Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-08-29 / 35. szám

„PRAKTIKUS“: Az első ruhát csináltassa vékony, szürke szö­vetből, a gallér alján narancssárga díszítéssel. A második ruha drapp, barna bőrövvel és nagy barna gombokkal. A harmadik ruha kockásból vagy pepitából szép, elütő színű pántdíszítéssel. (SZŐKE ASSZONY ezt is csináltathatja, piros pántozással.) „RÓZSA": Az eljegyzésre egyáltalán nem fontos sötét ruhát felvennie. Szép, egyszínű szövetruha (vagy elegáns nyári is) megfelel. Milyen legyen a modern otthon? A lakás beren­dezésére nem le­het általános sza­bályt adni, hiszen a berendezést il­letően több kö­rülmény játszik közre: milyen nagy a lakás (hány szobából áll) van-e régi bútor, amit szin­tén el akarunk helyezni benne, fiatal vagy gyermekes házas­párról, esetleg több személyből álló családról van szó, stb. Ha lakásunk egy szobából áll, úgy ezt föltétlenül lakószobának (azelőtt kombinált szoba) ren­dezzük be. Sajnos, főleg falun, még elég gyakori, hogy nem tudnak elszakadni a már csak­nem teljesen fölöslegessé vált ■ hálószobától. A szülök úgy ér­zik bebiztosítottnak lányuk ott­honát, ha megveszik a hálószo­ba bútort (vagy legalábbis fél­reteszik rá a pénzt.) Nem is gondolkoznak azon, mi lenne a megfelelőbb, a hálószoba jelenti részükre az otthon megalapozá­sát. Hangsúlyozzuk, ez nagyon helytelen. Még egy kétszobás lakásban is a másik szobát a gyermekek részére rendezzük be, s hálószobára gondolni csak háromszobás lakásnál lehet. Tudnunk kell ugyanis azt, hogy a hálószoba csakis alvásra szol­gál, vendégek fogadására nem való, nappali tartózkodásra al­kalmatlan. A hálószoba bútor­darabjait viszont, sokkal prak­tikusabb változatban, a lakószo­bában tudjuk pótolni. A harmincas években nagy változás történt a „bútordivat­ban“, Eltűntek az ebédlők s he­lyüket az úgynevezett „kombi­nált szoba“ foglalta ej. Az új-, donság a rekamié (gaucs) és a szekretőr volt. A rekamiénál külön szenzációnak számított, hogy az ágyneműt a párnák alatt lévő, erre a célra szolgáló fiókban lehetett elhelyezni. A rekamiénak ai idők folyamán számos fajtáját ismertük meg, és egyes változatai most is ked­veltek. A szekretőr valóban rászol­gált a „kombinált szekrény“ elnevezésre. Volt benne akasz­tós rész a ruhákra, polcok, fiókok, üveggel elzárt részek a fehérneműre, könyvekre, vitrin­tárgyakra, stb. A szobát a mos­taninál magasabb dohányzóasz­tal. fotelek, kárpitozott székek, állólámpa egészítették ki. (Folytatjuk) A merész divatújdonságokat mindig tartózkodóan, sok­szor gúnyosan fogadják. Gon­doljunk csak a hosszú szoknya után divatba jött rövid ruhák­ra, a gömbölyű orrú cipők után a spiccesekre, a néhány év előtt divatba jött mélyen szembehú­­zott kalapokra, stb. „Ugyan ki veszi ezt fel?!“ — hangzik ilyenkor a nők között. Aztán_ valaki felveszi, utána egy másik, harmadik ... s végül senkinek sem jut eszébe, hogy mást vi­seljen, mint é divatújdonságot. (Nem értjük ez alatt a idé­nyenként fellépő és változó di­vathóbortokat.) Természetes, hogy a divat­­újdonságot először a vá­rosban fogadták el s a falusiak — főleg idősebbek — eltenzik, s legjobb esetben azt mondják „nem falura való“. Pedig ők is, ha bejönnek a városba, termé­szetesnek veszik a kivágott ru­hát, a túsarkú cipót. Ha viszont egy falusi' lánv felveszi, „meg­szólják". Ez helytelen. A divat­nak a falun is tért kell hódíta­­nia/mert ez is egy lépés a város és falu közötti különbség eltör­léséhez. Miért ne járna divato­„CSAK LE TUDNÉK ADNI NÉHÁNY KILÓT!“, „SAJNOS, ÉN EZT A RUHÁT NEM VISEL­HETEM, CSAK SOVÁNYNAK VALÓI“ — Hányszor hallunk „kissé“ kövérebb nőktől ilyen és hasonló megjegyzéseket. Természetesen, mindenki sze­retne fess lenni, de a sopánko­­dáson kívül nagyon keveset tesznek ennek érdekében. S míg ók csak a szépségre gondolnak, nem is jut eszükbe. — pedig ez igen lényeges — milyen káros a szervezetre nézva a túltápiál­­kozás, a súlyfölösleg. Vigyázat, súlyfölöslegról beszélünk, tehát azokról a kilókról, amelyek nor­mális súlyunkon felül vannak, tehál nem kiálló csontokra tö­rekszünk. „Nem olyan könnyű fogyókú­rát tartani“ — védekeznek az elhízott asszonyok és lányok. Ez valóban így is van, sót, or­vosi tanács nélkül — különösen aki dolgozik — nem is kezdhet radikális fogyókúrát. VAN EGY SOKKAL EGYSZE­RŰBB MÓDSZER: ARRA KELL VIGYÁZNI, HOGY EL NE HÍZ­ZUNK. 5\ki hízásra hajlamos — ezt mindenki tudja magáról — ne egyen meg délelőtt három süteményt azzal, hogy reggel csak egy teát ivott, s ne „dől­jön le“ ebéd után egy fél órára, mert délelőtt úgy kifáradt. Az elhízással úgy van, mint a betegséggel: könnyebb meg­előzni, mint kigyógyulni belőle. (Folytatjuk) san öltözve a falusi lány? Neki épp úgy megvan rá a „joga", mint a városinak. Persze, tudni kell, mikor lehet alkalmazni a diva­­. tot.. Munkához munkaruha való (bár lehet divatos fazonú) és nem túsarkú cipő. De a munka után viselt mosóruha igenis le­het kivágott (ha épppen ez a divat), s ha táncolni megyünk, falun is tüsarkút viselünk. Csak egyre kell vigyázni. Nem szabad a divatot túlzásba vinni. Ha a városban mély kivágású ruhában járnak, nem kell a falun még mélyebbet viselni. (Különben a nagy kivá­gás már nem divat, csak a hátul mélyített.) Ez a válaszunk „SZÍVEM MÉG SZABAD“ levelére. Látogatóban a kígyóknál Mit rémüldözik? — fogta tneg a kezemet a vezető. — Álljon nyugodtan és nézzen körül. Kicsit megnyugodtam. Ráte­szem a nyakam, hogy ha nincs velem Rottera elvtárs, valame­lyik kígyó megmart volna és a mérgezéstől... Azonban csupán sikló volt az, amitől megijedtem. — Az emberek összetévesz­tik őket. Csak nézze meg job­ban, meglátja, mennyire hason­lítanak egymáshoz. Hozott ide nekem az egyik ismerősünk egy kígyót, de előbb egy bun­kóval alaposan helybenhagyta. Ugyanakkor a gondozás közben egy másik kígyó, valamivel ki­sebb, — megszökött. Az illető azt hitte, hogy azt fogta meg. A többi elbeszéléseket, törté­neteket már jól ismertem. Hal­lottam már a sikló és a vipera küzdelméről és miegymásról. Az első találkozásom a kí­gyókkal közös sétáink során, a Vltava partján Bránik köze­lében mély benyomást tett rám. Rotter elvtárs azt akarta bebi­zonyítani nekem, hogy minden­hol találhatunk csúszómászó­kat, ha alaposan körülnézünk. A siklóról elmondta, hogy első­sorban gyíkokkal és kígyókkal táplálkozik, de az egerektől sem riad vissza, s ha egy kicsit kisebbek lennének, egészben nyelné el őket. Néhányszor találkoztunk kockás-siklóval a vízparton, szinte hemzsegtek anélkül, hogy a (Urdőző emberek észre­vették volna őket. Halakra va­dásznak. Egyformán úsznak vízben, víz alatt és kúsznak a szárazföldön. Leggyakrabban a csendesebb vizek kövei kö­zött találjuk őket, de szívesen tartózkodnak a víz fölé hajló fák ágain is, onnan vadásznak a halakra, amelyekre rádobják magukat. Ha megzavarják őket a vízbe vetik magukat. Némely vidéken víziviperának nevezik, mert ha megtámadják, hango­san sziszeg. Sokkal közismertebb a réz­sikló, amelyről azt hiszik az emberek, hogy az egyetlen sik­lófajta nálunk. Könnyen felis­merhető a fején lévő feltűnő sárga foltocskákról, ö is szíve­sen vadászik halakra, de gyak­rabban békákra és tarajos gő­tékre. Gyakran látni messze a-víztől, sőt- dombokon a lakott területek közelében. Legnagyobb kígyófajtánk az Aeskulap-siklő, amely eléri a két méter hosszúságot is. Leg­gyakrabban Dél-Szlovákiában fordul elő, Morvában és a cseh­országi részekben csak kivéte­lesen található. A többi sikló­fajtáinktól abban különbözik, hogy a hasa egyszínű sárga, sőt fehéres. Nagyon kedveli a ro­mos helyeket, öreg várakat és más régi épületeket. Igen gya­kori a szőlőkben, a borospincék környékén. Néhány vélemény szerint azonos azzal a kígyóval, amelyet a gyógyszertárak raj­zoltak címerükre, sőt olyan nézetek is vannak, hogy még a rómaiak hozták a mi vidé­künkre, akik a településeik kö­rül, különösen fürdőhelyeik kö­zelében honosították meg őket. attól, hogy valamelyiket meg­marja a kígyó. A tanítónő ki­nevetett, mondván, hogy hol vennék itt magukat a viperák, hogy rendszeresen jár ide a gyerekekkel és ha lennének, már bizonyára látott volna né­hányat. Mindezt olyan meggyő­ződéssel mondta, hogy nem akartam meggyőzni az ellenke­zőjéről ... Az én véleményem szerint a vipera-marás nem olyan ször­nyű, nem ad okot a rémüldö­zésre. Elegendő a marás helyét % Ezt bizonyítja az is, hogy az előfordulási helye nem össze­függő. Egyetlen mérges kígyónk a közönséges vipera. Előfordul az egész köztársaság területén. Kevés van belőle ott, ahol az intenzív mezőgazdaság már előrehaladott, de igen gyakori a hegyes vidékeken az Orlický hegyekben, a Beszkidekben, a Sumavában és a Tátrában. Méregfogát elsősorban vadá­szatra használja, amelynek so­rán az elejtett állat testébe befröcsköli a mérget, hogy könnyebben elejthesse, felfal­hassa. Védekezésre nem szíve­sen használja a . méregfogát. Tehát azon a vidékeken sem kell félni különöseiben a ma­rásától, ahol nagy izámban él és sokkal kevesebb imbert mar meg, mint ahányan ázbefúlnak. A vipera ugyanis rendkívül óvatos és 3—4 métirnél köze­lebb nehéz megközeíteni. Csak akkor mar, ha érz, hogy az élete forog veszálybn és ekkor is a fejét csupán 20—30 cm magasra tudja felerelni. — Egyszer a Mags Tátrában figyeltem a viperkat, közel a Hrebienokhoz — reséli a ve­zetőnk. — Rendkíül sok volt ott belőlük, jóforrán minden 10 méteren ráakacam egyre. Megfigyeléseimben izonban ki­ránduló gyermeke zavartak, akiket egy tanítóő vezetett. Megkérdeztem, hop nem fél-e « o techíika] ISŤ Moszkvában zseblámpaelem­mel működő, termosz nagysá­gú „mikro-hűtőszekrényt“ hoz­tak forgalomba. Negyedóra alatt egy pohár jeget készít. Elektronikus „súgót" szer­kesztett a varsói Valaw Bre­­zinski. .A „súgó" egy kis adó­ból és apró hallgatóból áll, ezt erősíti a színész a füle mögé. Az üvegbetétet visszaadó au­tomatát vezették be Svédor­szágban. Az üres üveget a gépbe helyezik és az automata kiadja az ért,e járó pénzt. A Ford autógyár legújabb gyártmánya az autóból gomb­nyomásra elővarázsolható cam­ping. Egy gombnyomásra alu­míniumcsónak tűnik elő, még egy gombnyomás és egy sátor bontakozik ki, két ággyal és olvasólámpával. Harmadik gombnyomásra egy konyha gördül ki a kocsiból. Felszere­lése: propángáztűzheiy, moso­gatótál, munkaasztal és napvé­dő. A gombnyomásra kiürülő kocsi maga is lakható, két sze­mély részére van szállás ben-Tizenkét olasz udós a na­pokban egy hónara valóságos állatsereglettel eyütt beköltö­zött a vaksötét fabosa Sotta­­na földalatti banngba. A tu­dományos kísért célja el­dönteni a követkzö problémá­kat: 1. Miért tojrfc a tyúkok többet a sötétln? 2. Miért kukorékolnak a akasok a vak­sötét barlangbaiis, ahol nincs napkelte? 5. Ibb tejet ad­nak-e a tehenei« föld mélyén, mint a szabad Welön? 4. Hány napi földalatt tartózkodás után válik az nber színvak­ká? 5. Milyen élyen kell be­hatolni a Föld lélyébe, hogy védelmet nyer.jik a rádióak­tív sugárzással zeniben? Az expedícióé torinói egye­tem tudósai ésdiákjai hajtják végre és igen ídekes eredmé­nyeket várnak öle. * * A naprendsr vizsgálatából kiveszi részét t meteorológiai tudomány is. Tz utóbbi évti­zedekben több: sikerült meg­tudni a Nap s bolygótársai légköri viszontiról, mint az­előtt évezredien át. Tudjuk, hogy a bolygó egy részét fel­­höréleg veszi örül: a Jupitert például jelleg:tes metánfelhő­zet borítja, aelynek csíkozá­sa olykor eg« napról a má­sikra megválóik. A Mars lég­egy kicsit felnyitni, kinyomni belőle a vért, a testrészt elköt­ni, nehogy á méreg felszívód­jon és felkeresni a legközelebbi orvost, aki szérumot ad. A leg­több esetben semmi különösebb kellemetlen következménye sincs a viperamarásnak: még akkor sem, ha utána az illető nem kap szérumot, kivéve azo­kat az egyéneket, akik nagyon érzékenyek, vagy ha a marás eret érintett, vagy az ajak sérült meg. Alkohol fogyasztá­sa a marás ellen nem segít, de kisebb adag nem is ártalmas — nevette el magát Rotter elv­társ. Könnyű neked — gondolom magamban. Téged már négy­szer mart meg a kígyó és sok­kal veszedelmesebbek, mint a mi viperáink.' Magamban azonban igazat kell adnom neki, hogy a félelmünk és ellenszen­vünk a kígyókkal szemben mesterségesen kinevelt. Lehet, hogy még az ember őskora óta hordozzuk magunkban, amikor emberfeletti tetteket és erőt tulajdonítottak a kígyóknak. Még ma is nem egyszer hall­hatunk olyan rémtörténeteket, hogy valakit hosszú ugrásokkal kergetett a vipera, vagy kari­kává fonódva gurult utána. Még néhány évvel ezelőtt jutalmat adtak annak, aki elej­tett viperát, de ma már a leg­több helyen törvény védi őket. OBCDBOiOBOBOBO körében porviharokat, ciklono­kat, anticiklonokat és sarki hó­sapkát fedeztek fel a távcsö­vek. Kiderült, hogy a Mars le­vegőjének összetétele hasonló a mienkhez, csak jóval ritkább: körülbelül olyan, mint a Föl­dön tízezer méterrel a tenger­szint felett. Hőmérséklete az eddigi adatok szerint plusz 13 és mínusz 115 Celsius fok kö­zött ingadozik. A kutatások szerint naprendszerünkön belül sehol sincs légüres tér. Ahová a Nap vagy az egyes bolygók légköre már nem ér el, ott vannak — természetesen na­gyon ritkán elszórva — a Nap áital kisugárzott részecskék. Zakopanében készítik el a terveket két, Mongóliában épí­tendő összesen 9 kilométer hosszú függövasúthoz. Nem ki­rándulókat fognak szállítani, hanem ipari célt. szolgálnak: két magasan fekvő termelő­üzemet kötnek össze. A függö­­vasutakat lengyel mérnökök irányításával építik. A Nature című ismert angol természettudományi folyóirat hírt ad arról, hogy a Portage Lake-ban felállított 27 méter átmérőjű ernyöantennával si­került felfogni a Saturnus bolygó rádiósugárzását 3.45 centiméteres hullámhosszon. A vevőberendezéshez kapcsolt rubinkristályos erősítővel ki­mutatták, hogy a Saturnus hő­mérséklete —173 Celsius fok, ami jól egyezik a más csilla­gászati módszerekkel mért ér­tékkel. Rendkívül hasznosak, mert ve­szedelmes ellenségei az ege­reknek, patkányoknak és éppen ezért óvni kell ókét, nem pedig hösködni azzal, hogy agyonüt­jük őket. A gyógyszergyártás­hoz kevésbé használják fel mérgüket, mert sokkal előnyö­sebb a külföldről behozott ho­moki vipera, amelyet Bulgáriá­ból és Jugoszláviából szállítunk hazánkba. Más vipera, mint a közönsé­ges, nálunk nem található,, de ez sokféle színváltozatban for­dul elő. Leggyakoribb a fekete, de a legértékesebb közülük a téglavörös. Csupán egyetlen esetben fordult elő nálunk a Tátra keleti részén homoki vipera, amely valószínűen Ro­mániából jött át hozzánk. Ha valaki ilyet találna és elkülde­­né a Nemzeti Múzeumnak vagy az állatkertnek, a neve bevo­nulna az állattan tudományába. Beszélgetés közben elérkez­tünk Zb'-aslavyba. Sohasem hit­tem volna, hogy mennyi csú­szómászót találhatunk a mi ci­vilizált vidékeinken. De a ta­pasztalat és a tanulság megérte a fáradságot. Anekdoták — Beszélhetnék a felesé­gével? — Hogyne, uram. Ha szó­hoz engedi magát jutni. — Ide hallgasson, uram. Ezt már valahol olvastam. — Az lehet. Csak nein tőlem. Volt egyszer egy férj meg egy fiatalasszony, akik hit­tek a gőlyamesében. És ezért gyermekük született. Volt egyszer egy költő, aki messze megelőzte a ma­ga korát. Ezért messze hát­ramaradt a lakbérfizetéssel. Volt egyszer egy férfi, akinek egyáltalán nem volt barátja. Egyszer aztán szer­zett egy lár.yt. Nemsokára rá egy barátot. De néhány nap múlva mind a kettőt el­vesztette. Volt egyszer egy férfi, akinek volt egy doboz gyu­fája. De elvesztett egy szá­lat a sötétben, s hogy meg­találja, elgyújtogatta az összesét. — Tudod Irma, én csak olyan férfihez akarok férj­hez menni, akinek jó hu­mora van. — Arra igazán szüksége lesz, ha téged vesz el fele­ségül. Ketten vitatkoznak, kik tüzesebbek, a szőke nők vagy a feketék. — Én azt hiszem, hogy ez mindegy, — szólt az egyik. — Miért? — Mert az én feleségem például fekete és éppen olyannak találom, mint ta­valy, pedig akkor még sző­ke volt. ŰJ IFJOSAG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságinak lapja Megjelenik minden kedden Kiadja iSmena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražské 9. — Telefon 44S-41. - Postafiók 50 - Főszerkesztő Szőke őzsef - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 91. Bratislava ul Nér nnvstanla 41. — Előfizetés egy érre 31*20 — terjeszti e Posta Hirlapszolgélata. Kéziratokat nem érzünk meg érnem adunk vissza. K—07*10ft,2

Next

/
Thumbnails
Contents