Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-08 / 32. szám
A TUDOMÁNY c'í a technika VILÁGÁBÓL Anekdoták Két tolvaj egymás közt: — Miért tanulmányozod oly figyelmesen a divathíradót? — Hogy tudjam, hol vannak most a zsebek. ' * * * Detektív: — Nem tűnt fel magának, amikor hazament, hogy nyitva a szekrényajtó? Feleség: — Nem. Azt hittem, hogy a férjem tiszta inget keresett. * * • Professzor: — Ma a babonákról fogok beszélni. Az előadásomból meglátják, hogy néha milyen képtelenségek születnek az ember fejében. * * * — Tudja, főpincér úr, hogy mikor voltam utoljára maguknál? — Nem emlékszem rá uram. — Akkor ne feledje, hogy ’ ma voltam itt utoljára! * * * Későn jött a hivatalba és mentegetődzik: — Elaludtam ... — Mi az, maga otthon is alszik? — csodálkozik a főnök. ÖJ IFJÚSÁG — ■ CSJSZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Stnena. a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség g* adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 415-41 — Postafiftk 5« - Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 91, Bratislava, uL Nér povstania 41. — Előfizetés egy évre 51,20 — Terjeszti a Posta Hirtapazolgálata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. K—15*12319 HALLGASD A ZENET... Számos olvasónk kérésére közlünk négyszögletes, leolvasható térítőt. 105 X 105 kockából áll. s így vastagabb fonálból készítve, szép nagy térítőt kapunk. A nagyított mintát levélben küldjük el. Marge, szeresd a gyereket, olyan csodálatosak s a szórakozás véliik mily felemelő. Tudod, milliónyi kérdésük van, amelyek az első pillanatban bosszantóak, de ha jobban elgondolkozol rajtuk, látod, hogy van értelmük. Ott, ahol ma dolgoztam, van eg-y ötéves legényke, csupa kíváncsiság, eleven emberke, öröm, ha az ember körül van: bizony nagy erőfeszítésembe került, hogy nem ültem le mellé a padlóra és nem játszottam véle egész délután. Amint hallgatta a rádiót, egyszer csak ezt kérdezte az anyjától: — Anyuka, honnan lett a zene? — Az anya kicsit hányaveti módon válaszolt: — Az emberek kitaláltak egy csomó hangszert, aztán folyton tökéletesítették és így ma már van zongora, hárfa, rengeteg trombita és dob. A gyerek megrázta a fejét: — Nem úgy gondolom. Azt akarom tudni, hogy honnan lett a zene, még mielőtt a trombitába és a zongorába bújt volna. — Az anya mérgesen nézett rá és ingerülten válaszolt: — Azt hiszem, hogy az emberek szívéből és leikéből jött elő, mert benne van mindaz, amit az emberek éreznek. — Frankie egy kicsit maga elé nézett, aztán ismét megrázta a fejét. — Arra gondolok, hogy honnan jött még mielőtt az emberek szívében és lelkében lett volna ? Látod Marge, most aztán megkapta! Az anya megvonta a vállát és ezt mondta: — Frankié, te szörnyű dolgokat tudsz kérdezni! — De a gyerek nem nyugodott bele, nem hagyta magát letorkolni: — Szeretném tudni anyukám! — Az anya elnevette magát és mondta: — Kérdezd meg Mildredet! — És ő tényleg hozzám fordult. — Tudod Marge, én azt hiszem, hogy a gyerekeket nem szabadna a süldőlányokra bízni. £n, ha valamit nem is tudok, igyekszem legalább a saját nézetemet elmondani a dologról. Ezt mondtam a -gyereknek: — Nem tudom egészen pontosan Frankie, de megpróbálom neked aprólékosan megvilágítani, hogy én hogyan nézek a dologra. Akarod? — Odaült egy székre és nagy csillogó szemét rámemelte: — Igen, beszélj. — Ide figyelj, — mondom — a zene itt volt mindig, amióta a világ áll és szólott akkor is, amikor még nem lépett az emberek szívébe és leikébe. Ez biztos! Ezután egy pillanatra megálltam az elbeszéléssel, hogy még jobban felcsigázzam az érdeklődését. — De hol volt a zene — kérdezte Frankie — hol volt, amikor még nem tudtak róla? — Hát — mondtam — ott volt mindenhol körülöttünk és szólott a maga módján, amig észre nem vették. Az egyik este együtt ült az ember, az asszony a gyerekeivel vacsora Irta Alice Childress után a tűznél, nagyon kellemesen érezték magukat s egyszercsak meghallották. Kezdték, figyelni és ismét meghallották! — Mi volt az? — kiáltott fel Frankie. — A fa sistergett sercegve a tűzön — mondtam. — S amint így egy kicsit hallgatóztak, egyszerre csak meghallották magasan a fejük felett, hogy cikázik valami és hrrr — rr — bumm. És mit gondolsz, mi volt az? Tudod Marge, hogy mit mondott? — Bomba! — Nem, — mondom — az ég zengett és villám futott cikcakkban felettük! És aztán kezdett hullani az eső ... plo, plo, plo, és amikor esőcsepp hullott a tűzön égő fára ssza — cisszszsz hallatszott, még mielőtt a tűz kialudt volna — mint ahogy a zenészek tesznek, amikor nagyon hirtelen és gyorsan rázendítenek. Ekkor már nagyon komoly hallgatóközönségem volt, mert Frankie anyja :s kikapcsolta a rádiót 's engem figyelt. — Akkor még nem volt televízió és így az ember családja azzal szórakozott, hogy hallgatták a különböző hangokat, mint például a méhek döngicsélését, a fák lombjai közt suttogó szellőt és az éjjeli állatok hangját: áá — vaúúú, áá — vaúüú. Nappal viszont azt figyelték, amint a víz hullámai paskolják beszélgetve a partot sss — ehrst, sss — ehrst, a gyerek is zenét csinált, amikor gügyögte á — gla —gla — gla — grv! — Éppen így csinál a hugocskám is! — szólt Frankie. — Ügy van — mondom. — És amikor az egyik nap az ember két követ ütögetett egymáshoz, felderült a hangjukon: cak-calt-cak. És ekkor lépett a zene az ember szívébe. Frankie magasan szárnyaló hangon nótázm kezdett és én mondtam: — Helyeé, ez is az. Aztán az egyik napon ott állott a férfi a völuvben és a csúcsról hívta a társait: la-la-díü! És a hang visszaverődött a szikláról: ló-díí! és hirtelen olyan boldog lett, hogy énekelni kezdett. Frankie rögtön elénekelt egy részt a „Yankie doodle“-böl. — De — folytattam, — az embert bosszantotta, hogy mindig várnia kell, amíg valamilyen hangot meghallhat. Szerette volna, ha bármikor hallhatja, amikor kedve tartja és mindig más és más sorrendben. Néha megcsodálta, ha előbb az eső kopogását és aztán a madarak csicsergését hallotta, máskor a madarak csicsergését és utána mást. Maga elé képzelte, hogy gyönyörűbben hangzanának a hangok, ha más elrendezésben hallhatná. Munkához látott hát és maga kezdte előidézni, előállítani mindezeket a hangokat. Először füttyentett, de nem jól hangzott, elővett hát két fadarabkát és az egyiket húzogatni kezdte a másikon, köveket dörzsölt egymáshoz és hasonlókat csinált. És így készített magának zeneszerszámokat. amelyeken bármikor játszhatott. — Érdekes, — mondta Frankie — dobot és ehhez hasonlókat! — Megvártam, amíg a szeme ismét égni kezdett a kíváncsiságtól, aztán folytattam: — De az történt, hogy nem mindenki tudott zenélni, pedig mindannyian szívesen hallgatták. Néhányan, akik tudtak, összeálltak és játszottak a többinek. Így alakultak a zenekarok. Végül aztán valaki addig törte a fejét, amíg kitalálta a módját, hogyan kell jelekkel papírra Írni a zenét úgy, hogy a másik zenekar elolvashassa és rögtön el is játszhassa. Ez volt aztán a nagyszerű, az emberek mindig újabb és újabb zenét írtak, küldözgették egymáshoz és játszottak mindent, amit egymástól kaptak. — És hogyan tudják elolvasni, ha mindegyik más és más nyelven beszél? — kérdezte Frankie. — Tudod, az úgy van, — mondtam — hogy a zenével másképp csinálták, mint a beszéddel. Csak egyféle írásmódot gondoltak ki és így egy kis munkával minden áenész megérti a másikat a világon. — És most — jegyezte meg Frankie — csak akkor halljuk a zenét, ha a zenekar játszik. — Nem úgy van, — mondtam — ott van mindig mindenhol körülöttem és ha jól figyelsz, itt is meghallhatod a szobában. — Egy pillanatig teljesen csöndben ültünk és egyszer csak Frankie felkiáltott: — Hallom, ahogy a ťadiátor mondja ts — sesíí és az óra így csinál: tik-tak, tik-tak. — Helyes és ha most mind a két kezedet a füledre szorítod, aztán elhúzod és ha ismét viszszaszorítod, teljesen tisztán meghallhatod az élet zenéjét. Frankie Így tett és az arca kipirult: — Hallom, hallom! — Természetes, hogy hallod — mondom. — De ha ezután . zenét fogsz hallani, meg kell tanulnod figyelmesen hallgatni, hogy megértsed, mi van benne. Néha nem lesz az sem madárdal, sem égzengés, sem vízcsörgedezés, hanem valami olyasmi, amit valaha már ereztél, mondjuk a félelem, vágy a boldogság érzése. Csak hallgasd szépen, figyelmesen, biztos, hogy egyszer meghallod. — Marge, az a gyerek végtelenül boldog volt! — Mondjál még valami mesét, valamiről — kérlelt és az anyja is csatlakozott hozzá: tigen, beszéljen még valamit nekünk. Természetes, hogy szívesen meséltem nekik Marge, egyrészt, mert mindig örömmel mesélek, másrészt, mert így kivonhattam magam a délutáni vasalás alól. Fordította: Sz. J. Kaliforniában San Franeiseótól északra erőmű épül, melyben a vulkáni eredetű gőzöket használják lel energiatermelésre. A forró gőzt csővezetéken keresztül vezetik a turbinákhoz. Az erőmű, melynek egyik részlege már elkészült, teljesen automatikusan működik. * * * SZÁRNYAS HAJÓ A „Meteor“ nevű szovjet szárnyashajó 150 utassal eléri a 80 km átlagsebességet. Jelenleg egy 500 utast befogadó szárnyas hajón dolgoznak a szakemberek. Divatposta „EGYSZERŰ“: A beküldött mintához az itt közölt két modellt ajánljuk. Az anyagot fekete taftra dolgozza, mert ruhának csak így lesz szép. Miután az anyag túl vékony, a szoknya jé dús legyen. Fekete cipót es táskát és fehér gyöngyöt viseljen hozzá. „NEM KÉRHETEK ELSZÁLLT PERCEKET“: Nyári kisestélyi fiatal lányoknak készülhet tüilböl, szifonból, organzából, madeirából, csipkéből, téli a már említett anyagokon kívül taftból, bársonyból, esetleg brokátból. (Ennél nagyon kell vigyázni a színre, mintára és fazonra, hogy ne legyen öreges.) Az első modellt csináltathatja szilonből, a másik szép lenne madeira felsó résszel és dús szílon szoknyával. Többi kérdésére legközelebbi számunkban válaszolunk. „JUTKA ÉS VALI“: A santung minőségénél fogva inkább sportosabb ruhákra alkalmas. Ez nem azt jelenti, hogy a santungruha nem elejáns, sót, nagyon is íz, de ha tánchoz ikarják viselni, úgy kiscstélyi „2S ÉVESEK“: Az utazáshoz a kosztüm a legmegfelelőbb. Lehet vászonból vagy ballonból, de ha nincs, szövet is lehet, amennyiben nem túl vastag a szövet, v. i. egy kiskosztüm. Az időjárás szerint blúzt vagy pulóvert viselnek hozzá. A kosztümöt bratislavai tartózkodásuk alatt jól kihasználhatják, mert más blúzzal hűvös időben megfelel városnézéshez is. (Blúzból, pulóverből összesen négy szükséges.) Ha meleg van (nem írtál; meg, mikor jönnek), napközben kartonszoknya-blűzt, vagy más mosóruhát is viselhetnek. Szükségük lesz még egy elegáns tiszta selyem ruhára és ha van, pl. brokát kisestélyire a színházba (a színházak csak augusztus végén nyitnak!). Estére számítani kell egy — a most nagyon divatos — hosszú kabáttal. Készülhet puha szövetj : \ , ' megfelelőbb a mintás tiszta selyem. „VITATKOZÓK": Magának van igaza. Az alsószoknya már nem divatos. A könynyű, lenge anyagokat az alájuk dolgozott taft „tartja ki“. Őszszel előreláthatólag divatos lesz a narancssárga és a zöld, de erről majd még idejében beszámolunk. helyett bői, ripszből, s a színe „menjen" az összes nyári ruhákhoz. Ezért legpraktikusabb a fehér, de pl. fehér ruhához nagyon elegáns és szép a piros kabát. Rossz időre is számítani kell, ezért jól jön egy vékony szövetruha — esetleg kétrészes — vagy egy kompié. Nappalra szalrnakosar vagy plasztiktáska szükséges, késő délutánra és estére kis ridikül. Legyen egy jó kényelmes cipőjük és egy tűsarkú az elegáns ruhákhoz. Fürdőruha, strandszandál, ernyő, eső- vagy ballonkabát (föltétlenül!) pongyola, papucs, kesztyűk, sál egészítik ki a poggyászt. ^f^köíütí modellek „HENRIETTE": Bizony, barátnőjének szép ajándékokkal kell kedveskedni, amiért meghívták magát, sót, nem is vihet annyi ajándékét, amivel szívességét viszonozhatná. Ezért, ha csak módjában van, hívja meg öt is magukhoz, a télre vagy jövő nyárra. Nem fontos B dátumban az ottlétekor megállapodni, de. mindenesetre hivja ót meg, s majd később, levelezés útján megtárgyalják a részleteket. Ami az ajándékokat illeti, vihet valamilyen szép táskát (igen szépek kaphatók műanyagból), bőrkesztyűt, divatékszert (lehet gyöngysor bozzáiiló klipssze], brosstű klipssze], gyöngysor és karkötő, stb.) szllonkendőt. Ne feledkezzen meg arról, hogy barátnője édesanyjának is Kell valamit vinnie. Vihet pl. egy tucat finom zsebkendőt, szilonkendót, fonott kosarat, stb., s ha barátnőjének fiatalabb testvérei vannak, azoknak ugyancsak kell vinni ajándékot (édességet). A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elektrofizikai laboratóriumában olyan készüléket szerkesztettek, amelyen keresztül az átlátszatlan szilícium és germanium kristályokat átlátszónak és egyben nagyítva látjuk. Az anyag belseje megismerésének ez az új módszere gyakorlatilag is jelentős a tudomány sok területén. ★ Mesterséges lueiíerint, a szent-jános bogár által kisugárzott fényt állítottak elő a haltimnrei egyetem biológusai. Mintegy kétmillió szent-jános bogárból egy gramm luciferint vontak ki. ★ A japán halászhajókon halkcreso készülék került forgalomba. \ készülék nemcsak jelzéseket ad, hanem diagrammon ábrázolja is a halak vonulását. Oj vízalatti fényképezőgépet helyeztek üzembe a Vavilov nevű szovjet kutatóhajón. Az „Ioan-6“ jelzésű fényképező berendezéssel legutóbb 720 méter mélységben készítettek felvételeket, melyek teljesen élesek. ★ Az amerikai népsürüségi kutató intézet megállapítása szerint Földünk lakossága megközelítőleg 5 milliárd, és naponta körülbelül 135 ezer lélekkel szaporodik. ★ A feihurgi (Nyugat-Németország) radiológiai intézet Geiger számlálóval mérte a rádióaktivitást az egyik nagyváros különböző negyedeiben, hogy a fák és bokrok védöhatásáról pontos adatokat gyűjtsön. Megállapították hogy a zöldterületekkel nem rendelkező negyedekben a rádióaktivitás tizenötször több, mint a villanegyedekben. „KÜLÖNLEGES" kérdéséhez még annyit, hogy a pulóver — kivéve a kimondott estélyi pulóvereket — sportos viselet és elegáns ruhát a legszebb pulóver sem helyettesít. Látogatóba mehet pulóverben, jó ismerősökhöz, de természetesen nem akkor, ha valamilyen alkalomból — pl. születésnap — hívják. Az ú. n. norvég minta ez idén ismét divatos lesz, de az ilyen kötéssel készült pulóvereket kimondottan csak sporthoz — sízés — viseljük. Az alapszínük fehér s a minta a lehető színből készül. A vastagszálú pulóverek továbbra is divatosak, a nagy galléros kabátkák is. de lényegesen rövidebbek, mint eddig voltak.
