Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-10-18 / 42. szám
Ha az elmúlt évek során nem egyszer — valljuk be — többé-kevésbé langyos közönnyel olvastuk az ENSZ közgyűléséről szóló tudósításokat, az idén a helyzet megváltozott. Nem egyszerűen azért, mert ott Ült Hruscsov elvtárs is, és példáját a világ harmincegynéhány kormányfője, illetve államfője követte. A fokozott érdeklődést lényegében azok az okok magyarázzák — és joggal — amelyek e kintélyes társaság jelenlétét indokolttá, sőt szükségessé tették. Fokozza a figyelmet egyrészt az, hogy az ENSZ, amely tagjainak számát tekintve 1945 óta csaknem megkétszereződött, kezdi felvenni a világ valóságos képét. Fokozza a figyelmet, hogy e tükröt talán utoljára torzítja el a világ legnagyobb lélekszámú államának, a népi Kínának üres széke a közgyűlés üléstermében. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikai imperializmus, amely másfél évtizeden keresztül csaknem egyedül uralta az ENSZ gépezetét, máris vereséget szenvedett. Mindez nem jelenti azt, hogy az ENSZ-től máris azt várhatjuk, hogy megoldja korunk égető problémáit, vagy hogy megnyugtató pontot tehet az államok közötti konfliktusok végére. , V Különben is az ENSZ a szó teljes értelmében nem parlament,, amelyben a többség rákényszerítheti akaratát a kis- sebbségre. Az ENSZ fórum, a népek olyan találkozóhelye, ahol a részvevők mindegyike kifejtheti nézetét, de amelyben nem hozható gyakorlatilag érvényes határozat, anélkül, hogy figyelembe venné az összes nézeteket. Van egy probléma, amely minden ország számára vitathatatlanul közös. Ez pedig a béke ügye. És van egy olyan módszer, amely mindennél konkrétebben nemcsak kifejezheti, de meg is oldhatja a béke fenntartását. Ez a leszerelés Ha egy mondatba akarnánk összefoglalni, azt mondhatnánk: Eisenhower magaslata leszerelés a Holdban, Hruscso- vé leszerelés a Földön. S ez nemcsak szójáték, Eisenhower ugyanis beszédében egyetlen többé-kevésbé konkrét javaslatként azt indítványozta: határozza el az ENSZ, hogy az égitesteket ne használhassák fel katonai célokra. Nem lehet tudni, hogy a Pentagon tábornokait a Vénusból és a Marsból támadó hadseregekről készült fantasztikus filmek ihlették-e meg, vagypedig az az aggodalom, hogy az űrversenyben lemaradnak a Szovjetunió mögött. A holdbéli leszerelés, Amerika javaslatának miértje persze napfénynél is világosabban bukkan elénk, ha szemügyre vesszük az amerikai mondanivalót a földi leszerelés ügyében. Mert mit mondanak? „Dolgozzuk ki az ellenőrzés módszereit. Közben csak megszületik a két tábor között a most hiányzó bizalom, s azután majd elkezdhetünk tárgyalni a tényleges leszerelésről". És mit javasol Hruscsov? Az ő leszerelési kísérletének képlete egyszerű és kézenfekvő: Fogadjátok el a mi javaslatunkat, az általános és teljes leszerelésre, mi pedig elfogadunk bármilyen nyugati javaslatot az ellenőrzésre. Ezt az alternatívát terjesztette a legerősebb fegyverekkel rendelkező állam feje az ENSZ fóruma elé azzal, hogy azt a jelenlegi közgyűlés most, vagy ha ez most nem lehetséges, a jövő tavasszal rendkívüli közgyűlés vitassa meg. Azzal a ténnyel, hogy Washingtonnak sikerült leszavaztatnia a szovjet javaslatot, e javaslat ellenzői nagy felelősséget vettek magukra. De ha mindezek után úgy vetődik fel a kérdés: hát akkor érdemes volt-e a világ ilyen sok vezető államférfijának New Yorkba utaznia, akkor a válasz mégis az lehet csupán: igen, mert a Manhattan palota eddigi vitái is tovább érlelték egy olyan helyzet kialakulását, amelyben a viták azokat is ráébresztik majd a kérdések kérdése, a leszerelés szükségességére, akik erre még nem ébredtek rá, vagy akik úgy tesznek, mintha aludnának. Az emberek többsége pedig — az ENSZ-en kívül már ma is ébren van. Ezért a kérdések Felvételünk Nairobiban, Kenia angol gyarmat városában, a kérdése a történelem napirend- Langata koncentrációs táborban készült. Amint látjuk, a íog- jén marad. iyok guggolva, kezükkel a fejükön várják kihallgatásukat. Közös kijelentés kitaposott úton T ávollétemben egy rózsaszín boríték került az íróasztalomra. Visszatérve megpillantottam, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam neki, csak amikor felnyitottam. — Szolgálati út — tűnt szemembe mindjárt, — a dunaszerdahelyi járásba ... — olvastam tovább. Utána kissé elgondolkodtam, majd tovább lapoztam az iratok között. Lassan lapoztam tovább. £s ahogy átfutottam a gépelt sorokat, ahogy forgattam az oldalakat, úgy jöttek elém öt, tíz év távlatából az emlékek, sorban egymás után. — Jelentést kell adnom egyes alapszervezetek életéről, tehát hosszabb időt kell tartózkodnom egy-egy alap- szervezetben. A zután akaratlanul is a tükörbe pillantottam. Tíz év nagy idő, — mondta vissza a sima üveglap. — De már mosolyogtam. Nem azon, hogy közel húsz évvel fiatalabbak között töltök el majd két hetet, ó. dehogy! Azon, hogy a küldetési parancs megpillantásakor ugyazazt éreztem. mint tíz évvel ezelőtt. Tehát csak az arcvonások változtak meg, és ritkább lett a haj —, de nem is gondolkoztam tovább. A táskámért nyúltam, mint évekkel ezelőtt, s a csallóközi vonat kerekei a régi ütemet verték. Ekecs volt az első megálló. Itt is, akárcsak másutt, természetesen az egykori CSISZ - vezetők iránt érdeklődtem Ám itt sem állt meg az idő. A volt CSISZ-elnök, Paksi László tanítóból iskolaigazgató, majd a helyi Szövetkezet elnöke lett. Helyette már más irányítja az ifjúság ügyeit, ugyanúgy, ahogy elődje. — Jó munkát végeztünk — s talán részese vagyok én is, s jó érzéssel eltelve szálltam ki a legközelebbi állomáson, Megyeren. ß äcz Zoli ismerősömet, a helyi szervezet egykori elnökét, a későbbi járási titkárt hiába kerestem. — A nagymácsédi kilencéves iskola igazgatója évek óta, — mondták más ismerősök. — És Palo Zachar? — tettem fel a kérdést. — <5 a Szlovák Tudományos Akadémián dolgozik, kutatómunkát végez — hangzott a rövid felelet. Megyertől nehezen váltam meg. A két kilencéves iskola mellett meglátogattam a két tizenegyéveset is, de nem hagyhattam ki a mező- gazdasági technikumot és a mesteriskolát sem. Az itt látottak után kicsit változtattam a tervezett programon .;. Több helyre iparkodtam minél előbb eljutni. Hajtott a kíváncsiság, hol és milyen tisztségben találok a régi CSISZ-vezetők- re? s sietségem nem volt hiábavaló. Borsányi Julianna az egykori mezőgazdasági munkás nevelőként fogadott a sárkánypusztai mezőgazdasági tanonciskolában. Az izsap- pusztai tanonciskola másodévesei Jókai igazgató elvtárshoz küldtek, — s régi ismerősökként találkoztunk évek múltán. Izsappusztai látogatásom után már nem siettem. Megnyugodtam. A munka komolyabb végéhez nyúltam. A CSISZ-tagokhoz, vezetőikhez fordultam. És megértettük egymást, úgy mint öt-tíz évvel ezelőtt, mai tanítóinkkal, nevelőinkkel. Búcsúzóul azután megkértek az izsapi fiatalok. Siettessem az ügy mihamarabbi elintézését a járási művelődési házban. Ügy tettem. Ám itt is meglepetés ért, mégpedig kellemes. A művelődésház igazgatójaként Gyurcsik elvtánzat, az egykori CSISZ-titkárt hívták a telefonhoz. S. A. Mindnyájan jól ismerjük Adenauer nyugatnémet kancellár háborús uszításait. Nemrég Erhard vicekancellár, Merhatz és Seebohm nyugatnémet miniszterek territoriális követelményekkel léptek fel Lengyel- országgal és a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal szemben és ezzel nagy nyugtalanságot váltottak ki az egész világon. Mindez azt bizonyítja, hogy a revansizmust a Német Szövetségi Köztársaság hivatalos politikájának ismerték el. Hogyha a revansisták ma hangosan felszólalnak és a német militarizmus újból erőre kap és veszélyezteti a népek békés életét, akkor ez csak azért lehetséges, mert a három nyugati nagyhatalom uralkodó körei a háború utáni időszakban ilyen rövidlátó politikát folytattak és megsértették azokat az elveket, melyeket a Szovjetunióval közösen elfogadtak. Mégpedig azt az elvet, miszerint mindent elkövetnek, hogy Németország a jövőben már soha többé nem veszélyeztesse szomszédai és az egész világ békéjét. A nyugati nagyhatalmak tették lehetővé, hogy Nyugatnémetországban olyan erős hadsereg jöhetett létre. Alig kötötték meg a párizsi egyezményeket, máris egymás után megsértették még a jelentéktelen és formális korlátozásoHétköznapok és mégis... kát is, amelyek az egyezményekből kifolyólag a Német Szövetségi Köztársaság felszerelésére vonatkoztak. Az Egyesült Államok volt az, mely 1957 decemberében kitartott a határozat elfogadása mellett, melynek értelmében a NATO- hadseregét, beleértve a Bundeswehr, modern fegyverekkel szerelik fel. Ez az a Pentagon, amely a Polaris típusú stratégiai rakétát kívánja a náci generálisok kezébe adni, akik már azzal hencegnek, hogy ezekkel a fegyverekkel elérhetik a szomszédos államok fontos központjait. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a revansista tevékenység Nyugat-Németországban milyen méreteket öltött. A világ kérdő tekintete New York felé fordul. Az ENSZ Közgyűlése vonja magára a figyelmet. Erről beszél öreg, fiatal, város, falu. Különböző nézetek alakultak ki, viták keletkeztek. Egy azonban bizonyos, mindnyájan nagyon sokat várunk ezektől a napoktól. Kíváncsi voltam a dunaszerdahelyi fiatalok véleményére, és ezért elindultam, hogy megtudjak egyet s mást. Először a dunaszerdahelyi konzervüzembe látogattam el. A fiataloknak tetszett, hogy kiváncsiak vagyunk véleményükre. Hiszen, amint mondták, az 8 ügyükről van szó, a fiatalok ügyéről, a jövő generációról. A május elsején megalakult szocialista munkabrigád tagjai minden nap sajtótizpercet tartanak, s az eseményekről tárgyalnak és vitáznak. Főképp Takács Évát érdekli a külpolitikai helyzet, 8 kapcsolódik bele a vitákba a leggyakrabban. Most is ő beszélt a leglelkesebben: — Minden nap figyelemmel kísérem a sajtót, érdekel a népek sorsa. Hruscsov elvtárs beszédét figyelmesen hallgattam, nagyon helyeslem javaslatait. Meglepett és tetszett Castro beszéde is. Ha minden politikus ennyire magáénak tekintené a béke ügyét, bizonyára nemcsak beszélnének, hanem biztosak lennének abban, hogy béke lesz és biztosak lennénk mi is. Hiszen mindent megteszünk a béke érdekében. Most is felajánlottuk, hogy munkánkat minőségileg emeljük, exportunk kifogástalan lesz. És mit mond a gyár mérnöke, Reznicsek elvtárs? — Fiataljaink érdeklődéssel várják a napi beszámolókat. Éles viták keletkeznek, mindnyájan helytelenítik Eisenhower politikáját. Ma köszönő táviratot küldött gyárunk munkássága Novotný elvtársnak. Egyetértés, béke — ez a jelszavunk. • A gyárból jövet Baráth Tibor postással találkoztam. 19 éves, naponta nagyon sok újságot hord szét. Legtöbbjét átnézi, de most izgatottan olvassa a lapokat. — Békét akarok és kész vagyok harcolni érte. Tudom, mit jelent a háború. Az öcsém majdnem elvesztette beszélőképességét, én pedig szemsérülést. szenvedtem. Megoperáltak, de azért gyengén látok. Azt, hogy ennyire látok, azt a békének és az orvostudománynak köszönhetem. Én is csak azt mondhatom, — egyetértést, békét. — Megyek, hogy mások is minél előbb olvashassák a legfrissebb ENSZ-híreket. Elgondolkoztam azon, hogy tninden ember mennyire saját ügyének tekinti ezt a Közgyűlést. A fiatalság mennyirt érti a politikai helyzetet és menynyire vitatkozik, gondolkozik felette. Megelégedve mentem munkámba, hogy én is a béke ügyében tehessek valamit. De ekkor valami váratlan történt. Munkahelyemen várt Kopócs Tibor, tanító "elvtárs. • ••••• • ••• A képen a híres Lajka kutya utódját. látjuk, amely a második szovjet műholdon mint az első élőlény jutott a világűrbe. Szintén Lajkának hívják, az orivani (Örményország) tudományos kutatóintézetben látta meg a napvilágot, ahol Jean Devaivre francia filmrendező szaklilmet forgatott vele. A film befejezése után a kutató- intézet Lajkát a francia rendezőnek ajándékozta, aki Franciaországba magával vitte. Képünkön Jean Devaivre megmutatja Lajka „útlevelét.“ • ••••• • ••• — Mit szólsz ehhez — mondja és felém nyújtja ezt a rajzot. Sokat gondolkoztam felette, mi legyen azzal a sok harci eszközzel, és azt hiszem, helyesen oldottam meg azt a kérdést. Ki kell mondani a könyörtelen ítéletet: „Minden harci eszközt a béke érdekében építésre kell felhasználni. Ha azt a rengeteg pénzt, amit fegyverek gyártására költenek, építésre, kultúrára fordítanák, nem lennének nyomortanyák a felhőkarcolók árnyékában, minden gyermeknek lenne kenyere és fölöslegessé válnának az ENSZ-viták. Több tudományos konferencia lenne, a népek barátsága elmélyülne, nem lennének határok, szabadon utazhatnánk, kicserélhetnénk a tapasztalatainkat. Hát nem nagyszerű ez ? Nemcsak én gondolkodom így, hanem hazánk minden fiatalja, egész népünk. Amikor ezeket a lelkes fiatalokat látom, akik égnek a munka hevétől, az alkotni akarástól, biztos vagyok benne, hogy békének kell lenni, nem engedheti senki sem, hogy eny- nyi tehetség, ennyi fiatal szív bérezzen el hiába. OZORAI KATALIN Napjainkban különösen fontos, hogy a békeszerető államok meggátolják ezt a tűzzel folytatott játékot. Ebben az irányban rendkívül fontos intézkedés történt. A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG, A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG, A SZOVJETUNIÓ ÉS A CSEHSZLOVÁK SZOCIALISTA köztársaság közös NYILATKOZATOT TETT, melyben világosan kifejezik, menynyire fontos, HOGY MINDKÉT német Állammal békeszerződés JÖJJÖN LÉTRE, és annak a meggyőződésnek adnak kifejezést, hogy a németországi kérdést, beleértve Nyugat-Berlin problémáját is pozitív irányban meg lehet oldani. Minél előbb történik mindez, annál jobb az európai béke és a német nép szempontjából is. A Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság felhívja a világ népeit és kormányait, s főként azokat, akik részt vettek a hitleri Németország elleni háborúban, hogy közös erővel védjék meg a német militarizmus és revansiz- mus veszélyeztette békét. Ne engedjék meg, hogy a Bundeswehr nukleáris és rakétafegyverekkel felszereljék, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy Németországgal a béke- szerződés minél előbb haladéktalanul létrejöjjön, és ezzel biztosítsuk Európában a népek békéjét és biztonságát. A Karai-szigeteken emberkereskedelemre jöttek rá. A mexikói Golf-öbölben, ahol 100 évvel ezelőtt a rabszolgahajók az ébenfaküldeményekkel gúzsba kötött rabszolgákat szállítottak, két hónappal ezelőtt felfedezték, hogy fiatal emberekkel kereskednek. Trujilló, dominicai diktátor kezét látjuk az üzleti lebonyolítás mögött. Egu évvel ezelőtt, a Rio Haina nem dominicai cukorgyár Spanyolországból munkanélkülieket szervezett. Munkát és előnyös szerződést ígértek számukra. Amikor a helyszínre érkeztek, hiába kértek munkát, nem adtak. Csoportokra osztották őket, fegyvereket adtak kezükbe és akaratuk ellenére az „antikommunista légióba“ osztották be őket. Azoktól, akiknek sikerült megszökni T rujilló rabszolgakereskedőinek karmaiból, tudjuk, hogy ezt a hadsereget háromszor vetették harcba. Trujilló diktátor küldte őket a halálba, PILLANTÁS A Í1ULTBR „KÖRHAZAK ÉS ISKOLÁK HELYETT KASZÁRNYÁK. A lapok írják, hogy a kormány ebben az évben a köztársaság több városában sok milliós költségekkel kaszárnyákat fog építtetni. Sok faluban már évek óta tanulás nélkül nőnek fel a gyerekek, mert az államnak nincs tízezer koronája a megrongált iskolaépületek megjavítására, kevés a kórház, a gyermekmenhely, kevés az óvoda, mert az állam a dolgozók bőréből kipréselt adókat kaszárnyák építésére, gyilkoló szerszámok készítésébe használja fel. Minden munkásanyának azok közt a helye, akik harcolnak az életet és tudást elhanyagoló s a halált, gyilkolást előkészítő rendszer ellen“. (Nőmunkás, 1924. január 27.) „MIKOR A MUNKÁST NYUGDÍJAZZAK. A diószegi cukorgyár úgynevezett Mária majoréban nyugdíjazást hajtottak végre. Nyolc cselédet „nyugdíjba“ küldtek, mert már nagyon öregek. Mind 20—30 évig szolgált és most már csak Tél - komeneiót fognak kapni. De azért robotolniok majd úgy kell, mint eddig“. (Munkás, 1926. január 1.) „A CSALLÓKÖZI FÖLDMUNKÁSPOKOL. Várkonyon olyan borzasztó állapotok vannak, hogy azt le sem lehet írni. Télnek idején is sötéttől sötétig kell dolgozni havi 58 koronáért. Az ember egy szót sem szólhat, mert van a nagyságos Pucher József úrnak egy pallérja, aki már három ifjúmunkástól elvette a kenyeret. A múltkor is ráordított az egyik ifjúmunkásra, hogy miért nem dolgozik gyorsabban, mire az azt válaszolta, hogy 8 koronáért dolgozik eleget. Erre pallér megverte az ifjúmunkást, aztán azzal állt elő uránál, hogy a fiú belé akart szúrni a villájával. Egy elvtárs ment tanúskodni, hogy ez nem igaz, azi egyszerűen kidobta“. (Munkás, 1926. január 3.) BÄR MÄR ITT TARTANÁNK!
