Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-12-20 / 51-52. szám
ÚJABB BIZAKODÁS A brüsszeli, diadallal kiharcolta válogatottunk a chilei utat. Szép fegyvertény volt, nem csoda, hogy az újságok még mindig behatóan foglalkoznak vele. Skócia ugyanis a labdarúgás bölcsője, szinte hagyományosan Európa és a világ egyik legjobb csapatát jelentette. Volt időszak, amikor a skót válogatott kétszámjegyű vereséggel küldte- haza a kontinens legjobbjait. Azóta persze nagyot fejlődött a többi ország labdarúgása is, és hát a derék skótoknak bele kellett nyugodniuk, hogy vannak másutt is olyan labdarúgók, akik jól rúgják a bőrt. Most is belenyugodtak, hogy nem ők, hanem a Moldva- és Duna-parti játékosok kerülnek ki Chilébe, a labdarúgó VB 16-os döntőjébe. A nehezén túl vagyunk, most már a felkészüléstől függ, milyen eredményt ér el a csehszlovák csapat, messze, a tengeren túl, a dél-amerikai kontinens hosszúra nyúló országában. Az utolsó világbajnokságon, e svédországin, nem termett túlságosan sok babér a középeurópai labdarúgás képviselői számára. Ausztria — Csehszlovákia — Magyarország, a nagy labdarúgó-hármas, észak Velencéjében, a svédek fővárosában, nem aratott sikert. Az osztrák csapat a legerősebb csoportba került, szép csendesen ki is esett. A magyarok elég gyenge csoportot „fogtak ki“, mégis a kiesés sorsára kerültek A csehszlovákok? Az argentin válogatott ellen szenzációs győzelmet arattak, a németek ellen nagy játékot játszottak. az írek ellen a meghosszabbításban alul maradtak, vereséget szenvedtek, és ezzel ők is pontot tettek a VB mérkőzései után. Az osztrákok derekasan küzdöttek a szovjet és az angol válogatott ellen, a Szerencsé azonban nem állt melléjük, s ők is vitorlázhattak haza még az igazi döntők megkezdése előtt. Most újból a VB küszöbén állunk, a selejtezők befejeződigyekezett összekovácsolni a magyar együttest, az bizony csupán azért szerezte meg a repülőjegyet Chilébe, mert aránylag igen gyenge selejtező csoportba került. Rossz a magyar csapat? Nem állítjuk, de azt sem, hogy jó. A játékosok formája ingadozó, az erőnléttel Akik kiharcolták a chilei utat tek. A közép-európai hármasból már eleve lemaradt Ausztria csapata, pedig az idén ez az együttes aratta a legtöbb sikert. Ha a jugoszlávok ellen nem kap ki Decker együttese, ma már újabb „csodacsapatról“ írnának világszerte, s az osztrákok joggal állítanák, hogy a chilei döntőből hiányzik a világ egyik legjobbja. A jugoszlávok azonban legyőzték a csodacsapat nimbuszában tetszelgő együttest, s ezzel megkönynyítették az osztrák szurkolók sorsát, a vereség után ugyanis kövesebbet keseregnek a VB- ről való lemaradás miatt. A magyar válogatott vérszegény esztendőben harcolta ki a chilei utat. Baróti Lajos hiába gyakran van baj, s ami a leglényegesebb, semmiféle újat, fejlődést jelzőt nem alakítottak ki a magyar labdarúgás vezetői, sem a válogatottban sem az egyes csapatokban. Azt az előnyt, amit a labdarúgásban a valamikori nagycsapat szerzett, már régen behozták a többiek, sőt jócskán meg is előzték az egyes országok válogatottjai. A csehszlovák csapat fejlődése az 1961-es esztendőben felfelé ívelt. A 60. évfordulót szép eredményekkel ünnepelhette a csehszlovák labdarúgás. A válogatott egyenletes teljesítménnyel biztosan vette az akadályokat, különösebb kilengés egyik mérkőzésen sem volt. A skótok elleni glasgowi vereség is nagy harcban született, nem volt miért szégyenkeznie a csehszlovák csapatnak. A brüsszeli döntő találkozón azután ezt a vereséget is feledtette a csapat, olyan játékkal, hogy a skót és az angol sajtó egyszeriben a világ egyik legjobb együtteséről kezdett írni. Vytlačil edző óvatosságra intett, s ez helyes is,' hiszen a skótok legyőzése még nem ok arra, hogy elbizakodottan induljon útnak a válogatott. Igaz, a válogatotton kívül az egyes csapatok is nagyszerű fegyvertényeket hajtottak végre, elsősorban a bajnokcsapat, a Dukla a bajnokcsapatok Európa-kupájában, a New-York-i tornán, de dicséret illeti a Slovan Nitrát a KK-ban elért sikeréért, a Dynamo Žilinát a Vásári Városok Kupájában aratott győzelméért, a ČH Bratislavát, a Slovan ChZJD csapatát és a többi együttest is, hiszen az idén a várakozást messze túlszárnyalva szerepeltek a nemzetközi találkozókon. Éppen ez a jó szereplés kelt bizakodást a szurkolók népes táborában, hogy az 1962-es esztendő sikereket hoz, s főképp a világbajnokság 16-os döntőjében szerepel majd hírnevéhez méltóan a csehszlovák válogatott. Hegyek, hó és a fenyők — kell-e még több az üdüléshez? Gyertek fel Szlovákia hegyei közé, hívnak, várnak a behavazott bércek, a fenyőerdök, síközpontok, sporttelepek. um, tfrimfa, a, fMaóofo J~p ény árban úszik a jégtükör, *■ rajta mint a prérik hőse vágtat a széleskarimájú cowboy. Paripa helyett csillogó korcsolyán vágtat, szélsebesen, mint a telivér lovak annak idején a szabad vadászmezőkön. Igaz, lovaglónadrág helyett egy kis szoknyácska van rajta és Varázsivezek-bűvészujjak I a 33 I S B! NEM KELL MEGIJEDNI, kedves olvasóink, nem zeneantológiáról lesz szó. A zongoraművészek, hegedűvirtuózok büvészujjairól írjanak mások. Mi a ,,szakmá“-ban maradunk, a focinál. Joggal kérdezheti valaki, hogyan kerülnek össze a foci és a bűvészujjak meg a varázskezek? Talán varázslábak és bűvész lábujjak? Van némi igazság a feltett kérdésben, mert hiszen a labdarúgást egy-egy mérkőzésen sok láb végzi, jogos tehát a „varázslábak“ követelése, de viszont azt se felejtsük el, hogy a kezeknek, illetve az ujjaknak is van egy kis szerepük. Már mint a kapusok kezének, ujjainak. Azokról a varázskezekről, bűvészujjakról lesz szó, amelyek sok-sok mérkőzésen döntő széaz ő varázskezükről,' büvészujjaikről. A stadion üdezöld gyepszőnyegén teljes iramban folyt a játék, változatosan futottak a támadások. Kivált az egyik csapat csatársora teremtett veszedelmes gólhelyzeteket. Ám hiába zúdult egyik támadás a másik után a kapura, a kapus — mintha megigézte volna a csatárokat — mindent védett, a gól csak nem akart megszületni. Az első öt percben hálóba jutott ugyan a labda, de a játékvezető érvénytelenítette, s attól kezdve, mintha a dzsinek őrizték volna a hálót, a labdát sehogy sem tudták a kapuba juttatni. Egyetlen egyszer sem. Pedig, de sokszor szinte védhetetlenül vágódott már-már a kapuba, máskor ta-Elvetődéssel ment a kapus. repet játszottak. A világ legjobb kapuvédőinek varázskezeiről írunk prózai hőskölteményt, azokról a büvészujjakról, amelyek sok fontos mérkőzés sorsát döntötték el. Mert nemcsak a góllövő csatároknak, hanem a kapásoknak is jelentős — igen gyakran döntő — szerepük van. Hiába lőnek gólt a csatárok, az ellenfél sem tétlenkedik, és ha neki többször sikerül a hálóba juttatni a labdát, övé a győzelem. Ezért fontos, hogy a kapuvédő jól végezze feladatát, varázskézzel hárítsa a kapujára törő veszedelmet. Nem könnyű feladat, ám egynéhányan közülük igen jól oldották meg a múltban és a jelenben is. Róluk lesz szó, Ián két kapus sem védhette volna. A keménykötésű kapus azonban mindent védett. Kapuját nem lehetett bevenni. A kaput Jasin védte, s a kapu, melyet védett, a szovjet válogatott kapuja volt. A magyar—szovjet mérkőzésen Európa legjobb kapusa címéért folyó versengésben egy másik kapus is leadta nevezését. Hasábos betűkkel hozták a lapok, hogy megtalálták Jasin utódját. Ám később mégis a fekete kesztyűs bűvész védte továbbra is a szovjet válogatott hálóját. Sőt még ma is ő a legjobb szovjet kapus, nem adta át helyét a fiatalabbaknak. A Dél-Amerikában portyázó szovjet válogatott három győzelmében is őt illeti az oroszlánrész. Jasin tudása még mindig régi fényében csillog. Jasin, a csodakapus, akit a rangsorban közvetlenül Zamora és Plánička mögé helyeztek. Jasin mellé felnőttek a szovjet fiatalok, helyét azonban eddig még nem tudták elfoglalni. Pedig a régieknek nehéz sokáig őrizniük az elsőséget, a feltörő fiatalok hamar elfoglalják a trónt. És ha már a régieknél tartunk, kezdjük el a sort a kapusok kapusával. A RÉGI IDŐK nagy kapusa, a nagyok közt a legnagyobb, a spanyol Zamora volt. A bikaviadalok hazájában szinte nemzeti hősnek számított. Hírneve vetekedett a legvakmerőbb torreádorokéval. Zamora elsőségét még ma sem vitatják. A szakemberek szorosan a nyomába helyezték a mi Pláničkánkat, aki még mindig eszményképe a fiataloknak. A jugoszlávok a legendás Bearáról zengik ódájukat. Az emlékezetes csehszlovák-jugoszláv mérkőzésen, a Slovan-stadionban mint az őserdők párduca úszott a levegőben a feketemezes Beara, és elkápráztatott bennünket tudásával. Pedig akkor már nem is volt formája tetőpontján. Legnagyobb napja az olaszok elleni 4:0-ás jugoszláv győzelem volt. Az olasz csatárok nem tudták bevenni kapuját, pedig megeresztettek néhány lövést ők is a kapura. Beara méltó ellenfele volt Remetter, a franciák egykori büszkesége. Remetter a 2:2-re vég-ződött szovjet-francia mérkőzés hőse volt és a szovjet sajtó Európa legjobb kapusának nevezte. A franciáknak persze akadt Remetterrel egyenrangú kapusa, például az alacsony termetű, fürge Colonna, a repülő korzikai. A jugoszlávok pedig egyenrangúnak tartják Soskicsot. a mostani válogatott kapusát. Az elmúlt esztendőkben az olasz Viola, valamint az Angliában élő német származású Bert Trautmann vetekedett egy ideig a legjobb kapus címéért. Viola Olivierinek volt a tanítványa. Olivieri az olaszok világbajnokságot nyert csapatának volt a kapuvédője. Viola méltó volt tanítómesteréhez. Olivieriről tudjuk, hogy jobban szeretett kinn játszani a mezőnyben és olyan jól játszott, hogy mint szélső is helyet kapott volna a világbajnokságot nyert csapatban. A többiek? A holland Műnek, az olasz Buffon, a magyar Grosics, a spanyol Rammallet, a svéd Svensson. A svédországi világbajnokságon azután az ír Gregg is jelentkezett a világ legjobb kapusának a címéért. Amíg meg nem sérült, emberfölötti teljesítményt nyújtott. Stockholmban persze legnagyobb sikere Gilmarnak, a világbajnokságot nyert brazil kapusnak volt. Főkép az első mérkőzéseken, amikor azt kezdték rebesgetni róla, hogy nem lehet neki gólt rúgni. Ám amikor a brazil csapat a franciákkal került szembe, a gólkirály Fontaine bizony megmutatta, hogy olyan kapus nincs, akinek ő ne rúgna gólt. Rúgott is, de olyat, hogy Gilmar utána se szagolt a labdának. Meglehetősen aprótermetű kapus volt Herkenrath, aki a vakmerőséggel határos bátorsággal szedte le a labdát az ellenfél játékosainak lábáról. Ez a bátorság sorolta őt elsősorban a nagy kapusok sorába. A Real Madrid kapuját védte az argentin Dominguez. Ezért a kapusért 20 000 fontot fizetett a világ legjobb egyesülete. A vezetőség szerint megérte. Az osztrákok nagy kapusa Hi den volt. Láttuk őt védeni több ízben csehszlovák csapatok ellen, valóban nagyszerűen reagált a legváratlanabb lövésekre. is. Most Fraydl csillaga van felmenőben, de ő sem tudta megismételni a szovjet és angol válogatott elleni bravúros teljesítményét. A jugoszlávok elleni 2:l-es vereségben egy kissé „benne volt“. A CSEHSZLOVÁK labdarúgásban jelenleg Schroiff tartja a prímet, alighanem az 1962-es világbajnokságon is ő védi a válogatott kapuját. Előtte Stacho jeleskedett, de világviszonylatban sem Stacho, sem Schroiff nem jelenti azt a világklasszist. amit annak idején például Plánička. mosolya is bájos, nem marcona, mint az úttörő csapatok kemény férfiaié volt a nehéz életkörülmények közepette. Aztán véget ér a vágta, jelcsattan a taps, a holland Dijkstra, az Európa-bajnoknő táncbemutatóját köszönti. Fenn a nézőtéren ül Mrázková, a csehszlovák bajnoknő, hűlés miatt nem indulhat az első idei komoly versenyen. Nos, nem baj, majd az Európa-bajnokságon, februárban. Legalább látta, menynyire tarthat ellenfeleitől. Mert ott van lenn a jégen a karcsú bécsi leány. Regina Heitzer, az EB második helyezettje is. Nehéz lesz a küzdelem, jól készültek fel a nők is a nagy csatára. A férfiak? A pardubicei válogató és a nyitrai verseny azt jelezte, hogy Divín Karcsi, az Európa-bajnok még mindig nagyszerűen rajzolja a kötelező gyakorlatok figuráit. Hosszú ideig betegeskedett, most talán már nem lesz baj a lélegzéssel. Ideje, mert nyomában már odahaza is ott törtetnek a fiatalok, Bartosiewicz, Filcz Marian, sőt a többiek is, a brnói Knotek, a prágai Hurych. A 12 esztendős. A kis Marian sem idősebb, mégis olyan tartással veszi a kanyart, mintha legalább is jó néhányszor a győzelmi emelvény legmagasabb fokára állhatott volna Európa-bajnokságon, mert kisebb versenyeken már megérezte a diadal mámorító ízét. Szorgalmasan edz, van célkitűzése: behozni a Karcsit. A sok siker hősét. Nemcsak az ö vágya ez, Hurych, sőt a nagyobbak, például Bartosiewicz is ezen igyekezik. S tudjuk, hogy eljön az idő, a műkorcsolyázásban is megtörténik az őrségváltás. Mint ahogy eljött már a táncban például. A Romántestvérek biztosan tartják vezető pozíciójukat, idei bemutatójuk még szebb, tartalmasabb, mint tavalyi táncuk. Öröm nézni őket, ahogy a javai táncok melódiájára bátran, szélsebesen, de ugyanakkor harmonikusan, kecsesen futják körüket. Fiatalok,, de már felnőttek j nagyok közé. S mégis, már , mukban ott látjuk az új „trónkövetelőket", a Horecká-Herman párost. Az -idő nem áll, a fejlődés minden téren halad előre a maga útján. A műkorcsolyázásban is egymást váltják a legfelső fokon, az élen, egyre másra törnek fel a csúcsra. Jönnek a fiatalabbak, az új, a jobb, a szebb kezdeményezői. Régen letűnt csillagok, Schäfer vagy a valamikor felülmúlhatatlan Sonja Henni, azután a további nagyságok: Jenkins, Giletti, vagy Eigl, Walter, hogy a többieket ne is említsük, s íme, helyettük mindig megjelennek az újak, a fiatalok, a feltörő ifjúság .,,-s-f Bájos mosoly, elbűvölő mozdulat — bemutatja Mrázková. T
