Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-17 / 3. szám

„ELVIRA“: Más a kisestélyi és a rövid estélyi ru­ha. Egy három- ^ negyedes ujjú bársonyruha pl. színházba, hang­versenyre, tánchoz va!6, de nem bálba. A rövid estélyi ruha ki­vágott anyaga csipke, tüll, bro­kát, szilon, taft. A rövid estélyi divatos, főként fiatal lányok­nak (nekik nem is szükséges, hogy kivágott legyen). Az ú. n. „nagy" bálokba nagyestélyi va­ló. Részére az 1. vagy 2. mo­dellt ajánljuk. Az első ruha fel­sőrésze csipke, az alja taftra dolgozott dupla, v. i. visszahaj­tott csipkesávokböl áll. A fel­sőrésze feszes; elől a nyaknál egyenes) egy kissé elálló sálrész díszíti, amely a vállakat szaba­don hagyva, hátul megkötődik, mély dekoltázst (kivágást) ké­pezve. Ha e mellett dönt, úgy halvánvsárga taftra dolgozott Nálunk a táplálkozást illető szokások nemzedékről-nemze­­dékre úgyszólván változatlanul öröklődnek. Pedig táplálkozá­sunkat éppúgy, mint annyi sok mást, meg kell „modernizálni“, a mai kulturált és egészségügyi körülményekhez kell alkalmassá tenni. Erre egyrészt azért van szükség, mert a múltban szá­mos család nem aszerint táp­lálkozott, amire kedve volt, ha­nem amire tellett neki, más­részt mert azok, akik tehették is, tudatlanságukban helytelenül táplálkoztak. A mi vidékeinken pl. bevett szokás reggelire ká­vét és vajaskenyeret (péksüte­ményt) fogyasztani, s ebédre meg vacsorára jól „beenni". Márpedig a gyomornak reggel, ugyanolyan színű csipkéből csi­náltassa. A másik modell szilon­­ból készül, a szoknyát 10-11 plisszirozott fodor képezi. Egy ilyen plisszirozott fodor megy körben a felsőrészen, a vállakat szintén szabadon hagyva. Fe­hérből a legszebb. „BÁLI RUHA“, „TUDATLAN“: A 3. modell egyszerű és ele­gáns. Az eredeti modell taftra dolgozott fémszállal átszőtt szi­fonból készült, de szép csipké­ből is. A felsőrészt két széles, kicakkozott szélű derékban egy­mást keresztező vállrész képe­zi. Nagyon széles bársony vagy szatén öv díszíti. Ha nagy bál­ról van szó, „Tudatlan" meg­csináltathatja a 2. modellt, hú­zott fodrokkal. C_J ■ t_J ■ (—) ■ CD ■ C_) ■ CD a — amikor üres — van szüksége a bőséges táplálkozásra. Hogy mit együnk reggelire? A tejeskávén, esetleg kakaón kívül a lehető legtöbb tejtermé­ket: vajat, túrót, sajtot, továb­bá tojást. A sajt vágy túró se legyen mindig egyforma, hiszen annyiféle kapható, hogy valóban változatos reggeliket állíthatunk össze belőlük. A tojást is több­féleképpen készítsük (lágyan, rántva, tükörtojásnak, stb.). Mondanunk sem kell, hogy nyá­ron a paradicsom és zöldpaprika se hiányozzék reggeliző aszta­lunkról. Főleg télen viszont, a változatosság kedvéért, ehetünk mézet (igen vitamindús!) vagy dzsemet, de a fő hangsúly a tejtermékeken legyen. És még valami. A kávét ne hörpintsük ki az asztal sarkánál féllábon állva, s a kenyeret ne együk az úton. Keljünk fel né­hány perccel előbb, reggeliz­zünk nyugodtan, bőségesen, meglátjuk, egész más érzéssel Indulunk a munkába. Sokszor hallunk „lenézően" beszélni a marhahúsról; nem egy háziasszony úgy véli, hogy csak levest vagy pörköltet lehet belőle főzni. Ez bizony óriási tévedés, igen változatosan ké­szíthető el, sót az ú. n. „különleges" húsok nagy részéhez is marhahús szükséges. !me, néhány finom recept: Stefánia sült: A felsált két egy fél burgonyát, majd a húst részre vágjuk, jól kiverjük, fi­nomra vágott petrezselyemmel, vöröshagymával meghintjük. V4 kg húshoz számítva egy-egy részre hosszában 1-1 keményto­jást és 2-3 dkg . szalonnát te­szünk, megsózzuk, borsózzuk, s mindkettőt összegöngyölve, fonállal összekötjük és zsírban puhára pároljuk, majd megsüt­jük. Tálaláskor szépen szeletel­jük. Gombás sült: A felsálszelete­ket kiverjük, megsózzuk és a köv. töltelékkel töltjük: gombát sós vízben puhára főzünk (télen lehet szárítottat), leszűrve for­ró zsírba tesszük, hozzáadunk sót, vöröshagymát és egy nyers tojást, összekeverjük, megtölt­jük vele a húst, gömbölyítve összekötjük és forró zsírban' puhára pároljuk. Vékony szele­tekre vágjuk és tejfeles léve! leöntjük. Töltött felsál: Felsálba lyu­kat fúrunk — attól függ, milyen nagy a hús, — lehet kettőt is — és virslivel megtöltjük. Meg­sózva, zsírban puhára pároljuk. Csavart hús: A felsált nagyon vékony szeletekre vágjuk, ki­verjük, besózzuk, megpaprikáz­zuk, mustárral vékonyan beken­jük, Minden szeletbe teszünk begöngyöljük. Zsírba vörös­hagymát, babérlevelet teszünk, és ebben puliára pároljuk. Ha kész, tejfellel felforraljuk és úgy tálaljuk. MÉG R. ISTVÁNNÉ ÉS TAKÁCS ANNA recemintás függönyt kér­nek. A leszámolható mintát a többi érdeklődőknek is levélben küldjük el. Justyn Weisnis kiváló lengyel alpinista volt az első, aki meg­­mászta a 6900 méter magas Né­vadó Ojos dei Saladot, Amerika második legnagyobb csúcsát. Alábbiakban közöljük egyik ve­szélyes útjának leírását. Háromnapos keserves túra után két társammal együtt el­értük a Novkan Sauz Kaya eg­zotikus nevű, embert még nem látott 4000 méter magasságú kaukázusi hegycsúcsot. A Kau­kázus szívében jártunk. Körü­löttünk kékbe burkolózott he­gyek álltak glédában. A friss hóval fedett sziklák úgy festet­tek, mintha elefántcsontból lennének faragva. Nem volt könnyű túra. Az expedíció csak nagy nehezen haladt előre. Már túlhaladtuk a betervezett időt. Élelmiszerkészleteink összezsu­gorodtak, hajtóanyagunk kifo­gyott. Mi azonban minden áron, mint a kaukázusi óriások meg­­mászói akartunk az expedíció táborába visszatérni. Mivel élelmiszerünk nem volt, az a nehéz feladat állt előttünk, hogy a teljesen ismeretlen te­repen lehetőleg könnyen visz­­szataláljunk kiinduló táborunk­hoz. Arról szó sem lehetett, hogy a Novkan Sauz meredek csúcsán keresztül térjünk visz­­sza. Azt reméltük, hogy köny­­nyebb útra találunk. És való­ban. Aránylag könnyebb úton másztunk lefelé. Előttünk egy mérsékeltebb hegyoldalt fedez­tünk fel, amely terjedelmes hó­mezők felé vezetett. Mintha bi­zonyos fokig teraszt képezne, amely azonban gyorsan leka­nyarodott. Mi rejlik a terasz széle mö­gött? A mély hóban bukdácsol­va részben csúszva, részben mászva egy végtelennek tűnő idő múlva nem minden kaland­­mentesen elértük a mélység szélét. Alattunk vagy ötszáz méternyi mélyen egy széles völgy húzódott. A meredek sziklák között egy hóval feltöl­tött szakadékot láttunk, mely lefelé elszűkült és a folytatását szemünk elől vesztettük. Rette­netes mélység tátongott alat­tunk. Egyenként másztunk le, kötél segítségével. Ahol csak lehetséges volt, csákányt hasz­náltunk, hogy minél előbb el­érhessük a völgy lábát. Tadeus Bernadzinkiev volt az első. Amikor kötélhossznyira került tőlem, kényelmes nyugalmi ál­lapotba helyezte magát. A csá­kányt mélyen beletúrta a hóba, biztosította a kötelet és odaki­áltott: kész! Erre a jeladásra gyorsan lefelé kúsztam. Minden méterrel nagyobb lendületet nyertem. Hirtelen azonban el­vesztettem egyensúlyomat. Gör­csösen kezemben szorítgattam a csákányt, és minden erőm meg­feszítésével fékezni igyekeztem, de eredménytelenül. Ellenőri­zetlen gyorsasággal zuhantam a szakadék felé. Még egy pil­lantással felfogtam, hogy Ta­deus ugyanolyan gyorsan meg­húzta a minket összetartó kö­telet, de már nem tudta felte­kerni. A helyzet még nem látszott olyan veszélyesnek, mert felet­tünk Boleslav Chvaeinski még szorosan tartotta a kötél végét. De minden pillanatban megtör­ténhetett, hogy lógva maradok. Villámgyorsan Tadeus felé kö­zeledtem, szöges csizmámmal könnyen megsebezhettem vol­na. Legnagyobb erőfeszítésem ellenére nem sikerült kikerülni az összeütközést. Lábamat ol­dalt igyekeztem tartani. Azután hatalmas lendülettel nekiestem Tadeusnak, és majdnem egyi­dejűleg fájdalmasan éreztem a kötélrángatást a vállamon. Mindez másodpercekig tartha­tott. A megkönnyebbültség ér­zése járta át tagjaimat. Boles­lav majd mindkettőnket fenn­tart a kötéllel. De mi az? Mi történt? A fájdalmas rángatás ellenére, amely számomra a menekvést jelentette, hirtelen óriási sebességgel zuhanni kezdtem. Közvetlenül mellet­tem Tadeus bukfencet vetett és mint egy élettelen köteg alábu­kott. A kötél úgy látszik elsza­kadt. Végünk van! Egyenesen a halálba zuhanunk. Hirtelen mintha valami hají­tó gépre estem volna, a magas­ba röppentem, a levegőben ha­lálugrást végeztem, átrepültem Tadeuson és egy másodperccel előbb mint ő, valami jégsziklára estem. Még mindig nem tud­tam, hogy milyen sors érte Bo­­leslávot. A helyzet reményte­lennek mutatkozott, de az agy lázasan tovább dolgozott. A csákány? Szerencsére nyakte­kerő ugrásom közben se veszí­tettem el. Balkezemben tarto­gattam. Tudtam, hogy csak en­nek köszönhetem esetleges megmenekvésünket. Először meg akartam fordulni, azután a csákánnyal fékezni igyekeztem. Csak óvatosan. Ha túlságosan fékezek, akkor az a veszély fe­nyeget, hogy a levegőbe repü­lök. Lassan már uralni kezdtem a helyzetet, és befolyást gyako­roltam a zuhanási gyorsaság irányítására. Már lényegesen lassabban estem lefelé, mindig lassabban, míg végre sikerült megállnom. Ebben a pillanatban repült el mellettem Tadeus. Lefelé a mélységbe. Pillanatnyi veszíte­ni való időm nem volt. Gyorsan nagy ívben a meredek szakadék falához verődött. Kezemmel a csákány fafogantyúját szorítot­tam. Ügy látszik mindhárman lezuhanunk. Itt a vég. Mint egy örvényben, fejjel lefelé forog­tam és újból meg újból a hasa­­dék szikláihoz ütődtem. Magam alatt veszélyes sziklákat és éles köveket pillantottam meg. Ami­kor szinte menthetetlennek lát­szott, hogy a koponyám szét­­loocsan a hegyes köveken, az akarat nélküli testet a terep maga valahogy mindig szeren­csésen egyszer jobbra, máskor balra irányította. Testem saj­góit, nyilait. A pillanatok év­századoknak tűntek. Még egy roppanás és néhány forgás a levegőben, azután mindennek vége lesz. Elvesztettem az esz­méletemet. Amikor magamhoz tértem, csend volt körülöttem. Első pil­lanatban ordítani szerettem volna, De mindhiába, majd tü­dőm lázasan magába szívta'a beékeltem a csákányt a hóba, most mindjárt taszít egyet a kötél rajtam, amely engem a zuhanó Tadeusszal összeköt. Gyorsan. Ütést éreztem a há­tamban. Ropogást hallottam, mintha meghasadt volna vala­mi fa. Testem egész súllyal levegőt. Megpróbáltam felemel­ni a fejemet. Hol vannak a baj­társaim ? Boleslavot nem kellett soká­ig keresnem. Közvetlenül mel­lettem feküdt. Mozdulatlanul, csukott szemmel. Vajon él még ? Megpróbáltam felemel-A TUDOMÁNY jhJMMi.ike«Carnap c's a technikai mrnYiiwí MEGKEZDŐDÖTT A VILÁG LEGNAGYOBB HŐERŐMŰVÉNEK ÉPÍTÉSE Moszkva közelében megkezdődött a világ legnagyobb hőerőművének — a földgázt hasznosító kanakovoi hő­­‘ erőműnek az építése. A 2 800 000 kilöwattos erőmű épí­tése előregyártott elemekből történik. A gépek össze­szerelt állapotban érkeznek a helyszínre. A munkálatok 26 hónapig tartanak majd. Az erőmű kazánjának hasznos hatásfoka megközelíti a 40 százalékot. Ez az energetikai óriás kapcsolatban lesz a moszkvai, a leningrádi, a kali­­nyini, a kosztromai és a szmolenszki áramfejlesztő rendszerekkel és fontos szerepet tölt majd be a Szov­jetunió európai részén kiépülő egységes nagyfeszültségű energiatermelő rendszerben. "VILLAMOS FŰTÉSI RUHÁZATI CIKKEK Egy angol cég villamos árammal fűthető ruházati cik­keket készít, amelyeket most a londoni Nemzeti Orvos­tani Intézetben próbálnak ki. A ruházati cikkeket — kesztyűket, harisnyákat, kardi­gánokat, nadrágokat — szövőgépen készítik plasztikkal bevont, nagyon vékony vörösrészhuzal betéttel, amely a szövet vetülékéül szolgál. A rézhuzal fűtőellenállás — hálózatként szerepel, amelyben az áramot reosztát útján lehet szabályozni és ily módon a meleget a szövet felüle­tén egyenletesen elosztani. A fűtőhálózatot a szükségesnek megfelelően 6-24 voltos telepről vagy transzformátor útján a villamoshálózatról táplálják. SZÁMÍTÓGÉPES PROGRAMOZÁS Moszkvában elektronikus gépi adatfeldolgozó közpon­tot létesítenek a nagykiterjedésű építési program irá­nyítására és ellenőrzésére. A központ egy-két éven belül üzemkész állapotban lesz. A gépek számítják ki az építési helyek munkafolyamatainak legcélszerűbb válto­zatait, valamint ellenőrzik az összes munkaciklusok súrlódásmentes lefolyását. ÚJ TÜZÄLLÖ GUMIANYAG Az amerikai vegyészek New-York-i ülésén új nitrogumi anyagból számoltak be, amely nemcsak lángálló, hanem lángolté tulajdonságú is. Az új anyag hajlékony és hasz­nálható marad — 40 C°-on is, jól ellenáll az oldatok és az ártalmas vegyszerek egész sorának, a napmelegnek és az ozonos levegőnek. Tűzoltóöltözet bevonására na­gyon alkalmas, sőt, rádioaktív sugárzás ellen is nyújt némi védelmet. Ha a nitrogumit közvetlen láng éri, ak­kor felületén oltó hatású gáz képződik. O -C «>­kedni, de a fájdalom megbéní­totta tagjaimat. Azonkívül a kötél is testem köré csavaro­dott. Boleslav hirtelen megmozdult, kinyitotta a szemét. — Pokoli út volt, ez volt az első, amit mondott. Ő is fel akart emel­kedni, de nem sikerült. A kötél őt is fogva tartotta. Sokáig tartott, amíg Boleslav kiszaba­dította az egyik kezét. Nagy nehezen megoldotta a kötelet, majd a közelembe kúszott. Kín­jában rettenetesen nyögött. Óvatosan végigtapogattuk ke­zünket, lábunkat. A lábamat nem tudtam mozgatni. Minden kísérlet fájdalmas volt^ Végre sikerült felülnöm a hóban. Bo­leslav viszont a lábát tudta mozgatni, de a keze teljesen össze volt roncsolva. Hol van Tadeus? Végre felfedeztük. Va­lamivel odébb eszméletlenül feküdt. A hó majdnem maga alá temette. Olyan erőtlenek voltunk mindhárman, hogy be­szélni sem tudtunk. Kiáltani szerettünk volna. Ta-de-us! Ta — de... És meghallotta. Megmozdult. Felemelte felső­testét, mintha hirtelen mély álomból ébredt volna fel. Él­tünk, mindhárman éltünk. Szinte hihetetlen. Tadeus fel­­emelkedett, alig vonszolta ma­gát, de felénk igyekezett, majd összerogyott. Sokáig tartott, míg újból feltápászkodott és csúszva, mászva a közelünkbe jutott. Most már ketten igye­keztek engem talpra állítani. A csillagokat láttam, de társaimra támaszkodva megkíséreltem néhány lépést tenni. Akkor néz­tünk csak alaposabban szét. Siralmasan néztünk ki. Ruháza­tunk cafatogban lógott le ró­lunk. Tele voltunk alvadt vér­rel. Ha hittünk volna a csodák­ban, akkor csodának tartottuk volna, hogy a zuhanás közben nem ütödtünk fejjel a szikla­falhoz. Csakis annak köszönhet­tük megmenekvésünket, hogy a hasadék, ahová zuhantunk, tele volt pehelyfinom hóyal. De mi­ért történt mindez ? Abban a pillanatban, amikor Tadeussa! együtt csúszni kezd­tünk, Boleslav csákánya megre­pedt, elvesztette egyensúlyát. Hosszú, keserves út követke­zett a gleccseren keresztül. Roskadozva, sajgó sebekkel, korgó gyomorral, teljesen le­gyengülve, kimerülve, több órás kóborlás után végre megpillan­tottuk táborunk sátrait. Akkor azután teljesen elhagyott aka­raterőnk. A táborban hátramaradt tár­saink elébünk jöttek, csak nagy nehezen tudtak hordágyra he­lyezni, és a táborba vinni. & RÖVIDEN A francia tőkések a kínai ópium-riionopólium útján 200 millió dollárt nyertek. ■6 A brit részvényesek a mai ghanai partok menti bányák­ból évente 3 millió fontster­ling osztalékot kaptak. ☆ Minden száz font-sterling­ből, melyet az angolok Afri­kában nyert nyersanyagért kaptak, Afrikában csak nyolc fontsterling maradt, a többi 92 fontsterlinget az angol tőkések munka nélkül kapa­rintották meg. ☆ Keniában és Nyassza-föl­­dön törvény szerint minden afrikainak évente rabszolga módon 50 napot kellett le­dolgoznia. e CJ IFJÜSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Meglelenlk minden kedden Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Praiská 9. — Telefon 445-41 — l’oMaflók 30 — Fftsrerkesrifl Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul. Nár. povstania 11 Előfizetés egy évre 51.20 — Terjeszti a Posta Hlrlapszolgélata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. K-ll*11018

Next

/
Thumbnails
Contents