Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-14 / 7. szám

%

mm.ü fŕ. Ws

Kullúrltáz és klubhelyiség ^*WR

„Szlovákia proletariátusának képviselői 1921. január 16-án ebben az házban határozták el, hogy a csehországi proletariátussal közösen, népeink történetében a legdicsöbb pártot, Csehszlovákia Kommunista Pártját alapítják meg és belépnek a nagy Lenin által megalapított Kommunista Internacionáléba". Ez a felirat ékesíti a felvételen lát. ható ľubochňai házat.

Ä nagy évforduló tiszteletére

Az egész országban készülnek a fiatalok pártunk alapítása 40. évfordulójának ünnepségeire. A 40. évforduló tiszteletére a termelésben dolgozó fiatalok a tanuló fiatalokkal karöltve töhbmíllió korona értékű kötelezettségvállalásokat teljesítettek. Ebben az akcióban eddig 211 millió órát dolgoztak országos méretben. Az eddigi értékelések szerint az elvégzett munka értéke 2 milliárd 595 millió korona. Ebből másfél milliárd korona értékű munkát teljesen ingyen végeztek az ünnepi felajánlások keretében. Ezek az adatok is igazolják, hogy a fiatalok milyen lelkesen készültek fel pártunk alapítása 40. évfordulójának ünneplésére. Főként a keletszlovákiai, középszlovákiai, a délcsehországi és a prágai kerületek fiataljai tettek ki magukért a kötelezettségvállalások teljesítésében.

A 40. évforduló tiszteletére 6000 ifjúsági munkacsoportban megközelítően 100 ezer, iparban és mezőgazdaságban dolgozó fiatal versenyezik a szocialista munkabrigád címért. Eddig 457 ifjúsági munkacsoport már elnyerte ezt a kitüntető címet.

A hulladékgyűjtésről

CSKP KB felhívása nagy visszhangra talált mind a CSISZ-tagok, mind a pionírok körében a fémhulladékgyűjtéssel kapcsolatban. A hulladékgyűjtés ugyan állandó akciót képezett a pioníroknál és a CSISZ-tagok is segítettek nekik, de a felhívás még jobban fokozza lendületüket. Különösen a párt alapításának 40. évfordulója alkalmával vállalt kötelezettséggel járulnak a hulladékgyűjtési akció sikeréhez. Sok faluban a pionírok minden helyet felkutatnak különböző ipari hulladékok után és a gyűjtőhelyre viszik azokat. Bizonyára sok ipari termék készül abból az anyagból, amit összegyűjtenek és ez a nyersanyag népgazdaságunk számára olcsóbb, mintha újonnan állítanánk azt elő. Például a papírgyűjtéssel kapcsolatban szinte kimeríthetetlen lehetőségeink vannak. Újság úgyszólván minden ember kezében naponta megfordul, s a kiolvasott folyóiratokat legtöbbször félredobják, hulladék lesz belőle. Az összegyűjtött hulladékból viszont újra újságot készíthetünk, ha valaki tényleg a gyűjtőhelyre szállítja és még csak egy fát sem kell hozzá kivágni az erdőben, amiből tudvalévőén a papír készül.

A vágsellyei pionírok pártunk alapításának 40. évfordulója alkalmából vállalt kötelezettséfjük keretében .nyolc mázsa vasat és harminc mázsa papírt gyűjtenek. Gyógynövénygyűjtésük eddig 1936 kg-ot tesz ki. A karolínai pionírok 80 mázsa vasat gyűjtenek vállalásuk szerint, Fakóvezekényben 200 kg papír és 800 kg vas gyűjtésére kötelezték magukat a pionírok. A Keletszlovákiai kerületben november 1-től napjainkig megközelítően 139. 000 kg hulladékpapírt gyűjtöttek össze a pionírok és a CSISZ- tagok. Ez a papírmennyiség egy nagyobb nyomda körülbelül kéthónapi papírszükségletét fedezi. Hasonló a helyzet a különböző fémek gyűjtése terén is a Keletszlovákiai kerületben. Minden felhasználható hulladékanyag fontos nyersanyag és sohasem tekintsünk úgy az udvar sarkában rozsdásodó vasdarabra, hogy az hasznavehetetlen tárgy. Különösen a színesfémek, a réz, alumínium, cink gyűjtésére kell a súlyt fektetni. Sok esetben komoly valutamegtakarítást érünk el a hulladékgyűjtés árán, mert fontos ipari nyersanyagokhoz jutunk.

De ne csak a pionírok, hanem a CSISZ-tagok is kapcsolódjanak az eddiginél jobban a különféle gyűjtési akciókba. Az alapszervezetek vezetőségeinek bizonyára nem okozna túl nagy problémát, ha évenként kétszer-háromszor rendeznének gyűjtési akciót. A gyűjtési akciók eredményei az alapszervezet eredményeit segítenék elő.-bi-Nemrég nagy jelentőségű Határozat látott napvilágot a kultúrházak építésével kapcsolatban. A határozat kimondja, hogy a tervek szerint már klubhelyiségekkel rendelkező kultúrházakat kell építeni. Tehát ennek értelmében a legközelebbi időszakokban a kultúrterem mellett klubhelyiség is épül, ami talán jobban szolgálja a kulturális tevékenységet, mint maga az eddig használatos kultúrterem.

A legtöbb faluban létezik kultúrház. Sok helyen éppen a fiatalok segítségével épült, vagy hoztak rendbe egy-egy régebbi épületet kulturális célokra. Az így létesült kultúrházak főként egy nagy teremből állanak, ahová beépítettek színpadot, esetleg kis előcsarnokot létesítettek. Ebben az egy teremben zajlik le a falu minden kulturális rendezvénye, azonkívül mozira, táncra is használják. Amikor táncmulatság van, természetesen filmvetítés nem lehetséges és bizony gyakran a beépített kis színpad látja a kárát egy-egy dorbézolásnak. A nagy termet nehéz fűteni, rendben tartani, tehát a fiatalok napról napra nem jöhetnek abban össze, nem gyűlésezhetnek, nem szórakozhatnak, mert lényegében véve az nem klubhelyiség, hanem kultúrterem. A klubhelyiségeknek pedig már eddig is nagy hiányát látjuk a falvakban.

Újabban alapos változás állott be a falu kuturális életébeiy Évekkel ezelőtt'kielégítette az igényeket a rövidebbhosszabb időközökben sorra kerülő színpadi bemutató. Mindenhol létezett egy színjátszócsoport és évenként néhány színdarabot a közönség elé vittek. A televízió azonban forradalmat csinált ezen a téren. Úgyszólván házhoz szállítja a jobbnál jobb művészi produkciókat, filmeket, balettot, színdarabokat stb. Nem ritka a lemezjátszó sem és egyáltalán nem meglepő, hogy sok falusi házban különböző operákat hallgatnak gramofonlemezről. Ezek a jelenségek megváltoztatják az igényeket is és bizony holmi dilettáns fellépéseket nem vesznek komolyan a legeldugottabb faluban sem. Inkább egy-egy idegenből jött, de jó kultúrcsoport fellépését nézik meg szívesebben. Ez az oka annak, hogy sok faluban, ahol eddig „fejlett színjátszás“ volt, ma a hozzá nem értő egyének kétségbeesetten panaszkodnak, hogy egy színdarabot sem tudnak betanulni hosszabb időközökben. De nem is lényeges ez, mert a falu kulturális élete nemcsak a színdarab-bemutatókon dől el, hanem máson is. Ehhez tartozik a kulturális élet minden megnyilvánulása, minden kulturális tényező, de nemcsak kizárólag a színdarab-bemutatók. Sokszor egy-egy esztrádműsor és egy színvonalas szakelőadás jobban elősegíti egy falu kulturális fejlődését, mint egy dilettáns színdarab-bemutató. Csakhogy a kulturális élet változatossá tételéhez rendezett és karbantartott könyvtár, jó könyvtáros, film, újság, jó előadások, közösségi összejövetelek is kellenek. Az is fontos, hogy a fiatalok ne a talu közepén. a téren ácsorogjanak, vagy csak a kocsmában könyököljenek, hanem ehelyett inkább egy otthonias, szép klubhelyiségben leülhessenek, ahol olvashatnak és társasjátékokkal is szórakozhatnak és esetleg egy-egy találkát is megbeszélhetnek. Ez mind hozzátartozik a kulturális felemelkedéshez, talán jobban, mint egyes színdarab-bemutatók. A klubok mellett különböző érdekkörök is alakulhatnak, mint például mezőgazdasági, fényképészeti, irodalmi, stb. Egy jól berendezett klubhelyiséget a fiatalok is magukénak tartanak, mert ott megtarthatják a politikai iskolázásokat és a legkülönbözőbb összejöveteleket és színdarabot is tanulhatnak. Mert azért ne higgyük, hogy minden áron ki kell küszöbölni a falu életéből a színjátszást, hanem éppen a színvonalon kell változtatni. Bizony semmiképpen sem helyeselhetjük azokat a jelenségeket, amelyek sok helyen inkább visszatartják a színdarabtól a nézőközönséget, nemhogy nevelnék. Előfordult olyan eset is, hogy egy kis faluban minden jótanács ellenére jó énekesek híján betanulták a Csárdáskirálynőt és tangóharmonika kíséretével „énekelték“ ezt az igényes operettet Ez bizony ízlésrontó és nem csoda, ha kinevették a színjátszókat az egész faluban. Ilyen „bemutató" helyett többet ért volna egy irodalmi vagy egy szakelőadás. Igaz, hogy a színdarabok megválasztásához, betanításához emberek és bizonyos fokú kulturális színvonal ' szükséges. Viszont, ha klubhelyiségek is lesznek, akkor a kulturális élet a falu ügyévé válik és bizonyára az egész lakosság szól bele egyegy helytelen megnyilvánulásba. Sokat lehetne erről a dologról beszélni, de inkább tettek kellenek és az új határozat a kultúrház építkezésekkel kapcsolatban csak tetteket hoz magával és az eddiginél is nagyobb eredményeket kulturális életünkbe. B. I.

— ★ —

Kitüntetés

Az eperjesi húsfeldolgozó üzemben két kiváló ifjúsági munkacsoport dolgozik. Hoszszabb ideje versenyeztek már a szocialista munkabrigád büszke címéért. A munkacsoportok kitartó munkával a termelési tervet állandóan túlteljesítették és az elmúlt évben 50 000 koronát takarítottak meg az üzemnek. Jó munkájukért és

példás magánéletükért a szocialista munkabrigád címmel tüntették mind a két ifjúsági munkacsoportot. A kitüntetés alkalmával ígéretet tettek, a jövőben még jobban fognak dolgozni, hogy továbbra is megérdemeljék ezt a kitüntető címet.

KOVÁCS ZOLTÁN,

Zemplén

Poštornán felépült egy nagy vegyészeti üzem. A műtrágyagyártás, különösen a szuperfoszfát előállítása terén érnek el ott kimagasló eredményeket. 1965-ig az üzem termelésének segítségével 400 százalékkal emelkedik hazánkban a műtrágyagyártás

MIT MOND A KRÓNIKA?

A gútai 2. számú kilencéves középiskola tanulói a környékbeli falvakból utaznak minden nap iskolájukba. A pionírszervezet mégis jól dolgozik és szép eredményeivel jogosan büszkélkedik. A hulladékanyaggyűjrős és az őszi brigádmunkák mellett nem feledkeztek meg egy szórakoztató, tanulságos akció szervezéséről sem. Nemrégiben nyilvános „Ki mennyit tud“ versenyt rendeztek, tíz résztvevővel. A verseny 60 kérdésére helyes választ adni, bizony nem kis gondot okozott a versenyző pioníroknak. A politikai, irodalmi, kulturális történelmi és földrajzi kérdések bizony sokoldalú tudást és ismeretet követeltek a pajtásoktól. No, de megbirkóztak vele. A verseny győztese címet s a velejáró jútalomkönyvet megérdemelten Füri Béla VII. osztályos tanuló nyerte el.

Említésre méltó még a Vili. B osztály . pionír-expedíciós krónikája, amelyben lapozva az egyes feladatok teljesítéséről kapunk áttekintő képet. A raj tagjai meglátogatták a gútai helyi nemzeti bizottság alelnökét, aki a helybeli kommunista pártszervezet megalakulásának történetével ismertette meg vendégeit. A feljegyzésekből a következőket idézhetjük:

Gútán 1919-ben — így szól a feljegyzés — megalakult a szociáldemokrata párt, majd ebből kiválva a kommunisták pártcsoportja 1921-ben tartotta alakuló gyűlését. Az alapítótagok Kürti József, Vígh Géza, Kántos István, Nagy Lajos és mások voltak. Aratás alatt, 1921-ben, tehát a legnagyobb dologidőben munka nélkül voltak a gútai munkások. A pártszervezet indítványára négytagú munkásküldöttség indult a közeli uradalomba, hogy munkát kérjen az intézőtől. Az uradalmi intéző azzal a kibúvóval, hogy ő nem bánja, ha dolgoznak, de először menjenek a gazdához és ővele intézzék el, elutasította a küldöttség tagjait. Célja azonban csak időnyerés volt. Amint a küldöttség eltávozott lakásáról, azonnal telefonált a rendőrségért és a katonaságért. A rendőrök a küldöttséget letartóztatták, de a többi munkás segítségükre sietett és ellenállt, s így véres összeütközésre került sor.

1933-ban Gútán megalakították az ifjú kommunisták szervezetét is. Az összejöveteleket Takács Imre, Német János és Szántó Gyula vezetőségi tagok lakásán titokban tartották.

így beszél a krónika, amit a gútai pionírok vezetnek. A krónika lapjai bizonyára nemcsak emlékeztetik őket, hanem tanulásra is serkentik.

HALGAŠOVÁ KAROLINA

Tfotiánml

Ólja Szkopcovova a Szovjetunióban levő Orszkban tanul, az egyik ipari tanulóintőzetben. Minden reggel vonattal megy a tanulóhelyére. Az úton ő ügyel fiatalabb tanulótársaira, elmondhatjuk, ő a tanulócsoport vezetője. A képen ezt a tanulócsoportot látjuk előtérben Ólja Szkopcovovával.

Még sötét volt, amikor yfelszálltunk a buszra. A villamos fűtéssel felszerelt kocsi belseje kellemes meleget árasztott. A malomvölgyi állatkert telepét elhagyva azután csakhamar zúzmarától terhes fák között robogtunk. A gépkocsi lámpáinak fénycsóvájától megvilágított, fel-felragyogó jégvilág csodás látványt nyújtott. És tizennégy percnyi utazás után füstöt láttunk gomolyogni a lucfenyők mögül — mint a mesebeli erdei kunyhóból — a Vaskutacska konyhájából. Amire barátom elég prózai hangon megjegyezte, hogy már sült kolbász illatát érzi a levegőben.

Reggel 7 óra. Mivel az éttermet még 'takarították, a főépület mögötti tágíts, üvegfallal ellátott kioszkban telepedtünk le, ahol már nagyban folyt a reggelizés. Vendég ugyan rajtunk kívül nem akadt még, de annál jóízübben falatoztak maguk a „vendéglátók". Párolgó tejeskávét hordtak fel ropogósra sült friss süteménnyel, vajjal és gyümölcsízzel. A vendéglátó-ipari szakiskola növendékei itt a „házigazdák". Egyik nap a fiúk, másnap a leányok, felváltva szolgálják ki társaikat a leendő pincérek, szakácsok, szálloda-vezetőket. A kiadós reggeli láttán barátom önkéntelenül elmosolyodott és a behavazott erdőre függesztve tekintetét, keserű humorral mesélni kezdett:

— Ilyenkor eszembe jutnak saját sanyarú tanoncéveim... Hiszen tudod, hogy édesapám mint kőműves többet facérkodott, mint keresett, _ így mi gyermekek is többet koplaltunk, mint ettünk. Tanoncnak adtak hát egy bratislavai hangszerkészítőhöz. Atyámnak azt beszélték róla, hogy vajszívű, galamblelkületű ember... Reggelenként én is elhoztam ugyan a tejet, friss kiflit meg mézet a vásárcsarnokból, csakhogy mindebből még morzsák sem jutottak nekem. Mert az én reggelim egy bádogbögrényi cikóriakávé volt egy szelet száraz kenyérrel. De mielőtt ezt „megszolgáltam“ volna, hét pár kívül sáros, bévül nyirkos cipót kellett fényesre subickolnom: az „uraság" aznapi lábbeliszükségletét.

— A hajnali műsorszámok lepergése után, fél hétkor el kellett rohannom az üzlet redőnyeit felhúzni, befűteni és kitakarítani, majd vissza a „galambdúcba" fát aprítani, krumplit hámozni. Leendő szakmám elsajátítására tehát délelőtt ritkán futotta az időből. — Ebédet csak két óra felé kaptam, amikor az éhségtől n szemem is kopogott. Előbb ugyanis a „vajszívűek" étkeztek, én még arra várhattam, amit meghagynak. Ez rendszerint egy tányér hideg levesből, salátafőzelék torzsáiból és kenyérből állott. Húst legfeljebb vasárnaponként láttam, akkor is többnyire csak a mócsingját. Tészta helyett meg valamennyi petróleumlámpa cilinderét kaptam fényesítésre.

— Edényöblögetés és törülgetés után végre a műhelybe kerültem. Szakoktatásban azonban ritkán részesültem, mert ott is rendszerint afféle „boltiszolga" -teendőket végeztettek velem. A mester közben pofonokkal traktált, fia pedig áskálódott ellenem. Megpróbáltatásaimnak végül az első világháború kitörése vetett véget. Ennek hírére ugyanis „takarékossági rendszabályokat" léptetett életbe a vagyonát féltő kereskedő és engem szemelt ki első áldozatának: megvonta tőlem az „uzsonnámat" képező napi egy szelet kenyeret. És amikor az európai nagyhatalmak megszakították egymással a diplomáciai kapcsolatot, munkaadóm is felbontotta tanoncszerződésemet.

— Ha, ha, ha! Tyű, de jó bemondás! — hangzott fel mögöttünk a kacagás. Kitűnt, hogy a szomszéd asztalnál reggeliző három tanonc akaratlanul végighallgatta társam tragikomikus beszámolóját. De amikor megkérdeztük tőlük, mit szólnak az egykori tanoncok szomorú sorsához, csak kuncogtak és kétkedőén tekintgettek egymásra. Épp, hogy azt nem válaszolták, hogy „Mese, mese, meskete..." Bennünket azonban arra ösztönzött a múlt felelevenítése, hogy bepillantsunk a mai tanoncok életébe. „Helyszíni szemlére" indultunk tehát.

Nyolcéves középiskolai képesítéssel bármelyik fiú vagy leány „vaskutacskai lakossá" válhat, ahol elméleti és gyakorlati, általános és szakoktatásban részesül. Az elméleti oktatás során — háromszor hetenként 6-6 órát — az orosz és német nyelven kívül matematikát, kereskedelmi számtant, illemtant, az ételek és italok, valamint azok elkészítésének technológiáját tanulják, az üzem konyhájában, illetve éttermében pedig egyidejűleg a sütést-főzést, asztalterítést, felszolgálást stb. gyakorlatilag is elsajátítják sokéves tapasztalattal rendelkező tanerők irányítása mellett. 3 évi tanulmányuk befejeztével záróvizsgát tesznek a tanoncok, amelynek eredményéhez képest minőségi osztályokba sorozzák őket. A legjobb tanulókból nemcsak szakácsok és pincérek lehetnek, hanem a vizsgáztató bizottság véleményezése alapján felsőbb szálloda- és vendéglátóipari szakiskolán folytathatják tanulmányaikat, amelynek sikeres elvégzése után vezető állást is vállalhatnak szakmájukba vágó üzemekben vagy azok igazgatóságán.

Terepszemlénket befejeztük, „kíváncsiságunkat" kielégítette az iskola igazgatója. Tízre járt az idő, amikor újból beleütköztünk a tanoncokba. Ezúttal egy-egy darab csabai kolbászszál „tisztelegtek" nekünk. H.