Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-29 / 13. szám
J<z,epáCáen jáhtcan... A szepsi négyéves mezőgazdasági gépészeti technikumról az a hír járja, hogy igen komoly iskola. A minap meglátogattam, hogy saját szememmel győződjek meg: jogos-e a jó híre vagy sem. Kísérőm, egy fiatal tanár, Lengyel Zoltán volt. Kezdjük talán ott, hogy bizony mostoha körülmények között született meg ez az iskola. Három évig Bócsárdon tengette magát. Bócsárd Nagyida mellett van. Oj település, csak egy pár ház szomorkodik magában, a puszta közepén, ahol tíz év múlva hazánk egyik legnagyobb ipartelepének eget karmoló kéményei füstölögnek majd. Az iskola a múlt ősszel Szepsibe költözött, ahol még mostohább sors várt rá. Itt még állandó tantermei se voltak. Most kapott egy nem a legszerencsésebb helyen fekvő épületet, négy tanteRésű Sándor remmel. Igaz, azt beszélik, hogy később megkapja a járási nemzeti bizottság épületét, mert Szepsi már csak egy pár hétig dicsekedhet járási székhely rangjával. Kassához fog tartozni. Szóval, illő volna, ha a hivatalos szervek a keringő híreket valóra is váltanák és lenne már végre egy rendes épülete az iskolának. Annál is inkább fontos, ez, mert olyan iskoláról van szó, ahonnan szövetkezeteink, állami gazdaságaink holnapi szakemberei kerülnek ki. S az pedig nem lehet közömbös számunkra, hogy milyen szakembereket kap maid mezőgazdaságunk. Ennek első feltétele a rendes, modern iskola, jól felszerelt műhelyekkel, ahol nyugodtan és kényelmesen tamdhatnak, fejleszthetik szakismereteiket a tanulók..így megszűnne a Szepsi polgárainak lekicsinylő nézete és viszonya az iskolával szemben. Nem titulálnák e fiatal gyerekeket „bócsárdi inasoknak“'. Nem lenézés, de dicséret és elismerés illet minden fiatalt, aki erre az iskolára jelentkezik. Komoly elhatározással, megfontolással, tervekkel készültek ók erre a pályára. Eszükkel, tudásukkal akarják segíteni, köny- nyebbé tenni nagyüzemi mezőgazdálkodásunkat. Sok függ majd e fiatal, lelkes szakember jelöltektől. Tiszteljük, szeressük hát őket! Négy év múlva százötven szakember kerül ki innen, mert annyi az iskola jelenlegi létszáma. Jövőre több lesz, leány jelentkezőik is vannak. Ez is komoly haladás. A Keletszlovákiai Vasművek építői — a Hronstav építővállalat dolgozói, a CSKP kerületi bizottságának levelére és az üzem pártbizottságának felhívására kötelezettségvállalásokkal válaszoltak. így üdvözlik felszabadulusánk 15. évfordulóját. Ezekben a napokban kiértékelték az egyes termelési ágazatokban a munkások kollektív, illetve a technikusok, mesterek és mérnökök egyéni kötelezettségvállalásait. A Hronstav dolgozóinak jó munkáját az első negyedév 3, 150 000 koronás pénzmegtakarítása bizonyítja. A tervezett feladatok és a kötelezettségvállalások teljesítésében is eddig a legjobb a Cseh Ferenc elvtárs irányítása alatt dolgozó 5-ös építészeti csoport volt. Februárban a csoport Bócsárdon és Csányon dolgozott, ahol kitűnő eredményeVisnyovszky igazgató elvtárstól, e sokat próbált és átélt öreg kommunistától megtudtam, hogy ez évben lesz az első érettségi. Harminckilenc fiatal fiú ül majd le a zöld asztal mellé, hogy tokét ért el. A tervezett feladatokat 13 százalékkal túlteljesítették. Az első negyedévben fél millió korona értékű építő- és szerelőmunkát végeznek el terven felül. (t) ★ ★ KOMÁROM lakosai méltóan akarják köszönteni a felszabadulás 15. évfordulóját. Eddigi kötelezettségvállalásaik szerint a városszépítési akció keretében 1 570 000 korona értékű munkát végeznek. Az eddig elvégzett munka értéke meghaladja a 855 000 koronát. A város felszabadulásának 15. évfordulójára — március 30-ig — 18 000 facsemetét ültetnek el az utak mentén, a parkokban, valamint rendbehozzák a tereket, így a város egészen új köntösben ünnepli meg a nagy évfordulót. Táncos Laci munkájukról, és azután komoly tudással, kellő szakismeretekkel tarsolyukban induljanak hódító útjukra. íme, itt van a sok közül két fiatal diák. Résü Sándor, szerény megjelenésű, bátor tekintetű, jól tanuló diák. A vágsellyei járásból, Sókszelócéről jött ide. Apja világéletében szegény napszámos ember volt. Sanyi egyetlen sarja a Résü családnak. Tizennyolc éves. Szeretne tovább tanulni, de tanácstalan, nem tudja, mitévő legyen. Apja az állami gazdaságban dolgozik. Beteges, nem bírja a nehéz munkát. S ez az, ami keresztezi Sándor tervét. Nem hagyhatja magára beteg apját. Ügy döntött, hogy dolgozni megy. Az érsekújvári járásban szeretne elhelyezkedni, közel falujához, szüleihez. Egy év múlva úgyis berukkol, s a katonaság után másképpen lesz. Eldöntötte ő már régen, hogy mit csinál majd. — Tanulni fogok, távút on. Részemről ez a legjobb megoldás. Jó is ám, hogy van ez a távegyetem. Ezt a szüleim sem ellenzik. Sőt, édesapám mondogatja is mindig: csak tanulj fiam, neked már van rá lehetőséged. Vigyed többre, mint az apád. Igen, Sanyi már eddig is többre vitte, és holnap-holnapután még többre viszi, hiszen eszes, okos fiú. szorgalma is van. Kell-e ettől több? Táncos László a tizennyolcadik évét tapossa. Ő egy a sokezer tizennyolcéves közül, aki sohasem láthatta meg édesapját, aki sohase kérdezhette: apu, mi ez?, apu, hová mégy? apu, mit hoztál? Nem. Neki az apu szó nem hagyta el ajkát. Nem hagyta el, mert apját a korai halál erőszakkal elpusztította. Egy gyilkos ágyúgolyó oltotta ki életét. Fiatal, özvegy édesanyja 1942- ben kapta meg a szomorú hírt, hogy eltűnt a férje. Lacit ekkor még a szíve alatt hordozta.. Tizennyolc év telt el azóta, gondban, munkában, örök várakozásban, mert Táncos néni még ma is várja szerető élettársát, kinek örök hűséget esküdött. S bár nehéz volt az özvegyi sors, két gyerek felnevelése, de sok boldog perc, óra is megörvendeztette anyai szívét. Anna lánya régen férjhez ment, már van egy kis unoka is.. Laci fia ? Tíz éve még gondolni sem mert arra, hogy iskoláztassa. Nehéz volt az élet apa nélkül, férj nélkül, meg kellett nézni minden garast, kellett a pénz ruhára, élelemre. Az első évek a közösben is nehezek voltak, ma már más ottan is. Keresetéből szépen megélnek. Laci elvégezhette a középiskolát, sőt. .. — Tanulj tovább fiam, — mondogatja az édesanya. S Laci- nek kétszer se kellett ezt mondani, hiszen minden vágya az volt, hogy egyszer mezőgazdasági mérnök lesz. A főiskolai felvételi vizsgája sikerült. Igaz, csehül kell majd tanulni, mert a főiskola Prágában van. Laci ettől sem riad vissza. Vett egy szótárt s minden nap megtanul egy pár cseh szót. Szeptemberig még sok idő van. S az akarat, a szorgalom, nem ismer nehézségeket. Laci nagyon bízik. Mindig kitüntetett tanuló volt. Sikerül a terve? Ez most már tőle függ. TÖRÖK ELEMÉR — Ma még tanulják — holnap ők tanítják. A tökölyi szövetkezetben szintén teljes ütemben folyik a meliorációs munka. A falu szélén lévő táblát alagcsöve- zik. Képünkön jobbról a főcsatorna készítését látjuk, amely majd a Zsitavába vezeti a talajvizet, baloldalon Jakubik János fekteti le az aiagcsöveket HARC*viIiel @s a j Az ipolysági járásban a J szúdi szövetkezet határa na- -k gyobbára dombos területen £ fekszik. S bizony nem a légii jobb minőségű föld. A falu j szélén folydogáló patak -k mentén elterülő 45 hektár j szintén kevés hasznot adott C ez ideig. Nagyobb része leit gelő volt, vizenyős, nedves í terület, silány szénát terít mett. A patak szabályozása ^ és a terület alagcsövezése megoldotta volna a fájós problémát, viszont ez nagy befektetést igényelt. A kérdés a múlt év tavaszán kezdett megoldódni, $ mikor az ipolysági járás hat •k községe és az állami gazdaság egy részlege 5000 hektárral egy talajjavító szövetkezetbe tömörült. Számba vették a lecsapolásra szoruló területet — több volt, mint 200 hektár — és állami segéllyel megkezdődött a munka. i * f í ■* + ■fi í ■fi •6 •fi •fi ■fi i ■fi * ♦ A szúdi határra most a tavasszal került sor. Alag- csövezik a patak mentén lévő 45 hektárt. Azután majd szabályozzák a patakot, sőt közvetlen a falu szélén egy tavat létesítenek. Szárazság esetén innen öntözik majd a lecsapolt területet. A munka teljes ütemben folyik. Naponta 30 ember dolgozik az alagcsövezésen. Azt mondják, hogy július 1-ére befejezik a munkát. A vezetőség úgy tervezi, hogy a tó partján baromfifarmot létesítenek. Ez már előreláthatólag is szép jövedelmet biztosít a szövetkezetnek. A vezetőség nem fél az újítások bevezetésétől, hacsak egv kis lehetőségük van rá, mindent megpróbálnak. Hiszen cukorrépát is 1953-ban. vetettek először a szúdi határban, s szerte foszlott a mendemonda, hogy ez a kultúra itt nem terem meg. Helyes gondozással tavaly már 465 mázsa hektárhozamot értek el. Az alagcsövezést azért végzik olyan szorgalmasan, mert ez a 45 hektár lesz a szövetkezet legjobb termőföldje. (cs) Kuraä Stefan a 2. részleg ifjúsági szervezetének elnöke, aki különben a motorokat ellenőrzi, Jankovié elvtárssal, a műhelybizottság elnökével a „csomagolásra váró“ Manetek között. Kinek a vagyona? Szokatlan csönd honolt a műhelyben. A két kiállított motor- kerékpárt már eltávolították ugyan a gyárudvarról, de most, hogy újból felidézték az eseményt, ugyanaz a fojtó érzés fogta el őket, mint amikor frissen szereztek tudomást a dologról. Nem is az ő műhelyükből voltak, de az ügy mégis közelről érintette őket. Fiatalok voltak, társaik. Jól kereső fiúk, s mégis, mi szükségük volt a lopott motorkerékpárra? Mi késztette őket erre a tettre? — Igen, mi késztette őket és mi késztet gyakran bennünket is arra, hogy úgy tekintsük a gyár felszerelését, az alkatrészeket, s igen, a munkaidőt is, mintha nem a sajátunk volna? — Ezt a kérdést vetették fel a Považská Bystrica-i Klement Gottwald Gépgyár 2. részlegén az ifjúsági műhelyben az egyik nap tízórai szünetben. _A gramofon helyett ma Kuráň Štefant, a részleg ifjúsági szervezetének elnökét hallgatják, aki rövid sajtőösz- szefoglalója után a munkaerkölcs, a nemzeti vagyon védelmének kérdését veti fel. — Hogyan akarjuk újból megszerezni a vándorzászlót, ha társaink közül egynéhány nem tartja be a munkaidőt, s olyan támogatóik is akadnak, akik ellenőrző kártyáikat hamisan lebélyegzik? A magas, feketehajú elnök körülnéz. Talán mérlegeli, nevezze meg az illetőket? — Nem lesz erre szükség — dönti el magában, hisz a múltkori figyelmeztetés is jó talajra hullott. Akkor a kisebb alkatrészek „kikölcsönzéseiről“ meg az egyes műhelyekben végzett motorjavításokról volt szó. — Kinek is hiányzik majd egy csavar — okoskodtak meggondolatlanul egynéhányan — s lassan megszokták, hogy szinte már szokásból is, hazahordják a kezük ügyébe kerülő kisebb alkatrészeket. De mióta motorok és a fiatalok szó esett a dologról, így nyilvánosan, mint ma, nagy változás állott be. Ki is merne társa szemébe nézni, — különösen, ha az a szocialista munkabrigád tagja — ha ott lapulna valami a zsebében? Meg aztán nem is kerülhetne oda, mert lépten nyomon akadna, aki energikusan megkérdezné: A tiéd talán ez az alkatrész? A részleg becsülete részleg ifjúsági műhelyének jó Hírnevén. Elég szerencsétlenek amiatt is, hogy a III. negvedév- től nem tudják megszerezni a részlegek közötti verseny vándorzászlaját, főként az újítási javaslatok, a műszaki újítások miatt. De itt az év első negyede, s most már mindenáron pótolni szeretnék mulasztásukat. Kúrán elvtárs, az ifjúsági elnök, a motorok bejáratására adott újítási javaslatáról nöke a három szocialista munkabrigád tervteljesítésének kimutatásait j:árja elénk. Ott áll fehéren feketével, hogy a 11 újítási javaslatból négyet valósítottak meg, januárban pedig 70 000 korona megtakarítást értek el újítási javaslataikkal. Hat fiatal Kuz- nyecov módszere alapján kezeli gépeit, s ezzel is 5300 koronát nyernek. Nyolcvanketten — jó gazdákhoz illően — szocialista Alig akad valaki, aki foltot számol be, s Jankovič elvtárs, akarna ejteni a közösség, a 2. a részleg műhelytanácsának elgondozásba vették a gépeket s a legkisebb hibát is azonnal jelentik a karbantartó elvtársaknak. így jóval meghosszabbítják élettartamukat. Azt már egész természetesnek véli, hogy a műhely 85,5 %-a részese a szocialista munkaversenynek és hazánk felszabadításának 15. évfordulójára tett vállalásaik a terv teljesítésére, a minőség javulására irányulnak. Az egész világba S a minőségnek itt nagyon fontos szerepe van. A Klement Gottwald Gépgyár motorgyártó ifjúsági részlegének ugyanis nagy része van abban, hogy a szép és közkedvelt Manetok és skuterok már az egész világon futnak. — Belgium a kék színhez ragaszkodik, Pakisztánba zöldet exportálunk — vezetnek végig a kész robogók biroteszik meg a motorkerékpárok. Az utolsó prólv, s a motor elhagyja a műhelyt. dalmán. A kis lapok tanúskodnak arról, melyik megy az USA-ba, melyik örvendezteti majd az NDK motorosait — valóban, az egész világ ismeri már a Považská Bystrica-i árut. A gépgyár fiataljai ezzel szemben néhány országot szeretnének megismerni személyesen, s ezért az idén a bolgár tengerpartra készülnek. Nem skuterokon, hanem Čedok utazással. A pénzt vasárnapi vagonkirakással, brigádmunkával szerzik. Bulgária felé, tehát jó úton haladnak. S ha az újból megszerzett vörös zászló is elkíséri őket, alig lesz boldogabb valaki a 2. részleg fiataljainál. K. M. Foto: Schreiber
