Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-08-09 / 32. szám
Érdekesebb a meccs! Sok fiatal keresi fel a Ledeč nad Sázavou környékén létesített sátortáborokat. Amint a képről látjuk, a kis városka festői környezetben épült, nem csoda tehát, hogy nemzetközi pionír- tábort is létesítettek közelében. Lesiobb ifjúsági brigád A CS1SZ mulyadi alapszervezete szép kitüntetést kapott a napokban. Ugyanis a CSISZ losonci járási vezetősége kiértékelte a tavaszi mezőgazdasági munkálatokban részt vett fiatalok tevékenységét és ebben a mulyadiak vitték el a pálmát. A helyi EFSZ-nek négy hektárnyi krumpliültetvényét gondozták. Ezért „Legjobb ifjúsági brigád a mezőgazdaságban“ vándorzászlóval tüntették ki az alapszervezetet. A zászló kötelez. A fiatalok ezt meg is értik, s ezért az aratásból is minden erejükkel kiveszik részüket. Vámos Bálint tanító, amíg az aratás tart, állandóan önkötözőgéppel arat. Dicséretet érdemel még Vámos Géza, Sebők Lajos és Jekkel László a nagy nyári munkákban elért eredményeiért. Nagyon szép dolog lenne, ha a mulyadi fiatalok sokáig megtartanák a vándorzászlót, mert ez a, további eredményeiket jelezné. BUDAI JÓZSEF Csalódott szív: A fiú viselkedésére nehéz magyarázatot találni. Az is lehet, hogy sem ideje, sem alkalma nem volt arra, hogy Prágában felkeresse magát. Lehet, hogy kereste is, csak akkor maga nem tartózkodott ott, ahol kellett volna, vagy talán a címét sem tudta. Szokatlan, de mégis célszerű volna azonban, ha a viselkedéséről egy rövid tartalmas levélben magyarázatot kérne. Küldje a levelet ajánlva, nevére az ottani üzem címére. Így megtudja, hogy a levelet meg- kat>ta-e a címzett. Kénytelen lesz válaszolni. Ha pedig nem válaszol, akkor az idegen környezet rossz hatással volt rá. Ezt pedig jobb volt előbb megtudni, mint később. Ha válaszol és mentegetőzik, akkor tekintsen el az ügy fölött és csak az elkövetkező fordulatokat vegye mérvadónak. Velem is megtörtént... : A diákszerelmek nagyon sok esetben úgy szoktak végződni, mint a maguké is. Ez nem is valami csodálatos dolog, mert alig akad olyan lány, akinek csak egy fiú udvarolt volna, viszortt olyan fiatalember sincs, aki csak egy lánynak csapta a szelet. A maguk esetében tekintetbe kell venni, hogy a lányok rendszerint komolyabb és idősebb fiatalemberek udvarlását helyezik előtérbe. Ez így is helyes. Ne haragudjanak egymásra, maradjanak meg jó barátoknak. Sajnos, jobb tanácsot nem adhatunk, felejtse el! örökké semmi sem fáj. .. : Ha valaki komolyan szeret egy lányt, akkor nincs szüksége még egy barátnőre is, még akkor sem, ha ez az ideál látszólagos beleegyezésével történt. Ön most azon csodálkozik, hogy az igazi ideálja nem válaszol leveleire, ez várható volt, mert egy önérzetes lány mást nem is tehet. írjon a lánynak, hogy a másikat nem szereti, és hajlandó a barátságával felhagyni. Erre a lány bizonyára válaszolni fog. A barátnők mindig bajt okoznak, mert szerepük és befolyásuk korlátlan. Bár a barátság nem lesz örök életű, mégis az ilyen kétlakiság a maga értékét nem emeli. A másik esetben véleményünk szerint hihet az ideáljának. Az elhidegülést a levelek tartalmából ki lehetne olvasni. Beszéljék meg az azonnali válaszadást, s így ellenőrizhetik, hogy idegen kéz hátráltatja-e a kézbesítést. Nincs semmi akadálya annak, hogy szeressék egymást. Liliomfi: Az ön esete a mi lapunkban is gyakran megtárgyalt kérdés. Nem egyedülálló eset, sajnos túl gyakori. Maguk is még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy szerelmük állhatatos legyen. Vigasztalódjon abban, hogy jobb megismerni a valót most, mint később, amikor már késő volna. üzenetek ( —l-'——lO I— Pedagógus: Forduljon a következő címre: Pedagogický inštitút, Nitra. Vidám nyár: Forduljon közvetlenül a következő címre: Československé aerolínie, Praha, Letište Ruzyn, školský odbor. A stewardok kiképzésének kérdésére is ott kap felvilágosítást. Melódia: Komoly énektanul- mányt a Zene- és Színművészeti főiskolán végezhet. Ha dal- és énekegyüttesbe szeretné bekerülni, írjon a következő címre: Ifjú Szívek, Bratislava, Karpatská č. 2. Zöld Anna: Közölje címét és írja le, milyen esetről van szó. Ebben az esetben levélben válaszolunk. Repülő: Forduljon a Československé aerolínie, Praha, Letište Ruzyn, školský odbor címre! Rita: A gottwaldovi cipőüzem állandóan keres fiatal dolgozókat. Szőke: A Pedagogický inšti- tút-ot Nagyszombatba helyezték át, forduljon közvetlenül oda. KKK: Forduljon a következő címre: Vysoká škola výtvarných umení, Bratislava, Hviezdoslavovo nám. 18. Három asszony beszélget egy piroscserepes ház előtt. A vasárnap délutáni béke , veszi körül őket, közelről csak a hangjuk hallatszik az ájult csöndben. Dohognak, mérgelődnek, nem tetszik nekik valami. Délután két óra van és máris újra Szűcs Mariska ment biciklivel a Garam jelé. Ez ugyan nem valami különös dolog, de biztosan tudták, hogy úszni megy és napozik egyet a bársonyos fövényen. Mi jóság van abban? Az ó lánykorukban ilyesmi meg nem történt volna. Üszni egy lánynak és fürdőruhában kifeküdni a napra! A fiatalok úgy látszik kivetkőztek a régi világból, pletykálnak tovább — vajon mi lesz, hová fog ez vezetni? Igazuk is van, búcsút mondtak a fiatalok, nem most, hanem már régen a régi sületlenségeknek. Egyik faluban hamarabb, a másikban később törték át a maradiság betonfalút, de áttörték, darabokra törték. Ez a Szűcs Mariska is Prága mellett dolgozott, onnan hozta az újat a füzes. Garam partjára. Mikor hazajött, a tavasz éppen a végét járta, elhervadtak már az orgonák, ö pedig vágyakozva tekintett a folyó felé. Milyen jó lenne, ha már átmelegedett volna a viz és fürödni lehetne. Üszni egyet, nekifeszíteni az izmokat és megmutatni, hogy mit tud a vízben tenni, hogyan csinálták ezt a Moldvában. Mert hiába van a falu folyó mellett, hiába susognak ott a habok és lehelnek a füzesek, azért a lányok bizony csak az utóbbi időben adják rá magukat az úszósportra. Régebben a sportszerű úszásnak, fürdésnek nyoma sem volt, mert idő kellett volna ehhez és könnyebb életmód. Cséplés, aratás után a port magukról még az asszonyok is a Gorámban mosták le, de meg kell hagyni, hogy ez ritkán történt meg. Ez kényszerű, céltudatos egyszerű mosdás volt, nem- pedig a mai értelemben vett fürdés. Volt közöttük olyan is, aki fürdőruha hiányában — talán föl sem vette volna a fürdőruhát — szoknyában, blúzban ment a vízbe, hogy „ne lássák öt“ amint fürdik. Valószínű, hogy a három dohogó asszony is így tett, azért pletykáznak most és álszenteskednek. Az álszenteskedés pedig nem sok vizet zavar. Tény, hogy sok helyen ma is akadályozza azt, hogy a lányok is szélesebb mértékben kapcsolódjanak a sportba, nemcsak az úszósportba, de egyéb sportágakba is. Hiszen minden faluban van lehetőség, hogy röplabda vagy kézilabda pályát létesítsenek és legalább helybeli futóversenyt rendezzenek. Nem is a lehetőségen múlik ez, hanem a sportolókon. Ha valaki röplabdázni, fűi ni, úszni vagy futballozni akar, az arra megtalálja a módot. A gyerekek téglát tesznek a földre és az a futballkapu. Rúgják a rongylabdát az udvar végén. Csak a sportkészségen múlik az egész, a szenvedélyen, a kulturáltságon. Ugyanígy vagyunk a többi sportággal is. Nem létezik, hogy egy nagyobb faluban a labdarúgáson kívül más sportágat ne űznének, a lányokat is beleértve. A fiatalok ezt természetesnek veszik, de az idősebb generáció már nem. Vagy még nem ? Ez egyremegy, de tény, és örömmel mondhatjuk, hogy minden faluban egyre nagyobb teret hódít a sport akkor is, ha egyes idősebb asz- szonyok nyelvükre is veszik azt a lányt, aki fürdőruhában kifekszik a Garam partjára, vagy pedig kezdeményezője — mondjuk — egy kosárlabdacsapat megszervezésének. Kígyót, békát mondanak rá és a legroszszabb véleménnyel vannak róla. Nem minden helyen, nem mindig, de még sok helyen így van. A változás csak annyi, hogy évekkel előbb a fiatalok többet adtak ilyen nyelvelésre, tnd pedig az idő igazolta, hogy az a lány is jól férjhez megy, aki a faluban elismert röplabdázó. Az is bebizonyosodott tény, hogy senki sem betegedett meg sem az idősebb asszonyok szemverésétől, sem a nyelvverésüktől. Nem érdekes tehát az egész pletykadolog, sokkal érdekesebb ennél egy izgalmas futballmeccs, egy lázasan lefolyó kézilabda mérkőzés. így legalább az idő is telik, tarkább is az élet. Vajon mit is csinálnának a fiatalok a mai világban, ha a munka utáni szabad idejükben nem sportolnának vagy nem tanulnának? Az időt unalommal agyonütni kár, éppen azért mártsuk meg magunkat a habokban vagy labdázzunk egyet! A lányok pedig ugy'anezt tegyék akkor is, ha még néhány öregasszonynak nem is tetszik! B. I. Fiatalok versenyeznek A harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez hozzájárulnak a rimaszombati járás fiataljai is. Értékes kötelezettségvállalással kapcsolódnak az aratási és cséplési munkákba. A CSISZ járási szervezetének vezetősége versenyt hirdetett a fiatalok között, hogy ezáltal is elősegítse bekapcsolódásukat a nyári munkákba. A legjobb ifjúsági munkacsapatokat vándorzászlóval és az aratás és cséplés befejeztével a nyári munkákban kitűnt alapszervezetet értékes ajándékkal és a „Legjobb ifjúsági szervezet“ zászlóval értékelik ki. A ver- senyfelhíyás nagy mozgalmat keltett a fiatalok körében és több szervezet részt vesz benne. Az alapszervezetek sorba vállalták a kötelezettségeket és így elősegítik az aratási és cséplési munkák mielőbbi befejezését. Eddig a belíni fiatalok ifjúsági munkacsoportja, amely 12 tagból áll, 114 órát dolgozott az aratásnál és 12 hektárnyi termést tett rendbe. Ezenkívül a széna betakarításából is kivették részüket. Hat hektár rétről gyűjtötték be a szénát. Ezzel az eredményükkel elérték, hogy elsőnek ők kapták meg a CSISZ járási szervezet vándorzászlaját a rimaszombati járásban. Értékes kötelezettségvállalást tettek a hodejoveci és a Vyšné Skalníky-i fiatalok is, akik többek között vállalták: mindent megtesznek, hogy szövetkezetük eredményeit még előbbre vigyék. A pondeloki és a Veľká Suchá-i fiatalok a tagsági gyűlés keretében vállalták kötelezettségeiket. Két ifjúsági munkacsapatot szerveznek és a fiatal traktoristák vállalták, hogy a termés 80 százalékát ők fogják lekaszálni EFSZ-ükben. Azonkívül két cséplőgéppel szombaton és vasárnap 700-700 mázsa gabonát csépelnek ki, egy hektár területről pedig a lentermést takarítják be. Ehhez hasonló kötelezettségvállalással kapcsolódnak a rimaszombati járás fiataljai a nyári munkákba. De hasonló vállalást tehettek volna a balogfalai, várgedei és óbásti fiatalok is, ha nem félnéűek a mezőgazdasági munkáktól és elmennének az EFSZ-be dolgozni. Hisz ma már minden fiatal tudja, hogy a CSISZ elsőrendű feladata részvétel a mezőgazdasági munkákban, a szövetkezetek és állami gazdaságok eddiginél nagyobb eredményeinek érdekében. SUSÄNYI ISTVÁN, a CSISZ járási titkára, Rimaszombat A mocsaras, vizes területeken újabbnál újabb vízlevezető kanálisokat ásnak és szélesítik, mélyítik a régebben létesített árkokat. A fiatalok lankadatlan erővel, lelkesedéssel, odaadással végzik ezt a munkát, bizony sokszor térdigérő vízben, iszapban állva dolgoznak. Különösen a Csallóközben folyik hatalmas iramú meliorációs építkezés. A két Duna közének egyik szögletén így dolgoznak a fiatalok. Repülő halak A bratislavai járásban teljes ütemben folyik tovább a gabonabeadás. A felvásárló üzemek raktárai előtt sorakoznak a gabonával megrakott autók, és bizony gondot okoz az idei gazdag termés elraktározása. Aki hajón járja be a meleg és forró égövi tengereket, órákon át gyönyörködhet a fedélzetről a különféle óceánlakók pajzán játékában. Mintha csak az utasok szórakoztatására szerződtették volna a hajózási társaságok, úgy pattannak ki például párosával a tengerből a delfinek. Ezek a kb. egy méter hosszú, pufók, de mégis fürge halak azonban emlősök, mint ahogyan a különböző cethalak osztályába tartozó óriási grönlandi bálna sem hal, hanem emlősállat. A tengerből felbukkanó delfinek farkukkal olyan ügyesen „tapossák“ a vizet, hogy függőleges, álló helyzetben képesek megmaradni. Uszonyaikkal vidáman paskol- ják egymást, ami úgy csattan, mintha pofozkodnának/ Talán ezen „szabadtéri előadással“ akarják ebédjüket megszolgálni, amikor kitartóan követik a hajót és lesik a tengerbe hulló ételmaradékot. Nem kevésbé érdekes látványt nyújtanak a repülőhalak. 20—30 cm hosszú, a mi pisztrángunkhoz hasonló karcsú állatok. Uszonyaik szárnyszerűek, 40 sőt 60 méternyi távolságra is nyílsebesen repülnek közvetlenül a víz színe fölött, hogy azután újból elmerüljenek -a hullámokban. Ragyogó napsütésben kilőtt 'ezüst-torpedóra emlékeztetnek ezek a kecses „madárhalak“. Az ártatlan „mutatványos“ halaknál azonban annál veszélyesebb a trópusi tengerek rettegett királya, a cápa. Ivás előtt vagy eledel híján néha hidegebb vizekre is elbarangol, mert hihetetlenül falánk. Egyes példánya a 8 méternyi hosszúságot is eléri. Legvérengzőbb válfaja az angolul tigershark- nak nevezett tigriscápa. Szerényebb rokonaival ellentétben — amelyek beérik az ember kezének vagy lábának „Iecsípésé- vel“ — a tigriscápa egészben ragadja magával áldozatát a tenger mélyébe, hogy zavartalanul lakmározhasson. Az emberevő cápák egyébként megmagyarázhatatlan ösztönnel rendelkeznek: hihetetlen távolságból megérzik a süllyedő hajót. Ilyenkor nyílsebesen a katasztrófa színhelyére iramodnak, ahol rajokba verődve már előre tátogatják félelmetes pofájukat. Az úszva menekülni igyekvő hajótöröttek azután csak ritkán kerülik el szörnyű sorsukat. Szeszélyes játékot űz a természet a tömlőállatok csoportjába tartozp mérges medúzákkal, amelyek sarjadzás, illetve ivadékcsere révén szaporodnak. Ez annyit jelent, hogy a medúzák petéiből nem medúzák, hanem kizárólag tengeri , polipok fejlődnek, a polipok viszont csak medúzákat hoznak a világra. Az állatok nemzedékében tehát polipok és medúzák szabályosan váltakoznak. A Ben- gáli-öbölben, a Malakkai-szo- rosban és az Indonéziát övező tengereken mintegy „gurulnak“ a víz színén ezek a tányér alakú, szép sárgás és rózsaszínű, de egyébként undorítóan kocsonyás, alacsonyrendű állatok. Minden hajót a sirályok ezernyi serege követi tengeri útján, mérhetetlen távolságra a szárazföldtől. Tollazatuk fehér, csupán a Szuezi-csatorna ázsiai partján elterülő sósvizű beltengereken lubickolnak fekete sirályok is. De a mesterséges víziút la'nkás partjainak homoküregeiben hasznosabb madarak is fészkelnek: a rút külsejű, messziről büzlő dögkeselyűk, Ezek pillanatok alatt lerágják a húst a sivatagban elhullott állatok és emberek csontvázáról s ezzel elejét veszik fertőző és járványos betegségek terjedésének. Az afrikai népek ezért a sivatag ingyenes hullaeltakarítóinak nevezik őket. A Szuezi-csatorna afrikai partján egyúttal megfigyelhetjük az állatok hagyományos kíváncsiságát., Minden arra haladó hajót alaposan szemügyre vesznek, megbámulnak. Az antilopok, zebrák, vadtevék és zsiráfok csaknem kitekerik a nyakukat, mintha meg akarnák állapítani, nem látnak-e „ismerőst“ a fedélzeten. Azután csalódottan összenéznek és uzsgyi neki — hatalmas porfelhőt kavarva szélvészként száguldanak a sivatag rejtelmes belsejébe. Thaiföld fővárosában, Bangkokban, az ismert krokodiluso- kon s egyéb hüllőkön kívül él egy háziállat számba menő kétéltű: a világoszöld színű szalamandra. Minden épületben, minden lakóházban otthonosan érzi magát. Szivacsszerű, tapadó ujjacskáival fürgén szalad-^ gál lel-alá a szolja falán s ha; besötétedik, éles madárcsicsergéshez hasonló hangokat hallat. A benszülöttek szerencsét hozó állatnak tartják, de a tűrhetetlen hőségtől amúgy is álmatlanul hánykolódó idegen bizony a pokol fenekére kívánja a hajnali órákig rendületlenül rikácsoló papagáj-gyíkokat. Éjjel minden tehén fekete — mondják mifelénk. Dél-Ázsiá- ban viszont minden tehén fehér, még éjjel is, merť*világo- sak az éjszakák. Főként Szingapúrban, a Maláji Államok fővárosában, se nem tarka, se nem foltos, hanem tiszta fehér színű a Riska. A mi tehenünknél sokkal alacsonyabb, karcsúbb, törékenyebb termetű. Simogatni valóan kedves „őzike“-feje és égszínkék, ábrándos szeme van. India forgalmas városaiban közlekedési akadálynak „használják“, ahol pimaszul odate- hénkedik a villamosvasút vágányára. Mintha csak tudná, úgysem érheti bántódás, mert a hinduk szent állatként tisztelik. Az úttestről csak akkor kel fel, ha elunta a tehénkedést. Egyik kacsa sem olyan, mint a másik. Manilában, a Fülöp- szígeteken például nincsen fehér vagy tarka, ott minden kacsa egyforma: feje és nyaka égővörös tollazatú, hasa szürkésfehér, farktolla pedig koromfekete. Akár a volt német császárság lobogója, fordított szín-sorrendben. Végül pedig még egy szót az ember leghűbb társáról, a kutyáról. Jóllehet a földön elterjedt sokszáz fajta egyikébe sem sorolja a természetrajz, mégis egészen különleges csoportot képez a kínai kutya. Közepes nagyságú, nyúlánk testű, sárgásbarna szőrű. Feje apró, hosszúkás, füle mereven elálló, mint a rókáé. A mifelénk honos kutyafajtákkal ellentétben sohasem virgonc, ritkán ugrándozik. Mindig mélabús és gyanakvó. Legjellegzetesebb tulajdonsága azonban, hogy még az ismeretlen kínait sem ugatja meg. De annál vadabbul vicsorítja fogát a fehér bőrű emberre, kivétel nélkül. Vajon ösztönszerűleg érzi-e. hogy gazdájának évezredes vérszivói a nyugati országbitorlók voltak? K. li.
