Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-05-23 / 21. szám

A kosúti vérontás *'**7'?. '"'Fl^KEgEWMW— harminc éves Ullll»»lllil!ll«IHI!l!lllll!lll évfordulója A Kommunista Internacionále tása érdekében, a CSKP 1931. második kongresszusa 1920-ban május 25-re gyűlésre hívta, Ko- Moszkvában megszabta az In- süt községbe a földbirtoktasok ternacionáléba lépés feltételeit, kizsákmányoltjait. A gyűlés Ebben összegezték a kommu- egybehívásának terve határta­­nista pártok tevékenységének lan izgalomba hozta a délszlo­­föbb elveit. A csehszlovákiai vákiai nagybirtokosokat, és tél­­marxista baloldal a hazai fórra- jes erejük latbavetésével azon dalim mozgalom feladataira al- fáradoztak, hogy azt megaka­­kalmazta ezeket. A baloldal dályozzák. Minden összekötte­­erősödése nem tetszett a búr- tésük igénybe vételével jártak zsoáziának. sem a szociálde- el a kerületi hivatalnál, hogy a mokrata párt jobboldali vezető- tervezett gyűlést még idejeko­­ségének, amely kilépve a kor- rán betiltsák. A kerületi lpiva­­mányból megkönnyítette a búr- talban Schurman, a járási fő­­zsoáZiának munkásosztályunk nők helyettese megírta a gyű­­ellen a támadásokat. lést betiltó határozatot, s gon-A tisztulás folyamata és a doskodott róla, hogy a kosúti Csehszlovák Szociáldemokrata kommunista funkcionáriusok Pártban a marxista baloldal el- csak május 24-én kapják kéz­válása a jobboldaltól 1921. má- hez a hivatalos írást. Ugyan­­jus 14—16-án a CSKP alakuló akkor mozgósították az egész kongresszusán érte el tetőfo- kerület csendőrségét, hogy a kát. így a csehszlovákiai pro- tervezett gyűlés napjára zár­­letariátus is megteremtette ja el Kosút község határát, pártját, amely szervezte és ve- Május 25-én a déli órákban, zette az osztályellenséggel a teherautókon nagyszámú munkásosztály és a dolgozó nép csendőrség érkezett Kosűtba, harcát. s a községháza előtti téren so-A burzsoáziának természete- rakozett fel. A kommunista sen esze ágában sem volt az párt két funkcionáriusa felke­­egyre súlyosbodó válság tér- réste Souček csendőrparancs­­heit viselni. A dolgozók vállára nokot és bejelentették neki, tolta azokat Mindennapos lett hogy a gyűlés betiltásáról szó­­a munkáselbocsátás, a munka- ló határozatot későn kapták nélküliek tömegei, munkaután kézhez és nem tudták kiérte­­járók sokasága, negtöltötte a síteni a környék mezőgazdasá­­város' utcákat Csehszlovákiá- gi munkásait, akik már útban ban abban az időben körülbelül vannak Kosút felé. A csendőr­­egymillió volt a munkanélküli- parancsnok foghegyről tér­ek száma. gyalt a kommunista vezetőkkel, A gazdasági válság idején a és kijelentette: „Ha meg akar- CSKP egyre határozottabban ják őrizni a rendet küldjenek élére állt a dolgozók napi köve- munkásokat a falu szélére, hogy teléseiért folyó harcnak. A búr- értesítsék a tilalomról az érke­­zsoázia hamarosan megmutatta zőket. Parancsunk van a ren­­igazi módszereit. det fenntartani és szükség A nehéz életfeltételek mel- esetén a karhatalmat is igény­lett dolgozó mezőgazdasági be vehetjük." Ebben az órában munkások sztrájkot hirdettek, negyven földmunkás érkezett a és ennek erdményes megvita- községbe, Major István kom-Ahol a sortűz eldördült ☆☆☆☆☆☆☆ munista képviselővel az élen. A községháza előtt csatlakoztak a helyi mezőgazdasági munká­sok csoportjához, s ekkor a nagyszámú, feltűzött szuronyú csendőrség félkörben kordont vont a szegényparasztok száz­tagú csoportja köré. Major Ist­ván látva a vésztjósló helyzetet, a csendőrparancs­nokhoz fordulva, így szólt: „Főhadnagy úr, nem értem in­tézkedéseit. Engedje meg, hogy kihirdessem, nem tartunk gyű­lést, mert betiltották.“ A fő­hadnagy pulykavörös arccal or­dítozni kezdett, pillanatok alatt a csendőrök fogták körül Ma­jort, puskatussal verték hátba, fejbe, rugdosták és Major Ist­ván eszméletlenül a földre ro­gyott. A szörnyű jelenet láttá­ra a munkások Major segítsé­gére siettek, a csendőrök felé futottak, akik fejveszetten kö­zeledtek a munkások felé. A következő pillanatban felhar­sant a vezényszó: „Tűz! A bor­zalmas orgyilkosságnak nyolc áldozata feküdt az utca porá­ban. Dévát Ján, Žabka Sándor és Thurzó István a helyszínen kiszenvedett, öt súlyos sebesült fájdalmasan vonaglott. A megvadult csendőrök Ma­jor Istvánt lábra állították,, a főhadnagy kijelentette: „Letar­tóztatom! Erőszakosságot kö­vetett el hivatalos szervekkel szemben és lázításra, bűntettre bújtatott!!'“ A kora délutáni órákban Ma­jor Istvánt és hat társát bi­lincsbe verve, a bratislavai ke­rületi bíróság börtönébe szállí­tották. A csehszlovák parlament 1931. június 2-i ülésén a bel­ügyminiszter bejelentette: „ .. Uraim, a csendőrök olyan szorult helyzetben voltak, hogy önvédelemből feltétlenül lő­fegyvert kellett használniuk. Ne felejtsék el, hogy az eset egy elmaradott magyar köz­ségben játszódott le, ahol a la­kosság meglehetősen erősza­kos, akiket a kommunisták könnyen felbú jthatnak. Major is felbujthatta volna őket. Én is csatlakozom azon képviselő urak nézetéhez, akik követelik, hogy Majort fosszák meg kép­viselői mentelmi jogától." A sorozatos orgyilkosságok dacára, a munkásosztály pártja vezetésével még szilárdabban ellenállt. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom vívmányai érlelték azokat a lehetősége­ket, amelyek után az emberiség sóvárgott. WITTENBERG JÓZSEF A szép szó ünnepe Komáromban 1961. május 13-án és 14.-én rendezte meg a CSEMADOK központi vezetősége és a Nép­művelési Intézet Komáromban a már hagyományossá vált ma­gyar nyelvű országos szavaló­­versenytí Különös jelentőségű­vé vált az idei verseny azáltal, hogy pártunk alapítása 40. év­fordulója ünnepségeinek kere­tei között zajlott le. Szombaton reggel a komáro­mi magyar tannyelvű általános középiskola dísztermében dr. Kocka István, a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának vezetője nyitotta meg a ver­senyt majd az iskola termében a késő délutáni órákig folyt a vetélkedés a hat korcsoport résztvevői között. A költészet és próza ifjú előadóin, az Ifjú­sági Alkotóverseny járási for­dulóinak győztesein kívül részt vettek a CSEMADOK meghívott szavaiéi is. A hazánk magyar­lakta vidékeiről összesereglett szavalók tanúbizonyságot tet­tek arról, hogy az elmúlt évek­hez viszonyítva növekedett a versolvasók, verskedvelők és szavalók száma. Különösen ör­vendetes ez a tény az ötödik és hatodik korcsoportban, ahol nem tanulók, hanem munkások és parasztok, felnőtt CSEMADOK- tagok versenyeztek egymással, örvendetes tényként kell el­könyvelnünk azt is. hogy a sza­valók által kiválasztott és elő­adott versek — csaknem kizá­rólag hazai magyar költők írásai — túlnyomó részben a mához szóltak, mai életünk problémáit szólaltatták meg. Ebben az elismerés elsősorban tanítóinkat illeti. Ennek tudatá­ban a rendezőbizottság meg is hívta a harmadfokú iskolák iro­dalomszakos tanárait, sajnos, nem jelentek meg mindnyájan. A hivatalos eredményhirdetés után szombaton este a Szlovák Írók Szövetségének magyar ta­gozata „Ez a te hazád“ címmel irodalmi estet rendezett a ko­máromi Magyar Területi Szín­házban, ahol a szavalóverseny részvevőinek és a komáromi közönségnek alkalma nyílott közelebbről is megismernie a csehszlovákiai magyar írókat és költőket. Az irodalmi esten, amelyen Dobos László, az Iro­dalmi Szemle főszerkesztője mondott bevezetőt, hazai íróink közül megjelent Bábi Tibor, Dénes György, Csontos Vilmos, Gály Olga. Gyurcsó István, Kulcsár Tibor, Dávid Teréz, Lovicsek Béla, Mács József Ordódy Katalin, Szabó Béla és Szőke József. A szavalóverseny részvevőin kívül Nagy Jenő, Fukári Valéria és Csikmák Imre, a rádió előadói mutattak be néhány verset és novellát a megjelent írók alkotásaiból. Vasárnap délelőtt a színház épületében ünnepi akadémiára került sor. Dr. Szabó Rezsőnek, a CSEMADOK központi vezető titkárának ünnepi beszéde után a szavalóverseny győztesei be­mutatkoztak a nagyközönség­nek. A modern színpadtechnika eszközeit is felhasználó, tartal­mas és színvonalas akadémiát Szuchy Emil rendezte. Utána sor került a díjak kiosztására, melyeket dr. Szabó Rezső adott át a győzteseknek. Nem lenne teljes a felsorolás, ha nem említenénk meg a két­napos verseny jó előkészítését, szervezettségét, zavartalan le­folyását. Mindez elsősorban Staudt Hona elvtársnő, a Nép­művelési Intézet dolgozójának érdeme. Nagy része van ebben a komáromi iskola tanárainak és szülői tanácsának is, amely önfeláldozó munkával segített a rendezőbizottságnak. Reméljük, a következő évek­ben rendezett szavalóversenyek szintén hozzájárulnak ahhoz, hogy méltó örökösei és tovább­fejlesztői legyünk Komárom nagymúltú irodalmi hagyomá­nyainak. (-kuti-) FELHÍVÁS!!! Felhívjuk mindazoknak a figyelmét, akik az 1950/51. isk. évben a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnáziumban nyilvánosan vagy magánúton érettségiztek, hogy az első tízéves találkozó sikeres megszervezése céljából mielőbb közöljék saját, és ha ismerik volt osztálytársaik pontos címét Veszelovszky Gáborral: Komárno, Hviezdoslavova 5. A RENDEZŐ BIZOTTSÁG Janko Král (1822-1876) A szlovák irodalom egyik# legforradalmibb alak-# ja. Költészete élet-# hűen visszatükrözi a szlovák # népnek a múlt század elején# megnyilvánult hangulatát.# Janko Král a szlovák roman- # ticizmus neves képviselője,# a szlovák realisztikus iroda-# lom megalapítója. # Verselésének nyelvezete# éppúgy, mint alakja népies,,? a szlovák nép lelkületéhez # közelálló. Jóllehet költésze-# t.ében a nép költészetét utá-# nozza, összetételükben köl-J teményei szerkezetileg, ala-# kilag és tartalmilag mégis # bonyolultak. Vonatkozik ez# dalaira, balladáira, dialógu-# saira egyaránt. Balladái,# amelyek a nép mentalitású-# hói és etikájából nőttek ki,# mégsem egyszerű népi bal-# ládák. Král volt a szlovák# romantikus ballada első al-# kotója és ma is még annak# egyik legnagyobb képviselő-# jeként szerepel. Úttörője# volt a realisztikus irodalom-# nak. Nyelvezete olyan, mint-# ha a nép ajkáról szólna.# Élőnyelv, népies hasonlatok-# kai és fordulatokkal, egyszer# kemény, másszor túlfinom. # Janko Král forradalmárt volt, amiért Štúr és barátai# kifogásolták költészetét, sőt# , .fantasztának", „háborgó# lelkűnek“ és „különös em-# •bőrnek" nevezték. # Költészete ugyanolyan# volt, mint élete. Az 1848—# 1949-es forradalmi időkben# Budapesten tartózkodott,# ahol meggyőződhetett arról# hogy a magyar és a szlovák? nép érdekei azonosak. Arról? is meggyőződhetett, hogy? a szlovák és a magyar nép? között nincsen nemzetiségi? acsarkodás, az ellentétet? .csupán a két nemzet vezető? burzsoá körei szítják. Közös# volt a cél, de közös volt az ? ellenség is: a feudális arisz-# tokrácia és a jólétben süt-# kérező burzsoázia. Előre lát-# ta a szociális kérdések mdg-# oldásának fontosságát akkor,# amikor mások félremagya-# rázták és félreértették a# népek barátságát. # A kitüntetett színház Az eperjesi Ukrán Nemzeti Színházat kitüntették. Ezt ol­vastuk az újságokban, hallot­tuk a rádióban. Tudomásul vet­tük és — elfelejtettük. Pedig ez a hír megérdemli, hogy részletesebben foglalkozzunk vele, A masaryki köztársaság nyo­mora, reménytelensége talán az ország egyik részén sem volt olyan súlyos, olyan tömör, mint éppen a keleti részeken. Köz­tünk élő ukrán néptársaink csak megvetésben részesültek, testi és szellemi nyomorukkal senki nem törődött. A felszabadulás után, 1946. március 2-án az Ukráh Nemze­ti Színház megnyitotta kapuit és 1961. május 1-én, tizenöt esztendei munka jutalmaként kormánykitüntetésben része­sült. A tényeket így kell csoporto­sítani. mert egyedül a tények hatnak bizonyító erővel. A múltba nézők (még akadnak), a retrográri szemlélet hívei, a szocializmus gúnyolói, a kishi­­tűek, a kétkedők, a látni nem tudók vagy nem akarók a té­nyek előtt kénytelenek megha­jolni és beismerni, hogy a szo­cialista Csehszlovákiában a gazdasági és politikai egyenjo­gúság mellett a legszélesebb kulturális lehetőségek nyíltak a nemzetiségek számára. Az iparbárók és reverendás kalandorok köztársasága meg­tagadta az ukránok jogát az élethez, a szocialista Csehszlo­vákia pedig kitünteti az Ukrán Nemzeti Színházat. Ez az analógia mindent meg­mutat és mindent bizonyít! A színház most készül a százhatodik bemutatóra Cach „Duchcovi viadukt“ c. színmű­vével. Száznyolcvanöt tagja van az együttesnek, amely tizenöt év alatt mintegy nyolcszázezer nézőt lelkesített. Az együttes­hez tartozik a Duklai Ukrán Népi Együttes, amely dallal és tánccal szolgálja a kultúrát. Országutak vándorai, szünet nélkül fut velük' Thalia modern szekere, az autóbusz, viszik a könnyet és a mosolyt, taníta­nak és nevelnek, hirdetik az élet szépségét, a szocialista hazaszeretet igéit és legna­gyobb jutalmuk, amikor elő­adás végén felviharzik a taps. Komédiások. Igen. A szó leg­nemesebb értelmében, mert az igazi, a művészi, a vérbő ko­­médiázás hozzá tartozik az élet szépségéhez. A gárda, amely 1946-ban el­kezdte a munkát, már megöre­gedett, elszéledt, de ma is ott találjuk a színházban Korba Jó­zsefet, Simkó Miklóst, Jakub Máriát és az örökké égő, alkotó feszültséggel telített rendezőt Felbaba elvtársat. Délelőtt volt, amikor bemen­tem a próbákra. Kint az utcá­kon autók rohantak, gyermekek játszadoztak a tereken, őszhajú nyugdíjasok szemlélték a vi­rágágyakban pompázó virágo­kat és a színpadon csasztucskát énekeltek. „Rus abo šarišan take kamaraci, jeden za druhého i život utraci “ Az Ukrán Nemzeti Színházat kitüntették. Rövid hír. De amit mond, amit bizonyít, az a szo­cialista eszme megdönthetet­len, letagadhatatlan igazsága! Egy kiállításról I. Weiner-Kral: Hegyalja A CSKP nagy évfordulója al­kalmából Bratislavában a Szlo­vák Nemzet- Galéria termeiben a Proletár művészettől a szo­cialista művészetig címen e na­pokban kiállítás nyílt meg. amely felsorakoztatja a legte­hetségesebb szlovákiai festő­művészek alkotásait. A kiállított képek művészi eszközökkel a párt harcát ecsetelik. Megren­dítő színekkel elénk vetítik a nyomor, az éhség képeit. Megtaláljuk az idősebb meste­rek, mint Dominik Skutecký, Konštantín Bauer, Gustav Mailý, Janko Alexy és Angyal Géza képeit. A fiatalabb festőnemze­dék képviselő' közül Štefan Bednár, Jár. Želibský, Eugen Nevan képei már azokhoz az alkotásokhoz tartoznak, ame­lyek a felszabadulás új légkö­rében születtek, és kifejezésre juttatják a háborús élményeket. Megtaláljuk azt a fiatalabb fes­tőgárdát is. mely a háború és fasizmus sötét éveiben jelent­kezett. mint Vincent Hložník, Ladislav Guderna, Orest Dubay, Alojz Klimo. Ernest Zmeták és Ervin Semian, akik mohón ma­gukba szívták a Szlovák Nem­zeti Felkelés levegőjét és az új korszak hőseit ábrázolják. A Február utáni festészet új irányzatot, a szocialista realiz­mus módszereit követi a képző-J. Želibský: Bányászok művészetben is. Festőink az új élet jelenségeit domborítják ki. Gazdag alkotó-folyamaton ment keresztül a legfiatalabb festő­nemzedék, amely a festőművé­szeti fejlődés _ kétségtelenül legforradalmibb korszakát élte meg. A párt elért sikerei, az új kultúrintézmények létesítése, művészeink megváltozott tár­sadalmi helyzete biztosítják, hogy a képzőművészet kövei a forrongó, átalakuló és épül űj korszakot, melynek távlaté már megnyíltak. A kiállítás teljesíti küldeté sét, bemutatja a festőművésze fő irányzatait és a legkiválób egyéniségek hozzájárulását ha zánk nagy történelmi korszaké nate művészi megörökítéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents