Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-29 / 13. szám
wIT TENBEw JÓZSEF: m m Sŕrfá j.'w '•y'j-‘ s. * f ....... VV olt egyszer két kedves szem, és ez a két szem mindig gyermekeit látta, mindig őket nézte, akármerre jártak a világban. Volt egyszer egy szív, olyan szív volt ez, amelyben a jóság és szeretet lakozott. Volt egyszer egy kicsi, munkában megtöpö- rődött öreg néni, mindig feketében járt és fehérség ragyogott körülötte. Volt egyszer két drága kéz, ez a két kéz mindig csak adott és dolgozott, mikor fáradt volt és öreg volt, akkor is dolgozott. Tizenegy gyermeket szült és nevelt, küszködött értük, hogy az ő életük szebb és boldogabb legyen, mint amilyen az övé volt abban a nyomorúságos, nagyon szegény világban, amelyben ő nevelkedett. Ebben a könyvben, ahol most elkezdem a magam és más emberek sorsát leírni, először róla emlékezem. Szerette az embereket, az ifjúságot, a dalt és a muzsikát. Emlékszem a mosolyára és emlékszem szomorú könnycseppéire. Ez volt az én édesanyám. A századforduló kezdetén, pontosabban, 1900. február 21- én az éjjeli órákban kocogtat- ták meg a népes proletárváros, az újpestiek népszerű „gólya- "émjét“, Polatsek Irma oki. ®^Hlésznő ablakát, hogy azonnal jöjjön Wittenbergékhez. A fáradhatatlan bábaasszony, pillanatok alatt felöltözött, s hamarosan megjelent, hogy a család nyolcadik gyermekét a világra segítse. Jövetelemre nem volt nagy szükség a szűkös körülmények között élő családban, de mégis nagy szeretettel fogadtak: ahol tíz ember eszik, ott a tizenegyedik sem fog éhehhalni. Az én életem változatos, mentes minden gyermeki játékoktól, olyan koraérett volt. Nem voltak benne különös nagy hullámzások, lángolások, fölfordulások. f De voltak - körülötte. Mert sok mindent láttam. Világokat láttam eltűnni és embereket. Bálványokat megdőlni és ha újak jöttek, már tudtam: ezek is meg fognak dőlni. Csa-, lódtam, de már korán beláttam: természetellenes dolog volna, ha éppen csak én nem csalódnék. Szerettem, bolondul és fájdalmasan, azt hittem, sose fog elmúlni. Elmúlt. Amikor elmúlt, az volt a baj, hogy elmúlt. Mert az életben mindig van valami baj. Ha nincs, az a legnagyobb baj, mert akkor csinál magának az ember. Nem érdekesebb az életem története akármelyik más élettörténetnél. Ember vagyok, tele hibával, élhetetlen, sokszor álorcával járó, vizet prédikáló, bort ivó, anyagi bajokkal küszködő. Olyan, mint a többi ember. De éppen azért lehet, hogy érdekes, amit írok. Most, amikor ebbe az emlékiratba belefogtam, szeretnék nagyon őszinte lenni. Mert csak akkor ér valamit egy ilyen írás. Azt igyekszem elhitetni magammal, hogy ezt nem olvassa senki. Nem is csinálok vázlatot magamnak, nem „építem“ föl mondanivalómat. Nem regény ez, nem is önéletrajz. Egy ember beszélget saját magáról... X. A sors, göröngyös úttal, kevés virággal, de annál több tövissel látta el az életemet. A tövis is jól esett, ettől izmosodtam meg. Lehet, hogy a virág az én szívemben termett és azzal ékesítettem föl az én világomat. Én házak, birtokok helyett kaptam valamit a sorstól, ami mindennél többet ér, mert a házakat elárverezték, a birtokok elúsztak és ilyenkor sírtak a háztulajdonosok és a birtokosok. Egy apró jószágot kaptam, ami, ha szűkösen is, de kenyeret adott nekem és néha dicsőséget is, és mindenhová eljött velem, s nem lehetett lefoglalni, elárverezni: az írótoliamat Hálát adok a sorsnak, hogj ezt szánta nekem, nem pedu egy kastélyt, ezer holddal. Hol volna az már?1 De a szívem és a toliam, a: itt van velem, itt is marad RÉSZLET amíg élek. Mindegy: milyen eredménnyel! Mindegy: milyen sikerrel. Áldom a jósorsomat, amely az írótollat a kezembe adta. Ennek az egyetlen ajándéknak, ennek a semmi, kis apró jószágnak köszönhetem, hogy az vagyok ma is, ami voltam régesrégen és az is maradok: az élhetetlen, jókedvű, öreg újságíró. Amikor édesapám a kilencvenes években tanítói oklevelével Budapestre érkezett, igen nehezen tudott elhelyezkedni. Megnősült, szegénylányt vett feleségül és bizony a gyermek- áldás igen bő volt a betűvetés szegény tanítójának családjában. Amikor én születtem, apám már régen elhagyta tanítói állását és az újpesti Ganz- Danubius hajógyár munkása volt. Az elemi iskolát egy vékony- dongájú, iszákos újpesti tanító úr nádpálcája alatt végeztem, a Széna téri iskolában. Emiéképítette fel ponyvasátrát. Amint kijöttünk az iskolából, körül- álltuk a cirkuszt és néztük a szorgalmasan dolgozó embereket. — No gyerekek, - mondta egy borostásképű ember — aki segít nekem, ingyen jöhet a cirkuszba. Néhányan jelentkeztünk, hordtuk a deszkákat, rudakat, székeket, meg amit parancsoltak. Mi pedig büszkén végeztünk el minden munkát és boldogan észleltük, hogy ennél a műveletnél beporosodott, piszkos lett a ruhánk, kezünk és arcunk. Amikor befejeztük a munkát, örömmel mentünk haza, hogy este a biztosított ingyenes állóhelyre cirkuszba mehessünk. Otthon anyám megdöbbenve nézte zilált ábrázato- mat. Először azt hitte, hogy valami kocsi gázolt el, vagy hogy a gyerekek a földre tiportak. De amikor elmondottam, a hiteles történetet, olyan két pofont kaptam, hogy ha ma rágondolok, még mindig ég az MiNagyon tetszett az előadás, de legjobban a műlovarnő es szemkápráztató lenge ruházata. Addig még nem láttam ilyen félmeztelen nőt. Szinte belepirultam ebbe a gyönyörűséges látványba, még éjjel 's err°l álmodtam. Alvás közben biztosan izgatottan fészkelődhettem, mert bátyám, akivel a vasagyon eqyütt aludtam, mérgesen ébresztett föl: mit ficánkolsz olyan sokat. . Amikor kijöttem az iskolából, minden időmet a cirkusz korul töltöttem és izgalmasan kerestem a gyönyörű mulovarnot. De ott csak kopott ruháju, petyhüdt arcú nőket láttam, akit kerestem, az soha sem került elém, Már igen bejáratos voltam a cirkuszba, szívesen tettem nekik kisebb szívességeket: vizet hordtam a közeli házakból, trafikért küldözgettek. Egyszer félrehívott a borostásarcu és azt kérdezte tőlem: — Mondd fiacskám, tetszik neked ez a cirkusz? ’ — Nagyon! - feleltem boldogan. _ — Hát én szívesen magamhoz veszlek, kitanítlak és nagyon jó artista lesz belőled. — Hazamegyek, elmondom anyukámnak és biztosan ő is nagyon fog ennek örülni. — Hát az bizony nem lesz 30, mert anyukád talán nem fogja akarni, hogy velünk gye»?: ^gy lenne a legjobb, ha két nap múlva ide jönnél, akkor indulunk. Mikor már kitanult artista lesz belőled, sok pénzt fogsz keresni és úgy mész haza anyukádhoz. Gondold el, milyen nagy örömet fogsz neki szerezn Nem tudtam a gondolattól szabadulni, igazat adtam a borostásképűnek, hogy nem szabad anyámnak erről a dologroi szólni. Elérkezett az indulás napja elszorult szívvel néztem korul szobánkban és boldogan vettem tudomásul, hogy ma nem keli kezetcsókolni anyámnak, mert. éppen a közeli üzletbe ment. Siettem a térre, ahol már a cirkus» indulásra készen állott. Felültettek az egyik kocsira es a menet elindult. Amint az István úton haladtunk, ki-k néztem és akkor egy erelyes kéz kapott el és lehúzott a kocsiról, nagy szítkozodas közepette. Egyik szomszédasszonyunk volt, aki kettétörte artista „karrieremet“, szidta a cirkusznépséget, amely elrabolja a hiszékeny gyerekeket. Akkor éreztem az első csalódást, mert a borostásarcú sem kelt védelmemre, meg a kiabáló szomszédasszony szitkozodásait sem vette figyelembe, nagyobb iramot diktált a kocsit huzo lovaknak. Amikor kemény kézzelfogás- sal a szomszéd néni hazavitt, otthon elmesélte a történteket anyámnak, aki a szőnyeg-porolóval állította ki részemre az ilyen kalandra vágyást. Kiállításon Bratislavában a Szlovák Képtár termeiben március 20-án ünnepélyes keretek között megnyílt a Román Népköztársaság klasszikus és modern képző- művészete című kiállítás, amely történelmi áttekintést nyújt a romániai képzőművészet fejlődéséről. A kiállított képek alapján szembetűnő, hogy már az első ismert festők a realista irányzatot követték és a nép életéből merítették tárgyukat. Nem véletlen, hogy az 1848-as év körül élő festők csoportja honosította meg a haladó forradalmi irányzatot. Theodor Aman képeiből kiindulva a román festészet már eléri az európai színvonalat. Aman alapította Bukarestben az első festészeti akadémiát, képtárat létesített és megszervezte a román festők első kollektív kiállítását. Nico- Iae Grigorescu festő a lehető legszegényebb viszonyokból nőtt ki. Sikerült eljutnia Párizsba, ahol elsajátította a festészet alapvető technikáját, majd hazatért és az 1877-es években részt vett a függetlenségi harcokban. Képeit rendkívül megkapó élethű népi típusok jellemzik. A ragyogóan üde Boldog fiatal leány, A korcsma Arátiában mesterien bizonyítják a festő rendkívüli tehetségét. I. Andrescu eredeti tónust visz bele képeibe és szinte impresszionista ’ könnyedséggel keveri színeit és teljesen egyéni. St. Lucehian alkotásai az előbbi két nagy mester képeihez csatlakoznak. Rendkívül érdekes festő, kiváló megfigyelő és jellemábrázoló, önarcképe mély érzésű, művészi életre vall. O. Vancila képein az 1907- es évben kitört parasztlázadás, az osztályharc fellobbanása tükröződik vissza lángoló színekben. I. Iser, C. Ressu, S. Popes- cu, S. Dumitrescu festők autentikus bizonyítékot nyújtanak a román falu borzalmas nyomoráról és a társadalom igazságtalanságáról. N. Tonitza, I. Ste- riadi a városi munkásság életéből merítik tárgyukat. Mély benyomást hagynak a kiállítás látogatóiban Pallady és Darascu klasszikusnak mondható képei. Érezni bennük a nyugat-európai festészeti irányzatok hatását, de azért mindenképpen hamisítatlanul jellegzetesen nemzetiek maradnak. Románia felszabadulása és az új népi demokratikus állam megalapítása természetesen új lendületet hozott a román képzőművészetbe. A művészeti újjáéledés korszakában számottevő szerepet töltenek be a már befutott idős mesterek, mint I. Iser, M. Bpnescu, de felsorakoznak a fiatalok, mint Corneliu Baba, A. Ciucurencu, S. Szőnyi. Kiemelkedő alkotásaik bizonyítják, hogy a román festészet lépést tart a mai társadalmi átalakulással és tökéletesen betölti azt a szerepet, amely az új ember nevelésében a művészetre vár. A román szobrászat is egészséges alapokból indult ki. A legnevesebb klasszikus szobrászok I. Giorgescu, D. Paciurea. A fiatalok közül kitűnnek Nau Corcescu és G. Szabó. A festők és szobrászok nevei között magyar hangzásuak is szerepelnek; mint Miklóssy Gábor, Nagy Imre, Bene József, Balogh Péter. Ezek a Romániában élő legtehetségesebb erdélyi magyar művészek. A Romániában élő népek évezredes együttélésükben, számtalan viszontagságon át építették ki magukban azt a nemzeti magatartást, amely termékeny kölcsönhatással éleszti a népi demokratikus államokban élő népek együvétartozá- sának tudatát. Románia sajátos feltételeinek megfelelően békés kapcsolatot teremt szomszédaival és egyre nagyobb arányokban teljesednek ki eredményei a szocialista társadalmat tükröző képzőművészetben is. • M. M. A CSISZ losonci járási szervezete a közelmúltban tarka műsort rendezett a Redute termében. Az ünnepi hangulatú esten az ifjúsági alkotóverseny járási fordulójának a győztesei szerepeltek. Az értékes, változatos program lekötötte a nézők figyelmét. Nagy tetszést aratott a losonci tizenegyéves iskola tanulóinak tánca, a szövetkezeti munkaiskola két növendékének szólószáma, a járás két ritmus-zenekarának játéka, a zeneiskola tanulóinak szereplése, a Iovinobányai nyolcéves iskola énekkara, a losonci tanítóképző, illetve a pedagógiai iskola ének- és táncszáma, valamint a losonci IV. nyolcéves iskola két dala. Külön említjük a tarkaest rövid, hatásos jeleneteinek bemutatóit, akik rátermettségükkel bizony gyakran kiérdemelték az elismerést. Kulturális hírek • A CSISZ és a Csemadok Far- y nádori Lovicsek Béla Húsz év jt után című darabját tűzte műso- n rára. e: • A Csemadok balonyi színját- jj szó csoportja az elmúlt napokban s; Jókai Mór Gazdag szegények cl- 2I mű háromfelvonásos darabjával Z( örvendeztette meg ■ a falu lakos- a: ságát. is • A füleki magyar tannyelvű v tizenegyéves iskola CSISZ-szer- v vezetőnek évzáró közgyűlésén k a tanulók sok Oj Ifjúságot és Üj a Szót rendeltek. Tudnunk kell, 1< hogy a füleki iskola diákjai az i< iskolaév kezdetétől 3020 brigád- ti órát dolgoztak le és a nyári is szünidőig még további 2000 bri- U gádora ledolgozását vállalták. is ® A CSISZ és a Csemadok libádi a színjátszó csoportja J. G. Tajov- n ský Zavaros örökség című művé- ti vei szerepelt. k Olasz város, Friuli központja. 28. Alkalmas időben. 29. Három, latinul. 34. A Rajna bal oldali mellékfolyója Svájcban, 295 km. 36. Hét — római számokkal. Beküldendők a pályázati keresztrejtvények kövéren szedett sorai: „Rejtvénypályázat“ megjelöléssel. Jövő számunkban közöljük a helyes megfejtéseket. A nyertesek névsorát valamelyik áprilisi számunkban közöljük. Helyszűke miatt Rejtvénypostánkat csakis levél útján intézzük el. szem, amikor az egyik bátyámtól „öröklött“ nagy cipőmmel először léptem be az osztályba. Egy térkép volt a falon, meg a tanrend. A katedra nagyon messze volt a padoktól. A tanító úr mogorva ember volt. Negyvenen ültünk az osztályban és mindig tintásak voltunk. Tanítómnál néha különös kegyben álltam, mert zálogházi ügyleteit igen sikeresen elintéztem. Abban az időben a nagyvárosi szegény kis proletárgyerek nem igen tudta elképzelni a falusi életet, s így nemigen ismerte a háziállatokat, kivéve a lovat és a kutyát, amiből nagyvárosban is volt elegendő. Az egyik órán, amikor éppen a háziállatokról volt szó, felszólított a tanító úr. — No Wittenberg, mond el nekem, hogy miért hasznos a liba? Sajnos, a libáról nem sokat tudtam, anyám csak néha hozott haza a csarnokból libaaprólékot, amiből jó levest csinált és a kifőtt húshoz kiadós szószt, sok krumplival; a liba nyakát megtöltötte, megfőzte, majd megsütötte, felszeletelte, mint a szalámit és egy ilyen szelet a család minden tagjának jutott. Dehát a tanító úr kérdésére nem akartam kurtán felelni s elmondottam, amit éppen tudtam a libáról. — A liba arról hasznos, — mondottam magabiztosan — hogy sok zsírja, tepertője, mája, combja, melle és másféle húsa van. — Jól van gyerek, - mondotta a tanító — de a legfontosabbat kihagytad. Mi a legértékesebb a libán? Hallgattam, mert nem tudtam, hogy milyen nagy értékkel rendelkezik még a liba. — Hát mondd Jóska, mi van nálatok otthon az ágyban? — Poloska — feleltem az osztály legnagyobb derűjére. — Toll nincs a dunnában? — kérdezte nevetését visszafojtva a tanító. — Az is van, — mondtam szerénykedve — de poloska sokkal több, Erre aztán kitört az osztály általános röhögése Ezt a mondásomat szájról szájra adták az egész iskolában később még a vicclapok is foglalkoztak vele, s így értem e az első országos „hírnevet“. Egy kora őszi napon az iskolánk előtti téren vándorcirkus: arcom. Természetesen az ingyenes cirkuszlátogatásról sző sem lehetett. Másnap az iskolai óra után bementem a cirkuszba, megkerestem munkaadómat, és elmondottam szomorú történetemet, még meg is kértem, hogy a bácsi ne haragudjon, amiért nem jöhettem el a cirkuszba.- Nem baj fiam, — mondta vigasztalva — az iskolának úgy is rendezünk külön előadást és akkor te ingyen fogsz bejönni. Határtalan örömmel vettem tudomásul a jó hírt, ami egy pár nap múlva valóra is vált. De most már nem állóhelyre kaptam ingyen helyet, hanem pádon ültem büszkén és boldom 1 1 la xjxA oa FÜGGŐLEGES: 1. Csillaga Mikes felé ragyogott. 2. A költő, akinek minden sora aranyat ér. 3. Ciliké, 01- gácska és Zitka. 4. Cseng a csengő. 5. Kamatostól és köszönettel visszajár. 6. Volt magyarországi sportegyesület rö» • A márciusi pályázati rejtvények megfejtését legkésőbb 1960. április 5-ig kérjük szerkesztőségünk címére egyszerre beküldeni. A helyes megfejtők között értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki. vízszintes1. A kávé alja. 5. Halom, rakás. 10. Emberek lakják. 11. A vörös csillag • jelzője. 12. Valódi. 13. Letesz. 14. Szovjet folyó, környéke híres iparvidék. 15. Semmi, csehül. 17. Védő. 18. Kihasznált ke: reseti lehetőség. 21. Nem be. 22. Megszólítás, j 23. Az Állami Takarékpénztár teszi az ifjú 1 házasok kéré- 1 sére. 30. Muta• tószó. 31. Imposztor rövidítése • 32. Az ógörög egyik „oszlopos népcsoportja. 33. A mitológia ’ óriásokat hívták így. 35. Kedve 1 leánynév. 37. Egér a sajton. 3f Semiramis, híres királynő férje - 39. öregek, szlovákul. 40. Dís i a bécsi Burgon. i. vidítése. 7. Rómeó és Júlia, “ vagy Marika és Péter. 8. Hosszú ii életű dísznövény. 9. Édesítő s anyag. 10. Magyar családnév. 16. Azonos betűk. 19. ' Milyen, ’• szolvákul (semleges nem). 20. :. Foghús. 23. Eredmény. 24 z Amott — elődje. 25. Híres gépkocsi márkánk. 26l T. M. 27.