Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-27 / 26. szám

„SZERETEM A DIVATOSAT“: Nem írta meg, milyen színű az anyag, így nem tudunk hozzáillő színt ajánlani a pánto­zásra. Ha az anyag rikító színű, sajátjából pántoztassa. Ha ez a nyakkivágás sem áll jól, gömbölyűén, nyakig csukva csináltassa. „NYÁRI DIVAT": Santungból lehet szűk szoknyát csinál­tatni. A pántozás lehet barna, sötétkék, vagy fekete, sőt két­színű is, pl. sárga-barna, kétféle kék, kétféle rózsaszín, két­féle zöld, (ugyanaz az árnyalat világosabban és sölétebben). Ezzel a kompiéval elegáns ruhadarabja lesz, a másik ruha már nem szükséges. „GABRIELLA": A tiszta selymet a 2. modell szerint csinál­tassa. A kivágást szegélyező kis pántdísz a minta egyik szí­néből készüljön. „BÉBI“: Az idei fürdőruhadivatban már csaknem véglege­sen győzedelmeskedtek az egybeszabott fürdőruhák. Újdonság továbbá a fürdőruhák mérsékelt kivágása, széles vállpántok alkalmazásával. A kétrészes fürdőruhák ezzel ellentétben csak egy melltartóból és kis nadrágból állnak, de ezek már nem divatosak. Sok a szoknyás fürdőruha, mégpedig úgy is, hogy a szoknyát 2-3 fodor képezi. Következő számunkban közlünk modelleket. „HÁZASPÁR“: Marianske Láz­­ne-ba vászon- és ballonkosz­tümben utazzon, hozzáillő blúz­zal. Vigyen két elegáns ruhát (pl. egy egyszínű santung és egy mintás tiszta selyem ami­ben táncolhat is) az egyik le­het kabátkás, vagy nagyon jól jön egy hosszú selyemkabát, pl. nehéz ripszböl, különösen este, szinte pótolhatatlan. Legprakti­kusabb a krémszínű, mert az mindenhez illik, de lehet bár milyen színes kabát is. Szüksé­ges tnég 2-3 mosóruha, egy „KIRÁNDULÁS": Elgondo­lása lényegében helyes. Ebédre legalkalmasabb a rántott vagy sült csirke. Körítésnek sült új burgo­nyát vihetünk, (legjobb, ha a kirándulás reggelén fris­sen sütjük ki és nem na­gyon melegen, — mert akkor a hideg húshoz nem ízletes,- széles termoszba tesszük). Zárható üvegben az ubor­kasaláta is eláll, így „ren­des“ ebédet ehetünk. Ezt még linzer- vagy pitészerü tésztával egészítjük ki. Tor­tának: krémeš süteménynek, kiránduláson semmi helye, mert olvad és könnyen rom­landó. A szabadban jobb az ét­vágy, tehát számítani kell több napközi étkezésre. A kenyeret otthon felszeletel­jük, kellemesebb, mint egy­ben elvinni, hozzá kést, s a szabadban szeletelni. Semmit nem viszünk papírban, min­dent tartóbo teszünk: vajat, krémsajtot, körözöttet, sza­lámit (csak tartósat vigyünk, sonka és más felvágott rom­landói), s az elmaradhatat­lan kemény tojást. A hús celofánpapirba csomagolva bádogdobozba kerül, s így visszük a süteményt is. Ha nincs módunk sütni, nápo­lyival vagy kész száraz sü­teményfélével pótoljuk. A zöldpaprikát retket, paradi­csomot, gyümölcsöt otthon mossuk meg s szintén celo- ; fánba csomagolva, bádogdo­bozba helyezzük. Ezekből minél többet vigyünk, mert üdít. s bármikor napközben jól esik. Ne feledkezzünk meg ele­gendő Innivalóról. Legalkal­masabb a tea vagy limoná­dé, hidegen vagy melegen, Végül még annyit, hogy inkább vigyünk magunkkal többet, mint kevesebbet. karton szoknya, strandruha. Fürdőhelyre nem lehet hosszú nadrág nélkül menni. Múlt szá­munkban közöltünk modellt, hozzávaló ingszerü blúzzal együtt. Jó, ha két ilyen blúza is van. Az egyik lehet pl. hosz­­szában csíkos (ha nem túl so­vány) és egy tarka, nagymin­­tás. Vigyen még egy szövet­szoknyát (lehet hajtásokba ra­kott), szvettert, blúzokat, puló­vereket, összesen 6—8 darabot. A blúzokat és pulóvereket a kosztümmel, szoknyával, szvet­­terrel és nadrággal, felváltva viselheti. Vigyen még átmeneti vagy ballonkabátot, fürdőruhát, pongyolát, ernyőt, egy szan­dált, egy sport- egy papucs- és egy túsarkú cipőt, ( papucsot, elegáns táskát, egy divatos ko­sarat, selyemkendöt, szarvas­­bor- és horgolt kesztyűt. Férje vigyen egy elegáns vi­lágos öltönyt és egy mindenna­pi öltönyt (vagy zakót és nad­rágot), ballonnadrágot, puló­vert, szvettert, fürdőruhát, há­zikabátot vagy melegítő nadrá­got, legalább két fehér, 3-4 ap­rómintás és 2-3 blúzszerü, tar­ka inget, 4-5 nyakkendőt, bal­lonkabátot, egy elegáns és egy mindennapi cipőt, egy szandált 0. egy papucsot. „IRÁNY A MAGAS TÁTRA“: Aszerint, hogy milyen idő lesz várható, ballon- vagy szövet­nadrágban, blúzszerü ingben vagy zakóban utazzon, s ha szándékuk van táncolni, vigyen egy elegáns öltönyt és hozzá fehér inget. Továbbá minden­esetre egy pulóvert, szvettert és ballonkabátot. KÁROLY ÉVA: A kötöttruha ez idén is divatos. Reméljük, ez a szép modell megfelel az elképzelésének. A pontos Iéirást — a többi érdeklődőknek is — levélben küldjük el. Németországból való. Ezek Ve- Jeintete. Kalitkába zárt madarak lencében úgy érzik magukat, csicseregnek és emléktárgyakat mint a paradicsomban, mert itt árusító kereskedők óbégatnak. mindent egy pofa bagóért meg- Az ülésükön demizson borral vehetnek. Dollár, font és nyu- és kosarakban különböző finom gat-német márka a hangadó gyümölcsökkel felszerelt gon­­a lagúnák városában. dolákon nemcsak turisták hajó-Gondola, gondolaaa ... hang- káznak. de elhúznak méllettünk zik a gondolások hosszan el- gondolák koporsókkal, útban a nyújtott, rekedt hangja, mely- közeli Szent György szigeti te­­lyel sétautazásra csalogatják metöbe. Az ilyen gondolákon a járókelőket. Ha másképpen a halál csendje, az égő gyertyák nem megy, karodnál fogva, erő- fullaszló illata érződik. Egy to­­szakkal húznak gondolájuk felé. vábbi elsuhanó gondola utasai És te hagyod magad elcsábító- gondtalanul énekelnek és né­ni, s már ülsz is az úszó kopor- vetgélnek, ők is Szent György sóban. A Nagy-kanálison ke- szigetére készülnek szórakozni, resztül a sétaút több mint egy Sokat kóboroltam Velence ut­­óráig tart Ez alatt az idő alatt cáin, de sohasem tévedtem el, sok érdekeset láthatsz és tanul- valahogy mindig sikerült kijut­hatsz. Ha vízen úszó szemetest nőm, úgy látszik szerencsém még nem láttál, hát most lát- volt. A végén mindig a Szent hatsz! Söprű helyett hálója van Márk teret, a Dózse palotát ta- és a víz felületén úszó szemetet láttam magam előtt. A palota halássza ki. környékén motoroshajók horgo-A velencei galambok e csodá- nyoztak, melyek az évente meg­­latra méltó város százainak ad- ismétlődő velencei filmfesztivál nak megélhetést. Száz líráért vendégeit hozták egy zacskó kukoricát vehetsz, Csodálatra méltó, elbűvölő amellyel megeteted a galambo- város, fantasztikus és amellett kát. Közben az utcai fényképész határtalanul reális, megörökíti képedet, s amint Ott, abban a palotában van a betanított galambok a tényé- az Akadémia, mutatja a gondo­­redból esznek vagy fölötted kö- lás, amott a híres képtár, röket írnak le a levegőben, Tizián, Bellim, Tintoretto képei­­szinte akrobata mutatványnak vei. A keskeny utcákra nyíló tűnik. S mindez csak száz lírá- ablakokban fehérnemű szárad, ért. Különösen a szerelmespá- a házak falai kopottak, piszko­­rok hoznak hasznot a fényké- sak és omladozók. Partra lép­­pészeknek. Ez igazán romanti- tem a gondolából és utam ismét kus, giccsszerű, gyönyörű, kéz- a Szent Márk térre vezetett, szorítás, simogatás és ebbe az A téren két kisebb, majd föl­egészbe belekeveredik egy-egy jebb, a part mentén a velencei arra haladó apáca, vagy kopasz- szimfonikus zenekar hangver­­fejű barát lesütött szemű te- senyezett. Rengeteg ember hall­rifófknr mpn<?7rilalt Ihb 8 B B ■ v MJr B • US B B v*B %jjP(®ín 9 v a telefon... A férfi gépiesen felvette a kagylót, az agya mintha megszűnt volna működni. Csak amikor az ijedtsége lassan feloldódott, akkor érezte, hogy fázik. Begombolta a pizsamakabát legfelső gombját és pillanatig egy távolodó tefeervonat kattogását hallgatta, amely a közeli állomásról indulhatott el. Azután egy végtelen fáradt mozdulattal, vontatott lépésekkel visz­­szasomfordáit a hálószobába. Az ágya előtt megállt és merően a tapéta mintájára szegezte tekintetét. Most vált benne először tudatossá, hogy a tapétára festett tarka virágok rácso­kat képeznek. Talán intő jel? Kényszeredetten mosolyogni igyekezett. Már nincs is annyi ideje, hogy más tapétát vásá­roljon — gondolta magában. Ujjaival végigsi­mította kócos haját. Holnap... A felesége hangja ébresztette töprengéséből. — Ervin miért nem alszol? Mi történt? Az asszony felült az ágyában és kérdőleg a férjére nézett. A férfi tétován hozzálépett, le­ült az ágy szélére és szórakozottan megsimo­gatta az asszony vállát. — Feküdj csak le. Nem, nem történt semmi. A hangja érdesen, idegenül hangzott. — Milyen különös vagy, — szólalt meg az asz­­szorty. — Mintha az előbb csengett volna a te­lefon. — A férfi üres tekintettel az asszonyra bámult. Tudta, hogy ezt a pillanatot nem ke­rülheti ki. Szedd össze magad — gondolta magában s míg az asszony riadt pillantással követte, végigment a szobán és aztán az ágyára roskadt. Körülményesen, mintha időt akart volna nyerni és biztonságot szerezni, betaka­rózott, leoltotta a villanyt. Szavai mint a fej­­szecsapások úgy hangzottak a csendes éjsza­kában. — Nem tudom kicsoda, de az előbb valaki telefonált, valamilyen egészen ismeretlen hang. Kapkodva vett lélegzetet, nehezen találta meg a szót. Az asszony is hallgatott. Tudta, nincs ér­telme, hogy beszédre kényszerítse. — Az illető azt mondta — hogy a jóakaróm. Tűnjön el. azt mondta a telefonba az ismeret­len — azonnal tűnjön el, míg nem késő. Hol­nap le . .. Abbahagyta a beszédet, félt kimondani az utolsó szót. A torkába szorult a szó, mintha napok óta egy kortyot se ivott volna, szomjú­ság gyötörte. Azután összeszedte magát. — Hogy holnap, letartóztatnak. Az asszony visszatartotta lélegzetét. — Le­tartóztatnak, hát mit követtél el Ervin? Miért tartóztatnának le? A férfi bizonytalanságot érzett. Mit feleljen erre? — Tudod, hogy mérnök vagyok és még hozzá nem is a legrosszabb Szeretem a munkámat. Nem politizálok. De .. Az asszony átölelte. Érezte, hogy egész tes­tében remeg. — Az utóbbi években sok nehéz­séggel küzdöttünk az üzemben. A próbák rosz­­szul sikerültek, pedig mindent gondosan ki­számítottunk. — De hiszen ez nem ok arra, hogy... — Természetesen nem. hiszen ezért senki sem terhelhet engem felelősséggel. Hát akkor miért tartóztatnának le? Mit követtem el? Hirtelen átvlliant az agyán, amit a RIAS egyik adásában hallott. A nemzeti vállalatok­ról és letartóztatásokról volt szó. Szédülés környékezte, elsötétedett előtte a világ, mert már megint megszólalt a telefon éles hangja. Gyors lépéssel a telefonnál termett és füléhez szorította a kagylót. — Igen, — mondta léleg­zetvisszafojtva. És amikor senki sem jelent­kezett a kagylóban, szinte .beleordította: ki az, ki beszél? Megint az a recsegő síri hang: hol­nap letartóztatják, holnap reggel, tűnjön el, amíg még nem késő, — De ki beszél? — kérdezte a férfi re­megve. Senki se válaszolt. De azután újból megszó­lalt a hang: gondoljon a sikertelen próbákra, tűnjön el minél előbb. A telefon még egyet reccsent és azután mélységes csend állt oe. Kérdezni akart, be­szélni, ordítani, de mintha valaki fojtogatná. Amikor megfordult a felesége állt az ajtóban. Riadt szemével merően ránézett. A telefon felhívása után — nem múlt el egy teljes óra sem és a férfi elhagyta a lakását. A VEB RELÉ technikai üzemben röviddel ké­sőbb azon csodálkoztak, hogy Ervin Wende mérnök elvtárs még nem jött be. Bizbnyára beteg — mondták munkatársai. Wende mérnök pedig nyugat-Berlinben ki­szállt az S-vasútból. A FÉLELEM EGYRE Nö A lipcsei főállomás épülete még nem bon­­takozott ki az éjszaka homályából, ami­kor a drezdai gyors befutott. Edelhof Margit óvatosan kiszállt az utolsó kocsiból és elve­gyült a tömegben. Amikor elhagyta az állomás épületét, óvatosan szétnézett, vajon nem kö­veti-e valaki. De senki se vette különösebb figyelembe a 30 éves egyszerű szürke kosz­tümbe öltözött nőt. Az utasok saját magukkal voltak elfoglalva, minél előbb villamosra vagy taxihoz akartak jutni. Edelhof Margiton lát­szott, hogy álmatlan éjszakát töltött el, fá­zósan begombolta kabátkáját, kezében egy lakktáskát tartott. Tegnap indult el Berlinből Drezdába. Nem érdekelte az újjáépült város, szét sem nézett és most ideérkezett Lipcsébe. (Folytatjuk.) Szigetek és szigetecskék, — összesen százti­zennyolc — szé­les és keskeny kanálisok, hidak és hidacskák, lagúnák, galam­bok fellege, te­rek. terecskék, templomok és kastélyok, fres­kók és góbiéi­­nek, gót, rene­szánsz, barokk és bizánci stílu­sú épületek, szobrok és fest­mények tenge­re, utcák és utacskák, ame­rikai turisták és amerikai mula­tók, amerikai házak és dollár­ral megfizetett ..... velencei nők. A '0jT Dózse palota és a Szent Márk templom, majd ismét galambok és újból kanális. Gondola és gondolás lagúnataxik, majd lígynevezett jerrybautok, me­lyeknek fedélzetén teherautók sora fér el, tengeri hajók soka­sága, — ez Velence. Gyönyörű, varázslatos, de a kanálisok poshadt vizétől bűzös, a nap sugaraitól bearanyozott, mosolygó, szerelemittas, de mindenekelőtt pénzes ameri­kaiaktól elárasztott. Amerikai és angol nők, dollármilliomosok, New-York-i bankárok és pénz­mágnások fiai, akiknek kopo­nyáját a leglehetetlenebb frizu­rák díszítik. Ez a túlzottan tarka társaság Velence igazi ura. A turisták túlnyomó része az adenaueri gáttá a zenét. A sokaságból. egy öregedő emberre lettem fi­gyelmes, aki lapáttal a kezében igyekezett átjutni a tömegen és menet közben galambtrágyát gyűjtött. Micsoda foglalkozás! Ezek az amerikai és angol nők, akik elárasztják Velencét, örökké úton vannak. Londonból és New-Yorkból Velencébe, Ró­mába, Firenzébe, vagy Riminibe veszik útjukat. Fejükön Külön­leges vagy inkább ízléstelen frizurákkal, oldalukon fényké­pező- és kézi filmező gépekkel — olyanok mint a sáskök, ahova lábukat beteszik, ott jű nem terem. Beültem egy amerikai bárba. Véletlenül bukkantam rá. Zsú­folt teremben a bárpultok előtt fiatat fiúk, és még fiatalabb lá­nyok öregedő urak mellett ül­tek. Őket nem érdekelte Tiziáit, sem Tintoretto, de annál jobban az ital. Fesztelenül viselkedtek, cigarettáztak, ittak és fecseg­tek. Egyszerre csak megjelent egy lenge, mélykivágású ruhába öltözött . leány. Irfelanchólikus arccal szomorú dalokat énekelt, majd az öregedő urak jelé ki­hívó, mosolyt küldött. Ez a fia­taloknak nem volt éppen az ínyükre. A gyenge Martinit erfŕ! sebb itallal váltották fel. Így bátorságot nyertek és belekö­töttek az éneklő leányba, majd a fiúk közül az egyik jól pofon­­ütötte. A melanchólikus leány egy percre abbahagyta az ének­lést, de csak azért, hogy egy pohár italt felhajtson, majd tovább énekelt. Igazán zavarba hozott ez a jelenet. Ügy látszik ezek a pofonok mint műsor­szám szerepeltek ebben az ame­rikai bárban, amely inkább affé­le matrózkocsmához hasonlított. Ezekután táncolni kezdtek. A fiúk a leányt kézről kézre adták, dobálták, csaknem ta­postak rajta. Én a rémülettől szinte megdermetten néztem, mint lesznek percről percre va­dabbak. Nem ismertem ki ma­gamat a táncukban, de azt hi­szem valami eredeti amerikai volt, melyet még melegében ide, Velencébe exportáltak. Miután a fiatalok kiszállin­góztak a bárból és beleugráltak a csatornákon várakozó gondo­lákba, én is elhagytam a bárt. Ők valószínűleg egy másik bár­ba mentek tovább folytatni a mutatást. Persze oda én mdk nem mentem, de az előbbi ta­pasztalat alapján tiszta képet alkottam magamnak az ameri­kai turisták magassztnvonalú kulturáltságáról, és arról, hogy mennyire tudnak gyönyörködni a velencei gazdag műemlékek­ben. Mikor már megelégeltem az amerikai fiatalokat, a sok apá­cát, a kopaszfejű szerzeteseket, vettem egy szép kék luftballont, a kabátom gombjára erősítet­tem és így sétáltam a szép eny­he nyári estén végig a parton. A galambok, mintha egy látha­tatlan varázsvessző érintette volna őket. mind eltűntek. Saj­náltam a fogvatartóit ballont, kibogoztam a gomb köré csa­vart cérnaszálat és elengedtem, hadd röpüljön magasan az éq felé. Itthon csak egy kis ezüstö­­zött gondola emlékeztet Velen­cére. v. £. 03 IFJÚSÁG — a CSISZ Szlo* ákíai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smená, a CSIS7 Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerüecat* aeg és admlnlsz.ráclé, Bratislava. Pražská !). - Telefon 115 „ - Postafiók 50 - Fószerkeszló Szőke József - Nyom,a a Západoslovenské 1 I FI nm ÁmxhhL IMF,* é« _J______ K-15*12243 *1. — Előfizetés egy évra <31,20 — Ierjeszti a Posta HirlapszoJyalata, Kézit a« okai nem órzonK meg és nem adunk vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents