Új Ifjúság, 1961 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-28 / 13. szám

A Smená és az Üj Ifjúság ankétja Bízni kell a fiatalokban A FALUSI FIATALOK város­ba vágyódásáról az elmúlt években sok szó esett. Itt a tavaszi munkák zöme és éppen most túlságosan meggyorsult a faluról, az EFSZ-ből való vándorlás az iparba, a városba. Ezt sem a mezőgazdaság gépe­sítésének gyors fejlődése, sem a szövetkezetek munkaerőellá­tottsága, sem iparunk fejlesz­tésének üteme nem indokolja és nem teszi kívánatossá. Te­kintettel e probléma nagy je­lentőségére a szövetkezeteket járva jómagam ötven szövet­kezeti elnökkel beszéltem e kérdésről a trebišovi járásban. A járás pártbizottsága, vala­mint a CSISZ járási bizottsága is rendszeresen foglalkozik a kérdéssel. Szerintem a falusi fiatalok városba vágyódását főként a városi és a falusi élet közti kü­lönbség, az iparban a 8 órás munkaidő, a havi fizetés, a szó­rakozási lehetőség és a szövet­kezeti nagyüzemi mezőgazdál­kodással járó szervezési nehéz­ségek okozzák. Ezeken a fő okokon kívül sok más körül­ményt is figyelembe kell venni, ha meg akarjuk tudni, miért megy el az EFSZ-ből a fiatalok egyrésze máshová dolgozni. Vegyük csak a trebišovi járást: ebben a járásban a szövetkeze­tek 1952-től 1954-ig alakultak meg, de a fiatalok „elidegene­dése“ a földtől már 1950—52- ben kezdődött, tehát a szövet­kezetek megalakulása előtt. Tekintsünk csak vissza a múlt­ba. Akkor, amikor még magán­­gazdálkodás folyt, egy család 6-8 hektár földön gazdálkodott, a szülők a fiatalokat nem en­gedték az iparban dolgozni, mert szükség volt a munkaere­jükre. Mi történt a szövetkezet megalakulása után? Az EFSZ megszervezése ide­jén, sőt utána a fiatalság be­szervezésével nem is törődtek, gondolván, hogyha az apja alá­írja, utána a fiatalok is belép­nek. A fiatalság azonban inkább az építkezéseknél igyekezett elhelyezkedni, mivel ott havon­ta megkapta a készpénzfizetést. Ezt akkoriban a szövetkezetek nem tudták biztosítani. No, meg a szülő is igyekezett gyer­mekeit más vállalathoz küldeni dolgozni. A szülök megkeresték a terményt a szövetkezetben, a fiatalok pedig a pénzt az iparban. így sok helyütt nem is bánták, ha a szövetkezet nem tudott rendszeresen fizetni minden hónapban. Ennélfogva gyakran előfordult, hogy a szö­vetkezetek csak egy helyben tapogta. JÁRÁSUNKBAN nagyon sok szövetkezet vezetősége nem becsüli a fiatalság munkáját, nem vonja be őket a vezetésbe, nincs kellő tekintettel igé­nyeikre. Felmerül a kérdés: miképpen lehetne elérni, hogy a falusi fiatalság a szövetke­zetben lássa a jövőjét? Az igazi orvosság: a korszerűen gépesített, jól jövedelmező szö­vetkezet. Igen. De ahhoz, hogy a szövetkezetek az eddiginél többet adhassanak tagjaiknak, ahhoz elegendő munkáskéz is kell. Mert enélkül a harmadik ötéves tervet nehezen tudjuk teljesíteni. A fiatalok nem min­dig sietnek a szövetkezet se­gítségére és nem adnak semmit, vagy csak nagyon keveset az okfejtésre. Azokban a szövet­kezetekben, ahol már bevezet­ték a szilárd jutalmazást, már több fiatal tért vissza a szövet­kezetbe és egyre több fiatal látja ott biztosítva megélheté­sét. Fazekas Béla, a kistárkányi szövetkezet elnöke elmondotta, hogy szövetkezetük megalaku­lása után a fiatalság nagyobb része otthagyta a szövetkeze­tei. Legtöbben a vasúthoz men­tek. De a rendszeres előlegfi­SlIISSte; zetés. a prémiumrendszer és az évi osztalékok mintegy ötven fiatalt hoztak vissza a szövet­kezetbe. Sokat számít az is, ha a fiatalok látják, és érzik, hogy a szövetkezet vezetői törődnek velük; bevonják őket a veze­tésbe, mint ahogy azt a baty­­tyáni szövetkezetben teszik. Fecso Sándor, a szövetkezet elnöke azzal dicsekedett, hogy szövetkezetükben negyven fia­tal dolgozik. A szövetkezet ag­­ronőmusa és zootechnikusa alig múlt húsz éves. A szövetkezet iskoláztatta ki őket és az isko­la után visszajöttek, mert fele­lősségteljes munkával bízták meg őket és becsületesen helyt állnak. A NAGYTÄRKÄNYISZÖVET­KEZETBEN hetven fiatal dől-' gozik. A CSISZ-szervezet ösz­­szefogja a fiatalokat. Különbö­ző megbízatásokat adnak nekik és munkájukat kellően értéke­lik. Biztosítják számukra a szó­rakozási lehetőségeket. Kapcel­­la József EFSZ-elnök elmon­dotta, hogy nyáron kirándulá­sokat szerveznek, télen pedig C s e r n á k Irén, a fegyverneki szövetkezet egyik kiváló dolgo­zója a kongresszusról hazatér­ve majd beszámol a hallottakról a szövetkezeti tagoknak. színjátszó-csoport működik a szövetkezetben. A szövetkezeti fiatalok igé­nyesek a szórakozásban. Igen fontos tehát, hogy legyen egy helyiség, ahol a fiatalok estén­ként, vasárnaponként össze­jöhetnek és táncolhatnak. A bélyi szövetkezetben a szövet­kezet vezetősége rádiót, zene­gépet, televíziót vett a fiata­loknak. Járhatnak moziba és sportolhatnak is kedvükre. Az elnök szerint mindennél fonto­sabb a mezőgazdaság gépesíté­se. A gép nemcsak könnyebbé teszi a mezőgazdasági munkát, hanem a fiatalokra külön von­zóerővel hat. Bácskából leg­utóbb négy fiatal vett részt a traktorosképző tanfolyamon,. Ezek a fiatalok maguktól, ön­ként maradtak a faluban, vagy jöttek vissza a szövetkezetbe. Kisgéres és Perbenyék a múlt éven „házasodott" össze. A fia­talok megmaradtak a szövet­kezetben. Az új elnök, Berta elvtárs elmondotta, ha a szö­vetkezet gazdálkodása fejlődik, a közvetlen anyagi érdekeltsé­gű család valamennyi tagját a közös munkában való részvé­telre ösztönzi. Ekkor várható, hogy a fiatalság is a falun marad, és az eltávozottakból is többen visszatérnek. Több szövetkezetben, amikor vitatták a kongresszus vita­anyagát, elhatározták, hogy azok a fiatalok, akiknek nem kell háztáji gazdaság, munka­egységenként még külön ter­ményt kapnak, házasságkötés­kor pedig bizonyos összeget juttatnak számukra. Van olyan szövetkezet is, ahol a ledolgo­zott munkaegység értékének­­három százalékát adják kész­pénzben „házassági segély" címén. MINDEN FIATALNAK meg kell értenie, hogy a szövetke­zetben fontos, szép munka vár a fiatalságra. A felnőttek, az idősebbek kötelessége segíteni a fiataloknak, hogy ezek'meg­kedveljék a szövetkezetét, és ott lássák biztosítva jövőjüket. Ügy kell tenni, ahogy Bély­­ben, Nagytárkányban, Kistár­­kányban tesznek, ahol külön ifjúsági szövetkezeti klubot lé­tesítettek, és mindennemű tá­mogatást megadnak a fiatal­ságnak. így érhető el az, hogy a falusi fiatalság nem fog a város felé kacsingatni. ILLÉS BERTALAN KETTEN A RÉSZTVEVŐK KÖZÜL A Keletszlovákiai Vasműben sok fiatal dolgozik. A CSISZ üze­mi szervezete gondoskodik a fiatalok munkaidő utáni szórako­zásáról. A vörös sarokban, amint azt képünk is mutatja, könyvek, folyóiratok állnak a fiatalok rendelkezésére, s így kellemes környezetben olvashatnak, művelődhetnek. CSEHSZLOVÁK — MAGYAR együttműködéssel készült jel­zőállomásokat kap a felső Duna-szakasz. Az első jelzőál­lomás elkészült a Balatonfüredi Hajógyárban. A pontonszerű, lehorgonyozható hajó vasszer­kezetét és belső szerkezetét magyar szakemberek készítet­ték, az elektromos készüléke­ket Csehszlovákia szállította. A LEGRÉGIBB kutyafajta a vizsla, állapították meg az an­gol kutyatenyésztők. Ugyanis — szerintünk — az időszámítás előtti, több évezredes egyipto­mi sírokban is találtak már vizslákat ábrázoló rajzokat. MOSZKVÁBÓL PRÖBAÜTRA indult Habarovszkba a világ legnagyobb utasszállító repülő­gépe, a négy turbolégcsavaros motorral felszerelt TU—114-es. A gép a több ezer kilométeres utat leszállás nélkül, kilenc óra al^tt teszi meg. Első útján azo­kat a szerelőket, technikusokat, irányítókat szállította, akik a habarovszki repülőtéren látják majd el a TU — 114-es kiszol­gálását. A prőbaút-sorozat be­fejezésével rövidesen megindul a menetrendszerű forgalom Moszkva és Habarovszk között. Az AEROFLOT, a szovjet pol­gári légiforgalmi vállalat egyéb­ként a nyári idényre kiszül. Moszkva és Leningrád között az utasforgalmat napi tíz pár TU-104-B típusú géppel bonyo­lítják le. A 100 személyes gé­pek így naponta ezer utast szállíthatnak Moszkvából Lenin­­grádba és vissza. TI allgatnak. Csak a szemük “ mondja: szervusz, 's ösz­­szekoccanak a söröskorsók. Nagy kortyokban nyelik a hab­zó sárga italt, mint száraz ba­rázdák a nyári esőt. Alig egy ujjnyit hagynak a korsó alján. Rágyújtanak. Ráérősen fújják a füstöt. Hallgatnak Időnként egymásra néznek, nem vesznek tudomást a körülöttük zsongó emberekről. Tekintetük, arcki­je jezésük elárulja a benső tit­kot: töprengene ;. — Szabad o hely? A szőke fiatalember készsé­gesen közelebb húzza székét társáéhoz. Tudomásul veszi je­lenlétem. Rákönyököl az asztal­ra, jobbjával megmarkolja a korsót. Isznak, s hallgatnak tovább. — Töprengenek? A kérdés hirtelen csússzon ki számon, s ahogy rámszögezö­­dött a két szempár már szíve­sen visszaszívnám. Késő, nem lehet. — Ezt meg miből gondolja? — hajol előre az asztal fölött feleletre várva a szőke nyúrgo fiú. — Foglalkozik jövendőmon­dással is? — mondja a fekete és szája széles mosolyra húzó­dik. Megvillan hófehér fogsora — Ha tudni akarja, ünnepelünk. — Ilyen szomorú arccal? Nem válaszol, felemeli a kor­sót, iszik.., (Pláftáia ÍQrii Az utcán a délutáni ködben villamos csenget, autófék csi­­kordul, idebenn a harmadosz­tályú vendéglőben a tizenöt asztalon vagy 60 korsó sör. A vendégek többsége munkás. Asztaltársaim is azok. Épp azért csodálkozom a hallotta­kon. Ha a munkás ünnepel, még hozzá az ilyen 20 év körüliek, akkor nem ül szótlanul. Az it­teniekre amúgyis jellemző a bő beszéd, ami ünnepélyes alkal­makkor földagad, mint a med­réből kilépni készülő kispatak. Űjdonsült ismerőseim nyelvét nem oldja fel a tizes sör. Ebből arra következtetek, hogy „benn­­sziilötttek". A fekete fiú megmozdul a széken. Toldja a beszéd fona­lát: Jobban mondva, csak hol­nap ünnepelünk, úgy-e Jarda. Szabad napunk lesz... Döuid kérdések, feleletek * * váltogatják egymást, fel­oldódik a némaság. Ismerke­dünk. Gabi, az alacsonyabbik előhúzza oldalzsebéből töpren­gésük előidézőjét. Kékes borí­tékot tol elém az asztalra. Az eléggé gyűrött levélpapíron sűrű sorokban apró kerek be­tűk. Női kéz írása. Góbinak a bánatot, főleg az utolsó fejezet okozta: „Pista is hazajött. Čad­­cán dolgozik, 1300-at keres, minden héten hazajár. A Maris - nak most már jó, őszre férjhez megy. Mindenki boldog lehet, csak engem hitegetsz... Ha már nem szeretsz, legalább írd meg, ne félj, nem halok meg bánatomban ... Annus". így végződik a levél. Elma­radt „az ölel, csókol, visszavár" a lány neve árván, vádlón kiált az oldal aljáról. A szőke fiú, átveszi a levelet, forgatja a kezében a borítékot, bólogat... — Estére válaszolunk, — mondja olyan természetes nyu­hajtotta: öltözni akart, úgy, mint a többiek, s ehhez pénz kellet. Vállalta a munkát, nem válogatott, dolgozott. A nagy­bácsi viszont a munkán kívül szívesen foglalkozott minden egyébbel. A szorgalmas csendes fiúba a környezet hamis élet­­felfogást oltogatott. Nem fon­tos dolgozni, fő az, hogy pénz legyen. Ügyesnek kell lenni... Ez az elv hajtotta egyik mun­kahelyről a másikra. Élt máról holnapra, szórta a pénzt, ha volt, ha nem, kölcsönkért, ha akadt, aki kölcsönadott. Négy godtsággal, mintha legalábbis neki szólna a levél. — Mindly így csináljuk, úgy élünk mi, mint a testvérek, — bizonyít Gabi. A beszéd fonala mind szer­­tébb ágazik, két fiú barátságá­nak tanulságos történetévé da­gad . . Gabi, az eperjesi félárva ci­gánygyerek 1951-ben otthagyta görnyedt édesanyját és nagy­bácsijával a csehországi Chebre költözött. A 16 éves fiú mene­kült a vályogviskóból. Egy cél év. repült el anélkül, hogy csak egyszer is hazalátogatott volna. Az élvezethajhászásban megfe­ledkezett édesanyjáról, egy le­velet, egy koronát sem küldött néki soha. — Miért? — Van otthon két testvérem, azok eltartják. — így véleke­dett, amikor 1955-ben magára öltötte a zöld ruhát. Azt mond­ta, amit gondolt, amit érzett. A legszívesebben megszökött volna, de nem mert, félt. S a két év a félvadóc cigánygye­Kis-Sárában nincs olyan ember, aki ne ismerné az örökké mosolygó 18 éves Hoza Jolánkát. Még az 'idős, teljesen ősz szövetkezeti ta­gok is tisztelettel ejtik ki nevét. — Nagyszerű lány az a Jolánka — mondja Gálos Géza, a szövetkezet elnöke. Már három éve a baromfi­farmon dolgozik. Valóban irigylésre méltó eredménye­ket ér el. Csakis neki kö­szönhetjük, hogy határidő előtt teljesíthetjük a tojás­beadást. A baromfifarmon az idén 1700 tojót és 5000 csibét gondoznak. Hogy miért szervezte meg Jolánka a növénytermesz­tésben a szocialista munka­brigádot? Erre a kérdésre hadd feleljen ó maga: — Barátnőimmel, Tóth Mónikával, Nagy Jolánnal, Sebestyén Magdával és még vagy nyolc lánnyal együtt elhatároztuk, hogy verseny­be lépünk a büszke címért. Azért tesszük, hogy a nö­vénytermesztésben elérjük az állattenyésztési termelés színvonalát, amely néhány év óta elég magas. Az idő­sebb szövetkezeti dolgozók eleinte bizalmatlanul fogad­ták javaslatunkat. Ma már azonban belát jóik, hogy csakis a fiatalok segítségével teljesíthetők a harmadik ötéves terv feladatai. A me­zei munka nem esik nehe­zemre, pedig már elszoktam tőle, hiszen már régebben dolgozom a baromfifarmon. Ugyanúgy.értek a cukorrépa egyeléséhez, a szénaboglya­­rakáshoz, a csépléshez, mint a csibék gondozásához Ter­mészetesen tisztában vagyok azzal, hogy még sokat kell tanulnunk, ha meg akarjuk szerezni a címet. Nagy fi­gyelemmel kísérjük a mező­­gazdasági szakirodalmat. Persze szeretjük a szépiro­dalmat is, több lapot és fo­lyóiratot járatunk. Közösen járunk moziba és színházba is. Minden születés- és név­napot közösen ünnepelünk. A kissárói szövetkezetét Jolánka képviselte az EFSZ- ek V. kongresszusán. Ügy hulljuk, az ö kezdeményezé­sére újabb munkacsoport in­­t dúl versenybe a szocialista munkabrigád címért. F. isootachnikus Medzihradsky Gyula még nem töltötte be a huszadik évét. Csak tavaly fejezte be a mezőgazdasági techni­kumot. Nagyon tanulékony és minden idejét annak szenteli, hogy továbbképez­ze magát. Az idősebb szö­vetkezeti tagokat nagyra be­csüli és igyekszik átvenni tapasztalataikat. A bátovcei szövetkezet sokat nyert vele. Az állat­­tenyésztési termelésben á dolgozók közé lelkesedést hozott, az ő befolyása alatt az egész kollektíva nagyobb kedvvel dolgozik és jobb eredményeket ér el. Ha a szövetkezet tavaly nem is teljesítette a tejbeadási kö­telezettséget, ezt sehogy­­sem róhatjuk fel az állatte­nyésztésben dolgozóknak, de még kevésbé Medzihradsky Gyulának. Elsősorban azok hibásak, akik a növényter­mesztésben dolgoznak és • nem gondoskodnak megfele­lő takarmányról. — Tapasztalat árán tanul az ember — mondja Gyula. Az állat is megkívánja a ma­gáét. Bátovcén a tehenek átlag 3.5 liter tejet adnak naponként. Ez bizony na­gyon kevés, — mondja a se­géd zootechnikus. Átlagban legalább 5 1 termelékenysé­get akarunk elérni. Nagy szégyen, hogy az olyan szö­vetkezet, amely 100 hektár mezőgazdasági területen 49 szarvasmarhát, ebből 18 te­henet tart, hónapról hónap­ra adós marad a tejbeadás­sal Gyulának nagy öröme te­lik a sertéstenyésztésben. A szövetkezet büszke is lehet a sertésekre. A gondozók keze alatt szemlátomást nő­nek és gyarapodnak. A szö­vetkezet a sertésbéadást ta­valy több mint 100 százalék­ra teljesítette. A kilátások az idén is kedvezőek. Gyula a kongresszuson nyert tapasztalatokat a bá­tovcei szövetkezetben akar­ja érvényesíteni. F. rekből férfit faragott. Gondol­kodó egyént. Megtanult írni, olvasni, s rádöbbent, hogy éle­téből elpocsékolt 5 évet, a leg­szebb időt. Megváltozott egész lénye, gondolkodásmódja. Eh­hez nyilvánvalóan sok más is hozzájárult. Nem véletlen, hogy Gabi a mai napig három kato­nabarátjával levelez. Egy tanító, kettő meg bányász Karvinán. A negyedik jóbarát, akinek a legtöbbet köszönhet, itt könyö­köl mellette az asztalon. I arda technikus, itt Moston, J a Sztálin-müveknél. A má­sodik évet szolgálták, amikor összeismerkedtek. Leszerelés után ö szerzett helyet Gabinak a bányában, majd két év múlva az üzemben. Vele írta első le­velét az édesanyjának. Jarda kísérte az állomásra, mikor a második fizetés után egyhetes szabadságra utazott. Azóta minden évben egy hetet tölt édesanyjánál. A lányhoz egyéves ismeretség fűzi. A műit év végén találkoz­tak, azóta leveleznek. Az is­merkedés szerelemmé érett. Egész évben, kéthetenként, ősz óta — mivel Gabi nem váltotta• valóra az ígért látogatást — havonta jönnek a levelek s mennek a válaszok. A lány, úgy érezni a sorokból, nem hiszi el, hogy Gabi szabad­sága alatt tanult, vizsgára ké­szült. Pedig valóban a második évet tapossa a hároméves esti tanfolyamon. Egy év múlva szakmunkás lesz. Jarda az iparit végzi, érettségire készül. A legényszálláson kis szobájuk könyvesbolthoz hasonlatos. Az azstalon, az ágyon rajzok, fü­zetek, tankönyvek- Ha ezt látná a trebišovi szerelmes elárusí­tólány, bizonyára más leveleket írna. Persze nehezen tudja el­képzelni, hogy így is lehet élni. Pedig lehet de erre nem min­denki képes, csak hatalmas akaraterő és tudásszomj táp­lálhatja a bizalmat, ez nyújthat erőt, kedvet munkához, tanu­láshoz. Gabi elteszi a levelet. — Hazamegy? — Nem, — robban ki belőle a tiltakozó felelet; oly erősen, hogy szinte megdöbbent a hang. Majd akkor megyek el, ha technikus leszek... Lassan, ta­goltan ejti a szavakat. Nagy fekete szeme összeszűkül, te­kintete ott pásztázik valahol a fejem fölött a kékes ködben. Ha igazán szeret, akkor most a pült mögött hajlongó szőke asszony helyén bizonyára Annus alakja jelenik meg néki. Ez az utolsó mondat már néki szólt... Tj'izetnek, kezet nyújtanak. *■ Nyílik az ajtó, vendégek jönnek, mások elmennek, Gabi levele is elmegy holnap a korai gyorssal, hogy holnapután to­vábbi próbára tegye Annus sze­relmét. CSETÖ JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents