Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-20 / 51-52. szám

ÚJABB BIZAKODÁS A brüsszeli, diadallal kihar­colta válogatottunk a chilei utat. Szép fegyvertény volt, nem csoda, hogy az újságok még mindig behatóan foglal­koznak vele. Skócia ugyanis a labdarúgás bölcsője, szinte hagyományosan Európa és a világ egyik legjobb csapatát jelentette. Volt időszak, amikor a skót válogatott kétszámjegyű vereséggel küldte- haza a kon­tinens legjobbjait. Azóta persze nagyot fejlődött a többi ország labdarúgása is, és hát a derék skótoknak bele kellett nyugod­niuk, hogy vannak másutt is olyan labdarúgók, akik jól rúg­ják a bőrt. Most is belenyugod­tak, hogy nem ők, hanem a Moldva- és Duna-parti játé­kosok kerülnek ki Chilébe, a labdarúgó VB 16-os döntőjébe. A nehezén túl vagyunk, most már a felkészüléstől függ, mi­lyen eredményt ér el a cseh­szlovák csapat, messze, a ten­geren túl, a dél-amerikai kon­tinens hosszúra nyúló országá­ban. Az utolsó világbajnokságon, e svédországin, nem termett túlságosan sok babér a közép­európai labdarúgás képviselői számára. Ausztria — Csehszlo­vákia — Magyarország, a nagy labdarúgó-hármas, észak Ve­lencéjében, a svédek fővárosá­ban, nem aratott sikert. Az osztrák csapat a legerősebb csoportba került, szép csende­sen ki is esett. A magyarok elég gyenge csoportot „fogtak ki“, mégis a kiesés sorsára ke­rültek A csehszlovákok? Az argentin válogatott ellen szen­zációs győzelmet arattak, a né­metek ellen nagy játékot ját­szottak. az írek ellen a meg­hosszabbításban alul maradtak, vereséget szenvedtek, és ezzel ők is pontot tettek a VB mér­kőzései után. Az osztrákok de­rekasan küzdöttek a szovjet és az angol válogatott ellen, a Szerencsé azonban nem állt melléjük, s ők is vitorlázhattak haza még az igazi döntők meg­kezdése előtt. Most újból a VB küszöbén állunk, a selejtezők befejeződ­igyekezett összekovácsolni a magyar együttest, az bizony csupán azért szerezte meg a repülőjegyet Chilébe, mert aránylag igen gyenge selejtező csoportba került. Rossz a ma­gyar csapat? Nem állítjuk, de azt sem, hogy jó. A játékosok formája ingadozó, az erőnléttel Akik kiharcolták a chilei utat tek. A közép-európai hármas­ból már eleve lemaradt Auszt­ria csapata, pedig az idén ez az együttes aratta a legtöbb sikert. Ha a jugoszlávok ellen nem kap ki Decker együttese, ma már újabb „csodacsapatról“ írnának világszerte, s az oszt­rákok joggal állítanák, hogy a chilei döntőből hiányzik a vi­lág egyik legjobbja. A jugoszlá­­vok azonban legyőzték a cso­dacsapat nimbuszában tetszel­gő együttest, s ezzel megköny­­nyítették az osztrák szurkolók sorsát, a vereség után ugyanis kövesebbet keseregnek a VB- ről való lemaradás miatt. A magyar válogatott vérsze­gény esztendőben harcolta ki a chilei utat. Baróti Lajos hiába gyakran van baj, s ami a leg­lényegesebb, semmiféle újat, fejlődést jelzőt nem alakítottak ki a magyar labdarúgás vezetői, sem a válogatottban sem az egyes csapatokban. Azt az előnyt, amit a labdarúgásban a valamikori nagycsapat szer­zett, már régen behozták a többiek, sőt jócskán meg is előzték az egyes országok válo­gatottjai. A csehszlovák csapat fejlő­dése az 1961-es esztendőben felfelé ívelt. A 60. évfordulót szép eredményekkel ünnepel­hette a csehszlovák labdarúgás. A válogatott egyenletes telje­sítménnyel biztosan vette az akadályokat, különösebb kilen­gés egyik mérkőzésen sem volt. A skótok elleni glasgowi vere­ség is nagy harcban született, nem volt miért szégyenkeznie a csehszlovák csapatnak. A brüsszeli döntő találkozón azu­tán ezt a vereséget is feled­tette a csapat, olyan játékkal, hogy a skót és az angol sajtó egyszeriben a világ egyik leg­jobb együtteséről kezdett írni. Vytlačil edző óvatosságra in­tett, s ez helyes is,' hiszen a skótok legyőzése még nem ok arra, hogy elbizakodottan in­duljon útnak a válogatott. Igaz, a válogatotton kívül az egyes csapatok is nagyszerű fegyver­tényeket hajtottak végre, első­sorban a bajnokcsapat, a Dukla a bajnokcsapatok Európa-ku­pájában, a New-York-i tornán, de dicséret illeti a Slovan Nitrát a KK-ban elért sikeré­ért, a Dynamo Žilinát a Vásári Városok Kupájában aratott győzelméért, a ČH Bratislavát, a Slovan ChZJD csapatát és a többi együttest is, hiszen az idén a várakozást messze túl­szárnyalva szerepeltek a nem­zetközi találkozókon. Éppen ez a jó szereplés kelt bizakodást a szurkolók népes táborában, hogy az 1962-es esztendő sike­reket hoz, s főképp a világbaj­nokság 16-os döntőjében sze­repel majd hírnevéhez méltóan a csehszlovák válogatott. Hegyek, hó és a fenyők — kell-e még több az üdüléshez? Gyertek fel Szlovákia hegyei közé, hívnak, várnak a behava­zott bércek, a fenyőerdök, síközpontok, sporttelepek. um, tfrimfa, a, fMaóofo J~p ény árban úszik a jégtükör, *■ rajta mint a prérik hőse vágtat a széleskarimájú cow­boy. Paripa helyett csillogó korcsolyán vágtat, szélsebesen, mint a telivér lovak annak ide­jén a szabad vadászmezőkön. Igaz, lovaglónadrág helyett egy kis szoknyácska van rajta és Varázsivezek-bűvészujjak I a 33 I S B! NEM KELL MEGIJEDNI, ked­ves olvasóink, nem zeneanto­lógiáról lesz szó. A zongoramű­vészek, hegedűvirtuózok bü­­vészujjairól írjanak mások. Mi a ,,szakmá“-ban maradunk, a focinál. Joggal kérdezheti vala­ki, hogyan kerülnek össze a foci és a bűvészujjak meg a varázskezek? Talán varázslá­bak és bűvész lábujjak? Van némi igazság a feltett kérdés­ben, mert hiszen a labdarúgást egy-egy mérkőzésen sok láb végzi, jogos tehát a „varázslá­bak“ követelése, de viszont azt se felejtsük el, hogy a kezek­nek, illetve az ujjaknak is van egy kis szerepük. Már mint a kapusok kezének, ujjainak. Azokról a varázskezekről, bű­­vészujjakról lesz szó, amelyek sok-sok mérkőzésen döntő szé­az ő varázskezükről,' büvész­­ujjaikről. A stadion üdezöld gyep­szőnyegén teljes iramban folyt a játék, változatosan futottak a támadások. Kivált az egyik csapat csatársora teremtett veszedelmes gólhelyzeteket. Ám hiába zúdult egyik támadás a másik után a kapura, a kapus — mintha megigézte volna a csatárokat — mindent védett, a gól csak nem akart megszü­letni. Az első öt percben hálóba jutott ugyan a labda, de a já­tékvezető érvénytelenítette, s attól kezdve, mintha a dzsi­­nek őrizték volna a hálót, a labdát sehogy sem tudták a kapuba juttatni. Egyetlen egyszer sem. Pedig, de sokszor szinte védhetetlenül vágódott már-már a kapuba, máskor ta-Elvetődéssel ment a kapus. repet játszottak. A világ leg­jobb kapuvédőinek varázske­zeiről írunk prózai hőskölte­ményt, azokról a büvészujjak­­ról, amelyek sok fontos mérkő­zés sorsát döntötték el. Mert nemcsak a góllövő csatároknak, hanem a kapásoknak is jelentős — igen gyakran döntő — sze­repük van. Hiába lőnek gólt a csatárok, az ellenfél sem tét­lenkedik, és ha neki többször sikerül a hálóba juttatni a lab­dát, övé a győzelem. Ezért fontos, hogy a kapuvédő jól végezze feladatát, varázskézzel hárítsa a kapujára törő vesze­delmet. Nem könnyű feladat, ám egynéhányan közülük igen jól oldották meg a múltban és a jelenben is. Róluk lesz szó, Ián két kapus sem védhette volna. A keménykötésű kapus azonban mindent védett. Kapu­ját nem lehetett bevenni. A kaput Jasin védte, s a kapu, melyet védett, a szovjet válo­gatott kapuja volt. A magyar—szovjet mérkőzé­sen Európa legjobb kapusa címéért folyó versengésben egy másik kapus is leadta nevezé­sét. Hasábos betűkkel hozták a lapok, hogy megtalálták Jasin utódját. Ám később mégis a fekete kesztyűs bűvész védte továbbra is a szovjet válogatott hálóját. Sőt még ma is ő a leg­jobb szovjet kapus, nem adta át helyét a fiatalabbaknak. A Dél-Amerikában portyázó szov­jet válogatott három győzel­mében is őt illeti az oroszlán­­rész. Jasin tudása még mindig régi fényében csillog. Jasin, a csodakapus, akit a rangsor­ban közvetlenül Zamora és Plánička mögé helyeztek. Jasin mellé felnőttek a szovjet fiata­lok, helyét azonban eddig még nem tudták elfoglalni. Pedig a régieknek nehéz sokáig őriz­niük az elsőséget, a feltörő fiatalok hamar elfoglalják a trónt. És ha már a régieknél tartunk, kezdjük el a sort a kapusok kapusával. A RÉGI IDŐK nagy kapusa, a nagyok közt a legnagyobb, a spanyol Zamora volt. A bika­­viadalok hazájában szinte nem­zeti hősnek számított. Hírneve vetekedett a legvakmerőbb torreádorokéval. Zamora első­ségét még ma sem vitatják. A szakemberek szorosan a nyo­mába helyezték a mi Plánič­­kánkat, aki még mindig esz­ményképe a fiataloknak. A ju­goszlávok a legendás Bearáról zengik ódájukat. Az emlékeze­tes csehszlovák-jugoszláv mér­kőzésen, a Slovan-stadionban mint az őserdők párduca úszott a levegőben a feketemezes Beara, és elkápráztatott ben­nünket tudásával. Pedig akkor már nem is volt formája tető­pontján. Legnagyobb napja az olaszok elleni 4:0-ás jugoszláv győzelem volt. Az olasz csatá­rok nem tudták bevenni kapu­ját, pedig megeresztettek né­hány lövést ők is a kapura. Beara méltó ellenfele volt Remetter, a franciák egykori büszkesége. Remetter a 2:2-re vég-ződött szovjet-francia mér­kőzés hőse volt és a szovjet sajtó Európa legjobb kapusá­nak nevezte. A franciáknak persze akadt Remetterrel egyenrangú kapusa, például az alacsony termetű, fürge Colon­­na, a repülő korzikai. A ju­goszlávok pedig egyenrangúnak tartják Soskicsot. a mostani válogatott kapusát. Az elmúlt esztendőkben az olasz Viola, valamint az Angliá­ban élő német származású Bert Trautmann vetekedett egy ideig a legjobb kapus címéért. Viola Olivierinek volt a tanít­ványa. Olivieri az olaszok vi­lágbajnokságot nyert csapatá­nak volt a kapuvédője. Viola méltó volt tanítómesteréhez. Olivieriről tudjuk, hogy jobban szeretett kinn játszani a me­zőnyben és olyan jól játszott, hogy mint szélső is helyet ka­pott volna a világbajnokságot nyert csapatban. A többiek? A holland Műnek, az olasz Buffon, a magyar Grosics, a spanyol Rammallet, a svéd Svensson. A svédországi világbajnokságon azután az ír Gregg is jelentkezett a világ legjobb kapusának a címéért. Amíg meg nem sérült, ember­­fölötti teljesítményt nyújtott. Stockholmban persze legna­gyobb sikere Gilmarnak, a vi­lágbajnokságot nyert brazil ka­pusnak volt. Főkép az első mérkőzéseken, amikor azt kezdték rebesgetni róla, hogy nem lehet neki gólt rúgni. Ám amikor a brazil csapat a fran­ciákkal került szembe, a gólki­rály Fontaine bizony megmu­tatta, hogy olyan kapus nincs, akinek ő ne rúgna gólt. Rúgott is, de olyat, hogy Gilmar utána se szagolt a labdának. Meglehetősen aprótermetű kapus volt Herkenrath, aki a vakmerőséggel határos bátor­sággal szedte le a labdát az ellenfél játékosainak lábáról. Ez a bátorság sorolta őt első­sorban a nagy kapusok sorába. A Real Madrid kapuját védte az argentin Dominguez. Ezért a kapusért 20 000 fontot fize­tett a világ legjobb egyesülete. A vezetőség szerint megérte. Az osztrákok nagy kapusa Hi den volt. Láttuk őt védeni több ízben csehszlovák csapa­tok ellen, valóban nagyszerűen reagált a legváratlanabb lövé­sekre. is. Most Fraydl csillaga van felmenőben, de ő sem tud­ta megismételni a szovjet és angol válogatott elleni bravúros teljesítményét. A jugoszlávok elleni 2:l-es vereségben egy kissé „benne volt“. A CSEHSZLOVÁK labdarú­gásban jelenleg Schroiff tartja a prímet, alighanem az 1962-es világbajnokságon is ő védi a válogatott kapuját. Előtte Stacho jeleskedett, de világvi­szonylatban sem Stacho, sem Schroiff nem jelenti azt a vi­lágklasszist. amit annak idején például Plánička. mosolya is bájos, nem marcona, mint az úttörő csapatok ke­mény férfiaié volt a nehéz élet­­körülmények közepette. Aztán véget ér a vágta, jelcsattan a taps, a holland Dijkstra, az Európa-bajnoknő táncbemuta­tóját köszönti. Fenn a nézőté­ren ül Mrázková, a csehszlovák bajnoknő, hűlés miatt nem in­dulhat az első idei komoly versenyen. Nos, nem baj, majd az Európa-bajnokságon, feb­ruárban. Legalább látta, meny­nyire tarthat ellenfeleitől. Mert ott van lenn a jégen a karcsú bécsi leány. Regina Heitzer, az EB második helyezettje is. Ne­héz lesz a küzdelem, jól készül­tek fel a nők is a nagy csatára. A férfiak? A pardubicei válo­gató és a nyitrai verseny azt jelezte, hogy Divín Karcsi, az Európa-bajnok még mindig nagyszerűen rajzolja a kötelező gyakorlatok figuráit. Hosszú ideig betegeskedett, most talán már nem lesz baj a lélegzéssel. Ideje, mert nyomában már oda­haza is ott törtetnek a fiatalok, Bartosiewicz, Filcz Marian, sőt a többiek is, a brnói Knotek, a prágai Hurych. A 12 eszten­dős. A kis Marian sem idősebb, mégis olyan tartással veszi a kanyart, mintha legalább is jó néhányszor a győzelmi emel­vény legmagasabb fokára áll­hatott volna Európa-bajnoksá­gon, mert kisebb versenyeken már megérezte a diadal mámo­rító ízét. Szorgalmasan edz, van célkitűzése: behozni a Karcsit. A sok siker hősét. Nemcsak az ö vágya ez, Hurych, sőt a na­gyobbak, például Bartosiewicz is ezen igyekezik. S tudjuk, hogy eljön az idő, a műkorcsolyázás­ban is megtörténik az őrség­váltás. Mint ahogy eljött már a táncban például. A Román­­testvérek biztosan tartják ve­zető pozíciójukat, idei bemuta­tójuk még szebb, tartalmasabb, mint tavalyi táncuk. Öröm néz­ni őket, ahogy a javai táncok melódiájára bátran, szélsebe­sen, de ugyanakkor harmoni­kusan, kecsesen futják körüket. Fiatalok,, de már felnőttek j nagyok közé. S mégis, már , mukban ott látjuk az új „trón­­követelőket", a Horecká-Her­­man párost. Az -idő nem áll, a fejlődés minden téren halad előre a maga útján. A műkor­csolyázásban is egymást váltják a legfelső fokon, az élen, egyre másra törnek fel a csúcsra. Jönnek a fiatalabbak, az új, a jobb, a szebb kezdeményezői. Régen letűnt csillagok, Schäfer vagy a valamikor felülmúlha­tatlan Sonja Henni, azután a további nagyságok: Jenkins, Giletti, vagy Eigl, Walter, hogy a többieket ne is említsük, s íme, helyettük mindig megje­lennek az újak, a fiatalok, a feltörő ifjúság .,,-s-f Bájos mosoly, elbűvölő mozdulat — bemutatja Mrázková. T

Next

/
Thumbnails
Contents