, görögök, egyre csak érvekkel játszadoztok — vetette ellen Lucius százados. — Mi másképpen bizonyltjuk be a magunk igazát. — Mivel? — Tettekkel. Elfoglaltuk például ezt a ti Szirakuzátokat. Szirakuza tehát a miénk. Világos bizonyíték ez? — Világos — mondta Archimedesz és az íróvesszövel beletúrt a hajába. — Igen, elfoglaltátok Szirakuzát; csakhogy ez már nem az a Szirakuza, soha többé nem is lesz, ami eddig volt! Nagy és dicső város volt ez, ember; most már nem lesz nagy soha többé. Kár Szirakuzáért. — Róma azonban nagy lesz. Róma lesz a legerősebb a földkerekségen. És igy is kell lennie. — Miért? — Hogy megmaradjon. Minél erősebbek vagyunk, annál több az ellenségünk. Ezért van szükség, hogy mi legyünk a legerősebbek. — Hát ami az erőt illeti... dünnyögte Archimedesz. — Tudod, én egy keveset értek o fizikához is, Lucius, és most mondanék neked valamit. Az erő lekötődik. — Mit jelentsen az? — Hát ez amolyan törvény, Lucius. Az erő, amely hat, ezáltal lekötödik. Minél erősebbek lesztek, annál több erőtök használódik fel hozzá, és egyszer eljön az a perc... — Mit akartál mondani? — Ugyan, semmit Nem vagyok én próféta, jóember, csupán fizikus. Az erő lekötödik. Többet nem tudok. — Idehallgass, Archimedesz. nem akarnál velünk dolgozni? Fogalmad sincs róla, micsoda óriási lehetőségek nyílnának előtted Rómában. Te építenéd a világ legerősebb hadigépeit.. ár meg kell hogy bocsáss, Lucius, öregember vagyok, és szeretném még kidolgozni, kifejteni egy-két gondolatomat ... Amint látod, most is éppen rajzolgatok — Archimedesi, hát nem csábít az a gondolat, hogy velünk együtt megszerzed a világuralmat? Miért hallgatsz? — Ne haragudj — pusmogott Archimedesz a viasztáblája fölé hajolva. — Mit is mondtál? — Hogy a magadfajta ember kezébe keríthetné az uralmat az egész világ fölött. — Ügy világuralom — szólt Archimedesz töprengve. — Ne neheztelj rám, de most fontosabb dolgom van. Tudod, tartósabb, időállóbb valami, ami valóban megmarad. — Mi az? — Vigyázz ne töröld el a köreimet! Arról van szó hogy hogyan kell kiszámítani a körcikk területét. ★ Később hivatalos jelentést adtak ki, hogy a tudós Archimedesz szerencsétlen baleset következtében életét vesztette.
