Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-07 / 45. szám

' '■ ' Pl#il otep ■ W;-1 & m „SZILVIA“ és „DIVAT“ kisestélyiket kérnek. Az itt közölt három modell divatos, fiatalos, reméljük, tetszeni fog. 1. Taftra dolgozott és tafttal díszített, csipkéből készült kisestélyi. 2. Szilon vagy rellon kisestélyi, a felsőrészen taft betétrésszel. A ruhát galléros, háromnegyedes ujju kabátka egészíti ki. (Szilviának rózsaszínből vagy halványsárgából ajánljuk). A 3. modell világos brokátból készül, mérsékelten hordóalakü szoknyával. Ha az öltözkö­désről esik szó, sokan azt han­goztatják, akinek I/IDEM az sok ruhája van. az ..elegáns“. Bizony, nem így van. A jólöltözöttség nem a ru­hadarabok számától függ, hanem azok kiválasztásától és nem utolsó sorban az összeválogatá­­sától. Hogy mit értünk ez alatt? Azt, hogy megfeleljen egyéni­ségünknek, továbbá, hogy a ru­hadarabok színben és minőség­ben „menjenek“ egymáshoz. így a ruhadarabokat jobban ki is* tudjuk használni (pl. egy szok­nyához* több pulóverünk vagy blúzunk illik, stb.). És a jól­­öltözöttségnek van még egy „titka“: a kellékek, v. i. tarto­zékok (cipő, táska, kesztyű, sál, stb.) helyes megválasztása és alkalmazása. Hangsúlyozzuk: a tartozékok a ruhadarabok fon­„HENRIETTE“: Nagyon sajnáljuk, de nem tudunk segítségére lenni. Az egyetlen, amit ajánlha­tunk, hogy ott, ahol az anyagot vette, kérdezze meg, melyik gyárból való. Ezután írjon a gyárba s kérje meg ha még van ebből az anyagból, után­véttel küldjenek a címé­re. „Levelet hozott a posta“: Nem írta meg, honnan is­meri magát a fiú és honnan tudta meg a címét. Ez pe­dig lényeges. Most már ugyan úgysem másíthatja meg eddigi cselekedeteit, de ha választ akar, írja meg részletesebben, hogyan kez­dődött a levelezés. „SZERETNÉM TUDNI“: 1. A szemüveget, valahányszor behomályosodik, szarvasbör­­darabbal vagy puha ruhával kell áttörölni. 2. A túlzott méretű hajhullás jelezhet belső betegséget, főleg ideg­­eredetűt. 3. Novemberi es­küvőhöz szilonruha könnyű, legjobb ha rövid fehér kö­peny (szőrme) egészíti ki. (Kölcsönzőben is kapható). Sajnáljuk, de szilon meny­asszonyi ruhát már többször közöltünk, s ilyen rövid ha­táridőn belül, mint ahogy maga kérte, nem közölhe­tünk, mert előnyben kell részesítenünk azokat az ol­vasóinkat, akik már sokkal előbb kértek modelleket. tos kiegészítői, s messze van a jólötözöttségtől az a nő, aki csak a ruhára, ill. kabátra he­lyezi a fő súlyt, s hozzá nem illő tartozékokat visel. A tarto­zékok fontosságát misem bizo­nyítja jobban, minthogy meg­változtatja az egész ruha jelle­gét. Pl., ha egy egyszerű szürke ruhához széles barna bőrövet, lapossarkű cipőt, nagy .bevá­sárló" táskát viselünk, úgy ez az öltözet sportos, munkába, bevásárlásra való. * Viszont ugyanez a ruha sajátjából való, keskeny megkötős övvel, sok­szoros piros gyöngysorral és piros tűsarkú cipővel, divatos táskával, kesztyűvel, már ú. n. délutáni viselet, sőt este (láto­gatóba, nem zenés szórakozó­helyre) is felvehető. Ugyanez a ru&a fekete tartozékokkal még elegánsabb. A jólöltözöttség másik felté­tele. hogy meggondoltan sze­rezzük be holmijainkat. Vagyis­­kétszer egy évben, össze) és tavasszal, meg kell gondolnunk, mire lesz szükségünk az ész­téi, ill. tapasz-nyár folyamán. Előre számolnunk kell vele, hogy esedékes egy új télikabát, egy meleg sportos szoknya, egy kisestélyi vagy egy ballonkabát, szövetruha, pulóver, stb. Ez egyrészt az anyagiak előkészí­tése szempontjából is előnyös, másrészt jobban meg tudjuk gondolni és kiválasztani a be­szerzendő holmikat. A vásárlás­nál azután figyelembe kell venni a már meglévő holmijainkat, és (nem utolsó sorban!) tartozé­kainkat. (Még abban az esetben is, ha újakat is vásárolunk, mért többféle tartozékkal visel­ve, ruhatárunk változatosabb.) (Folytatjuk) „17 éves lányok“: A rakott szoknya (alsőszok­­nya nélkül) kimondottan fiata­los viselet. (Alsószoknyával vi­szont nem „modern“, hanem nevetséges.) Arra vonatkozóan, hogy ta­náraik kifogásolják a modern dolgokat, annyit, hogy diáklá­nyok igenis öltözködhetnek mo­dernül, s emellett egyszerűen, nem feltűnően, de az is fontos, hogy olyan modern ruhákat vi­seljenek, melyek illenek hozzá­juk. „MAMBÓ“: A fényképezéshez legjobban megfelel sötétkék ruha fehér gallérral vagy pánt­dísszel. „FIATALASSZONYOK“ ké­résére közöljük ezt a két szép kalapmodellt. Ez idei újdonság: felhajtős karimá­jú kalap a divat. EGY RAKÉTA­„A tő azonban az, hogy megteremtettük a fegyveres erők új fegyvernemét: a stratégiai rendeltetésű rakéta­fegyvernemet. Ez, elvtársak, az állandó katonai készültség fegyverneme. Ennek a fegyvernemnek már ma is annyi kilövőberendezése, rakétája és hozzájuk való sok millió tonnás töltete van, hogy — ha szükség lesz rá — sokszo­rosan t úlszárnyalhatjuk az amerikai tudósoknak és kato­nai szakembereknek előbb említett számításait, s meg­semmisítő csapást mérhetünk az agresszorra saját hazájá­ban.“ R. Malinovszkij elvtársiak az SZKP XII. kongresszusán elhangzott beszédéből. A mezőn margaréta. Amott, távolabb erdő. Bágyadt nap­fény. Csak az út, amelyen me­gyünk, olyan szokatlan-furcsán egyenes. Meg aztán ezen a me-Az ernyőn zöldes fény villód­­zik, különben még üres. — Figyelem! Az ernyőn fénylő pont jele­zőn a margarétát nem szedi me9: a kémrepülőgép. A senki. Előttünk, mintha a föld­ből nőtt volna ki, rakéta emeli fel lassan hegyes, csúcsban végződő fejét. Riadó. — Jöjjön csak! Erre, erre! A domb alján lépcső; a dom­bot máskor figyelemre se mél­tatná az ember. Lemegyünk a lépcsőn, s máris a műszerek, elektronikus számítóberende­zések birodalmában találjuk magunkat. — Mihajlov — mutatkozik be röviden az egyik tiszt. Kérdezősködésre most nincs Egyéb azonban idő. Odafenn, a magasban re- Csend van. A pülögép száll: határsértő. Mihajlov balján egy nagy képernyőn az égbolt látható. hivatlan látogatót a rádióhullá­mok halálos ölelésben tartják, nem menekülhet. Kapcsoló kattan, s Mihajlov előtt kivilágosodik a másik képernyő is, rajta ugyanaz a fénylő pont. Csakhogy a ha­társértő gép neve most már: „cél“. Mihajlpv a mikrofonhoz ha­jol: — Kilövés! Odakint mindjárt dörrenés reszketteti meg a levegőt, va­kító láng csap a magasba. nem történik, riadó csupán gyakorlat. Az ernyőn azonban minden olyan, mint az igazi riadóknál. Gyakorlatozás közben EGYSÉGNÉL „Nyikolaj Bírjuk őrvezető jelentem: a gyakorlórakéta kilö­vésre kész!“ TUDOMÁNY ers a technika] VJIM! ségvizsgáló állomás, ahol nem­rég új zenit-teleszkópot állí­tottak fel. Rendszeres megfi­gyeléseket végeznek itt az ál­lomás zenitjén áthaladó két legfényesebb csillag helyzeté­ről. * * * Az Ural. folyó felső folyásá­nál. Orenburgtól északkeletre, mesterséges víztárolót létesí­tettek, amely óriási halastóvá vált. A Volgából másfélkilós kecsegéket, Kínából 350 000 pontyivadékot, Franciaország­ból 160 000 angolnát szállítot­tak a víztárolóba. Az Orenbur­­gi tenger, ez a volt árvalány­­haj-sztyeppe, igen alkalmasnak bizonyult a haltenyésztésre. A kalinyingrádi állatkertben megbetegedett az Amur nevű usszuri tigris: megdagadt az alsó állkapcsa. Három orvos — egy fogász, egy sebész és egy belgyógyász — nem mindenna­pi műtétet hajtott végre rajta. A lekötözött ragadozó hatszo­ros adag altatót kapott. Har­minc percre volt szükség 'ah­hoz, l\ogy megmozdítsák és ki­húzzák a hatalmas fogat, majd körülbelül három órába telt, amíg elállították a vérzést, megtisztították és összevarrták a sebet. Amur most már egész­séges. Ismeretes, hogy a földkéreg tömegének egyenlőtlensége és több más ok megváltoztatja a Föld tengelyének állását, en­nélfogva a földrajzi szélessé­geket is. Az utóbbiak pontos meghatározása rendkívül fon­tos sok tudományág számára. Egyebek között ezt a célt szol­gálja a gorkiji földrajzi széles-S a képernyő zöld mezején, Mi­hajlov előtt kigyúl a második fénylő pont. a rakéta. A műszerek szüntelenül dol­goznak, feladatot feladat után oldanak meg. Az ellenséges gép manőverez. A rakéta azonban egyre közelebb van hozzá. Még egy pillanat, s felvillan a jel­zőlámpa: „cél eltalálva“. A képernyőn a zöldes fény újra nyugodt egyenletességgel viliódzik. Az égbolt tiszta. Felmegyek a szabadba, ki a levegőre, s akaratlanul is fel­nézek az égre: tiszta, kék, nyu­godt. S hogy mindig ilyen le­gyen, ezért vigyázzák ezek az emberek éjjel-nappai a műsze­reket, ezért nyújtóznak a ma­gasba a világosszürke, cápa formájú rakéták. A riadót lefújták. Az elha­gyott mezön, mintha csak a föld aló! kerültek volna elő, emberek jelennek meg. A pa­dokon katonák pihennek, fúj­ják a füstöt. Nemrég — jut eszembe —, a Világifjúsági Fórum napjaiban, a dohányzóban egész kis Bá­bel sereglett össze. Kézről kézre járt a szovjet Dukát ci­­garettás csomag a másik olda­lon meg a Camel-szivar. — A dohánygyárak nemzet­közi vitája — tréfálkozott va­laki. Egy jól öltözött és jól táp­lált fiatalember — eleddig hallgatagon pöfékelt — felállt, markába kapta a szivarját, és parázsló felével nagy ívet írt le a levegőben. — Vannak szivarok, amelyek napjainkban nemzetközi vitá­kat döntenek el. Önök, oroszok, esküsznek rá! A kövér felkacagott, s gyor­san írni kezdett a noteszébe­­sietett rögzíteni, saját szelle­mességét. S látszott rajta, hogy még sokszor visszatér rá cikkeiben. Hát igen, mister, nekünk vannak olyan szivarjaink, ami­lyenekre ön célzott. Itt van­nak, alig tíz-húsz méternyire ettől a katonai dohányzó helyi­ségtől. Itt vannak: gondosan letakarva ezek a fűvel szinte egybeolvadó, békésen pihenő rakéták, ha úgy tetszik sziva­rok ... Mi nem fogjuk őket elsőként meggyújtani. ’ De ha megtámadják a szocialista or­szágokat, ezek a rakéták pon­tosan a célba találnak majd. Ezt nemcsak a gyakorlótéren próbálták ki. Az elmondottakat megerősítheti Powers is, gaz­dáival egyetemben. Pihenő. A lakótelepre indu­lunk. A fasor két oldalán takaros kis házak, a lakóépületek so­rakoznak. Amott, ha tovább megyünk, az étkezde, a kór­ház, a sportpálya. A klubban éppen az énekkar próbál, az uszodában verseny van. A katonatelep megszokott életét éli. Az emberek tanul­nak, pihennek, fociznak, fellép­nek a színjátszó együttes mű­sorában. De éjjel-nappal, minden pil­lanatban készek talpra ugrani, ha riadó van. Mert ezekre az emberekre'felelősségteljes fel­adatot bíztak: ők védik szere­tett városaink álmát, őrzik a tiszta égbolt békéjét. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIHIMHHIIIIIimillMHIIIIIMIIIIIMIIMIIIIHIU ANEKDOTÁK Egy szerelmes fiatalember nem tudta elhatározni, mit vegyen szerelmesének a születésnapjára. Végülvis az édesanyjához fordult ta­nácsért: — Édesanyám, ha holnap lennél tizenhét éves, mit kí­vánnál magadnak? — Semmi mást, fiam. — Kérek egy hatvanfillé­res bélyeget. — Tessék! — Mit fizetek? v A kalauz kéri a jegyeket a vonatban: — Néni, — szól egy kosarakkal körülvett nénihez — van jegye? — Van — feleli a néni. — Ez nem érvényes — mondja a kalauz, miután megnézte a jegyet. — Hogyhogy nem érvé­nyes. — csodálkozik a néni — egy hétig érvényes volt, és most már egyszerre nem ?! ☆ till! A férfiak így kérdezik: — Hogy tetszik az új kalapom ? És a nők: — Hogy tetszem az új kalapomban? nniiiiiiiiniuiinw OJ 1F.JÜSAG — a CSISZ Szlovákia' Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és admlnlszt-áeló. Bratislava Pražská 9 — Telefon 445-41 — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne Öl, Bratislave, ul. Nôr povstania 41. — Előfizetés egy évre 31^20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Kéziratokat aem érzünk meg és nem adunk vissza. • K—05*11407-' ’s m i

Next

/
Thumbnails
Contents