Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-09-06 / 36. szám

ÚJ fürdő Bagcson , Bajcson társadalmi munkával szép fürdőt létesítet­tek. Az építkezésen részt vett a bajcsi lakosság és a helybeli tömegszervezetek minden tagja. Tizenhétezer órát dolgoztak le és ez bizony szép eredménynek mondható. Legjobban a mezőgazdasági tanonciskola tűnt ki a munkában. A HNB a fürdő építését a „Z“ akció keretén belül kezdeményezte és állami segítsé­get is kaptunk. Az utóbbi hónap alatt több mint ötezer fürdőző látogatta a színvonalas strandot. Komáromból, Érsekújvárból és Léváról is jöttek már ide fürödni. Zuhanyokat, 19 öltözökabint is létesítettek, és neon­fénnyel világítják meg az új fürdőt. A képen az úszó­medencét látjuk, kultúrházzal a háttérben. SZERKESZTŐI üzenetek i A házassáqlélektan kérdései Kei?éh évfovduló iBBplt-llMllI ügy uj cipó, egy uj rúna Ki­választását milyen körültekin­tő gondos latolgatás előzi meg. Ugyanekkor az egész életre szőlő, az utódok nevelésének gondját is magábafoglalő há­zasságba hányán ugranak bele, szerelemtől elvakltottan, hebe­hurgyán, olykor felelőtlenül. „Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt“ — szokták mondani. Ám ne felejtsük: húsz éven alul az emberek sokkal inkább a szerelem gon­dolatába szerelmesek, mint va­lakibe. Az a kor ez, amelyről Arany János ezt írja: „Oly korban volt, midőn az ifjú ember Az első nőszemélyhez kit talál Hajlik zománcos, tiszta érzelemmel Előtte az tündérkép ideál.. “ S talán még inkább így van­nak ezzel a leányok. Rajongás, a tiszta látást elhományosító érzelemhullámzás, gyermekész, tapasztalatlanság: íme csak­nem biztos recept a rövidlejá­ratú s valószínűleg boldogta­lan házassághoz. Mert akármi­lyen „nagy szerelem“ fűz is össze két embert, a házasságot kizárólag erre építeni kocká­zatos vállalkozás. Petőfi: „Minek nevezzelek?" Heine: „Vallomás", vagy Goe­the: „A kedves közelsége" cí­mű verse egyaránt híven érzé­kelteti az igazi szerelmi érzés forróságát, minden más érzést túlszárnyaló lobogását. A sze­relem egyetlen meghatározott személyre irányul, akit a sze­relmes mindig maga mellett szeretne tudni, akivel minden élményét szeretné megosztani, s akit rendszerint némi elfo­gultsággal szinte tökéletesnek tart. A nagy szerelem az egész embert betöltő gazdagító és boldogítani tudó, de olykor ép­pen a neki tulajdonított jelen­tősége miatt kínzó és nyugta­lanító bonyolult érzés. Aki ezt átélte, az még az általa oko­zott fájdalmak ellenére is vá­gyik rá, aki pedig nem ismeri, sóvárog, szomjúhozik utána. Nagy baj azonban, ha a ta­pasztalatlan ifjú a valódi gaz­dag tartalmú szerelmet össze­téveszti a személytelen nem egy valakire, hanem a másik nem bármelyik képviselőjére irányuló testi gerjedelemmel, a szexuális vonzalommal. En­nek ugyanis megvan az az át­kozott természete, hogyha semmi más értékes emberi kapcsolat nem támogatja, a házasságon belül gyakran ha­marosan veszít erejéből. Per­sze azért ez is fontos, egyálta­lában nem lekicsínylendő kel­léke a zavartalan házaséletnek. Igazat kell tehát adni annak a filozófusnak, aki erre a „testi" szerelemre gondolva azt mond­ta: „A szerelem nélküli házas­ság rendszerint házasságnél­küli szerelemhez vezet.“ Lám, milyen nagy kérdések torlódnak egymásra mindjárt a téma felvetése kezdetén. Bi­zony kívánatos a problémákat alaposan latolgatni, még a há­zasság megkötése előtt. MIT VÁRJUNK A HÁZASSÁGTÓL? A házasságlélektan másik feladata az, hogy tájékoztatást nyújtson: mit kell tenniük a jövendőbeli pároknak boldog­ságuk érdekében, s mit vár­hatnak a házasságtól? Ez az utóbbi különösen fontos kér­dés. Igen sok ifjú ugyanis ép­pen tapasztalatlansága, éret­lensége következtében nem azt várja a házasságtól, amit az adhat, hanem valami egészen mást. És talán ez a legtöbb, későbbi baj forrása. A lélektan megállapította, hogy csaknem bizonyosan balul üt ki a házasság, ha a felek valami eddig bevált emberi kapcsolat mását, megismétlő­dését várják tőle. Azt hiszik, hogy házaséletükben megis­métlődhetik az anya vagy apa és gyermeke, a testvérek, a barátok, vagy akár egyoldalú testi szerelemre szövetkezet­tek kapcsolata. A házasságban nem tanácsos anyát vagy apát, testvért vagy szeretőt keresni, hanem valami egészen más mi­nőségű élettársat: férjet, ille­tőleg feleséget. Az igazi há­zasság lényegéhez hozzátarto­zik, hogy egyszeri, egész élet­re szóló, teljes értékű közös­ség, szövetség. Még kimondha­tatlanul is benne van a „holto- miglan-holtodiglan" lényege, a gyermekek nemzésére és fel­nevelésére irányuló felelősség­teljes elhatározás. Amelyik há­zasságból ezek a mozzanatok hiányoznak, nem felel meg a házasság igazi követelményé­nek. Ahhoz, hogy ez a teljes ér­tékű „totális“ szövetkezés megvalósulhasson, alaposan kell ismerniük egymást a há­zasságra lépőknek/ Milyen nagy hiba az, ha annak idején mint jegyespárok csupán gondtalan szórakozás, tánc közben vol­tak együtt. Egy háromnapos csónaktúra, kéthetes táborozás vagy bármi más huzamosabb együttlét alkalmával inkább ki­derül, hogy valóban egymás­nak valók-e a fiatalok, mintha ötven éjszakát együtt táncol­tak végig. "Egy szellemes gon­dolkodó szerint az ifjú jobban megismerheti jövendőbelijét akkor, ha új ruháját leönti egy pohár vörös borral, mintha tíz szerelmes éjszakát tölt ve­le együtt. (Ennek a receptnek a kipróbálását azonban' nem ajánljuk feltétlenül.) Dr. HARSÄNYI ISTVÁN (Folytatása következik) Táborban nemrég Žižka-emlékUnnepélyt tartottak. A nagy történelmi múltú városban sokan jöttek össze az ünnepélyre. A képen a város egyik barokk-kivitelű házát látjuk. Mélyebb a kanális Mostanában reggelenként a vakáció ellenére is hangos volt a gondovoi nemzeti iskola ud­vara. A Zselízi Tizenegyéves Középiskola X. és XI. osztályá­nak tanulói mentek el Gondo- vóra, hogy * vízszabályozási munkálatokkal segítsék az ot­tani EFSZ-t. Síposs Béla tanító és Vencel Mária tanítónő veze­tése alatt 36 leány és 14 fiú dolgozott a vízszabályozásnál. A munka vidáman folyt. Elő­ször a báger vasfogai markol­ták az agyagos földet, majd a fiúk és lányok kezében szor­galmasan forogtak a lapátok - és a nyirkos föld centiméterről centiméterre, majd méterről méterre engedelmeskedett a szorgalmas és dolgos kezek­nek. A munka nem volt éppen könnyű, de a fiatalok lanka­datlan kitartással végezték. Négyes csoportokban verse­nyeztek, ami még nagyobb lendületet kölcsönzött tevé­kenységüknek. Kitűnő konyhát szerveztek, ahol jól főztek és a bőséges ebéd mindig fölfris­sítette a fáradt fiatalokat. Délutánokon azonban szóra­kozásra is jutott idő. Sportol­tak, filmet néztek és gombát gyűjtöttek, amit szintén szóra­kozásnak vettek. A gondovói EFSZ-ben 276 órát dolgoztak a mákszedésnél. A patakszabá­lyozási munkákat 3 és fél kilo­méter hosszúságban végezték. A fiatalok munkájukkal nagy segítséget nyújtottak a szövet­kezetnek a legelők megvédé­sében, mert az esős időszakok­ban a hegyekből alázúduló vi­zet most már felfogja és elve­zeti a kimélyített kanális. A csoport versenygyőztesei Mik­lós Zoltán, Stiglinc Tibor, Cse- tő Árpád és ifj. Andriskin Jó­zsef voltak. Az egyéni telje­sítmények jutalmául a KPPLV Nyitra-kálnai üzeme és üzem; bizottsága Tömösközy Teodó­rát, Bakai Csillát, Gajdosík Jo­lánt, Stiglinc Tibort és ifj Andriskin Józsefet könyvjuta­lomban részesített?. A ÓSIS2 lévai járási vezetősége a bri­gád minden egyes részvevőjé­nek talajjavitási emlékjelvényl nyújtott át. Munkájukkal e mezőgazdaság fejlesztését és hazánk építését segítették elő ANDRISKIN JÖZSEI Görözdi Ida, Csicsó: A mun­kaviszonnyal kapcsolatos dol­gokat érdeklődje meg a követ­kező címen: Obuvnícke závody, Gottwaldov. Arra azonban le­gyen elkészülve, hogy tanulni ott is kell. Nóra: Ehhez az álláshoz több idegen nyelv ismerete szüksé­ges és szakiskola is kell hozzá. Ilyen szakiskola Prágában van. Az érdekessé­gek közé tartó- , zik Prágában Karel Čapek használt tár­gyakat árusító ; helye. A boltot persze a város | tartja fenn, §| mert a használt Ä tárgyakat, amit |||1 itt árulnak, már S senki nem ve- flfl szí meg. Čapek ||| neve is csak 1 emléknek van ||| az üzlet felett, A város már S| csak szimbó- B lumnak tartja B fenn az eláru- i|| sító helyet, |fÉ hogy láthassuk, milyen volt egy középkori holt- * helyiség. —• Mitevő legyek? A kislány valóban túl fiatal ahhoz, hogy férjhezmenésre gondoljon. Vé­leményünk szerint legjobb vol­na ezzel a barátsággal felhagy­ni, mert egy, az Ön korában lévő férfitől, különösen akkor, ha olyan felelősségteljes állást töltött be, mint ön, más visel­kedést várhat el mindenki. Gondolkozzon az eseten és igazat fog adni nekünk, amikor azt írjuk, keressen egy magá­hoz valót! Téged várlak átvirrasztott éjjeleken ... Igaza van, a re­ményt az ember sose adja fel. Bár sajnos, az ön esetében egy gyakran ismétlődő eset adó­dott. Egy diákszerelem véget ért, legalább is úgy látszik. Ön egy komoly gondolkozásű és jófelfogású kislány, aki igazat fog nekünk adni, amikor azt írjuk, nem marad más hátra, mint beletörődni és a múltat minél előbb elfelejteni. Ilyen előzmények után a maga büsz­keségét is sértené, ha tovább, mondhatni erőszakos módon tartanának ki egymás mellett. Nem fontos, hogy egy lány ah­hoz menjen feleségül, aki elő­ször udvarolt neki. 0, miért is láttalak meg ak­kor téged... A fiatalember meg akarta magyarázni a fény­kép-ügyet, de ön meg sem hallgatta. Ez bizony helytelen volt. Lehet, hogy a fiatalem­bernek volt egy kis ártatlan kalandja, de a viselkedésével bebizonyította, hogy mégis maga az „igazija“. Az ilyen túlzott érzékenységnek és ko­molyságnak megvan a hátrá­nya, éppen ezért legjobb len­ne kibékülni. A mai világban és élettempóban el sem kép­zelhető, hogy egy legény vagy lány, különösen, ha távol van­nak egymástól, ne ismerkedne meg mással is. Nem kell, an­nak komoly ismeretségnek len­ni, de az, aki házasságra gon­dol és a legjobb párt akarja kiválasztani, nem árt, ha több ismerőse is van. így tudja az­tán a legjobbat kiválasztani. A jelen esetben maga lett a győztes és kár lenne a kap­csolatokat végleg megszakíta­ni. Határkérdés és Kettőnk bol­dogsága jeligére: Forduljanak közvetlenül a következő címre: Generálny konzulát Maďarskej ľudovej republiky, Bratislava, Palisády 60. Sürgés-forgás az egesz falu­ban. Az EFSZ irodája kidíszít - ve, a helyi nemzeti bizottság épületében csendesség, üres­ség. Nem jönnek a felek ügyes­bajos dolgokat elintézni. Csak az utcákon van forgalom, ki gyalog, ki kerékpáron siet a falu főterére, ahol kora reg­geltől fiatalok és idősek egy­aránt azon munkálkodnak, hogy fölállítsanak egy nagy sátort, mintha valami óriás méretű lakodalomra készülnének. A sá­torban asztalok sorakoznak, hosszan egymás után és több sor egymás mellett. Fürge, csi­nos lányok egyik székről a má­sikra ugranak vagy létrára másznak, és sebes ujjakkal rakják föl a még fontos díszí­téseket, megillető helyükre. Mindenkiben örömteli feszült­ség. Aki mást nem tud csinál­ni, söpröget vagy útbaigazítást ad egy-egy lánynak, ha fölös­legesen is, hogy miképpen füg­gesszen- fel egy-egy szalag­csokrot. Mert nagy nap van Garamvezekényben. Ünneplik az EFSZ fennállásának tizedik évfordulóját és egyúttal aratá­si bált is tartanak, mert mint Kovács György zootechnikus mondja, megérdemlik a tagok ezt az ünnepségrendezést. A tizedik évfordtiló szép ju­bileum. Vannak, akik a faluban együtt növekedtek a szövetke­zettel, de olyanok is akadnak igen szép számmal, akik már hajlott korral leptem a közös gazdálkodásba, de ma egyenes derékkal készülnek a táncra, éppen azért csak a koruk haj­lott, — az megmaradt régi va­lóságában — de a derekuk, testük nem, mert szövetkezet van a faluban. Tíz év egy em­ber életében nagy idő. Sok minden történik alatta. De sok ember számára éppen megvál­tást hozott Garamvezekényben, mert könnyebb munkával fo­lyik a termelés, gazdaságosab­ban. Gulyás rotyog a forró üstök­ben, fehér kabátos szakácsok forgolódnak, mintha tűkön áll­nának. A gulyástól szagos és a garammenti rétektől illatos levegőben szállnak a forró só­hajok a lányok ajkáról. Csak sok táncosom akadna, beszéli mindegyik. Krivianszká Katalinnal, a CSISZ alapszervezetének elnök- nőjével járjuk az ünnepre ké­szülő sokadalmat. Egymás után mutatja be azokat a fiatalo­kat, akik együtt nőttek a szö­vetkezettel. Hajnovics Ilona, Brachna Anna, Heged Bözsi és még többen, akik most itt dí­szítik az ünnepi sátrat. Persze, nem tíz éve születtek ezek a lányok, de az életük, sorsuk, munkájuk kezdettől fogva a mai napig a közös gazdálko­dáshoz kötődik. Adamcsok Mi­hály, az EFSZ elnöke és Tusiak János, a HNB elnöke szintén örömmel oeszeineK roiuK. szövetkezet minden munkasza­kaszán ott találjuk a fiatalo­kat komoly helytállásukkal, forró lelkesedésükkel. Brachna Anna például 16 éves, életvi­dám teremtés. Amikor elvégez­te az iskoláit, a szövetkezetbe ment dolgozni. Alig tud felelni arra a kérdésre, hogy miért éppen az EFSZ-ben dolgozik, annyira természetesnek tartja. Kérdeztetn tőle, hogy gondol­kozott-e már azon, nem vol- na-e jobb, valami közeli város­ban vagy ipartelepen munkát vállalni. Ha idehaza is jó — felette, — miért mennék ide­genbe, távolba dolgozni? Ide­haza vannak az ismerősök és a jó barátok, azonkívül érzem, hogy valóban hozzájárulok a falu fejlesztéséhez és a szövet­kezet állandó erősítéséhez. Ilyen gondolatokka, ha nem is ezekkel a szavakkal mondta ezt a tizenhatéves lány, aki je­lenleg a zöldségtermesztési munkacsoportban dolgozik, de ha szükség van, máshol is megállja helyét, amint azt már sokszor bebizonyította. A kis faluban nem sok tagja van a CSISZ alapszervezetének. De nem széthúzó tagok, hanem összetartok, és komoly törek­véseik vannak. Azért segítik a szövetkezetét, mert nemcsak érzik, hanem tudják is, hogy az övék. A takarmánybetakarítás­tól kezdve a répa körüli mun­kákban, az aratásban és csép- lésben végig megállták helyü­ket és a nehezebbik végét vá­lasztották a dolognak. Brigád­munkával segítkeztek akkor, amikor az fontosnak mutatko­zott. Komposzttrágyát is ké­szueueK, nogy ezauai is gaz­dagítsák a garammenti talaj humusztartalmát és hozzájá­ruljanak a többtermeléshez. Nem is csoda, ha elismerően nyilatkozik az EFSZ elnöke a fiatalokról. Viszont az EFSZ vezetősége is messzemenő gondoskodást tanúsít a fiatalokkal szemben. Olyan munkaalkalmat biztosí­tanak számukra, hogy megta­lálják számításukat a szövet­kezetben. Tanítják őket, hogy szakmájukká is váljon a me­zőgazdasági munka, ne csak kényszerű foglalkozást lássa­nak benne. Az anyagiak ter'én ez a gondoskodás meg is érleli gyümölcsét, mert a fiatalok nagyobb része odahaza maradt a faluban. Kulturális téren sincs komoly lemaradás. A kul- túrházat alaposan kihasznál­ják, nemcsak színdarab próbák­ra, hanem televízióval, társas­játékkal rendezték be, azért, hogy a fiatalok második ott­hona legyen. Össze is gyűlnek ott, úgyszólván naponta, tánc­ra is perdülnek, ha kedvük tartja és jó a hangulatuk. Több ízben kirándulást is szervez­tek. Nem rég Bajmócra mentek széjjelnézni. Ezt a kirándulást kizárólag a fiatalok részére szervezték, azért, hogy orszá­got lássanak és távolabbi vidé­keket. A falu épül, fejlődik, a fia­talok együtt nőnek a szövetke­zettel. A tízéves évfordulón, ha gyakran küzdelmes időszakok­ra is, de általános eredmények­re tekinthetnek vissza és elő­re, a ragyogó jövőre. BAGOTA ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents