Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-31 / 5. szám

Az Oktatási évről

Az ősz beköszöntésével a CSISZ alapszervezeteiben országszerte kezdetét vette az 1960/61-es Oktatási év. A dunaszerdahelyi járásban azonban egy kicsit megkéstek, amit a kedvezőtlen időjárással magyaráznak. Ez pedig nagy kár, mivel a fiatalok elég szép számban vesznek részt a különböző körökben.

Ami a körök számát illeti, nem kell szégyenkezniük. A járási vezetőség mintegy 140 kört tart nyilván. Ezenkívül három ateista körük, két politikai esti iskolájuk van Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen. A párt oktatási évét pedig több mint 150 fiatal látogatja.

Persze a körök száma nem mond meg mindent, így hát felkerestük Magyarics elvtársat, a CSISZ járási titkárságának dolgozóját, hogy érdeklődjünk a körök munkájáról, eredményeiről és hiányosságáról.

— Elsősorban is ott kell kezdenem — mondja Magyarics elvtárs —, hogy a propagandisták túlnyomó részét kellően felkészítettük munkájukra. Sajnos, „A világ térképe felett“ című érdekkörök vezetői azonban kimaradtak az iskolázásból.

Miért történt ez? Nem másért, mint azért, hogy az említett körök vezetői tanítók, és nagy részük az iskolákon működik. így hát a CSISZ járási vezetősége helytelenül azt gondolta, (hogy ezeknek az elvtársaknak nincs szükségük iskolázásra. Pedig feladatuknak csakis akkor tehetnek ők is kellően eleget, ha megismerik a körök küldetését, feladatát.

— Hány témakört vettek át a körök? — fordultam ismét kérdésemmel Magyarics elvtárshoz.

— Két témakört, a harmadik átvételére most készülnek. A dunaszerdahelyi politikai esti iskola pedig a hatodik témánál tart.

Ami a szemináriumokat illeti, erről vajmi keveset tudott mondani Magyarics elvtárs. Ugyanis mindössze egy szemináriumot tartottak meg. Pedig a CSISZ Központi Bizottsága határozatában leszögezi, hogy erre nagy gondot kell fordítani. Hisz minden faluba nem juthatnak el egyszerre. A szemináriumokon megbeszélhetnék a legközelebbi feladatokat, a propagandisták kicserélhetnék tapasztalataikat, és ezáltal a járási vezetőséget is tájékoztatnák a körök eredményeiről, nehézségeiről.

Az olvasókörök nagyobb része iskolákban működik, ahol több könyv olvasása kötelező a diákok számára. A járás 18 olvasóköréből csupán csak négygyei „dicsekedhetnek" a falusi

szervezetek. Ezzel a ténnyel nem lehet megelégedni,'* már csak azért sem, mert a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért számos EFSZ-ben, állami gazdaságban versenyeznek a fiatalok. Másrészt pedig azért, mert sok falusi könyvtárban kihasználatlanul porosodnak a könyvek. S az olvasókörök küldetése éppen az, hogy megszerettessék az olvasást a fiatalokkal.

Az oktatási év egyik formája az előadási tevékenység. Eddig mintegy 17 szervezetbe látogattak el az előadók, ahol „Miénk a jövő“ címmel tartottak előadást. Az elkövetkező hónapokban pedig a párt negyvenéves harcos útjával ismerkednek meg a CSISZ-tagok, amely alkalomból a veterán párttagok is ellátogatnak a fiatalok közé.

Végezetül pedig okvetlen fel kell rónunk a járási vezetőségnek, hogy az oktatási évet irányító bizottság csupán egyszer ülésezett. Nem ártana, sőt szükséges, hogy ülései rendszeresek legyenek, mert a körök csakis úgy dolgozhatnak még eredményesebben, ha nem hagyjuk őket magukra, segítjük, irányítjuk munkájukat. Ha ezt megszívlelik a szerdahelyiek, az év végi értékelésig a kerület legjobb járásai közé küzdhetik fel magukat.

Németh jänos

A politechnikai oktatásról

— Tegye be az ajtót, kérem, ha gyakorlatilag jártas a technikában! — mondogatták egymásnak kesernyésen tréfás öngúnnyal azelőtt az értelmesebb fiatalemberek, mert az iskolában jóformán még ilyen egyszerű „fogásra“ sem tanították őket. A gyakorlati életben azután nem egy űr, sőt szakadék tátongott az ifjúság előtt, ame. lyet a csaknem kizárólag elméleti oktatás hagyott hátra átkos örökségül. Amikor pedig megindult a kenyér utáni hajsza, a munkahelyért való „kilincselés“ és kíméletlen „könyökölés“, bizony alig maradt idő a mulasztottak pótlására. Aki különben felnőtt korában kény' télén „magolni“, a legjobban tudja, milyen kínosan megy az ember fejébe az, amit gyermekkorában játszva megtanulhatott volna!

Az újítások elől mereven elzárkózó iskolarendszer korhadtságát nemcsak a haladó gondolkodású fiatalság tudatosította a század első felében, hanem már kerek száz évvel ezelőtt a nagy magyar költő, Madách Imre is. Szinte valószínűtlennek tűnő látnoki biztonsággal rámutatott a rendszer tarthatatlanságára és szükségszerű csődjére, amikor „Az ember tragédiájáénak tizedik színében ekképpen szólaltatja meg Ádámját Kepler csillagász személyében:

Hosszúnak nézed-é az életet. Hogy sírodig teóriát tanulsz?

Néhány jelentéktelen újítástól eltekintve azonban csak a Februári Győzelem után került sor köztársaságunk tanrendszerének lényeges, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő átépítésére valóban szocialista szellemben. Ma pedig már ott tartunk, hogy csaknem valamennyi iskolánkban a mindennél fontosabb politechnikai oktatást is bevezettük. Véget nem érő teoretikai fejtegetések és elmélkedések helyet a gyermekek már zsenge korukban megismerkednek o fúró, véső, fűrész, reszelő stb. szerszám helyes használatával, a fa- és fémmegpiunkálással, s ahol arra alkalom nyílik, mint pl. az iskola udvarán, a mezőgazdasági gyakorlati munkamódszerekkel.

Többek között a komáromi magyar tannyelvű 11 éves iskola tanulói a szocialista munkaverseny keletében már magába a termelésbe is bekapcsolódtak: két hektár kukoricát és egy hektár cukorrépát dolgoztak meg kísérleti telepükön. És — óh csodák csodája — a szabadban végzett munka ellenére minden gyermek jó egészségnek örvend, sőt egyetlen tanuló sem halt bele a „strapába“, így a „legjobb akarat mellett“ sem vált be néhány kispolgári gondolkodású szülő jóslata, mert a fizikai munka nevelő hatása a tanulmányi eredményekben is megnyilvánult: nem volt bukott tanuló, ellenben annál több kitüntetett!

Kétségtelen, hogy minden gyermekben alkotó erő és féktelen tettvágy rejlik. A politechnikai oktatókra háramlik a feladat, hogy helyes'mederbe tereljék ezt a készséget. A barüzenetek

<

Drágakő és szerelem: Forduljon erre a címre: Bratislava, Zlatnická opravovňa, Rybárska brána 8.

Mari és Mária: Forduljon a KNV munkaügyi osztályához.

Mary: Forduljon közvetlenül erre a címre: Vysoká škola múzických umení, Bratislava, Štúrova 7.

Varga Jenő: Bratislava, Jazyková škola, Slovenská u. 14.

Tanulni szeretnék: Forduljon a következő címre: Strojnícka škola, Kassa, Ždanovova ulica. (Tanítási nyelv magyar).

Tanulni vágyó: Priemyselná škola energetická a elektrotechnická, Bratislava Zochova 11. Az iskola négyéves, érettségivel végződik.

Anasztázia: Československý film, Bratislava, ulica Č. A. 28.

Kijevből az Ukrán Szakszervezetek küldöttsége kereste fel Szencet. Az EFSZ udvarában is széjjelnéztek és elbeszélgettek a dolgozókkal.

lavas limt kelt

Mínusz 20 fokot süllyedt a hőmérő higanyszála. A jelentések szerint a Lomnici csúcson 75 cm vastag a hőréteg. A hegy lábánál is kitűnő fagyos porhó várja a síelőket, és ki is használják a tél örömeit, a téli sport minden lehetőségeit. Különösen azok, akik járatlanok a síelés tudományában, vagy pedig éppenséggel most tanulnak bánni a két bűvös léccel, azok bizony csak egész szelíd lejtőket szemeltek ki, és ott hallani vidám hangjukat.

A tátralomnici Orava üdülő melletti szelíd lejtőn találtunk a zselízi 11 éves középiskola tanulóira. A 10-ik osztályosok egytől egyig eljöttek a kötelező síelési gyakorlatokat elsajátítani. Kilenc napig sok min" b

azt, hogy a növényeknek, mo- c háknak, zuzmóknak milyen (i nagy szerepük van ebben. Oda- ^ haza értékesítik majd a tanulásnál az itt szerzett biológiai ismereteket. Az elszállásolás és az ellátás a Ján Jesensky-ről elnevezett gyermeküdülő-központban történt. Ez lényegében véve a híres „Tátrai gyermekparadicsomhoz“ tartozik. Valóban kitünően is érzik magukat báró Liptai volt vadászkastélyában. A báró elment, a kastély itt maradt, és ez a lényeges. Különben az iskola az utazási és az ellátási költségek nagy részét fedezni tudja. A nyár folyamán brigádmunkákon vettek részt a tanulók, és az ezért kapott pénzt fordítják az utazás költségeire. Nem is

. . ■...>,.

Jakubik Erzsébet a sámoti állami gazdaság szocialista munkabrigádjának vezetője, hazaérkezett a munkából. A korszerű, kényelmes lakásban átöltözködik és nyugodtan pihen, tanul.

kácsolás tehát távolról sem „időpocsékolás", hanem fejleszti a gyermek önbizalmát, kézügyességét és izomerejét, „levezeti“ az ifjúkori kilengéseket kiváltó tetterő-feszültséget, megkedveltet! a fizikai munkát, megbecsülést ébreszt mások munkateljesítménye iránt, sőt a pályaválasztást is gyakran megkönnyíti. Ezért fontos, hogy az oktató kezdettől fogva értelmes és hasznos munkával foglalkoztassa a tanulókat, nem pedig értéktelen csecsebecsék vagy játékszerek faricskálásával.

Tekintet nélkül arra, vajon iskoláink befejeztével olyan szakmát választ-e a tanuló, amelyben közvetlenül hasznát veheti barkácsolási alapismereteinek, vagy pedig szellemi pályára késiül, „szerszámforgatási“ jártasságával sok boszszúságot és költséget takaríthat meg holta napjáig. A mai fiatalságnak persze egyelőre fogalma sincs még arról, milyen értékes „útravalóval“ látja el a politechnikai oktatás egész életére. Annál inkább sínylik meg az idősebbek lépten-nyomon a kézügyesség hiányát, akik közül egyesek bizony még egy szöget sem képesek „becsületesen“ a falba verni. Aki például „hasból“ meg tudja mondani, hogy Hannibálnak 37 harci elefántja közül hány vastagbőrűnek sikerült diszkvalifikálás nélkül leszánkáznia az alpesi ródlipályán, — csodálatba ejti embertársait. És mégis az viszi el a pálmát, aki egy ügyes fogással „fényt derít“ a társaságra, ha vacsora közben rövidzárlat folytáh kialudt a villany. — örüljünk tehát, hogy nem kell már „sírunkig teóriát tanulnunk!“ K. H.

Baráti levelezés

A novoszadi nyolcéves középiskolából sokan leveleznek szovjet pionírokkal. Iskovics Ferenc, a hatodik osztály tanulója 1958-ban a Szovjetunióban járt és közeli jóbarátságba került Ványa, Vladov pionírral. Nehezen búcsúztak el egymástól, olyan szép és kellemes időt töltöttek el együtt. Amikor Feri hazajött, sokat mesélt társainak a szovjet gyerekekről. Több címet is hozott magával és az osztálytársai levelezésbe kezdtek a szovjet pionírokkal. Iskovics Ferenc szorgalmasan levelezett Ványával. E napokban kellemes meglepetésben részesült. Ványa küldött egy újságot, amelyben cikke jelent meg baráti levelezésükről. Feri persze nagyon megörült a levélnek és egyre jobban megerősödött benne a vágy, hogy barátjával újból találkozhasson.

A pionírok és CSISZ-tagok követhetnék Feri példáját és ugyancsak levelezésbe kezdhetnének a szovjet fiatalokkal.

NYOMÁBAN

Kívánságcsokor

A harmadik ötéves terv első munkanapjának reggeli szürkületében hatalmas virágkosarat cipelő csillogó szemű pionírokkal találkoztam. Megkérdeztem, hová mennek ilyen korán? Büszkén felelték, hogy az iskola védnökségi üzemének, a diószegi kendergyárnak a dolgozóit akarják köszönteni ezen a reggelen. Hozzájuk csatlakoztam. Útközben az iskola pionírcsapatának vezetőjétől, Dóka Margit tanítónőtől megtudtam, hogy a diószegi nyolcéves középiskola Alekszej Matroszov nevét viselő pionírcsapata is bekapcsolódott a „Vörös zászló nyomában“ expedícióba, és példásan teljesítették az eddigi feladatokat. Többek között említette, hogy a csapat valamennyi raja meglátogatta az 1931. évi véres pünkösd színhelyét, Kosútot, ahol beszélgettek az akkori nagygyűlésen részt vevő idősebb elvtársakkal, és a sortűz áldozatainak sírjaira virágot helyeztek. Más alkalommal találkozást szerveztek a diószegi idősebb elvtársakkal is, akik nagyon érdekesen beszéltek a párt megalakulásáról és annak munkájáról, a kapitalista elnyomás és a fasiszta megszállás idején.

Amíg mindezt elmondták, odaértünk a kendergyárhoz. A legjobbkor érkeztünk. Az üzem dolgozói éppen ünnepélyes politikai tízpercre gyülekeztek. Mikor a kiküldött pionírok átadták a hatalmas virágkosarat és jókívánságaikat fejezték ki a dolgozóknak, bizony lelkes taps hangzott fel. Az üdvözlet és a jókívánságok átadása után megtudtam, hogy ezen a napon még az iskolában beszélgetés lesz a piponírok, a helyi nemzeti bizottság képviselői, a helyi EFSZ képviselője és a védnökségi üzem küldöttei között a harmadik ötéves terv feladatairól.

Délelőtt kilenc órakor egybegyűltek a meghívottak. Elsőnek a kendergyár képviselője, Pokorný elvtárs beszélt az üzem fejlesztésének tervéről. Többek között megemlítette, hogy közel 13 és fél millió koronás költséggel automatizálják és kibővítik az üzemet. 1963-ban már a hulladékot, pozdorját sem szórják el haszontalanul, hanem lemezeket préselnek az eddigi hulladéknak minősített anyagból, amelyet nagyon jól felhasználnak majd a bútorgyártásnál. Szabó Fiador elvtárs, az EFSZ küldötte, a közös gazdálkodás előnyeiről, a további fejlődésről és arról beszélt, hogyan teljesítik a harmadik ötéves tervet négy év alatt. Takács Zoltán, a HNB elnöke, a község 1961- es költségvetésének ismertetése után, a távlati fejlesztési tervről beszélt. Megemlítette a község parkosítását, és egy közszolgáltatási üzem építését. Szólt még a szövetkezeti lakásépítkezésekről, továbbá egy 24 tantermes iskola építéséről, az utak rendezéséről, javításáról és sok egyébről.

Utána a pionírok kérdéseinek özönére válaszoltak a kedves vendégek. Végül Smuró Gabriella, IX. osztályos tanuló köszönő szavai fejezték be az érdekes találkozást.

SVARDA GYULA

* m

dent meg is tanultak, ami a síelést illeti. Gerő János* tanár, a csoport vezetője dicsekedve beszélt, hogy milyen ügyesek az ő tanulói. Eleinte ugyan megtörtént az elkerülhetetlen néhány esés, de utána egész jő lett minden. Mire a havat leverték egymás ruhájáról, mindent elfelejtettek. Bátran álltak újra a lejtő szélére és másodszorra, harmadszorra szerencsésen lesiklottak.

Erdélyi Margit és Gregor Lajos elcsodálkozott, amikor azt kérdeztem tőlük, odahaza volt-e sítalp a lábukon? Bizony nem volt, mert odahaza nincs hol síelni. Sík a vidék, mint az asztal. Az egész osztály nagyon örül, hogy eljöhettek. Sokan vannak közülük, akik először látták a Tátrát. Fölösleges arról beszélni, mennyire tetszik a környezet, a gyönyörű havas csúcsok, az egész tátrai természet.

Az előírt időben szorgalmasan tanulják a síelést és teljesítik azokat a feltételeket, amelyeket a tanterv is előír.

Mást is csinálnak azonban ezenkívül. Gerő János tanár beszélte, hogy bejárták a Tátra nagy részét. Biológiai megfigyeléseket is végeztek a törpefenyők világában. A fiúknak és leányoknak most már némi sejtelmük van azokról a hatalmas természeti erőkről, amelyek részt vettek a hegyképzési folyamatokban. A hóréteg vastagságának ellenére, ha nem is annyira jól, mint nyáron lehetne, de azért megfigyelték a termőtalaj kialakulását és

annyira hivatalos tanuiasnaK veszik ezt a tanfolyamot, hanem inkább üdülésnek, ahol a főtantárgy, jobban mondva a legfőbb programpont, a síelés.

Esténként vígan szórakoznak a fiatalok. Bizony, a legtöbbjük táncra is perdül, ha alkalom adódik rá. Természetesen a megengedett határok között folyik a szórakozás. Biztos sok szép, kedves emlékkel térnek haza és egyhamar nem felejtik el a Tátra hófedte csúcsait.

b. r.

Szívesen levešeznénk

Helma Margit; Budapest X. kér. Sibrik Miklós út 66-68 általános iskola: Magyarul levelezne bármilyen témáról, 16 éves.

Kiss Sándor Oradea, Str. Mihai Ardelanu Nr. 5. Románia.

Magyarul és románul levelezne, képeslapokat cserélne.

Szöczei Valéria, Győr-: Lenin út 45. Magyarország: Magyarul, oroszul levelezne, film- és irodalmi témákról, 17 éves diákleány.

Cserey György Budapest, XIV. kér. Gyarmat út, 47-49. A épület: Magyarul, németül vagy szlovákul levelezne, gyufacímkét és papírszalvétát cserélne.

Horváth Piroska, Helyőbába, Micsurin út 21. Magyarország:

Filmről, zenéről levelezne magyarul és képeslevelezőlapokat cserélne, 18 éves.

Bergou Anikó, Budapest, IX. kér, Hámán út 88. IV. emelet:

Különböző témákról levelezne magyarul, 15 éves diákleány.

Herczku Éva, Tállya, Béketér 2. Magyarország: Bélyeggyűjtésről levelezne magyarul, 16 éves diákleány.

Temesi Katalin Szeged, Tündér u. 11/a. Különböző témákról levelezne magyarul, színészképeket és jelvényeket cserélne, 15 éves diákleány.

Kánitsch Márta, Sopron, Széchényi út 1. Magyarország: Papírszalvétát cserélne és magyarul levelezne.

Télen, nyáron hangos a Tátra. A kitűnő havat nagyon is kihasználják a síelők. A húszfokos hideg ellenére sportparadicsomot varázsolnak a hegyoldalakra. Jaj, de jó lesiklani a síléccel! De sokkal jobb az ugrósáncokról repülni, mint a madár. Ez a két Zselízről idekerült fiatal is örül a télnek és a sok jó hónak.