Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-24 / 4. szám

öl \f&Ho4níj&aH

Strakonioén, a ČZM üzemben igen jól működik az üzemi iskola. Fiatalok és idősek egyaránt tanulnak. A felvételről is látható, milyen szorgalmasan folyik a tanulás.

nyomában

A Vörös zászló nyomában mozgalomhoz a bratislavai kerületben több mint 3000 pionírcsapat csatlakozott és igen gazdag tevékenységet fejtenek ki. A prašivcei nyolcéves általános iskolában minden osztályban ott látjuk a vörös zászlót, amely azt jelenti, hogy a pionlrcsapat csatlakozott a mozgalomhoz. Tevékenységükről krónikát vezetnek, beírják a kötelezettségvállalásaikat, beszámolnak a rendezett beszélgetésekről. Trencsénben is nagyon lelkiismeretesen teljesítik a pionírok vállalásaikat és saját maguk elvonják a vörös zászlót az olyan osztályoktól, ahol nem teljesítik a kötelességüket és csak akkor adják vissza, ha az osztály már megjavult. A pionírok gyakran rendeznek beszélgetéseket idősebb kommunistákkal, olyanokkal is, akik részt vettek a Nagy Októberi Forradalomban, és a kommunista párt trencséni szervezetének alapító tagjaival IS. A verebélyi pionírok a lakásán keresték fel Zima elvtársat, aki sok érdekeset mesélt az 1920- as verebélyi sztrájkról. A CSKP és a Csehszlovákiai Komszomol megalapításának negyvenedik évfordulója tiszteletére igen értékes kötelezettségvállalásokat tettek és a legtöbbet már teljesítették is. 390 fát ültettek ki és 2300 korona értékben üveget gyűjtöttek. Ezt az öszszeget a. pionírklub berendezésének céljaira ajánlották fel.

Bratislavában is nagy érdeklődés veszi körül az idősebb párttagokat. Prechtl elvtárs, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosa 1500 pionír és CSISZ- tag számára több mint 20 beszélgetést valósított meg a CSKP keletkezéséről és harcáról. Nagy élményt jelentett a pionírok számára, amikor Kugler elvtárssal és más elvtársakkal a kosúti sztrájk színhelyén beszélgethettek. A sztrájk áldozatainak sírjára virágot helyeztek. Más iskolákban is figyelemre méltó eredményeket értek el a pionírok.

Kár, hogy eddig még kevés CSISZ-szervezet lépett a Vörös zászló nyomában mozgalomba. A legjobb eredményeket eddig a bratislavai Március 8. üzemben érték el, hol az összes CSISZ-tag csatlakozott a mozgalomhoz. Pínte elvtárssa) való megállapodásuk szerint — aki már 1921 óta szervezője a kommunista ifjúsági szervezetnek — sok értékes képanyagot gyűjtöttek össze. Többek között sikerült megszerezni egy albumot, amely az üzem eseményeit örökíti meg az 1914—37-es évekből. Katarína Jakubikovának, aki még mindig az üzemben dolgozik, van egy dalgyűjteménye, amely régi munkás- és forradalmi dalokat tartalmaz. A Március 8. üzemben dolgozó CSISZ-tagok a közeljövőben felkeresik azokat az elvtársakat, akikre Pinte elvtárs hívta fel a figyelmüket. A mozgalmat a CSKP fennállásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek napjaiban azzal zárják le, hogy az üzem minden idősebb dolgozójával beszélgetést valósítanak meg és az üzem történetére vonatkozó anyagból kiállítást rendeznek.

A Vörös zászló nyomában mozgalommal a fiatalok méltó módon hozzájárulnak a CSKP fennállása 40. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségekhez.

Az egész hatalmas épületet a nyugalmas egyszerűség jellemzi. A folyosókon, lépcsőházakban a legnagyobb csend.. Az emberek halkan, majdnem suttogva beszélnek. Egyszerű fehér falak, fehér ajtók, kisebb-nagyobb helyiségek, tipikus irodaépület. A történelme teszi értékessé, emlékezetessé. Görög stílusban épült és bizonyára, amikor az arisztokrata származású leányokat nebelték, itt más lehetett a helyzet. Apácák, papok ruhája suhogott, tettetett alázatosságot színlelt egymással szemben nevelő és diák. Az unalmas napok elmúl«tak és jött a piros hajnal, szebb napok hajnala. Megilletödve gondolunk arra, hogy ezeken a lépcsőkön járt Lenin. Egy rézkilincsre pillantva az ember eszébe ötlik, hogy talán éppen abba a terembe nyitott be, saját kezével fogta meg a kilincset. 1917. október 25-én, amikor a Szovjetek II. Összoroszországi kongresszusa ülésezett, itt visszhangzottak a falak egy-egy éljen kiáltástól. A Szmolnij nagy idők nagy tanúja.

A barbár elnyomatástól kezdve tanúja volt a világ első szocialista állama megteremtésének, s jelenleg pedig a kommunizmus nagy építkezéseinek. Körülötte zajlik az élet, változnak az idők. Az emberek naponta jönnek-mennek, látogatók csoportjai keresik fel, és mindenki egyforma megillet ődéssel halad végig a hosszú folyosón, úgy érik el a hatalmas termet, ahol az előbb említett kongresszust tartották. Itt is egyszerű zsöllye székek sorakoznak egymás mellett. A színpadias emelvényt bíborszínü, nehéz függönyök díszítik. Szónoki emelvény áll, ugyanolyan, mint a világ bármelyik pontján álló szónoki emelvények. Egymás után szólaltak itt fel az illegalitásból kilépett kommunista párt vezető tagjai, és a jelenlevő küldöttek, munkások. Ez teszi minden más szónoki emelvénynél nagyszerűbbé, különlegesebbé azt az emelvényt, amely itt áll. A terem falain mintha érződne a nagy változás. Bronz- és márványtáblák jelzik, figyelmeztetik az utókort, arra, ami történt itt. Itt, a világ színe előtt, egy hatalmas ország népe és vezetősége nyíltan elítélte a vérengzést, a háborút. Erről az egyszerű szónoki emelvényről hangzottak el a Békedek'étum szavai, amelyet elfogadott az egész kongresszus és üdvözölte az egész világ népe. Itt jelentették ki, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át és

itt olvasták fel a földről szóló dekrétumot, amelyben az egész világon legelsőnek mondták ki, hogy az egész ország földje, természeti kincsei a nép kezébe mennek át, és soha többé nem tűrik a kizsákmányoló rendszert, és soha többé nem lesz magántulajdonban Oroszország földje. A történelem, az idő egy pillanatra sem állt meg azóta. Tovább fejlődött az, ami innen elindult.

Végignézek a széksorokon, hosszú tekintetet vetek a szónoki emelvényre. Minden úgy van, ahogy akkor volt. Az egész terem abban az állapotban, ugyanazzal a berendezéssel és a berendezések ugyanabban a helyzetben, ahogy akkor. A több évtized mintha leomlana, megszűnne válaszfal lenni a ma, és a múlt között. Csendesség körös-körül, de innen indult el az öröm és remény a világproletáriátus számára. Egyszerre a mában, a múltban és a jövőben él az, aki a Szmolnijba lép. Maga elé képzeli a régi időket, maga előtt látja a múltat, kitárulnak előtte a jövő ajtajai teljes fényességükkel. Soha sehol, a világ egyetlen egy ennél pompásabb épületében sem érzi azt az ember, amtt itt. Különleges varázsa van ennek az épületnek azok számára is, akik naponta itt dolgoznak, a leningrádi párthivatalok ugyanis itt székelnek.

A történelmi nevezetességű gyülésterem után még két kis, mindenki számára érdekes szoba. Egyszerű kis irodaszobák. Minden különösebb berendezés nélkül. De az egyszerűség mégis nagyszerűségbe torkollik, mert itt lakott Lenin néhány hónapig, amikor Leningrádban tartózkodott. Minden bútordarab, tárgy az emberiség egyik legnagyobbjának szerénységét tükrözi. Az alacsony íróasztalon

életbevágóan fontos cikkek, művek íródtak Lenin tollával, amelyet szintén ott láthatunk. Ilyen asztalon is lehet nagy művet alkotni, fontos utasításokat, javaslatokat tenni. A nagy terem után mintha kis kalitkában lenne az ember, úgy fest az egész, mégis innen áradt és ma is árad az egész világ számára az a fény, amire oly sokáig várt az emberiség.

Egy barna festésű szekrényből készüléket emel ki a vezetőnő. Egy kézmozdulattal bekapcsolja a kezdetben alig feltűnő alkalmatosságot. Emberi beszéd tölti be a szobát, s mindenkit magával ragadó hang száll felénk a lemezről. Lenin hangja, Lenin beszéde, amelyet a Szovjetek II. Összoroszországi kongresszusán mondott. Jól kell

annak oroszul beszélni, aki megérti, de mindenkinek egyik legnagyobb élménye marad Leningráddal kapcsolatban ez a beszéd. Évtizedekkel korábban elhangzott, de mindmáig élő szavak, amelyek a gyakorlatba mentek át, és megvalósultak azok a dolgok, melyekről akkor beszélt.

A Szmolnij és Leningrád mintha egyet jelentene. Aki járt a Szmolnijban, sok mindent látott Leningrádban is. A nagy épület a maga egyszerűségében történelmi nagyszerüségiivé vált.

BAGÓT A ISTVÁN

Moszkvában naponta 350 új lakást adnak át a lakásigénylőknek. Az építkezés üteme a közeljövőben még jobban fokozódik és nemcsak előregyártott elemekből készítenek házakat, hanem kü- i lönleges anyag- i ból igen sok j tízemeletes házat öntenek. A külvárosok-Mi ban így feste- i nek az új épüm i letek.

Tanu!ás és munka

Az ipolybéli mezőgazdasági iskolának ötvennégy tanulója van, akik két osztályt képeznek, az elsőt és a másodikat. A két osztály között nagy verseny folyik a tanulásban. Eddig, legalábbis úgy látszik, az első osztály az eredményesebb. Vannak azonban közöttünk olyan tanulók is, «kiknek nehezebben megy a tanulás, de azért Igyekeznek és a jobb tanulók is segítik őket jobb eredmények elérésében.

Megalakítottuk az iskolai CSlSZ-szérvezetet is. A lányok tánccsoportot szerveztek és sok sikert értek már el. A fiúk inkább a sport terén érnek el eredményeket. A szorgalmas tanulásért és munkáért a tantestület megteremtette azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználásával a tanulók helyesen tölthetik el szabad idejüket, ők azonban nemcsak tanulnak, de egyébként is tevékenykednek. Például elvállalták a tangazdaság őszi termésének betakarítását. Sípos Gyulát, a munkacsoport vezetőjét dicséret illeti, mert helyesen szervezte meg a termésbetakaritást.

KONCZ LÁSZLÓ,

Ipolybél.

Három világrészből jöttek...

Szene lakossága a múlt év októbere óta még iraki, Ugandái, albániai, bolgár és német nemzetiségiekkel gyarapodott. Ha nem is hosszú időre, de lehetséges, hogy ez a gyarapodás ez év szeptemberében még nőni fog.

Mert a Bratislava melletti kis városka a tavaival ugyan ismert volt sok ezer ember részére, de ma már nevét egy más új nevezetességgel emlegetik Szlovákiában. Itt létesült 1960 őszén Szlovákia első külföldi diákok részére berendezett internátus, akiknek egy éven belül el keli sajátítani a szlovák nyelvet, hogy beiratkozhassanak a szlovák főiskolára. De nézzünk csak be egy pillanatra a régi járási székhely egy épületébe, melyet a múlt év nyarán alakítottak át egy csinos otthonra, sok-sok kellemes szobára és tantermekre.

Kánya elvtárs az internátus igazgatója vezet bennünket. A kis szobákban kellemes hangulat uralkodik. A diákok az esti szórakozásukra készülnek.

— Készülnek valahová elmenni? — érdeklődőén kérdezzük.

— Nem is kell nagyon nekik elmenni máshová szórakozni, — mondja az igazgató, — mert itt a helyben mindent megtalálnak. Hetenként kétszer is táncolhatnak a nagy szórakozó teremben. A televízió, rádió és a magnetofón is rendelkezésükre áll, nemcsak szórakozás céljából, de mindenesetre a napi tanulás mellett játszva ismételhetik a „nehéz" szlovák kiejtést, ahogyan emlegetni szokták.

Ahogyan körülnéztünk, a babilóniai zűrzavar emlékeztetett. És mégis valahogyan más elképzelésben! Mert itt — a fő nyelv a szlovák. És maguk a diákok örülnek, ha „beszélgethetnek" saját magukkal egy „más" nyelven. így az albánok a németekkel, a bolgárok az albánokkal stb. társalognak. A teremben hozzánk csatlakozik az Ugandából jött barnabőrű Rufino Omodi. Amikor Szencre jött — sokak „csodálták". De megszokták és ma már a legkedvesebb külföldinek számítják és örülnek, ha valakivel szóba áll az utcán. Szeret bejárni a könyvesboltba is, ahol szótárokat vásárol. Mert, a szavait idézzem: — Nagyon szeretnék megtanulni szlovákul. — Ezt azonban még angolul mondta, de egy-két hónap múlva bizonyosan már szlovákul is elmondja. Sőt — beszélni is fog.

És miért jött éppen Csehszlovákiába tanulni?

— Rufino mosolyogva meséli, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság előtte nem volt ismeretlen. Fő vágya teljesült, végre ide került hozzánk. 12 évig angolt tanult, sajnos a nyelv elsajátítása mellett nem tanult meg majdnem semmit. Nincs szakmája. — Itt önöknél pedig 6 év múlva mérnök leszek, — mondotta meghatottan, boldogan.

Hát igen! A pályák változók. A külföldi diákok között vannak olyanok, akik a gyógyszerészeti vagy az újságírói pályát választották. A fő cél: elvégezni Csehszlovákiában a főiskolai tanulmányokat — bizonyosan mindannyiuknak sikerülni fog. Mert az akaraterő a külföldi diákoknál óriási. És bizony csodálatra méltó — példa a mi diákjainknak is.

Az első hetek nehezek voltak. Ma már túl vannak a nehézségeken. A diákok boldogan kezdik meg a délelőtti 4-5 órás tanulást. Délután kisebb csoportokba osztozódnak és a szemináriumokban külön-külön a

nemzetiségek szerint tanulják a szlovák nyelvet.

A tanévet 3 részre osztotta az igazgatóság. (De ezek nem „igazi" szemeszterek, mert mindenesetre ez csakis előkészület a főiskolai oktatásra.)

A külföldi diákok nagyon szeretik tanltóiakat, főleg Vörös István mérnököt, akinek nevét versbe is összeíonták. Persze énekelni is nagyon szeretnek és ma már több szlovák dalt, hihetetlenül szép kiejtésben énekelnek az órák után.

— Nos, — ki a legszorgalmasabb? — kérdezősködünk. Valamennyi iparkodó fiatal diák. Itt tudniillik nem lehet az idővel lemérni az eredményt, mert pl. a bolgároknak a szlovák nyelv valamennyivel könnyebb mint pl. a németeknek. És az albánok ? Már ma szépen kezdenek szlovákul beszélni. Az

Szencen tanulóközpontot nyitottak a külföldi tanulók számára, ahol az államnyelvet sajátítják el, hogy később a csehszlovákiai főiskolákon folytathassák tanulmányaikat. A gyönyörű klubhelyiségben vidáman töltik szabad idejüket. Az albán Piro Prifti és Vaso Saka, a német Ingrid Eichhorn és Monika Koch társasjátékot játszanak.

Ugandából és Irakból jött diákoknak a nyelv bizonyos nehézséget azért okoz, mert angolul keresztül tanulják a szlovákot és kiejtésükbe az angol mindig „beleférközik". Persze, ez nem fog soká tartani, és hamarosan elmúlnak az első nagy nyelvi nehézségek és jöhet a „tisztogatás".

— Hallottuk, hogy kultúrbrigádokra is járnak? Ekkor Yousif Michael Khannisekra néztünk.

— Igen, de nemcsak én, hanem valamennyien tagjai vagyunk a szenei városi kultúrház mellett megalakult esztrád együttesnek.

Az együttes tagjai a külföldi diákokkal a szilvesztert (a németek kivételével, mert ők otthon voltak) Diószegen töltötték a szlovák és a magyar nemzetiségűek között. Mert ide kaptak meghívót és ők szívesen elmentek búcsúztatni az óévet egy vidám szilveszteri műsorral.

így Diószegen 1960 utolsó napja éjszakáján először hangzott fel hat különböző nyelven (a magyart és a szlovákot hozzászámítottuk) a sokak BŰÉK- ja. Először töltötték az afrikai és ázsiai diákok az újévet egy szabad szocialista nemzet hazájában — több népi demokratikus állam fiaival és lányával együtt. Bizonyára emlékezetes lesz életükben 1961. január 1. És hogy szavaikat idézzük:

— Szeretnénk, ha Afrika és Ázsia valamennyi országának népe békében és boldogságban élne a világ valamennyi országával és nemzetével.

B. P.

Harmatos ibolya: Próbáljon Írni a következő címre: Ľanárske a konopárske závody n. p. Bratislava, ulica Februárového víťazstva 79.

K. M. Fakulta chemického inžinierstva Bratislava, Kollárovo námestie.

Pályatévesztett: Forduljon a következő címre: Štátne konzervatórium, Bratislava, Rybné námestie 7.

Tanácskérő leány: Még nem idős ahhoz, hogy szakiskolába menjen. Munkahely ügyben forduljon a HNB munkaügyi osztályához. írjon magáról részletesebben, hogy szakiskolát ajánlhassunk.

Tanulni szeretnék: Priemyselná škola chemická Bratislava és ugyanez az iskola Svitben. Négyéves és érettségivel végződik, a tanítási nyelv szlovák.

Célunk még messze van: Fakulta elektrotechnického, Bratislava, Vazovova ul. 1, Dekanát Filozofickej fakulty UK Bratislava, Šafárikovo námestie 12. (A tanítási nyelv szlovák.) A filozófiai fakultáson a magyar nyelvet mint szaktárgyat lehet választani.

Három óra kémia: Priemyselná škola chemická, Bratislava.

Diana: Zdravotnícka škola Bratislava, Nedbalová u. 4. (Odd mimoriadne formy štúdia) Pedagogický inštitút, Nitra.

Ondrejcsík Béla: Beszámolódat kissé késve, de közöljük, bár jobban Is megírhattad volna.

K. N. Izsa: Sajnos, későn érkezett a levél, már a CSISZ járási konferenciái után, ezért nem közölhettük. Reméljük, legközelebb beszámol az izsai fiatalok életéről.

Kovács Miklós, Rimaszombat:

Témájánál fogva nem közölhetjük a cikket. Hosszú nevelő munka szükséges, hogy eredményt érjünk el, ezért nem lenne célravezető az írás közlése.