Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-29 / 48. szám

Karöltve a nemzeti bizottságokkal Mire e kép nyomdafestéket lát, már nem lesznek az állványok a kultúrház falánál, megtörténik a felavatás is. FELÉPÜ LT a kultúrház Izsa olyan falu, ahol az emberek nemcsak óhajtani tudnak valamit, hanem ezért a „valamiért“, a jelen eset­ben a kultúrházért áldoza­tot is tudnak hozni. A 2200 lakosú falunak nem volt megfelelő kultúrháza és ön­segéllyel építettek. Azt mondhatjuk, hogy minden harmadik ember részt vett az építésben, több mint 700 személy dolgozott a brigád­napokon. A tömegszerveze­T A villanyszerelők már bevé­gezték munkájukat, most már a faluban lévő vezeté­kek javítását kezdik el. Ké­pünkön Luca János villany­szerelő válogatja a megfe­lelő „porcelánt“. tek, a CSISZ, CSEMADOK és tüzoltóegyesület közös ügyüknek tekintették az építést. A helyi nemzeti bi­zottság, s különösen titkára ,1 Sajben elvtárs minden alkal­mat megragadott, hogy elő- • segítse az építés mielőbbi, befejezését. Most végzik az épület kül­sején az utolsó simításokat. a kőművesek. Az ablakokat, az ajtókat brigádosok tisz- títják. A parkett, mert ez is van a teremben, már tükör­fényes. A beépített színpa­don éppencsak a port kell ] letörölni és akár kezdődhet­ne is az előadás. A teremben \ 350 ülőhely van, de az utolsó táncmulatság alkalmával; már vagy 700-an szorongtak d teremben. Az izsaiak megmutatták, hogyan kell megoldani a ■ falu kulturális életének' problémáját. Elgondolásuk < megvalósítását a kultúrház' felépítésével kezdték. Amint terveikből kitűnik, nemcsak ' az ünnepélyes megnyitóra, készülnek kultúrprogram- < mai, hanem azt akarják, , hogy ez a szép épület való­ban kultúra házává váljék. Ha a falu lakói, fiatalok és idősek olyan akarattal és kedvvel valósítják meg to­vábbi terveiket is, mint a kultúrház felépítését, akkor ] ez az épület Izsón válóban a kultúra központja lesz. A CS1SZ-XAGOK a nemzeti bizottságokban mint képviselők aránylag csak rövid idő óta működnek, de máris pozitívan értékelhetjük tevékenységüket. Szlovákiában 1957-ben 2794 CSISZ-tagot választottak be a nemzeti bizottságok különböző fokozataiba. 1960-ban a helyi nemzeti bizottságokba 4294, a járási nemzeti bizottságokba 362 és a kerületi nemzeti bi­zottságokba 52,2 CSISZ-tagot választottak képviselőnek. Hogyha ezeket az adatokat ösz- szehasonlítjuk, látjuk, hogy 1960-ban kétszer annyi CSISZ- tagot választottak meg képvi­selőnek, mint 1957-ben. A CSISZ és a nemzeti bizott­ságok érdekében áll, hogy a nemzeti bizottságok fiatal kép­viselői állandóan szoros kap­csolatban maradjanak a CS1SZ- szervezetteí és az ifjúsággal. Mint képviselő csak az a CSISZ- tag érvényesül, aki továbbra is az ifjúsági szervezetben dolgo­zik, nem szakad el az ifjúságtól és aktív'segítségnyújtásra buz­dítja a fiatalokat. Ezért nagyon fontos, hogy a fiatal képviselőknek a nem­zeti bizottságok és a CSISZ is nagyobb figyelmet szentelje­nek, mint a tapasztalt idősebb funkcionáriusoknak. Az alap­szervezetek állandóan ellen­őrizzék, hogy a fiatal képviselő hogyan teljesíti a feladatát. Lássák el tanácsokkal és olyan javaslatokra hívják fel figyel­mét, amelyeknek megvalósítása útján sikerül hozzájárulni az ifjúsági problémák megoldásá­hoz. Ne feledkezzünk meg ar­ról, hogy a fiatal képviselők többnyire első ízben töltik be ezt a funkciót és nem rendel­keznek olyan gazdag tapaszta­latokkal, mint azok az elvtár­sak, akik már hosszabb idő óta a nemzeti bizottságokban dol­goznak. Jól tudjuk, hogy ha az ifjú­sági szervezet a nemzeti bi­zottságok fiatal képviselőit ál­landóan segíti és tanácsokkal látja el, akkor a fiatal képvise­lők maguk is felkeresik a CSISZ-alapszervezetet, és gon­doskodnak arról, hogy a nem­zeti, bizottságok és a CSISZ- alap^zervezetek között szoros együttműködés álljon fenn. Hasonlóképpen a járási bizott­ságok és a CSISZ-alapszerveze- tek is törődjenek azokkal a fiatalokkal, akiket a CSISZ a különböző bizottságokba ajánlott. A nemzeti bizottságok képviselői, valamint a nemzeti bizottságok különböző bizott­ságainak fiatal tagjai és a többi aktivista által a CSISZ javasla­tokat tehet a kulturális tevé­kenységre vonatkozólag is. A JÁRÁSI NEMZETI bizott­ságnak, de főképpen a CSISZ alapszervezetnek érdekében áll. hogy a fiatal képviselők és az alapszervezetek között állan­dóan szoros kapocs álljon fenn. A nemzeti bizottság fiatal tag­ja tevékenyen dolgozzon a sa­ját alapszervezetében is. így könnyen megnyerheti a fiúkat és lányokat, hogy segítsenek a nemzeti bizottságnak a fela­datok teljesítésében. A CSISZ-tagok, azáltal, hogy a nemzeti bizottságokban mint képviselők fejtenek ki tevé­kenységet, megszokják a köz­életi szereplést és beletanulnak a közigazgatásba. Fontos, hogy a fiatalok még szorgalmasabban kivegyék részüket a közéleti tevékenységből, rendszeresen eljárjanak a nyilvános gyűlé­sekre, részt vegyenek a vitafel­szólalásokban, megmondják a saját véleményüket és tolmá­csolják a fiatalok nézeteit. Szükségesnek mutatkozik, hogy az ifjúsági gyűlésekre meghív­juk a nemzeti bizottságok idő­sebb tagjait, hogy megmagya­rázzák, milyen tevékenységet fejtenek ki a nemzeti bizott­ságok és milyen feladatok vár­nak teljesítésre. A jelen idő­szakban egyre nagyobb jelen­tőségű az a politikai és nevelő munka, amelyet a nemzeti bi­zottságok működési területü­kön kifejtenek. A CSISZ járási és falusi szervezeteinek szoro­san együtt kell működni a szü­lői munkaközösséggel, segítse­nek a pionírvezetők választá­sában, javítsák az együttműkö­dést a pionírcsoportokkal és ismertessék meg a nyilvános­ságot a pionírszervezetek mű­ködésével. A nemzeti bizottsá­gok szervezői az építő tevé­kenységnek is. A CSISZ kezde­ményezze a nemzeti műszakok vállalását művelődési házak, sportintézmények, bölcsődék, parkok, utak létesítésében, va­lamint a gyümölcsfák kiülteté­sét. Szolvákiában a nyári me­zőgazdasági munkában a fiata­lok a csépiéinél és aratásnál 2 millió 76 166 brigádórát dol­goztak le, és 1289 éjjeli csép- lést valósítottak meg. A FIATAL KÉPVISELŐK a CSISZ és a nemzeti bizottságok segítségével nyújtsanak rend­szeres segítséget az EFSZ-ek- nek a mezőgazdaság fellendí­tésében és a fiatalok brigád­munkával segítsenek a csúcs­munkák idején. A CSISZ-szer- vezetek a nemzeti bizottságok­kal közösen szervezzenek szocialista munkaversenyt, és vezessék a fiatalokat, hogy ver­senybe lépjenek a szocialista munkabrigád címért. SZIGL FERENC Példamutatók Az épület körül valósággal nyüzsögnek a brigádosok. Lukács Judit az ablakot tisztítja. Léván a főtér sarkán áll egy hatalmas vendéglő — szálloda. Sokan megfordulnak benne. Ottjártamkor én is betértem az étterembe. Nem voltak sokan, így hát jól megfigyelhettem a felszolgálást. Négy fiatal, mellén CSISZ-jelvénnyel udva­riasan, kedves mosollyal szol­gálta ki a vendégeket. Megkér­deztem egyiküket, hogy miért viselik a CSISZ-jelvényt? — Ifjúsági kollektíva tagjai vagyunk és a szocialista mun­kabrigád címért versenyzünk — hangzott a felelet. így ismerkedtem meg velük. Nem nagy kollektíva, csupán négy tagja van. Krajčová Ru­žena, Bažanová, Bainetová Bo­žena és vezetőjük. Szabó Jó­zsef. Április elsején álltak ver­senybe. Arról, hogy mit is tettek azóta, Studničky elvtárs, az üzem vezetőségéből így nyi­latkozik: Azelőtt ez az étterem volt üzemünk szégyene. Piszkos terem, udvariatlan kiszolgálás — vajon kit vonzana ez? Ápri­listól mi (idén másképpen megy. Ezek a fiatalok az üzem büsz­keségévé változtatták az étter­met. ők a példamutatók. Igen, példamutatók. Havonta egyszer brigádmunkában nagy­takarítást végeznek..S udvaria­sak, előzékenyek a vendégek* kel szemben. Ahogyan esteledik, úgy sza­porodnak a vendégek. Mi taga­dás, egynéhánynak „rózsás“ kedve van. A szomszéd asztal­hoz is két jókedvű atyafi ül le vacsorázni. Bažanová szolgálja fel a vacsorát. Jó étvágyat kíván hozzá. De egyszercsak leesik a villa. A fiatal lány fel­veszi, hoz egy másikat, helyet­te. Az elégedett vendég a va­csoráért járó pénzhez még egy háromkoronást is odatesz, nyújtja a kislány felé. Az a neki járó díjat elteszi, a borra­valónak szánt háromkoronást visszaadja — köszönöm, én csak a kötelességemet teijesi- tem. A panaszkönyvért nyúlok, kiváncsi vagyok a tartalmára. De ezt a könyvet inkább dicsé­retek könyvének nevezhetnénk. 40 bejegyzés közül csupán ket­tő benne a bírálat. A többi? A fiatalok példás munkáját di­cséri. — Először járunk itt, de tán sehol' sem szolgáltak ki ben­nünket ilyen jól, mint itt — írja egy csehországi kiránduló- esoport. — Csak így tovább fiatalok! A bejegyzések körülbelül mind ezt tartalmazzák. Mind a CSISZ-tagokat dicsérik, az ország bármely táján# érkez­tek is a vendégek; Stanik Jó­zsef Handlováról, Kelecs János Csatáról, és a Rudé Právo ka- jakozói. Mit mondanak ők, a fiatalok, akiket a bejegyzések dicsér­nek? — Még jobban akarunk dol­gozni. Kár, hogy még gyakran akadnak berúgottak, akik go- rombáskodnak. Hozzájuk nehéz kedvesnek lenni. Akkor fogunk igazán örülni, ha kevesebb lesz az „elázott“ ember. Reméljük, ehhez a mi munkánk is hozzá­járul majd, ha a vendégek is segítenek, s ekkor lehetünk majd igazán büszkék arra, hogy szocialista munkabrigád tagjai vagyunk. M. J. A füleki Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola CSISZ-szervezetében az elmúlt évben 42-en szerezték meg a Fučík-jelvényt. A CSISZ év­záró gyűlésén a pionírvezető­ket eredményes, jő munká­jukért dicséretben részesítet­ték. A szervezet tagjai tevéke­nyen részt vettek a mezőgaz­daság megsegítésében, ledol­goztak 1900 brigádórát és jó kultúrmunkát fejtettek ki. Olvasókört és tánccsoportot szerveznek a bucsi fiatalok. Ezt határozták el évzáró'tag­gyűlésükön. A faluban a kultu­rális élet fellendítésére minden lehetőség adva van, van kul-~ túrházuk, könyvtáruk, nem hiányzik a klubterem és a te­levízió sem. A CSISZ-szervezet a kulturális rendezvényeken befolyt összegből májusban ki­rándulásokat tervez. (Kiss Mi­hály leveléből.) Kitüntetésben részesültek a CSISZ évzáró közgyűlésén a zselízi Magyar Tannyelvű Ti­zenegyéves Középiskola azon tanulói, akik a nyár folyamán a gondovoi ifjúsági építkezésen a legjobb munkát végezték: Stiglinc Tibor, Andriskin Jó­zsef, Tarnyík József, Bakai Csilla, Vámos Katalin, Gajdosík Jolán és Csudej Valéria kaptak kitüntetést. (Kurcsinka Erzsé­bet leveléből.) Komáromban a Kilencéves Középiskolában pionírklubot létesítettek. A klub felszerelé­séről az iskola igazgatósága és Dluhos Józsefné, úttörővezetö gondoskodott. A pionírok szó­rakozásához nagy mértékben hozzájárul az újonnan alakult énekkar és táncegyüttes is. (Ratimorszky Gyula leveléből.) Szervezetünk gyengén dolgo­zott az elmúlt időszakban — állapíthatták meg a szilicei CSISZ-tagok évzáró taggyűlés sükön. A különböző körök közü^ a spottkör ért el csupán jó eredményt. főbb érdekkört alakítottak az év elején, de ezek lassan mind feloszlottak. A szövetkezetben 250 brigád­órát dolgoztak a fiatalok, de égy 72 tagú szervezetnél ez bizony nem sok. A vitából ki­derült, hogy főként a vezetőség a hibás, nem törődtek eléggé a szervezettel. Az új vezető­ségre, melynek elnöke Vincze Sándor lett, a jövőben felelős­ségteljes feladat hárul. Remél­jük, sikerül maguk köré tömö­ríteni a falu ifjúságát, hogy a CSISZ-szervezet minden téren jő munkát fejthessen ki. (Molnár Béla tanító leveléből) A z arc a lélek tükre! A régi közmondás nagy igazsá­gáról lépten-nyomon meggyő­ződhetünk a komáromi hajó­gyárban. Az építőcsarnokokban, a hatalmas daruk mentén a fa­lakon plakátok, feliratok hirde­tik: „Örök időkre a Szovjet­unióval". Az első üzemrészlegen a Csehszlovák-Szovjet Barátsá­gi Szövetség alapszervezetének szépen szerkesztett faliújságja szintén a barátsági hónapról beszél. Ennyit a gyár külső arculatáról, hogy mi van belül, erről Nyitrai elvtárs, a barát­sági hónapot előkészítő bizott­ság titkára a következőket mondja: — Eddig a második üzem­részlegen már több mint har­minc szocialista munkavállalást tettek dolgozóink. Elkészítet­tük a barátsági stafétát, öt faliújságunk van. Sikerült be­szereznünk szép könyveket a szocialista munkaversenyben legjobb eredményeket elért dolgozók jutalmazására. A leg­értékesebb szocialista munka­vállalást eddig üzemrészlegün­kön a szocialista munkabrigád címmel kitüntetett Kemény­csoport tagjai tették. A Ke­mény-csoport tagjai elhatároz­ták, hogy a barátsági hónap keretén belül szovjet munka- módszereket vezetnek be, ame­lyeknek a segítségével az egyes Szovjet munkamódszerekkel megrendeléseken a munkaigé­nyességet öt százalékkal csök­kentik. Nyitrai elvtárs szavai kíván­csivá tettek bennünket és elin­dultunk, hogy felkeressük a Kemény-brigád tagjait. Éppen tízórai szünet van. A hatalmas mechanikus mű­helyben szokatlanul nagy a csend, a dolgozók egymás kö­zött beszélgetnek és közben falatoznak. Az egyik gép mö­gött találjuk Szokol elvtársat, amint egy nem mindennapi da­rab kenyérrel „munkálkodik“. Hát, hogy is van ezekkel a szovjet munkamódszerekkel ? — Nemrég Bratislavában mű­szaki előadást tartottak a szov­jet munkamódszerekről — kez­di a beszélgetést Szokol elvtárs — és ezen az összejövetelen részt vett a szocialista munka­brigád címmel kitüntetett Bukor-csoport vezetője is. Bú­kor elvtárs visszatésére után elmondotta, hogy mi mindent hallott, látott. Karasov, Bikov és Koleszov módszerei nekünk is megtetszettek és elhatároz­tuk, hogy amennyire itteni gépi berendezéseink megengedik, bevezetjük ezeket a haladó módszereket. Tőként a marás és az észt er gály ozás új mód­szereiről van szó. — No, és hogy válnak be ezek a módszerek? A kérdésre Kovács elvtárs válaszol: — Ha nem lennének jók, akkor nem keresnék háromezer koronát havonta... — mondja — ugyanis ezek a módszerek, főként, ha alkalmas gépek is vannak hozzá, 20— 30 százalék­kal meggyorsítjuk az egyes munkafolyamatokat. Mi még itt nem vagyunk teljesen bertn- dezkedve ezekre a módszerekre, de már így is jó eredményeket tudunk kimutatni... Szokol elvtárs mosolyogva, igenlően bólogat, majd előhúz szekrényéből egy-két alkat­részt, amit már az új módsze­A szocialista munkabrigád címmel kitüntetett ifjúsági kollek­tíva. rek szerint készítettek el és hosszan magyarázza a technikai előnyöket... — S honnan szereitek a szük­séges technikai ismereteket ? — váltatjuk tovább. — Varrnak műszaki leírá­saink, egymás között is sokat tanácskozunk mindarról, amit olvasunk a módszerekről, meg aztán nézzél csak körül, és valóban, a gépek mellett a falakon nagy színes plakáto­kon látjuk az új munkamód­szerek gyakorlati bemutatását. — Ez is sokat segít — mondja Szokol elvtárs és Kovács elv- társ még megtoldja: — még sokkal jobb eredményeket tud­nánk elérni, ha a vezetőség már biztosítani tudta volna a szükséges gépi berendezése­ket is, de reméljük, a közeljö­vőben ez a probléma is megol­dódik. L assan megélénkül a me­chanikus műhely, vége a tízórai szünetnek. Még meg­tudjuk, hogy Szokol, Kemény és kovács elvtársak a barátsági hónap keretén belül még az egyéni munkaversenyben is részt vesznek. Kovács elvtárs elmondja, hogy a munkacsoport majdnem minden tagja külön­féle funkciót tölt be. Például a munkacsoport vezetője, Ke­Kemény Pista, a csoport veze* tője munka közben. meny elvtárs a második üzem­részlegen működő CSISZ-alap­szervezet elnöke, Kovács elv- társ a szakszervezet műhely - bizottságának az elnöke és a munkacsoport egyik egészen fiatal tagja pedig tagja a CSISZ vezetőségének. Búcsúzunk. Kovács és Szokol elvtársak elindítják a hatalmas gépeket, amelyeken a barátsági hónapban kezdtek el új munka- módszerekkel termelni... <it>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents