Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-28 / 9. szám

A FIATALOK ANYAGI BIZTOSÍTÁSA A SZÖVETKEZETEK MEGERŐSÍTÉSÉNEK LÉNYEGES FELTÉTELE Világprobléma: a fiatalok bevonása a mezőgazdaságba Bratislava, 1961. február 28. X. évfolyam, 9. szám Ara 60 fillér úton Mindazért, amit elértünk, és amit el akarunk érni, évtizedek^ harcolt a magyar, a cseh és a szlovák munkásosztály Kemény, szívós harc volt ez, amelyet' dolgo­zóink kommunista pártjaik ve­zetésével vívtak meg A tőké­sek és a földbirtokosok elleni közös küzdelemhen alakult ki és erősödött meg a magyar és csehszlovák munkásosztály együttműködése. Ezt az elvtár­si szolidaritást kommunista pártjaink alapozták meg. Szá­mos magyar munkás és elvtárs dolgozott, élt nálunk. A közös forradalmi célok, egymás köl­csönös támogatása vetette meg munkásosztályaink kapcsola­tainak szilárd alapját Munkás­osztályuk harca a mi harcunk is volt. Mai sikereink egyben az önök sikerei is. Kölcsönös kapcsolataink a proletár nem­zetköziség szellemében alakul­tak ki, fejlődnek: a proletár nemzetköziség edzi közös aka­ratunkat további győzelmekre, a béke megvédésére, a szocia­lizmus felépítésére. — Munkásosztályunk, dolgo­zó népünk szilárdan a proletár internacionalizmus alapján áll; szoros kapcsolatot épített ki a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország dolgozóival. A szocialista országok munkás­­osztálya az az alappillér, amely­re politikai és gazdasági sike­reinket építjük, amely békéért folytatott harcunk szilárd bá­zisa. (Antonin Novotny) Népeink örök barátságára emeli poharát Antonín N o v o t n ý, a CSKP KB első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke és Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a No­votny elvtárs tiszteletére rendezett fogadáson. Novotný elvtárs olyan ba­ráti ország élén áll, amely iránt néplink me­leg testvéri érzéseket táplál. A Csehszlovák Szocialista Köz­társasággal közvetlen szomszé­dok vagyunk. S amióta orszá­gaink felszabadultak az idegen elnyomás, népeink pedig az osztályelnyomás bilincseiből, azóla a köztünk lévő határ nem elválaszt, hanem összeköt ben­nünket. — A legutóbbi másfél évti­zedben a szocialista fejlődés jótékony hatására országaink, népeink kapcsolata mind sokol. dalúbb és bensőségesebb lett. Együttműködésünk nagyban hozzájárult a szocialista épí­tésben elért sikereinkhez. Gyá­rainkban, új villamoserőmü­veinkben mind több kitűnő, modern csehszlovák gép dolgo­zik. Földjeinken csehszlovák gyártmányú traktorok is segí­tik a parasztság munkáját. (Kádár János) SZAKEMBEREK — ISMERT SZAKTEKINTÉLYEK az utóbbi időben megerősítették a meg­állapítást: az a tünet, hogy a mezőgazdaságban kevés a fiatal, világviszonylatban is problémát jelent. A legtöbb ál­lamban, ahol az iparosítás már bizonyos fokot ért el, a fiatalok valóban behúzódnak a városba, igyekeznek az iparban elhe­lyezkedni és ott élni, ahol leg­nagyobb az emberek összpon­tosítása, aránylag magasabb az életszínvonal és a látszólagos apróságok kellemesebbé teszik az életet. Ezekben az országokban hol kisebb, hol meg nagyobb mér­tékben a mezőgazdaság terén hiány mutatkozik a fiatal erők­ben. Mit kell tenni, hogy a me­zőgazdasági dolgozók átlagos életkora ne emelkedjen. Minden országban más — más úton keresik a megoldást. Míg a kapitalista országokban a kérdést csak elméletileg, hosszú szólamok hangoztatásá­val igyekeznek megoldani, ami természetes is, hiszen ott nincs erő, amely eltávolitaná a jelen­ségek gazdasági okát ez a ka­pitalizmus jellegében rejlik, addig a szocialista országokban a kérdést sokkal hatékonyab­ban oldják meg. Nem adminisztratív intézke­dések vagy határozatok útján. A megoldást egy hosszúlejára­tú folyamat eredményeképpen érik el, melynek egyes szaka­szai meggyőzően bizonyítják, hogy az út az egész társadalom érdekében pozitív eredmény-ItOüT VG7Gt Á SZOVJETUNIÓ JUTOTT EL EZEN A TÉREN IS A LEG­MESSZEBBRE. Nálunk határo­zott lépést jelent többek között az EFSZ-k mintaalapszabályai­­nak azon kitétele, mely szerint a szövetkezeti ifjúságra rend­kívüli gondosságot kell fordí­tani. Igen fontos az alapszabá­lyoknak arra vonatkozó része, mely szerint a fiatal szövetke­zeti tagoknak anyagi előnyöket kell nyújtani. Sok szövetkezet már meggyőződött arról, mi­lyen nagy jelentőséggel bírnak az ilyen irányú intézkedések. HAVLÍČKOV BROD JÄRÄS­­BAN a šmolovi EFSZ elnöke például elmondhatná, hogy a fiatalok mennyire összenőttek a szövetkezettel, mennyire el­mélyült viszonyuk a közös gaz­dálkodás iránt, amikor a szö­vetkezet vezetősége azt a ha­tározatot hozta, hogy a' fiatal házasoknak új épületekben ad­nak lakást. Az élettapasztala­tok és a gyakorlat mindig újabb lehetőségeket fednek fel és odavezetik a szövetkezetek vezetőségeit, hogy minél job­ban segítsék a fiatalokat. Kolín közelében Krechoriban hat fia­tal traktorista egyszerre vonult be. A szövetkezeti tagok elha­tározták, hogy a bevonult kato­náknak havonta 100.— koronát tesznek el betétkönyvre, hogy­ha majd leszerelnek és haza­jönnek, legyen miből ruhát vá­sárolni és a legszükségesebb kiadásokat fedezni. Ne vegyük ezt számításnak, hanem csakis elvtársi gondoskodásnak. Az ilyet a fiatalok mindig nagyon meg tudják becsülni. Más szö­vetkezetekben kölcsönöket nyújtanak a fiatal házasoknak. Segítenek a háztartás megala­pításában, szüléskor fizetett szabadságot nyújtanak. NEM MEGENGEDHETŐ, HOGY A FIATALOK gondolko­dásmódjába befészkelődjön az a tévedés, miszerint a szö­vetkezet részéről csakis azért kapják az anyagi előnyöket, mert fiatalok. A szövetkezeti tagok csakis akkor jutnak el ahhoz a meggyőződéshez, hogy a fiataloknak anyagi előnyöket kell nyújtani, amikor látják, hogy elhatározásuk kedvező visszhangra talált. És ezt nem szavakkal, hanem csakis tettek­kel lehet bebizonyítani. Bizal­mat nem lehet előlegezni. Sok szövetkezet már jelenleg is anyagi előnyöket nyújt a fiataloknak és ezt egész ter­mészetesnek találják. A fiata­lok kötelessége viszont az, hogy áldozatosan, becsületesen, a közösség érdekében dolgoz­zanak. Alik ié 91-0 tervei tiíi Az 1960-as év egyik legkiemelkedőbb filmalkotása a Felsőbb elv. Ján Drda novellája alapján Jifí Krejéík rendező forgatta. Képünkön F. Stnolík mint a latin taná­ra, és M. Vášová mint az egyik halálra ítélt diák anyja. Az ostravai , főpróba Mint minden évben, az idén is megtartják a csehszlovák film seregszem• lé jét, melynek ezúttal Ostrava lesz a színhelye. A csehszlovák filmfesztivál egyben felké­szülés a nem­zetközi film­fesztiválokra is, melyeken ha­zánk filmgyár- J. Tvrzníková és J. Sládek, a lapunkban tása az idén is más ismertetett Hetedik kontinens című sok helyütt filmbejt. részt vesz. Annak ellenére, hogy a szov­jet Venus-rakéta már két hete menetrendszerű pontossággal halad célja irányába, tudomá­nyos körökben még most is e kiváló technikái vívmánnyal foglalkoznak. így tudtuk meg, hogy a nemzetközi űrhajózási társaság terveiben az ilyen au­tomatikus űrállomás csak az 1970—71-es évek piogramjában szerepelt. A Szovjetunió azon­ban olyan kimagasló eredmé­nyeket ért el az űrkutatásban, •hogy a siker legteljesebb remé­nyében indíthatta útnak Venus­­kutató állomását. A csodálat sem megalapozatlan, hiszen 6 és fél mázsányi súlyával — ilyen nagy távolságra — mesz­­sze évekre megelőzött minden más államot, elsősorban termé­szetesen az Egyesült Államo­kat, amelynek szakértői kény­telenek voltak beismerni, hogy legkorábban a hatvanas évek közepén gondolhatnak ilyen­fajta kísérlet megvalósítására, de akkor sem a Föld körül keringő űrállomásról indíthat­ják útnak a kutatóállomást, hanem egész bizonytalan kilá­tásokkal, sokkal kockázatosabb körülmények vállalásával, a Földről. A Venus-kutató űrállomás jelentősége tudományos és Géza Včelička szociális tárgyú regényének, a Rendőri zárórának alapján film készült, mely igen hűen ábrázol­ja a régmúlt viszonyokat Prága egyik szegénynegyedé­ben. technikai szempontból ma még felbecsülhetetlen. Nem tudjuk, hogy milyen tapasztalatokat nyújt majd újabb kísérletekre és azt sem tudjuk, hogy az is­meretlen esthajnalcsillag vizs­gálata során milyen — esetleg szenzációs — tudományos ada­tokhoz jutunk. Persze, meg kell említeni a szovjet tudósok ki­jelentéseit, akik óva intenek attól, hogy az első ilyenfajta kísérlet minden talányt meg­oldhat. Ez azonban semmivel sem csökkenti a Venus felé ha­ladó űrállomás jelentőségét. A világ józan gondolkodású embereinek lelkesedésével szemben tapasztalhatjuk egy kis réteg rettegését is. Ez a világraszóló eseményben kizá­rólag a Szovjetunió hatalmának növekedését fájlalja, é;s féle­lemmel állapítja meg, hogy a nehéz szputnyikot és a Ve­nus-kutató űrállomást pályájá­ra juttató rakéta katonai szem­pontból is fokozza a Szovjet­unió előnyét. Ezek a rettegő emberek csak arról feledkeznek meg, hogy a Szovjetunió — amint azt a szovjet kormány egész politikája bizonyítja — támadásra sohasem fogja fel­használni kétségkívül meglévő erőfölényét. A világ demokratikus közvéleménye szeretettel veszi körül Patrice Lumumba árva gyermekeit. Milliók és milliók szerete­­te és segíteni akarása veszi körül őket az édesapjuk elvesz­tése feletti bánatukban. Minden remény megvan rá, hogy ők majd egy szabadabb Afrikában nőnek fel, amelyben nem lesz szükség olyan áldozatokra, mint amilyent Patrice Lumumba hozott. Ez a kép Kairóban készült néhány nappal azelőtt, mikor a gyermekek hírt szereztek apjuk haláláról. A lovon Frangois és Patrice, az iskolapadban a kis Julianna. C. Rozália könnyed moz­dulattal tornássza fel magát a személyvonat túlmérete­zett lépcsőin. Bent tágas, tiszta kocsi fogadja. Háttal a vonat irányának az ablak­nál készül helyet foglalni. Először a porrípás virágcsok­rot helyezi a csomagtartóra, majd a felöltője is lekerül. Nem ül le mindjárt. Homlo­kát az ablakhoz szorítja és a tájat nézi. Talán azért is választotta ezt a helyet, hogy tovább lásson mindent. Vagy a tavaszt ígérő napsü­tésben gyönyörködik? Ki tudja. A jólszabott kisestélyi még inkább kiemeli finom vonalait. A jobb csípőjén nyugvó keze olykor-olykor megrándul. A nyugtalanság jele ez. Majd a csokor után nyúl és helyet foglal. Keb­lére szorítja a virágot és az unokanövérére gondol. — žlkhovszéjí az erdő... Hát igen, ez a lány sorsa. Ha felnő és eljön az idő, férjet választ. Öröm, bosz­­szúság. Egyszer így, más­szor úgy. így volt ez mindig, hogyis lehetne másképp, — szövi tovább gondolatait. Kék szemét, akárcsak az ablaküveget a lehelet, hol fátyol vonja be, hol felra­gyog. Azután az ő tizenki­lenc évére gondol. A magas jóképű, értelmes barna fiúra. — Ö agronómus én pedig? ... Es zsebkendője után nyúl, hogy könnyeit felszed­je. — De miféle lagzi az, ahová könnyes szemmel mennek? — igyekszik erőt venni magán. — Vagy egy­általán mire jó ez az egész? . ... En pedig segédudvar -vezető vagyok — de med­dig? — fejezi be az iménti gondolatot. — Talán azért tanultam két évig? Es a két évi gyakorlat az kutya? Hát nem! — És arcjátéka, akár­csak gondolatainak ellenté­tessége, váltogatja egymást. Az utóbbi jelenetre gon­dol. Egyik napról a másikra 14 tehénnél 40 literrel keve­sebb a tej. — Es az ered­mény? — Talán a kisasz­­szonyndk jobban tejelnek, próbálja meg hát, — volt a válasz. — De tudja ezt mindenki, az osztályvezető, az udvarvezető... — És a kiút ebből a kátyúból? — szerintük az én erélyessé­­gemen múlik. Hát mindig ordít sale? ... Persze, ök másképp gon­dolják. C. Rozália, neked könnyebb munkát találunk. Segédkönyvelő leszel, köny­­nyti, kényelmes munka. A kétéves iskola és a kétéves gyakorlat... annak a köny­velésben is hasznát veszed. Hát nem és ezerszer nem! Ha valamikor így is volt, ezentúl másképp lesz. Hisz nem vagyok egyedül és se­gédkönyvelő sem leszek. De miért is vagy ünnep­rontó, hisz nem vagy egye­dül. Ott az elvtársak, ök is tudják és ez a fontos ... Es C. Rozália szeme már nem fátyolos, mosolyog a kék szempár. A csallóközi vonat lassan megáll. — Ak­kor szép az erdő, mikor zöld, — dúdolja C. Rozália. Az unokanővér lagziján mégsem lesz ünneprontó. SÁRKÁNY ÁRPÁD T IMI

Next

/
Thumbnails
Contents