Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-14 / 46. szám

posta r* f „KOMOLY* lünk. Hog v Orü­«'•ddig mindig talált lapunk- f ban megfelelő mo­­delit ruháira, anél­kül, hogy maga kért volna. Arról viszont nem lehetünk, hogy az utóbbi számokban nem közöltünk olyas­mit. ami alkalmas Igrt volna a részére, hiszen mi olyan mo­delleket közöltünk, amilyeneket olvasó­ink' kértek. Bár mq­­delljeinket természe­tesen mások is fel­használják, nemcsak akik kérik, mégis a legbiztosabb, ha min­denki levelében meg­írja, mire van szük­sége, s akkor mi szí­vesen . teszünk eleget a kérésének. Színházi ruhának brokátot vegyen, — nem kell megijedni, hogy ez feltűnő vagy túl díszes, mert ez idén a brokát nagyon divatos egészen egyszerűen megvarrva. Az itt közölt 1. mo­dell is teljesen egyszerű, ha megcsináltatja, mégis elegáns, divatos ruhája lesz.. (A vállát díszítő művirágot elhagyhat ja.) „FIATAT VAGYOK“’ Miután szereti a modern vonalú ruha-Talőn fur­csán hangzik, de így van: vásárolni is tudni kell. Hé az. előző számunkban is­mertetett szabályhoz tartjuk magunkat, v. i. előre elgondol­juk, mire lesz szükségünk az elkövetkező évszakban (ill. két évszakban), már teljesítettük a jó vásárlás egyik feltételét: tudjuk, hogy mit akarunk, nem bízzuk magunkat a véletlenre, azaz nem esünk „kísértésbe", hogy megvegyük pont az ellen­kezőjét. annak, amire szüksé­günk van. Pl ha kigondoltuk, hogy veszünk egy egyszínű szövetet elegáns ruhára, nem veszünk egy tarka plédkocká­sat, csak azért, mert a kira­katban megláttuk és megtet­szett. A tarka plédkockás anyag u. i. bármilyen szép is, nem elegáns, s az egyszínű ruhát nem helyettesíti. A „kisértés"-nek egy másik módja, ha a ruhadarabot isme­rősünkön — vagy akár idegenen — látjuk meg, s azzal az ér­veléssel, hogy „hogy miiyen jól néz ki benne“, mi is meg­vesszük ugyanazt. Ilyen esetben két hibát is elkövethetünk. Nemcsak azt, hogy olyan ruha­darabot veszünk, amire semmi szükségünk, ráadásul még olyan is lehet, ami nekünk egyáltalán nem áll jól, hiszen nem asze­rint vettük, amiben mi jól né­zünk ki, hanem az illető, akin láttuk. A jó vásárlás legfőbb felté­tele: az önkritika. Merjük be­vallani saját magunknak hibáin­kat, rossz „oldalunkat“. Csak olyan szint viseljünk, ami jól áll. Mostanában mindig több szín divatos, válasszuk ki azt, amelyik a legjobban illik. Ha kát, a 2. modellt ajánljuk a beküldött mintához. A ruha egyszerű szabása a legdivato­sabb: buggvos felsőrész, deré­kon aluli öv. Az anyag szép. s mivel sajátjából mintás, ez­zel a fazonnal valóban elegáns ruhát kap. Ha mégsem döntene e mellett, úgy választhat azok­ból az egyszerűbb ruhákból, amelyeket következő szamunk­ban közlünk. j m .AJÁNDÉK“ és L. JÖZSEFNÉ résére divatos férfipulóvert ŕ Kink. A pontos leírást — tbi olvasóinknak is — lcvél­­n küldjUk el. egy sincs olyan, maradjunk meg azoknál a színeknél, ame­lyekről tudjuk, hogy jól állnak mert nem nézhetünk ki jó! olyan ruhadarabban, aminek nem áll jól a színe. (Folytatjuk) KEZDŐ háziasszonyokhoz Az egykori ...ió w, -^/ gazdasszonyok“ n'Vi^TT<\ büszkesége, és egyben a „jó gazdasszonyság“ mértékadója, az éléskamra volt. A polcokon ros­­kadásig sorakoz­tak a különböző befőttek, kompotok, savanyúsá­gok. A háziasszonyok — per­sze, aki ezt anyagilag megte­hették — versenyeztek egy­mással, ki tett cl több üveg cseresznyét vagy csalamádét. Az effajta versenyzés már ..kiment a divatból“, s magáról a befőzésről is eltérők a véle­mények. Egyesek azt tartják, hogy egy dolgozó nőnek nincs ideje arra, hogy befőzéssel pe­pecseljen, s nem is érdemes, hiszen készen minden , kapható. Mások azt állítják, mégis más az a befőtt, amit az ember sa­ját éléskamrájából vesz elő, s ezért igenis érdemes rászánni érre a munkát. Ebben a kérdésben nem aka­runk dönteni, de egyet leszö­gezünk: az éléskamrából legyen mit elővenni. Mit értünk ez­alatt! Hogy akár egyedül ké­szítjük, akár vásároljuk a be­főtteket, de legyenek az élés­kamrában. Nem azért, mert ez a „jó háziasszonyhoz" így illik, hanem mert megkönnyíti a munkáját amely minden házi­asszony részére fontos, de a dolgozó asszonyoknál még 'é­­nyegesebb. Vegyünk néhány üveg kom­­pótot. s helyezzük el az élés­kamrában, mintha befóztük vol­na. * Vagy nézzük a paradicsomot. Vegyünk néhány konzervet, így nem kell annyiszor az üzletből hozni, valahányszor egy para­dicsomlevest akarunk főzni. Ugyanígy legyen otthon 2-3 üveg savanyú uborka vagy más savanyúság. Nem szükséges egyszerre nagy mennyiséget bevásárolni, (hogy ne legyen nagy a ki­adás), de ügyeljünk arra. hogy a tél folyamán mindent, ami elfogyott, fokozatosan utánapó­toljunk. A Družba vadonatúj hajó. még a Verne regény Grand ka­­-. pitánya se szégyenkezne miat­ta. Vidáman siklik az 'áradó fo­lyó zavaros hullámain és ha­talmas haromszögformájú nyo­mot hayv maga mögött a víz színén. A motorok búgnak: gyorsabban, gyorsabban ... A Družba kapitánya ott áll a kor­mánykerék mellett, kutató szfemével végignézi a mérőesz­közök mutatóit, s miután elé­gedetten megállapít ja. hogy minden rendben van, magyará­zóig az új, alig 25 éves kor­mányoshoz fordul. — Komoly munkára készü­lünk, A Dunán még sok vörös bója látható. A veszélyes helye­ket így jelölik meg. A háború óta sok hajóroncs fekszik még a folyó medrében. Taylor kapi­tány nyomainak nevezhetnék ezeket a pontokat. II t előttünk is van egy, látod? Majd erről mesélek neked. A hajó kikerülte a vörös bó­ját, meglassította a menetet és folytatta útját. Az új kor­mányos szorosabban fogta a kormánykereket és érdeklődé­sét az elbeszélő felé fordította. Negyvennégy augusztusában történt. Az égbolton még egy bárányfelhő sem mutatkozott, a folyam felett hatalmas an­gol-amerikai bombá/íúk repül­tek. Németországból tértek vissza Taylor kapitány, az amerikai bombázókat kísérte vadászgépével. Ügyelt a bom­bázókra. A Németország feletti fárasztó repülések már telje­sen tönkretették a kapitány idegeit és ezüst ré festették gesztenye színű haját. Taylor kapitány gondolatban már ott­hon járt. Hirtelen kellemetlen hang ütötte meg a fülkagyló­ból a dobhártyáját. ,.Taylor kapitány tekintsen csak le. az a kacskaringóst sza­lag, az ott a Duna. Dobjon le néhány apróságot I“ A bombá­zók kötelékének parancsnoka két-három másodpercig hallga­tott. Azután gúnyos nevetést hallatott és ezt mondta: Hadd szórakozzanak! Taylor kapitány teljesítette a parancsot. Vadászgépével vagy kétszáz méterrel lejjebb szállt és három vagy négy „szi­vart“ dobott le. Hogy mi köze enek a vörös bójákhoz ? Ezek Taylor kapitány nyomai, mert a szivarok persze aknák vol­tak. Mágneses, impulziv aknák. Az aknái pedig ördögi felszere­léssel voltak ellátva. Ha hajó közeledett az aknához, akkor az ördöngos szerkezet műkö­désbe jött és a kerekek egy számmal megfordultak. A ha­jósok hosszas vizsgalgatás után rájöttek a titokra. De mit ér­tek azzal, nem tudták, hogy mikor robban az akna, az ötö­dik, hetedik vagy a tizenegye­dik hajó közeledésénél-e? A háború folyamán több mint 90 hajó süllyedt el és néhány száz tengerész esett áldozatul a Du­na csehszlovákiai részlegén. A Družba motoroshajó most kikerülte a veszélyes .„pontot“ és gyorsan haladt előre. Öt óra múlva egy pontonhíd köze­lében vetett horgonyt. Hatal­mas önműködő emelődaru kö­zeledett feléje. A Družba legénységének most alkalma lesz végignézni, ho­gyan emelnek ki egy hajóron­csot, amely aknarobbanás kö­vetkeztében süllyedt ei. A pontonon egy búvár állt. Jámbor József, búváraink új reménysége Hogy nézett ki, azt később majd megtudjuk. Az a férfi, aki a munkát irányította, ha­talmas-. erős aiak, fekete haja lobogott a szélben Rövid, de érthető parancsokat osztoga­tott. — Készítsetek létrát! — Megvan! — hangzik a válasz. — Kapcsoljátok be a kompresz­­szort! — Nyissátok ki a szel­­lóztetöket! — Kendben. — Pró-És itt látjuk „teljes szépségében" a 96 kg-ot nyomó búvárruhában. &'s a technika ľ J a Don szakadékos partjának talajából került ctaj öágra. A legészakibb vasútvonal a ilyen nagyításban akkora len- Kola-félszigeten épült. A 167 ne, mint a viiág legmagasabb kilométer hosszúságú vonal hegye. Murmanszkot köti össze a Pe­cseng* vidéki nikkellcm ..Utal fiBP' \ pálya mentén sok híd és ^ egyéb létesítmény épült. **:.Á<íiɧIÉI|fM llj esztráüszinpadot építet­tek a dalosúnnepségek alkal­mából Vilnában A légréssel el­választott két falemezből öSz­­szeszerkesztett és drótkötele­ken függő tető kifogástalan akusztikát biztosit A színpa­don 20 000 énekes fér el. Szumiban (Ukrajna) ultra­­mikroszkópok sorozatgyártását kezdték el. A mikroszkópok 200 000-szeres nagyítást ad­nak. Ľgy közönséges tintatartó A moszkvai Történelmi Mú­zeumban nemrég fatörzsből vájt csónakot állítottak ki, amelynek korát 4000 évre be­csülik. A szovjet múzeumokban jelenleg található vízijármüvek közül ez a legöregebb. A lelet háljátok ki a télefonösszeköt­­tetéseketi — Minden működik! A csoport vezetője kezébe vette a telefont, amely majd összeköti a búvárral. Leeresz­tették a búvárt: — Hogy érzed magad? — Nagyon jól. — Is­métlem a feladatot: A hajó­roncs ott van azon a helyen. Most leeresztek egy kötelet. Gyorsan kösd oda a hajóroncs­hoz! Azután megpróbáljuk húz­ni. és ellenőrizzük, hogy simán megy-e majd a dolog. A búvár a folyam medrében két-három méter mélyre szállt alá. A csend és a sötétség birodalma fogadta. A szíve szabályosan ver. levegője van bőven. Csak nem lát semmit. Egy tapodtat sem. A lábával most megérin­tette a hajóroncsot. Elérte azt a helyet, ahol a kormánykerék állhatott. Itt állt valamikor a kapitány. Igen, régen, de már meghalt. Most vigyázat! Nem követ­hette tovább a szomorú gondo­latokat. A kötelet a hajóroncs­hoz erősítette. Nehezen ment, de máris jelentette: Húzzátok! Kérésének azon nyomban ele­get is tettek. Pontosan a meg­beszélés szerint. — Minden rendben. A csoport parancsnoka újból telefonált. — Kész — sikerült' — Hagyd el a hajóroncsot! A feladatot teljesítetted! És kis idő múlva a búvár már fel­bukkan. Az úszó emelődarú ki­emelte az elsüllyesztett 30 ton­nás hajóroncsot. Sikerült! Az úszó emelődarú távozik a vörös bójától. És a búvár, aki ezt a nehéz felada­tot teljesítette, most bemutat­kozik: Csizsmár Mihály. — Hol tanulta a mesterséget? — Még negyvenötben a katonaságnál. — Elmondhatom nehéz, de ro­mantikus foglalkozás. — Hány búvár dolgozik ná­lunk Szlovákiában? Harman voltunk eddig és hárman ma­radunk. Az egyikből csoportve­zető lett és a fiatal Jámbort pedig betanítom. Szorgalmas, bátor, kitartó. megmúlatta, hogy ügyes és nem futamodik meg, mint már vagy tizen yagy rizenketten előtte megtették. Ritkán találni ilyen merész gyereket. A Družba hajó most már visszafelé tart, a vörös bója közelében a Duna-Vág üzem dolgozói már megtették az el­ső előkészületeket, hogy fel­színre hozzák a régen elsül­lyedt hajóroncs másik részét is. Taylor kapitány nyomait tel­jesen el kell távolítani, hogy a Dunán mindenhol szabad le­gyen az út és a zöld fény vi­lágítson. GARAMI LAJOS ŰJ IFJŰSAG — a CSISZ Szlovákiai Központ) Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 443-41. — Postaflék 50. — Főszerkesztő Szóke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 91, Bratislava, ul. Nár povstania 4t, — BtóWaaüe agy éven 31,20 — Tarjaaitl a Posta Htrlapazolgélata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adtuk vissza. K—22*11600 \

Next

/
Thumbnails
Contents