Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-08-09 / 32. szám

Érdekesebb a meccs! Sok fiatal keresi fel a Ledeč nad Sázavou környékén létesí­tett sátortáborokat. Amint a képről látjuk, a kis városka festői környezetben épült, nem csoda tehát, hogy nemzetközi pionír- tábort is létesítettek közelében. Lesiobb ifjúsági brigád A CS1SZ mulyadi alapszerve­zete szép kitüntetést kapott a napokban. Ugyanis a CSISZ losonci járási vezetősége kiér­tékelte a tavaszi mezőgazdasá­gi munkálatokban részt vett fiatalok tevékenységét és eb­ben a mulyadiak vitték el a pálmát. A helyi EFSZ-nek négy hektárnyi krumpliültetvényét gondozták. Ezért „Legjobb if­júsági brigád a mezőgazdaság­ban“ vándorzászlóval tüntették ki az alapszervezetet. A zászló kötelez. A fiatalok ezt meg is értik, s ezért az aratásból is minden erejükkel kiveszik részüket. Vámos Bá­lint tanító, amíg az aratás tart, állandóan önkötözőgéppel arat. Dicséretet érdemel még Vámos Géza, Sebők Lajos és Jekkel László a nagy nyári munkákban elért eredményeiért. Nagyon szép dolog lenne, ha a mulyadi fiatalok sokáig megtartanák a vándorzászlót, mert ez a, to­vábbi eredményeiket jelezné. BUDAI JÓZSEF Csalódott szív: A fiú viselke­désére nehéz magyarázatot ta­lálni. Az is lehet, hogy sem ideje, sem alkalma nem volt arra, hogy Prágában felkeresse magát. Lehet, hogy kereste is, csak akkor maga nem tartóz­kodott ott, ahol kellett volna, vagy talán a címét sem tudta. Szokatlan, de mégis célszerű volna azonban, ha a viselkedé­séről egy rövid tartalmas le­vélben magyarázatot kérne. Küldje a levelet ajánlva, nevé­re az ottani üzem címére. Így megtudja, hogy a levelet meg- kat>ta-e a címzett. Kénytelen lesz válaszolni. Ha pedig nem válaszol, akkor az idegen kör­nyezet rossz hatással volt rá. Ezt pedig jobb volt előbb meg­tudni, mint később. Ha válaszol és mentegetőzik, akkor tekint­sen el az ügy fölött és csak az elkövetkező fordulatokat vegye mérvadónak. Velem is megtörtént... : A diákszerelmek nagyon sok eset­ben úgy szoktak végződni, mint a maguké is. Ez nem is valami csodálatos dolog, mert alig akad olyan lány, akinek csak egy fiú udvarolt volna, viszortt olyan fiatalember sincs, aki csak egy lánynak csapta a sze­let. A maguk esetében tekin­tetbe kell venni, hogy a lányok rendszerint komolyabb és idő­sebb fiatalemberek udvarlását helyezik előtérbe. Ez így is helyes. Ne haragudjanak egy­másra, maradjanak meg jó ba­rátoknak. Sajnos, jobb tanácsot nem adhatunk, felejtse el! örökké semmi sem fáj. .. : Ha valaki komolyan szeret egy lányt, akkor nincs szüksége még egy barátnőre is, még akkor sem, ha ez az ideál lát­szólagos beleegyezésével tör­tént. Ön most azon csodál­kozik, hogy az igazi ideálja nem válaszol leveleire, ez vár­ható volt, mert egy önérzetes lány mást nem is tehet. írjon a lánynak, hogy a másikat nem szereti, és hajlandó a barátsá­gával felhagyni. Erre a lány bizonyára válaszolni fog. A ba­rátnők mindig bajt okoznak, mert szerepük és befolyásuk korlátlan. Bár a barátság nem lesz örök életű, mégis az ilyen kétlakiság a maga értékét nem emeli. A másik esetben véle­ményünk szerint hihet az ideál­jának. Az elhidegülést a leve­lek tartalmából ki lehetne ol­vasni. Beszéljék meg az azon­nali válaszadást, s így ellen­őrizhetik, hogy idegen kéz hát­ráltatja-e a kézbesítést. Nincs semmi akadálya annak, hogy szeressék egymást. Liliomfi: Az ön esete a mi lapunkban is gyakran megtár­gyalt kérdés. Nem egyedülálló eset, sajnos túl gyakori. Maguk is még túl fiatalok voltak ah­hoz, hogy szerelmük állhatatos legyen. Vigasztalódjon abban, hogy jobb megismerni a valót most, mint később, amikor már késő volna. üzenetek ( —l-'——lO I— Pedagógus: Forduljon a kö­vetkező címre: Pedagogický in­štitút, Nitra. Vidám nyár: Forduljon köz­vetlenül a következő címre: Československé aerolínie, Praha, Letište Ruzyn, školský odbor. A stewardok kiképzésének kér­désére is ott kap felvilágosí­tást. Melódia: Komoly énektanul- mányt a Zene- és Színművé­szeti főiskolán végezhet. Ha dal- és énekegyüttesbe szeret­né bekerülni, írjon a következő címre: Ifjú Szívek, Bratislava, Karpatská č. 2. Zöld Anna: Közölje címét és írja le, milyen esetről van szó. Ebben az esetben levélben vá­laszolunk. Repülő: Forduljon a Česko­slovenské aerolínie, Praha, Le­tište Ruzyn, školský odbor címre! Rita: A gottwaldovi cipőüzem állandóan keres fiatal dolgozó­kat. Szőke: A Pedagogický inšti- tút-ot Nagyszombatba helyez­ték át, forduljon közvetlenül oda. KKK: Forduljon a következő címre: Vysoká škola výtvar­ných umení, Bratislava, Hviez­doslavovo nám. 18. Három asszony beszélget egy piroscserepes ház előtt. A va­sárnap délutáni béke , veszi körül őket, közelről csak a hangjuk hallatszik az ájult csöndben. Dohognak, mérgelőd­nek, nem tetszik nekik valami. Délután két óra van és máris újra Szűcs Mariska ment bicik­livel a Garam jelé. Ez ugyan nem valami különös dolog, de biztosan tudták, hogy úszni megy és napozik egyet a bár­sonyos fövényen. Mi jóság van abban? Az ó lánykorukban ilyesmi meg nem történt volna. Üszni egy lánynak és fürdőru­hában kifeküdni a napra! A fia­talok úgy látszik kivetkőztek a régi világból, pletykálnak tovább — vajon mi lesz, hová fog ez vezetni? Igazuk is van, búcsút mond­tak a fiatalok, nem most, ha­nem már régen a régi sületlen­ségeknek. Egyik faluban hama­rabb, a másikban később törték át a maradiság betonfalút, de áttörték, darabokra törték. Ez a Szűcs Mariska is Prága mel­lett dolgozott, onnan hozta az újat a füzes. Garam partjára. Mikor hazajött, a tavasz éppen a végét járta, elhervadtak már az orgonák, ö pedig vágyakozva tekintett a folyó felé. Milyen jó lenne, ha már átmelegedett volna a viz és fürödni lehetne. Üszni egyet, nekifeszíteni az izmokat és megmutatni, hogy mit tud a vízben tenni, hogyan csinálták ezt a Moldvában. Mert hiába van a falu folyó mellett, hiába susognak ott a habok és lehelnek a füzesek, azért a lá­nyok bizony csak az utóbbi időben adják rá magukat az úszósportra. Régebben a sport­szerű úszásnak, fürdésnek nyo­ma sem volt, mert idő kellett volna ehhez és könnyebb élet­mód. Cséplés, aratás után a port magukról még az asszo­nyok is a Gorámban mosták le, de meg kell hagyni, hogy ez ritkán történt meg. Ez kény­szerű, céltudatos egyszerű mos­dás volt, nem- pedig a mai ér­telemben vett fürdés. Volt kö­zöttük olyan is, aki fürdőruha hiányában — talán föl sem vette volna a fürdőruhát — szoknyában, blúzban ment a vízbe, hogy „ne lássák öt“ amint fürdik. Valószínű, hogy a három dohogó asszony is így tett, azért pletykáznak most és álszenteskednek. Az álszenteskedés pedig nem sok vizet zavar. Tény, hogy sok helyen ma is akadályozza azt, hogy a lányok is szélesebb mér­tékben kapcsolódjanak a sport­ba, nemcsak az úszósportba, de egyéb sportágakba is. Hiszen minden faluban van lehetőség, hogy röplabda vagy kézilabda pályát létesítsenek és legalább helybeli futóversenyt rendezze­nek. Nem is a lehetőségen múlik ez, hanem a sportolókon. Ha valaki röplabdázni, fűi ni, úszni vagy futballozni akar, az arra megtalálja a módot. A gyerekek téglát tesznek a föld­re és az a futballkapu. Rúgják a rongylabdát az udvar végén. Csak a sportkészségen múlik az egész, a szenvedélyen, a kul­turáltságon. Ugyanígy vagyunk a többi sportággal is. Nem léte­zik, hogy egy nagyobb faluban a labdarúgáson kívül más sportágat ne űznének, a lányo­kat is beleértve. A fiatalok ezt természetesnek veszik, de az idősebb generáció már nem. Vagy még nem ? Ez egyremegy, de tény, és örömmel mondhat­juk, hogy minden faluban egyre nagyobb teret hódít a sport akkor is, ha egyes idősebb asz- szonyok nyelvükre is veszik azt a lányt, aki fürdőruhában ki­fekszik a Garam partjára, vagy pedig kezdeményezője — mond­juk — egy kosárlabdacsapat megszervezésének. Kígyót, bé­kát mondanak rá és a legrosz­szabb véleménnyel vannak róla. Nem minden helyen, nem min­dig, de még sok helyen így van. A változás csak annyi, hogy évekkel előbb a fiatalok többet adtak ilyen nyelvelésre, tnd pedig az idő igazolta, hogy az a lány is jól férjhez megy, aki a faluban elismert röplabdázó. Az is bebizonyosodott tény, hogy senki sem betegedett meg sem az idősebb asszonyok szemverésétől, sem a nyelvve­résüktől. Nem érdekes tehát az egész pletykadolog, sokkal ér­dekesebb ennél egy izgalmas futballmeccs, egy lázasan lefo­lyó kézilabda mérkőzés. így le­galább az idő is telik, tarkább is az élet. Vajon mit is csinál­nának a fiatalok a mai világban, ha a munka utáni szabad ide­jükben nem sportolnának vagy nem tanulnának? Az időt una­lommal agyonütni kár, éppen azért mártsuk meg magunkat a habokban vagy labdázzunk egyet! A lányok pedig ugy'anezt tegyék akkor is, ha még néhány öregasszonynak nem is tetszik! B. I. Fiatalok versenyeznek A harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez hozzá­járulnak a rimaszombati járás fiataljai is. Értékes kötelezett­ségvállalással kapcsolódnak az aratási és cséplési munkákba. A CSISZ járási szervezetének vezetősége versenyt hirdetett a fiatalok között, hogy ezáltal is elősegítse bekapcsolódásukat a nyári munkákba. A legjobb ifjúsági munkacsapatokat ván­dorzászlóval és az aratás és cséplés befejeztével a nyári munkákban kitűnt alapszerve­zetet értékes ajándékkal és a „Legjobb ifjúsági szervezet“ zászlóval értékelik ki. A ver- senyfelhíyás nagy mozgalmat keltett a fiatalok körében és több szervezet részt vesz ben­ne. Az alapszervezetek sorba vállalták a kötelezettségeket és így elősegítik az aratási és cséplési munkák mielőbbi befe­jezését. Eddig a belíni fiatalok ifjúsági munkacsoportja, amely 12 tagból áll, 114 órát dolgozott az aratásnál és 12 hektárnyi termést tett rendbe. Ezenkívül a széna betakarításából is ki­vették részüket. Hat hektár rétről gyűjtötték be a szénát. Ezzel az eredményükkel elér­ték, hogy elsőnek ők kapták meg a CSISZ járási szervezet vándorzászlaját a rimaszombati járásban. Értékes kötelezettségválla­lást tettek a hodejoveci és a Vyšné Skalníky-i fiatalok is, akik többek között vállalták: mindent megtesznek, hogy szö­vetkezetük eredményeit még előbbre vigyék. A pondeloki és a Veľká Suchá-i fiatalok a tagsági gyű­lés keretében vállalták kötele­zettségeiket. Két ifjúsági mun­kacsapatot szerveznek és a fia­tal traktoristák vállalták, hogy a termés 80 százalékát ők fog­ják lekaszálni EFSZ-ükben. Azonkívül két cséplőgéppel szombaton és vasárnap 700-700 mázsa gabonát csépelnek ki, egy hektár területről pedig a lentermést takarítják be. Ehhez hasonló kötelezettség­vállalással kapcsolódnak a ri­maszombati járás fiataljai a nyári munkákba. De hasonló vállalást tehettek volna a ba­logfalai, várgedei és óbásti fiatalok is, ha nem félnéűek a mezőgazdasági munkáktól és elmennének az EFSZ-be dol­gozni. Hisz ma már minden fiatal tudja, hogy a CSISZ első­rendű feladata részvétel a me­zőgazdasági munkákban, a szö­vetkezetek és állami gazdasá­gok eddiginél nagyobb eredmé­nyeinek érdekében. SUSÄNYI ISTVÁN, a CSISZ járási titkára, Rimaszombat A mocsaras, vizes területe­ken újabbnál újabb vízleve­zető kanáliso­kat ásnak és szélesítik, mé­lyítik a régeb­ben létesített árkokat. A fia­talok lankadat­lan erővel, lel­kesedéssel, odaadással vég­zik ezt a mun­kát, bizony sok­szor térdigérő vízben, iszapban állva dolgoznak. Különösen a Csallóközben folyik hatalmas iramú meliorá­ciós építkezés. A két Duna közének egyik szögletén így dolgoznak a fia­talok. Repülő halak A bratislavai járásban teljes ütemben folyik tovább a gabo­nabeadás. A felvásárló üzemek raktárai előtt sorakoznak a gabonával megrakott autók, és bizony gondot okoz az idei gazdag termés elraktározása. Aki hajón járja be a meleg és forró égövi tengereket, órá­kon át gyönyörködhet a fedél­zetről a különféle óceánlakók pajzán játékában. Mintha csak az utasok szórakoztatására szerződtették volna a hajózási társaságok, úgy pattannak ki például párosával a tengerből a delfinek. Ezek a kb. egy méter hosszú, pufók, de mégis fürge halak azonban emlősök, mint ahogyan a különböző cet­halak osztályába tartozó óriási grönlandi bálna sem hal, hanem emlősállat. A tengerből felbuk­kanó delfinek farkukkal olyan ügyesen „tapossák“ a vizet, hogy függőleges, álló helyzet­ben képesek megmaradni. Uszonyaikkal vidáman paskol- ják egymást, ami úgy csattan, mintha pofozkodnának/ Talán ezen „szabadtéri előadással“ akarják ebédjüket megszolgál­ni, amikor kitartóan követik a hajót és lesik a tengerbe hulló ételmaradékot. Nem kevésbé érdekes lát­ványt nyújtanak a repülőhalak. 20—30 cm hosszú, a mi piszt­rángunkhoz hasonló karcsú ál­latok. Uszonyaik szárnyszerűek, 40 sőt 60 méternyi távolságra is nyílsebesen repülnek közvet­lenül a víz színe fölött, hogy azután újból elmerüljenek -a hullámokban. Ragyogó napsü­tésben kilőtt 'ezüst-torpedóra emlékeztetnek ezek a kecses „madárhalak“. Az ártatlan „mutatványos“ halaknál azonban annál veszé­lyesebb a trópusi tengerek ret­tegett királya, a cápa. Ivás előtt vagy eledel híján néha hidegebb vizekre is elbarangol, mert hihetetlenül falánk. Egyes példánya a 8 méternyi hosszú­ságot is eléri. Legvérengzőbb válfaja az angolul tigershark- nak nevezett tigriscápa. Szeré­nyebb rokonaival ellentétben — amelyek beérik az ember kezé­nek vagy lábának „Iecsípésé- vel“ — a tigriscápa egészben ragadja magával áldozatát a tenger mélyébe, hogy zavarta­lanul lakmározhasson. Az em­berevő cápák egyébként meg­magyarázhatatlan ösztönnel rendelkeznek: hihetetlen távol­ságból megérzik a süllyedő hajót. Ilyenkor nyílsebesen a katasztrófa színhelyére ira­modnak, ahol rajokba verődve már előre tátogatják félelmetes pofájukat. Az úszva menekülni igyekvő hajótöröttek azután csak ritkán kerülik el szörnyű sorsukat. Szeszélyes játékot űz a ter­mészet a tömlőállatok csoport­jába tartozp mérges medúzák­kal, amelyek sarjadzás, illetve ivadékcsere révén szaporodnak. Ez annyit jelent, hogy a medú­zák petéiből nem medúzák, ha­nem kizárólag tengeri , polipok fejlődnek, a polipok viszont csak medúzákat hoznak a vi­lágra. Az állatok nemzedékében tehát polipok és medúzák sza­bályosan váltakoznak. A Ben- gáli-öbölben, a Malakkai-szo- rosban és az Indonéziát övező tengereken mintegy „gurulnak“ a víz színén ezek a tányér ala­kú, szép sárgás és rózsaszínű, de egyébként undorítóan ko­csonyás, alacsonyrendű állatok. Minden hajót a sirályok ezer­nyi serege követi tengeri útján, mérhetetlen távolságra a szá­razföldtől. Tollazatuk fehér, csupán a Szuezi-csatorna ázsiai partján elterülő sósvizű belten­gereken lubickolnak fekete si­rályok is. De a mesterséges víziút la'nkás partjainak ho­moküregeiben hasznosabb ma­darak is fészkelnek: a rút kül­sejű, messziről büzlő dögkese­lyűk, Ezek pillanatok alatt le­rágják a húst a sivatagban elhullott állatok és emberek csontvázáról s ezzel elejét ve­szik fertőző és járványos be­tegségek terjedésének. Az afri­kai népek ezért a sivatag in­gyenes hullaeltakarítóinak ne­vezik őket. A Szuezi-csatorna afrikai partján egyúttal megfigyelhet­jük az állatok hagyományos kíváncsiságát., Minden arra ha­ladó hajót alaposan szemügyre vesznek, megbámulnak. Az an­tilopok, zebrák, vadtevék és zsiráfok csaknem kitekerik a nyakukat, mintha meg akar­nák állapítani, nem látnak-e „ismerőst“ a fedélzeten. Azután csalódottan összenéznek és uzsgyi neki — hatalmas porfel­hőt kavarva szélvészként szá­guldanak a sivatag rejtelmes belsejébe. Thaiföld fővárosában, Bang­kokban, az ismert krokodiluso- kon s egyéb hüllőkön kívül él egy háziállat számba menő két­éltű: a világoszöld színű sza­lamandra. Minden épületben, minden lakóházban otthonosan érzi magát. Szivacsszerű, tapa­dó ujjacskáival fürgén szalad-^ gál lel-alá a szolja falán s ha; besötétedik, éles madárcsicser­géshez hasonló hangokat hallat. A benszülöttek szerencsét hozó állatnak tartják, de a tűrhetet­len hőségtől amúgy is álmatla­nul hánykolódó idegen bizony a pokol fenekére kívánja a haj­nali órákig rendületlenül riká­csoló papagáj-gyíkokat. Éjjel minden tehén fekete — mondják mifelénk. Dél-Ázsiá- ban viszont minden tehén fe­hér, még éjjel is, merť*világo- sak az éjszakák. Főként Szinga­púrban, a Maláji Államok fővá­rosában, se nem tarka, se nem foltos, hanem tiszta fehér színű a Riska. A mi tehenünknél sok­kal alacsonyabb, karcsúbb, tö­rékenyebb termetű. Simogatni valóan kedves „őzike“-feje és égszínkék, ábrándos szeme van. India forgalmas városaiban közlekedési akadálynak „hasz­nálják“, ahol pimaszul odate- hénkedik a villamosvasút vágá­nyára. Mintha csak tudná, úgy­sem érheti bántódás, mert a hinduk szent állatként tisztelik. Az úttestről csak akkor kel fel, ha elunta a tehénkedést. Egyik kacsa sem olyan, mint a másik. Manilában, a Fülöp- szígeteken például nincsen fe­hér vagy tarka, ott minden kacsa egyforma: feje és nyaka égővörös tollazatú, hasa szür­késfehér, farktolla pedig ko­romfekete. Akár a volt német császárság lobogója, fordított szín-sorrendben. Végül pedig még egy szót az ember leghűbb társáról, a ku­tyáról. Jóllehet a földön elter­jedt sokszáz fajta egyikébe sem sorolja a természetrajz, mégis egészen különleges cso­portot képez a kínai kutya. Közepes nagyságú, nyúlánk testű, sárgásbarna szőrű. Feje apró, hosszúkás, füle mereven elálló, mint a rókáé. A mifelénk honos kutyafajtákkal ellentét­ben sohasem virgonc, ritkán ugrándozik. Mindig mélabús és gyanakvó. Legjellegzetesebb tulajdonsága azonban, hogy még az ismeretlen kínait sem ugatja meg. De annál vadabbul vicsorítja fogát a fehér bőrű emberre, kivétel nélkül. Vajon ösztönszerűleg érzi-e. hogy gazdájának évezredes vérszivói a nyugati országbitorlók vol­tak? K. li.

Next

/
Thumbnails
Contents