Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-09-19 / 38. szám

A hűvösebb napok beálltával a nők általában az új ószí divatra gondolnak. Mire van szükségük, mivel kell kiegészíteni a ruhatárukat. Nos, néhány sorban ismertetjük az őszi divat jellegzetes újdonságait.

Mindenekelőtt leszögezzük, hogy a

KISKOSZTÜM

továbbra is divatos, sót az ősz nagy „favorit“-jának számít. A legkülönbözőbb megoldásokban készül. A kabátka lehet egyenesvo* nalú, öves vagy

v övnélküli, sveifolt, rövidé bb és hosszabb is. A gallérra sincs kimondott szabály. Éppúgy divatos a rövid vagy hoszszított férfirever, mint a bubi- vagy sáigallér, sőt sok a gallérrtélküli megoldás is. A szoknya szűk, egyenes, trapézvonalú vagy négy részben szabott, lefelé kissé bővülő. Készülhet tweedből, bükiéből, egyszínű vagy mintás anyagból (pepita, eszterházi kockás), sőt bársonyból is. Ez persze nem utcai viselet, de pl. színházba igen alkalmas. Alatta lehet fémszálas vagy csipkeblúz, de blúz nélkül is viselhető.

Késő őszre divatos a 9/10-es vagy 5/6-os kosztüm, vastag, meleg anyagból, megkötős övvel, nagy zsebekkel; a tél beálltáig praktikus ruhadarab.

A könnyű blúzokon, valamint pulóvereken* kívül kiskosztümhöz újdonság a kívülkiitős szövetblúz.

A kabát vonala továbbra is egyenes, vagy „tojás" formájú. Sok a megkötős vagy csattos öv és számos újszerű gallérmegoldással találkozunk, sőt van gallérnél kuli kabát is.

„MÓLÉIT“: Valóban ez a helyzet': sokan ügy vélik, hogy nagyon kövérek és le szeretnének fogyni, pedig semmi szükségük rá. Viszont az is igaz, hogy nagyon sokan valóban kö' vérek, és eszükbe sem jut, hogy fölösleges kilóiktól megszaba, dúljanak. Pedig ez különösen ! azoknál lenne fontos, akik „elhíztak“, v. i. azelőtt soványabbak voltak. Tehát a szerzett kilókat mindenképpen le kell adni.

Hogy milyen magassághoz milyen súly a rendes, azt pontosan nem lehet megállapítani, mert az az egész testalkattól — Ikony vagy erősebb csontozat, izomzat — függ. De azért miheztartásképpen itt közlünk néhány adatot:

155 cm magassághoz 48-55 kg 160 cm magassághoz 55-58 kg 165 cm magassághoz 58-65 kg i Tehát, ha még 2-3 kg-t lefogy, az elég lesz, de vigyázzon, hogy aztán se tovább ne fogyjon, de ne hízza vissza a leadott kilókat.

JKéximmtMcLA oailonkabat

az ősz megszokott és valóban praktikus ruhadarabja, Újabban övvel viselik, de öv nélkül Is épp olyan divatos. Újdonság, hogy bubi-sálgalléron és férfireveren kívül kámzsagallért is alkalmaznak rá.

Díszítésre még mindig divatos a paszpól, a pánt, azonos vagy elütő színben, esetleg más minőségű anyagból, továbbá a masni és a díszgomb.

A ruhák többnyire gallörnélküliek, szoknyájuk szűk, de látni kissé hordóvonalút is. Divatos a nagyon széles megkötős vagy csattos öv.

És végül, amire talán mindenki a legkíváncsibb, a

DiVATSZÍNEK.

Vezet a zöld, különösen a moha- és méregzöld, nagyon divatos még a lila, továbbá a málna- és eperszin, a kékzöld összeállítás,1 a barna (még kisestélyire is, pl. arannyal), a szürke, sárga, fekete és fiatal lányoknak a rózsaszín.

Az anyagok puhák, vastagok (ruhára is), tehát előtérbe kerülnek a noppos anyagok, durvaszövésü tweedek, buklék. A minták közül ruhára, kabátra, kosztümre, egyaránt divatos a kockás, a pepitától a nagykockásig, valamint a törökös és kasmír minták. A kisestélyik túlnyomókig csipkéből, bársonyból és szilonból készülnek.

H

„RENÁTA": Sok lényeges dolgot nem írt meg, amit tudnunk kellene az ajándékozással kapcsolatban. Elsősorban: hány évesek,- mióta ismerik egymást, komolyan udvarol-e a fiú, továbbá, kapott-c már ajándékot tőle, mi a foglalkozása vagy esetleg még diák. Ugyanis az ajándék helyes megválasztásánál ezt mind figyelembe kell venni. így tehát azt ajánljuk, vegyen egy szép és értékes könyvet, vagy pl„ ha a fiú kedveli a festményeket, úgy egy festményreprodukciókból összeállított albumot. (Pl. Prágai Nemzeti Múzeum, bratislavai Nemzeti Galéria, Tretyjakov Képtár, stb.).

„BUCIKA“: Ne próbálkozzon a kosztümöt egyedül ki- . mosni. Feltétlenül adja tisztítóba. (Persaponban ugyan kimoshatná, de nem tudná kivasalni, kivinné a formájából.)

„MÁRTA“ kérésére közöljük tuniszi horgolás technikáját, /astag, hosszú, kampós horg. :úvel dolgozunk. A munkát áncszemekkel kezdjük. A köv. iort úgy képezzük, hogy beletúrunk a láncszembe, és átíúzzuk a szálon és rajtahagyiuk a tűn. így szedjük fel az isszes szemeket a tűre. Visszafelé egy ráhajtássai húzzuk át t tűt minden szemen, addig, ,míg csak egy szem marad a tűn. Most ismét felszedjük i szemeket a tűre, mégpedig ágy. hogy a mintának a függőleges szálába szúrunk, áthúzzuk t szálon és ra.itahagyjuk a tűn.

A három rajzon látható a horgolás technikája, míg a fénykép a kész mintát mutatja.

A tuniszi horgolás előnye, hogy nyúlós fonálból is készíthető, s a kész munka mégsem nyúlik, mert a minta összetartja, amellett szép, rugalmas és a horgolása nagyon gyorsan megy.

A második és kilencedik óraiités között

Egy negyed, évszázad . alatt sosem jutott eszembe, hogy valaha is találkozhatom vele. Még kevésbé sejtettem volna, hogy egy kremli fogadáson ismerkedünk meg.

Amikor megszólított, olasznak vagy görögnek tartottam. Arca barnára sült, kemény, orosz kiejtéssel beszélt. Bevallotta, hogy csak azért akar Velem beszélgetni, mert cseh vagyok, prágai.

„Prágában születtem. Félig cseh vagyok, de gyermekkorom óta Romániában élek. Újságíró vagyok. A nevem Karel Racek.“

A kremli orloj ebben a pillanatban ütötte el a kilencet. Bim, bim ...

„Nem ismeri véletlenül az apámat — Václav Raceket?“

Václav Racek: Természetesen ismerem — azaz ismertem Vašek Raceket.

Hány éve is — lassan harminc. Igen, harmincháromban ismerkedtünk meg. Járt hozzánk segíteni a Komszomol prágai titkárságába. Kedves, vígkedélyű fiú volt, látszólag könnyelmű, de ezzel csak bánatát akarta leplezni. Már régen munka nélkül volt.

Hogy is kezdődött az annak idején? Már emlékszem. Egyszer — barátságunknak talán második évében — Karel, a kerületi titkár, bizalmas beszélgetésre hívta magához Vaseket. Amikor kijött tőle, zavartan nevetett.

„Nősülni fogok. Igen, nősülni — mit bámulsz úgy?“ Kinevettem, Munkanélküli, egy vas sincs a zsebében — és nősülni fog!

„Ki menne hozzád, Vašek ?“ Szemei felragyogtak és ünnepélyesen kijelentette: „Editet veszem el feleségül.“

Editet! A gyönyörű szép Editet, akiben mindannyian ideálunkat, a komszomolista lány példaképét látjuk ... Edit művelt, okos, áldozatkész és hozzáférhetetlen. Hány fiú legyeskedik körülötte, de egyik sem meri őt találkára hívni. Ne bolondulj, Vašek!

Nyugodtan felnevetett. „És mégis elveszem!“ ,

Akkor még nem tudtam Karel szándékát. Megmondta Vašeknak, hogy Prágában tanul egy román lány, nagyszerű elvtársnő. Veszély fenyegeti, hogy kiutasítják Csehszlovákiából. Otthon azonnal letartóztatnák, át sem lépheti a román határt. Az egyetlen, ami megmentheti, ha házasságot, legalább névházasságot köt egy csehszlovák állampolgárral. A házassággal csehszlovák állampolgárrá válik és a román fasiszták üthetik a nyomát...

„Vašek, te megmentheted .. “ Vašek rögtön határozott. Csak később tudta meg, hogy Editről van szó.

„Csak aztán nehogy beleszeress“, gúnyolódtam Vašekkel.

„Talán tudsz ellene valami jó orvosságot?" kérdezte.

Z d e n é k A d I a

šek az Edit hangjából sejtette, hogy valami baj van. Találkára hívta őt — azonnal gyere!

Ismét a kávéházban találkoztak. Edit egyedül várta, Elitig nélkül. Szomorú volt, halkan és idegesen beszélt.

„Természetesen — így is elveszlek“ — mondta Vašek határozottan. „Most még inkább meg kell akadályoznunk, hogy kiutasítsanak. A gyerek miatt ne félj. Majd gondoskodom róla,“

Az esküvő a városházán volt. Én voltam a tanú. Furcsa egy esküvő. Ügy látom mindannyiukat, mintha ma lenne, érzem

Vašekkel ritkán láttuk egymást, már nem dolgoztunk együtt. És Edittel még kevesebbet találkoztam. Utoljára Karel születése után. Panaszkodott, hogy sok a munkája. Meg kel! fognia a gyeplőt, hogy eltarthassa magát és a gyereket. Talán Emiget is kellett támogatnia — már együtt laktak. Dehát melyik antifasiszta emigráns élhetett rózsás életet...

Miért nem válik el Vašek Edittől? Úgysem élnek együtt. Edit csak a nevét viseli. Talán Vašek abban reménykedik, hogy később ... nem. Vašek nem volt ilyen álmodozó.

Néhány nap múlva láttuk őt Edittel a kávéházban. Fehér orgonacsokrot hozott neki — tavasz volt — először találkoztak. Vašeken fekete szvetter volt és kivasalt nadrág. A lányoknak tetszett. Tiszta Ramon Novarro, mondta Slávinka, csak ne lenne olyan sovány.

Ramon Novarro összeráncolta a homlokát és zavartan pislogott felénk az átellenes sarokba.

Edit mellett egy ismeretlen férfi ült. Emig elvtárs, a barátom — mutatta őt be Edit. Az ismeretlen a birtokos tekintetével nézte Editet és hallgatott. Vašeket ez izgatta.

Edit boldog volt, hogy Vašek elveszi. Az esküvőt egy hónap múlva tervezték, de el kellett halasztani. Az Edit iratai nem voltak rendben. Csak a szünidő után volt végre minden együtt. Az esküvő szeptemberben lesz.

Röviddel a meghatározott dátum előtt a titkárságon felcsengett a telefon. Jól emlékszem. Forró nyár, becsukom az ablakot, hogy Vašeket ne zavarja a rotációs gép zaja. Vaa frissen locsolt smíchovi utca szagát is. Edit Emiggel jött. Kicsit sápadt volt, de gyönyörű szép. Körülbelül tizen lépkedünk a világos helyiség nyikorgó parkettjén, hat elvtárs az épület körül őrködik. Megtudtuk, hogy a román hivatalok követelték Edit kiadását. Nincs kizárva, hogy a rendőrség az utolsó pillanatban akarja letartóztatni.

Senki sem veszi komolyan ezt az esküvőt, csak Vašek viselkedik úgy, amifit az egy igazi vőlegényhez illik. Esküvő — virág és jegygyűrű nélkül. A hivatalnok fagyosan mondja a szavakat az életbe való fontos lépésről, kívülről beszél, a nyitott könyvön keresztül csodálkozva nézi Edit gyönyörű arcát, mint aki nem akarja hinni, hogy egy ilyen finom szépségű menyasszony hozzámegy, egy nyakkendőnélküli vőlegényhez.

A beszéd véget ért. Csak Editnek gratulálunk. Meg van mentve.

Azt hittük, hogy ezt megünnepeljük, elmegyünk Edittel valami rendes ebédre, vagy legalább egy feketére.

Az Union kávéházban ültem egyedül a vőlegénnyel, a menyasszony Emiggel távozott, előadásra sietett.

„Ki ez az Emig ?“ kérdeztem Vašeket.

Sokat nem tudott róla. Edit azt mondta, hogy román kommunista. Berlinben tanult architektúrát, azután a dessaui iparművészeti iskolán adott elő, majd Hitler uralomrajutása után hozzánk menekült. Romániába nem térhet vissza. Kitűnő lakásbererídezési szakember, gyakran ad elő Párizsban, Genfben, Stockholmban. Nem, nem lakik Edittel, hanem emigránsokkal, valahol a Malá Stranám Cikkeket ír a német kommunista újságokba, valószínűleg politikailag is együttműködik a német elvtársakkal. A mieinkkel nem érintkezik — nem is tud csehül.

Csak szeptemberben találkoztunk futólag a parlament előtti emlékezetes demonstráción. Tíz- és tízezer ember, közülük ezrével most tartottak először velünk. Felemelték az öklüket, esküt tettek.

„Mi van Edittel ?“ kiáltottam Vašekra, de a jelszók és éneklés zajában nem értette.

„Te ismered Editet?“ szólt hozzám váratlanul a baloldalomon lévő elvtárs. Bólintottam.

„Vigyázzatok rá. A mi sejtünkbe már nem is jöhet.“

Hogy Edit nem jöhet a sejtbe? Mi történt vele?

„Óvatosság... egyszerűen nem bízunk benne. A fiúja nem tetszik nekünk."

„Vašek?"

„Dehogy — Emig . .. nem hiszünk neki“.

Mit is tudok róla tulajdonképpen. Nyilvános gyűlésekre jár Edittel, haladó rendezvényeken szoktam őket együtt látni. „Nincs hozzá bizalmunk“, „nem hiszünk neki“. Ezt meg kell beszélni Vašekkal. Hisz Prágában nem veszhet el a szemem elöl.

De elveszett. Sokáig nem találkoztunk.

Hideg, decemberi nap volt. Locspocs, sár, a krematórium füstje lassan kúszott a barakkokat ellepő ködben.

Kolja lesöpörte a kétkerekűről a lucskos havat, Bohouš rádobott a kocsira néhány takarót, így húztuk a saras úton a mosdóig. Utálatos szolgálatot osztott ránk a kápó, — félholtakat lopni az eszeszeknek. Éppen új transzport érkezett. A foglyok kiéhezettek, átfázottak voltak, piszkosak, szőrösek, négy napig utaztak marhavagonokban. Soknak közülük lefagyott a lába, egyesek alig tudtak mozogni. Az eszeszek gumibotta! hajtották őket a zuhany alá. Egymáson keresztül bukdácsoltak, néhányan már nem is jutottak el a meleg vízig.

dezte: te vagy az? Nem, nem én vagyok, tévedsz, sosem láttalak. Szimpatikusnak látszol, szívesen segítenék rajtad, de nem tudunk átcsempészni.

Akkor sem ismertem meg. amikor megszólított. Csak akkor, amikor közelről néztem beesett szemébe.

Vašek Racek.

Egyes sarfürereknek mégis voltak idegeik. Ügy látszik, a mienknek is. Valahogy megelégelte, hogy emberroncsokat nézegessen. Eltűnt. És mire visszatért, Kolja már tolta is Vašeket a kétkerekűn a revir felé.

Csak reggelig volt velünk. Alig tudott beszélni a fáradságtól. Pankrác, Pečkárna, Berlin, Drezda — kihallgatások és verések.

Amikor Pečkárnában magához tért az első ájulásból, Emig állt felette. Igen, Emig, a Hitler előli emigráns. Mosolygott és azt tanácsolta Vašeknek, beszéljen jószántából. Hogy éppen nála nem szeretne erőszakhoz nyúlni.

Semmit nem ért el Vašekkal, nem árult el senkit.

És mi történt Edittel?

Harmincnyolc nyarán Bukarestba ment az anyjához. Ott akart maradni. Remélte, hogy békén hagyják, hiszen csehszlovák állampolgár. De kiutasították. A fiú Bukarestben maradt.

Edit visszatért Prágába, de szerencsétlen volt. 'Az elvtársak nem bíztak benne — Emig miatt. Védte őt az utolsó percig. Március 15-ig. Ezen a napon Emig összecsomagolta a holmiját és mosolyogva mondta:

„Sajnálom, hogy el kell válnunk. Köszönöm ezt — mutatott a kommunisták jegyzékére — te is rajta vagy.“

Edit a gázban végezte.

Vašek ki sem aludta magát a reviren. Még a reggeli appel előtt parancsot kapott, hogy jelentkezzen a kapunál — mégha félholtan is. Tudtuk, mit jelent ez — büntetőszázad, kőbánya.

„Ember volt a talpán, az. a cseh“ mondta este a büntetőszázad kapója. „Le a kalappal! Ilyen öntudatosságot még nem láttam..."

Tudjátok, hogy van az, mikor valakit ki akarnak nyírni. Undorító komédia. Az eszesz leveszi neki a sapkáját, átdobja az orláncolaton — és mars érte! Hiszen ez csak tréfa. Aki ezt nem ismeri, szalad a sapkája után, az őrszem meg lepuffantja. Szökési kísérletért kivégezve.

A csehnek is eldobta Fischel a sapkáját, de az meg sem moccant. Kihúzta magát, végigmérte az eszeszt és — tojj, te gyalázatos, lőjj!

Editből Racek Edit lett. A mozgalomban továbbra is csak Edit maradt, vezetéknév nélkül. Alig tudta valaki, hogy Vašek felesége. Ugyanolyan szorgalmasan dolgozott, mint az első esztendőkben.

Hogy áprilisban — harminchétben — megszületett a kis Racek. azt Vašek csak később tudta meg. Harmadik hónapja Pankrácon ült. A kis Karel Raceket nem jött el megnézni Emig sem. Franciaországban tartott előadásokat.

Nekünk kellett kiválasztani a legkevésbé nyomorultakat és elvinni hozzánk a revirbe. Így hívták a kórházat.

Az első százból kiválasztottunk nyolcat, de a sarfürer mindet elkergette, minket meg leszidott. Most már elővigyázatosabbak voltunk, cs.ak öt nyomorultat választottunk ki. Az eszesz hármat kidobott, de kettőt mégis megmentettünk.

A zuhany alatt további foglyok álltak. Az egyik merően nézett rám, s tekintetével kér-Fisehel kővémeredt. A cseh feje fölé emelt egy kőbálványt, de nem volt elég ereje. Fischelt nem érte a kő. Viszont úgy meg volt rémülve, hogy még a ravaszt sem tudta meghúzni. A csehet a másik intézte el, hátulról lőtte le.

Vašek Raceket szökés közben lelőtték.

... bim, bim. Kilencet üt a kremli orloj.

„Természetesen ismertem az apját. Remek egy ember volt, igazi kommunista.“

És örültem, hogy Karel az anyjára, Editre hasonlít, és nem Emigre, az apjára.

03 IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központ) Bizottságának (apja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció. Bratislava. Pražská 9. — Telefon 445-4i. — Pnstafiók 30 — Fószerkesztó Szőke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 91, Bratislava, ul. Nár povstania 41. — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Fosta Htrlapszolgálata. Kéziratokat aetn érzünk meg és nem adunk vissza. K—03*11330