Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1960-11-01 / 44. szám

ősrégi hagyománya a dolgo­zóknak, hogyha közös, egyesült erővel valamilyen munkát el­végeztek, legyen az aratás, szüret vagy egy épület falainak fölhúzása olyan magasra, hogy tető alá hozható, a célhozjutás örömére ünnepséget rendeznek. Ilyen féle értelme van annak, ha fiatal dolgozók a maguk munkafeladatának teljesítése, alkalmából összejönnek. Akik építkezésnél dolgoztak, — ahol a falak már fel voltak húzva, amikor beálltak a dol­gozók közé — abból, amit készen láttak, tapasztaltak, amit járulékosan végeztek, fel­mérhették, milyen fáradozásra volt szükség addig, amíg a falak tető alá kerültek, micsoda al­kotóképesség rejlik a fizikai munkában, a technika fejlődé­sének mai fokán. Hogy manapság egyetemi hallgatóknak alkalmuk van fi­zikai munkát végezni, e puszta tény felett gondolkozzunk csak el. Nem csupán lakásul szolgáló házak elkészítésében vállaltak munkát, hanem egyszersmind a társadalom, a mi szocialista hazánk építésének nagy művé­ben is. A szocializmus világa van épülőben és ez a világ gondos­kodik arról, hogy új típusú embert neveljen, hogy testvéri kölcsönösség legyen úrrá a legkülönbözőbb munkát végző dolgozók között. Meg volt-e az a kölcsönös­ség, ez az összhang az osztály­társadalmakban, a feudalizmus világában és a kapitalizmus uralma idején? A hűbériség korában a ki­váltságos osztályt, a földesura­kat a fizikai munka lenézése jellemezte. Hogy is írta Petőfi, amikor megszólaltat egy nemes embert? „Munkátlanság csak az élet Van életem, mert henyélek, a paraszté a dolog Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények. Nem írok, nem olvasok. Ez a feudális uralkodó osz­tály viszonya a munkához, le­gyen az fizikai vagy szellemi természetű, dolog a szántóföl­dön, vagy az ismeretszerzés, a tudomány területén. Az úr következetesen, valósággal büszkén dolgozik. Akik helyet­te és számára robotoltak, a jobbágyparasztokat azzal súj­tották, hogy megvonták tőlük az iskolázás, a művelődés lehe­tőségét. f Később, a polgári társada­lomban az uralkodó osztályhoz tartozó értelmiség körében a pedagógusok elméletben a fiatalság sokoldalú képzésének követelményét és elvét hirdet­ték, amin a benne rejlő képes­ségek valamennyi ágának ki­bontakoztatását és érvényesí­tését értették. De a képességek ilyen min­denoldalú fejlesztéséből kima­radt a fizikai és technikai munkára való képesség kimű­velése, kifejlesztése. A munkára való nevelést csupán a fejmunkára, könyvek tanulmányozására korlátozták, s így támadt azután szakadék a szellemi és a fizikai munka között, ami utalt arra az ellen­tétre, amely a társadalom nap­fényes oldalán sütkérezők és a társadalom mélységeiben élők között fennáll. Lenin 1920-ban a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetséghez inté­zett beszédében arra figyel­meztetett« hogy ezt a nevelést csak az uralkodó osztály gyer­mekeinek szánták és a sokol­dalúsághoz nem számították a fizikai erőkifejtés képessé­gét. A kapitalisták is úgy véle­kedtek, hogy nekik nem való a megerőltető, a verejtékeztető testi munka. — .Ezt elvégezni a proletariátus feladata. A polgári demokráciák be­hozták az általános iskolaköte­lezettséget, de ennek kereté­ben a dolgozóknak csak olyan oktatás jutott, amely a tőkés rendszer irányában engedel­mességre neveli őket. Ezért mondja Lenin, hogy a régi is­kolában haszontalan ismeretek­kel tömték tele a diákok fejét. A szocializmus világa olyan szellemi munkásokat akar látni, akik a fizikai munkát nemcsak könyvekből, hallomásból isme­rik, másfelől pedig olyan fizi­kai munkásokat, akik alapos, értékes alapvető oktatásban részesültek s akiknek van ér­zékük, kedvük és idejük a szel­lemi kultúra alkotásainak meg­ismerésére. Ahol a szocializmust építik, ilyen eszmeiségű nevelő tevé­kenység folyik. A népi demok­ráciában a munka minden fajá­nak megbecsülésére nevelt dol­gozók teremtik meg azt, amit a marxi-lenini társadalmi vi­lágnézet proletár internaciona­lizmusnak nevez, mely nem más, mint a népek kölcsönös jóindulatán és becsülésén ala­puló együttélés békében és barátságban. Ennek az internacionaliz­musnak földünk néjpsségének legalább a fele már otthont adott s mi ehhez a félhez tar­tozunk. Végezzék önök mint 'fiatal szocialisták szakmai munkáju­kat is olyan igyekezettel, hogy a proletár internacionalizmus vonzó példaadői legyenek, s ez­zel elősegítsék a szocialista rend bevonulását földünk min­den tájára, hogy az árbocokon mindenütt lobogjon annak a nagyszerű kornak zászlaja, amely a tudomány és a techni­ka vívmányait az ember, a né­pek, a nemzetek, — gyilkos és romboló katasztrófákat nem ismerő — boldogulásának ja­vára értékesíti. Hogy a technikai — fizikai munka megbecsülésének s ez­zel együtt társadalomformáló küldetése hirdetésének Van hagyománya, arra, engedjék meg, hadd idézzek egy példát. Több mint ötven évvel eze­lőtt ismerkedtem meg az egye­temen egy szerény és finom­lelkű hallgatóval, aki filológus volt, majd mint középiskolai tanár működött és az első vi­lágháború végén megújhodást kereső forradalom szocialista eszmeiségéhez az 1919-et kö­vető sötét ellenforradalom ide­jén is törhetetlenül hű maradt. Századunk magyar szépirodal­mában kivételes hely illeti meg ezt a professzort, mint nemes- bátorságú és mélyérzésű köl­tőt. Neve nem ismeretlen. Juhász Gyulának hívják. A hu­szas években politikai és gaz­dasági elnyomatásban élő dol­gozókhoz intézte a következő szavakat: „Kőmívesek, kik hordjátok a téglát. Hogy égbe törjön torony és tető, Ugye tudjátok, hogy szent a verejték, Hogy minden nagyság abból eredő ? Lakatosok, kik zárakat csináltok, Melyek megőrzik a kincseket, Ugye tudjátok, hogy a nyitja hol van Annak, hogy ínség és nyomor lehet. Asztalosok, kik fúrtok és faragtok, Hogy asztal, ágy és koporsó legyen, Mikor készíttek már egy nagy koporsót, Melyben a szolgaság lesz a tetem ? Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek, És sípoltok, ha indul a vonat, Tudjátok-e, hogy egy új állomás vár, Hol mást nem látni, mint munkásokat. A. Z. Szécsényke: Az írást sajnos ebben a formában nem közölhetjük. Legjobb lenne az utazásnak egy részét feldol­gozni. Például hogyan találkoz­tak az ottani fiatalokkal, mi­lyen élményeket adott a talál­kozó. Ez bizonyára érdekesebb lenne és közölnénk. Molnár Béla: Legutóbbi írá­sod éppenséggel nem közölhe­tő, de viszont megesik az em­berrel, hogy néha a „téma mellé“ fog. Melkner Otília, Plzeň: Az új­ságrendelést és az ezzel kap­csolatos ügyeket a Postai Hír- szolgálatnál intézheti el. Benkóczky György: Jó írás, ha abból a szempontból nézzük, hogyan van megírva. Viszont tartalmi szempontból nem ér­dekes. E vers megírása óta csaknem két emberöltő telt el. Vala­mennyien már elérkeztünk erre az állomásra, ahol nem lézeng­nek ingyenélők, nem létezik kizsákmányolás. Legyünk méltók a Juhász Gyula képzeletében plasztikus erővel fölizzó állomáshoz, amelyen túl, tovább is kell me­netelnünk példás munkaszor­galommal és minden dolgozó' szocialista testvériségének és szolidaritásának ápolásával. SAS ANDOR Az almágyi fiatalok komoly segítséget nyújtanak a helyi EFSZ-nek. Nemcsak azok a fiatalok dolgoznak jól, akik tag­jai az EFSZ-nek, hanem a többi is társadalmi munkával se­gíti a szövetkezetei. A lányok különösen a dohánybetakarí­tásnál tűntek ki. '""'""""""""'Sf""S""""S""tSSfrSS//SSSSSStsSSSSSS/SSS/S/S/SS///Sf/S/S/SSS/SSJSySSfS//JSSS/SSS/fS/SfSS/SS//SS/////SS* Í-M-* Meghallgatunk - tanácsolunk „Nyugtalan boldogság“: Legjobb volna, ha az egész dolgot „kamaszkori szere- lem“-Tiek tekintené. Hiszen ha továbbra is ilyen lelki- állapotban lesz, mint most, nem fogja tudni tanulmá­nyait sikeresen folytatni. Ha az egyhónapi távoliét ilyen problémákat vetett fel, mi lenne négy év alatt? „Orgonácska“: A szakí­tást helyeseljük, mondjon le az első fiúról. Akinek szen­vedélye az ivás, a tivornyá- zás, az valóságos csapást jelent A másik fiút illetően sincs jó véleményünk, mert ha most olyan fölényes Ön­höz, hogyan viselkedne, ha a férje lenne? Jól ítéli meg a dolgot, ha idegenkedik tőle. Igazán elég fiatal még, várhat, lesz még fiú, aki megbecsüli. „Szőke lány“: Csak azért, hogy udvarlója legyen, nem érdemes senkivel járni, aki iránt nem érez rokonszen- vet. Abban igaza van, hogy akiben az ember egyszér csalódott, annak már nehéz hinni. Miután a fiú nem ér­dekli, legjobb volna, ha megvárná, amíg olyan ud­varlója akad, aki valóban tetszik. A bőrt kis vazelinnal tolja felfelé, talán így sikerül a körömágyakat egy kicsit meghosszabbítani. — Törpe- tűsarkú cipőben, lehet tán­colni. „Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret“: Találja meg a módját, hogy a fiúval ta­lálkozhasson. Igaz ugyan, hogy a fiú is kereshetné az alkalmat, ha ki akar békülni. De ha a harag sokáig tart, jobb. ha nem is töri a fejét kibékülésen, mert úgysem volna értelme. „Havasi gyopár“: Ezek- után nem marad más hátra, mint szakítani. írja meg az okokat, melyek a szakítást előidézték. Legyen nyugodt és fölényes, ilyenkor a meg­alázó szavak csak nevetsé­gessé tehetik. Ne használ­jon erős, sértegető szava­kat, ennek nincs értelme, örüljön, hogy még idejében rájött, milyen természetű lányt szeretett, ilyesmi várt volna Önre mint férjre is. Az ajándékokat ne kérje vissza, az a lányé, ha egy­szer neki adta, azonban a kölcsönadott tárgyakat ter­mészetesen kérje vissza. „Sajnos szeretem“: Leve­le kissé összefüggéstelen és ellentmondó. Annyit min­denesetre kivettünk belőle, hogy nagyon szereti a fiút. Ha egy fiatalember .ilyen korban udvarol .egy lánynak, azt komoly szándékkal teszi. Amennyiben látja, hogy neki nincsenek komoly szándé­kai, szakítson vele, elvégre a saját boldogságáról van szó. Legyen határozott, nem lehet egy csapodár ember játékszere. Nemcsak saját becsületéről van szó, hanem egész jövőjét tönkreteheti. Legyen nyugodt, higgadt, és eltökélt szándékát ne má­sítsa meg. „Csillagszemű lány“: Ezek után nem m^rad más -hátra, mint valóban elfelejteni. Fölösleges volt a bocsánat­kérő levél is, hiszen nem is válaszolt, önérzetesebbnek kellett volna lennie. A fiú­nak ne írjon többet, a lány­nyal viszont legyen jóban továbbra is, de ne is mutas­sa, hogy a fiú még érdekli. Felejtse el és fogadja más fiú udvarlását. Épül az ország Nagy építkezések folynak a vasárnap délutáni terefere jó szerteszét az országban. Most részét is az építkezési problé- már a gyárak, utak, hidak épí- mák kötik le. Építeni kell még, az bizonyos. A harmadik ötéves tervben csak szlovákiai méretben 192 ezer lakásegység épül. Ehhez járulnak még a kultúrházak, iskolák, és egyéb köz­épületek építkezései is. Most már a meny- nyiség mellett egyre inkább előtérbe ke­rülnek a minőségi építkezések is. Régen fontos, hogy födél volt az ember feje felett és fal védte a csalá­dot az északi széltől. A felszabadulás után egyre kényelmesebb lakásokat építettek, de be kell vallani, sok új falusi házból hiányzik a fürdőszo­ba. Ma az igényekkel ott tartunk, hogy für­dőszoba, központi fű­tés, vízvezeték kell. A lakásprobléma meg­oldása pártunk és Ez a korszerű lakás Bratislavában épült, kormányunk célkitű­zése szerint iá nem- tése mellett gombamódra lát- csak azt jelenti, hogy mennyi­jük sorakozni az új házakat, ségileg építsünk, hanem mo- lakásegységeket. Némelyik falu dern lakásegységekről, fürdő­teljesen megújult, eltűntek a szobáról, központi fűtésről is zsúpos, nádfödeles házak, meg- szó van. Ezzel kapcsolatban szűnt a régi élet romantikája, bizony feladat vár az építő- Nádfödél, faluvég — ki ismer- iparban dolgozó fiatalokra is. né meg a faluját, a régi elkép- Az építkezési üzemek CSISZ- zelések alapján, mondjuk, ha szervezetei ne csak arra for- húsz év után kerülne haza az dítsanak gondot, hogy a mun- iliető? Pedig még többet fo- kaidőt jól használják ki a Há­gunk építeni és az eddigieknél talok, hanem arra is gondolni sokkal 'kényelmesebb, korsze- kell, mennyire fontos a hatal- rűbb lakásegységeket. Országos más iramú építkezéseknél az vita folyik az építkezésről, de új, korszerűbb technika beve- nemcsak a gyűléstermekben, zetése. Előfordul, hogy emele- hanem az utazás alkalmával és tes házak falait napok alatt készítik el, viszont a belső sze­relések és a vakolás már hosz- szabb időt vesz igénybe. A sze­reléseknél többnyire fiatalok dolgoznak. Sok családot tenné­nek boldogabbá, ha gyorsabban végeznék a szerelést. A falusi építkezéseknél a helyi anyagok felhasználásával is rövidebb idő alatt több la­káshoz juthatunk. Sok helyen téglára várakoznak, pedig saját kezdeményezésből egy kis hoz­záértéssel salakblokkot is ké­szíthetnének házilag. Nyitra környékén például néhány olyan család, akik házat szándékoz­nak építeni, közösen égetnek téglát \és a tégla minősége sem marad el a gyárilag készített mögött. Helyes lenne, ha egyre több helyen valósítanák meg az ilyenfajta téglaégetést. A jó példa is ragadós, ha egy helyen valaki elkezdi, bizonyára mások is égetnek majd téglát házilag, saját kezdeményezésből. Ne feledkezzünk meg a szö­vetkezeti lakásépítkezés jelen­tőségéről sem. Kényelmeseb­ben, gyorsabban juthat az igénylő lakáshoz egy szövetke­zeti építkezés útján, időszerű lenne, ha nagyobb falukban is megvalósítanák a szövetkezeti lakásépítkezést, hiszen ebben az esetben földterületet is megtakarítanának és a köz­szolgáltatási hálózatba is gaz-1 daságosabban lehetne bekap­csolni a nagyobb háztömböket. A fiataloknak szintén nagy része lehet abban, hogy a szö­vetkezeti lakásépítkezések a falvakon is mihamarabb valóra váljanak. Újra nagy építkezések előtt állunk, épül az ország, szépül­nek a faluk és városok, minél többet segítsenek ebben a fia­talok is.- bi ­f4ol barátkozzunk? Azt hiszem, ez is nehéz kér­dés. De még elébe kellene venni azt a kérdést, hogy hol kössünk ismeretséget ? Sok fiatal azt panaszolja, hogy neki nincs hol barátokat szerezni. És ilyen kétségbeesett kérdéseket vet­nek fel, hogy szabad-e például utcán ismerkedni? Már a kér­désben is benne van, hogy aki kérdezi, az is érzi: bizony ez nem helyes. Éppen ezért „prob­léma" ez, mert mindenki érzi, hogy ez nem „rendes dolog". Tisztességes leány nem ismer­kedik utcán fiúval. Komoly, a leányokat megbecsülő fiú nem „szólít le" leányt az utcán. Ezen kár is vitatkozni. Olvas­tam még ifjúsági újságokban is vitát erről, és egyesek bizony­gatták, hogy ez vagy az milyen szép barátságot, szerelmet, sőt házasságot szerzett már utcán. Elhiszem, hogy elvétve előfor­dul ilyesmi, de nem hiszem, hogy ezt javasolni lehetne. Ez semmiképpen nem helyes, még akkor sem, ha némelyiknél az ilyen ismeretségből komoly eredmény sikeredik is ki. Fiúk fiúkkal, leányok leá­nyokkal pedig miért ismerked­nének az utcán? Hogy barátot keressenek? Ugye, ezt ti sem hiszitek, hogy ez a dolog út jó­módja? Ez hajánál fogva elő­rángatott megoldás Ilyen szii- kiben senki sincs az ismeretsé­gi alkalmaknak, hogy utcán kellene felszednie a barátot. Dehát akkor hol ismerked­jünk? Hol szerezzük a barátot? Elsősorban a családi körből. A családon itt nem csak szülők és gyermekek közösségét ért­jük, hanem rokonokat, a szülők ismerőseit és barátait, a roko­nok ismerőseit és barátait, s mindezek gyermekeit is. Van a ház körül is elég lehetőség barát szerzésre, ismeretségre, ha a családi élet maga — élet, ha a család a társadalomban lélegzik, mozog, ha fenntartják azokat a társadalmi-emberi kapcsolatokat, amelyek az együttlakók között természe­tesek és helyesek. Ha ezekből a kapcsolatokból nem tudtok magatokhoz való barátokat szerezni, akkor beszélgessetek a szüléitekkel arról, hogy miért élnek olyan zárkózotton, miért nem érintkeznek a hozzájuk tartozó emberekkel. Emlékez­tessétek őket, hogy nekik is lehetne baráti körük, amelyben színesebbé, szebbé tehetnék az életüket. Tehát az első ismer- kedési-barátkozási alkalom a család, a hozzátartozók és a család barátainak gyermekei. A másik kínálkozó alkalom az iskola. Iskolán belül igazán van lehet őség barát szerzésre, ha még olyun ügyetlenek va­gyunk is ebben. Több száz gye­rek vagy ifjú egy épületben! Ha itt sem tudsz barátkozni, olyan vagy, mint az a vadász, akinek százhúsz hajtó hajtja a puskája csöve elé a nyulat, de ő egyet sem talál el. Barátkozási alkalom a mun­kahely is. Sőt, az az egyik leg­jobb( alkalom. Ott magadhoz illő, ugyanabban foglalatosko­dó, a te viszonyaidnak megfe­lelő körülmények között élő barátot szerezhetsz, ha akarsz. Persze, ez csak akkor sikerül, ha szereted a munkádat, de a munkahelyedet is, és ha tár­saknak érzed a munkatársaidat is. Sok fiú és leány mindenkit többre becsül, mint a saját munkatársait. Ez nagyon szo­morú jellengzősség. Azok kö­zött kell élnünk elsősorban, akikkel együtt dolgozunk. Ez a legtermészetesebb társadalmi kapcsolat. És barátkozási alkalom, a ba- rátkozás igazi helye az ifjúsági mozgalom. Akár iskolai úttörő szervezet, akár iskolai CSISZ, akár helyi vagy üzemi CSISZ — mind azért van, hogy közös eszmében összekovácsolja fia­talságunkat, közösen tanítsa, közösen szórakoztassa őket, és legfőképpen, hogy az élet har­cára, szocialista társadalmunk építésére összeszoktassa őket. Az ifjúsági mozgalomban ott vannak a barátaid! Azokkal egyetérthetsz, azokkal együtt küzdhetsz, együtt fejlődhetsz a tevékeny, céltudatos életre. Hát ezeken a helyeken kell barátot szerezni. És hozzáteszem még — mert ez sem lehetetlen, sőt az is szabad, rendelkezésre álló le­hetőség —, hogy ismeretséget, sőt barátot lehet szerezni szó­rakozás közben is. Sportban is, mindenfajta kulturális össze­jövetelen is, még táncmulatsá­gon is. A táncban is, a sportban is, akkor lesz barátság az ott szerzett ismeretségből, ha az erkölcsösen, fegyelmezetten, az új ismerős iránti megbecsülés­sel kezdődik. Tisztelettudás a másik iránt, s az új ismerősből barátod lehet. DEZSÉRY LÁSZLÓ .)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents