Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-05 / 27. szám

Oj-tátrafüredi gyógyintéze­tünkben törődnek a dolgozók kulturális színvonala emelésé­vel. Ennek fényes bizonyítékai a kulturális rendezmények; ün­nepélyek, politikai előadások, hangversenyek, esztrádák, film- és színházi előadások. A legértékesebb kulturális események közé kell besorol­nunk Maczudzinszký zongora­művész hangversenyét, amelyet a híres lengyel zeneszerző, Fryderyk Chopin születésének százötvenedik évfordulója al­kalmából rendeztek. Mózsi vonósnégyese is nagyon tanulságos műsorral vendég- szerepelt. Dr. Tánya Maszary- ková operaáriákat énekelt. Érett, kultivált előadása nagy tehetségét bizonyította. A vidám műsorok ciklusából a „Képtár nélkül" címűt kell kiemelnünk. JiH Stouchal ötle­tes konferanszéja, Vera Račko­vá énekesszáma és Malásek ki­tűnő zongoraszáma jó légkört teremtett. S a hangulat tetőfo­kára hágott Trnka mérnök bű­vészmutatványaival. Lénerth ritmusegyüttesének műsorát is igen kedvezően fogadták a páciensek, bár rög­tönzött volt. Összefoglalva az elmondotta­kat, örömmel konstatálhatjuk, hogy szépséges Tátránk pácien­sei az esték nagy részét tanul­ságos szórakozással töltik el. HERCZ LAJOS Nový Smokovec Ozsváld Árpád: ONELETRAJZ JDreliid Ne hidd, ez még nem a szerelem, csak valami fura-buta vágy kerget egyre a közeledbe... Naptól tikkadt vándor kereste így a messzi forrás hüs ölét. Már az utca minden kis kövét, bokrok ágát, a lépcsők számát is ismerem — hozzád vezetnek. A tárgyak lám, már megszerettek! Virágok kelyhén harmat ül, kószálok árván, egyedül. Beburkol lágyan az alkonyat, mélykútként őrzöm hangodat. Igazi társam nincs nekem, dáliák nőnek szívemen. Aranyoslábú kékmadár melenget minden éjszakán. Jaj, mit tudod te, mit tudod te hogy bennem piros tüzek égnek Az én szomorú sápadt arcom te soha, soha meg nem érted Fehér karod ne emeld tiltón, np félj, tolvajmód nem ölellek! A két kezemet összetörném, ha megalázná a szerelmet. Hulló morzsákat nem kívánok, inkább égjek emésztő tűzbetu Hétszínű tarka szivárványát a magas égnek, minek űzzem? És ha nem nyugtat senki, semmi, árvább leszel a csillagoknál, szívedet bánat kínja, gyötri, akkor gyere majd vissza hozzam • •• Rendkívül bájos és tehetsé­ges fiatal színésznő, Audrey Hepburn, mutatkozott be mozilátogatóinknak a Háború és béke című film Natasájának szerepében. Ki ez az Audrey Hepburn, aki nagyszerű játéká­val és megkapó egyéniségével egyszeriben megnyerte a kö­zönség tetszését? Hogyan kez­A Natasa és Andrej, azaz Audrey Hepburn és férje, Mel Ferrer dődött „fantasztikus“ karrier­je? Colette, a nagy francia írónő, Gigi című regénye dramatizá- lásához keresett megszemélye­sítőt. Számtalan ismert és is­meretlen színésznőt próbált ki, de azok még csak meg sem közelítették az írónő elképze­lését. Már csaknem lemondott róla, hogy megfelelő színésznőt talál, amikor egy rivierai film­stúdió egyik sarkában megpil­lantott egy ott álldogáló kis statisztát. Magas, sovány, feke­tehajú lányka, nem különös szépség. De sötétkék szemeiből, vékony arcából, csilingelő ka­cajából, nem mindennapi báj áradt. A tapasztalt írónő ösz­tönösen megérezte, hogy most valakit „felfedezett“, hogy ez a bájos lányka megtestesíti el­képzelését. Pár szóban meg­Ami pedig a tervezett remek­művet illeti — nem adtam fel a tervet. De sajnos, mégsem tudom, hogyan fogjak a meg­írásához. Szovjetunió első okta­tásügyi népbiztosának, Anatolij, Vasziljevics Lunacsarszkijnak iro­dalmi tanulmányaiból válogatott sorozat jelent meg magyar nyelven 250 oldalra terjedő kötetben. Lunacsarszkij, mint Leninnek öt évvel fiatalabb munkatársa, résztvett az 1905-ös forradalom előkészítésében. Börtön, szám­űzetés és emigrálás jelzik élet­útját a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelméig. Ettől kezdve tizenkét eszten­dőn át irányítja a dolgozók hatalmas kommunista országá­nak oktatásügyét és művészet- politikáját. 1929-től kezdve Spanyolor­szágban és a Népszövetségben tevékenykedik hazájának diplo­máciai képviselőjeként, de köz­ben mint páratlan műveltségű teoretikus publicista, mint a marxista irodalom l adomány munkása soha nem pihenteti tollát s irodalomkritikai és mű­vészetelméleti tanulmányaiban nagyszerű, a maga nemében egyedülálló örökség maradt utána, amikor 1933-ban, 58 éves korában, szívbaj végez vele. Az éleselméjűségnek és az átélőkészségnek példája Luna­csarszkijnak a nemrég megje­lent kötetben található tanul­mánya Petőfi Sándorról. 1923- ban, Petőfi halálának 100-ik évfordulója alkalmából lett fi­gyelmes Petőfire. Amikor a Szovjetunióban ilö magyar elv­társak megszerezték számára Neugebauer és Steinbach német fordításaiban Petőfi müveit. Ezek oly hatással voltak rá, hogy harmincnyolc költeményt orosz nyelvre fordít és 1925- ben külön kötetben jelentette meg őket. Az a közvetlenség, amellyel Lunacsarszkij Petőfi Sándor politikai és művészi egyénisé­gét, társadalmi hovátartozását, származását, műveltségét, ba­ráti körét, forradalmi hitét és optimizmusát, valamint nagy­szerű személyes tulajdonságait megvilágítja, ahogyan Petőfi eszmei és erkölcsi lényét az ugyancsak fiatalon elhunyt Lermontovval, a kortársak kö­zül Heine és Lenau világnézeté­vel összehasonlítja, a magyar olvasóra ma is lenyűgöző hatást gyakorol és fényes példája a marxista irodalomszemlélet termékenyítő elevenségének és mély rehat ásának. Ha valaki fél életet tölt egy nagy író tanulmányozásában, akkor sem képes róla többet és eredetibbet mondani, mint ahogy azt Lunacsarszkij az ö Petőfi tanulmányában teszi. A szóbanforgó kötetben Pető­fin kívül az orosz irodalom múltjából Gercen Sándor, a for­radalmi demokrata, Bjelinszkij, a kritikus és Dosztojevszkij tevékenységét eleveníti meg, hazai kortársai közül Gorkij­nak, a miszticizmusból fórra- dalmiságba áthajtó Alekszej Bioknak, t az újításban szenve­iunacssisfkii iiodaimi aoa. L délyes Majakovszkijnak szentel feledhetetlen fejtegetéseket, végül Romain Rolland, Zola, Gerhard Hauptmann és Bemard Shaw értékelését tömöríti a jö­vőnek is szóló, időtálló formu­lába. unacsarszkij nagy írók társadalmi és művészi lényének küzdelmes mivoltára, magatartá­suk, dialektikus gyö­kereire mutat rá. Így Doszto­jevszkijt abból a szempontból elemzi, hogy ö mintegy sze­mélytelen kapcsolatban van művévef, alakjait látszólag ma­gukra hagyja s elkülönül tőlük, kívülük helyezkedik el. Meste­rien magyarázza, hogy az értel­miség milyen viaskodást foly­tatott a XIX. században az ön­kényuralom és a rendőrködés ellen, melyeknek tevékenységét a pravoszlávia megszenteli. Dosztojevszkijnek, az egykor halálra ítélt forradalmárnak menekülése a pravoszláviához, megalkuvást jelent. Gyökérte- len álomvilágban keres kárpót­lást azért, aminek megvalósítá­sa felé a petrasevisták között, a materializmus iránytűjét használva tájékozódásra, elin­dult. Végül a trónhoz és az oltárhoz való ragaszkodásig sodródik. Tépettségében kifeje­ződik kora kispolgári értelmi­ségének zűrzavara. Próbál hinni abban, amit vállalásból magára kény szerit ett, s vívódást okoz neki a forradalmi magatartás, melyet eltemetni vélt. A Gercenről szóló tanulmány bemutatja, milyen akadályokon törnek meg a múlt század negyvenes éveiben a nyugato- sok és a szlavjanofilek igyeke­zetei, hogyan vegyül Gercen nyugatosságába a szlavjanofi- lokra jellemző bizakodás külön úton történő s a nyugati pél­dákat megelőző orosz társadal­mi fejlődésbe miképp élnek to­vább szlávjanofil gyökerű néze­tek a národnyikságban. Biok költészetét vizsgálva azt fejti ki Lunacsarszkij, hogy ez a nemesség felvilágosodott szárnyáról származó költő, bár farkasszemet néz a reakcióval, értetlenül állt a forradalom kapujában s bár a Tizenkettő­ben megörökíti a forradalmá­rok hősiességét, alapjában véve idegen marad tőlük. Zoláról úgy vélekedik Luna­csarszkij, hogy antikapitalista író, szövetséges utitárs, de rea­lizmusának megvannak a maga határai. Lelkiismeretes anyag- gyűjtés alapján tárja fel a tó­Nem szerezte vissza, euenDen. felírt közszeméremsértésért és közbotrány okozásért. Ez nem volt kellemes, de még kellemet­lenebb volt, egyenesen kínzó, a délutáni előadás, ösztövés testemen lötyögött a kölcsönka­pott ruha, sűrűn tüsszentettem, krákogtam és köhögtem. Három hónappal később, au­gusztus elején, amikor (osztály­ellenes izgatásért) a kassai rendőrség egyik magánzárkájá­ban ültem, egy becsempészett újságban, amelyet az első be­tűtől az utolsóig átböngésztem, azt olvastam, hogy Masaryk köztársasági elnök Kulka József nyugalmazott tanítót kitüntette életmentésért. A derék öreg tanító (tudtam meg az újság­ból) ezerktlencszázhúsz május 6-án, déltájt Csapon, élete koc­káztatásával, megmentett egy sem úszni, nem evezni nem tudó fiatalembert, aki csónakon ki­ereszkedett a duzzadt Tiszára és akivel felborult a csónak. A könnyelmű fiatalember két­ségkívül vízbe fulladt volna, ha a kétségbeesett segélykiáltását nem hallja meg a Tiszaparton sétáló Kulka, aki azonnal segít­ségére sietett a fulladozónak. Amikor ezt elolvastam, sőt kétszer is elolvastam, olyan hangosan röhögtem, hogy a fo­lyosón sétáló őr (aki a demok­ráciát védte velem szemben) rámnyitott, — azt hitte, hirte­len megőrültem. Felszólítására, a nálam krónikus bőbeszédű­séggel elmondtam, hogy min röhögök. Türelmesen, sőt ér­deklődéssel hallgatott végig, aztán undorodva elfordult tőlem. — Hogy nem szégyel Ilyen gyalázatos hülyeségeket kigon­dolni?! — rivaltTrám őszinte felháborodással. \ csónak. Kiborult utasa kétség- f beesetten csépelte a sárga hul- 1 lámokat és nagyokat nyelt. M'nt- később megtudtam, egy nyugal- mázott enyhén szenilis tanító k volt a póruljárt, aki — bár sem- az evezéshez, sem a horgászás­- hoz nem értett — bérelt csó- < nakon horgászni indult. — Segítség! Segítség! 1 Pillanatok alatt ledobtam a ruhámat, lerúgtam a cipőmet * és habozás nélkül a vízbe ug- 3 róttam. A víz szörnyen hideg * volt, a sodrás ijesztő. És amikor az ember már a vizet szeli, ? a folyó sokkal szélesebb, mint a partról nézve. Bár nem rosz- szul úszók, nehéz volt az utam { a póruljárt halászhoz. Szeren­csére, egy irányba — szinte ' egymás felé — sodort minket c a víz: egyazon örvény felé. Amikor végre, pár méternyire ’ az örvénytől galléron ragadtam, c az öreg már félhalott volt. De még maradt benne annyi élet- . erő, hogy mindenáron át akarta ölelni a nyakamat. Ha ez sikerül neki, mindketten elpusztulunk. Most már nemcsak az öreg éle­téért, hanem a saját életemért is verekedtem. Hat-nyolc perc múlva — pont, amikor végre sikerült eloldani a csónakot, s amellyel a segítségünkre akar­- tak jönni, partot értünk. Ott akkorra már húsz-hu- ' szonöt kíváncsi verődött össze, * többségükben kamaszok. Azon- ■ nal gondozásukba vették az ' eszméletlen Öreget. A Tisza partján' felserdülve, értették 5 a módját. Én a ruhámat és 1 cipőmet kerestem. Eredményte- í lenül! Mindenemet ellopták. A . Verchovina felől hószagú szél t fújt. Vizes, kissé hiányos fehér- ’ neműm, mint jégkéreg tapadt 3 testemre. Dideregtem, vacogott í a fogam. j — Nana, na! Egy rendőr közeledett, a négy . csapi rendőr közül a legtekln- . télyesebb. Ez talán visszaszerzi a a ruhámat... spartakiád látogatóinak még alkalmuk lesz felkeresni a plá- netáriumot, de azután becsuk­ják, mert terv szerint az Októ-* béri Forradalom előestéjén ké­szül el az új épület teljes be­rendezése és akkor adják át igazi rendeltetésének. • Július 9-én nyitják meg Karlovy Varyban a XII Nem­zetközi Filmfesztivált. Eddig 44 ország jelentkezett a fesz­tiválra. Míg a Cannesban, Ve­lencében, Nyugat-Berlinben, San Sebastianban megtartott nemzetközi filmfesztiválokon főleg a filmek elhelyezéséről, kereskedelmi célokról van sző, Karlovy Varyban a filmszak­embereknek alkalmuk van megvitatni a filmalkotás prob­lémáit és a fesztivál valóban igazi művészeti versenyt indít a filmvilágban. # Lipnicén, ahol Jaroslav Jašek, a Švejk halhatatlan író­ja csendes otthonra talált, e íyáron megrendezik a Humor esztiválját. $ • A Strahov-stadion bejárá­énál Vladimir Janouška aka- lémiai szobrász Astronaut cí- nű műanyagból készült szob­át egy 13 méter magasságú nűanyag szilontalpazatra he- yezték el. ® A Július Fučík Kultúra és ’ihenés Parkjában Prágában nőst épül a világ legtökélete- ;ebb planetáriuma. A látogató i távcsövek segítségével meg- igyelheti azokat az égi jelen- ;égeket, amelyek magas hegy- :súcsokról csak a légkedve- :őbb feltételek mellett látha- ók. A nagy terembe egyszerre >00 látogatót engednek be. A egyeztek. És az ismeretlen kis táncosnő elindult, hogy New- Yorkban eljátssza Gigit. Elját­szotta, és ezzel nemcsak meg­hódította, de valósággal elbű­völte a Broadway-t, a legigé­nyesebb kritikusoktól, a legfá- sultabb nézőkig. William Whyler fiimrendező Gregory Peck partnereként azonnal főszerepet bízott rá az „Egy szív és egy koronádban, és nem csalódott a hozzá fűzött reményekben. Audrey Hepburn személyében új sztár, új típus született, az összes nagy lapok első oldalon hozták a fényké­pét, a fiatal lányok ezerszámra viselték a frizuráját és próbál­ták utánozni elbájoló mosolyát. A „beérkezett“ világsztár ta­lán még ma is gondol néha annak a kislánynak az álmaira, aki ír apa és holland anya gyermekeként 1929. május 4-én született, Angliában járt isko­lába, tízéves korától Hollandiá­ban tanult táncolni, majd a londoni balettiskola elvégzése után a csoporttáncos nehéz, fárasztó életét élte: itt-ott egy kis statisztálás, apró szerepek filmen és televízióban, napi kemény tréning, remény, hogy sikerül valamire vinnie és még több csalódás. Azután, 1954-ben egyszerre jött a világsiker. De ez az év privát életére nézve is szeren­csés volt: rövid ismeretség után férjhez ment partneréhez, a tizenkét évvel idősebb, elvált Mel Ferrerhez. (A Háború és békében Audreyt alakítja). Audrey Hepburn vitathatat­lan tehetségét még jobban fo­kozza lényének magával ragadó, szinte lenyűgöző bája. Játéka annyira természetes, hogy a néző valósággal megfeledkezik, hogy színészi alakítást lát. Akik Natasá-ját látták, nem csodál­koznak azon, hogy színészi ké­pességének és egyéni vonzó­erejének párosulása a világ első filmszínésznői sorába emelte. Tolsztoj Natasája a világiro­dalom egyik legszebben meg­rajzolt nőalakja. Megszemélye­sítése tehetségen kívül párat­lan intelligenciát és Tolsztoj művének tökéletes ismeretét követeli. Audrey Hephurn meg­értéssel és átérzéssel játssza az igényes szerepet. Ez a kitű­nően megírt szerep biztosította számára a világsikert, ii. Ezerkilencszázhúsz május elején (később olvastam 6-án) Csapra utaztam. Csvárics Elek suszternél szálltam meg, a volt vörös katonánál, aki akkor na­gyon vidám, bortisztelő ember volt. és akit nyolc-kilenc hét múltán agyonvertek a csen­dőrök. Kora reggel érkeztem, de csak délután kellett előadást tartanom, a gőzmalom és a tég­lagyár munkásainak a nemzet­közi helyzetről. Déltájt teljesen egyedül sétáltam a Tisza part­ján. Mindenkinek azt mondtam, hogy a délutáni előadásra ké­szülök, de a valóságban sokkal nagyobb fába vágtam a fejszé­met: egy regényt vagy egy drámát szándékoztam írni, olyant, amely egycsapásra vi­lághírt és halhatatlanságot biz­tosít számomra. Minden máso­dik vagy harmadik fiatal értel­miségi valami ilyesmire készül. (Hitvány tollforgató az, aki huszonötesztendős korában a halhatatlanságnál kevesebbel is beéri). De én néhány lépéssel láttam többet a többi huszonöt esztendősnél: tisztában voltán azzal, hogy regényemnek vág; Irámámnak izgalmasabbnak ke) lennie a legnépszerűbb detek- ív regénynél, monumentálisnak mint a Háború és béke, mélynél mint Dosztojevszkij, szelleme- sebbnek mint Maupassant no­vellái, bölcsnek és bájosnál mint Mikszáth írásai, humaniz­musban Romain Rollanddal kel versenyeznie és lépést kell tar­tani Makszim Gorkijjal és An­dersen Nexovel. a proletariátu: smeretében és szeretetében Mindezzel teljesen tisztábai voltam. Csak azt az egyet nen tudtam, hogyan kezdjek hozzí annek a (világhírt és halhatat anságot biztosító) remekműnél megírásához. Ezen törtem a fejem magá- lyosan sétálva a Tiszapar aranyszínű homokján, a lendü- etesen lombosodó füzek között jmikor váratlanul megzavartál Hmélkedésemet. — Segítség! Segítség! A duzzadt, sebes rohanásí Tisza közepén felfordult égj ILLÉS BÉLA:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents