Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-14 / 46. szám
XT' alahol véget ér a síkság, ' domborodni kezd a föld s a dombok után feltűnnek a hegyek. De itt: kazal a hegy, mert a hegyek oly messze vannak, hogy az álom se jut el odáig. Itt élt Anna. Számára addig tartott a világ, ahol a Nap lenyugodott; gondolatai nem kívánkoztak ennél meszszebbre. Még nem volt tizennyolc esztendős. Arcán félig álmodó, félig hívogató mosoly nyílt. Zölddel pettyezett aranybarna szeme simogató melegséggel fénylett. Ha beszélt, lágy és meleg hangon szólt. Mozdulatai dallamosak voltak. írni nem tudott, olvasni sem. Vagy tíz nagybetűt ismert csupán. Egyszer csapat férfi jött teherautókon a tanyára, idegenek. Letáboroztak. Azt mondták, csatornákat fognak itt ásni. Magas, szőke férfi volt a vezetőjük. A tanyán nagyra nőtt a csend, pedig az idegenek hangosak voltak. De az ablakok becsukódtak és a tanyaiak szíve megtelt várakozással, — Majd meglátjuk — mondta a tekintetük. Perzselt a hőség, égett a nyár. Pedig csak tavasz volt még. Bolondos idő! Annát a házfal mögött elkapta a szőke férfi, magához karolta és megcsókolta. Aztán elengedte. Anna nem szólt és nem futott el. Állt és szomorúsággal telt meg a tekintete. — Na, te ... ! — mondta a szőke és megcsípte az állát. Anna szó nélkül sarkonfordult. A szőke férfi kissé habozott, majd utána ment. Bent a ház homályában és hűvösségében asszonyok tereferéltek. Anna a középen állt és merőkanalat tartott a kezében. Tekintete még éppen olyan szomorú volt, mint előtte. — Jónapot! — köszönt a belépő. — Adjisten — fogadták az asszonyok hűvösen. Anna lassú mozdulattal elfordult. Vendégünk Balog Edgár, a Korunk című folyóirat szerkesztője, és a kolozsvári Babes- Bolye-i egyetemes irodalomtörténet tanára a napokban Szlovákiában járt, és útja során felkereste Nyitrát, ahol a Pedagógiai Intézet internátusi nagytermében vagy háromszáz hallgató jelenlétében előadást tartott. A fiataloknak a fiatalokról beszélt, azokról az időkről, amikor ő maga volt főiskolás Csehszlovákiában. Mint főiskolások vándorlásaik során megismerték a falu igazi arcát, a nincstelenséget, osztályelnyomást és a nyomort. Ekkor vették fel a falu szimbólumaként a sarló elnevezést — a kalapácsig még nem jutottak el. Balog Edgár a Zobor alatt is járt, ahol előtte a nagy zeneszerző Kodály Zoltán gyűjtötte a népdalokat. A sarlósok mélyebben elgondolkodtak: mi a nyomor oka, és hogyan lehetne a magyar falut megmenteni? így jutottak el a szocializ- , musig. Balog Edgárt a burzsoá köztársaság szervei azzal az ürüggyel, hogy ro- j mániái állampolgár, kiutasították Csehszlovákia területéről. Hogy milyen mély hatást váltottak ki Balog Edgár keresetlen szavai, az legjobban az előadást követő vita és beszélgetés során nyilvánult meg, melynek során dr. Csanda Sándor, Zsibrita Lajos, a diákok közül Trgo Imre, Krug Valéria és mások szólaltak fel. j Balog Edgár készségesen j felelt a kérdésekre. Elmon- j dotta, hogyan került össze- | köttetésbe a Sarló-mozga- . lom a szocializmus hősi ha- j lottjával, Július Fučíkkal. i Július Fučík szintén nagy érdeklődést mutatott a magyar diákság élete iránt, l Ugyancsak részletesen is- j mertette Balog Edgár a romániai magyarság kulturális helyzettét, mely a román testvérnép teljes megértésével vállvetve és közösen | építi az új, a szocialista j világot. Estére járt már az j idő, de a szlovákiai fiatalok j nem akarták elengedni Ba- | log Edgárt. Eddig csak ismerték és szerették, de most a szívükbe zárták. MÄRTONVÖLGY1 LÁSZLÓ ; Tordon Ákos: CSILLAGOKIG ÉR A SÖTÉT — Megszomjaztam ebben a nagy melegben... — mondta a szőke akart könnyedséggel. Az asszonyok hallgattak. Pilláiak alól alattomos szemérmességgel vették szemügyre. — Igyék — mondta Anna és odanyújtotta neki a merőkanalat. De nem nézett fel rá. — Köszönöm — mondta rekedten a férfi. Hallani lehetett a legyek zümmögő repkedését. — Jólesett — szólalt meg újból. De senki sem válaszolt. Erre zavartan sapkájához emelte jobb kezét, némán köszönt és elment. Harmadnap újra elkapta Annát. De most nem sikerült megcsókolnia. A lány védekezett. rád?! — Hagyjon ... ! — No, add a szád! Anna nagy erővel ellökte. Most a szőke szeme telt meg szomorúsággal és csalódással. — Hát jó ... — mondta és elment. Anna nem látta többet, úgy hallotta, elutazott. De egyszer újra megjelent. Ám ezúttal nem nézett Annára, közömbösen haladt el mellette. Ez bántotta a lányt. Harmadszorra utána ment. — Haragszik? — Most már nem. — De haragudott. — Igen. — Nekem lett volna okom . .. — Neked...? — Szidtak, maga miatt... Hallgattam ám sokat... !' Egy fekete férfi átkiáltott a szőkének. — Most mennem kell — mondta a szőke Annának —, de délután légy a ház mögött! — Nem ... nem — tiltakozott a lány és erélyesen megrázta a fejét, de délután ott ült a házfal árnyékában. Sokára jött a szőke. — Nem tudtam előbb... Anna nem felelt, de tekintetét ráemelte a férfira: benne volt az egek szépsége és tisztasága. — Szép vagy. .. mondta a férfi és tenyerébe fogta a lány állát, de nem csókolta meg. Anna elpirult. Av szelíd pír átterjedt a nyakára is. — Más lett itt az élet! — mondta a szőke hirtelen. A lány megriadt. — Szép és jó itt minden . .. A mi világunk... Felette vándorol a Nap ... Olyan szép ez így--A férfi elgondolkodott. Most megváltozott az arca: töprengővé lett: — Mondd, szeretsz te engem? Anna lehajtotta a fejét. — Felelj, felelj, és nézz a szemembe! Szelíd erőszakkal felemelte a lány fejét. Anna minden szégyenkezés nélkül nézett szembe vele, de könnyes volt a szeme: — Találja ki! — Kitaláltam. — Akkor miért kérdi? — Tudni akartam, hogy nem tévedtem-e? Olyan szép vagy... a tekinteted megolvasztja az aranyat is, dalol a karod, a vállad, a csípőd ... Még senki sem mondta neked, hogy szép vagy? Anna csendesen rázta a fejét. — De most valami fájót mondok: holnap elmegyek és három teljes hétig távol maradok. — Aztán visszajön? — Vissza. A három hét alatt Anna szelíd alázattal fogadta családjától a szidalmakat, amiért szóbaállt a szőke idegennel, mosoly játszott az ajka körül és bimbózó szépsége kinyílt. A férfinak, amikor visszajött, elállt a lélegzete. — Gyönyörű vagy! — kiáltott fel. Aztán felhő futott át tekintetén: — Mondd, biztos vagy benne, hogy szeretsz? — Igen. Mindig csak magát láttam. Ébren is. Álmomban is. Pedig még a nevét sem tudom. Ügy gondoltam ám magára: Énkedvesemre gondolok ... — Énkedvesem... Ennél szebb nevet nem is kívánhatnék . .. Egyébként Péter a nevem. — Péter ... szép név ... — De te csak nevezz Énkedvesemnek . .. El kellett búcsúzniuk. Besötétedéskor lélekszakadva futott Anna a táborba. Péter messziről meglátta, elébe ment. — Baj van. Énkedvesem, édesapám örökre megtiltotta, hogy találkozzunk, többé nem láthatjuk egymást! Csupa rémület, csupa esdés, riadt esengés volt a szemében. — Ne sírj, kis kincsem ... — Mit tegyünk? Istenem... talán, ha beszélne édesapámmal ... ! — Nem beszélhetek édesapáddal. én holnap elmegyek. — Elmegy? Hová? — Más jön ide helyettem. Én többé nem jövök ide. — Elmegy... — suttogta Anna. — Milyen kár ... azt hittem ... itt marad ... mindig itt lesz... Azt hittem ... — El kell mennem. — Én még sehol sem voltam. Sokáig azt hittem, ott van a világ vége, ahol lenyugszik a Nap. De édesapám azt mondja. azon túl is van világ. Én arra sosem jártam. De magával elmennék .. . — Eljönnél velem? — El én. — Sajnos, nem vihetlek magammal. Anna hallgatott. — És nem is vagy rá kíváncsi, hogy miért nem? Az férfiember dolga, nem tartozik rám — mondta a lány vontatottan és nagyon szomorúan. — Menj haza! — Megyek. — Várj, elkísérlek. A sötét betakarta a világot és ők együtt mentek a sötétségben. Sokáig tartott az út. Anna felnézett az égre, a csillagokat kereste. — Beborult — mondta. — Nem — válaszolta Péter — Csillagokig ér a sötét. A következő pillanatban hevesen magához ölelte Annát. Belezuhantak a sötétségbe. A sötét köpenyével betakarta őket. Betakarta csókjaikat, szép szerelmes szavaikat.' Akkor sem lett világosabb, amikor újra egymás mellett mentek. — Te Anna — szólalt meg Péter hirtelen — nem lenne becsületes, ha meg nem mondanám: én nős ember vagyok... Ezért nem vihetlek magammal. Anna arca nem látszott a sötétben. — Családja van ? — Három. Azontúl Anna nem beszélt. Otthon szemrehányások özönével fogadták. Lefekvés előtt apja eléje állt: — Nézd, Anna, a dolgok nincsenek rendjén ... Lengyel Józsira gondoltunk . .. ősszel meglehetne az esküvőtök... — Legyen édesapám kívánsága szerint — felelte Anna. Mikor édesanyja elfújta a lámpát, nagy sötétség szakadt a szobára. Ä sötéten nem derengett át az ablak világosabb négyszöge, mint máskor. — Milyen sötét van — sóhajtotta az édesanyja. — Igen — válaszolta Anna, — csillagokig ér a sötét. »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••■••C — Ne ... te . .. ne karmolj, cicus ... ne félj... — Eredjen...! — Tudod mennyit vártam Több színművet a A Csemadok Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya mellett működő központi dramaturgiai tanács a műkedvelő rendezők bevonásával Trencsénteplicén kétnapos tanácskozáson vitatta meg a műkedvelő színjátszás jelenlegi helyzetét, fejlődésének lehetőségeit, és a színjátszást irányító káderek nevelésének problémáit. Szlovákiában közel hétszáz színjátszó csoport működik és fellépésüket évente több mint félmillió ember nézi végig. Ez a szám kötelez, kötelezi a drámaírókat, rendezőket, színjátszókat, sajtót, kritikusokat, állapította meg a beszámoló. A vitafelszólalók megállapították, hogy falvakon a színjátszás a népművelő munka bevált formája, és több száz ember értelmére és érzelmére tudnak vele hatni. A vita három fő gondolat köré csoportosult. Tartalom, színvonal, és a színjátszást irányító káderek továbbképzése. A rendezők helyesnek látják a szocialista dráma fesztiváljának megrendezését. A fesztivál sikerének azonban az előfeltétele, hogy az eddiginél sokkal több, tartalmasabb, falusi színpadra megfelelő drámát biztosítson a központi dramaturgiai tanács. A művészi színvonal emelésének és az eszmei mondanivaló jobb kidomborításának az előfeltétele a rendező fejlettsége és a rendszeres tanácsadás. Fontos, hogy továbbra is legyenek központi tanfolyamok, amelyeken a jövőben ne rendezőket, hanem olyan szakembereket képezzenek, akik képesek lesznek a járási színjátszó tanfolyamok irányítására. A járási tanfolyamok szervefalunak zésére olyan javaslatok hangzottak el, hogy évente legalább egyhetes tanfolyamokat kell szervezni a rendezők részére, továbbá három-négynapos tanfolyamokat a technikai rendezők, valamint a maszkírozok részére. A tanfolyamok megosztása elősegíti, hogy fokozatosan minden színjátszó együttesben, a fontos munkaszakaszon képzett emberek lesznek és így a rendezőt nem terhelik meg különböző technikai feladatokkal. A tanácskozáson sok szó esett az irodalmi körök és irodalmi színkör megszervezésének jelentőségéről. Az irodalmi körök és színpad munkájába legjobban az ifjúságot lehet bevonni és itt lehet rávezetni a szép tiszta beszédre amely alapja a művészi színpadi nyelvnek. TÓTH DEZSŐ Az emberek a hídon című film a jelen időben játszódik le, a kommunizmus nagy építkezéseinek idején. Hőse egy fiatal asszony, aki a döntő pillanatban életét áldozza, hogy megmentse az egész kollektíva nagy munkálat. Negyedik képünk a Rőthajú fiú című film egyik jelenete. A film egy kisfiú viszontagságos életéről szól. A Barátsági Hónap filmjei A Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap alkalmából, filmszínházainkban számos új filmet mutatnak be. Bemutatásra került az utóbbi évek szovjet filmgyártásának egyik legkiemelkedőbb alkotása, Grigorij Csuhrajnak, a II. moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert Tiszta égbolt című filmje is. A Tiszta égbolt egy nagy szerelmen keresztül ábrázolja a szovjet eml er életét. Ez a szerelem segíti helytállni és győzni a film hőseit Meséje a háborút megelőző évektől napjainkig ível. Egy csitrilány beleszeret egy daliás pilótatiszthe, aki hívatlanul bukkant fel egy szilveszterező társaságban. A pilóta megérzi az életre szóló erős szerelem ízét, lehiggadtabbá, jövőbe nézőbbé tervezgetöbbé, megfontoltabbá, végső fokon morális lénnyé válik; a csitri lány pedig asszonnyá, szerelmet adni és kapni tudó nővé, párjának nemcsak érzelmét, hanem gondolatokat és terveket adó társává fejlődik. A munka örömét is megadja mindkettőjüknek ez a szerelem. Érezzük: olyan erős ez a kötelék, hogy a háború sem érinti. A frontra vezényelt férfi és a hadiüzemben dolgozó csinos asszony rezzenés nélkül fognak kitartani egymás mellett. De a férfinek halálhíre érkezik. Az asszony mégis várja. És érdemes volt várni: megjön a hős:. Fogságban volt. A hétköznapok kemény helytállása következik: a volt hadifogoly gyanússá válik. Az igazságtalan gyanakvás megmérgezi a súlyosan sebesült ember lelkivilágát. Nem kisebb helytállást vár tőlük életútjuk harmadik állomása: a személyi kultusz bukását követő, a rehabilitációt hozó évek. A férfi újra berepülő pilóta; s az asszony most döbben rá, hogy férjét, szerelmét eddig legalább maga mellett tudta de most, hogy az boldogan száll az immár tiszta égbolton, most aggódik érte csak igazán! Nagy erény, hogy Csuhraj nem boldog elernyedésben — mondjuk a rehabilitáció pillanatában — búcsúzik hőseitől, hanem az új feladatokat, új örömöket hozó munkás életben. Kitűnő alakítást nyújt a két főszereplő, Jevgenyij Urbanszkij, a pilóta, és Nyina Drobiseva, a fiatal leningrádi színésznő, a feleség szerepében. Az Alba Regia magvar-szovjet koprodukció A film tartalma a második világháborúban megtörtént való történeten alapul. Egy magyar orvos a lakásán rejteget egy szovjet távirdászlányt. A szovjet lányt a Szállnak a darvak világhírű főszereplője Tatyjána Szamojlova, az orvost Gábor Miklós játssza A film az ezidei moszkvai filmfesztiválon ezüst érmet nyert.
