Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-17 / 42. szám

Az új kongresszusi palota, melyben az SZKP XXII. kong­resszusának tárgyalásai folynak Megkezdődött az oktatási év • NEMCSAK SZÁMOKRÓL VAN SZÓ • KÖNYV TÍZEZREK KEZÉBEN • Fö TÉMA A NÉMET KÉRDÉS ÉS • AZ SZKP XXII. KONG­RESSZUSA • BŐSÉGES TANANYAG Az elmúlt hét elején több tízezer lány és fiú kezdte el az új oktatási évet. Nem újdonság ez ifjúsági szövet­ségünk életében. Már tizen­két éve folyik ifjúsági szer­vezeteinkben a rendszeres politikai oktatás, mely évről évre egyre jobban elmélyül. Ám az ifjúság oktatási éve nem egyedüli lehetőség fia­taljaink politikai fejlettsé­gének növelésére. További tízezer fiatal a párt oktatási évének keretében növeli po­litikai tudását. Csak az elmúlt oktatási év alatt Szlovákiában 9000 kör működött 184 607 tag­gal. Semmivel se kevesebb azoknak a száma, akik eb­ben az évben már elkezdték vagy elkezdik az oktatási évet. Persze nemcsak szá­­mokró1 van ázó. Fő hang­súly a politikai körök mun­kájának az elmélyítésén van. Ez a törekvés nyilvánul meg minden kerületben és járás­ban. A Keletszlovákiai kerü­let több szervezete nem is várta meg az október else­jét. Hamarabb munkához láttak, hogy a legidőszerűbb kérdéseket időben megvi­tassák. A homonnai járás­ban például 76 Tanulunk a pártról kör alakult, 1750 taggal. Október 6-án nyitot­ták meg a propagandisták járási aktíváját, mely a já­rás 6380 fiataljának bizto­sítja politikai oktatását. Csak a poprádi járásban 600 fiatal részesül a párt politi­kai oktatási évében. Hasonló a helyzet a Kö­zépszlovákiai kerületben is. Példa erre a novákyi Wil­helm Pieck vegyiüzem is, ahol ebben az oktatási év­ben 40 százalékkal több fiatal részesül politikai ok­tatásban, mint tavaly. Az ifjúsági bánya fiataljai sem akarnak lemaradni. Itt 270 fiatal látott újból munkához. Ebben a hónapban például a német kérdést vitatják meg a körök tagjai. Novem­berben és decemberben pe­dig az SZKP XXII. kong­resszusának anyagát veszik sorra. Az új oktatási év tehát megkezdődött. Már tizen­­ketedszer hajolnak fiatal­jaink az oktatási év anyaga fölé Mint mindig, most is csak azt hangsúlyozzuk: hasznosítsuk az itt tanulta­kat a gyakorlati életben. Az SZKP XXII kongresszusá­nak küldötte Nyikolaj Szamuhin •Ívtárs is a Cserapovecki Kohó­­mű kommunista munkabrigád­jának tagja, aki kollektívájával együtt már szeptember 18-án teljesítette évi tervét. Képünk beszélgetés közben ábrázolja (balról a második) munkatár­saival. Mint az AP és az AFP jelenti, Kennedy amerikai elnök szer­dán sajtóértekezletet tartott. Az amerikai elnököt megkér­dezték, hogy a Gromikóval folytatott tárgyalások után mi­lyen kilátások vannak a nyu­gat-berlini kérdés megoldására. Kennedy válaszában hangsú­lyozta, hogy e megbeszélések­ből nem lehet végső következ­tetést levonni. Ezek nem tár­gyalások, hanem felderítő meg­beszélések voltak — mondotta. — Thompson moszkvai nagy­követ további megbeszéléseket folytat majd a szovjet kor­mánnyal — fűzte hozzá. Szerdán Brightonban meg­nyílt a Konzervatív Párt 80. évi értekezlete, amelyen körülbelül ötezer küldött vesz részt. Az értekezlet a nemzetközi helyzet megvitatásával kezdte munkáját. A szerdai ülésen Lord Home angol külügyminiszter is fel­szólalt. Beszédét a hidegháború szelleme hatotta át. Durván elferdítette a Szovjetuniónak a leszerelés, Németország és Nyugat-Berlin kérdésében el­foglalt álláspontját. Elismerte ugyan Anglia komoly gazdasági nehézségeit, mégis „az erők további növelése" mellett tört lándzsát. Ugyanakkor a külügyminisz­ter megjegyezte, hogy a Nyu­gat és a Szovjetunió között az utóbbi időkben lezajlott esz­mecsere jobb alapot teremtett a további tárgyalásokra a nyu­gat-berlini probléma rendezése végett. Stikker NATO-főtitkár, aki jelenleg hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodik, Rómában egy sajtóértekezleten kijelentette, lehetségesek a tárgyalások a berlini kérdésről, hogy olyan megoldásra jussa­nak, amely mindkét fél számá­ra kielégítő. A Perzsa - öböl partján J Arab fegyveresekkel megra­kott dzsippek vánszorognak a forró homokon omladozó őr­tornyok felé, a tengerparton régi erődök bástyáin avult ágyúk torka ásít a vízre, repe­dezett falú agyagpalotákban titokzatos fehérek tárgyalnak fekete burnuszos arab sejkek­kel, karavánok fáradt tevéi ké­­rődznek békésen az oázisok dúsvizű kútjai körül és fenn a magasban, a szikrázó ég alatt, időnként dörögve húz el egy angol felségjelzésü repülőgép. Ennyit láthatna az idegen, — ha ugyan a Szerződéses Oman Dibaiban székelő angol főbiz­tosa megengedné, hogy körül­nézzen itt — az Arab-félszi­getnek a Perzsa-öböl partján elterülő sávján, amely nem is olyan régen még Kalózpart né­ven szerepelt a térképen. A nagyrészt sivatagi terület, amelyen a hatalmat névleg ma is hét arab sejk gyakorolja, valaha sok gondot okozott a gyarmatbirodalomét építgető Angliának. Abu Dhabi kikötője rettegett kaiózfészek volt, ahonan a parti ütegek védelme alatt villámsebesen törtek elő a gyorsjárású arab vitorlások, hogy rajtaüssenek az értékes rakományukkal Indiából haza­felé tartó angol gályákon. A múlt század legelején a Kalóz­part félelmetes hajói szinte teljesen megbénították az India és Anglia közti hajóforgalmat. A brit hadihajók sok véres ten­geri csatában birkóztak a kaló­zokkal, akik a jobban felfegy­verzett brit fregattok elől da­gadó vitorlákkal menekültek a biztonságos, jól megerősített partok oltalma alá. Végül is a büszke Nagy-Britannia enge­dett, amikor 1820-ban a Bab-el Mendab szoros és a Quatar fél­sziget közti Kalőzparton ural­kodó sejkekkel, annak rendje és módja szerint szerződést kötött, s pénzen vásárolta meg azt, amit a győzhetetlen hajó­had fegyverrel kivívni nem tu­dott — a tengeri közlekedés biztonságát. Amikor századfordulónk fe­jedelmi udvarainak fényűzése magasra verte fel az igazgyön­gyök árát, a Kalózpart sejkjei újabb búsás jövedelemhez ju­tottak. Hajnalonként kis csóna­kok százairól buktak le a Per­zsa-öböl áttetsző vizében iz­mos, karcsútestü, barnabőrű gyöngyhalászok és gyűjtötték a tengerfenék sziklapadjairól a gyöngyöket rejtő kagylókat. Felszerelésük mindössze egy orrcsiptetőből állt, s ziháló tüdejük, a víz roppant nyomása alatt küszködő szívük hamar felmondta a szolgálatot. A nyo­morúságos bérért életüket koc­káztató gyöngyhalászok fiata­lon pusztultak el, a sejkek pedig hatalmas összegeket zse­beltek be, a jórészt angol gyöngykereskedőktől. A fejedelmi udvarok hosszú sorát elsöpörte a történelem, a gyöngy iránti kereslet' meg­csappant, a gyöngyhalászat ma már ritkaságszámba menő fog­lalkozás. A fehér agyagpaloták sejkjei halványfényü gyöngyök helyett fekete olajból pénzelik apró hadseregeiket, nagyszámú háznépüket. Parafasisakos idegenek jár­ták a sivatagot, gerendákból furcsa tornyokat építettek, nyersolajmotorok dübörgése riogatta a táboraik körül ólál­kodó sakálokat, fúrók nyomul­tak a homokba, s nyomukban hosszú vascsövek. Az Arab- Amerikai Olajtársaság, a hír­hedt Aramco 1953-ban olajnyo­mokat fedezett fel a Bureimi oázis mellett, amely a Maszkát és Omán szultánság és az angol Szerződéses Oman, a volt Ka­lózpart soha meg nem állapí­tott határán fekszik. De ide csábította az olaj szaga az Iraq Petroleum Company embereit is, akik maguknak igyekeztek megkaparintani a zsírosnak ígérkező üzletet. A két társa­ság nem válogatós az eszkö­zökben. Rejtélyes tevekaravá­nok szállították a korszerű fegyvereket és a sejkek kis hadseregei, — hála a kiképzés­nek, amit az angol tisztektől kaptak egykor az Arab Légió­ban — véres ütközeteket vív­tak a forró sivatagban. Ron­gyosszélű zászlókat tűztek le hosszú rudakon és ropogtak a fegyverek a soha ki nem tűzött határok egy-egy keskeny ho­­moksávjáért. Nemzetközi bi­zottság igyekezett az előbb Genfben, majd Nizzában meg­tartott tárgyalásokon áthidalni az ellentéteket, persze úgy, hogy ne az arabok, hanem az olajtársaságok járjanak jól. Szédületes összegű vesztege­tésekről adott hírt a sajtó, 30 millió fontért akarták megvá­sárolni a Bureimi sejk egyik fivérét, de a sivatag fia nem lett áruló, a botrányos ügy napvilágra került. A Kalózpart hét sejkjének fegyveresei azóta is farkassze­met néznek. Olajat ugyan még csak két helyen találtak, de a próbafúrásokra adott enge­délyekért is jó pénzt fizetnek a társaságok. 1 Elgondolkoztató, hogy a fú­rótornyok, a kapzsi hét sejk palotája és a sokszor vérfoltos homok felett, a Szerződéses Oman kék-fehér-piros brit lo­bogója leng... VILÁGBÓL ÁRAM SZEMETöva. '! - Münchenben olyan villany- ’ *1 erőművet épí- 4 tene*t’ amely­­nek üzemelte­­tését szeméttel biztosítják. München város vezetősége ebben a villany­műben évente 800 ezer köb­méter hulladékot szándék­szik eltüzelni. A hulladék kalóriahiányát szén adago­lásával pótolják. A villany- | telep első részlege 60 ezer KW áramot szolgáltat. A második részleg elkészítése után viszont már egész München hulladéka kevés­nek bizonyul a villanymű számára. ÁLLATKERTI FURCSASÁG Az állatker­teknek különös gondot akoznak az éjjeli raga­dozók. Tudniil­lik a látogatás ideje alatt alusznak. Ezért a New-York-i állatkertben újításhoz láttak. Az állat­kert bizonyos helyiségeit nappal elsötétítik, éjjel pe­dig megvilágítják. Így akar­nak az állatkert látogatói­nak kedvében járni. Tehát már csak. az a probléma, hogy a látogatók lássanak is valamit. Ezért a helyisé­geket foszforeszkáló fénnyel világítják meg, melyre azon­ban az állatok szeme nem reagál. FAJDALOM NÉLKÜLI INJEKCIÓ A moszkvai kísérleti sebé­szet tudomá­nyos kutatóin­tézetében olyan 'injekciós fecs­kendőt készítettek, melynek használata után semminemű fájdalom sem érezhető. Ag egész" műszer pisztolyhgz hasonlít, melynek szűk nýí- ' lásán oly erővel tolul ki a szérum, hogy könnyen átha'ir> tóivá a bőrön a rostokba jut anélkül, hogy fájdalmat i okpzna. FESTÉK PEZSGŐBŐL A pezsgő kel­lemes ital és senki sem hin­né, hogy festék is készíthető belőle. Sokat gondolkozott ezen Zinaida Ľubomíra, a charkovi vegyi­üzemvezetője is, míg rájött, hogy a pezsgő készítése közben visszamaradt hulla- j dékból kiváló festék is ké- ] szíthető. Ma már a gyakor- j latban az építkezéseken al- j kalmazzák az így készült festéket. milan víros: Dicstelen vég (2. folytatás) HEYDRICH Az erőszakkal létrehozott „Cseh-morva protektorátus“ birodalmi protektora, Reinhard Heydrich, SS-Obergruppenfüh­­rer az önkény idején számos cseh hazafit gyilkoltatott meg és ezrekre rúg azoknak a szá­ma, akik koncentrációs tábo­rokban sínylődtek 1942. május 27-én a Rajecké Teplice kör­nyékéről származó Jozef Gab­­čík és a morvaországi Ján Kubis Prágában bombát dobott Heydrich autójára. A merénylet sikerült, Heydrich pár napra rá meghalt. A Heydrich elleni merényle­tet az angol titkos szolgálat és a londoni csehszlovák emigrá­­ciós kormány szervezte. Közre­működött Canaris német admi­rális is, aki együttműködött az angolokkal és emiatt Hitler ki­végeztette., A fasiszták busás összeget ígértek annak, aki a tetteseket kézrekeríti. A merénylet elkö­vetői — a csehszlovák katonák — a prágai Boroméjsky temp­lom kriptájában rejtőzködtek. A merénylet elkövetés utáni 21. napon akadtak rájuk. SS-ek százai vették körül a templo­mot, de a templom karzatán védekező három ejtőernyős három óra hosszat állta a sarat. A többi négy az egyenlőtlen, de hősies harc közben, hogy a fasiszták bosszúját elkerülje, önkezével vetett véget életé­nek. A háború után különös jelen­tőséget tulajdonítottak ennek a merényletnek Ám annak el­lenére. hogy a merénylet biz­tatóan hatott az ellenállási mozgalomra, mégis a londoni ellenállási mozgalom vezetői­nek hibájául tüntetik fel a tet­tet, mert az ő felfogásuk ellen­kezett az „egységes nemzeti ellenállási mozgalom" koncep­ciójával. A merényletet a meg­torlások egész sora követte. Utána nemcsak Lidice követ­kezett, de hazafiak százait vé­gezték ki és küldték koncent­rációs táborokba. A TÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB BlRÖI TÁRGYALÁSA Hermann Göring, Hitler hi­vatali utódja, Joachim von Rib­­bentrop külügyminiszter, Hans Frank, a megszállt Lengyelor­szág kormányzója, Wilhelm Keitel, a német vezérkar főnö­ke, Alfred Rosenberg, a náci párt ideológiájának irányítója és sokan mások Nürnbergben a történelem legnagyobb bírói tárgyalásán a nemzetek bírósá­ga előtt adtak számot tetteik­ről. Tizenegy hónapig tartott a tárgyalás, 1945. november 20-án kezdődött és 1946. októ­ber 16-án végződött. A nem­zetközi katonai bíróság 403- szor ült össze nyilvánosság előtt. Százak álltak elő tanú­ként és 155 ezer tanú 38 ezer írott vallomással szolgált a bí­róságnak. 24 vádlott közül ti­zenkettőt kötél általi halálra ítéltek. A fent említett ötön kívül a következőket: Kalten­­brunnert és Bormannt (távol­létükben), Streichert, Fricket, Saukelt, Jodltot és Seiss-In­­quartot, Rudolf Hesst, Funkot és Roedert életfogytiglani bör­tönre ítélte a bíróság. Schira­­chot és Speert 20 évre, Neurath 15 és Dönltz tengernagy 10 évet kapott. Schachtot, Papent és Fritschet felmentette a bí­róság. Hermann Göring az íté­let végrehajtása előtt két és fél órával öngyilkos lett. Ley még 1945-bpn a börtönben lett öngyilkos. A Krupp elleni bíró­sági tárgyalást a vádlott „egészségi állapota miatt" fel­függesztette a bíróság. Később ugyan bezárták, de csakhamar szabadlábra került. Az elítéltek közül ebben az időben már csak hárman tör­lesztik büntetésüket: Hess, Frank a bírósági ítéletet hall­gatja: és ez nem más, mint kötél általi halál. Hitler egykori helyettese, Bal­dur von Schirach, a Hitlerju­gend egykori vezetője és Al­bert Speer, a német hadiipar hajdani vezető alakja. A bör­tönben egyébként nincs rossz dolguk. Berlin nyugati szekto­rának egyik börtönében vannak és az NSZK-nak évi 30 ezer fontsterlingjébe kerülnek. Eb­ben az összegben persze már benne van a tizenegy szakács és pincér, valamint az őrök, a portás és a fűtő fizetése is... A TOKIÓI TÁRGYALÁS A második legnagyobb bíró­sági tárgyalás 1946 májusától 1948 novemberéig tartott To­kióban. A nemzetközi bíróság előtt 28 japán háborús bűnös adott számot tetteiről. A bíró­ság csak 25 fölött hozott ítéle­tet: négy miniszterelnök, 11 miniszter, két diplomata és nyolc magasrangú katonatiszt felett. Két vádlott, Makioba külügyminiszter és Naganu ad­mirális még az ítélethozatal előtt meghalt és Okavudot, a j japán imperializmus főideoló­gusát a bíróság felmentette. A bírósági döntés értelmében hét vádlottat, élükön Tojo Hideki miniszterelnökkel fel­akasztottak. (Folytatjuk) I Az elmúlt napokban manifesz­­tációra került sor Antwerpen utcáin. A békevédők a német militarizmus és a Bundeswehr Belgiumban építendő támasz­pontja ellen tüntettek.

Next

/
Thumbnails
Contents