Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-20 / 51-52. szám

A SZÓRAKOZÓ FIATALOKRÓL A fiatalok és a szórakozás, egy fán teremnek. Mivel nem esik messze az alma a fájától, nem esik messze a szórakozás sem a fiataloktól. Nincs is szebb látvány, mint a napi munka vagy tanulás után szó­rakozó fiatalok. Ilyenkor még az idősebbek is büszkébbek, hogy olyan korban élnek és megérhették azt a világot, ami­kor a fiatalok magas színvona­­lúan, kulturáltan szórakoznak. Mert bizony a mi időnkben, be­szélik .... de hagyjuk. Szóra­kozzunk csak tovább. Az évszakoktól függetlenül a napszakoktól azonban már lényegesen, függően, de mindig megtalálja az életre való fiatal a kikapcsolódást, a nemes szó­rakozást. Szórakozás számba veszi még a nyári strandolást is, pedig ez a már egy kissé sportos szórakozás testneve­léssel is együtt jár. Vagy kirán­dulni nem azért megy, hogy lásson, tapasztaljon s egyúttal szórakozzon? Az egyik fiatal ismerősöm pedig egyenest 24 km-t biciklizett a nyár folya­mán 32 fokos melegben, csak azért, hogy találkozzon azzal a lánnyal, akit nagyon-nagyon régen látott. Tudniillik két nap előtt. Rááldozta a vasárnap dé­lutánját, a rövid éjszaka még rövidebb estjét, csak azért, no daszép lányok ülnek, még né­hány üres hely is akad, a többi asztal meg foglalt. Gyerünk hát csak azzal a málnaszörppel vagy jeges fagylalttal, vagy tejszínhabbal és ki tudja mi minden jóval. Hadd lássák azok a lányok, hogy o kassai fiúk mennyire szeretik a tejszínha­bot, de még a fagylaltot'. Hozzá még príma vaníliás. A lányok pedig málnaizüt kóstolgatnak. A vaníliás pedig sokkal jobb a málnásnál. De kérem, mi len­ne ha, megízlelnék a lányok a vaníliásat. Azt bizony előre nem lehet tudni, majd később válik el, de egy kis bevezetés után a fiúk aztán vaníliásat 'rendeltek a lányoknak és így kezdődik a gyönyörű vasárnap délután. Lehet azon csodálkoz­ni, hogy a kassai fiatalok cuk­rászdába járnak? A TÉLI TANYAVILÁG Kassán könnyű, mert ott cukrászda van, de mit csinálja­nak a csallóközi rétségben ? Ott aztán nem lehet sehol kré­­mesrétest rendelni, de mégis kitűnően érzik itt magukat a fiatalok. Valaki mondhatná, hogy igen ám nyáron, amikor egy hajításnyira van a Kis- Duna vagy a vízlevezető csa­tornák, amit legutóbb talajja­vítási munkálatokban ástak a Jaj, de jó a habos sütemény. Különösen egy kis cukrászdában. nem éppen a találka miatt, bár lehet, hogy ez volt számára a fontosabb, de ő azt mondta, hogy a szórakozás kedvéért. A hatodik faluba autóbuszozni, hozzá még majdnem hering módjára egy labdarúgómérkő­zés kedvéért, szintén szórako­zás, és a gólok láttán el is fe­lejti mindenki az utazással járó apróbb kellemetlenséget. Nem számítanak az ilyesmik, ha szó­rakozásról van szó. Aztán hol, hogyan szórakoz­nak? Mindenhol, egy kicsit egyformán is, de azért minden­hol egy kicsit másképpen is. A lehetőségek adják az idő jobb eltöltését, de tény, hogy a fia­talok kulturáltan, helyesen és jól szórakoznak. KIS CUKRÁSZDÁKBAN Például nemrég a kassai cuk­rászdában voltunk tanúi kivá­lóan szórakozó fiataloknak. A krémeš, feketekávé és más sü­teményféleségek fogyasztásánál sokkal elóbbrevalónak tartják a kassai fiatalok egyenesen a cukrászdákban való hosszabb - rövidebb időtöltést. Megvan en­nek ugyan a maga oka. Nem túlságosan nagy helyiségek ezek a cukrászdák, némelyikben 25— 30-an férnek csak el. Han­gulatos festésüek, a kiszolgálás pedig, ellentétben a vendéglá­tó-ipar egyéb helyeivel, villám­gyors. Ha azt vesszük, hát bizony egy feketét nem tart sokáig meginni, de azért mégis ennél az időnél sokkal, de sok­kal hosszabb ideig tartózkodnak a fiatalok a cukrászdában. Ugyan mi ennek a titka? Azt már csak akkor tudjuk meg, hogyha a kávéházakba is be­kukkantunk. Nem muszáj ott leülni és valamit rendelni, csak egyszerűen az ajtón tekintsünk be egy-két percre. Ti keletre méltó idős egyének ülnek az asztaloknál és a maguk módja szerint töltik az időt. Mit csi­náljon itt egy fiatal? Irány hát a cukrászda! Egy tizennyolc­húsz éves fiú aztán annyi ideig se néz be a cukrászda ajtaján, mint a kávéházba. Hogyisne, mikor a közeli asztaloknál csu­főiskolai brigádok. Hiszen ilyen­kor nem létezik a környéken egy falu, amelynek fiatalsága ne a Dunában kérésén egy kis üdülést. Milyen kellemes a séta a virágos réteken, a nyárfák alatti hűsölés. Kell ennél a nyá­ron kellemesebb? De télen kö­dös, sáros ősszel aztán mi van itt? Mi lenne? Nehéz azt elmon­dani. így felelt rá Pifkó Gizella Gólyáspusztán. Az egész rétség ilyenkor valóban ködben úszik meg latyakban is. A vasút meg elég messze van. Egyelőre hiányzik még a bekötő országút is. De alig lehet elmondani, mennyi minden szórakozási le­hetőség van itt. Meghitt baráti társaságok alakultak' az egész rétségben, ismerik egymást idősek és fiatalok. Két-három lány, ha összekerül, fél napig elvitatkozik egy-egy újonnan vásárolt ruhaanyag öltözéké való formálásán. Ez sokszor izgalmasabb szórakozásnak szá­mít nekik, mint a mozi. Ván­dormozi felkeresi ugyan ezt a különben gyönyörű tanya­világot, de bíz, ha nyakig érő sár van, megfeneklik az autó, akkor aztán elmarad a filmve­títés. Mégis látják ők a leg­újabb színdarabokat, filmeket, balettot és sporteseményeket, világvárosi színvonalon a tele­vízióban. Hiába, mindenhol más a szórakozási lehetőség. Egy nagyvárosi fiatal lehet, hogy ilyesmire nem sokat ad, de egy tanyán bizony más a helyzet. Ugyanolyan jól érzik magukat a televízió képernyője előtt, amikor egy híres játékos gólja megremegteti a hálót, vagy egy jó balett-táncos színre lép, mint az a városi fiatal, aki köz­vetlenül látja. A tanyán még télen is rövidek az esték. Alig várják a televíziós műsor kez­dését. Néha aztán lágyan meg­fedik az idősebbek a fiatalokat, hogy: „no mi van veletek, ne viháncoljatok annyira. Nem tollfosztó hely ez, hallani aka­runk valamit“. Mert bizony az idősebbek is ugyanolyan öröm­mel figyelik a képernyőn leját­szódó eseményeket. Külön szórakozás egy-egy kultúrműsorra tett felkészülés. Egy kis civódás mindenhol akad, főleg a lányok miatt. „Pont az ő udvarlója szerepel mással. Mit szólnak ehhez a fa­luban?“ Ilyenkor aztán sértő­dötten elmarad a kislány, azaz így adja tudtára a műsor ren­dezőségének, hogy valami nincs rendjén, változtassanak a dol­gokon. És amikor ezek a kez­deti nehézségek jő mederbe találnak, örömzsivajtól hangos a kultúrház vagy a klubhelyi­ség környéke. A valóságban is sok házasság keletkezett már abból, ami színpadon játékból kezdődött. Nagyon jó házassá­gok ezek, hiszen a közösség szeme láttára, alapos felügye­lete alatt jöttek létre. Egy olyan helyiségbe, ahol színda­rab-próba folyik, szívesen be­járnak a fiatalok, mert ott mindig akad nevetni való, meg látni való is. Idősebb korban is megőrzött sok kellemes emlék fűződik ezekhez az őszi és téli estékhez. Vajon ki meri állíta­ni, hogy a színdarab-próba nem igazi nemes szórakozást jelent a fiatalok számára ? Ez így van minden faluban. És minden üzemben, ahol megfelelő klub­helyiség áll a fiatalok rendel­kezésére. A faluban másképp szórakoznak, mint városokban, mert különbözők a körülmé­nyek és lehetőségek is. Menjünk csak pár száz kilométert, áll­junk meg Prágában és nézzünk körül, mi van ott. AZ ARANYVÁROSBAN Tánc minden este, színház, mozi természetesen. Szórakoz­va tanulni! Ezt a jelszót és célt maradéktalanul meg is valósí­tották a prágai fiatalok. Éspe­dig nemcsak a prágaiak, hanem még a falukban is. A főváros­ban ki kell használni a lehető­ségeket, hiszen olyan sok min­den van itt, múzeumoktól kezdve más „szórakozva tanul­ni" helyekig. Lépjünk csak be az állatkertbe. Kész egzotiku­mot látunk. Ugyancsak fensé­ges látvány tárul elénk, ha a híres botanikus kertet tekint­jük meg. Mindenhol zsúfoltság van a fiataloktól. Romantikus dolog a botanikus kert, fává nőtt fikuszai vagy citrombok­rai közt sétálni a jegyespárok­nak, hiszen otyan bódító a cit­romvirág illata... De arról sem szabad megfe­ledkezni, hogy remek tánche­lyiségek vannak Prágában. El­sősorban a sör és a különböző üdítő italok fogyasztása viszi el a pálmát az innivalók rang­sorában. A prágai tánczene pe­dig világhírű! Nem csoda tehát, ha a prágai fiatalok kitünően táncolnak s itt bizony az is megtanulja a táncmesterséget, aki vidékről jött ide. és otthon Brnóban egy üzemi klubban kicsik és nagyok egyaránt érdeklődve figyelik a filmet. egész arany Prágát. Már a Vencel téren, az Óváros téren és a Moldva-parton keresztül meg lehet szeretni a várost. A Fuéík-park egy teljes vasár­nap délutánt is igénybe vesz. Nyáron bizony ezrével jönnek ide a fiatalok. A dodgem-pálya, hullámvasút, a mutatványos bódék mind csupa feledtető, pi­hentető alkalmatosság. De a Petfinen is gyönyörködhetünk ám. Az a sok Petfinen nyíló rózsa a megmondhatója, meny­nyire szeretnek oda járni a fia­talok szórakozni. ODAHAZA A FALUBAN A szórakozás viszont nem­csak táncból, mozi- vagy szín­házlátogatásból áll, de még csak nem is a cukrászdában ülésből. Egy lánynak udvarolni vagy szerelmesnek lenni, az megint egészen más. Nem szó­rakozásból szerelmes a fiatal. Az ilyesmibe minden épkézláb ember beleesik, sokszor anélkül is, hogy éppen akarná. De a nyári kirándulások, a fürdőzé­sek, a sport nem szórakozás? Hát mi lenne más, ha nem az is. Az újságok, folyóiratok mi­lyen szép riportokat írnak a fiatalok nyári kirándulásairól. Igazán, alig van már jól műkö­dő CSISZ-atapszervezet, ahol ne rendeztek volna egy-két nyári kirándulást. így is szóra­koznak tehát a fiatalok. Nemes, kellemes szórakozás az ilyesmi, nem is kerül túl sokba, hiszen közlekedési eszközhöz jutni e célból gyerekjáték. De láttam már olyan fiatalt is, aki szabad idejének túlnyo­mó részét rádiószerelésre hasz­nálta fel. Neki az volt a szóra­kozása, hogy a drótokat for­rassza, kondenzátorokat pró­bálja és az elektroncsöveket cserélje, illessze. Neki_ ez volt a mindene. Többet ért számára az ilyesmi, mint egy kirándulás. Olyan fiatalt meg ki ne látott volna, aki csupán szórakozásból állandóan a motorbiciklijét ja­vította. Ha javítani való nem is volt rajta, a motorszeretet odáig fűtötte, hogy talált rajta hibát. De különben melyik mo­toron nem talál hibát az ember, , ha akar. Aztán ha mégis kész a motor, uccu neki, gyerünk valahová, de nézzük csak, hogy is fest egy kirándulás. Egy kis kurblizás, aztán föl­zúg a motor, meghallják ezt a sor. Valamelyikük halászni akar. Ketten a csoportból érte­nek is halfogáshoz, így aztán a többiek is megtanulják tőlük ez ősi mesterség alapelveit. Mikor már fogtak vagy öt ha­lat, akkor kisül, hogy két mo­torkerékpárnak a véletlen cso­da folytán rossz a gumija, azt is be kell ragasztani. Azután úsznak, napoznak nagyokat, él­vezik a gyönyörű tájat. Ez mind unalmas lenne, kell tehát egy fénypont is a kirándulás­hoz. A fénypont-akörül van, hogy amikor Jancsi a többi tár­sával a faluba ér, hát a szom­széd azt mondja: No, reggel egyedül ment el, most meg a Mariskát is hozza. Hogy került ez a lány a Jancsi motorbicik­san helyezkednek el, vagy csak lányok és fiúk ülnek külön. Eesztelen, zavartalan diskurzus folyik közöttük. Táncolni vágyó ifjúságunk aligha került eddig szebb környezetbe, mint ebben a gyönyörű teremben. Alkohol nem kerül a fiatalok asztalára, de láthatóan nem is érzik an­nak szükségességét, Hogy mi a foglalkozásuk ezeknek a fia­taloknak? Minden. Főiskola és iparág, de a hadsereg is képvi­selve van. A riporter meg-megáll a fia­talok asztalánál és Csapiár Ág­nes, András Kati, Dropka Juli­­ka, Ács István, Valent György s a többi táncos mosolygós ar­cán keresztül látja zavartalan, boldog életüket. A prágai tánc­helyiségekben vígan tártcolnak a fiatalok. A ki­tűnő tánczene, az ügyes pincé­rek minden igényt kielégí­tenek. Termé­szetesen és nem utolsó sor­ban a szép tán­cosok is hozzá­járulnak az est kellemesé té­teléhez. Jó mu­tatást nekik, és jó szórakozást. Szabad egy táncra? Már hogyne lenne szabad! nem igen volt alkalma rá. Kész szórakozásnak számít egy Moldva-parti sáta is vasárnap délután vagy alkony utáni órákban. A mély, zöld színű víz a partmenti műremek-épületek és díszfák hatása felejthetetlen nyomot hagy mindenkiben. Itt még a szerelmespárok is keve­sebbet beszélnek, nem is sut­tognak, néha csak fél órás idő­közökben szólnak egymáshoz. Hát nem kész szórakozás egy Moldva-parti séta? Az operaház, színházak, mo­zik tele vannak fiatalokkal. A Vencel-téren feloldódik az em­ber a nagyváros forgalmában, zúgásában. Ilyenkor mintha keblére ölelné minden fiatal az még a szomszédban is. Hű, de korán van még, dörzsöli sze­mét a szomszéd. Ez a fene Jancsi gyerek már megint va­cakol. Két-három kutya ugat valahol, és egyszerre a falu több pontján fölzúgnak a mo­torok. Mintha csak vezényszó lenne, összetalálkoznak a tere­bélyes akácfák alatt a kereszt­­útnál és mind az öten egy irányt véve iparkodnak a közeli fürdőzőhely felé. Ott valakinek természetesen eszébe jut, hogy mit fognak enni. Ez kisebb baj, mert akinek eszébe jutott, az nem hozott magával semmit, otthon felejtette, bár az nem jó turistára vall. Kisegítik őt a társai, amikor evésidőre kerül lijére? Hogy hol találkoztak? És mikor? Azt aztán már csak 'Jancsi és Mariska tudnák meg­mondani, de ők hallgatnak er­ről. És ami a hallgatás mögött rejlik, az mindannyiuk számára a nap fénypontja, egyúttal a kirándulás fénypontja is. Hát nem kész szórakozás az ilyes­mi? TÁNCOLÓ IFJÚSÁG Wittenberg József, lapunk külső munkatársa az idősebbek szemszögéből pedig így számol be a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkban tett látogatá­sáról. Aki ma kisétál a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkba, amely két kilométeres hosszú sávon terül el a hömpölygő vén Duna medre mellett, nem is gondol rá, hogy egy pár év előtt ‘ annak helyén több volt a szemét, mint a fű. A kék Duna bizonyára bosszús is lehe­tett miatta. Az a gyönyörű kép, amely most a sétáló elé tárul, végig emberkéz alkotta mű. Sok diák, munkás, értelmiségi dol­gozó társadalmi munkájának érdeme is, hogy Szlovákia fő­városának kultúrparkja annyi szépséggel van tele. A szocialista társadalom gon­doskodása folytán a kultúrpark épületeiben elhelyezett külön­böző termekben változatos szó­rakozást talál a felnőtteken kívül ifjúságunk minden kor­osztálya. A rendszeres napi műsorok mellett igen népsze­rűvé váltak az „ifjúsági vasár­napok" rendezvényei. Minden vasárnap a koradélu­táni órákban jól öltözött vidám lányok és fiúk foglalnak helyet a hatalmas esztrádterem asz­talai körül. Vannak, akik páro-De egy-két szót hadd mond­junk a szerelemről, már ameny­­nyi kilátszik belőle. A szerel­mesek, amennyire ez lehetsé­ges, külön-külön asztaloknál foglalnak helyet. Láttunk kéz a kézben összehajolni párokat, s ez a naiv együttlét olyan em­beri volt, olyan vonzó és poé- . tikus. A felharsanó dzsessz ütemeire táncrakerekednek a párok, a modern táncok ritmu­sát sikkesen, távol az Ízléstelen vad, idegenszerü mozgásoktól járják. Különben is, amint erről Posluch Karol, a Kultúra és Pihenés Park sajtóreferense tá­jékoztatott, a rendezőség igen nagy figyelmet szentel annak, hogy a fiatalokat védjék az íz­léstelen magatartástól. Ebben a teremben az ifjúság nemcsak táncolni tanul, de elsajátítja a helyes viselkedést is. Volt idő, amikor a táncolni szerető fia­talságot a modern táncok kez­deti időszakában igen sokan bírálták. A legtöbb esetben egyoldalúan és helytelenül. Voltak kedvezőtlen tetszésnyil­vánítások és nem egyszer akad­tak visszataszító jelenetek is. De ezek a kilengések ma már a múlté. Józan gondolkodású fiatal­jaink rajongnak a szabadság­ért, egymás közt társadalmi érintkezésben és barátságban, és tisztelik egymás jogát. A szocialista társadalom polgárá­nak fő tulajdonsága, hogy se­rény és szerény, nemcsak kitű­nő eszű, hanem szívós és szor­galmas is. Ilyen tulajdonságo­kat láthatunk és tapasztalha­tunk a táncoló ifjúság vasár­napján.

Next

/
Thumbnails
Contents