Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-28 / 48. szám

Az épület masszív tömbje

ügy mered az emberre, mint valami bevehetetlen erőd. Korosagint, a brigádosok épületét virágosablakú világos lakóházak ölelik körül. Ez volt az új város, Havífov első épülete.

Az első emelet nagytermében csend volt. Mindenki komolyan nézett az elnökségi asztal mögött ülő személyekre.

Nyilvános bírósági tárgyalás!

Vádlott: huszonkétéves fiatalember, brigádos.

Vád: javíthatatlan verekedő. Hét hónap alatt több mint hatvanszor verekedett. Számtalanszor beszélt vele a brigádosok házának vezetője egyedül, a közbiztonsági szervek jelenlétében, a népbírák és az üzem vezetőinek jelenlétében Berúg és tör-zúz. Kárt tesz a nemzeti vagyonban és legutóbb részeg állapotban veszélyeztette a közbiztonsági szervek egyik emberének életét.

A fiatalember arcán nyoma sincs a bűntudatnak, ártatlan gyermekarc, némelyik pillanatban teljesen gondtalanul néz maga elé, mintha egyáltalán tudomást sem szerezne róla, hogy mi történik körülötte.

Az elnökségi asztal mögül kérdéseket tesznek fel neki, de ô hallgat. Állandóan hallgat. Semmire sem válaszol. Csak feláll, aztán szó nélkül ismét leül. Korához viszonyítva hatalmasra nőtt, olyan, hogy puszta kézzel sziklát törhetne.

„Kedves szülők — írta nemrég a brigádosok házának a vezetősége — tudatjuk önökkel, hogy a fiúk állandóan elkésik a munkából, állandóan bűntényeket követ el a házban és a nyilvános helyeken is. Annak ellenére, hogy már néhányszor beszéltünk vele a munkaerkölcsről, nem hallgat ránk és ezért mindezt tudatjuk önökkel. Igen gyakran berúg, közbotrányt csinál a házban és a kocsmában, rongálja a nemzeti tulajdont. Az egész ügy bíróság elé kerül. Hacsak tehetik, jöjjenek el, hogy közös erővel becsületes munkára ösztönözzük a fiúkat, hogy becsületesen teljesítse kötelességeit az üzemben és mindenhol“.

A szülők eljöttek. Találkozni akartak a fiúkkal, örültek. Elsősorban látni akarták és beszélni vele. Későn!

A nyilvános bírósági tárgyalás befejeződött. A fiatalem-L. MINÁČOVÁ:

A VÁDLOTT ÉS elítélt

Vita az Irodalmi Szemléről

A kéthavonként megjelenő Irodalmi Szemlének egyre nő az olvasótábora. Ez a tény nagyobb igényeket támaszt, mind az írókkal, mind a folyóirat szerkesztőivel szemben. A szerkesztőség helyesen járt el, amikor tervbe vette, hogy a tél folyamán rendszeresíti az olvasókonferénciákat, ahol találkozik azokkal, akik a folyóirat leghívebb barátai és közösen megvitatják a folyóirattal összefüggő problémákat.

Az első ilyen találkozó a múlt héten volt Komáromban, ahol megjelent Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője is. Bevezető előadásában a szerkesztőség munkájáról és az irodalmi művek kiválogatásáról beszélt.

A hozzászólók többsége pozitívan értékelte az Irodalmi Szemlét. A több mint 150 CSISZ-tag nevében Keresztes Katalin szólalt fel, aki kérte, hogy több ifjúsági problémával foglalkozó írás jelenjen meg a folyóiratban. -csbert két évre ítélték. A teretn_ kiürült.

— Sehogy se tudom megérteni — mondtam a brigádosok háza vezetőjének, amikor magunkra maradtunk. — Ez az elítélt és általában a többiek is, akikkel a folyosón, a klubban, a rádió mellett, a borbélynál, a portán, avagy a ház előtt találkozom, mindnek oly komoly és nyílt a tekintete. Olyanak, mintha sohasem késnének el a munkából, mintha sohasem innának, sohasem verekednének. Pedig néha lopnak is és kihagyják magukat tartani aszszonyokkal s nem egyet közülük már elítéltek különböző polgári vagy politikai bűntényért. Sose hinné az ember, hogy vannak köztük volt kulákok fiai, volt nagykapitalisták. Olyanok, mintha semmi vizet sem zavarnának.

De mimindent kell az embernek megtudnia, hogy végül is elhigyje, hogy a vele szemben álló helyesen gondolkodik és hogy elég erő lesz benne ahhoz, hogy botlásait kiküszöbölje, megváltozzon, megtalálja igazi helyét a társadalomban, abban a társadalomban, amely nem tűrhet semmiféle önzést, nem tűrheti az ingyenélőket és kártevőket.

Például ez is:

„A bátyámnál voltam keresztelőben és így nem értem el a kedd reggeli munkaváltást. Mivel most lejár a szerződésem, hozzá kell még dolgoznom az elkésett papot éppen ezért átlépek az Eduard Urx bányába. ígérem, hogy a szerződésem lejártáig egyetlen napot sem fogok elkésni“. (Állapítja meg az egyik jegyzőkönyv, amely a népbírók jelenlétében vettek fel az egyik lógósról).

Valamivel később:

„A fentnevezettel már többször beszélgettünk, de sohasem teljesítette azt, amit a beszélgetés során megígért. Éppen ezért kollektív beszélgetést tartottunk vele, amelyben felhívtuk lépjen be az éjszakai váltásba, szerződése lejártáig és hogy ne késsen el egyetlen nap sem. Megmondtuk neki, hogyha most sem teljesíti Ígéretét, kizárjuk a házból a megfelelő büntető szankciókkal, amelyeket a lógósokkal szemben alkalmazunk. (A brigádosok háza vezetőségének jegyzőkönyvéből).

Múltak a napok:

„Nem volt oka arra, hogy ne menjen munkába, jobban mondva úgy be volt rúgva, hogy képtelen volt munkába menni. A beszélgetés során kijelentette, hogy számára már úgyis minden mindegy. Ismét megszegte az Ígéretét“. (Jegyzőkönyv egy további beszélgetésről).

Később:

'••»•••••••••••••••••••O—«»

Népdaltól az áriáig

Már jónéhány hónap telt el azóta, amikor egy vasárnap délelőtt a bratislavai magyar tannyelvű tizenkétéves iskola előtt ének ütötte meg a fülemet. Csak később tudtam meg, hogy a bratislavai műkedvelők egy kis csoportba verődtek össze, azzal a céllal, hogy az énekkel boldogabbá tegyék saját és mások szabad idejét.

A mir.ap, november 21-én a Csemadok bratislavai helyi csoportjának termében mutatkoztak be egész estét betöltő műsorral a Népdaltól az áriáig címen, összesen tizennégyen vannak: nyolctagú férfi Regösénekcsoport, három női szólista, két zongorista, egy hegedűs és egy konferencier. Műsorukat tematikus négy csoportra osztották: népdalokra, müdalokra, operett-részletekre, és áriákra.

Az előadás közvetlensége megnyerő, művészi színvonala jó. Az egyes számokat többször ismételtette a közönség. A számok közül ki kell emelni Bartók és Kodály népdalfeldolgozásainak előadását és Erkel Bordalát a Bánk Bán című operából, amelyet Janda Lóránt tolmácsolt. Tóth András kitűnően adta elő Lenszkij áriáját Csajkovszkij ' Eugen Anyegin című operájából. Kálmán Imre operettrészleteit Horvát Éva stílusos előadásában hallhattuk. Verdi és Puccini operáiból énekelt áriákat Viczay Pál magabiztos előadásban. A Regősök főleg Ádám Jenő Somogybalatoni nótáival és Pecius Finn dalával arattak megérdemelt sikert.

E kis zenei kör első műsorának előadása biztató kezdetet jelent. Az együttes tagjai megmutatták, hogy kis kamaraformákkal is lehet színvonalas zenei műsort összeállítani. A csoport további tervei, hogy meglátogatják a magyarlakta vidékeket, ahol a felnőtteknek és a diákoknak tartanak majd előadást. Főleg iskoláinknak tudnak nagy segítséget nyújtani a zenei nevelés terén.-cs„Bánom, hogy hagytam magam a rossz barátoktól befolyásolni. Igyekezni fogok szabadulni tőlük, hogy rendes emberré váljak...“ (Állapítja meg a további jegyzőkönyv).

Csak a legközelebbi barátai tudták, hogy éppen ekkor halt meg az édesanyja.

És még egy feljegyzés ugyanarról az emberről:

„Ma teljesítettem kötelezettségvállalásomat. Hétfőn jöttem vissza hazulról és egy évvel meghosszabbítottam a brigádmunkámat. A délutáni váltásra kel! belépnem“.

Visszatér a jókedvem. Már a nyivános bírósági tárgyalás sem keserít annyira. Íme itt a bizonyítéka, hogy sohasem késő és hogy csak bizalommal vezethetünk vissza bárkit is a helyes útra. Még ha igazságosan büntetünk is, akkor is újra meg újra bizalommal kell fordulnunk az illetőhöz. Nagyvonalúan bízni, mélyei) emberien, .mert egyetlen csepp bizalmatlanság rengeteg kárt okozhat a helyesen gondolkozó emberekben, elkeserítheti hosszú ideig az embert és rossz' útrá térítheti egy egész életre. És fordítva! Az elismerés, az igazságos elismerés ismét talpra állíthatja az embert.

„A Pavel Korcsagin brigádosok házának vezetősége Havírovban, együtt az Antonín Zápotocky nagybányával közli önökkel, hogy falujuk lakósa, Pavel Lipovický, a brigádmunka során becsületesen teljesíti összes kötelességét és munkájával nagyban hozzájárul az egész üzem tervének teljesítéséhez. Az egész idő alatt nem hiányzott egyetlen munkanapot sem és így az üzem legjobb munkásai közé került. A házban is, ahol lakik jó példa a többiek számára.

Kérjük önöket, hozzák nyilvánosságra ezt a levelet, függesszék ki a NB hirdetőtáblájára vagy olvassák fel nyilvános gyűlésen, hogy falujuk lakósai mindannyian tudjanak róla, milyen rendes embereket küldenek bányáink megsegítésére“. (A címzett: Helyi Nemzeti Bizottság Bukovec pri Jablunkove).

— Alapos munka — állapítottam meg és bezártam az előttem heverő irattömböt.

— És hányszor beszélnek az ilyen emberekkel?

— Néha harmincszor, negyvenszer is. Sajnos sokszor eredménytelenül.

Amikor kiléptem a kapun az ajtónál tiszta kihaitottgallérú fiatalok álldogáltak. Brigádosok ...

Fordította: Szk

GYÚR CSŐ ISTVÁN:

Termő időben

A Csehszlovák Szovjet Barátsági Hónap keretén belül nálunk vendégszerepeit Medea Amaranasviliová érdemes művész.

Nyugaton és Keleten végeláthatatlan viták folynak a modern versről. Egyesek végképp fel szeretnék rúgni a hagyományos formát. Teljesen „újszerű" kifejezésre törekednek. Az újszerűt idézőjelbe tettem, mert ezt egyes túlbuzgó fiatalok úgy értelmezik, hogy a huszadik század szédületes iramában a költő már nem elégedhet meg a hagyományos gépíró papír formájával sem. Keresztben helyezi el a papírt, hogy kényelmesen kinyújtőzkodhassannak rajta a sorok.

Persze, az ilyen értelemben vett modern költő nem veszi észre a legfontosabbat, hogy századunk nemcsak a technika forradalmának, hanem mindenekelőtt a gondolat forradalmának a százada. A világban megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus javára.

Sajnos, a költők közül csak kevesen látják összefüggésében a dolgokat. Nálunk a mérce — és ezt Gyurcsó István Termő időben cimú kötetéből állapíthatom meg — az író hogyan fejezi ki korát Tehát nem a széles sorokra és az írásjelek elhagyására gondolok, hanem arra, hogy a költő verseiben fel tudja-e mérni, művészi eszközökkel ki tudja-e fejezni a változást. Gyurcsó majd minden költeményében azonosítja magát a tegnapi kisemberek javára változó élettel. Nem bravúros költői képekkel igyekszik bámulatba ejteni olvasóját. Crédója: azért írok, hogy megértsenek! Költeményeiben anynyira azonosítja magát a dolgozókkal, hogy szinte az az érzésünk, hogy egy-egy versében munkások és parasztok szólnak dolgaikról.

Verseivel lelkesen üdvözli a felszabadulást, a munkásosztály győzelmét.

Egy öltözködő város közepén jár Komáromban, ahol a hajógyár körül úgy szaporodnak a házak, mint tavasszal a nyíló virágok. S a lányok kacagása, a kisimult arcú emberek a tavaszt, a felszabadulás nagy tavaszát idézik. Gyurcsó kommunista költő. Országjáró ember. Nem a lefüggönyözött, áporodott szagú szobák strucc énekese. Az ő szobája, amelyben gondolkodva, múltját, jelenét okosan felmérve lépked, az ország! Ennek az ország-szobának az egyik sarka Nagykaposnál van, a másik Chebnél. Szobatárgyai sem az asztalok, fotelek, szekrények, székek, hanem a szabad levegőt árasztó üzemek és a paraszti jövő útját mutató földművesszövetkezetek. Járja az országot, nyitott szemmel,

A ciklusok közül talán az Ütinapló című a legérdekesebb. Ebben Sajó menti élményeit dolgozza fel a költő. Ezek

a versek igen közvetlenek, pillanatnyi benyomások termékei

A barátság háza

Aznap, amikor a Béke és Barátság Stafétája Bratislavába érkezett, a Duna-part legszebb részén megnyitották a CsehSzlovák-szovjet Barátság Házát. A ragyogóan berendezett kultúrközpont alkalmat nyújt arra, hogy közelebbről megismerkedjünk a szovjet kultúrával és a szovjet emberek életével. Kényelmes klubhelyiségek, könyvtárszobák, hangversenytermek és egy 100 férőhelyes mozi várja a látogatókat. A gazdag program előadásokról, hangversenyekről gondoskodik. Esténként majd kiváló művészeink lépnek fel. Az új kultúrház specialitásához tartozik, hogy a büfében eredeti orosz ételeket szolgálnak fel.

Az új kultúrközpontot a Szovjetunióval örök időkre című kiállítással nyitották meg. A kiállítás ideje alatt előadássorozatot rendeznek a szovjet-csehszlovák kapcsolatokról.

Hazánk népei és a szovjetország népei közötti barátság története szinte a szemünk előtt pereg le, amint a kiállítás ragyogó virágdíszbe öltözött termein végighaladunk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hozta egész közel hozzánk a Szovjetunió népeit, hiszen akkor kerültünk eszmei közösségbe az új ,társadalmi rendért küzdő fiatal szovjet állammal. Az egyre erősödő Szovjetunió Kommunista Pártjának segítségét éreztük mindig a CSKP alakulásáért, később pedig az érvényesüléséért folytatott harcban. Az elénktáruló képek a harc kimagasló eseményeit rögzítik le: Az első Csehszlovák Köztársaság születését, a munkásosztály és az orosz bolsevikok harcát a kapitalista uralom ellen. Majd a tragikus müncheni események kerülnek előtérbe és a második világháború emlékei. Felidézzük a partizán-harcok és a Szlovák Nemzeti Felkelés közös hőseit.

A legszebb a kiállításon az az üvegszekrényke, amelyben Mit tudunk Szlovákiáról című verseny kiértékelésével kapcsolatos pályamunkáka állították ki. Szerényen meghúzódnak a szovjet iskolásgyerekek gyermekded betűvel írt sorai a Tátráról, a bratislavai várról, mennyire szeretnének idejönni, milyen pionírokkal állnak levelezésben.

M. M.

a dolgos hétköznapok falusi embereiről A Mi vagyunk az ország ciklus Piroska című versét már csak azért is érdemes lenne utolsó betűjéig idézni, mert itt a költő egy lány életébe az ország nagyon sok lányának az életét sűríti. Olyan lányokról van szó, akik régebben ott szaladgáltak a tanyán cselédsorban s a bőrükön érezték, ha „száz libának híja van“. Ám jött a felszabadulás és ezek a Piroskák traktorosok, agronómusok, villamosvezetők, tanítónők és joghallgatók lettek. fme: ezek azok a kozmoszszál vetélkedő versek, amelyeket magáénak mondhat Kassától Komáromig mindenki. Mert a költő mércéje minden időkben az igazmondás volt. S a Piroskák megszépült, tartalmas élete korunk nagy igazságának a kifejezői!

Gyurcsó néhány versében szembetűnő a rímek döcögőse, a képek lagymatag kifejező ereje, a hasonlatok ziláltsága. Egyedül című versében például azt írja: „Felőlem feléd nem ér el a karom!“ Nehezen magyarázható, miért kell ilyen nyakatekerten, ilyen f előlem - feléd módon kifejeznie magát. Ezek azonban imitt-amott elvétett esetek. Sokkal komolyabb, hogy a Gondolatok a XI. pártkongresszus előtt című versét, illetve a kongresszussal kapcsolatos sok velős gondolatot nem tudja költeménnyé hevíteni. Csupán leírásra, a gondolatok prózai egymásba fűzésére szorítkozik és nem költ. Alkalmi versnek íródott s ez meg is látszik' rajta. Viszont

A fényben megnőtt az ember c. költeménye azt bizonyítja, hogy az alkalmi vers is lehet mélyen költői képekből álló munka.

A kifogásolt, szóvátett hibák és a képekben, hasonlatokban való botlások nem vonatkoznak a verseskötet egészére. Ha szóvátettük, csak azért, hogy figyelmeztessük a költőt, a jövőben nagyobb erőt fordítson a mondanivaló, a társadalmi háttér művészi képekben, beszédes hasonlatokban történő kifejezésére. Hogy egyetlen verse se veszítsen erejéből a néhol sántító rímek révén. Gyurcsó Termő időben című könyve értéket jelent irodalmunkban. Meglátásai frissek, elevenek, verseinek nagy többsége művészileg is tökéletes. Nála a munka soha nem ösztönös, tudatosan, a jó ügyet szolgálón állítja csatasorba verseit.

Gyurcsó csak akkor vesz kezébe tollat ha gondolataival a dolgozók ügyét lendítheti előre. Furcsán hangzik az állítás, de ő versének minden sorában hű ahhoz a földhöz, amely .nevelte, útjara bocsájtotta. Illyés Gyulától tanulta a hűséget, József Attilától a magatartást S talán Nicolas Guilléntől, a kiváló latin-amerikai költőtől a lelkesedést, hogyan kell a felszabadult nép örömét, boldogságát kifejezni!

Számára a modern vers ott kezdődik, ahol a legnagyobbak abbahagyták, a felszabadult népek életéről szóló költeményekkel. Ez az alapvető dolog s a forma, a művészi kivitelezés csupán ezzel a nélkülözhetetlen kommunista látással válhat újszerűvé! MÄCS