Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-11-14 / 46. szám
P. rurcS: A kommunizmus küszöbén Ebben az iskolaévben a Patrice Lumumbáról elnevezett Népek Parátsága Egyetemén Moszkvában 70 ország 600 diákja kezdte meg tanulmányait. Az új főiskolai hallgatók azonban elsőnek az orosz nyelv elsajátításával, foglalkoznak hogy idősebb kollégáikhoz hasonlóan jól felkészüljenek a szakelőadásokra. A felvétel Anatolij Krillov és ghanai baratja Filip Oduro Achimpong közös tanulásáról készült. Sürget az idő Sürgősen elhárítani a veszélyt, melyet a nyugatnémet imperializmus rejt magában. Többek között ezt a célt szolgálja a szocialista tábor minden igyekezete, mely a német békeszerződés megkötésére irányul. Az elmúlt hónap végén három rövid hír jelent meg a világsajtó hasábjain, melyeknek elolvasásakor nem gondolhatunk egyebet, minthogy sürget az idő. Igen, sürget az idő, a német kérdés megoldására. Mert Nyugat-Németországban hovatovább minden feltétel adva van a legpusztítóbb fegyverek gyártására és ami nem jelent egyebet, minthogy a német militarizmus adott pillanatban teljesen függetlenítse magát szövetségeseitől ... Október derekán a nyugatnémet ipar átadta Straussnak az első „Fiat G-91“ és Lockheed F-104 olasz, illetve amerikai típusú repülőgépeket. Az előbbiből további 150-et, az utóbbiból viszont 200 darabot szállít le rövid időn belül a nyugatnémet hadiipar. Sőt ezzel kapcsolatban azt hangoztatják nyugatnémet kormánykörökben, hogy az Egyesült Államokban gyártott vadászgép, melynek ára 5,5 millió márka, otthon 1 millióval kevesebbe kerül. Tehát köszönet a szövetségeseknek, Nyugat-Németország e téren is újból az élvonalba került, és ez lenne az első hír. A másik, melyről előző számunkba mi is hírt adtunk, a kiéli hajógyár első tengeralattjárója, mely már a Bundeswehr birtokában van. Persze mindez Bonnak nem elég. Ezertonnás, sőt nagyobb vízkiszorítású tengeralattjárók gyártását sürgetik, melyek — úgymond — alkalmasak rakéták kilövésére is. A harmadik jelentés pedig August Staatsnak, a német rakétatársaság elnökének a szájából ered, mely szerint Nyugat-Németország már egy- és kétlépcsős rakétákat gyárt, de hozzátette, hogy mindez kizárólagosan csak békés célokat szolgál. Közben azonban azt is megjegyezte, hogy a nyugatnémet ipar már most képes a háromlépcsős interkontinentális rakéták gyártására és hogy a nyugatnémet rakétakísérletek elérték a világszínvonalat. Sőt, ahhoz sem fér kétség, hogy Nyugat-Németország Franciaország hozzájárulásával az atomfegyverek gyártásának lehetőségéről gondoskodik. Tehát szemünk láttára, a nyugati nagyhatalmak tudtával, saját eszközeivel teremti meg Nyugat-Németország a legpusztítóbb fegyverek gyártásának lehetőségét. Persze, minderre nem kerülhetett sor már hamarább. Nagy feltűnést keltett volna nyugaton. Sőt az sem titok, hogy Németország gazdasági helyzete a korábbi évek során hasonlókra nem lett volna képes. De mindez ma már a múlté. Bonn, a gazdasági nehézségeket leküzdve, a hadiipar terén is a saját lábára állt. És minél jobban függetleníti magát nyugati szövetségesei hadiiparától, annál jobban nyilvánul meg a német imperializmus expanzív jellege, és annál nagyobb komplikációk adódnak majd a nemzetközi helyzet terén. És mindennek csak a két Németországgal megkötött békeszerződés vethetne véget, mely egyúttal biztosítaná, hogy Németország többé ne bonthassa meg Európa békéjét. lt* után a Szovjetunió Kommunista Pártja nyilvánosságra hozta a párt programtervzetét, az egész szovjetország dolgozói élénk vitát folytattak és mérlegelték az egyes pontokat. Amikor akörül forgott a vita, hogy milyen is lesz az új ember, a véleménynyilvánítások, különösen megélénkültek. Azt a körülményt, hogy ez a kérdés annyira érdekli a szovjet embereket, azzal magyarázzuk, hogy a kommunizmus korszaka már nagyon közeledik. Azoknak, a boldog időknek a küszöbén állunk, amikor minden ember képességei szerint annyit kap az anyagi és szellemi javakból, amenynyire szüksége van. Az SZKP programtervezete ünnepélyesen kijelenti, hogy a ma élő szovjet nemzedék már a kommunizmusban fog élni. Az SZKP XXII, kongresszusát néhány nappal ezelőtt fejezték be. A kongresszus jóváhagyta az új programtervezetet, melynek alapján lefektetik a kommunizmus anyagi és technikai alapját. Hogyha mérleget készítünk és felmérjük a kongresszusig megtett utat, büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy társadalmunk és életünk milyen változásokon ment keresztül. Ahová csak nézünk, mindenütt valami újat látunk, valamit, ami összefügg a kommunizmus építésével. Ojat látunk az üzemekben, a kolhozokban és a szovhozokban is. De nemcsak ott, az emberek közötti kapcsolatokban is. Az új ember, a jövő emberének vonásai már világosan kibontakoznak. Azzal, hogy a szovjet ember megváltoztatja környezetét, tökéletesíti a termelést, javítja a társadalmi rendszert, egyidejűleg átalakítja, megváltoztatja saját magát is. Kiszélesedik az ismeretköre, tökéletesebb munkamódszereket alkalmaz, megváltozik a gondolkodása, változnak az érzelmei és a szokásai is. Ahogy fejlődik az ember, úgy emelkedik a társadalmi tudata. November 6-án a bratislavai Tesla üzemben beszélgetésre került a sor Valentyina Gaganova munkamódszeréről a nyugatszlovákiai kerület üzemeinek dolgozói között, akik Gaganova példája nyomán eggyéforrt kollektívákból gyöngébb munkacsoportokba mentek át dolgozni. Felvételünk a beszélgetésen résztvett dolgozók egyik csoportjáról készült. A társadalmi tudat egyik formája az erkölcs, amely megjelöli a viselkedés szabályait, az egyén viszonyát az emberekhez, a társadalomhoz és az államhoz. A burzsoá ideológusok azt állítják, hogy az erkölcsi törvények örökkévalóak, megváltoztathatatlanok, osztályfelettiek, időállók — istentől erednek. Ez az állítás teljesen téves, és hamis útra igyekszik terelni az embereket. A társadalmi rendszer változásával változik az erkölcs és az emberek közötti kapcsolat is. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy az erkölcs az uralkodó osztály termelési viszonyaitól függ. Megváltoznak az etikai és erkölcsi normák. Ez az emberi fejlődés objektív törvénye. Foglalkozzunk most behatóbban azzal a példával, mely legközelebb áll hozzánk. 1917 októberében a kommunista párt vezette dolgozók megdöntötték a cárizmust, kiüldözték a kapitalistákat és a kispolgárokat. Azóta hazánkban új termelési viszonyok uralkodnak és ezek új erkölcsöt hoztak magukkal. Az új emberi kapcsolatokat már nem a burzsoázia. a kapitalisták vagy a kispolgárok teremtették, hanem a munkások, földművesek és a népből származó értelmiség. A társadalom és hazánk népe teljesen megváltozott. Az új ember tulajdonságaihoz tartozik a forradalmi optimizmus, az öntudatosság, a szívós kitartás és a nehézségeket leküzdő akaraterő. A tudatosított fegyelmezettség és az elvtársi együttérzés. Az új ember nem törődik bele a hiányokba, mindig tökéletesebbet akar alkotni és saját érdekeit alárendeli a kollektíva érdekeinek. Az egész világ ismeri a szovjet ember hazaszeretetét, a proletár nemzetköziség iránti hűségét és azt, hogy mennyire tiszteli az idegen népek szuverén jogait. Ezek a nemes tulajdonságok A munkanélküliek és a részben alkalmazottak száma Japánban évről évre meghaladja a tíz milliót. Ezért tekintettel a súlyos gazdasági helyzetre Tokióban összehívták a munkanélküliek kongresszusát. Képünk a kongresszus ülésezéséről készült. J. P. FRANCEV: *☆***☆☆☆☆☆☆ * * frtríéťtOtriiétíéOžOtiiíitťi'ŕŕéáfrétJitiirO'iiýýžéá t: -„V *•&☆*☆☆*☆ *■* Az álmodozásul * A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulója alkalmából Žarnovicán felavatták a fasizmus elleni harcokban elesett hősök emlékművét. felemelik a szovjet embert és a haladó eszmék hordozója lesz. A világ minden országában tanulni akarnak a szovjet embertől és a legjobb tulajdonságait át szeretnék venni. Az egész világon egyre jobban meggyőződnek az emberek a burzsoá erkölcs rothadtságáról, amely csakis a vagyonosabb éraekeit tartja szem előtt. A burzsoázia csakis azt tekinti erkölcsösnek, ami arra jogosít fel, hogy kizsákmányolják a dolgozókat és indokolják, miért folytathatnak a kapitalisták olyan fényűző, életet. A kapitalista társadalom erkölcse azon alapul, hogy az ember az embernek az ellensége. Élj a más kárára, abban lelheted meg boldogságodat! Minél több embert zsákmányolsz ki, annál jobban élhetsz! (Folytatjuk) Az októberi forradalom évfordulójának moszkvai eseményei álltak az elmúlt napokban a nemzetközi érdeklődés középpontjában. A diplomáciai és sajtómegfigyelőket az ünnepségek kapcsán egyszerre több esemény is foglalkoztatta: a szovjet hadsereg csapatainak hagyományos november 7-i felvonulása, amelyen bemutatták a legkorszerűbb fegyvereket, Malinovszkij honvédelmi miniszter beszéde, Hruscsov pohárköszöntője a Kremlben tartott esti fogadáson és rögtönzött sajtóértekezlete a kül(4.) AZ ALKOTÁS NEVÉRJEN, AZ EMBER NEVÉBEN „A FORRADALMAK A TÖRTÉNELEM MOZDONYAI“ — mondotta Marx. A világ még sohasem láthatott olyan viharos gyorsaságú, célratörő haladást az élet minden területén, mint amilyen azután kezdődött, hogy a Szovjetunióban a proletariátus vette kezébe a hatalmat. A szovjet nép építette fel elsőnek a történelemben a szocializmust, a kommunista társadalom kezdeti szakaszát. Országunk hatalmas ipari hatalommá vált s olyan fejlődési ütemben halad előre, olyan vívmányokkal ajándékozza meg az emberiséget, a tudomány, a technika a közművelődés, az orvostudomány stb. területén, hogy világraszóló jelentőségüket ma már nem tagadhatják le a szocializmus ellenségei sem. Az eljövendő nemzedékek kutatói minden bizonnyal meg fogják állapítani hogy az SZKP XXII kongresszusa fontos mérföldkő volt a szovjet nép történetében. A kongresszus az ország fejlődésének új szakaszát nyitotta meg: a kommunizmus széleskörű építésének és elsősorban az anyagi és technikai bázis lerakásának szakaszát. „A kommunizmus építésében — mondotta N. Sz. Hrüscsov — az a fő, hogy az anyagi értékek termelése az emberek életének jobbátételét szolgálja. A kommunista eszméket csak akkor lehet megvalósítani, ha a társadalom bővelkedik anyagi és szellemi javakban. Ezért hangsúlyozzuk a kommunizmus építésének nagy terveiről beszélve a több fém, gép, nyersolaj, elektromos energia, gabona, hús, zsír, ruhanemű, cipő, lakás termelésének, illetve előállításának fontosságát“. A párt által kitűzött tervek teljesítése óriási lehetőségeket tár fel a szovjet emberek előtt a legkülönfélébb szükségletek és igények kielégítésére. J. Bernal kiváló angoj tudós hasonlatával élve azt lehet mondani, hogy a tudomány ó* technika vívmányai több kényelmet nyújtanak ma az embernek, mint amennyit az ókori Egyiptom fáraói élveztek, s nagyobb gazdagságot adnak, mint amennyit hajdanában az Újvilág ezüstbányái biztosítottak Spanyolországnak. A marxizmus megalapítói az ember javára alkották meg élméletüket, s ez a cél vezérli követőiket is. akik a nagyszerű elméletet valóra váltják. A szovjethatalmat fennállása óta az emberekről való szüntelen gondoskodás jellemzi. A munkaidő rövidítése, a munkabér növelése, a nyugdíjak és segélyek emelése, a kulturális és a szociális szükségletek kielégítésére szánt óriási költségvetési tételek reális lehetőségeket teremtenek a társadalom minden egyes tagjának boldogulására. A tudományos kommunizmustól azonban merőben idegen az az állítás, hogy az egyén érdekei kizárólag anyagi igényeinek kielégítésére szorítkoznak. Marx hangsúlyozta: az ember igazi boldogsága az, ha igényei sokoldalúak, ha gyönyörködni tud a kultúra és a művészet alkotásaiban, ha képes a szellemi fejlődésre. Lenin szintén utalt arra, hogy az emberek nem érhetik be csupán anyagi szükségleteik kielégítésével. N. Sz. Hruscsov a kommunista társadalom emberét jellemezve megjegyezte, hogy ebben a társadalomban „a szellemi gazdagságnak, az erkölcsi tisztaságnak és a fizikai tökéletességnek harmonikus egészet kell alkotnia“. AZ ÜJ RENDSZER HUMANIZMUSA MINDENNÉL VILÁGOSABBAN jut kifejezésre korunk fő kérdéséhez, a béke sorsához való viszonyában. A kommunisták meghirdették és politikájukban védelmezik a békés egymás mellett élés elvét, mivel Lenin tanítása szerint számukra legfőbb érték az ember, az emberi élet. „A kommunista ideológia — mondotta N. Sz. Hruscsov — a leghumánusabb ideológia a világon. Mi azt tartjuk, nincs drágább az embernél, és ezért nem sajnálunk semmilyen erőfeszítést, hogy az emberiséget megmentsük egy új világháború veszedelmétől". Több mint száz esztendő választ el bennünket attól az időtől, amikor Marx és Engels meghirdették a tudományos kommunizmus elméletét, és több mint negyven év telt el azóta, hogy elméletük kezdett valóra válni a Szovjetunióban. Napjainkban pedig már nemcsak egyedül a szovjet állam építi a leghaladóbb, legigazságosabb társadalmi rendet. A kommunizmus útján menetel még 11 európai és ázsiai állam. A szocialista országok lakossága együttvéve több, mint az egész emberiség harmada. ÉVRŐL ÉVRE VILÁGSZERTE gyarapodik a marxizmus aktív híveinek száma. Jelenleg több mint 36 millió ember egyesült 87 ország kommunista pártjainak soraiban. A gyarmatok és a kapitalista államok dolgozói egyre többet beszélnek arról, hogy a társadalmi fejlődésnek mely útjai vezetnek gyorsabban és egyenesebben a jövőbe. A jelenlegi történelmi körülmények között nincs kizárva a szocializmusra való békés áttérés lehetősége. Az SZKP XXII. kongresszusa új tételekkel gazdagította a marxizmus forradalmi elméletét, és megszabta a párt új programját, a kommunizmus felépítésének, az egész emberiség örök álmának programját. Nincs már messze az új társadalom teljes győzelmének ideje. (Vége) földi újságírókkal. Megállapítható, hogy az idei november 7-én Moszkva a szó eredeti értelmében a világ fővárosa volt, a szovjet vezetők utat mutattak: milyen intézkedéseket kell tenni a nemzetközi békés kibontakozás elérésére. Az ünnepségeket a napokban befejeződött XXII. pártkongresszus szelleme vezérelte. A szovjet kormányfő és a honvédelmi miniszter szavaiban több ízben is kifejezésre jutott, hogy a Szovjetunió változatlanul és rendíthetetlenül azt a külpolitikát folytatja, amelynek elvi alapjait negyvennégy esztendővel ezelőtt Lenin a béke-dekrétumban fektette le. Mint a kongresszusi beszámolók és az alapos vitákban elhangzott felszólalások bizonyítják: a szovjet kormány az adott világ realitásai alapján a békés együttélés megvalósítására törekszik s ezt az irányvonalat következetesen végre is tudja hajtani. Ami az ünnepségeken felvetődött konkrét világpolitikai kérdéseket illeti, Hruscsov is, Malinovszkij is, nagy hangsúllyal beszélt az általános és teljes leszerelésről, valamint a német kérdésnek és a hozzákapcsolódó nyugatberlini helyzetnek a megoldásáról. Szemmellátható, hogy a nemzetközi életnek az elkövetkező hetekben változatlanul ez lesz a két főkérdése és a Szovjetunió is arra összpontosítja diplomáciájának minden erőfeszítését, hogy előbbre vigye e problémák rendezését Mindennek fényében még impozánsabban hat, hogy Hruscsov a Kremlben tartott fogadáson valóságos békefelhivást intézett a vezető nyugati hatalmak felelős politikusaihoz: állapodjanak meg mihamarabb az általános és teljes leszerelésben, tizenhat esztendővel a második világháború után a német békeszerződés megkötésével zárják 1© ezt a rendezetlen ügyet.
