Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-02-21 / 8. szám
'•* * * •it * •K ★ •it-k A Kárpátokon túl akkor még nagyban dübörögtek az ágyuk, gépfegyverek, az első világháború idején, amikor Kassán a Mészárosutcai Barinka házban lévő Munkás Otthon küszöbét átlépte egy Szegény munkás család fiatal tagja. Ebben az otthonban találtak menedékhelyet az akkori polgári társadalom kivetettjei: az ipari tanulók. A múlt szomorú élettapasztalatairól, a viszontagságos proletáréletről beszélgetünk Senaj Eugennel, a bratislavai P. O. Hviezdoslav Színház tagjával, aki a közeljövőben tölti be hatvanadik életévét. Egy törekvő emberi gondolatból eredő becsületes, cselekvésre felépített élet történet, •{s amely jellemző az igazi -. munkás harcosokra. Abban r az időben alig akadt proletár, akinek ajkán ne hang.. zott volna el ez a kijelentés: „Nem érdemes élni." •is Senaj nem elégszik meg ezzel a kijelentéssel, hanem öntudata alatt összegyűlt keserűségeket úgy vetíti ki magából, hogy nemcsak a feljajduló szónak, hanem a valóságnak erejével hatnak. Senaj Eugent Kassán minden ifjúmunkás ismerte. Kisfiú volt, amikor belépett a szocialista ifjúmunkások kassai csoportjába és nagyon rövid idő alatt aktív harcos lett. Ahol szervezni kellett inasok között, a szín•{X játszó csoportban, a munkj kás-sajtó terjesztésénél, agitáclós munkánál, minde-{X nütt jelen van a harcos ifjúmunkás. Mindent kihasznált, hogy terjessze a szocializmus eszméit, mindig lelkesen, kedvvel és örömmel dolgozott. Amikor a Magyar Tanácsköztársaság csapatai bevonultak Kassára, Tóth Béla barátjával beléptek a vörös hadseregbe és rövid kiképzés után már a rajvonalba kerültek és harcoltak az intervenciós támadók ellen. A visszavonulásra kényszeritett vörös ezreddel Szolnokra kerül, ahol a román támadók elleni offenzfvában vesz részt. mánok fogságába kerül és sok száz bajtársával együtt hosszú kegyetlen gyaloglás- és korbács-ütések közepette taszítják őket a Tápiósüly község melletti fogolytáborba. 1919 decemberében Horthy csendőr pribékjei veszik át a foglyokat, és a csepeli tölténygyár egyik raktárába tpmörítik a megtört harcosokat. 120 szlovákiai származású harcost külön választják a többi foglyoktól és egy betonpadlózatú helyi* * * * * + * * * * ■H * * * * * a★ A magyar kommün bukása után az előnyomuló roségbe zárják őket. Az agyonkínzott és éheztetett emberektől, naponta kérdezték a csendőrök: „Ki akar a magyar hadseregbe jelentkezni." Három napon át egyetlenegy jelentkező sem akadt, de amikor már a kibírhatatlan éhséget és hideget nem bírták, számítva a menekülési lehetőséggel, eleget tettek a felhívásnak. Senaj több társával együtt a huszas évek elején megszökött a magyar hadseregből. s a határ mentén fekvő Szurdok községnél Szlovákia területére ménekült. Kassára érkezve, Senaj, édesanyja Frantiskánus-utcai pince-lakásában húzódott meg. Egy napon detektívek jelentek meg nála és házkutatást tartottak, majd Őt letartóztatták. Tizennégy napig volt a rendőrség fogdájában, majd átkísérték a katonai bíróság fogházába, ahonnan, három havi vizsgálati fogság után, hadbíróság elé állították. A vádirat alapján Senajt a hadbíróság nyolc évi fegyházra ítélte." Az ítéletbe Senaj védője, dr. Sanderer nem nyugodott bele, látta a bíróság szörnyű elfogultságát az osztályharcossal szemben, és ennek alapján hozott igazságtalan ítéletében, amelyet megfellebbezett. A felsőbb katonai bíróság a fellebbezésnek helyt adva, az ítéletet semmisnek nyilvánította, mely szerint Senajt szabadlábra helyezték. Azonban a rendőrség korlátozta személyi szabadságában, rendőri felügyelet alá helyezték, három éven át naponta kel- -£x lett jelentkeznie, egyben ^ megtiltották neki, hogy a rendőrség engedélye nélkül & a város területét elhagyja: ± Munkát nem vállalhatott, mert mint nyilvántartott, & politikailag megbízhatatlan egyént, senki sem kívánta alkalmazni. "v5 Senaj az üldöztetés ideje -+X alatt, még jobban megerő- j, södve harcolt a dolgozók jobb sfirsáért. 1939 tavaszán került Bratislavába, s egy jóakarója útján került a postára, küldönci minőség- -)c ben. Eredményes munkájával, amit a postások szerve- ^ zetében végzett, — különösen a színjátszás terén — nagy megbecsülésben volt része. Felszabadulásunk után, a postás színjátszók által előadott Orosz emberek című drámában dr. Charitan szerepében látták meg őt a szlovák színjátszás művé- "W szei: Bagar Andrej és Gre- jf gór Martin, akik leszerződ- ^ tették előbb az Oj Színház- ^ ba, s onnan a P. 0. Hviez- Jf doslav Színházhoz . Senaj mint epizódista színész, már több ízben igazolta művészi tudását, mind a színpadon, mind a televízióban és a filmnél. Legjobb alakításai közé tartozik, Gorkij: Éjjeli menedékhely című dráma koldus szerepének kreálása, amelyben felejthetetlen művészi teljesítményt nyújtott. Szocialista társadalmunk, megérdemelt békés életet biztosított egy sokat szénvedett embernek, sok miilió embertársával együtt, ír akik a „demokrácia“ világában megtörve taposták az jc élet göröngyös országútját. WITTENBERG JÓZSEF * Jóba Lajos t Dalosokról, táncosokról * emberekről •K * * A tollforgató embernek min** dig szívbéli gyönyörűséget okoz, ha arról írhat, ami szép: alkotó emberekről, életet szépítő tettekről. Ügy simogatja a jóérzés a szívet, mint a nyári napfény a búza kalászát, ha arról írhhatunk, hogy az idő termő méhében megfogamzott a gondolat, amelyet élő valósággá érlelt a szocialista humanizmus, a nép és a kultúra végtelen szeretete. Mert nemes munka, kor-formáló igyekezet sikerét bizonyítja, ha a jószándékú műkedvelők átlépik o mükedvelés mezsgyéjét és eljutnak arra színvonalra, amikor teljesítményük már művészetté nemesedik. Ez történt és így történt a CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együttesével. 1957. július 1-én indultak el azon az úton, amelyet napjainkig 130.000 ember tapsa kísért végig, amely út elvezette őket Humennére és Bardejovba, Vimperkbe és Chebba, hogy 1951-tól 1960-ig 155 előadáson szórakoztassák, gyönyörködtessék, lelkesítsék a nézőket. Dalosok és táncosok, karcsuderekú lányok és erős földdobbantó erejű fiatal férfiak, csengő szopránok, simogató altok: művészek — gyönyörködtetők és láttalók! Táncoltak úgy, hogy a néző még évek után is őrzi táncuk emlékét. A Martosi pillikézés, Pásztortánc, Szálkái lakodalmas, Feketeköi kastély, vagy a Váskatánc — mind egy-egy élmény, egy-egy szép emlék. Daloltak ukrán dalokat és Dózsa áriáját, műsorukat Kodály, Bartók, Rajter, Liszt és Okker müvei gazdagították. Daloltak magyar, cseh szovjet és szlovák dalokat, felemelkedtek a klasszika magaslatára és lelkesítettek a forradalmi indulókkal. Jó volna egyenként írni róluk, bemutatni őket — az életüket, örömeiket és gondjaikat, de 110 nevet nem lehet egy cikkben felsorolni, 110 embert nem lehet egy cikkben bemutatni. De talán írhatok a 26 éves Jóba Lajosról, a martosi levélhordó fiáról, aki mint autódarus dől gozik a bratislavai Pozemm stavby nemzeti vállalatnál le galább napi nyolc órát és he ténként háromszor három órá próbál a táncosokkal. Igen — < a háromszor három szinte jel■ kép Jóba Lajos életében. Azután még a 11-es számró is írni kell. Mert 1961. februái 23-án este 11 fok volt a Gorki utcai tornaterem hőfoka, aho a dalos-ajkú lányok énekpró búra gyűltek össze. De mindez nem csökkent lelkesedésüket, nem tompítji hangjuk tiszta csengését, nerr lassítja táncos lábuk könnyed lebbenését, mert forrószívü, gazdaglelkü emberek, akik nem szavakkal, de tettekkel harcolnak a szocialista kultúr-forradalom győzelméért. Korunk művészeitől, hivatásos és műkedvelő kultúr-munkásoktól joggal követeljük a művészi igényesség mellett az eszmei tartalmat, a pártosság hirdetését és kidomborítását. Nos — vajon megfelelt a CSISZ magyar Népművészeti Együttese az ideológiai követelményeknek? Igen! Műsoruk hármas, de művészi egységbe olvasztott alapgondolata: a béke megvédése, a szocializmus építése és a szocialista falu kialakítása. Bemutatták a feudalista és a kapitalista múlt borzalmait, a vergődő ember szenvedését, a szegény ember szegénységét, a felszabadulás lánctörő erejét, hirdették és hirdetik a jelen szépségét és a kommunista jövő nagyszerűségét. Alem vagyok sem zeneértő, ■ * sem a tánctudományban jártas ember csak egyszerű néző vagyok, aki szeretem a szépet <f művészit — azt a művészit, amely az üres formákat megtöltötte eszmeiséggel, amely nemcsak a szemre és fülre hat, de lelket formál, gondolatot ébreszt, Jegyzeteim végére járok. Feljegyeztem még gyors ceruzavonásokkal, hogy a tagok állandó és magas színvonalú politikai és művészetelméleti előadásokat hallgatnak, hogy a repertoirjuk állandóan bővül, hogy 3000 népdalt gyűjtöttek és hogy új műsorukkal 1961 április 29-én mutatkoznak be a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. Feljegyeztem még, hogy sokat, nagyon sokat dolgoznak, amíg felállhatnak a színpadra, amíg jelt ad a karmester és száll a dal, hogy szebb legyen az élet. Ismétlem: a tollforgató embernek mindig szívbéli gyönyörűséget okoz, ha arról írhat, ami szép: dalosokról, táncosokról, emberekről! (P. GY.) BEKOPOG A SZERELEM n kezdete óta úgylátszik céltudatos munkával alakítja ki énekes-zenés repertoárját. Megértjük ezt a szándékát és így kedvező bírálattal köszöntjük legutóbbi bemutatóját, a BEKOPOG A SZERELEM című zenés játékot. Hajógyári munkásokról szól ez a vígjáték. A szerző, KERTÉSZ IMRE mindent elkövet, hogy mondanivalóját gyorsan váltó, régen is bevált jelenetekből szerkessze meg, s ily módon adjon mintegy újszerű formát írása úgymond hagyományos operett-beállításainak. Bonyodalmas és fölöslegesen komplikált jeleneteiben odáig megy, hogy a megszólaltatott munkás-szereplők gyakran elvesztik a realitás fonalát. Egyszer a Kerekes család tagjai, máskor meg Szalag-ék kényszerülnek emiatt fonák helyzetekbe. Ettől eltekintve az előadás mégis hatásos és sikerének egyik titka abban mutatkozik, hogy Veselý a bratislavai Oj Színpad főrendezője, kitudta használni azokat a komédiázó hangulatokat, amelyek egyébként „gyengébb" rendezésben elsikkadtak volna. Mert Kristóf Veselý mindent elkövet, hogy a darab valamennyi szereplőjét a játék heve ragadja el, mert így lendületében pergőbb ütemezést szólaltathat meg. Rendezői teljesítményét ez esetben a helyzetkomikum jellemzi, vagyis külső fogásokkal erősíti fel a darab gyengéit, hogy ezáltal érthetővé tegye a mű „felületesebben" megírt jeleneteit is. Szinte társszerző, ami kétségtelenül előnyére van az előadásnak. Á a tény, hogy. a színház dramaturgiája a komáromi hajógyárba lokalizálta a cselekményt dicséretes,, de ha már ezt cse lekedte, célszerűbb lett volna több helyi vonatkozású epizóddal időszerűsíteni, ismert élmunkások, esetleg kullogok nevét emlegetni, Kerekest — az apát — Király Dezső játsza helyénvaló szerepfelfogásban. Eleven, kedves lányt állít elénk a a tehetséges Perenczy Anna. Kati-ja vérbő figura s méltán váltja ki a közvetlenül kitörő siker tapsait. V ár ady Béla az a fajta tehetség, akinél az ember mindent magától értetődőnek talál: Öcsi szerepében sok szórakoztató percet szerez. B u g ár Béla közvetlen játéka külön dicséretet érdemel. Bugár nehezen tudta leszokni modorosságát, de leküzdötte, s így kitűnő Feri-t mintáz a színpadon. Ezek után a elmélyültebb játékmodort kell még tudatosítania, akárcsak Várady Bélának, hogy valóban rangos színészek legyenek. Érdekesen és hatásosan megformált alakítást nyújt S í - poss Jenő (Szalag). Jó maszkja teljes illúziót kelt. Különös sikert ér el Király Dezsővel előadott duetjükben. Könnyed fölénnyel formálta meg a fiatal mérnököt Tóth László, Bár helyenként inkább az elegáns világfit, a jómodorú gavallért érzékeltette, mint korunk új nemzedékének mérnökét. Szerzői, rendezői és színészi hiba ez, hogy Sándort, bonvivánként szerepelteti, attól eltekintve, hogy nincsenek úgynevezett „nagy" énekszámai. De így van ez, amikor a szerző két széken akar ülni és a zenés vígjátéknak is, az operettnek eleget szeretne tenni. Láthatóan jól érzi magát Irén szerepében a szépen fejlődő Szabó Rózsi, ő az a mennyasszony, aki gesztusait leegyszerűsítve magabiztosan játszik és így teszi kifejezőbbé játékostársával való jeleneteit. Buczkó Judit a másik mennyasszonyt személyesíti meg, Várady Béla partnereként. Selypes beszéde, ha eleinte talán érdekesnek is hat, mégis zavaró és indokolatlan. Alakja csak fő vonásokban ábrázolt, ugyanúgy mint Piroska néni szerepe, akit Horváth Ilona alakít. Piroska nénije nem teljesen azonos az eredeti szereppel, mert túlzásaiban harsány, gesztusaiban karikírozott játéka stílustöréshez vezet. Hétköznapi emberekről, mai munkás emberekről eleven képet alkotni a színpadon \csak úgy lehet, ha jellemben és játékban — szerepfelfogásban és rendezésben a valóságot elemezzük s azt az emberábrázolás elmélyült eszközeivel elevenítjük fel, még akkor is, ha könnyűsúlyú zenés vígjátékról van szó. Horváth Jenő zenéje kellemes. A színház kis zenekara, Tories János gondozásában fejlődőképes. A díszletek ez alkalommal nem képezik szerver,,részét az előadásnak. sszegezve; az előadás szórakoztató és színészeink, ha nem is meglepetésszerűen, de valóban mindent elkövetnek, hogy a szerző segítségére jöjjenek, s így az előadás kicsengése pozitiven értékelhető. Erre gondolunk tehát a nézőtéren, amikor a kacagás hullámzik végig a széksorok között. SUCHÝ M. EMIL * * * A zempléni fiatalok a napokban adták elő Egri Viktor Ének a romok felett című drámáját. A színművet Szacskó András tanította be. Legnagyobb nehézséget a ruhák beszerzése okozta. Végül is úgy döntöttünk, hogy a kassai Állami Színháztól kölcsönzünk ruhákat és díszleteket, melyeket meg is kaptunk. A bemutató kitűnően sikerült, s nemcsak Zemplén, de Bodrogköz más falvainak lakosai is gyönyörködtek a jól sikerült előadásban A szereplők közül dicséretet érdemel Tóth Éva, Szirovec Géza, Bajo Emil, Lipán Margit és még több zempléni fiatal, A zempléni színjátszó csoport nagy sikerrel szerepelt Ladmócon, Szögön, Bolyban, Szentesben és Zétényben. Az elért sikerek lelkesítsék és buzdítsák a zempléni fiatalokat még jobb és sikeresebb színjátszó és más kultúrmunka elvégzésére. A mokcsakerészi CSEMADOK izínjátszó csoportja jól sikerült irodalmi estet rendezett. ^ szereplők nagyobb része nunkás, szövetkezeti dolgozó is diák volt. A legsikerültebb izámokat, verseket, dalokat /ernánszky József és Major ľerenc adták elő. Petőfi rauncásságáról Varga B. tartott érékes előadást. Mokcsakerész dolgozói megelégedéssel és elismeréssel föladták a megtartott Petőfi■stet. Kultúrcsoportunk jeleneg még nagy nehézségekkel ;Uzd s ezt tetézi az is, hogy i fiatalok nem szívesen veszlek részt a falu kultúréletének ellendítésében. Dolgozó népünk tanulni, mű■elödni akar, s ehhez tettre és karatra van szükség. A döntő zót nekünk fiataloknak kell Imondani: dolgozni akarunk, íolgos, művelt, szocialista gonolkodású emberek akarunk enni. Tegyünk meg hát ezért mlnent! Szemüveg - búcsúztató TIT ég egy pillantást vetek t'f megkopott, barázdás :vegére, két helyen is hegeszett sánta szárára, leemelem áradt szememről, s a horpadt émtokba — mint koporsóba — söndesen eltemetem. Húsz évig élettársam volt, itvesemnél, hű barátomnál is öbbet élt velem. Csak a színes lmok s csókok idejére hullt le zeniemről. Egyek voltunk a lunkában és építésben, ülő tain nyilvánosan is — búcsút enni tőle. Hajdanában, új korában öniledt gondtalanságban szikráott, akár az ifjúság vagy az jfekete, kondor tincsek. Nem ; sejtette, hogy rövidesen háorús iszonyatok fátyolozzák el üszke fényét. Tétlenül s fiata)s felelőtlenséggel tükrözte, liként hurcolják halálmezőkre Hvilág ártatlan millióit. Bombák hulltakor talán azért iretett meg teste bunker hatályában. Tűzhelyek omlása, családok fása, s okozójuk: a fasiszta hadak összeomlása után — szemtanúja lett a fakadó új életnek. Felépült, mert hisz nagyot fordult a világ s új szárral, gyógyultan, frissen kihúzta magát. Puha szarvasbőr helyett eleinte újságpapír dörgölte tisztára — fényét növelve. S az újság, a betű gazdája láthatárát is kitágította, tekintete tisztult, múlt idők fojtó ködéből kilábolt. Tanult, hogy másokat új szépségekre, új igazságokra taníthasson. A keret lazulni kezdett, a két üveg — csorbultan bár — dacolt az idővel, s tisztán szűrte új versek, új elbeszélések, új tanulmányok aranyát. Utat tört a cirill-betük kincses világába, s feltárt egy addig alig ismert hősi irodalmat, remekműveket vésve az olvasó tudatába. Közben — két temetésen — könny párázta felületét, és két apró, drága gyermek csillogó, fényt fogó játékszerévé (s vált. Aztán, mikor a hála — kiss megkésve — tollat adott gazda kezébe, ő vezette a bot ladozó sorokat — áldom s át kozom ma is érte. Tankönyvet s tanulmányt ír va, húsz év elmúltán — fokúin kezdett a régi üveg. Pedig szinte már testrészévi vált, s mint az erős szenvedély belevésödött a szállást adi testbe, orrnyeregbe. Annyi keser-édes közös él meny után — orvosi parancsri — kimondatott immár a válás T^züstös-hetykén csillámli utódját — bánkódva . ürülve — magamra öltöm hát hogy vezessen új tájak, új állomások felé, s kitáruló ti világunk harsogó valóságát — elém idézze. Toliam vezesse elmém s öntudatom csiszolja gyermekeim, tanítványaim útját megvilágítsa. Olykor azonban — emléket idéző csöndet téli estéken — az ócska tokot előszedem, a régi társat szememre illesztem, s pihentetöiil s tanulságképpen az elmúltakat halkan visszapergetem.
