Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-24 / 4. szám

öl \f&Ho4níj&aH Strakonioén, a ČZM üzemben igen jól működik az üzemi iskola. Fiatalok és idősek egyaránt tanulnak. A felvételről is látható, milyen szorgalmasan folyik a tanulás. nyomában A Vörös zászló nyomában mozgalomhoz a bratislavai ke­rületben több mint 3000 pionír­csapat csatlakozott és igen gazdag tevékenységet fejtenek ki. A prašivcei nyolcéves álta­lános iskolában minden osz­tályban ott látjuk a vörös zász­lót, amely azt jelenti, hogy a pionlrcsapat csatlakozott a mozgalomhoz. Tevékenységük­ről krónikát vezetnek, beírják a kötelezettségvállalásaikat, beszámolnak a rendezett be­szélgetésekről. Trencsénben is nagyon lelkiismeretesen telje­sítik a pionírok vállalásaikat és saját maguk elvonják a vörös zászlót az olyan osztályoktól, ahol nem teljesítik a kötelessé­güket és csak akkor adják vissza, ha az osztály már meg­javult. A pionírok gyakran ren­deznek beszélgetéseket idősebb kommunistákkal, olyanokkal is, akik részt vettek a Nagy Októ­beri Forradalomban, és a kom­munista párt trencséni szerve­zetének alapító tagjaival IS. A verebélyi pionírok a lakásán keresték fel Zima elvtársat, aki sok érdekeset mesélt az 1920- as verebélyi sztrájkról. A CSKP és a Csehszlovákiai Komszomol megalapításának negyvenedik évfordulója tiszteletére igen értékes kötelezettségvállaláso­kat tettek és a legtöbbet már teljesítették is. 390 fát ültettek ki és 2300 korona értékben üveget gyűjtöttek. Ezt az ösz­­szeget a. pionírklub berendezé­sének céljaira ajánlották fel. Bratislavában is nagy érdek­lődés veszi körül az idősebb párttagokat. Prechtl elvtárs, a Köztársasági Érdemrend tu­lajdonosa 1500 pionír és CSISZ- tag számára több mint 20 be­szélgetést valósított meg a CSKP keletkezéséről és harcá­ról. Nagy élményt jelentett a pionírok számára, amikor Kugler elvtárssal és más elv­társakkal a kosúti sztrájk szín­helyén beszélgethettek. A sztrájk áldozatainak sírjára vi­rágot helyeztek. Más iskolák­ban is figyelemre méltó ered­ményeket értek el a pionírok. Kár, hogy eddig még kevés CSISZ-szervezet lépett a Vörös zászló nyomában mozgalomba. A legjobb eredményeket eddig a bratislavai Március 8. üzem­ben érték el, hol az összes CSISZ-tag csatlakozott a moz­galomhoz. Pínte elvtárssa) való megállapodásuk szerint — aki már 1921 óta szervezője a kom­munista ifjúsági szervezetnek — sok értékes képanyagot gyűjtöttek össze. Többek között sikerült megszerezni egy albu­mot, amely az üzem eseményeit örökíti meg az 1914—37-es évekből. Katarína Jakubiková­­nak, aki még mindig az üzem­ben dolgozik, van egy dalgyűj­teménye, amely régi munkás- és forradalmi dalokat tartalmaz. A Március 8. üzemben dolgozó CSISZ-tagok a közeljövőben felkeresik azokat az elvtársa­kat, akikre Pinte elvtárs hívta fel a figyelmüket. A mozgalmat a CSKP fennállásának 40. év­fordulója tiszteletére rendezett ünnepségek napjaiban azzal zárják le, hogy az üzem minden idősebb dolgozójával beszélge­tést valósítanak meg és az üzem történetére vonatkozó anyagból kiállítást rendeznek. A Vörös zászló nyomában mozgalommal a fiatalok méltó módon hozzájárulnak a CSKP fennállása 40. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepsé­gekhez. Az egész hatalmas épületet a nyugalmas egyszerűség jel­lemzi. A folyosókon, lépcsőhá­zakban a legnagyobb csend.. Az emberek halkan, majdnem sut­togva beszélnek. Egyszerű fehér falak, fehér ajtók, kisebb-na­­gyobb helyiségek, tipikus iroda­épület. A történelme teszi érté­kessé, emlékezetessé. Görög stílusban épült és bizonyára, amikor az arisztokrata szárma­zású leányokat nebelték, itt más lehetett a helyzet. Apácák, papok ruhája suhogott, tette­tett alázatosságot színlelt egymással szemben nevelő és diák. Az unalmas napok elmúl­­«tak és jött a piros hajnal, szebb napok hajnala. Megilletödve gondolunk arra, hogy ezeken a lépcsőkön járt Lenin. Egy rézkilincsre pillantva az ember eszébe ötlik, hogy talán éppen abba a terembe nyitott be, saját kezével fogta meg a kilincset. 1917. október 25-én, amikor a Szovjetek II. Összoroszországi kongresszusa ülésezett, itt visszhangzottak a falak egy-egy éljen kiáltástól. A Szmolnij nagy idők nagy tanúja. A barbár elnyomatástól kezd­ve tanúja volt a világ első szo­cialista állama megteremtésé­nek, s jelenleg pedig a kommu­nizmus nagy építkezéseinek. Körülötte zajlik az élet, változ­nak az idők. Az emberek na­ponta jönnek-mennek, látoga­tók csoportjai keresik fel, és mindenki egyforma megillet ő­­déssel halad végig a hosszú fo­lyosón, úgy érik el a hatalmas termet, ahol az előbb említett kongresszust tartották. Itt is egyszerű zsöllye székek sora­koznak egymás mellett. A szín­padias emelvényt bíborszínü, nehéz függönyök díszítik. Szó­noki emelvény áll, ugyanolyan, mint a világ bármelyik pontján álló szónoki emelvények. Egy­más után szólaltak itt fel az illegalitásból kilépett kommu­nista párt vezető tagjai, és a jelenlevő küldöttek, munká­sok. Ez teszi minden más szó­noki emelvénynél nagyszerűbbé, különlegesebbé azt az emel­vényt, amely itt áll. A terem falain mintha érződne a nagy változás. Bronz- és márvány­táblák jelzik, figyelmeztetik az utókort, arra, ami történt itt. Itt, a világ színe előtt, egy ha­talmas ország népe és vezető­sége nyíltan elítélte a véreng­zést, a háborút. Erről az egy­szerű szónoki emelvényről hangzottak el a Békedek'étum szavai, amelyet elfogadott az egész kongresszus és üdvözölte az egész világ népe. Itt jelen­tették ki, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe megy át és itt olvasták fel a földről szóló dekrétumot, amelyben az egész világon legelsőnek mondták ki, hogy az egész ország földje, természeti kincsei a nép kezébe mennek át, és soha többé nem tűrik a kizsákmányoló rend­szert, és soha többé nem lesz magántulajdonban Oroszország földje. A történelem, az idő egy pillanatra sem állt meg azóta. Tovább fejlődött az, ami innen elindult. Végignézek a széksorokon, hosszú tekintetet vetek a szó­noki emelvényre. Minden úgy van, ahogy akkor volt. Az egész terem abban az állapotban, ugyanazzal a berendezéssel és a berendezések ugyanabban a helyzetben, ahogy akkor. A több évtized mintha leomlana, meg­szűnne válaszfal lenni a ma, és a múlt között. Csendesség kö­rös-körül, de innen indult el az öröm és remény a világproletá­­riátus számára. Egyszerre a mában, a múltban és a jövőben él az, aki a Szmolnijba lép. Maga elé képzeli a régi időket, maga előtt látja a múltat, kitá­rulnak előtte a jövő ajtajai tel­jes fényességükkel. Soha sehol, a világ egyetlen egy ennél pom­­pásabb épületében sem érzi azt az ember, amtt itt. Különleges varázsa van ennek az épületnek azok számára is, akik naponta itt dolgoznak, a leningrádi párthivatalok ugyanis itt szé­kelnek. A történelmi nevezetességű gyülésterem után még két kis, mindenki számára érdekes szo­ba. Egyszerű kis irodaszobák. Minden különösebb berendezés nélkül. De az egyszerűség mégis nagyszerűségbe torkollik, mert itt lakott Lenin néhány hóna­pig, amikor Leningrádban tar­tózkodott. Minden bútordarab, tárgy az emberiség egyik leg­­nagyobbjának szerénységét tükrözi. Az alacsony íróasztalon életbevágóan fontos cikkek, művek íródtak Lenin tollával, amelyet szintén ott láthatunk. Ilyen asztalon is lehet nagy művet alkotni, fontos utasítá­sokat, javaslatokat tenni. A nagy terem után mintha kis kalitkában lenne az ember, úgy fest az egész, mégis innen áradt és ma is árad az egész világ számára az a fény, amire oly sokáig várt az emberiség. Egy barna festésű szekrény­ből készüléket emel ki a veze­tőnő. Egy kézmozdulattal be­kapcsolja a kezdetben alig fel­tűnő alkalmatosságot. Emberi beszéd tölti be a szobát, s min­denkit magával ragadó hang száll felénk a lemezről. Lenin hangja, Lenin beszéde, amelyet a Szovjetek II. Összoroszországi kongresszusán mondott. Jól kell annak oroszul beszélni, aki megérti, de mindenkinek egyik legnagyobb élménye marad Le­­ningráddal kapcsolatban ez a beszéd. Évtizedekkel korábban elhangzott, de mindmáig élő szavak, amelyek a gyakorlatba mentek át, és megvalósultak azok a dolgok, melyekről akkor beszélt. A Szmolnij és Leningrád mintha egyet jelentene. Aki járt a Szmolnijban, sok mindent lá­tott Leningrádban is. A nagy épület a maga egyszerűségében történelmi nagyszerüségiivé vált. BAGÓT A ISTVÁN Moszkvában na­ponta 350 új la­kást adnak át a lakásigénylők­nek. Az építke­zés üteme a kö­zeljövőben még jobban fokozó­dik és nemcsak előregyártott elemekből ké­szítenek háza­kat, hanem kü- i lönleges anyag- i ból igen sok j tízemeletes há­zat öntenek. A külvárosok-Mi ban így feste- i nek az új épü­­m i letek. Tanu!ás és munka Az ipolybéli mezőgazdasági iskolának ötvennégy tanulója van, akik két osztályt képeznek, az elsőt és a másodikat. A két osztály között nagy verseny folyik a tanulásban. Eddig, le­galábbis úgy látszik, az első osztály az eredményesebb. Van­nak azonban közöttünk olyan tanulók is, «kiknek nehezebben megy a tanulás, de azért Igye­keznek és a jobb tanulók is se­gítik őket jobb eredmények el­érésében. Megalakítottuk az iskolai CSlSZ-szérvezetet is. A lányok tánccsoportot szerveztek és sok sikert értek már el. A fiúk in­kább a sport terén érnek el eredményeket. A szorgalmas tanulásért és munkáért a tan­testület megteremtette azokat a lehetőségeket, amelyek ki­használásával a tanulók helye­sen tölthetik el szabad idejüket, ők azonban nemcsak tanulnak, de egyébként is tevékenyked­nek. Például elvállalták a tan­gazdaság őszi termésének be­takarítását. Sípos Gyulát, a munkacsoport vezetőjét dicsé­ret illeti, mert helyesen szer­vezte meg a termésbetakaritást. KONCZ LÁSZLÓ, Ipolybél. Három világrészből jöttek... Szene lakossága a múlt év októbere óta még iraki, Ugan­dái, albániai, bolgár és német nemzetiségiekkel gyarapodott. Ha nem is hosszú időre, de le­hetséges, hogy ez a gyarapo­dás ez év szeptemberében még nőni fog. Mert a Bratislava melletti kis városka a tavaival ugyan ismert volt sok ezer ember részére, de ma már nevét egy más új neve­zetességgel emlegetik Szlová­kiában. Itt létesült 1960 őszén Szlovákia első külföldi diákok részére berendezett internátus, akiknek egy éven belül el keli sajátítani a szlovák nyelvet, hogy beiratkozhassanak a szlo­vák főiskolára. De nézzünk csak be egy pillanatra a régi járási székhely egy épületébe, melyet a múlt év nyarán alakítottak át egy csinos otthonra, sok-sok kellemes szobára és tantermek­re. Kánya elvtárs az internátus igazgatója vezet bennünket. A kis szobákban kellemes hangu­lat uralkodik. A diákok az esti szórakozásukra készülnek. — Készülnek valahová el­menni? — érdeklődőén kérdez­zük. — Nem is kell nagyon nekik elmenni máshová szórakozni, — mondja az igazgató, — mert itt a helyben mindent megtalálnak. Hetenként kétszer is táncolhat­nak a nagy szórakozó teremben. A televízió, rádió és a magne­tofón is rendelkezésükre áll, nemcsak szórakozás céljából, de mindenesetre a napi tanulás mellett játszva ismételhetik a „nehéz" szlovák kiejtést, aho­gyan emlegetni szokták. Ahogyan körülnéztünk, a ba­bilóniai zűrzavar emlékeztetett. És mégis valahogyan más el­képzelésben! Mert itt — a fő nyelv a szlovák. És maguk a di­ákok örülnek, ha „beszélgethet­nek" saját magukkal egy „más" nyelven. így az albánok a néme­tekkel, a bolgárok az albánok­kal stb. társalognak. A terem­ben hozzánk csatlakozik az Ugandából jött barnabőrű Rufi­­no Omodi. Amikor Szencre jött — sokak „csodálták". De meg­szokták és ma már a legkedve­sebb külföldinek számítják és örülnek, ha valakivel szóba áll az utcán. Szeret bejárni a köny­vesboltba is, ahol szótárokat vásárol. Mert, a szavait idéz­zem: — Nagyon szeretnék meg­tanulni szlovákul. — Ezt azon­ban még angolul mondta, de egy-két hónap múlva bizonyo­san már szlovákul is elmond­ja. Sőt — beszélni is fog. És miért jött éppen Csehszlo­vákiába tanulni? — Rufino mosolyogva meséli, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság előtte nem volt is­meretlen. Fő vágya teljesült, végre ide került hozzánk. 12 évig angolt tanult, sajnos a nyelv elsajátítása mellett nem tanult meg majdnem semmit. Nincs szakmája. — Itt önöknél pedig 6 év múlva mérnök le­szek, — mondotta meghatottan, boldogan. Hát igen! A pályák változók. A külföldi diákok között van­nak olyanok, akik a gyógysze­részeti vagy az újságírói pá­lyát választották. A fő cél: el­végezni Csehszlovákiában a fő­iskolai tanulmányokat — bizo­nyosan mindannyiuknak sike­rülni fog. Mert az akaraterő a külföldi diákoknál óriási. És bi­zony csodálatra méltó — példa a mi diákjainknak is. Az első hetek nehezek voltak. Ma már túl vannak a nehézsé­geken. A diákok boldogan kez­dik meg a délelőtti 4-5 órás ta­nulást. Délután kisebb csopor­tokba osztozódnak és a szemi­náriumokban külön-külön a nemzetiségek szerint tanulják a szlovák nyelvet. A tanévet 3 részre osztotta az igazgatóság. (De ezek nem „igazi" szemeszterek, mert mindenesetre ez csakis előké­szület a főiskolai oktatásra.) A külföldi diákok nagyon sze­retik tanltóiakat, főleg Vörös István mérnököt, akinek nevét versbe is összeíonták. Persze énekelni is nagyon szeretnek és ma már több szlovák dalt, hi­hetetlenül szép kiejtésben énekelnek az órák után. — Nos, — ki a legszorgalma­sabb? — kérdezősködünk. Vala­mennyi iparkodó fiatal diák. Itt tudniillik nem lehet az idő­vel lemérni az eredményt, mert pl. a bolgároknak a szlovák nyelv valamennyivel könnyebb mint pl. a németeknek. És az albánok ? Már ma szépen kez­denek szlovákul beszélni. Az Szencen tanulóközpontot nyitottak a külföldi tanulók számára, ahol az államnyelvet sajátítják el, hogy később a csehszlová­kiai főiskolákon folytathassák tanulmányaikat. A gyönyörű klubhelyiségben vidáman töltik szabad idejüket. Az albán Piro Prifti és Vaso Saka, a német Ingrid Eichhorn és Monika Koch társasjátékot játszanak. Ugandából és Irakból jött diá­koknak a nyelv bizonyos nehéz­séget azért okoz, mert angolul keresztül tanulják a szlovákot és kiejtésükbe az angol mindig „beleférközik". Persze, ez nem fog soká tartani, és hamarosan elmúlnak az első nagy nyelvi nehézségek és jöhet a „tiszto­gatás". — Hallottuk, hogy kultúrbri­­gádokra is járnak? Ekkor You­­sif Michael Khannisekra néz­tünk. — Igen, de nemcsak én, ha­nem valamennyien tagjai va­gyunk a szenei városi kultúrház mellett megalakult esztrád együttesnek. Az együttes tagjai a külföldi diákokkal a szilvesztert (a né­metek kivételével, mert ők ott­hon voltak) Diószegen töltöt­ték a szlovák és a magyar nem­zetiségűek között. Mert ide kaptak meghívót és ők szívesen elmentek búcsúztatni az óévet egy vidám szilveszteri műsor­ral. így Diószegen 1960 utolsó napja éjszakáján először hang­zott fel hat különböző nyelven (a magyart és a szlovákot hoz­zászámítottuk) a sokak BŰÉK- ja. Először töltötték az afrikai és ázsiai diákok az újévet egy szabad szocialista nemzet ha­zájában — több népi demokra­tikus állam fiaival és lányával együtt. Bizonyára emlékezetes lesz életükben 1961. január 1. És hogy szavaikat idézzük: — Szeretnénk, ha Afrika és Ázsia valamennyi országának népe békében és boldogságban élne a világ valamennyi orszá­gával és nemzetével. B. P. Harmatos ibolya: Próbáljon Írni a következő címre: Ľanár­ske a konopárske závody n. p. Bratislava, ulica Februárového víťazstva 79. K. M. Fakulta chemického in­žinierstva Bratislava, Kollárovo námestie. Pályatévesztett: Forduljon a következő címre: Štátne kon­zervatórium, Bratislava, Rybné námestie 7. Tanácskérő leány: Még nem idős ahhoz, hogy szakiskolába menjen. Munkahely ügyben for­duljon a HNB munkaügyi osz­tályához. írjon magáról részle­tesebben, hogy szakiskolát ajánlhassunk. Tanulni szeretnék: Priemy­selná škola chemická Bratisla­va és ugyanez az iskola Svitben. Négyéves és érettségivel vég­ződik, a tanítási nyelv szlovák. Célunk még messze van: Fa­kulta elektrotechnického, Bra­tislava, Vazovova ul. 1, Dekanát Filozofickej fakulty UK Bratis­lava, Šafárikovo námestie 12. (A tanítási nyelv szlovák.) A filozófiai fakultáson a magyar nyelvet mint szaktárgyat lehet választani. Három óra kémia: Priemysel­ná škola chemická, Bratislava. Diana: Zdravotnícka škola Bratislava, Nedbalová u. 4. (Odd mimoriadne formy štúdia) Pe­dagogický inštitút, Nitra. Ondrejcsík Béla: Beszámoló­dat kissé késve, de közöljük, bár jobban Is megírhattad vol­na. K. N. Izsa: Sajnos, későn ér­kezett a levél, már a CSISZ já­rási konferenciái után, ezért nem közölhettük. Reméljük, legközelebb beszámol az izsai fiatalok életéről. Kovács Miklós, Rimaszombat: Témájánál fogva nem közöl­hetjük a cikket. Hosszú nevelő munka szükséges, hogy ered­ményt érjünk el, ezért nem lenne célravezető az írás köz­lése.

Next

/
Thumbnails
Contents