Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-12-20 / 51-52. szám
ói páciens é&etkoAa: A kora reggeli órákban még sötétség borult a Duna-parti épületre. Az útbaigazítás szerint a második emeletre, a laboratóriumba igyekeztem. A jól kivilágított folyosón fehér ajtók egymás mellett. Fehérköpenyes fiatal nö eresztett be. és így kimutatják a képek esetleges vegyi elváltozásait. — Infravörös sugarakat is használunk — szól közbe Filová 1 — mert ezek áthatolnak a je- 1 lületi festékeken és lakkokon. . És nézze, ilyenek a röntgen- 1 felvételek! Sok felvételen két - fejet is láthatunk. Míg a fes- 1 tett képen csak egy van. A má- < sodik fejet a mester átfestette ‘ vagy eltakarta. Az is lehet, hogy egész más tárgyú képet < festett vagy rajzolt ugyanarra 1 a vászonra vagy táblára. A röntgen megmutatja, hogy a festmény elviseli-e a „nagy műtétet.“ Hasonlóképpen, mint ahogy a beteg ember szöveteinek sejtjeit, vizsgálják a mikroszkóp alatt, a mi „betegeink" is ilyen vizsgálatokon mennek keresztül, sőt, talán el se hiszi, injekcióstűvel punkciót is kell venni a kép „húsából". A nyert mintát különböző anyagokba mártjuk. Ma már, hála a makromolekuláris kémiának, műanyagokba is. Hogy mióta használnak vász- ' nat a festők? Csak a XIV szál- \ zadban kezdték. Addig rendsze- | rint fenyőfa-alapot használtak. Csak később habarcsszerii anyagba mártott lenvásznat. A flamand festők fedezték fel az olajfestékek előnyeit. Természetesen, amíg nem ismerték az új tudományos módszereket. a művészettörténészek csak azzal elégedtek meg, hogy öszszehasonlították a képeket és hipotéziseket állítottak fel eredetükre vonatkozóan. Ida a mikroszkópnak, az átvilágításoknak és a vegyi analíziseknek köszönhetjük, hogy pontosan megállapíthatjuk a valóságot. A tudomány a művészet szolgálatába állt. Lehetővé teszi a beteg remekművek meggyógyítását, múltjuk felderítését... Bizony, akár a detektívek — leleplezzük a hamisítványokat és elemezzük a stílusokat. Sokszor előfordul, hogy hamisítják a nagy mesterek aláírását. A mikroszkóp megmutat ja, hogy a betűket nem utólag festették-e csak rá. Roppant érdekes rávilágítani arra, hogy a mű alkotója festés közben milyen változtatásokat eszközölt. A keletkezés korát legújabban szpektrográfok segítségével is megállapít ják. Ezek ugyanis a végtelen kis mennyiségben jelenlevő elemeket is kimutatják, és így meg lehet állapítani, hogy a színek tartalmaznak-e mangán- és vasnyomokat, mert ha igen, akkor a mű csak 1704 után keletkezhetett. Előbb ugyanis ilyen festékeket nem használtak. M\ pontosan tudjuk, hogy miótc ismerjük az egyes színeket, a2 ultramarint, a kobaltot, Természetesen szobrokat és más műalkotásokat is „kezelünk" Hogy mi a legérdekesebb ? Talán a festmények. Szép feladatot végeznek c restaurátorok, idegfeszítő és főként izgalmas munka. M. M a gyér vuagtxasocm egy ronxgen-gép körvonalait venni kt Egy fiatal nő szemét a röntgen-készülék ernyőjére szegezi és figyelemmel kíséri-, miközben diktál: A felületet sötét folt takarja. Az arc SO százaléka enyhén fátyolozott.... A bal váltnál tízszer három centiméter nagyságú rés látható, a pofacsont közelében ... Közben észrevette, hogy idegen lépett be a terembe. Leállította a készüléket és felkattintotta a villanyt. Akkor pillantottam meg a „beteget“ és szétnéztem. És mi a diagnózis? — kérdeztem az „orvosnőtől“, amikor beszélgetni kezdtünk. A betegünk várhat, jelentette ki — hiszen hosszú évtizedeken keresztül már egy padláson porladozott. Most állapítjuk meg, hogy melyik századból ered ez a kép. — iviiir rti.ii cin., rtuyy te-oesen más helyiségbe lépten be. — Nem, dehogy, jó helyet I jár, Darolová Alžbeta restaurátor vagyok. Én vezetem a Szlovák Nemzeti Képtár laboratóriumát ... Itt, „operáljuk és fiatalítjuk“ < a műkincseket Filová elvtársnővel együtt. Mielőtt a műtőasztalra kerülnek a képzőművészeti alkotások, előbb megállapítjuk a pontos diagnózist. A képeket először lefényképezzük. Már az első felvételek megmutatják a kép felületén a dudorokat. Ezeket rendes világításnál alig venni észre. Gyakran már kézi nagyítóval látjuk a haj szál-repedésekben az idegen színek nyomait. Legújabban már ibolyántúli fényben vizsgáljuk a festményeket. Ezek a sugárzások bizonyos festőanyagok és lakkok fluoreszkálását váltják ki Alžbeta Darolová, a Szlovák Nemzeti Képtár restaurátora munka közben. Irodalmi gondolatok « M Ismeretlen holland festő képe a XVII. század elejéről. A restaurálás előtt. A restaurálás után. MUoukiét Tartufíe tehene Vigyázat! Kém! Mai óránkon Perraultról, Andersenről és más realista írókról lesz szó A huszadik század zenei alkotásai végletekig bonyolult képet mutat. Megtaláljuk a nagy klasszikus realista hagyományok egyenesen sajátos felfogását. Prokofjevnél, Soszt akovicsnál és Bartóknál, Janáéeknél és Enescunál. Nagyon ellentmondásos, de értékes Honegger, Alban Berg, Hindemith munkássága is. A dzsesszt Gershvin kitűnő dallamos zenéjében találjuk meg. A szovjet tömegdal, a francia sanzon, hasonlóképpen mint a sok-sok viharosan fejlődő nemzeti zenei iskolák is, szorosan hozzátartoznak korunk képéhez. S mindemellett nem nehéz felismerni ebben a kaleidoszkópikus képben a zeneszerzői gondolkodás általános fejlődési irányzatait. Egyes szerzők a zenében a valóság művészi ábrázolásának eszközét látják, arra törekszenek, hogy kortársaik érzéseit, gondolatait közvetítsék, arra, hogy utat találjanak a hallgatók széles tömegének szívéhez. Mások elve az, hogy a zene hivatása önmagát kifejezni, hogy a népi, a klasszikus hagyomány csak kölönc a művészeten, hogy újat kell keresni bármi áron, minél messzebb a hallgatók tömegétől, mert az úgy sem képes megérteni a szerző „kinyilatkoztatásait.“ Mintegy tíz évvel ezelőtt jelentek meg először Pierre Scheffer francia zeneszerző és akusztikai mérnök alkotásai és egyszeriben híres emberré vált. Oj irányt hirdetett a zeneszerzés terén, a „konkrét“ zenét. Ez a zene, mint általában a burzsoá művészet más legeslegújabb felfedezései, szenzáció -hajhászó lárma közepette született. Scheffer művei körülbelül így adták hírül az első „konkrét“ zenemüvek megjelenését: „A bennünket körülvevő végtelen sokféle hangzásból jön létre, amelyet nem kötnek a hangszerek technikai lehetőségei és sajátosságai, sem a szerialitás technikai korlátjai. Az alkotó fantáziának mily tág terei, mily végtelen távlatai nyílnak meg. Azóta már sok új szerzemény jött létre ennek a technikának a segítségével A szerző témájául, műve alapjául választhat bármilyen hangot vagy hangsort, az égvilágon semmi sem köti. Lehet ember, madár, hangszer, szélfuvás hangja, siivítések, lehet esőkopogás, vonatrobogás. Ha ez a vezérmotívum természetes mivoltában nem felel meg neki, akkor speciális készületekkel módosítja — magasabb vagy alacsonyabb fekvésbe teszi át, erősíti, gyorsítja, lassítja, más színt ad neki, tisztítja más hang színekkel, keveri, egyidejűleg több ilyen változtatást is végezhet rajta. Éppen ezekből a változtatásokból, átalakításokból fejleszti ki a szerző a maga elgondolását. Scheffer Etudes aux allures című szerzeménye furcsa ismeretlen fülsértő hangok torlódása. Bárhogy is erőlködünk, dallamnak, logikusan elgondolt ritmusnak nyomát sem találjuk. Hasonló szerzemény Michel Philippe Halotti beszéd című müve. Valami elképzelhetetlenül dekadens, hisztérikus zagyvalék az egész. Egy-egy pillanatig érezni a művészet felvillanását, bár az őrületig foko-Igy néz ki a szerrel preparálják, erősítik, élesítik, lassítják. Egyébként annak, aki hallja is, hihetetlen és főképpen érthetetlen. Például ez: miért éppen egy náthás macska sorozatos tüsszentése a vezérmotívum a Halotti beszéd beveztő részében ? Chamesse Etude Nr. című szerzeménye tompa dübörgéstől kísért „fémcső" élesen pontos pattogása, félelmetes nyögések, zuhanó zott torzításban. Micsoda kínos érzést vált ki az ilyen beteges .................................................. agyszülemény. Aki nem hallja, bombázok üvöltése, hajókürtök elképzelni sem tudja, mit je- dudálása és néhány tucat rálent, hogy a normális színészi diókészülék légköri zavarainak beszédet „konkrét“ zenei mód- fejfájitóan szüntelen ropogása. „konkrét zene" kottája Közben felvillan egy-egy mondattöredék, intonáció... Így hát a „konkrét" zene számára semmi sem lehetetlen. Készülékek segítségével bármilyen hang rögzíthető. A „szabadság“, amelyhez a zeneszerző a konkrét zenében állítólag hozzájut — látszat szabadság. A különböző zajokat a roppant bonyolult készülékekkel átalakíthatja úgy ahogy neki tetszik. Dehát zene ez? Nem véletlen a roppant közeli rokonság a konkrét zene és a formalista festészet között. Mindkettő azonos eredetű jelenség. Objektíve mindkettőt a burzsoá művészet hanyatlása hozta létre, mindkettő bomlási tünet. S mélységesen törvényszerű az, hogy a konkrét zene híressége lényegében szenzációbajhászó hírhedtség. Hallgató tömegei, kedvelői nincsenek. Ez a zene nem érdekli a zeneakadémiák professzorait, de még a szimfonikus hangversenyek közönségét sem. Hangutánzó hatások meg „világkatasztrófát“ idézgető nyomasztó esztétikai-ellenes kép ez — ez az, amit ez a zene tud. Mindez kevés ahhoz, hogy alkotói kijelenthessék: „Ez az új szó a zeneművészetben." És így fest, amikor előadják a „konkrét zené"-t I. Popov cikke nyomán. A moszkvai filmfesztiválon olaszul idéztük fel Gina Lollobrigidáva’, az elmúlt év legjobb filmjeit. „Lehet, hogy a nevem nemsokára szovjet filmeken is szerepel. A jövőben boldogan vállalnék szerepet, jelentette ki Gina. A szovjet rendezés felejthetetlen méy benyomást tett rám“. 1 Spanyolul örültünk Rita Limontoval a kubai filmtermés lés nagy sikereinek. Tizenhét éves és olyan szép jövő vár reá, mint hazájára. — Sok szép szerepet szeretnék, Kuba forradalmi életét szeretném vásznon visszatükröztetni. Lengyelül gratuláltunk Beata Tyszkievicz lengyel filmszínésznőnek. „Az új évben olyan filmben szeretnék szerepelni, mint amilyen a „Ma meghal egy város" című film volt" — mondotta az ismert művésznő. »-------------------------------------------\ Apróságok # A moszkvai Művész Színházban Vanja bácsit adták. és a darab szerzője Anton Csehov, barátjával, Makszim Gorkijjal nézte meg a bemutatót. A harmadik felvonásban Gorkij a földszinten egy alvó férfit pillantott meg. Megbökte Csehovot és mosolyogva odasúgta: A darab semmi különös ... látod a közönség alszik. — Dehogy — felelte Csehov, ez a férfi tegnap este megnézte az Éjjeli menedékhelyet és még nem ébredt fel. * • * • Willi Bredelt, az ismert haladó német írót, egy kis falu kultúrházába előadásra hívták meg. Az író a kultúrfelelösnek ezt a feletetet adta: A meghívást a következő feltételek mellett fogadom el. Ha tizen jönnek el az előadásra, száz márkát kapok, ha harmincán jönnek, akkor megelégszem 50 márkával, ha 70 személy lesz jelen, akkor nem kérek honoráriumot, ha pedig hetvenen felül lesznek, akkor minden további látogató után fejenként egy márkát fizetek. Amikor Willi Bredel belépett az előadóterembe, ijedten a pénztárcájához nyúlt, j 326 ember volt jelen. V,________________________*
