Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-25 / 17. szám

Két szép, szükszoknyés modellt közlünk „SZÓKE ÉS BARNA" kérésére. „ÁGOTA“ a 2. modellt csináltassa világoskék anyagából D. MAGDI: Bulgáriai üdülésé­re vászon- vagy ballonkosztüm­ben utazzon. Vigyen hozzá 3—4 könnyű blúzt (mintásat és egy­színűt vegyesen) és 2-3 könnyű pulóvert (lehet köztük pl. uj­jatlan, csíkos is). (Ha kevesebb blúzt visz. vigyen több pulóvert, és fordítva.) Mindezeket visel­heti a hosszú nadrághoz is, amit okvetlenül vigyen (lehet kord, ballon, jersey-szerű szövet, stb.) A nadrághoz7 pulóverrel hűvösebb időben szép egy vas­tag fonálból készült kabátka vagy kuligán. A tengernél természetesen fontos, hogy szép fürdp- és strandruhája legyen. Az egybe­szabott fürdőruhához praktikus a rágombolható, saját anyagjá­ból készült húzott szoknya, hozzá kiskabátkával. De szép a következő háromrészes összeál­lítás is: blúz-húzott szoknya­sort. Ha mint ruhát viseljük, a blúzt beletesszük a szoknyába, a sorttal viszont kívül hagyjuk. A sorthoz persze más blúzt, vagy könnyű pulóvert is vise­lünk, Kétrészes fürdőruhához a saját anyagjából készült rövid köpenyt viselnek. Ruhák közül vigyen egy szép, „friss" kartonruliát, továbbá, a most nagyon divatos iftgruhát (lehet csíkos), egy szép egyszí­nű vászon- vagy puplinruhát (szép, ha rózsaszín) egy mintás tisztaselyem, vagy egyszínű santungkomplét, egy kisestélyit és egy hosszú selyemkabátot. . Kellékek közül elmaradhatat­lan a szalmakosár (strandtáskát is helyettesit), egy ridikül, (ami a kisestélyihez is illik) egy pár horgolt és egy hosszúszárú szi-A tavalyi nyári divattal szem­ben ez idén többféle eltérést látunk. Talán sokan sajnálni fogják, de mér nem divat a túl bő, drótos alsószoknyával viselt szoknya. Az alsószoknya külön­ben sem divat már. A bő, hú­zott szoknya továbbra is tartja magát, ezenkívül selyenaből és mosóanyagból (zefir, vászon, puplin) sok a lerakás és plisszé. Érdekes a változás a nyakki­vágásokat illetően. Az eddig divatos és igen közkedvelt óriá­si, a vállakat is csaknem fedet­lenül hagyó kivágások csaknem eltűntek. A nagy kivágás új változata a kombinészerű kivá­gás, amikoris a nagy, négyszög­letes kivágást csak keskeny vállpánt tartja. A kivágások többi változata már mérsékel­tebb, négyszögletes, spicces és kerek egyaránt divatos, és sok a magasan csukódó ruha, gal­lérral, vagy anélkül. A gallérok kisebbek, csak elvétve látjuk a kedvelt nagy gallérokat. Újdonság a hosszú selyem­kabát. Többnyire gallér nélkül nehéz selyemből (pl. ripsz) ké­szül. Selyemruhához, különösen este szép és praktikus viselet. Lehet színes (vigyázni, hogy menjen a ruhákhoz!) fekete vagy fehér. És még egy újdon­ság, hogy a ruhák kis, könyökig érő, sőt, nyáriak is, háromne­gyedes ujjal készülnek. Több­nyire puffosak, de láttunk egye­neseket is. A nyár fő divatszínei: a ró­zsaszín, piros és kék minden árnyalata. Ion kesztyű (kisestélyihez), egy szandál, egy papucscipö, egy tűsarkú és egy strandcipő (szal­mapapucs). Ezenkívül pongyola, papucs, egy színes fejkendő szintén hozzátartozik a pogy­­gyászához, és ne feledkezzék meg a napszemüvegről és nap­olajról. B. A.: A fenti üzenethez iga­zodjék, csak természetesen több holmira lesz szüksége. Az em­lítetteken kívül vigyen még 3-4 mosó és egy elegáns ruhát, és 1—1 blúzzal, pulóverrel többet. Kezdő háziasszonyokhoz A gyakorlatlan háziasszonyokra általában azt szokták mondani, hogy: „Nem áll a seprő a kezében“. Ezt persze nem szabad szó sze­rint érteni, ha­nem úgy, hogy az illető bár söpörni tud, a takarítás­ban mégsem elég jártas. Sőt előfordul az is, hogy valaki a nehezebb munkákat, felmosás, ablakmosás, porolás, jól és ügyesen elvégzi, a port azonban nem tudja rendesen letörölni, holott ez a legkönnyebb takarí­tási munkák egyike. Mondhat­nánk: „Nem áll a porrongy a kezében“. Ezt szó szerint értel­mezhetjük: rosszul fogják a porrongyot. Kicsire összehajt­ják, kisimítják s ezt a kis felü­letet ide-oda dörzsölik a búto­ron. Így nem lehet a port fel­fogni, v. i. letörölni, legföljebb elkenni. A helyes mód: a rongyot úgy fogjuk kézbe, hogy ráncokat képezzen és úgy tartjuk, hogy a rongy egész felületével törül­jünk, ne csak egy részével. A port mindig gyengéden törüljük, — csak Így tudjuk felfogni — s nem szorítjuk a rongyot tel­jes erőnkből a bútorra. Nem szabad u. i. a portörlést össze­téveszteni a fényesítéssel. Fon­tos az is, hogy törlés közben a rongyot gyakran rázzuk ki. Megkönnyíti munkánkat, ha egyszerre két vagy több rongy­­gyal dolgozunk. Egyesek részére természetes, de sokan nem tudják, hogy a portörlést mindig fent kezdjük, tehát ha a bútordarab fölött kép van, először azt töröljük lé, azután a bútordarab felső részét (szekrény teteje, asztal fedőlapja) s csak azután az al­ját, különben dupla munkát végzünk, mert felülről a port az alsó tiszta részre poroljuk. A képek és magasan lévő búto­rok leporolására porolótollat használunk. Megjegyezzük még azt, hogy a port még a legelfoglaltabb (alkalmazásban álló) háziasz­­szony is minden nap törölje le, mert a por egészségtelen és egy lakás, ha különben tiszta is, letöröletlen por mellett nem le­het „tisztaságszagú“. Olvasóink kívánságára közlünk négyszögletes térítőt, amely kü­lönösen rádió- és televízió asz­talra alkalmas'. A felvétel a te­rítő felét mutatja. A leszámol­ható mintát levélben, díjmente­sen küldjük el. Xomum&pv a Mbut fáit látnok E'zerkilencszázharminchárom április 7-én Berlintől dél­re, a Baeruth-Neuhof országút melletti fenyőerdőben az útépítő munkások egy jőlöltözött férfi hullájára akadtak. A helyszínre siető rendőrség a szitává lőtt ismeretlenben a tizennégy nap előtt titokzatos körülmények között eltűnt Erich Jan Hanus­­sen látnokot, Berlin éjszakai életének egyik jellegzetes alak­ját ismerte fel. Az ügyészség a bűnügyi rendőrség legtehet­ségesebb tagját, Albrecht de­­tektívfelügyelót bízta meg az ügy felderítésével. Múltak a hetek, hónapok s az egyébként ügyes felügyelő vál­lalkozásában egy lépéssel sem haladt előre. Nem tudta vagy nem akarta leleplezni a bű­nöst? Leplezni akart valakit? Saját bőrét féltette? Az ügyészség végül szűksza­vú kommünikében hozta a nyil­vánosság tudomására: „Miután az áldozat értéktárgyait a ren­dőrség a helyszínen megtalálta, rablógyilkosság gyanúja nem áll fönn. A tetteseket a berlini alvilágban keresi“. Ezzel a „Hanussen ügy“ aktái elsüllyedtek valamelyik íróasz­tal fiókjában * * * A bécsi illetőségű Fiatal Hermann Steinschneider 1889. június 8-án született, szüleinek nem sok örömet szerzett. Ta­nulni nem akart, dolgozni még kevésbé. Kis vándorcirkuszok­ban kardnyelőként szerepelt, majd hamisítatlan „indiai jogi­ként“ szédítette a primitív em­bereket. Volt újságárus, énekes, állat szelídítő, mutatványos és végül az első világháborúban — közkatona. 1917-ben, amikor a monarchia korhadt tartógeren­dái egymás után összeroppan­tak, a lövészárokban tengődő Steinschneider új szerepben lé­pett a közönség elé. A távoli otthonokban, a messzi anyaor­szágban történő eseményeket látta. Igen — látta! Senki sem sejtette, hogy a csodálatos látnok cinkosa egy minden hájjal megkent csirke­fogónak, aki a tábori postán dolgozik és a látnokkal együtt, nyugodt lélekkel bontogatja az érkező leveleket, majd egy-két hétig elfekteti s csak azután kézbesíti. Steinschneidert azonnal ki­emelték a lövészárokból, irodai beosztást kapott, ellátták min­den jóval. Hogy is ne, hiszen egy emberfeletti ember volt — a később divatos „übermencs“ prototípusa. Így ért véget a Steinschnei­der — komédia első felvonása. * * * A második felvonás az éhin­­ségtöl és üzérektől nyo­­morgatott háború utáni Bécs­­ben kezdődik. Hatalmas vérvö­rös plakátok adták tudtul a „telepátia nagymesterének“ Jan Hanussennak felléptét. A frak­­kos, jólfésült Hanussen nem más, mint az egykori éhenkó­rász és munkakerülő Stein­schneider. Előadásaira minden jegy el­kel. Nem csoda, hiszen termé­szetfölötti dolgokat müvei! Ügy olvas az emberek agyában, mint más a nyitott könyvben, a hip­nózis terén pedig olyan sikere­ket könyvel el, mint előtte még senki. Az előadások hónapokig futnak. A szemfényvesztőnek mind több a híve, esküsznek rá, tanácsait kérik — míg egy na­pon váratlanul, feltűnik a kon­­kurrencia: egy újabb látnok! Majd ismét egy és végül annyi, hogy a közönség rájuk un. Hanussent azonban kemé­nyebb fából faragták. Nem nyugszik bele a vereségbe, nem elégszik meg a csalással össze­harácsolt nagy pénzösszegekkel és újabb javakat akar kifacsar­ni a hiszékeny tömegekből. Ezért — mondhatni zseniális — trükköt eszel ki. A bécsi VJ alt - heim-Eberle könyvkiadó meg­jelenteti könyvét, melyben kí­méletlenül leleplezi a telepati­kus látnokok cselfogásait és fortélyait. Többek között leírja, hogy az asszisztens — akinek a közön­ség egy-egy tárgyat nyújt át — hogyan magyarázza meg a színpadon ülő, bekötött szemű mesternek, mit tart a kezében. A trükk nagyon egyszerű: a kérdésben benne van a válasz. Például az „akkor“ szó a meg­állapodás szerint órát jelent, a „most" gyűrűt, a „mikor" pénztárcát stb. Ha tehát az asszisztens megkérdi: „Mit tar­tok MOST a kezemben?", a lát­nok azonnal tudja — gyűrűt. Hanussen számtalan ilyen fo­gást írt le, többek között a leg­­hatásosabbat: a nevek és dátu­mok .kitalálását". Mondjuk, az asszisztens lemegy a közönség közé, elkéri az egyik néző útle­velét és megkérdi: „Kedves mester, mondja meg, mi a láto­gató neve, hol és mikor szüle­tett .. A közönség lélegzetvissza­fojtva figyel... A színpadon, erős reflektorfényben ül a be­kötött szelnű látnok ... Másod­percek telnek ... Végül — mintha túlvilágról jönne a síri hang — elsuttogja, méghozzá egészen pontosan, a kérdezett nevet, várost, évszámot... Dörgő taps, álmélkodás ... és újabb hitel, Üjabb hívó tömegek tolonganak a csaló körül, ter­mészetesen ez is csak szem­fényvesztés. A hívók nem látják a terem középbejáratát borító szőnyeg alatt futó rézdrótokat, amelyek egyrészt a színpadon ülő gondolatolvasó szemét és A Hanussen-magazin címlapja fülét takaró kendőben egy pa­rányi fejhallgatóban végződnek, másrészt pedig a közönség so­rai között álló asszisztens öltö­nyébe rejtett miniatűr leadó­készülékben. Minden további Morze-ábécé szerint zajlik le. Hanussen számításai ezúttal is helyesnek bizonyultak. Le­leplezéseivel két legyet ütött egy csapásra: versenytársait lehetetlenné tette, a közönség pedig tódult előadásaira — ab­ban a meggyőződésben, hogy az, aki ennyire feltárja a tele­pátia trükkjeit, maga nem él velük. A közönség azonban té­vedett. Az „emberfeletti" Hanussen tovább űzte cselfogásait. 1920— 1921-ben üzelmeire, főleg a szellemidézésre, felfigyelt a rendőrség és két évi huzavona után mint „nem kívánatos ele­met" kiutasította. Hanussen nyomtalanul eltűnt a porondról és csak 1927-ben jelent meg ismét egy csehországi kisváros tizedrangú mulatójában. Itt lép fel Juhn nevű titkárával. A re­pertoár gerincét a régi műsor­számok, a gondolatolvasás és a hipnotizálás alkotják, de ezekhez a kissé megtépázott számokhoz egy újabbat kap­csol: a látnokságot. A kisváros majd a nagyobb városok közön­sége is elhiszi buta jóslatait, mind többen keresik fel ottho­nában — üzleti, szerelmi ügyek­ben kérik ki tanácsait, felvilá­gosítását, segítségét. Hanussen a politikai harcok­tól, véres összecsapásoktól for­rongó Berlinben tűnik fel 1932- ben. Az Esplanade Szálló legfé­nyesebb lakosztálya előtt éjjel nappal hosszú sorokban állnak az emberek: a pénz arisztokrá­ciája, ismert művészek, nép­szerű filmcsillagok, zavarosban halászó politikusok várják, hogy a mester elé kerüljenek és mondatonként 200 márkáért megtudják a jövendő titkait. A telepatikus fenomén már három hatalmas amgrikai autó és egy luxusjacht tulajdo­nosa, intim barátai közé pedig nem kisebb személyiségek tar­toznak, mint az SA vezérkará­nak ismert tagja Helldorf gróf és adjutánsa von Ohst. Amit Hanussen legorcátlanabb trükk­jeivel sem tud kiverekedni, megadják neki új barátai: kor­látlan hatalmat! Hálából Hanussen csak Hitler jövőjét látja szépnek, a többie­két viszont csúfnak és egy ideig valóban neki van igaza. „Látnoki erővel" írja meg lap­jában Hitler kancellárrá való kinevezését és (csodák csodá­ja!) a nagy esemény bekövet­kezik. A nácik és az elbolondí­­tott tömeg ujjongva ünnepli Hanussent, aki „előre" megjó­solta a győzelmet. 1933. február 26-án a társa­ság krémje díszes meghívókat kapott. A mágus hatalmas új palotájának „felszentelésére" hívta meg a művész- és pénz­világ színe-javát. Az új biroda­lom új urai, a barnainges über­­menschek elitjének luxusautói ezen az estén a Lietsenburger utcai palota előtt sorakoztak, a tömeg bámészkodott és bent a fényesen kivilágított termek­ben folyt a pezsgő, a tánc, az ünneplés. Eric Jan Hanussen más néven Hermann Stein­schneider, kardnyelő, szemfény­vesztő és kifütyült állatszelídí­tő ezen az estén érte el szédü­letes karrierjének tetőfokát. Csakhogy a látnok ezen az es­tén elkövette élete nagy bak­lövését is: megmondta az iga­zat. Éjfélkor eloltotta a csillá­rokat és egyetlen lámpa sejtel­mes fénye mellett jövendölte: „Egy hatalmas tiszteletre méltó épületet látok... Igen... Ez a Reichstag, a parlament... Zajt hallok... Harc? Nem, Lángokat látok... Ég! Német­országot a bűnözök katasztró­fába taszítják. Ki kell őket ir­tani!" A vendégek dermedten álltak, Kerekre tágult szemmel me­redtek a halálsápadt látnokra. És másnap 1933. február 27-én valóban leégett a parlament épülőié és Hitler „szabad kezet" kapott. Minden úgy történt, ahogyan Hanussen megjósolta. Berlin híres főutcáján, az „Unter den Linden“-en nagy tömeg kísérte a bekötött szemű Hanussent, aki tgy csinált rek­lámot magának. Csak kevesen látták, hogy az estén az egyik későn jövő ven­dég, Helldorf gróf, aki egyene­sen Göringtöl jött az estélyre, a jóslás előtt egy cédulát adott át Hanussennek: közölte vele a nácik gyújtogatási tervét. Uuszonhat nappal később, •“ március 24-én Hanussen már halott volt. Egy ismeretlen SA tiszt jött a palotájába: a belügyminiszter sürgősen kéreti a mestert fá­radjon hozzá — mondja. Hanussen habozik. Nem is­meri a tisztet. Végül enged és beszáll a nagy sötétszínű autó­ba, a sofőr pedig utasítást sem várva, sebesen indít. S fél óra múlva a berlini Motzstrassén lévő SA kaszárnya pincéjében több revolver lövésétől Hanus­sen holtan esett össze. Gyilko­sai, miután arcát felismerhe­­tetlenségig szétlőtték, hulláját egy fenyvesbe cipelték, ahol 14 nap múlva a munkások megta­lálták. A nyomozás során kiderült, hc§y Hanussen likvidálását a belügyminiszter Hermann Go­ring rendelte el. Mindenáron meg akart szubadulni a parla­ment felgyújtásának hátterét ismerő jóstól. Gőringen kívül von Ohst-nak is érdekében állt Hanussen halála: nagy pénz­összegekkel tartozott Hanus­sennek, fizetni meg nem tudott vagy nem akart, s kapva kapott a nagyszerű alkalmon. Ezekután, ha nem is megbo­csátható, de érthető, hogy a rendőrség nem a nácik sorai­ban, hanem Moabitban, a berlini alvilág sikátoraiban kereste a gyilkost... Hanussen gyanútlanul ment a halálba ... Hiába, látnok volt. A TUDOMÁNY & a technika VILÁGÁBÓL A Német Demokratikus Köztársaságban sikerült galliumot bauxitből előállí­tani. így az elektroncsövek és tranzisztorok gyártása jóval olcsóbb lesz. Két japán tudós megálla­pította, hogy a teában lévő tannin alkalmas a stroncium 90 megkötésére és így meg­előzi azt, hogy ez a káros rádióaktív izotóp a csontve­lőbe kerüljön. A Szovjetunióban elektro­kémiai úton alakítják át a tengervizet édesvízzé. Az új eljárásnak nagy jelentősége van a tengeri hajózásban, mert a hajóknak nem kell ivóvizet raktározniuk, ha­nem útközben látják el ma­gukat. az atmoszferikus nyomás szerint változtatja. Nappal és nyáron az anyag élénk színű, míg télen és sötétben sötét. Egy londoni cég zseblám­­paelemmel működő lemez­játszót készít, melynek súlya körülbelül egy kilogramm és bármily lemez játszására al­kalmas. Port-Saidban a Szuezi­­csatorna bejáratánál állítják fel az afrikai népek emlék­művét. A hét méter magas szobor egy földgömbön álló, rabláncait széttörő négert ábrázol. Parányi hűtőgép készült az amerikai Hughes Resarch Laboratóriumban. A hajtü­­nagyságú szerkezet 40 fok hideget és az áram irányát megfordítva 70 fok meleget termel. A Szovjetunióban tervbe vették, hogy mint klímaszabályozót használják Egy bizonyos Los Ange­­les-i cég olyan textilanyag eladását hirdeti, mely színét az űrhajóknál ezt az új hű­tőgépet. 10 000 fokos hőmérsékle­tet is mér az új piroméíer, melyet szovjet szakemberek készítettek. Az eddig hasz­nálatos hőmérőkkel csak 3000 fokig lehetett mérni a hőmérsékletet. Japán tudósoknak sikerült kék és fekete színű gyön­gyöket előállítani, melyek fénye nagyobb, mint a ter­mészetes fehér drágagyön­gyöké. A színváltozást a gyöngyök neutronnal való besugárzása idézi elő. Követ gumiból készít egy angol cég. A gumiból készült kő nagy előnye, hogy rugal­mas, és ha az autó vagy más közlekedési eszköz neki­megy, nem sérül meg a ko­csi. Az utak szélére tervez­nek ilyen gumiköveket. Észak-Irországban már ki­próbálták és beváltak a gu­mikővel szegélyezett utak. ŰJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445-41. — Postafiók 30. — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01, Bratislava, ul Nár. povstania 41. — Előfizetés egy évre 31,20 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk vissza. K—05*11166 T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents