Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-28 / 9. szám

Jönnek jobb napok...

A ház előtt a Május 1. téren autók rohannak, trolibuszok gurulnak a ház előtt siet, mosolyog a jelen. A ház egyik irodahelyiségében pedig sűrűsödik a cigaretták füstje, csendesen perdül a sző, mert az öreg harcos, akivel beszélgetek, halkszavú ember. És miközben az életéről beszél, nekem Ady sorai muzsikálnak az agyamban:

Jönnek majd jobb napok is S egyszer

(Be jő lesz. ki megéri) Torkig a förtelemmel S emlékezve Megállítjuk

A gonosz szédltőket,

A tegnapi időket.

A tegnapi időket Idézgetem Kardián Pállal, életét, sorsát kutatom, hogy tetteit ne lepje be a szálló idő pora.

ötvenhat éves ember, ha-, ja fehér és arcán ráncokba mélyült a szenvedés. Hol' kezdődött ez a szenvedés? Talán a gyermekkorban, amikor a szoba-konyhás nyomorúságba ismét új ember érkezett, amikor a cipészsegéd felesége, aki tizenkét gyermeket hozott a világra, először göngyölte rongypólyába a legkisebbet: Kardián Pált.

A gyermek nőtt, látása tisztult, értelme előtt kitárult a proletár-sors keserű tartalpiatlansága és úgy érezte, hogy csak a harc segíthet. Ezerkilencszázharmincban már tagja a Csehszlovák Kommunista Pártnak. Terjeszti a vörös sajtót, részt vesz a sejtek kibővítésében, életének tartalma, lépteinek irányítója, eszmei vezetője és támasza a Párt.

Azután jön a széthullás, az üldözés borzalmas kora. Jön az időszak, amikor a bátrak még bátrabbá, az erősek még erősebbé válnak: az illegalitás korszaka. Kardián Pál a bratislavai

I. rajonban dolgozik Krajňák Ottóval. A fasiszta terror nem tudta elpusztítani a vörös sajtót. Kardián Pál terjeszti a Slovenské Zvestit, a három nyelven megjelenő Sarló és Kalapácsot, parancsot teljesít hűségesen, bátran: a Párt parancsát.

Ezerkilencszáznegyenegy augusztus utolsó napjainak

egyikén a munkahelyén, a Teta-ái uházoan dolgozik, amikor megjelennek az OŠB kopói, megbilincselik és elhurcolják a Rendőrigazgatóségra. És Kardián Pál, miközben a véres emberek között halad a kínok felé, lázasan ismétli a szavakat: .,meghalni, de nem beszélni, meghalni, de nem beszélni!“ Akkor már a rendőrségre vonszolták hű társát, néhai Belica Margitot ts és Považan nyomozó „úr" dolgozni kezdett.

És itt le kell írnom az olvasó részére, hogy Kardián Pál nem egy robosztus ember, nem egy izomkolosszus — nem! Alacsony, vékonydongájú és szinte látom magam előtt az OŠB telezabált vérebei között, amikor testére csapódott a gumibot, amikor keskeny arcába vágtak a durva öklök, amikor bordáiba rúgtak a csizmák, amikor asszonya, párja jajszava hasított a fülébe, látom ezt a vékony alacsony embert hörögve,

földön fetrengve, amint borzalmas öklök malmai között morzsglódva azt sziszegi maga elé: „meghalni, de nem beszélni.“

És látom őt összetört testtel a bíróság előtt. A bíró mögött a talon a reverendás igazság jelképe: a kereszt ítélet: tizenkét év! Két és fél évig a bratislavai börtöncella az otthona, azután a rózsahegyi börtönbe szállítják. És amikor már ott is hat hónapig tűri a börtön-élet keserveit, a partizánok megszöktetik.

Ézerkilencszáznegyvenöt február havának közepe felé ölelkezett össze először a szovjet katonákkal.

Elérkeztünk, tehát a máig, mert a ma ott kezdődött, azzal az öleléssel!

A harc formái megváltoztak. Nemcsak új falak épültek, de alakult, formálódott az új rend, az álerkölcs avult tézisei helyett törvénnyé vált az embert védő és az embert szolgáló igazság. A Párt harcokban edződött, szenvedések kohójában nemesedett, harcosai nem értek rá alig gyógyult sebeikkel törődni — dolgozni kellett.

Kardián Pál előbb Kassán, majd a bratislavai nemzeti bizottságon dolgozott, és 1955 óta a Csemadok bratislavai járási titkára.

ötvenhat éves. Több, mint harminc éve tagja a Pártnak. A Párt nevelte Igazi emberré — harcossá. És a harcát megharcolta!

Szeret mosolyogni, dolgozni és csendes szóval emlékezni a régi idők bánatára.

Kint az utcán zeng, rohan az élet Bent az irodában egy öreg harcossal beszélgetek és Ady sorait idézem: Egyszer

Tele emlékezettel

Még kérdezni is merünk:,

Jönnek még jobb napok is.

Sokáig várt rá Kardián Pál, de kivárta. Meggyőződése erejével, omló vérével, bátor tetteivel: kiérdemelte!

PÉTERFY GYULA

Bemutatjuk Havas Ferencet, a kiváló balettművészt

impresszáriója látott táncolni, és meghívott Londonba vendégszerepelni. A meghívásnak partnernőmmel. Lakatos Gabriellával a nyár végén eleget is tettünk.

— Mik a tervei?

— Szeretném beutazni a világot, s a sikeres szerepléssel dicsőséget szerezni hazámnak, no és persze a — szüleimnek. Szeretnék sokat tanulni és tapasztalni, hogy idők folyamán jó pedagógus lehessek...

— Mi a kedvenc szórakozása?

— Nagyon szeretek színházba és moziba járni, szeretem a jó dzsessz-zenét. Szeretem a természetét és a jó könyvet.

— Mit üzen fiatalságunknak?

Szeressék a táncot és a zenét. A zene finomabbá teszi az embert, a tánc, a test és a lélek harmóniája. És még egyet szeretnék mondani, amit gyakran elfelejt a mai fiatalság: a szorgalom elnyeri méltó jutalmát". A tehetség kitartó munka nélkül keveset ér.

OZORAI KATALIN

Mifelénk ősszel lakodalmaznak, amikor már tarlóról fúj a szél, mégcsak nem is búzatarlőről, hanem — ettől olyan hidegek a szelek — csutkatarlőról is.

Kerezsi Mari, a felsőnyomási csősz lánya is ezen az őszön esküszik Tóth Imrével. Mari nemigen visz a házasságba semmit. Szépséges termetét, két nagy dióbarna szemét, és a boldogság ígéretét viszi csupán, mint mennyei ajándékot Imrének. Imre legalább is így érez. Dehogyis gondolt ő közönséges földi dolgokra, szomszédok, szülők óvó szavára, hogy „te Imre, gondold meg, mit teszel, hiszen látod, nemsokára leesik már a lábáról Kerezsi Sándor, a csősz, s akkor aztán egyszerre megszaporodik a családod, — kerülgetheted, míg élnek, az apóst, anyóst, a saját házadban."

A lakodalom — mint illő — a fiú szüleinél zajlott le, de Kerezsiéknél hiába is próbálkoztak volna, az a kicsi, földbe töppedt ház szűk lett volna a lakodalmas népnek. Az csak arra volt elég, hogy Imre a tavalyi összebújós téli estéken minél könnyebben találja meg a közelséget Marihoz, s szövődjön az öreg házban ifjú szerelem. Ez ment most teljesedésbe, ez az összebújás és közeledés, s ahogy a fiatalok egymás mellett ülnek szótlanul a lakodalmas szobában, a nagy tükör alatt a főhelyen, nem látják, nem hallják maguk körül a lakodalmi forgalmat, csupán akkor lépnek ki önmaguk mámorából, amikor a pap köszöntőt mond rájuk.

Szép a köszöntő, dehát az idő is olyan, hogy most igazán szép igéket lehet mondani. Háború van. Odakünn a távoli harctéren új tél elébe mennek a frontok, itthon pedig szakadatlanul hívják, viszik katonának a férfiakat SAS behívóval Jönnek már az első halotti jelentések is a faluba. Bár a vihar messze, nagyon messze dühöng innen, azért egy-egy rohama, villámlása elhat idáig, a csendesen szellőzködő falvakba is.

A papon kívül — így szokás — meghívták a két tanút is. Az egyiket — Balkó tanító urat — márcsak azért is, mert az ifjú férj, Tóth Imre azzal kezdte önálló gazdálkodó pá-A budapesti balett-táncos Havas Ferenc művészetében már egyként gyönyörködött Csehszlovákia. Románia, Lengyelország és Anglia közönsége. Mi lehet a fiatal művész sikerének a titka? Tagadhatatlanul a tehetség és a szorgalom. De nyilatkozzék maga a művész:

— Hogyan lett balett-táncossá?

— Gyermekkoromban családi körben szerettem utánozni a színészeket. A „sikeremen" felbuzdulva szüleim 1947-ben az operai balett felvételi vizsgára küldtek. Itt megálltam a helyemet. Tíz éves voltam ekkor. És ezzel megkezdődött pályafutásom.

— Ki volt a tanítómestere?

— A Kossuth díjas kitűnő pedagógus, Nádasy Ferenc.

— Első nagyobb szerepe?

— Első főszerepemmel 1953- ban Bukarestben, a VIT-en értem el nagy sikert E szereplésem után a színház igazgatósága szólistává nevezett ki, majd az Operaház magántanárává léptetett elő.

— Egyéb szereplése?

— Az összes létező férfi főszerepet táncolom, ezek közül csak néhányat említek: Bihari nótája, Hattyúk tava, Giselle, Rómeó és Júlia, Coppélia stb.

— Mit tart a balettművészetről?

— A balettművészet nagyon szép és nagyon látványos. Egyegy mű betanulása sok időt és figyelmet követel. Én a legnehezebb művészetnek tartom, mert a táncosnak nemcsak a balettmester elképzelésével, koreográfiájával kell tisztában lennie, hanem a zenei mondanivalóval és a darab történetével is ... és mindent mozdulatokkal kell kifejezni. Sok próba, sok gyakorlat után csiszolódik gyönyörködtető látvánnyá az új darab. De a függöny felgördülése után a közönség elismerése minden fáradtságot megszépít.

— Milyen országokban volt vendégszerepelni ?

— Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban, Romániában és — Londonban.

— Hogy került ki Londonba?

— A londoni Festival Hall

Tél

Sűrű köd lil a hegy ormán, Keze, mint a száraz kóró, les a völgyre bús mogorván, zsörtölődik, semmi se jó, Tegnap még a napfényt itta szemét látásért gyötörve a mohlepte bütykös szikla. hordozza a falon körbe.

S ma kuksol a vatta-ködben, Fanyarul néz minden képet, homlokára friss hó röppen. szeméből a tűz kiégett,

így kuksol az agg telente Mint a téli nap ereje,

ifjúságán elmerengve. testének oly a melege.

Mégis álmot sző' a nyárról, s az élet-vágy fel-fellángol szívében, mely erős, mint a hósüveges bütykös szikla.

TÖRÖK ELEMÉR

lyáját, hogy mostantól kezdve három évre kibérelte Balkó tan(tó úr négyholdnyi illetményföldjét, így alapozva meg az indulást gazdaságilag is. Meg szokták hívni a falu más vezetőjét is, kivált a jegyzőt. Mert Szilád: jegyző úr meg szokta magát hívatni erőszakkal is, mert az olyan ember. Vérmes, szeret enni. inni, táncolni, mulatni, de ide, Kerezsi Mari lakodalmába nem hívták meg,s ő sem hívatta magát. Ide ha hívták volna, akkor se jött volna, de ha jönne, akkor is el kellene zavarni innen, mint. a rabló madarat szokták a csirkenyáj mellől.

Valahogy valóban így áll a helyzet: Sziládi jegyző úr most két éve csakugyan úgy tett Marival, mint a rablómadár szokta az elrabolni való csibével, amit a magas fellegekből letekintve kinéz magának: megkívánja gyenge húsát, finom falatkáit, aztán kering, kering felette, mígnem lecsap rá. Lecsapott tavaly nyáron csépléskor, a gép mellett éjszaka, amikor a gépesek a munkától el.iyűvődve aludtak a szalmakazal tövében, akkor csapott le rá Sziládi jegyző úr. Mari eleinte azt hitte, valamelyik fenevérű legény akar tőle valamit a

koztatő népi muzsika; 20.30 A Magyar Rádió szimfonikus zenekara játszik {Csütörtök: 14.25 Magyar szerzők táncdalaiból; 15.35: Egy falu — egy nóta; 17.15: Szórakoztató szimfonikus zene; 19 00: Mozart: Figaro házassága. Négyfelvonásos opera. Péntek: 13.20: Polkák, keringők; 16.40: Az orosz forradalom dalaiból; 17.15: ötórai tea; 20.30: Mindent zenével... Szombat: 13.05: Operarészletek 15.10: Élőszóval — muzsikával; 18.00: Szív küldi szívnek szívesen; 19.05: A Szabó-család; Vasárnap: 12.15: Jó ebédhez szól a nóta; 16.00: Közvetítés bajnoki labdarúgómérkőzésekről; 17.10: Kincses Kalendárium; 19.00: A Magyar Rádió tánczenekara játszik.

TELEVÍZIÓ:

Kedd: 19.30: Kíváncsi kamera — ifjúsági adás; 20.00: Tízszer felelj! — kvíz; Szerda: 19.45: Televíziós játék Lion Feuchtwanger regénye nyomán. Csütörtök: 18.00: Fiatalok klubja; 21.00: Közvetítés a hokivilágbajnokságról: Kanada —

Svédország. Péntek: 20.00: Vidám tarka műsor; Szombat: 20.00 Szovjet film: A vonatok visszatérnek; 21.30; Sportközvetítés: Szovjetunió — Svédország, világbajnoki találkozó; 22.30: Csehszlovákia — USA,

részletek a világbajnoki hokimérkőzésről; Vasárnap: 15.45: Világbajnoki hokimérkőzés: Kanada—USA; 19.30: Krakatit, opera.

nősképpen hamar rákerül a szó a nagy háborúra, amelynek zivatarában az itt ünnepélyeskedő öreg paraszti vendégek mindegyike részt vett.

Ám a fiatalabbak már azt nézik, melyik asztalt hová lehetne elrekkenteni, hogy hely legyen a tánchoz. A cigányok is bekapták már a vacsorát. A gyorsevésü prímás, Olajos Béla már a húrt pattogtatja, pittyegteti, készülvén a láb alá való muzsikáláshoz. Ormós Juli néni — a menyasszony keresztanyja — lánykorában híres táncos és nótafa, de aki fölött úgy eljárt az idő, hogy már csak azzal túl lendíteni a hangulaton, amit most csinál: behoz egy kanna vizet, fellocsolni a szoba földjét, nehogy duhaj, sebes tánccal port verjenek fel a szobában. Erre a jeladásra az öregek végül is áttelepülnek a másik, a kisebbik szobába, a fiatalok pedig Olajos Béla és vályogvetésben megizmosodoct bandájának muzsikájára táncolnak Nemsokára az öregek is megunták a dekungokat emlegetni, s bizony bevezette Kerezsi Sándor, a felsőnyomási csősz is a nászasszonyát, Tóth Imrénét, hogy hetykén felvetett fejjel megforgassa, az ujját legényesen a mennyezet felé tartva, öregesen bokázva, megtáncoltassa.

Már-már oda haladt az idő, hogy a násznagy. Ékes Ferenc elkiálthatta volna magát — amire már nagyon is készült, hogy: „Eladó a menyasszony!“ — amikor a mámoros, kipirult táncolok, fiatalok és vének közül szinte észrevétlenül belépkedett, megállt az ajtó mellé húzódva a falábú kisbíró, Szakállas Márton. Hivatalos táska volt a nyakában.

A prímás egy éles és rövid húzással, mintha késsel vágta volna el, véget vetett a táncnak.

— Hasznájjik, hasznájjik — kiáltották örvendezve a táncolók, így kívánták egymás egészségére a kiadós, fergeteges, dübörgős csárdást.

Rádió

ííFii*»

BRATISLAVA I.

Kedd: 12.25- Tarka melódiák; 16.15: Kívánsághangverseny;

20.20: Lucienne Boyer és Yves Montand énekel; 22.15: Tánczene; Szerda: 15.25 Fúvószene; 17.15: Szovjet dalok és táncok; 18.15: Kívánsághangverseny;

20.00: Vígjáték a zsolnai színház tagjainak szereplésével; Csütörtök: 13.10. Népszerű zeneszámok; 16.55: Sportközvetítés a Csehszlovákia — Finnország jégkorongmérkőzésről; 21.30: Mi, forradalmi ifjúság — a csehszlovák Komszomol megalapításának 40. éves évfordulójára; 22.15: Operettzene; Péntek: 14.10: Tarka zenésmüsor; 16.15: Valcerparádé; 20.00: Fiatalokkal beszélgetünk; 22.15: Tánczene; Szombat: 14.10:

Operettzene; 15.30: Vidám zene mellett; 18.15: Kívánsághangverseny; 20.00: Kedvelt melódiák; Vasárnap: 12.30: Népi zene, 16.20: ötórai tea; 18.20: Kívánsághangverseny; 20.40:

Közvetítés a hoki-világbajnokságról

KOSSUTH-RÄDIÖ

Kedd; 12.10: Szórakoztató zene; 15.20: Élőszóval — muzsikával; 18.30: Népi zene; 20.30: A Lipcsei Rádió tánczenekara játszik; Szerda: 14.00: Operettzene; 17.15: Szív küldi szívnek szívesen; 19.20: Szórasötétség leple alatt, s talán valameddig engedett is volna, de ahogy a ráboruló emberben felismerte a finom úri ruhát, a jegyzőt, felugrott és szaladt bele az éjszakába. A jegyző pedig káromkodva botorkált el onnan. De úgy volt ezzel, mint a farkas, amelyik, ha vért szagol, még inkább megvész. Mit akart vele, mit nem, annyi bizonyos, hogy a jegyző azon az őszön két süldőmalacot hajtatott át az öreg Kerezsiékhez, amit aztán pár hét múlva a jegyző a kocsisával visszahajtatott, bizonyára azért, mert nem kapta meg, aminek a fejében a malacokat aata volna.

Imre azon az őszön szerelt le, s ahogy körültekintett a falusi lányok között. Marin akadt meg a szeme. De most már nemcsak nézegeti, hanem mint asszonyát öleli át a nagy tükör alatt. Most már éppen vacsora után tart a lakodalom. A legöregebb vendégek már nekikönyököltek, s ejtőznének nyugodtan az asztal fölött, Rá is pipáltak már. Volhiniát kezdik emlegetni, meg Dobét dót, az isonzói dekungokat, mert háborús lakodalom volna ez — a tiszteletes úr is erről elmélkedett az imént — s hát enélkül is, de így meg külö-Ekkor vették észre, hogy Szakállas Mát ton ott áll az ajtó megett. Ékes Ferenc, a násznagy meg is markolt egy tele poharat, és vitte oda neki, mint váratlan vendégnek, szerencsekívá-