Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1961-07-11 / 28. szám
f ohm, ÁUc&igati&eH, Vasárnap július 2-án szerencsétlen véletlen folytán puskatisztogatás közben agyonlőtte magát Ernest Hemmingway, a nagy író. Hemmingway az utóbbi tíz év folyamán olyan népszerűségre tett szert, amit egy író ritkán ér el. Az utolsó években világosan kifejtette világnézetét és állásfoglalását Kubában telepedett le mocsaras vidéken, Fidél Castro kormányáról kijelentette, hogy Kuba valóban első népi kormánya. Utolsó napjaiban a Veszélyes nyár című regényén dolgozott (a bikaviadalok légkörében játszódik le), a regény befejezése után a Szovjetunióba szeretett volna ellátogatni. Hemmingway teljesen összeforrt Kubával, az ottani néppel, az egyszerű halászokkal. Ott irta az „Az öreg halász és a tenger“ című világhírű novelláját. Hemmingway 62 éves korában halt meg, lélekben egész fiatal maradt mindvégig. Jim Gilmore Kanadából jött Hortons Bat/be. Megvette a kovácsmühelyt az öreg Mortontól. Jim alacsony és fekete volt, nagy bajszú, nagy kezű. Jó patkóid hírében állt, s nem nagyon volt kovács formája még bőrkötényben sem. Fenn lakott a kovácsmühely fölött, és D. 1. Smithéknél étkezett. Liz Coates Smithéknél dolgozott. Smithné, ez a hatalmas termetű, ropogósán tiszta ,aszszony azt mondta, hogy Liz Coatesnél takarósabb lányt még nem látott. Liznak formás lába volt, mindig tiszta pamutkötényt hordott, s Jim észrevette, hogy a haja hátul mindig rendes. Tetszett neki a lány csinos arca, de sose gondolt Lizre. Liznek igen tetszett Jim. Tetszett neki, ahogy Jim átsétált a műhelyéből, s gyakran álldogált a konyhaajtóban, hogy megfigyelje, mikor hazafelé indul az úton. Tetszett neki a bajsza. Tetszett neki nevetésnél kivillanó fehér foga. Nagyon tetszett neki, hogy nem olyan, mint egy kovács. Tetszett neki, hogy D. J. Smithnek és Smithnének annyira tetszik Jim. Egyik nap rájött, hogy tetszik neki a fekete szőr a karján s a karja fehérsége a cserzett vonal fölött, mikor odakinn a mosdótálban mosak- S2fik. Ettől a felfedezéstől furcsán érezte magát. Hortons Bay, a falu, mindössze öt házból állt Boyne City és Charlevoix között a főúton. Volt egy vegyeskereskedése és postahivatala magas álhomlokzattal, olykor-olykor egy kocsi állt előtte, azután következett Smith háza, Stroud, Dillwort, Horton és Van Horsen háza. A házak nagy szilfa ligetben álltak, s az út nagyon homokos volt. Az út két oldalán szántóföldek és erdők. Az úton felfelé a metodista templom és lefelé a másik irányban az iskola. A kovácsmühely vörösre volt festve, s az iskolára nézett. Meredek, homokos út vezetett le a dombról a szálerdőn át az öbölhöz. Smithék hátsó ajtajából az ember végignézhetett az erdőkön, amelyek lefutottak a tóhoz és körbeforogták az öblöt. Nagyon szép volt tavasszal és nyáron, az öböl kék és fényes, és a tavon, a fákon túl rendszerint tajtékos hullámok hömpölyögtek a Charlevoix és Michigan tó felől fújó szélben. Smithék hátsó ajtajából Liz látta a tavon a Boyne City felé kifutó termésérccel megrakott bárkákat. Mikor nézte őket, úgy tűnt, mintha nem mozdulnának, de ha bement és eltörölt néhány tányért, s azután újra visszajött, már eltűntek szem elöl a fok mögött. Liz mostanában folyton Jim Gilmore-ra gondolt. A férfi nemigen vette észre. A műhelyről, a köztársasági pártról és James G. Blaine-ről beszélgetett D. J. Smithszel. Esténként a Toledo Blade-t és a Grand Rapids-i újságot olvasta, lámpa mellett az első szobában, vagy kiment halat szigonyozni az öbölbe fáklyafénynél D. J. Smithszel. ősszel ö, Smith és Charley Wyman sátorral, élelemmel, alfával és puskáikkal kocsira ültek, s elmentek szarvasvadászatra a Vanderbilten túl fekvő fenyves síkságra. Liz és Smithné négy napig főzött nekik, mielőtt elindultak. Liz szeretett volna valami finomat készíteni Jimnek, de végül is nem csinált semmit, mert félt tojást és lisztet kérni Smifhnétöl, s félt, hogyha maga venné is meg, Smithné rajtacsípi a főzésen. Smithnével pedig rendjén lett volna a dolog, de Liz mégis félt. Míg Jim odajárt a szarvasvadász kiránduláson. Liz folyton rágondolt, borzasztó volt az az idő. Nem tudott jól aludni, mert rágondolt, de felfedezte, hogy ez mulatságos is. Jobb, ha elengedi magát. A visszaérkezésük előtt való éjjel egyáltalában nem aludt, illetőleg azt hitte, hogy nem aludt, mert teljesen összekeveredett benne a valóságos ébrenlét az álombéli nemalvással. Mikor jönni látta a kocsit az úton, belül hirtelen gyengeséget és émelygést érzett. Nem tudta kivárni, míg meglátja Jimet, s úgy tűnt, hogy minden rendbe jön, ha egyszer megérkezik. A kocsi megállt a nagy szilfa alatt, és Smithné és Liz kiment. Mindegyik férfinak szakálla volt, és három szarvas hevert a kocsiban, vékony lábuk mereven kinyúlt a kocsiderék oldala felett. Smithné megcsókolta D. J.-ét, az meg átölelte az aszszonyt. — Hello, Liz — mondta Jim és vigyorgott. Liz nem tudta, mi történik, ha Jim viszszajön, de hogy valami történik, abban biztos volt. Semmi sem történt. A férfiak hazatértek, ennyi az egész. Jim lehúzta a váseonzsákokat a szarvasokról s Liz megnézte őket. Az egyik nagy bika volt. Megmerevedett, már nehéz volt leemelni a kocsiról: — Maga lőtte, Jim? — kérdezte Liz. — Aha. Ugye csudaszép? — Jim vállára vette a zsákmányt s vitte a füstölőbe. Aznap este Charley Wyman Smithéknél maradt vacsorára. Túl későre járt, nem mehetett haza Charlevoix-be. A férfiak megmosdottak, és az első szobában vártak a vacsorára. — Nem maradt semmi abban a butykosban, Jim? — kérdezte D. J. Smith, és Jim kiment a fészerben álló kocsihoz és behozta a korsó whiskyt, amit a férfiak magukkal vittek a vadászatra. Húszliteres korsó volt, s egész helyesen kotyogott még az alján. Jim húzott belőle egy nagyot, mikor hozta be a házba. Nehéz az ilyen nagy korsót úgy felemelni, hogy az ember ihassék belőle. Az egész whisky végigcsurgott az ingmellén. A két férfi mosolygott, mikor Jim bejött a korsóval. D. J. Smith poharakat kért s Liz hozott. D. J. kiöntött három nagy adagot. — No, egészségedre, D. 3. —\ mondta Charley Wyman. — Arra a fene nagy bikára, Jimmy — mondta D. J. — Azokra, amiket elhibáztunk — mondta Jim, és lehajtotta az italt. — Jó, férfinak való. — így ősszel ez a legjobb gyógyszere minden betegségnek. — Igyunk még egyet, fiúk. — Ez már beszéd, D. J. — Fenékig, fiúk. — A jövő évre. Jim kezdte nagyszerűen érezni magát. Szerette a whisky erejét, ízét. Örült, hogy viszszatér a kényelmes ágyhoz, meleg ételhez és a műhelyhez. Még egy pohárral ivott. A férfiak igen vidám érzéssel jöttek vacsorázni, de nagyon tisztességesen viselkedtek. Liz is asztalhoz ült, miután feladta az ételt, és együtt evett a családdal. Jó vacsora volt. A férfiak komolyan ettek. Vacsora után megint átmentek az első szobába, Liz pedig Smithnével leszedte az asztalt. Azután Smithné felment az emeletre, s Smith is elég hamar kijött és ő is felment. Jim és Charley az első szobában maradtak. Liz a konyhában ült a tűzhely mellett, úgy tett, mintha könyvet olvasna és Jimre gondolt. Nem akart még lefeküdni, mert tudta, hogy Jim ki fog jönni, s látni akarta, mikor elmegy: magával akarta vinni ágyába a képét. Erősen rágondolt, s akkor Jim kijött. Csillogott a szeme, hajaira szegezett fogasról, és haja kicsit összekuszálódott.^kitéptek az ajtón. Jim átfogta Liz lesütötte szemét a könyvre. Jim a széke mögé került, ott megállt. Liz érezte a lélegzését, aztán Jim átölelte. A lány melle duzzadtan és rugalmasan feszült a férfi kezében, mellbimbói megmerevedtek. Rettenetesen megrémült, soha senki nem nyúlt még hozzá, de azt gondolta: „Végre idejött hozzám. Valóban idejött.“ Mereven tartotta magát a nagy ijedtségtől, mert nem tudott semmi mást tenni, s ekkor Jim szorosan odanyomta a székhez és megcsókolta. Olyán éles, fájó, kínzó érzés volt, azt hitte, nem bírja elviselni. Erezte Jimet a szék támláján keresztül, s nem bírta elviselni, s ekkor valami megpattant benne, s az érzés melegebb és lágyabb lett. Jim szorosan odanyomta a székhez, most már Liz is kívánta, s Jim ezt súgta: — Gyere sétálni egyet. Liz levette kabátját a konya karjával, pár lépés után mindig megálltak, összetapadtak, s Jim megcsókolta. A hold nem sütött, bokáig gázoltak az út homokjában a fák közt le a rakodóig, s a fok feketén emelkedett az öblön túl. Hideg volt, de Liz egész testében izzott, hogy együtt van Jimmel. Leültek a raktár védelmében, és Jim szorosan magához húzta Lizt. A lány félt. Jim egyik keze bebújt a ruhájába, és a mellét simogatta, másik kezét az ölébe tette. A lány nagyon félt, s nem tudta, mit is fog Jim csinálni, de azért odatapadt hozzá. Akkor a kéz, amelyet oly nagynak érzett ölében, eltávolodott, a lábára siklott. A rakodó lucfenyő deszkái kemények, szálkásak és hidegek voltak. Liz meglökte, olyan kényelmetlenül összenyomorgatottnak érezte magát. Jim aludt. Meg se moccant. Liz kikászálódott alóla, felült, lesimította szoknyáját és kabátját, és megpróbálta valahogy megigazítani a haját. Jim kissé nyitott szájjal aludt. Liz ráhajolt, és megcsókolta az arcát. Odament a rakodó széléhez, és lenézett a vízre. Az öbölből köd szállt föl. Liz fázott, szerencsétlen volt s úgy érezte, minden elveszett. Visszament oda, ahol Jim feküdt, s a biztonság okából még egyszer megrázta. — Jim — mondta sírva. — Jim. Kérlek, Jim. Jim mocorgott, s kicsit őszszebb húzódott. Liz levette a kabátját, a férfi fölé hajolt és betakarta vele. Rendesen és gondosan köréje csavarta. Azután keresztülment a rakodón, s fel a meredek homokos úton, lefeküdni. Hideg köd szállongott az erdőn át az öböl felöl. VERES JÁNOS két verse: /Qra tu n k A kövér kalászt a mag már lehúzza, kaszát várva susog az aranytenger. Mit mondana neked a sárga búza. ha beszélni tudna, te dolgos ember? Azt mondaná, hogy nagyon boldog, boldog, mert szabad hazában nőtt, szabad népnek. „Ha asztalon leszek már s megkóstoltok — szólna — e boldogságot érezzétek!“ Mit mondana neked a sárga búza? Azt, hogy közös földben jó volt rregérni! Menj butykossal a hűvösízű kútra, és vígan fend a kaszát, mert szép élni. Mert tied minden: dal, aratás, kenyér, magadnak dolgozol, nyisd'dalra szádat! A táj olyan, mint egy nagy, teli tenyér. Merítsd a búzába forró kaszádat! /Qrat a szövetkezet Kaszáért sóhajtott még este a búza, telin, bólogatva, az ezüst tengert víg hold leste. S most hajladozva húsz lány rakja kupacokba a tömött kévét. Borotvált kis domb néz az égre, kaszás pihen és felnevetve támaszkodik a kaszanyélre. Eléhullámzó tengerekbe frissen suhant va gázol újból. Régen is itt kaszált a grófnak s verejtékétől ékes búzát meg sem kóstolt és semrríi jónak nem volt gazdája, ócska gúnyát: régen eldobta már a múltat. Most arra gondol meghatottan, majd lágy kenyeret kap és jó bort, mert minden föld övé. S még jobban szereti tán szivébe csókolt szabadságát és a hazáját! A nap nevet a földek felett, talán sohase látott eddig ilyen boldog, gyors embereket. A fák alatt kis gyermek fekszik a bogárkát dajkál tenyerében. A Párt e népnek gondos őre, mely itt a jövőjét aratja. Lágy szél billen a víg mezőre, s mint fáról madarak csapatja, dal röppen fel a munkásszájról. □Donaaaaao A dolgozók XII. fesztiválja Filmművészettel az élet szépségeiért, a kommunizmusért jelszó alatt rendezték meg tavaly a Dolgozók XI. Filmfesztiválját. Az idei filmfesztivál a CSKP alapításának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségek keretében zajlottak le. Az idén 12 ország 17 egész estét betöltő filmmel képviseltette magát. A fesztivál-filmeket hazánkban 24 városban mutatták be 10 napon keresztül. A DFF mind a 24 városban július elsején kezdődött — kivételt csak Bratislava képezett, ahol már június 30-án m' • tták be a „Bilincsek“ című cseh filmet. Július 10-én Prágában a Téli stadionban az első díjjal kitüntetett filmmel zárják le a fesztivált. A DFF-re olyan filmeket küldtek be, amelyek már különböző versenyeken részt vettek. Ezenkívül több olyan filmet láthattunk, amelyeket csak szőkébb körben saját hazájukban mutattak be. A SZOVJET KINEMATOGRÁFIÁT AZ IDÉN A „Repüljetek galambok" című film képviselte. A filmet Jakov Szergej rendezte, s a forgatókönyvet is ő írta. A galambok ezúttal nem a béke, hanem az zett rendezőjének Viseontinak. A film története Milánóban játszódik le és öt fivér életsorsét vetíti elénk. Megismerkedünk a mai kapitalista nagyváros életével. Simon és Rocco hivatásos boxolók. A nyers és durva lelkületű Simon gyorsan beleilleszkedett a hivatásos sportolók talmi ragyogású világába. Amikor a szerencse csillaga hanyatlani kezd, akkor gátlások nélkül egymás után lop, csal és a végén még gyilkosságot is elkövet. Rocco, aki a címszerepet viszi, Simon ellentéte. Jelleme megvédi az erkölcsi elhajlásoktól s mindvégig a család gerinces tagja akar maradni. Ragaszkodik fivéréhez, nem veti meg, csak a várost gyűlöli és az a gondolat vezérli, hogy csakis akkor tisztulhatnak meg a bűntől, ha otthagyják a nagyvárost és visszatérnek Dél- Olaszország-i falujukba. A fesztivái-filmiek színvonalát a mesterségesen két részre osztott Németországból beküldött filmek is lényegesen emelték. Az NDK filmművészete és az NSZK haladószellemű filmjei figyelemre méltó alkotások, nemcsak a nvelvük azonos, hanem a tárgyuk is. Mélyen elítélik a fasizmust és a háborút. Nagy sikert aratott a „Két Nagy tetszéssel fogadta a közönség a Leesett a holdból című új hazai filmünket. Nagy sikert aratott a Két emelet boldogság című magyar film is. Jelenet a Keresztesek c. lengyel filmből. igazi törhetetlen optimizmus jelképei. A film tulajdonkeppen költemény a szocialista emberről, vágyairól és álmairól. Emellett sehol sem idealizál, hanem mindig reális marad, nem fél hozzányúlni a humor és az öngúny eszközeihez sem. A film mélységesen emberi, természetes. Nem akar propagandát kifejteni, nem szorítkozik magyarázatra, de nem is lehet félremagyarázni. Mély, komoly jelentőségű, a legkisebb részletjelenet is gondolkodóba ejti a nézőt, megérteti az egyén küldetését a szocialista társadalomban. Magas erkölcsi eszményképet tűz ki és emellett nem moralizál. Üj ' értékeket hozott a filmművészetbe és sok új lehetőségre mutat rá. A ROCCO ÉS FIVÉREI CÍMŰ FILM már sok port vert fel a cannesi fesztiválon és sok babért szeremelet boldogság“ című magyar film is. A hazai filmek közül a „Bilincsek“ című filmet mutatták be, majdnem mindenütt, Karel Kachyfta rendező nevével az utóbbi években már gyakrabban találkoztunk. A „Bilincsek“ alatt a polgárság bilincseit érti, ezek nyomorítják el Kiimeš állatorvost is, aki a tehetséges és haladó gondolkodású főiskolásból lett kisvárosi nyárspolgárrá, miután gazdag családból származó leányt vett e! feleségül. Majdnem minden városban játszották a „Holdból pottyant le“ című cseh fiimvígjátékot, amely napjainkban játszódik le, főhőse egy EFSZ- elnök és a szövetkezeti könyvelő. A bonyodalmak Maja, a fiatal csinos zootechnikus körül keletkeznek. A fesztivál-filmek a bemutatók után a rendes műsor keretében kerülnek majd a nagyközönség elé. —mm— □ □□□□□□□□□
