Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-06-13 / 24. szám

Ki a szabadba... A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK lapja Bratislava, 1961. június 13. X. évfolyam, 24. szám Ara 60 fillér. . Az új iskolatörvény szerint a kilencéves iskolák szerves \ részévé válnak az úgynevezett iskolai klubok. Egy további 5 intézményről van szó, melynek segítségével fokozódik a gon­doskodás az ifjúság iskolánkívüli nevelésében. Az eddigi ér­­idekkörök, a napközi, stb., melyek e gondoskodással voltak Jmegbízva, ezentúl elsősorban az első és ötödik osztály tanulói­dról gondoskodnak majd, az új iskolai klubok pedig főként ^a hatodik — kilencedik osztályos tanulóknak lesznek fenntartva, a és igényesebb munkát végeznek majd. AZ ISKOLAI KLUBOK felöle- kát a nyári szünidőben is. Főbb Ük az iskolánkívüli nevelőmun- tartalmuk a sport és testneve­lés, különböző versenyek, séták és kirándulások. Az üdülési és testnevelési rendezvények mel­lett a klub gondoskodik arról, hogy a diákoknak kellő segít­séget nyújtsanak a tanulásban. Ezért előadásokat, beszélgeté­seket, üzemlátogatásokat szer­veznek és kultúrrendezvények megtekintését is rendezik. Ide összpontosulnak majd az alko-A Csehszlovák Szocialista Köztársaság szo­cialista állam, mely a munkásosztállyal az óién a munkások, földművesek, és az értel­miség szilárd szövetségén épül. A nemzeti bizottságok a dolgozók legszé­lesebb szervezetei, az államhatalom és köz­­igazgatás szervei' a kerületekben, járások­ban és községekben.* Vincent Hložník államdíjas, kiváló grafikusunk nagyszerű illusztrációi a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság alkotmányához. A ciklus, melyből, az itt látható két metszetet vettük, a CSKP alapításának 40. évfordulójára rendezett versenyen az első díjat nyerte. Nagy találkozó Hagyományos szokássá vált a fiatalok életében, hogy min­den jól sikerült, jól végzett munkát meg kell ünnepelni. A CSISZ pionírszervezete a CSKP megalapításának 40. évforduló­ja tiszteletére mozgalmat in­dított a Vörös zászló nyomában jelszó alatt. Ezzel a mozgalom­mal élt minden egyes pionír­csapat, minden egyes pionír. Magában Szlovákiában több mint 10 000 pionírraj és 230 000 pionír kapcsolódott be a moz­galomba. A mozgalom kereté­ben elbeszélgettek az idősebb kommunistákkal, kirándultak a sztrájkok színhelyére, s más történelmi helyekre. Felléptek különböző kultúrműsorokkal. Segítettek nemzetgazdaságunk­nak is. Több mint 3,443 411 bri­gádórát dolgoztak le, 536 000 gyümölcs- és erdei fát ültettek ki, 6 000 hektár rétet és legelőt tisztítottak meg. A Považská Bystrica-i járásban a pionírok 120 hektáron burgonyát ter­melnek s vállalták, hogy egész éven keresztül az ültetéstől egészen a szedésig fogják gon­dozni. Országos méretben még hatalmasabbak ezek a számok. 800 000 pionír, 27 500 pionír raj kapcsolódott be hazánk egész területén a mozgalomba. A pio­nírok közelebbről ismerkedtek meg ezen keresztül pártunk és dolgozó népünk forradalmi ha­gyományaival. Minden beszél­getés, kirándulás, üzem- vagy falu látogatás elmélyítette ha­zafias nevelésüket, gazdagítot­ta tudásukat. A 11 millió Ijri­­gádórán kívül 44 millió kilo­gramm nyersanyaghulladékot gyűjtöttek össze. Csaknem minden egyes pionírnak, isko­lásfiúnak és lánynak van része ezekben az eredményekben. Ezekben a napokban járási és iskolai méretekben értékelik ki a pionírok az országos mozgal­mat. A múlt év folyamán fel­­szabadulásunk 15. évfordulója tiszteletére indított mozgalmat országos méretben Lány-ban tartották meg. Itt találkoztak a pionírcsapatok küldöttei pár­tunk és kormányunk képvise­lőivel. Szép emlékek fűződnek a Lány-i találkozóhoz. Az újévi pionír találkozó al­kalmából köztársasági elnö­künk, Novotný elvtárs javasolta a pioníroknak, hogy az ez évi találkozót Szlovákiában tartsák meg. A pionírok nagy örömmel fogadták köztársasági elnökünk javaslatát. így az ezévi nagy találkozó június 26-tól július 3-ig a középszlovákiai kerület­ben, Rajecké leplicén lesz megtartva. Rajecké Teplice ezekben a napokban több mint 2000 pionírt fog vendégül látni és itt kerül sor az országos kiértékelésre, a hagyományos találkozóra pártunk és kormá­nyunk képviselőivel. A nagy pionírtábor már készül. Készül a program is, mely biztosítani fogja azt, hogy a résztvevő pionírcsapatok küldöttei jól fogják magukat érezni és sok­sok szép élménnyel, melyet majd itt szereznek, gazdagít­ják a pionírcsapatok munkáját. (sz. f.) Egy CSISZ-szervezet címére A természet bágyadtan süt­kérezik a kora nyári napsütés­­bent. Erdő, mező nagyot válto­zott, hogy majd megkérdezze a földműveseket, mennyire ké­szültek fel az új csatára. A nyár beszökött teljes pom­pájával Boly községbe is. Am mintha bánatosan elfordítaná a fejét az épülőfélben lévő kul­túrotthon egyhangúan égnek meredő falairól. Mintha mon­daná: — De hiszen ezt már ta­valy is ilyennek láttam. Hát bizony első ízben már két éve volt alkalma látni, ám ak­kor más színben. Az üres tel­ken sürgő-forgó embereket, akiknek keze nyomán az em­bermagasságú gaz között sza­porán nőttek az új kultúrház falai. Bezzeg, be nem tellettek a falu lakosai tervezgetésekkel. A szövetkezeti évzáró gyűlést is ott akarták tartani. Az évzáró gyűlést megtartot­ták, sőt azóta már a másodikat is, csakhát nem az új kultúr - otthonban. De nem is csoda, mert a legjobban érdekelteket, az ifjúságot valahogy nem kap­ta el az alkotás láza. Mondo­gatták is az öregek: — A fene ott egye meg, hát kinek van rá szüksége, ha nem nekik. S a fiatalok, a CSISZ-szerve­­zet? Néha sóvárogva morogtak az orruk alatt: — Hej, be jó lenne már, ha kész lenne. Meg hogy: — Be szívesen táncolnék már benne. Talán nem is gondoltak arra, hogy azt fel is kellene építeni. Amint az új kultúrott­hon sematikus rajzát nézeget­ték, néha nem állhatták meg szó nélkül: — Szép lesz. Ám, hogy megfogják a dolog vé­gét... Pedig az idei évzáró gyűlést már igazán jó lenne megren­dezni benne. PALÄGYI LAJOS BARÁT ENDRE: • • Ü nnepi kirándulás. Ülünk a kis erdei vas­útok vagy negyvenen, a tündéri börzsönyi völgyben a Morgó-pa­tak mentén, lomboso­dó fák sűrűjén keresztül szalad velünk a liliputi mozdony. Negy­ven szempár nyílik a természet szépségeire, a mesevilágra .. De mégsem annyi — csak harminckilenc. Egy vak ember is utazik ve­lünk. Fiatal még, szép arcvonású, hullámos hajú. A felesége ül mellette, kicsiny termetű, ha­­lovány asszony. A vak férfi be­leszimatol az illatos levegőbe, kezét óvatosan kinyújtja s jól - esőn tűri, hogy súrolják, meg­csapják az ágak. Haját felbor­zolja a szél. Arcán szelíd és té­tova mosoly. Az asszony suttogva beszél hozzá. A hangja lágy, szavai szépek és érzelmesek: „...fürgén szalad mellet­tünk a patak. Kerek, fehér ka­vicsok ingerkednek a habok­kal.. . szivárványos fényt csil­lant meg a napsugár. A fákon zsenge levelek, zölden, üdén, toversenyek, társasjátékok, stb. Nem feledkeznek meg a közér­dekű tevékenységről sem. A klub működését a vezető biztosítja. A vezető segítségére lesznek až iskola tanítói és pionírvezetői. A tanítók klub­ban végzett munkáját teljes egészében beszámítják munka­idejükbe. Természetesen a klub munkája csak úgy lehet sikeres, hogyha a szülői munkaközösség is részt vesz a szervezésben. A SZÜKSÉGES ANYAGI ESZ­KÖZÖKET az iskola biztosítja a védnökségi üzemek és a szü­lői munkaközösség segítségével. Az iskola ezenkívül biztosítja a klub működéséhez szükséges helyiségeket, vagy az iskola épületében, vagy más középü­letben. Minimálisan két helyi­ségre van szükség. Egy játék­teremre és egy tanteremre, folyóiratok és könyvek ol­vasására. A klubok felszerelé­séhez tartozik a sportpálya is. Szükséges, hogy az iskolák igazgatói egyéb szükséges esz­közt is a klub rendelkezésére bocsássanak. A klubok eddigi kísérleti szervezése azt bizo­nyítja, hogy lehetséges a kul­­túrházak és üzemi klubok foko­zott méretű kihasználása is. Ezek a népművelési létesítmé­nyek ugyanis délután általában ritkán vannak használatban, in­kább csak az esti órákban. Ezért célszerű,, ha napközben a diákifjúság rendelkezésére állnak. iiinifliiiiiH A hősök emlékére Párizs munkássága min­den évben megemlékezik a kommün hőseiről, akiket 90 évvel ezelőtt a Pére-Ia- Chaise temető falánál kivé­geztek. Az 1880-as évek óta Párizs munkásnépe minden évben elzarándokol a már­tírok falához. Az idén Jac­ques Duclos, az FKP Poli­tikai Bizottságának tagja emlékezett meg a hős kom­­münárdokról. A hősök emlé­ke a francia dolgozókat arra kötelezi, hogy még eiszán­­tabban küzdjenek a békéért, szabadságért, a szocialista haladásért, és a francia de­mokrácia megújhódásért. es így is mintha épp most bomlottak volna ki a rügyből. Az égen göndör felhöfoszlányok vonul­nak, akár a nyáj, melyet a tá­voli hegyek felé terel a pász­tor ... — Milyen szépen beszélsz megint, édesem’. — suttogja a vak ember elérzékenyülten. — Miért is nem lettél te költő? Olyan gyönyörűen írod le a ter­gatöttan a világtalan. — Es ott marad? Nem ijed meg a vo­nattól ? — Dehogy... — mondja za­vartan a felesége. Megretten, hogy valaki megcáfolja. A Bör­zsönyben akadnak özek, csak éppen ilyenkor nem jár erre egy sem. De hát az író belevet­te a könyvbe ... Ő meg csak elolvasta azt is, akaratlan. Most mészetet! Ha ép maradt volna a szemem, akkor sem láthatnám én szebbnek' Az asszony hallgat egy ki­csit, majd a balkezében tartott, nyitott könyvbe pillant és kez­di megint: —A fák között mintha a ta­vasz lépkedne láthatatlanul. Apró sárga, meg kék virágok bújócskáznak. Fény és árnyék kergeti egymást. A tisztáson egy szelíd öz mereng ... — Igazán? — vág közbe iz­félve, s esdeklő szemekkel néz az utasokra. Egy gyerek már­­már megszólal: „Hol itt az öz?“, de elhallgattatja az anyja máris. S, egy férfi, felismerve, mit kell tenni, hangosan bi­zonygat: — Azám, de kedves őzike! A többiek hallgatnak, cinko­san, meghatottan. Azután az asszony ismét be­lemerül, abba a régi érzelmes regénybe, amit magával hozott, bele-belepillant és olvassa to­vább a leírást — fákról, mada­rakról, patakról, felhőkről, ’ az erdő életéről, a tavaszról... — Hogy is tudod ilyen gyö­nyörűen és folyékonyan elmon­dani?! — szakítja félbe a férje. — Azt akarom, hagy te is örülj a kirándulásnak, mint mások! — Örülök én, hiszen itt vagy mellettem. — Magához vonja az asszonyt, aki óvatosan leen­gedi és táskájába ejti a köny­vet. A kisvonat fontoskodva szu­szog, keresztül dübög egy hídon és kényelmesen halad tovább, Királyrét felé . . . Egyszerre az emberek izga­tottan mutogatni kezdenek, a hegyoldal sűrűje felé: „Őz. oda­­nézzetek! Igazán az! Milyen nyugodtan áll!" Ügy néznek rá, mint,egy cso­dára. Pedig Börzsönyben igazán hem szokatlan az ilyen látvány. — Még egy őz? — kérdi a vak ember, bágyadt mosolyával. — Igen, igen! — mondja sie­tős bizonygatással a felesége. Es valaki hozzáteszi: — Az az előbbi... sokkal szebb volt... Gyönyörű volt! Elmélyítjük az iskolaköteles ifjúság iskolánkívüli nevelését. Iskolai klubokatszeryezünk

Next

/
Thumbnails
Contents