Új Ifjúság, 1960. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-12 / 28. szám
Colléri Andor Endro IFJÚSÁGI SZAMÁR H iába! Nem emlékszem egyetlen télre sem, se a hóra, se a szélre, semmire! Ha azt mondom: ifjúságom... a Nap ragyog. Erős sugarak oldják, bontják a levegőt; a zöld fűvel borított lankák, emelkedők nevetve futnak a láthatárig, ahol ezüstös felhők bámulnak reám. Meztelen karom, nyakam pedig úgy sül a forró napon, hogy anyám azt mondja, olyan ez az Ottó, mint egy sült malac... s öreg Mámikánk, a cseléd, ki liszttel púderozza az arcát vasárnaponként, a képembe csíp: — Ejha — mondja —, finom falat. Erre nekem meg kell feszítenem az izmomat, és centimétert kérni és feljegyezni egy naplóba, amelynek az élén Johnson néger bokszoló muszklimétere van feltüntetve, hogy mennyi centi és hány kiló szükséges- ahhoz, hogy világ- bajnoki izmaim legyenek. Mondom, sehol sincs árnyék, sötétség. Mintha éjszaka sem lett volna számomra abban a korban. A folyó visszatükrözi a hőséget, és a sugarak fénye nem huny ki emlékzetemből soha. Én pedig megyek a Bécsi úton, keményen, gyorsan, mintha valami célom lenne. Pedig nincs semmi, csak versenyzek önmagámmal. Aztán megállók a Kenyeres utca sarkán egy szemetesládánál, mert egy kerítés mögött három leány hajlong, kukucskál kifelé. Nevetnek, s én gondolom, mit nevetnek ezek — megyek arrébb, mikor egyszerre az egész lelkivilágom elmosolyodik, s tudja a csoda, hogyan, de nekem is nevetnem kell. Ők erre még jobban nevetgélnek, és én jobh híján megvakarom a fejem, és én is még jobban nevetgélek. Ekkor az egyik kékruhás leány kinyitja a kerti kaput és bátran megnéz. Majd kihajlik a két barátnő is, és ők is megnéznek. Állok, mosolygok, gondolom, bolondok, mit bámulnak rajtam. — Erre, mintha eltalálnák a gondolataimat, becsukják a kaput, ráfordítják a zárat, s mennek egyik a másik után, fel a kertoldalba bújó veranda felé. Haladnak kék, piros, és fehér ruhában, bebújnak a veranda homályába, a zöld vad- szőlőlevelek mögé, s mintha én már semmi sem lennék, az egyik hímez, a másik valamit ír, a harmadik kibontja a haját és fésülködni kezd. A kékruhás fésüli a szőke haját, s a foga közé veszi a hajtűit. Megcsavarja kis konytba a haját, mintha fiatalasszony lenne, s amint ezt csinálja, hirtelen azt mondja a benső hangom: — Szeretem. — S erre közelebb utazik hozzám a képe, mintha rám lehelne, rám nézne melegen. Aztán a káprázat el- hágy, és én veszettül szerelmes vagyok. Vagyis azonnal fellépek a városi szemetesládára, a kezem a hátam mögé vetem, s ringatom testemet, mint valami bfigadéros. A szememmel beszélek, pedig ilyen távolságból nem lehet látni a tekintetet, és azt se tudom, hogyan szólítsam meg őt, akit oly nagyon sezeretek. Hintázom magam, közben alattam elgördülnek a téglásszekerek, kétkerekű úri kocsik, sőt rám köszön az apám borbélya is, akinek minden hajaszála ősz már, de a bajuszát koromfeketére festi. Én pedig nem tudom, mit csináljak. Hintázzam-e tovább magam, mint egy brigadéros, tartsam-e hátul összefonva egybezsibbadt ujjaimat? S egyáltalában, szálljak-e le a városi szemetesládáról, s próbáljak meg választottam felé közeledni? Majd ha ilyen módon elérem a kerítést és becsöngettem, mivel kezdjem, mit mondjak, mit akarok, kit keresek? Nagy, igen nagy problémák voltak ezek akkor! Egy rossz szó, egy sértő válasz, vagy ügyefogyott kopogtatás, s vége mindennek: Hirtelen egy sovány kutya tűnt elém, amint ügetve futott utcáról utcára, szagolgatva itt és ott, s aztán ismét tovább ügetett, ás e pillanatban rájöttem, hogy ez a szegény, hetekkel ezelőtt látott kutya a szerelem bolond vándora volt, és ilyenné válhatok én is, ha most butára nyitom a szájamat. Leszálltam hát a városi szemetesládáról, s kettőt-hármat köhögtem, hogy a torkom nyitva legyen. Megnyomtam a kilincset is, noha biztos voltam abban, hogy a hölgyecskék lezárták az imént. Aztán jobbra néztem, mintha valakit várnék onnan, mint a lengyel szódagyártó kordélya s ő maga, amint ezüstös hajjal, furkós- bottal a szamara mellett ballagott. Ez a szamár nagy kedvencem volt, mert olykor meg- megállt egy kocsma előtt, s utána a gazdája hiába űzte, hogy menjen tovább, csak állt, reszkettette a bőrét a súlyos furkósbotcsapások alatt, de nem mozdult, bár a gazdája magyar, német, lengyel nyelven nógatta. De egyszer csak a szamár fülére szállt egy picike légy s az elkezdte egymásba — Most... a semelyikba — és kinevetett. Hű, de mérges lettem. — Ne tessék nevetni — mondtam pipacsosan. — Nem nevetek — felelte oly visszahúzódó, engedelmes hanggal, mint aki nem akar velem haragot, hanem rémlésem szerint inkább az örök szerelmet. — Ugyanis láttam itt magát — kezdtem el. Csakugyan ? — kérdezte, s már ismét olyan gúnycsiklan- dos volt a hangja. — És hogy én miért jöttem ide? — folytattam titkosan — azt találja ki! Hát ennél jobbat igazán nem mondhattam volna neki. Amennyit mostig értek a női nemhez, arra való hivatkozásI törölgetni az ujjacskáit vagy a szárnyával azt mondta, hogy süsüsü... s erre a szamár mintha megőrült volna, futni kezdett s az ezüsthajú gazdája utána a furkóssal, s a szódásüvegek négyszögű ketreceikbe zárva, a rázástól összekoccanva, hasas üveghangon röhögtek. Sőt olyik-másik szódásüveg még pisszentett is egyet, sőt volt egy szódásüveg, amely kacagtában szétpukkadt. E rre a szamaras-fogatra nézdeltem, s valahogy a lengyel szódás, valamint a szamara látása felbárított. Csöngettem a hölgyecskék- r.ek ezen a kis harangon, amely ott függött, a veranda árnyékában. S a kékruhás hölgy elindult felém, a hosszú margaréták, mint a kopasz agglegények meg-megfogdosták a szoknyáját, a zöld füvek is utána-utá- nahajoltak, csókolgatva szép, barna lábszárait. Megállt a kertajtóban, s oly vékony volt a szemöldöke. Pillái, mint a hajlékony tündérlándzsák, rám szegeződtek, s mögülük mint két külön élőlény, a szeme nézett rám. — Tetszik? — kérdezte, s e szó szisszenésétől rögtön tudtam, hogy hegyes lehet a nyelve vége, nem olyan gömbölyű, mint általában, hanem kígyóeredetű. S a fogai, bizony, mintha egymás kezét fogó, táncoló porcelánbabák lennének. Nagy baj nem érhet — gondolta a szívem — elmondok neki mindent, megkérdezem, akar-e a feleségem lenni? Mást nem is kérdek elsőre, a többit majd aztán. — Hát — mondtam, és sohase hittem volna, hogy ilyen kö- gombóc lehet egy szó. Nagyot sóhajtott, s ebből rögtön láttam, hogy igen okos. finomelméjű lehet s jóságosán gúnyoros. Ö, éppen nekem való. — Melyik iskolába jár? — kérdém. sál is csak helyeselhetem, hogy ilyen fondorlatosán, a női rejtélykedvelést kielégítően tettem a kérdésemet. Hogy ő találja ki, mert akkor legalább nem kell nékem megmondanom. Olyan fülledt, lázas, sőt süket állapotba kerültem, annyira csak a kékruhás lányka válaszára hegyeztem a fülemet, hogy meg sem hallottam, hogy mögöttem kordékerék recseg, s megreszketnek ama, előbb látott szódavizes üvegek is. Nem láttam, amint a lengyel szódás éppen a hátam mögött fogta a szamara fülét, s cibálni akarja arrébb. Csak arra eszméltem fel, hogy a kékruhás leányka szája felnyílik, kiömlik rajta a féktelen röhej, „hühü“, s megint csak azt neveti, hogy „hühühü", és erre kirepülnek a társnői a verandáról, s azzal ők is elkezdik „hihihi, hühühü“, s mikor kérdezni óhajtám: min kacagnak úgy a tisztelt hölgyek, egyszerre csak keservesen, hogy majd megreped a fülem, beleszól a női kacajba a szamár azzal, hogy „i-i-iááá!“. Megfordulok, s a szamár merevgörcsben direkt csak engem néz, az orrlyuka felém reszket, hajlott fogait nékem mutatja s mind a négy lábát megfeszítve újból azt nyögi; i-i-iááá!“. Nekem ordítja, kizárólag az én tiszteletemre. ■ lengyel pedig a furkóst /■ forgatja, és morog rám, r» fekete fogakkal, és a lányok kacagnak, a szamár pedig egyre rám ordít, emberek gyűlnek, ismerősök, látják, miképpen állok itt három lánnyal szemben, hátam mögött a boldogtalanul ordító szamárral. Pirulok, ellépek a kerítéstől, a kaputól, hol egy angyalt véltem látni, aki kék ruhában sétált felém a fű között. Megyek, ó, csak ordíts nyomorult szamár, csak nevess utcai nép. csak kacagj női nem, 6, csak ne szeretném őt annyira, kinek még a nevét sem tudom. A homlokotpról dűl a veríték, bemegyek a hűvös lépcsőházba, még a csontjaim is szomjasak, s ezért hát a vízvezeték alá tartom a számat, s úgy iszok, úgy hütöm magam, hogy majdnem a csap is lecsúszik a torkomon. Majd a magányos pincelépcsőre ülök, öklömre támasztva csalódott' fejem, nézem a méla homályt. Nézem, és fáj, rettentően fáj, először a szívem. Nézem a pincelép- cső-homályt, és látom, a dárdás pillákat, a két élőlényű szemet, egymásbafogódzott, táncoló, csillogó fogsorát. Az egész sorsom a sír fenekén! Pénteken születtem, a balsorsnak leszek mindültig a fia! Megszerettem, megvallottam volna, együtt éltünk volna, míg csak hófehér hajunk nem lett volna, s míg csak együtt meg nem haltunk volna. S ekkor, jön a lengyel szürkeszőrű szamara és belekiált, és jön' még két kisasz- . szonyka is és kikacag. És jö- velnek emberek, marhák, utcai járókelők, állatok, nevetnek, gúnyolnak, kacagnak, s tolongnak majd este anyámhoz, hogy az Ottó, mi a fene, már udvarol? Sokáig hevertem éberen. A Hold, Napot játszott akkor éjjel, csak gyöngyszínübben, hidegebben. Hosszasan sírtam, s közben megettem egy vederke szilvát, amit lekvárfőzéshez hozott haza anyám. Ha e pillanatokban nagyon undorodtam az élettől, világtól, akkor kiköptem a magot, ej, egye fene, majd összesöpri a Mámika, cselédünk, ha pedig azt hittem, hogy holnap jóra fordulhat minden, akkor óvatosan, gyengéden egy tányérra raktam a szilvamagot. Aztán felmond- tam magamnak minden más által írt verset, s úgy éreztem, hogy valamennyi mű az enyém, s felkeltem hajnalban, hogy egyik költőnk művét papírra vessem, mint sajátomat. Majd a hajnal rózsafénye mellett megpróbáltam lerajzolni a két csillogó szemet, kicsit később az orrocskáját, majd az ajkát, amelyet bűnös hajlamból meg is csókoltam a néma papíron. De később, mikor megkívántam az álmot, s ezzel a szenvedélyem is lohadóban volt, hirtelen meghallottam a szamár jerikói trombitáját, s ettől szerelmem márványfala leomlott, s búsan áthúzta tündérem szemét, száját, s az orrocskáját is. Majd eszembe jutva egy leírás, hol a csalódást enyhetí a pipázás, elhoztam a konyhából lábhegyen nagyapám pipáját, a számba vettem, majd meggyújtottam. Nemsokára, mintha a pipa kék füstje felemelt volna, míg az ágyam nem tudott követni, nyilván, mert vasból voltak a lábai. Aztán a pipafüst, mint egy kékszínü mackó, elkezdett a hasamban gurigázni, majd elrohant a fejemmel toronyiránt, s egyáltalában e büdös pipafüst szárnyán tagjaim szerteszálltak, de én csak szívtam rendületlenül, míg egy hányinger kiveté számból a pipámat, s amit egyébként is benne talált. Reggel, mint egy savanyúkáposztából egyberakott boldogtalan lény, ültem az asztal mellé. Anyám mosolygott, jó álma volt neki, s én e mosolyért szörnyen haragudtam rá. Drága apám szintén jókedvű volt, s őrá is nehezteltem. Mint férfi, érthetné, érezhetné a másik férfiú baját. Sündisznóként elmentem. A szemetesládához mentem, mogorván, rémes gondolatokkal. Vártam, a lábaim elzsibbadtak a várakozásban, a sok nyugtalan gondolat, mint a tű, ki akarta szakítani az agyam falát. Egyszercsak vállon érintettek engem, s az egyik kislány volt az, a három közül. A fehérruhás. — A Nánikát várja? — kérdezte, mint a róka. A szívem magasat ugrott. Ö! — Meyt mát elutazott. Hazavitte a papája. — Fejezte be csipkedve a lány. L ebiggyedt a szám, — de nem sírtam. — Hát aztán? — mondtam, és könnyedén zsebredugtam a kezem. — Na és aztán? a kisasszony talán azt hiszi, hogy ez a hír érdekel? Ugyan! Fütyülni kezdtem . . S fütyülve mentem el az első szerelem előtt... furcsa szerelem volt. Egy szamár ordítctft mögötte. ★ Negyvenkét betűs, majdnem fonetikus ábécét vezetnek be kísérletképpen néhány angol iskolában az új tanévben. A tanulók ugyanis általában hibásan olvasnak, s ezt a régies írásmódnak tulajdonítják. ☆ A tiranai kultúrpalota építkezésén már az utolsó simításokat végzik. A palotában, amely a Szovjetunió ajándéka, 800 személyes színházterem, félmilliós könyvtár és előadótermek lesznek. ★ Amerikában Stephen Garry fordításában megjelent Solohov Csendes Don című regénye. ☆ Robert Hurkának, a korán elhúnyt délamerikai zeneszerzőnek, Svejk, a jó katona című operája világszerte nagy sikert arat. Nálunk a plzeni J. K. Týl színház mutatja be először. Ugyanebben a színházban adják elő Erdődi János Vörös papucs című időszerű szatíráját is. ★ Anglia felfedezte saját Frangoise Saganját. A fiatal írónőt Susan Hillnek hívják, tizennyolc éves. ☆ Český Krumlovban a Dél-csehországi színházfesztivál alkalmából első ízben alkalmaztak szabadtéri előadáson forgó színpadot. Shakespeare Szentivánéji álmát adták elő. ★ Párizsban most kezdték meg egy olyan hetilap kiadását, amelyben csakis az olvasók panaszleveleit és bírálatait közlik. ☆ A Német Demokratikus Köztársaságban a Volk und Welt kiadásában megjelenik József Attila verseskötete. Móricz Zsigmond válogatott müveit nyolc kötetben adják ki. ★ Minden korosztály számára más-más színbe kötött könyvet ad ki egy keletnémet ifjúsági könyvkiadó. Július 12-től 17-ig BRATISLAVA I. KEDD: 10.05 Tarka műsor 11.00 Szovjet humor 12.40 Oj dalok és táncok 14.05 Kellemes délutánt 17.00 Fiatal szerzők műveiből 18.00 Kívánsághangverseny 20.00 J. K. Týl történelmi drámája. SZERDA: 10.50 Külpolitikai kommentár 11.30 Jó hangulatban 12.40 Szlovák filmzene 14.05 Kellemes délutánt 15.30 Népdalok 16.15 Operetthangverseny 17.00 Fúvószene 17.30 Tánczene 18.00 Orvosi tanácsadó 20.20 Tánczene. CSÜTÖRTÖK: 11.10 Jó hangulatban 12.03 Fúvószene 13.10 Népdalok 14.05 Kellemes délutánt 17,30 Pionírok félórája 18.00 Kívánsághangverseny 20.00 Halhatatlan ének — rádiójáték. PÉNTEK: 10.05 Tarka muzsika. 11.00 Regényrészlet 12.03 Külföldi szerzők alkotásai 13.30 Nyári zene 18.00 Kiván- sághangverseny 19.00 A zobe varázsa 21.00 Ukrajna művészei. SZOMBAT: 11.20 Jó hanJÄN KUPECKÝ, világhírű festő, kinek képei a neves, nagy képtárak legértékesebb kincseihez tartoznak, 1740. július 16-án Pezinokban halt meg. Sírhelyét mai napig nem sikerült megtalálni. Élettörténetét homály fedi, egyes életrajzírói szerint Pezinokban született és egy szövőmunkás fia volt. A hányatott életű nagy művész főként portréival tűnt ki, királyokat, császárokat festett. Nagy Péter cár szerette volna udvari festőnek lekötni, és Karlovy Vary-i tartózkodása alatt festette le a cárt. Kupecký művészete az olasz naturalisták és a holland realisták hatása alatt érlelődött. A festő önarcképét közöljük, melynek eredetijét a Budapesti Neipzeti Képtárban találhatjuk meg. gulatban 12.03 Népi muzsika 13.10 Vidám hétvége 13.55 Pionírdélután 18.00 Asszonyoknak 20.00 Tánczene. VASÁRNAP: 9.00 Katonáink életéből 9.30 Körhinta 12.05 Ritmus és melódia 13.00 Földműveseinknek 17.30 Sport 20.00 Kívánsághangverseny 21.45 Forradalmi dalok. TELEVÍZIÓ - BRATISLAVA KEDD: 20.00 Asszonyoknak 20.15 Rövid film. SZERDA: 18.00 Legkisebbjeinknek 20.30 Hangverseny. CSÜTÖRTÖK: 20.00 Ifjú szemmel 20.30 Tévedések víg játéka PÉNTEK: 18.00 Gyermekeinknek 20.15 Egy hölgy kutyával — szovjet film. SZOMBAT: 15.00 Tenisz-világbajnokság 20.10 Cseh film. VASÁRNAP: 14.00 SVÄTOPLUK — Eugen Suchoň operája 20.30 A csúnya kisasszony — cseh film. BUDAPEST KOSSUTH-RÄDIÖ KEDD: 13.20 Zenekari hangverseny 15.10 Egy falu — egy nóta 15.30 Mikszáth: Fekete város — rádiójáték 16.10 Népdalok 16.45 A béke dalai 17.15 Szív küldi szívnek 19.30 Tánczene 21.30 Hanglemez bemutató. SZERDA: 12.10 Operarészletek 13.10 Színes népi muzsika 14.00 Könnyű zene 15.10 Zenés találkozó 16.00 Élőszóval — muzsikával 18.15 Szív küldi szívnek 20.30 A nevetés öt arca 21.00 Gőzön Gyula előadóestje CSÜTÖRTÖK: 12.10 Tánczene 13.15 Zenekari muzsika 14.10 Hanglemezek 16.05 Egy falu — egy nóta 17.15 Üj zenei újság 18.10 Szív küldi szívnek 19.20 Közvetítés a Madách Színházból: Fekete ventillátor — dráma. PÉNTEK: 12.10 Népi zene 13.15 Táncmelódiák 14.40 Operarészletek 15.10 Könnyű zene 17.15 Szív küldi szívnek 18.55 Népdalcsokor 20.30 Tánczene. SZOMBAT: 12.10 Népdalok, csárdások 13.00 Operarészletek 13.50 Szív küldi szívnek 14.40 Táncdalok 15.10 Élőszóval — muzsikával 18.00 Gondolat — irodalmi műsor 20.30 Jót nevettünk — vidám műsor VASÁRNAP: 8.10 Könnyű zene 10.00 Népi zene 13.30 Százados szenzációk 14.00 Szív küldi szívnek 15.15 Könnyű zene 17.10 Kincses Kalendárium 20.00 Vasárnapi melléklet. SHAKESPEARE (1567—1616) mondta, a férfiak hasonlatosak az áprilishoz, amikor udvarolnak, és a decemberhez, amikor nősülnek; a nők lánykorukban a májushoz hasonlatosak, de amikor feleségek lesznek, az ég beborul.