Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-06 / 49. szám

Szélvihar A szovjet filmhét keretében bemutatott Szélvihar című film is azokhoz tartozik, amelyeket nem felejtünk el olyan köny- nyen. Megrázó erővel bemu­tatja. hogy egy fiatal, kommu­nistákból álló csoport milyen küzdelmes úton jutott el a Komszomo1 alakuló gyűlésére. A kalandos és szinte detekt.ív- regénybe illő érdekfeszítő uta­zás, tele veszedelmekkel és vá­ratlan akadályokkal, mindvégig leköti a nézők figyelmét. Visz- szafojtott lélegzettel nézzük az egymást követő drámai jelene­teket. A fiatal Komszomol-ta- gok mezítláb, étlen-szomjan útnak indulnak és a kommuniz­musba, a jobb jövőbe vetett hit vezérli őket A kis csoport egyre jobban kibővül, az eszme fiatal hordo­zói az elnyomottakban? a kita­szítottakban rokonszenvre és követőkre találnak. A kalandos Utazás folyamán új vidékekkel ismerkedünk meg, fiatal forra­dalmár egyéniségekkel, akik törhetetlen akarattal célba akarnak jutni. Különösen az apró jellemrajzok és a részle­tek finom kidomborítása mű­vészi ebben a filmben. Törté­nelmi hitelességgel bemutatja, hogy a nagy forradalom szele mennyire magával ragadta az ifjúságot és hősöket formált a fiatalokból. A film Alov és Naumov fiatal szovjet rendezők műve. Forgatókönyvként nem használtak fel regényt vagy más irodalmi alkotást. A tör­ténelmi dokumentumok alapján a Komszomol kongresszusára való utazás keretét használták fel arra, hogy bemutassák az első Komszomol-tagok küzdel­mes életét. A drámaiságot az eszmei mondanivaló fokozza. A szereplők jellenjé"szemünf lát* tár bontakozik ki, ipesterkéiet- lenül, emberien. A fordulatok helyenként kissé erőszakoltak, de ezeket kiegyensúlyozzák a reális részletleírások és az em­berek lélektani ábrázolása. A Komszomol-csoportból kiemel­kedik Fidor és szerelme, a bá­jos, törékeny Nasztja, aki az események folyamán olyan bá­tor és merész tud lenni. Talán még jobban emlékezetünkbe vésődnek az epizód-szereplők, mint például Mitya, a véz­na, beteges, szemüveges gim­nazista, aki valóban nem mond­ható vonzó jelenségnek, nem hasonlít a hagyományos ifjú hősökre és mégis az. Hálás té­mához nyúltak a rendezők, di­cső történelmi időkön keresz­tül fiatal emberek sorsát ábrá­zolják. A történelmi idők ese­ményei kifogyhatatlan forrást jelentenek, amelyhez újból és újból vissza kell térni. Ahol fiatal emberek sorsát vetítik elénk, természetesen nem hiá­nyozhat a szerelem sem. A paj­zán gyermekszerelemből kelet­kezett áldozatos, fennkölt sze­relem. A Komszomol alakuló gyűlé­sére a kis csoport nem érkezik meg. A könyörtelen polgárhá­ború áldozatokat követel. És Fidor azok nevében mondja el beszédét, akik útközben életü­ket áldozták fel. Felteszi a nagy kérdést is, amely a mai nemzedékhez szól: Ügy éltek, hogy méltók vagytok-e ezek­hez az áldozatokhoz? Méltók az ilyen elődökhöz? Az alakítások közül Eduard Bredun Fidorja tűnik ki, de ál­talában mind jő, mert fiatalo­kat, saját magukat alakítják. M. M. BARCAN Piros csónakok Balta Gyula képkiáliitása Peter Karvaš , ÚJ VÍQJÁTEKA , A hazai színházak az utóbbi időben több vígjátékot mutat- . tak be. Jelentős helyet foglal el köztük Peter Karvaš újság­írói körben játszódó szatirikus darabja, a Kálmán apó fel- i támadása, melyet a bratislavai Nemzeti Színház hozott színre. : Peter Karvasnak ez a harmadik mai tárgyú darabja. A Dip­lomaták szatíra, mely a közel- és közép-keleti gyarmatosítók füzeiméi ellen irányul, az Éjféli mise ismert már a rádióhall­gatók előtt is. ► Kedves, új vígjátékának cselekménye újságíró környezetben Tjátszódik Bratislavában. A darab főhőse Trubacka Kálmán apó, ► aki a város felszabadításákor, tizenöt évvel ezelőtt elvesztette ^emlékezőtehetségét és most tér vissza a megváltozott világba. ► Kálmán apó tudatára ébred a mélyreható történelmi válto­zásoknak, de megdöbben, amikor találkozik és összeütközésbe ikerül azokkal, akik gátolják a fejlődést. Megértjük, -amikor I aktívan fellép ellenük, sőt saját veje, Mikuláš Remenár, a >nagyjövőjü főszerkesztő, a karrierista, csak saját önző céljait ► követő ember ellen, akiről az olvasó mindig előre tudja, mit ^fog írni. Karvaš darabjában azokról is beszél, akik elutasítják ía hízélgést, az önelégültséget, s megalkuvás nélkül, gyors k ütemben akarnak előre haladni. A Pravda a színdarabról a következőket írta: „Peter Kar- L vaš új víg játékával figyelemre méltó tettet vitt véghez. Nem Jakarta elszigetelten kifigurázni a szerkesztők tulajdonságait, . mai életünkből vett típusokat formált meg. Humoros, iróni- [kus és keserű felismerésekkel teli helyzeteket tud teremteni, amelyek segítségével nagyobb vagy kisebb fogyatékosságain- Jkat ostorozza, egyszersmind megmutatja jelenünk és távla­taink hősi arculatát.“ Bart a Gyula művészi érlelő - élésének új fejezetét jelzi a Majerník-Galériában kiállított mintegy két tucatnyi tájképe. Bart a ma már nemcsak szín­es formaélményt rögzít a meg­látás belső forróságával, hanem megfontol és mérlegel, s a nagy folyó kikötőiben, a hajók har­monikus sziluettjében, a daruk merészen feszülő karjaiban ál­lamunk új arculatát vázolja. Ez a korszerű tartalom mint el­sődleges tényező határozza meg a formát. Bátrabb ecsetjárás, ellentétes tónusok drámai ha­tású egybeszerkesztése, az ob­jektív formák expresszív, né­melykor dekoratív átértékelése és erőteljesebb felépítés jel­lemzik mai műveit. Mondaniva­lójának legfontosabb kifejező­eszköze a szín. Tavaszosan üde foltokkal fogja meg a bajcsi strandfürdőt, mely a dolgozók munka utáni felfrissülésére lé­tesült. A vízierőmüvek ábrázolásával a hatalmasan épülő Szlovákiát, az emberek a természet meg­fékezésében és átalakításában való hősi harcát fejezi ki a szí­nes látásmóddal érzékeltetett hazai táj keretében. Fokozatos fejlődéssel jut el ahhoz az új műfajhoz, melyet ipari tájképnek neveznek. Van, aki megriad ettől a „művé­sziét lenül“ hangzó meghatáro­zástól. Ám Barta képei meg­győznek róla, hogy nem üres és lapos jellege van az ilyen mű­nek. Az átélés lelkes őszintesé­ge hat át a víztárolók lüktető életű partjait, a fekete csóna­kok és tarka hajók cél és érte­lem diktálta útját. S az alkotót ihlető élmény a nézőből is együttérzést vált ki — meg- gondolkoztatja és szívére hat, — tehát a kép társadalmi és esztétikai feladatának is eleget tett. (po) T> árcát nevezhetnénk Kassa külvárosának is. Hiszen villamoshálózat, az egyre épülő gyárak, lakóházak kötik össze Kassa városával. Villamoson alig húsz perc az út oda. Bárca nagyságát, tekintélyét növeli a mezőgazdasági technikai is­kola is. és kiváltképp annak állatorvosi szaka. Négy év múlva több. mint 140 állator­vost, illetve zootechnikust ad ez az iskola mezőgazdaságunk­nak. Külön említésre méltó az a tény is, hogy az iskola állat­orvosi szakán leányok is tanul­nak, így például tavaly két leány állatorvos került ki in­nét, akikkel nagyon is elége­dettek a munkaadók. Az iskola tanulói nemcsak a tanulásban mutatnak példát, de a társadalmi és a kultúr- munkában is. íme, két szám nyugtázásképpen: Az elmúlt iskolaévben 5600 brigádórát dolgoztak le. És a másik szám: A polyovi és a téhányi Állami Gazdaságban 74 hektárról ta­karították be a burgonyát. Siker és elismerés jelzi a kultúrmunkát is. Nagy az ér­deklődés a szépirodalom után. Ezt példázza a Fučík-jelvény- szerző kör munkája. Ugyanis az olvasókörök olyan lelkiisme­retes és jó munkát végeznek, hogy a diákok nagyobb része már az első évben megszerezte a Fučík-jelvényt. Van szavalókör is, mely szá­mos iskolánkívüli fellépésével szerzett jó hírt és elismerést. A tanulók rendszeresen olvas­sák a Szolszkaja Zsizny szovjet szaklapot. Vasárnap délelőtt politikai és gazdasági előadá­sokat tartanak. Van egynéhány önképzőkörük is. Ilyenek pél­dául: Tanulunk a CSISZ-ről, a Világ térképe felett, stb. Tervük és vágyuk egy televí­zió vétele és még valami, meg­erősíteni és továbbfejleszteni a zenekart és a tánccsoportot, melyek az elmúlt években nagyszerű eredményeket értek el. Külön dicséret illeti az is­kola diákjait a helyi mezőgaz­dasági tanonciskolának nyúj­tott segítségért. Ám ők is kér­nek vaiamit: Több segítséget és tanácsot a CSISZ járási tit­kárságától. (tr) ALOM Álmomban atombomba robbant, tömött, nagy füst-gomba nőtt, . kénszínű, hideg pokol-képek lengtek a Nap előtt. Félvakon futni akartam, s éreztem: láb nélkül járok; ledőltem, magába-húzott egy sistergő, forró árok. A por mindent betöltött, zsíros gőz szállt az égre; kongva szárnyalt az űrben a Sátán nevetése. Álmomban atombomba robbant, füst szállt, füst és korom, a táj kopár lett s a föld fekete, mint a korom. Hajnalban nehéz veríték hütötte kréta-testem, s alvó párom kék-eres, puha kezét kerestem. VERES JÁNOS KOHPltHAZAKSIlL A barátságért Kultúrhírek Greer Garson, a nálunk is sok filmjéből ismert angol származású hollywoodi filmszí­nésznő legújabb filmjében Eleanor Roosewelt alakját for­málja meg. Franklin Delano Roosevelt szerepét Ralph Bel­lany alakítja. Amerikai képzőművészeti ki- álítás nyílt Tibiiiszben. Az 56 festményt, fametszetet és raj­zot az amerikai képzőművé­szek egy csoportja ajándékozta a Moszkvai Barátság Házának. A Drezdai Képtár most ün­nepli alapításának négyszáza­dik évfordulóját. A barátsági hónap alkalmá­ból egész sereg nagysikerű kultúrfellépést tartott az egyik morvaországi városka, Stráž- čan kultúrcsoportja. Az együt­tes tagjai munkások, és értel­miségi dolgozók, kik komolyan és becsületesen felkészültek erre a kultúr-körútra, hogy tudásuk és tehetségük legjavát nyújthassák. Az otthoni fellépés után első bemutatkozásuk a nagy cseh költő Jirí Wolker szülővárosá­ban Prostéjovban volt. Ezt kö­vette a prerovi fellépés, ahol a barátsági ünnepen kívül még egy jubiliáris ünnep volt, a prerovi kémiai üzem fennállá­sának 65. évfordulója. A kö­vetkező állomásuk Olomouc* Trenčín, Púchov és más szlo­vák városka volt. Az együttes minden fellépését nagy siker­rel és elismeréssel fogadta a közönség, (t) TUemrégen az egyik külföldi napilap terjedelmes írást közölt a Vyšné Hágy-i tüdő­szanatóriumról. A cikk többek között említést tett a szanató­riumban folyó kulturális élet­ről és ezt írta: „Ezerötszáz ember él itt, a hegyen, Vyšné Hagy szigetén, a szanatórium­városkában, ahol bank van és posta, kultúrterem és áruház, kozmetikai szalon és könyvtár, mozi és házi rádió. A rádió he­tenként egyszer magyar mű­sort sugároz, a magyar könyv, a magyar hanglemez, a magyar film éppoly otthonos, mint a cseh és a szlovák..." Az idézett részt olvasva ha­tároztuk el, hogy ellátogatunk a szanatóriumba, közelebbről megvizsgáljuk Vyšné Hágy kul­turális életét. A szanatóriumba lépve nem kérdezte senki, mit akar, kit keres. Ismerősnek véltek, s én kihasználva az egyedüllét nyu­galmát, szemléltem a „szana­tórium-városka" belső életét Végigjárva a patyolat-tiszta folyosókon, benéztem a társal­góba, a különféle kulturális termekbe. Minden folyosón két- három faliújság. Ha nem tud­nám, hogy szanatóriumban va­gyok, azt hinném ez valami is­kola lehet. Iskolákon kívül ugyanis még sehol sem láttam ilyen szép, tartalmas, az épület egész belső életét tükröző fa­liújságot, mint itt. Meglepő kép fogadott a tár­salgóban és a különféle ter­mekben. A rengeteg újság és könyv mellett társasjátékok, hangszerek, billiárdasztal, több- száz férőhelyes szélesvásznú mozi, televíziós készülék és megannyi más eszköz, beren­dezés a betegek szórakozására, a kellemes időtöltésre. A szanatóriumban, ahol sú­lyos betegek várják gyógyulá­sukat, nemcsak a test, hanem a szellem épségéről, egészségé­ről is gondoskodnak. Ki-ki tet­szése szerint szórakozhat. A látottakból erről anélkül meg­győződtem, hogy bárkivel be­széltem volna ... A bejárattól nem messze táb­la hirdeti: kulturális osztály. Ide kopogtattam be, hogy el­mondjam jövetelem célját és megtudjam, mi minden törté­nik kulturális téren a Tátra legmagasabb orma alatt, 1200 méter magasban a fenyvesek- koszorúzta Vyšné Hágyn, Cseh­szlovákia egyik legnagyobb tü- döszanat óriumában. Alexander Oravec, Jozef Mehret — jegyzem le a neve­ket, bemutatkozás után. A két fiatalember a szanatórium kul- túrfelelóse. Ami munkánkat illeti — kezdte a felvilágosítást Alexan­der Oravec, — valóban sokirá­nyú. Feladatunknak tartjuk, hogy a szanatórium betegei szellemi téren is a lehető leg­többet és legjobbat kapják. A jól megtermett 24-25 év körüli szőke fiatalember papí­rokat szed elő: — Itt van a munkatervünk. Pontosan tudjuk, mikor milyen feladataink vannak. — Ma például milyen műsor lesz ? — Házi rádiónkon kétórás magunk szerkesztette műsort közvetítünk, este pedig egy szlovák filmet mutatunk be. Nézem a szanatórium kultu­rális munkatervét, mely hoz­záértő gondos munkára vall. Az általános tennivalókat felölelő terven kívül külön munkaprog­ramot dolgoztak ki a barátság hónapjárat A tervben többek között előadások, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások és még sok-sok más kulturális megmozdulás szerepel. — A kiállítást — tájékozta­tott Jozef Mehret — a szana­tóriumban dolgozó képzőmű vészeti szakkör tagjainak alko­tásaiból tartjuk. — Ilyesmi is van? A betegek alkotó munkával is foglalkoz­nak? — Igen, a szantóriumban kü­lönféle szakkörök működnek. A képzőművészeti körön kívül jól dolgoznak például a fényké­pészeti kör tagjai. A képzőmű­vészeti kör tagjai legjobb al­kotásaikkal a népművészeti versenyeken is részt vesznek. Nyílik az ajtó. Fiatal lány lép az irodába. Faliújságot ké­szít, ehhez kér jelszót. Alexander Oravec készsége­sen segít és útmutatást ad, milyen témájú faliújságot szerkeszthetne. Helena' Vacová a 16-17 év körüli lány válogat a lehetősé­gek között, majd a „népek ba­rátságáért" jelszó mellett dönt. — Ez lesz a legjobb. Ehhez már megvan az anyagom is — mondja mosolyogva. — Helena — meséli a kul- túrfelelős, ahogy a lány elhagy­ja az irodát — csak egy a sok­sok beteg közül, akik ilyen készségesen vállalják a kultúr­munkát. Betegeink zenekart és •sztrádegyüttest is alakítottak. Ezenkívül ők szervezik a házi­rádió műsorát. A házirádió naponta közve- tit műsort. Különféle „rovatok“ vannak: mint példá­ul a „Nyitott szemmel", „Tu­dományos híradó", és „Utazás a világ körül". Magyar elő­adást minden csütörtökön 5 órától 6 óráig sugároznak az előbbihez hasonló témakörrel. A színházi bemutatókra tere­lődött a szó, s ezzel kapcsolat­ban Jozef Mehret így nyilatko­zott: — Hazai zenekarunk és esz- trád-együttesünk is gyakran rendez bemutatókat. Ezen a téren azonban a vendégszerep­lők érdemlik a legtöbb dicsére­tet. Havonta általában kétszer keresik fel különféle csoportok a szanatóriumot: Az utóbbi hó­napokban eperjesi, zvoleni, prágai és iilinai színjátszó együttesek látogatták meg be­tegeinket. Minden alkalommal emlékezetes műsort mutattak be. Alkalomadtán szívesen lát­nánk körünkben a komáromi színház tagjait is. Kiváncsi voltam a könyvtár­ra. Jozef Mehret készségesen vállalta a kalauzolást. — Összesen — mondotta a szépen berendezett könyvtár­ban a katalógust mutatva — 7000 kötetünk van... A köteteket vizsgálva sok magyar könyvre bukkantam. Egyaránt megtalálhatók a klasszikus és mai, a hazai és külföldi szerzők müvei. Tekin­télyes számú magyar nyelvű politikai irodalmuk is van, amely iránt az előbbihez hasonlóan nagy az érdeklődés. — Szép — dicsértem a könyvtárat és általában a sza­natóriumban folyó kulturális munkát. — „Mindent megteszünk .. .* kaptam a szerény választ. Jozef Mehret, Alexander Ora­vec és a többiek valóban min­dent megtesznek, hogy a sza­natórium betegei szellemi téren se érezzenek hiányt. A sok szép munkában — amelyben tulajdonképpen a szocialista haza gondoskodása nyilvánul meg — jólesőn látjuk a helye­sen értelmezett nemzetiségi politikának azt a szép meg­nyilvánulását, amellyel a sza­natóriumban gyógyuló magyar nemzetiségű betegek egészsé­gének helyreállítása mellett e betegek szellemi szükségle­téről is messzemenően gondos­kodnak. f/yšné Hágyn — ahová va­' lamikor csak az urak ke­rülhettek — ma egyszerű szlo­vák és magyar dolgozók nyerik vissza egészségüket, élnek a proletár nemzetköziség szelle­mében. A szanatóriumban tett láto­gatásomnak ez a legfőbb ét legszebb tanulsága. BALÁZS B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents