Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-22 / 12. szám

AZ I. LABDARÚGÓ LIGÁBAN a Tatran Prešov huszárcsinyje ! A labdarúgó ligabajnokságunk tavaszi idényének harmadik fordulójára 24 órával a naptár szerinti tavasz első napja előtt került sor. Azért hangsúlyozzuk, hogy a naptár szerint, inert a valóságban havas-esős, hideg, szeles időjárás csaknem sza- Ibályellenes sártengerré változtatta a pályákat. A játékvezetők ♦azonban mindenütt regulárisnak minősítették a pályát és így ♦ sor került a teljes fordulóra. A rossz időjárás következtében $ erősen csökkent a látogatók száma (például a bratislavai ran­gadó mérkőzés eddigi legkisebb látogatottságát élte meg). ► A mérkőzéseken nagyon szoros eredmények születtek és ta labda 19-szer feszítette meg a hálókat. A vendéglátók alapo- Jsan kihasználók a hazai környezetet: 5 mérkőzést megnyertek, ► 1 mérkőzés döntetlenül végződött és a vendégek becsületét t váratlanul a prešoviak az utolsó pillanatban mentették meg. rA gólarány 12:7 és a pontarány 11:3 a vendéglátók javára. A legnagyobb érdeklődés a Slovan Bratislava — Červená hviezda Bratislava rangadó- mérkőzés iránt nyilvánult meg. Ezen a mérkőzésen két nagyon fontos pont volt a tét, melyek I. LIGA számokban í Slovan Bratislava - ČH Bra- j [ tislava 2:1 (1:0), 11 000 né­) ző, vezette Hartman, gól-1 I szerzők: Pažický, Moravčíkj » illetve Tichý. I Spartak Stalingrad — Dukla j i Pardubice 2:0 (1:0), 3500 [ néző, vezette Ružička, gól- j »szerző: Kaura, Hubálek. j Baník Ostrava - Spartak í i Trnava 2:1 (1:0), 8000 néző, j [vezette Vrbovec, gólszerzők: i Viecek, Šindeláŕ illetve j í Šturdík. [ Jednota Košice — ČH Brno I 2:1 (0:1), 7500 néző, vezette j i Tesár, gólszerzők: Gornický, j 1 Gajdoš illetve Lichtnégel. »Slovan Nitra-Spartak Praha* [Sokolovo 1:1 (0:0). 8000 né-1 i ző, vezette Pacovský, gól- j szerzők: Kisý illetve Kvaš-j ňák. Spartak Hradec Králové — ] [Dynamo Praha 1:0 (0:0), 110 000 néző, vezette Kusák, j I gólszerző: Kvaček. [Dukla Praha —Tatran Prešov] i 2:3 (0:1), 6000 néző, vezette j I Rybecký, gólszerzők: Tau- j chen 2, illetve L. Pavlovié 2, ( Gavroň. 11. LIGA ! Spartak Martin —TJ Vítkovi-i ce 0:0 [ Slavoj Piešťany-Dukla Oio-i » mouc 1:0 (0:0) j TSZ Lučenec Opatová — TTSj i Tenčín 1:3 (0:2) I Odeva Trenčín —Spartak Pov. Bystrica 6:3 (2:2) [ TJ Gottwaldov-Iskra Otro- ] kovice 0:1 (0:0) Železiarne Prostčjov — Dukla j Brezno 0:1 (0:0) Lokomotíva Košice — Dyňa- j ' mo Žilina 0:0 valószínűleg döntő befolyással lesznek a bajnoki cím elnyeré­séért folyó küzdelemre. Nagyon izgalmas, gyors, kemény és színvonalas küzdelem után a Slovan kihasználta a hazai kör­nyezet előnyét és szoros, de megérdemelt győzelmet aratott. A „biztos tipp“ ezúttal Prágá­ban nem jött ki. A kiesés ellen küzdő prešoviak háromperces meghosszabbítás utolsó pilla­natában magukhoz ragadták a győzelmet a többszörös baj­nok és a tabella élén járó Dukla ellen és gyorsan távolód- nak a veszélyes zónából. A prágai Dukla már második mérkőzését veszti a tavaszi idény három mérkőzéséből és a már-már biztosnak Ígérkező bajnoki cím megszerzése még komoly gondokat fog okozni az edzőnek és a játékosoknak, hisz a két legnagyobb „rivális“ ellen, a bratislavai Slovan és a bratislavai ČH ellen Bratisla- vában kell megküzdenie. A prá­gai Sokolovo nagyon komolyan veszi megmenekülési szándékát és a nitrai „forró talajról" egy értékes ponttal a tarisznyájában tér haza. A prágai Dynamónak nem sikerült javítani nem irigylésre méltó helyzetén és a nagyon jó formában játszó Hradec a bajnoki cím komoly esélyesei közé küzdötte fel ma­gát. Az ostravai Baník a trna- vaik elleni győzelmével már a harmadik mérkőzését nyerte meg és ugyancsak koketál a bajnoki címmel. A košiceiek a brnoi ČH elleni győzelmükkel ezúttal is igazolták otthoni verhetetlenségüket. A brnoi ČH már a közvetlen veszélyes zó­nában kötött ki. A pardubicei Dukla Stalingradtól elszenve­dett veresége révén csaknem kilátástalan helyzetbe került. A tabella élén nagyon érdekes °"mp'gondok Franciaországban Nagy meglepetés született a francia országos mezei futóbaj­nokságon. Az 1956-os olimpiai maratonfutás győztese, a nép­szerű Mimoun vereséget szenve­dett Rhadi távfűtőtől. Azonban a franciák Rhadi tel­jesítményei és jövője iránti gondjai közé egészen más prob­lémák keverednek. Rhadi ugyanis marokkói. Ez magában véve nem tenne semmit. Mimoun algériai. Franciaország számára 1926-ban maratonfutásban aranyérmet El Quafi szerzett, aki ugyancsak marokkói volt. Csakhogy Marokkó 1960 nem a régi idők Marokkója. A nem­zeti felszabalulási mozgalom hxdlátna nagyon erős és Marok­kót sem kerülte ki csendesen. A marokkóiak 1956-ban legalább részben harcolták ki felszabadu­lásukat á francia és spanyol kolonializmus feszes béklyójából. Most további feladat előtt áll­nak: teljesen szabadulni ezen elnyomatás maradványaitól és a saját feudális csökevények örökségétől. A MAGYAR NB EREDMÉNYEI Csepel — Vasas 1:0, Dózsa — BVSC 2:0, Ferencváros — Tata­bánya 4:2, Pécs — MTK 3:3, Honvéd - Diósgyőr 2:0, Salgó­tarján—Szombathely 1:1, Dorog — Szeged 1:1. így kellett volna Sazka: X 1 1 2 1 1 1 21XX - 1 Športka: 2, 3, 8, 39, 44, 48 helyzet alakult ki. A bratislavai Slovan pontszámban beérte a prágai Duklát, csak vala­mennyire rosszabb gólaránnyal van a második helyen. A bajnok bratislavai Červená hviezdát három csapat is megelőzte: a Hradec, Baník Ostrava és a Stalingrad. Az els'ő Dukla és a hetedik Trnava között csak három pont különbség van, ami teoretikusan hét csapatnak nyújt lehetőséget a bajnoki cím megszerzésére. A tabella végén Sokolovo egy fokkal feljebb ke­rült és megelőzte a prágai Dynamót. A tabella azonban még nem teljes, mert a félbe­szakadt Stalingrad — Dynamó Praha mérkőzést meg kell is­mételni (április 13-án). A nagy tömörülés a tabella élén és a tabella végén roppant érde­kessé teszi a bajnokság további lefolyását. Színvonalas játékot láttak a nézők a Slovan —ČH rangadó mérkőzésen. A képen Balážik (11. sz.) — Rias gyakori pár­harcainak egyike Véget ért válogatott jégkorong együttesünk leggazdagabb nemzetközi idénye Rhadi annakidején (1951-ben) szolgálati szerződést irt alá a francia hadseregben. Már akkor jól futott. Azonban katonai egy­sége gyakran változtatta állo­máshelyét és így edzése nem volt rendszeres. Végre tavaly kihar­colta helyét a francia válogatott csapatban és az idei szorgalmas téli edzés eredményeképpen szü­letett Mimoun feletti híres győ­zelme. Most azonban komoly vita támadt. A marokkóiak, akiknek mint szabad országnak saját olimpiai bizottságuk van, érthe­tően számolnak azzal, hogy Rhadi Rómában hazája színeiben indul. A francia atlétikai szövet­ség nagyon paprikáson válaszolt — nyilván Franciaország Marok­kó feletti protektorátus idejéből származó szokás szerint. Hisz a marokkóiak magától értetődő követelését semmiféle logikus megokolással nem tudta elutasí­tani. Tehát .,fenyegetéshez“ for­dult, mely szerint francia terü­leten tartózkodó minden marok­kóinak megtiltja a bármilyen versenyzést. Persze ez az erőszakos gesztus nem segít a franciákon. Kényte­lenek lesznek — mint minden gyarmatosító — minél később, annál inkább megszokni a gon­dolatot, hogy nemcsak az olim­piai érmeket kell majd saját maguknak kiharcolniuk, hanem, hogy kénytelenek lesznek saját munkájukból, nem pedig a leigá­zolt nemzetek munkájából és természeti kincseiből húzni a nyereséget. Válogatott jégkorong együttesünk kanadai túrájáról való visszatértével véget ért jégkorongozóink idei gazdag nemzet­közi idénye. Otthon és kint 131 nemzetközi mérkőzést vívtak jégkorong együtteseink 1959 októberétől 1960 márciusáig. Ezen a nagy számon legkiadósabban részesedett éppen válo­gatott együttesünk, mely rekord számú 32 nemzetközi mérkő­zést játszott, mégpedig nemzetek közötti, olimpiai torna, előkészítő és barátságos mérkőzéseket külföldi klubcsapatok­kal. Az ez idei idényben 17 nem­zetek közötti mérkőzést vívott válogatott együttesünk. Ez a második legmagasabb számú mérkőzés sorozat jégkorong történelmünkben egy idény alatt (az 1948-49-es idényben jégkorong válogatottunk 23 nemzetek közötti mérkőzést játszott). Játékosaink tíz mér­kőzésen győzelmet arattak, hatszor vesztettek és egy mér­kőzés döntetlenül végződött. Ismételjük meg a nemzetek közötti mérkőzések eredmé­nyeit: NDK 9:2, 2:1, és 5:4, Svédország 2:1, 3:11 és 3:1, |\* I • r IPRVIXSO E CSOPORT: Slovan Bratisla­va B —Slovan Galanta 1:1 (1:0), Slavaj Sered1 — Tatran Krásno 4:2 (1:1), Baník Prievidza—ČH Bratislava B 2:1 (1:1), Slovan Nové Zámky — Slovan Pezinok 5:0 (0:0), Iskra Partizánské — Kablo Topoľčany 2:0 (1:0), Iskra Puchov —Baník Handlová 7:2 (4:0), Spartak Bánovce — Spartak Komárno 1:0 (0:0). F CSOPORT: Lok. Sp. Nová Ves — ČH Banská Bystrica 1:0 (1:0), Spartak Piesok - Slavoj Bardejov 1:2 (1:0), Lok. Vranov — Spartak Fiľakovo 5:1 (2:0), Slovan Moldava — Zemplín Mi­chalovce 0:1 (0:1). Norvégia 8:0, és 9:1, USA 3:4, 5:5, 5:7 és 4:9, Japán 15:1, Ausztrália 18:1, Szovjetunió 5:8, Kanada 0:4 és Németország 9:1. Gólarány 105:61 javunkra. Az érdekességek köző tartozik, hogy az összes mérkőzést csak három játékos abszolválta: Starší, Golonka és Tikal (össze­sen 27 játékos váltakozott: 4 kapuvédő, 8 védő- és 15 táma­dójátékos). BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉSEKEN ÖT VERESÉG A téli olimpiára történő el­utazás előtti előkészítő mérkő­zésekkel és az amerikai és kanadai túrán válogatott együt­tesünk 15 mérkőzést játszott, ebből 10 mérkőzés győzelmünk­kel végződött. Csak a követke­ző együttesektől szenvedtünk vereséget: Himik Voszkre­szenszk (1:2), Minnesotai egye­tem (2:3), Windsor Bulldogs (4:8), Dunlops (2:6), és Kitche­ner Watorloo Dutchmen (5:6) a többi mérkőzések jégkoron­gozóink győzelmével végződ­tek: Brighton Tigers 10:1 és 7:1, Himik Voszkreszenszk 6:1, svájci kanadaiak 16:8 és 9:2, Varroad Lakers 7:3, Butte Bom­bers 22:3, Sutbury 9:4, Grow- land 6:0 és Strathroy 3:2. A tizenöt mérkőzésen játéko­saink 109 gólt ütöttek és 51 gólt kaptak. STARŠÍ LEGGYAKRABBAN JÁTSZOTT, VLACH A LEGTÖBB GÖLT ÜTÖTTE Mind a 32 mérkőzésen válo­gatott együttesünkben 32 játé­kos váltakozott: 4 kapuvédő, 9 védő- és 19 támadójátékos. Ki mennyi mérkőzést játszott: Starší 31, Golonka 30, Tikal 30, Vlach 30, Pantúček 29, Černý 28, Kasper 26, Potsch 24, Gút 23, Vanék 23, Volf 23, Bubník 19, Danda 19, Jiŕík 19, Nadrchal 16, Bacílek 15, Fakó 14, Mikoláš 9. Dvoŕáček 8, Mašláň 8, Bárta 8, Černický 7, Prošek 5, Kepák 5, Šmat 4, Vojta 3, Scheuer 3, Čapia 2, Klima 2, Franc 1, Pokorný 1. A 214 elért gólon játékosaink a következőképpen osztoztak: Vlach 28, Pantúček 26, Golonka 24, Starší 20, Bubník 17, Potsch 14, Černý 13, Jiŕík 13, Vanek 13, Volf 9, Gút 8, Kasper 5, Tikal 4, Černický 3, Bacílek 3, Fakó 3, Danda 3, Bárta 3, Kepák 2, Prošek 1, Mašláň 1 és 1 saját (Butte). Tippelj velünk 1. Dukla Praha —Nitra 1 2. Trnava —Stalingrad 1 X 3. ČH Bratislava-Hradec 1 4. ČH Brno —Sokolovo X 2 5. Prešov —Ostrava 1 X 6. Pardubice —Slovan 2 X 7. Dyn. Praha —Košice 1 8. Most —K. Hora 1 X 9. Ostí —K. Vary 1 10. L. Košice —O. Trenčín 1 X 11. Chomútov— Žižkov 2 X 12. Fiľakovo —Ružomberok 1 13. Vamberk —Holice 1 14. Handlová —Partizánské 1 XII. — Nagyszenvedő ember vagyok én, édes- fiam !... — Látóim. Rámemelte bánatos tekintetét. Zavaros sze­me pislogott, hunyorgott, mintha ismerős vo­nást keresne az arcomon, aztán botladozó nyelvvel, nagynehezen kibökte: — Elzavartam a feleségem!... el én!... — Rosszul tette... — dorgáltam őt szelíd hangon. — Rosszul bizony, édesfiam, dehát mit te­hettem? — mondta panaszosan, majd mélyet sóhajtva még hozzátette. — Bitang volt, fiam, bitang a cudar, mindig verekedett... Azzal se szó, se beszéd, faképnél hagyott. Vitte a rogyadozó lába, meg a nagy „keserű­sége“, aminek hangos nótaszóval adott kifeje­zést: „Merthogy — Látodi babám, látodi babám, amott azt a nagyheegyet. Merthogy — Még azt látod, még azt látod, nem lehetek a teejed Alakja csakhamar belevegyült az emberer­dőbe. Már csak rekedtes hangja, meg a tömeg­ből ki-kiugró, egetfenyegető literes üveg árul­kodott a hollétéről... Körülettem forrt, kavargóit a nép, s a han­gulat mind emelkedettebbé vált. Mire az alkony belopakodott a park évezredes fái közé, már vagy három zenekar körül cifrázták a táncot: repült a szoknya, dobbantott a láb. S én csak méregettem a gyepszőnyeget, kerülgettem az embereket. Már ezerszer is megbántam, hogy nem utaztam haza a csalá­domhoz. Nagyon egyedül éreztem magam. Útban a lakásom felé, lelkiismeretfurdalás kezdett háborgatni: se nem írtam, se haza nem utaztam, pedig feleségem várja az első har­minc oldalt. Azzal nyugtattam magam, hogy segíteni akarok valakin, akinek talán éppen az én kezemben van az élete... És mi legyen az első lépés? egy levél megírása. Igen, egész úton hazafelé Balogh Imrének fogalmaztam a levelet. Mikor hazaértem, nekiültem és meg­írtam. Az ablakomon bebámult a telihold, s a park felől a népmulatság jólismert hangjait szűrte be hozzám az éj. És a toliam mélyenszántó gondolatok között kutatva rótta a fehér papír­lapot ... 9. Szombaton reggel elutaztam Varga Ágnes falujába. Nem nagy község. Két sor háza kö­zött köveshátú út kanyarog. A házak előtt megvénült akácfák üdvözlik az idegent. Egyébként sík a vidék, csupán a falu dereka táján van némi emelkedő. Különös izgalommal a szívemben lépkedtem a falu utcáján. A helyi nemzeti bizottság épü­letét kerestem. Az egyik ház udvarán különös sürgés-forgást láttam. Minden jel arra mutatott, hogy lako­dalomra készülődnek. A keresett épületet csakhamar megleltem Aprótermetű, deresbajszú emberke söpörgette az irodát nagy kényelmességgel. A kisbíró volt. Kissé bizalmatlanul pislogott felém János bácsi — mint ahogy később megtudtam a ne­vét —, de hamarosan megbarátkoztunk. Meg­tudtam tőle, hogy a titkár a járásra utazott gyűlésre, az elnök meg valahol a szövetkezet földjein dolgozik. Az irodai munkaerőnek sza­badsága van, így egyedül bírja a fene nagy hivatalt. Egy jó félóra alatt sok mindent megtudtam a faluról. Még a kertek alatt szállingózó plety­kafélék is odaköltöztek a hivatalos helyiség rideg falai közé. Végül így szóltam az öreghez: — Amint észreveszem, alaposan ismeri a falu iigyes-bajos dolgait, szinte a tenyerében van minden, meg ahogy gyanítom pártvezetőségi tag is egyúttal. — Úgy van! — pislantott helyeslőn a bozon­tos szemöldök alól. — Az utóbbi időben résztvett minden veze­tőségi ülésen? — Nélkülem meg se lehetne. — Hogy, hogy? — Hát egyszerűen úgy, hogy én hívom össze a népet! Gondolkoztam egy aprót, majd így folytat­tam: — Ismeri maga Varga Mihályt? — Hogyne, kérem! Gyerekkorától ismerem mind a hármat. — Hát három is van? — kérdeztem csodál­kozva. — Ügy bizony! Varga is, meg Mihály is mind a három — hunyorított rám az öreg, miközben egy vaskos rövidszivart szeleltetett meg nagy szakértelemmel. Váratlanul mellének szegeztem a kérdést: — A három közül melyik a kuiák? , A gyufa lángját sebesen kapkodta János bácsi szivarjának a vége, gomolygó füstpama­csok köpödtek a deres bajusz alól, majd pad­lóra pottyant az üszkös gyufacsonk és csak azután kaptam meg a választ röviden, de annál velősebben: — Egyik s*l Mintha mázsás súly gördült volna le a szí­vemről. Magam se mertem bevallani, hogy mire ez a nagy megkönnyebbülés: — De biztos ez, János bácsi!? — Mint a halál!... Csak egyetlen kulákunk volt a faluban, egy agglegény, de már régen kihúztuk a méregfogát: olyan hűségesen dol­gozik a szövetkezetben, mint egy jámbor ökör... Igaz, volt egy másik is, de az még negyvennyolcban elpatkolt, a Varga János. — Csak nem az egyik Varga Mihálynak az apja? — De éppen az! — Van neki egy Ágnes nevű lánya? — Van, van, olyan szép, fekete lány... Szó­val kegyetlen ember volt az öreg Varga, nem isimert az se embert, se istent!... No, éppen a Mihály fiának adott akkora pofont, hogy három fogát egyből kiköpte. Pedig már regruta volt akkor a Miska! — Mennyi földje volt neki? — kérdeztem. — Hatvan holdja. — Akkor a fia is kulák! — mondtam össze­szoruló torokkal. — Dehogy kulák!... Három fele osztódott a birtoka még harminchétben, mert két fia meg egy lánya volt az öregnek... Úgy bizony! ... A lányát férjhez adta, a két fiát megháza­sította, aztán húsz-húsz holddal mind a hármat elugratta a háztól. De nem akárhogyan! A sző­lejét megtartotta magának, hogy borocskája legyen bőven, a gyerekei meg rendes haszon­bért fizettek neki a földek után: két mázsát holdanként. Ügy bizony: százhúsz mázsa gabo­nát vitt a három gyereke minden esztendőben az udvarába! — Ezek szerint valóban rettenetes ember lehetett! - szólottám közbe. — Istentelen betyár! - folytatta János bácsi. — Harmincnyolcban nagy jégverés volt nálunk, a fél határt elverte, de ő egy szem gabonát se engedett el. Jól ismertem, hiszen tizenkét esztendőn át arattam nála. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents