Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-02-14 / 7. szám
A SMENÁ ÉS AZ ÜJ IFJÚSÁG ANKÉTJE Magasabb szakképzettségei! Az EFSZ-ek gazdálkodásának további megszilárdításáért és fejlesztéséért című vitaanyag külön fejezetben foglalkozik a szakképzettség kérdésével. Nem véletlen műve, hogy az EFSZ-ek ötödik kongresszusa előtt a vitában olyan nagy figyelmet fordítanak a szövetkezetek vezetői, valamint az ifjúság szakképzettségének növelésére. Sajnos, még igen sok olyan szövetkezetünk van, ahol ugyan vallják az elvet, hogy „a siker elsősorban az emberektől függ", de azzal már kevesebbet törődnek, hogy saját soraikból neveljenek mezőgazdasági szakembereket. Márpedig szükséges, hogy a szakképzettség növelése mind a szövetkezet, mind az egész tagság szívügye legyen. Meg kell értenie mindenkinek, hogy a mezőgazdaság előtt álló feladatokat a szövetkezeti tagok, a vezető dolgozók és az ifjúság szakképzettségének növelése nélkül nem tudjuk teljesíteni. Csak az képes többet termelni, aki többet is tud. A tudás gyarapítására különféle lehetőségek nyílnak. A vita során már több szövetkezet elhatározta, hogy kidolgozzák a szövetkezet vezetői és az ifjúság szakképzettsége növelésének távlati tervét. A Havlíčkov Brod-i járásban lévő Építőszövetkezetben (két község, Somolovy és Michalovice egyesítéséből keletkezett) már kidolgozták a távlati tervet, amely felöleli az iskolázás minden formáját, kezdve a tanoncok nevelésétől, egészen a me. zőgazdasági főiskoláig. Helyesen állapították meg, hogy a 700 Hektáros szövetkezet vezetése igényesebb feladat, nagyobb szaktudást követel. Ezért úgy számolnak, hogy az elkövetkező öt év alatt a vezető funkciókban legalább két dolgozójuk lesz főiskolai végzettséggel és a többi funkciókat középiskolai végzettséggel rendelkező egyének töltik be. A csoportvezetőktől megkövetelik a középiskolát, vagy legalább is a kétéves mesteriskola elvégzését. A vezetőség a tagság magas átlagéletkorának csökkentése érdekében évente 4—5 fiatalt küld szakiskolába vagy' mezőgazdasági tanulóotthonba. Tavaly három, az idén pedig egy fiú ment el, hogy három év alatt kitanulja a mezőgazdasági gépjavítószakmát. Jelenleg a szövetkezet négy tagja tanul a technikumon. Tervük szerint a szövetkezet tagjai között a harmadik ötéves terv végén egy mérnököt, egy főiskolást végzett ökonómust, tizenegy mezőgazdasági technikumot végzett dolgozót, — ebből hatan a szövetkezet tapasztalt vezetői — hét mesteriskolást és három gépészeti szakiskolát végzett dolgozót találhatunk. Természetesen a kiválasztott dolgozóknak az EFSZ megteremti a szükséges anyagi feltételeket szakképzettségük megszerzésére. A szövetkezet vezetősége néhány éven belül biztosítani tudja, hogy azokat az általános iskolát elvégző fiatalokat, akik a mezőgazdaságot választják, előbb kétéves mezőgazdasági tanuióolthonba küldik, és csak tanulmányaik elvégzése után biztosít számukra helyet a szövetkezetben. így valóban elérik azt, hogy a szövetkezetben dolgozó fiatalok elsajátítják az alapvetően fontos szakismereteket és ezek birtokában munkahelyükön jól dolgozhatnak. Heiyes lenne, ha e szövetkezet példája szerint minden EFSZ kidolgozna az ötéves távlati terv szerves részeként a tagság szakképzettsége növelésének tervét is. A harmadik ötéves terv feladatait csak akkor tudjuk teljesíteni határidőre és határidő előtt, ha a szövetkezetekben megfelelő számú szakképzett vezető és dolgozó lesi. S hogy ez mielőbb meglegyen, a szövetkezet vezetői mellett felelősséggel tartoznak a CS1SZ falusi szervezetei is. -s-Épül a falu Az anyaggal való takarékosságért folyó versenyben szép eredményeket'értek el a szovjet bányászok a Luganszkikörzetben a Privolnyanszká — Jizsna bányában. Nyikolaj Malis enko '— a képen középen — kombájnos brigádja vállalta, hogy egy hét folyamán annyi anyagot takarít meg, amennyire egy egész nap folyamán szükségük van a folyosókészítésnél. Ez azt jelenti, hogy szombaton az egész héten megtakarított anyagból dolgoznak. Képünkön a brigád tagjai az elmúlt hét munkateljesítményeiről beszélnek Szorgalmasan dolgoznak a Keletszlovákiai Kohómű építői. Az elmúlt héten megérkezett a helyszínre a központi mechanizációs műhely vasváza és nyomban megkezdték az összeszerelést. A munka jó ütemben halad. w lljra hazafelé N. Zsiga a szokottnál hamarabb hagyta el a szállást. A barakk ajtaján kilépve, lassú járással a kantin felé tartott. Valahogy most nem sokat törődött az ismerősökkel sem, akik egymás után szállingóztak hazafelé. Köszöntésüket is csak ímmelámmal viszonozta. Izmos nyakát téli felöltőjének széles gallérjába húzta és halk fütyörészésbe kezdett. Igyekezett nem gondolkodni. Ügy vélte, hogy a hűvös esti levegő is segítségére lesz ebben. Ám bensőjének mégsem tudott ellenállni. Hátrafelé pillantva egyszer csak azon vette magát észre, hogy a kantin kivilágított ablakai már messze mögötte vannak. — Nem gondolkodni — mondta hangosan, — nem gondolkodni. Már kinnjárt messze a folyóparton, amikor a fütyörészésből lassan nótaszó lett — Érik a, hajlik a búzakalász — dúdolta félhangosan, majd nevetésbe csapott át. N. Zsiga már gondolkodni akart. — Hej, Zsiga, Zsiga hát van értelme ennek? — tette fel a kérdést magának. — Gondolkodni sem akarsz és íme — érik a, hajlik a búzakalász — tette rá most már még bátrabban. És a fiatalember szemében különös fények gyúltak. Katanás hátraarc után lefutott a magas töltésről és csak a kantin ajtaja előtt fogta lépésre a dolgot. — Egy , tizennégyest és egy rumot Mari néni, — szólt már a bejáratból a pult mögé- Az asszony csak mosolygott és lassú mozdulattal nyújtotta a habzó sört. — Csak tizes és rum nélkül fiacskám. Vagy talán szerelmes a fiatalúr, hogy nem tudja a házirendet? — Tudja Mari néni, — kezdte a legény. — Tudom, tudom — volt a válasz. És a fiú sorsába nyugodott. Amikor már a pohár fenekét nézte a legény, újból hallotta az aszszony hangját. — Ha jól ismerlek, Zsiga,,, N. Zsiga most már lehiggadva hagyta el a kantint. Hazaérve mindjárt papír és ceruza után nyúlt. — Havi hetven munkaegység, 840 korona előleget jelent. De — és összekúszálva göndör haját, tovább gondolkodott. — Hisz szerelő vagyok, gépkocsivezető ... Űzték, hajtották egymást a gondolatok. Akárhogy is fogta a ceruzát, akárhol is kezdte a számolást, mindig ugyanaz az öszszeg jött elő. Semmivel sem kevesebb, mint a vállalatnál, sőt... Már úgy volt, hogy döntőre viszi a dolgot, amikor eszébe ötlött valami. Azután először az apja hét holdjára gondolt, mely már tíz éve a közösben van, majd a koraesti sétára, a fütyörészésre, a kedves nótára. Nagyot vágott az asztalra, s fújni kezdte teletorokkal — érik a, hajlik a búzakalász. A nóta végeztével hangosat nevetett. A ceruza, a papír már nem érdekelte. A szíve volt erősebb, mely a — nem gondolkodni — ellenére is a kedves nótát csalta a szájára, s erősebbnek bizonyult mindennél. Sárkány Árpád A párkányi állomáson találkoztunk. Ott álltak az állomás fedett csarnokában, várták a vonat indulását. Beszélgetésünk lassan indult. Mindkettő munkásszülök gyermeke. Sorsuk a földtől indult és azzal kötött szövetséget, örök barátságot. A faluból indultak útnak ... Most mindketten a palárikovói mezőgazdasági tanulóotthonban tanulnak. Iskolájuk a Károlyi grófok 37 hektáros parkjában lévő kastélyban van. Az iskola növénytermesztési és állattenyésztési szakán 28 tanuló kiképzése folyik. Kovács Kázmér Zselízröl, Fogéi Tibor Nagysallóról jött ide, hogy olyan szakemberektől, mint Královský Dezider, Pestún Vladimír, Frtusz József, valamint Orgonás József igazgató elvtárs, elsajátítsák az alapvetően fontos mezőgazdasági szakismereteket. A gyakorlati oktatást az állami gazdaságban végzik, itt tanulnak meg min-TANKHAJÖ-ÖRIÄST építenek a Szovjetunióban. A 60 000 tonna vízkiszorítású tartályhajó egyszerre 20 vasúti szerelvény olajszállítmányát képes befogadni. dent, a trágyakezeléstől kezdve, egészen a legmodernebb mezőgazdasági gépek kezeléséig. % Kovács Kázmér elbeszélése nyomán megelevenedett előttem az iskola kollektívájának élete. Szinte éreztem a harmonikus összhangot a tanulók és tanítók között. Megtudtam azt is, hogy a tanulók részt vettek az érsekújvári járás szövetkezeteiben az ötéves terv kidolgozásában. Kovács Kázmér és három társa a zsitvafödémesi szövetkezetben tanulgatták a tervezési tudományt. Szóba került a CSISZ-szervezet munkája is. A szervezet aktív munkát fejt ki és szorosan együttműködik a falusi szervezettel. Jól működik a tánc- , zene- és fényképészeti körük. A járási ifjúsági alkotóversenyen tánccsoportjuk első díjat nyert. Az iskola vezetősége lehetőséget nyújt a tanulóknak, hogy megszerezzék a motoros járműk vezetésére szolgáló jogosítványokat. Az iskola négy tanulója, köztük Kovács Kázmér is úgy határozott, hogy folytatja tanulmányait mezőgazdasági technikumon és mezőgazdász lesz. Visszatér oda, ahonnan indult: falujába. ANDRISÉIN JÓZSEF Bátorkeszin nagyrészt megoldódott már a lakáskérdés. Az utóbbi esztendőkben 160 családi ház épült a község dolgozói számára. Kitelne belőlük egy hosszú utcasor, sőt egy kisebb falucska is! — És milyenek ezek a lakóházak ? Túlnyomó részük téglafalú. Szárazak, egészségesek, kényelmesek: igazi, barátságos otthont nyújtanak tulajdonosaiknak. Bekopogtatok a legújabbak egyikébe, Dubán Ernóékhez. A lakás 10 kisebb-nagyobb helyiségből áll. A négy szoba mellett van itt már fürdőszoba is. És korszerű vízvezeték, meg központi fűtés! Elégedetten tapasztaljuk, hogy Bátorkeszin csaknem a városiakéval egyszintre emelkedtek a dolgozók igényei. Dubán Ernő becsületes dolgozó ember. Szót galmas, takarékos. A családja, a két apró gyereke kedvéért szánta rá magát az építkezésre. Szorgalma és takarékossága melleit azonban a község vezetői is segítették őt, hogy különösebb megerőltetés nélkül elérhesse célját. Bátorkeszin ugyanis a HNB mellett néhány évvel ezelőtt építővállala^ létesült. Téglagyáruk is van, s a kőművesek és ácsok munkabrigádjai jutányos áron dolgoznak. — Jó néhány ezressel kevesebbé került a házam, mintha a magam szakállára, „feketén" dolgozó kőművesekkel ■ építettettem volna fel. S amit fizettem a vállalatnak, azt is apránként, részletekben! — dicsekszik a tulajdonos. És valóban, az építővállalat vezetői és munkásai megértő, emberséges emberek. Arra törekszenek, hogy lehetőség szerint segítsenek a lakosságon, s hogy mennél több egészséges, kényelmes látás épüljön fel a községben, mielőbb. A vállalkozás egyik legfőbb és legügyesebb, önzetlen szervezője Zapletaj Vince, a HNB Hl KIISZEP fajtíšipzásra i » ’ A Lett Tudományos Akadémia biológiai intézetében új eljárást dolgoztak ki a gyümölcsfák fejtrágyázására. Eszerint a gyümölcsösben vörösfoszfort égetnek el; ezáltal a levegőben parányi saveseppek képződnek, amelyek a fák leveleit bevonják. E folyadékréteg két órán belül 80—90 százalékig felszívódik. A vizsgálatok alkalmával megállapították, hogy az újfajta fejtrágyázás révén fokozódik a növényekben a fotoszintézis és a cukorfelhalmozódás, ami egyben kedvezően hat a gyümölcsképződésre is. Azóta a biológiai intézetben' megkezdődött a különleges foszforgyertyák készítése. A család, élele J/asárnap délelőtt volt, ami' kor benyitottam hozzájuk. Frissen sült disznóhús szaga terjengett a meleg konyhában. Víner mama a tűzhely körül szorgoskodott, a két nagyobbik fiú: Károly, a tanító és János, az ácssegéd, olvasgattak, Pista, aki a vízvezet ék szerelő szakmát tanulta ki, nyolcéves Ernő öccsével játszadozott. Víner Viktor az öt ven éves dússzemöldökű pirosarcú apa, csendesen üldögélt, fiaiban gyönyörködött. Mélyenülő kék szeme ábrándozni látszott. Talán éppen az ő hányatott, megalázott, szegénylegény sorsát idézte fel fiaiban. Azt hasonlítgatta övéinek sorsával, életével. Köszöntem, s mint régi ismerősök kezet szorítottunk. Láttam, meglepődtek látogatásomon, de azért udvariasan fogadtak, én sem maradtam adósuk jövetelem céljával. Örülök, hogy együtt találom a családot, annál is inkább, Víner bácsi, mert írni szeretnék magukról — így én. — Csak tessék, foglaljon helyet. Leültem és beszélgetni kezdtünk. Mint ilyenkor az már szokás, ö is a múlttal kezdte. Én meghallgattam, s jegyezgettem lassan ömlő szavait. A háború alatt a homonnai járás egyik falucskájában, Utcáson laktak. Hárman voltak testvérek. Apjuk cselédként kezdte életét, gróf Winkler birtokán. Volt ő cseléd, kerülő, s végül mint favágó mondott búcsút életének. Fiaira is ezt a mesterséget hagyta örökül, meg a becsületet, a munka szeretetél, az igaz emberséget. — Nehéz idők voltak azok, tavasszal, ősszel, télen favágás, a fizetés meg csak annyi, hogy éppen éhen nem haltunk belőle. Kenyérre nem jutott. Azt már részaratással kerestük meg. Bodrogközbe jártunk aratni, azóta ismerem e tájat, s már akkoriban megszerettem. Aztán 1947-ben gondoltam egyet, felkerekedtünk és itt kötöttünk ki. Víner bácsi tíz éve dolgozik a leleszi Május 1. szövetkezetben, melynek alapító tagja volt. Még soha sértő, rossz szót nem hallott senkitől, büszke is erre. Büszke vagyok én is, mert nyugtázó példa ez arra, hogyan lett a szlovák-magyar viszályból, bánatból, közös öröm, szeretet, megbecsülés. Hiszen a nemzeti viszálykodás az egyszerű munkásemberektől mindig távol állt... Az idő lassan dél felé jár, pedig még sok mindent szeretnék megtudni a Víner család életéről. Azt, hogy elégedett sorsával, életével, hogy megtalálta számítását a közösben, már elmondotta. Azt is tudom, hogy amikor belépett a szövetkezetbe, a bérelt pár hold földecskéjén kívül jóformán semmije sem volt, s ma már van egy szép háromszobás saját háza is. — Víner bácsi, hány ezer korona kölcsönt vett fel az építkezéshez ? — Őszintén megvallva, egy fillért sem. A szövetkezetnek köszönhetem én ezt a házat, mert ö adott' hitelbe anyagot, deszkát, gerendát, ajtót, ablakot. A falak felhúzása, kivakolása sem került pénzembe. Egyik ismerősöm, meg a másik is, eljött segíteni, úgy, hogy észre se vettem és készen lett a ház. Ötvenhat őszén már benne laktunk. Építkezés közben két fiamat iskoláztattam, és amellett jól is éltünk. Tehénkét is tartottunk, s disznót is öltünk minden évben. Kell-e enngl több? így beszél ma Víner Viktor. * Megkérdeztem, mi volt legnagyobb gondja az elmúlt tíz év alatt. — Erre nehéz válaszolni, mert olyan nagy gondom nem is igen volt, hacsak nem az építkezés, de mint már mondottam, azzal is olyan hamar végeztünk, hogy észre se vettem. Tavaly új bútort is vettünk — szól közbe Víner mama. Zapletaj Vince a HNB titkára titkára. De — többek között — nagyon komolyan veszi feladatát Gasparek Tibor, a köművescsoport vezetője is. Kitűnik, hogy az építtetőkkel együtt gyakran bejárja a környéket, a közeli, városokat, s ha látnak valami újat és szépet, azt azonnal megvalósítják a saját falujukban. Nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy Bátorkeszín 100 lakásban van már vízvezeték, s a legújabban épült és épülő családi házakat már el se tudják képzelni a bátorkeszeiek központi fűtés nélkül. füstöléses módszer nemcsaK fejtrágyázásként válik be, hanem a növényeket a tavaszi fagyoktól is megóvja. A foszforfüst ugyanis beburkolja a gyümölcsfákat és megvédheti őket a fagy ártalmaitól. Az intézetben olyan készüléket is konstruálnak, amely erős lehűlés alkalmával önműködően meggyűjtja a fos?£orgyertyákat. (Les Nouvelles de Moscou) GIGANTIKUS robbantást készítenek elő a Szovjetunióban, Alma Ata közelében. A kőlavinaveszély elhárítására több kilométer hosszúságú gátat építenek: az építkezés megkönynyítésére egyetlen robbantással ötmillió köbméter földet mozgatnak meg. ll!ilíll!l!ll»llllíl!II!«llli!í!l!IIIIII!«!!l!lll!!I!iíllll — Víner bácsi, mi volt az elmúlt tíz év alatt a legnagyobb örömük? — Erre sem könnyű felelni, de mégis adok rá választ. Meleg családi otthonra vágytam, meg arra, hogy legalább két fiamat iskoláztassam. Es mind a két vágyam beteljesült. Hát ezek szerezték a tíz év alatt apai szívemnek a legszebb és a legnagyobb örömet... 1/ ünn hideg, csontfagyasztó szél süvít az új telep házai között, melyekben a Víner Viktorokból, a tegnapi cselédekből, szegény parasztokból lett szövetkezeti dolgozók szövik terveiket és álmaikat. (tör) A partizánske! Augusztus 29. üzemben, ahonnan a „Harmadik ötéves terv alapja" mozgalom elindult, szép eredményeket érnek el ............ az újítómozgalom kiterjesztésében. Éva Mannová mesternő három munkatársával javaslatot dolgozott ki a cipőfelsőrész varrásának egyszerűsítésére. Képünkön Mannová egy ifjú varrónőnek, Anna Martiškovának ad tanácsot.
