Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-03-01 / 9. szám

Squaw Valiev-ban vasárnap véget ért

a meglepetésen olimpiája

A tizenegy népig tartó kemény küzdelmek után vasárnap, február 28-án a Vili. Téli Olimpiai Játékok ünnepélyes keretek között véget értek. Még hosszú ideig fog a világsajtó részletesen foglalkozni mindennel, ami a téli olimpián lejátszódott. Már ma azonban leszögezhetjük, hogy minden nap újabb és újabb meglepetéseket hozott. Mi is két nagyon kellemes meglepetésnek örülhettünk. DIVlN sérülése ellenére múkorcsolyázásban ezüstérmet szerzett színeinknek és a világ legjobbjai között a második helyen végzett. Divin ezzel az eredménnyel a téli olimpiákon való részvételünk történelmében a legnagyobb sikerünkhöz juttatott. Második kellemes meglepetésünk ugyancsak műkorcsolyában született. JANA MRäZKOVA negyedik helye világviszonylatban Is nagy sikernek számit. Jégkorongozóink ugyan szép, technikás, nyílt játékot produkáltak és az utolsó téli olimpiával szemben egy

fokkal feljebb kerültek, negyedik helyük azonban mégis kiás« csalódást okozott. Megmutatkozott ugyanis, hogy jégkorongozóink többre is képesek.

A szovjet férfi és női sportolók Squaw Valley-ben is bebizonyították. hogy ma már a téli sportokban is övék a világ elsőbbség. Mind a szerzett érmek számában, mind pontarányban magasan megelőzték 31 nemzet képviselőit és biztosan az első helyen végeztek.

Jégkorongban született a legnagyobb meglepetés. Az Egyesült Államok jégkorong válogatott csapata kihasználva a hazai környezetet veretlenül olimpiai bajnok lett.

Mindennél meggyőzőbben azonban a számok beszélnek és ezért néhány tabellába foglaltuk az elmúlt tizenegy nap eredményeit.

Olimpiai jégkorong torna

KAROL DIVIN

^.Szovjetunió — Csehszlovákia ♦ 8:5 (3:2, 2:1, 3:2)

J-USA — Svédország 6:3 (4:0,

1:2, 1:1)

’'Kanada — Németország 12:0 J! <6:0, 1:0, 5:0)

l

’ Szovjetunió - Svédország 2:2

(0:0, 0:0, 2:2)

J [USA — Németország 9:1 (2:0, 1 3:1, 4:0)

'Kanada — Csehszlovákia L (3:0, 1:0, 0:0)

4:0

FRANCISCO PASSZIÓJA

16 Az idei labdarúgó idény kétségtelenül legnagyobb esemé- jjnye a Nemzetek Kupájáért folyó Szovjetunió — Spanyolor- jjszág nemzetek közötti labdarúgó mérkőzés lesz. Bemutatjuk üa világ „legdrágább“ eeatnrenränols cn.iiLr acIahac tAAÍót

csatársorának egyik oszlopos tagját.

Barátai Paco-nak becézik.

Az újságírók - egyszerűen és minden cikornyától mentesen — „Kantabriai Forgószélnek" nevezik.

A szakértők azt mondták róla, ő a világ legjobb balszélsője.

A születési bizonyítványában ez áll: Francisco Gento. H-val kell mondani, mert a spanyol nyelvnek is meg vannak a maga buktatói. így: Hento.

. Ő az, aki ■ balszélsőnek „született“ és balszélsőként „hal meg“ egy napon. Ezen a poszton rúgta a labdát húsz évvel ezelőtt Guarnizo tengerpartján és ezen a poszton szerezte meg magának a világhírt — s mindazt, ami Futbóliában .., par- dón: Hiszpániában ezzel együtt jár.

Pályafutása?

A guarnizol tengerpartról

SSntándér kőlyökesapatába, ónban — huszonöt pezetáért —

Tippelj velünk

1. Csehszlovákia—Bulgária 1

2. Budéjovice — ČH Brno X 2

3. Cseljabinszk — Jihlava 2 1

4. Nitra — Košice 1

5. Slovan Blava —ČH Brno X 1

6. Ostrava —ČH Bratislava X 2

7. Prešov — Trnava X 1

8. Hr. Králové-Sokolovo X 1

9. Stalingrad - Dynamo X 1

10. Dukla Praha —Pardubice 1

11. Decin — Liberec 1

12. K. Vary — Motorlet 1

13. Gottwaldov - TJ VŽKG X

14. Žilina - TTS Trenčín 1

az Astilleróba, onnan ötszáz pezetáért a Rayoba, onnan, kétezer pezetáért a Racingba és onnan — nagyon, nagyon sok pezetáért - a Real Madridba.

Pontosan így történt, mert arrafelé a siker útján pénzes- zacskók a mérföldkövek s a világ legjobb balszélsője - nyílván és magától értetődően - a világ ledrágább balszélsője egyúttal.

Jó, dehát mit tud ez a morcosképű fekete legény? Milyen varázsszerrel képes az egyszerű ember zsebéből, majd senor Bernabeu páncélszekrényéből kicsalogatni a garast?

Nos, ez többek között a társaktól is függ. A nagy ötös másik négy tagjától. Ha azok jó helyre adják a labdákat, hagynak terét Fráncisconak a fel- gyorsulásra, akkor ellenállhatatlan, akkor úgy suhan be az ellenfél kapujáig, mint a rugós tőr, amellyel Sevilla szilajai rémitik a jámbor járókelőt.

És hát Di Stefano, meg Rial, meg Didi képes arra, hogy olyan labdákat adjon a világon bárkinek, amilyet csak akar. Gento száguld hát, gólokat ló és tapsokat arat.

Ma már azonban nemcsak nagy sebességéről nevezetes, vágtatni - ugyebár? - 10,3-at szaladni 100 m-en,.. hát erre többé-kevésbé a salak minden önérzetes embere képes, ezzel még nem lehet hat számjegyű összegeket keresni. Francisco ma már könnyen szabadul meg védőitől, szívesen bebarangolja az egész pályát a labdáért, lövései pedig kozmikus sebességgel süvöltöznek szegény kapusok hálójára.

Jő, de mit művel egy világsztár, egy proficsillag, amikor nem rohan, nem rúg, nem hajlong a tapsok előtt és megszabadul a kissé rabszolga-ízű edzésekről?

Azt mondja erre:

— Sokat járok moziba. Mindenféle filmet szeretek, de legjobban a csinn-bumos vadnyugati produkciókat, mert ezeknél kell a legkevesebbet gondolkoznom.

De tessék elképzelni, micsoda balszélső lehetne a világnak eme legjobb balszélsője, ha olykor .,. nagyritkán ... mondjuk csak a pályán ... gondolkozni is szeretne.

JSzovjetunió—Németország 7:1

* (0:1, 4:0, 3:0) í Csehszlovákia — Svédország

3:1 (3:0, 0:1, 0:0)

USA - Kanada 2:1 (1:0, 1:0, 0:1)

Csehszlovákia — Németország

* 9:1 (3:1, 4:0, 2:0)

ÍUSA — Szovjetunió 3:2 (1:2,

[1:0, 1:0)

, Svédország — Kanada 5:6 (4:1, 0:1, 1:4)

[Csehszlovákia — USA 4:9 (3:3, 1:0, 0:6)

[Szovjetunió — Kanada 5:8 (0:3, 3:1, 2:4)

‘Svédország — Németország 8:2 (2:0, 2:2, 4:0)

A JÉGKORONG DÖNTŐ

végállása

1. USA [2, Kanada •3. Szovjet. Ű4. Csehszl. }5. Svédorsz. 46. Németor.

5 5 0 0 29:11 10

5 4 0 1 31:12 8

5 2 1 2 24:19 5

5 2 0 3 21:23 4

5 113 19:19 3

5090 5:45 0

A pontverseny állása

A nemhivatalos pontverseny állása: 1. Szovjetunió, 165,5

pont, 2.-3. Németország és Svédország 72 pont, 4. USA 71 pont, 5. Finnország 59 pont.

Olimpiai érmek

fi magyai NB eredményei

Magyarországon vasárnap február 28-án, tehát egy héttel előbb mint nálunk, megkezdték a labdarúgó bajnokság tavaszi fordulóját. Az első mérkőzések a következő eredményeket hozták: Csepeli Vasas-MTK 2:1,

Dózsa — Szeged 2:1, Vasas — Szombathely 4:2, Ferencváros- Salgótarján 3:1, Diósgyőr—Pécs 5:0, A tabella élén a Budapesti Dózsa áll 23 ponttal, 18-18 ponttal következnek a Honvéd és az MTK.

Arany Ezüst

Bronz

Szovjetunió

7

5

9

Németország

4

3

1

USA

3

4

3

Norvégia

3

3

0

Svédország

3

2

2

Finnország

2

3

3

Kanada

2

1

I

Svájc

2

0

0

Ausztria

1

2

3

Franciaország

1

0

2

Lengyelország

0

1

1

Hollandia

0

1

1

Csehszlovákia

0

1

0

Olaszország

0

0

1

Így kellett volna

Sportka: 10, 26, 31, 39, 47, 49. Sazka: 2 21112111X2 1.

Squaw Valley számokban

Női 1000 m gyorskorcsolya:

1. Guszevova (Szovjetunió), 2, Haase (Németország), 3. Rilovova (Szovjetunió).

Férfi lesiklás:

1. Vuarnet (Franciaország, 2. Lanig (Németország), 5. Fér- rilat (Franciaország).

Északi összetett verseny:

1. Thoma (Németország), 2. Knutsen (Norvégia), 3. Gusakov (Szovjetunió).

Férfi 15 km-es sífutás:

1. Brusveen (Norvégia), 2. Jernberg (Svédország), 3. Ha- kühnen (Finnország),

Női óriás műlesiklás:

1. Ruegg (Svájc). 2. Pitoií (USA), 3. Minuzzo-Chenal

(Olaszország).

. Női műkorcsolya:

1. Carola Heiss (USA), 2. Dijkstra (Hollandia), 3. Roles (USA), 4. Jana Mrázková (Csehszlovákia).

Női 3000 m gyorskorcsolya:

1. Szkoblikovova (Szovjetunió), 2. Sztenyinova (Szovjetunió), 3. Huttunen (Finnország).

Férfi 500 m-es gyorskorcsolya:

1. Grisin (Szovjetunió), 2. B. Disney (USA), 3. Gracs (Szovjetunió).

. Férfi műlesiklás:

1. Hinterseer (Ausztria), 2. M. Leitner (Ausztria), 3. Bozon (Franciaország).

Férfi 4X10 km sífutó váltó:

1. Finnország, 2. Norvégia, 3. Szovjetunió.

Férfi 5000 m gyorskorcsolya:

1. Koszicskin (Szovjetunió), 2. Johannesen (Norvégia), 3. Pesman (Norvégia).

Női 3X5 km sífutó váltó:

1. Svédország, 2, Szovjetunió, 3. Finnország.

Férfi 1500 m gyorskorcsolya:

1. Grisin (Szovjetunió), és R. Haas (Németország), 3. Sztenyin (Szovjetunió).

Férfi műkorcsolya:

1. Jenkins (USA), 2. K. Divín (Csehszlovákia), 3, Jack- son (Kanada).

Női műlesiklás:

1. Heggveit (Kanada), 2. Snite (USA), 3. Henneberger (Németország).

Férfi 50 km sífutás:

1. Hammalainen (Finnország), 2. Hakulinen (Finnország), 3. Ramgaard (Svédország).

Férfi 10 000 m gyorskorcsolya:

1. Johannessen (Norvégia), 2. Koszteskin (Szovjetunió), 3. Backman (Svédország).

Síugrás:

1. Recknagel (Németország), 2. Halonen (Finnország) 3. Leodolter (Ausztria).

assaaaaagflCBs:

IX.

Ágnes kis szünetet tartott, mintha mérlegelte volna további mondanivalóját. A csínytevésre készülő gyerek kifejezése égett az arcán, amit egy kicsit talán szégyellni is kell. Lesütötte a szemét és valamivel csendesebben folytatta:

— Addig is szerettem a tanítómat, de azután még sokkal többet jelentett nekem. Nemcsak szerettem, hanem csodáltam is. Csodáltam a türelmét, a szeretetét, csodáltam minden mozdulatát és tettét. Valahogy másképpen, másmilyennek láttam, mint a többiek. Ha mások átkozták és szidták a szigorúságát, nekem megfájdult a szívem. Védelmére keltem. Szembeszálltam a tanulótársaimmal, mert én éppen a keménységében éreztem meg az embert és szigorúságában a jóságot.

Sose feledem el, egyszer— általában első szoktam lenni reggel az iskolában — nagy buzgalommal törülgettem tisztára a táblát. Dolgom végeztével kissé szelesebben ugrottam le a dobogóról, azaz csak ugrottam volna, de megbotlott a lábam és tehetetlen esésem közben fellöktem az asztalon álló pirostlntás üveget. A tinta szétömlött az asztalon, befolyt a

könyvek alá is. Rémületemben kifutottam az osztályból.

Tettemet senki sem látta, mégis mikor bejött a tanító, bár félve, de jelentkeztem és elmondtam, hogyan történt. Olyan csend ült a teremben, hogy a légy zümmögését is meg lehetett hallani. Mindenki azt várta, hogy valami rettenetes dolog fog történni. Bennem is megremegett a szív, velem is elsötétült a világ, mikor a magastermetű, ezüsthajú tanító elindult felém az ö jellegzetes hosszú, kimért lépteivel, A talpa alatt ropogó padló géppuska kattogássá erősödött.

Megállt előttem és én vártam a világ ösz- szedülését, De nem dűlt össze a világ! Szigorú arcára mosoly telepedett és keze a fejemhez emelkedett. Pofon helyett megsímoga- tott és csak ennyit szólt:

— Derék kislány vagy, Ágnes!

Attól az időtől, ha lehet még jobban szerettem és tiszteltem a tanítómat. Mindenben és mindenhol ő volt a példaképem.

Az egész osztályban csak egyetlen egy valaki volt, aki hasonlóan szerette őt, mint én - a Balogh Imre. De róla majd később beszélek ...

Ismét kis szünetet tartott Ágnes, mintha csak Balogh Imrére akarná terelni szándékosan a gondolataimat. Ha ez volt a célja, sikerrel járt, mert valóban az ismeretlen fiú köré fonódtak a gondolataim. Ha beszélni fog még róla, bizonyára nem hullt ki emlékeiből a fiú képe, s talán még most is sokkal több köze van hozzá, mintsem gondolnám.

Egyébként átfogva az eddig hallottakat, kezdtem megérteni az összefüggéseket, s kialakulóban volt előttem a lány sorsa. Lassanként kitapinthatóvá kezdtek válni sorsának azon mély gyökerei, amelyek annyira megrázták, elkeseredetté, lemondóvá tették.

tovább nem szövelgethettem a gondolataimat, mert a lány folytatta az elbeszélését:- Amit mo»t elmondok magénak, nagyon is

nevetségesen fog hatni, de hogy teljesen megértsen, úgy érzem el kell mondanom.

Már elmondottam, hogy ott, nagyanyám mellett, azon a havazó téli délutánon, nyolc éves fővel választottam életpályát. Ogy érzem nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy azóta életemnek minden mozzanatában benne lüktet a pályaválasztás szent gondolata, hogy azóta egy pillanatra sem szűnt meg lobogni vágyam a kitűzött cél eléréséért.

Ágnes rámpillantott és halványan elmosolyodott:- Látom a szeméből, hogy azt kérdi tőlem: mi ebben a nevetséges. A nevetséges része most jön a dolognak.

Őszi betakarítás volt: répaásás, kukoricatörés, szüret. Többek között csűrbe került a jó nagyranőtt és szép sárgára érett marhatok. Barátaimat elhagytam, s nagy titkommal a csűrbe szedelődzköttem: tanítósdit játszottam.

A csűr egyik sarkában megrajzoltam a tantermet, aztán szépen sorba ültettem a tanulókat, mármint a tököket. Halálos komolysággal sétáltam a padok között és tanítottam: a kis elsősöket a betűvetésre, a nagyobbakat a számtan tudományára. Magyaráztam, szidtam, osztályoztam, de soha nem verekedtem.

Egyik délutánon is nagy munkában voltam. Éppen a Magas Tátra csúcsait ismertettem a tanulóimmal, amikor a csűrajtó felől hatalmas röhögést hallottam. Egy csomó gyerek szeme villogott az ajtó résében és harsogott felém teli torokkal.

Rémületemben és nagy szégyenemben még a szívverésem is elállt, de a döbbenetem csak egy pillanatig tartott, mert a gúnyos, kárörvendő nevetés valahogy megkeményített. Dacosan felvetettem a fejem, kis ideig farkasszemet néztem velük, májd éles hangom közéjük suhintott, mint a fonott szíjostor:

— Tudjátok meg, hogy én tanító leszek!

A nevetést, mintha kettészelték volna, majd

az egyik gyerek nagy szemet kerekítve, két* kedőn felémbökte:- Tee 1 ?...- Igenis én!... És takarodjatok innen!

A gyerekek szó nélkül elkótródtak.

És azóta nagy akarással készülök az életre, illetve hát készültem ... Sok-sok éjszakát áttanultam, átolvastam, Pedagógiai műveket tanulmányoztam, jegyzeteltem...

Szorgalmasan tanultam a szlovák és orosz nyelvet. Eredetiből olvasom Puskint és Gorkijt. Betéve tudok verseket, de még regény- részleteket is.,.

Igen. így készültem az életre és az els6 akadályon sajnos elbuktam ..,

Körülbelül két héttel ezelőtt behivattak az igazgatói szobába. Az igazgató elvtárs tudtomra adta, hogy nem engedhetnek érettségire.

Tegnap azt mondtam magának, hogy én már nem élek és a halottak nem tudnak beszélni. Nem beszéltem félre, nem hazudtam magának. Valóban, két héttel ezelőtt, ott az igazgatói szoba asztala előtt fejeződött be az életem. Egyetlen rövidke mondattal megöltek...

Ami most történik velem és körülöttem, ez már csak olyan ráadás-féle. Hogy meddig tart, nem tudom... Ogy érzem azonban, hogy soká nem tarthat, mert nincs semmi értelme.

Ágnes elhallgatott, szemét ismét elöntötték a könnyek. Egy ideig én is szótlanul néztem az előttem ülő, lemondóan sirdogálő lányt. Néztem a kissé sápadt arcát, vállára ömlő fekete haját. Szívfájdító gondolatok keringtek bennem: odakint fényes napsugár záporozz* a földet, bimbózik az élet. Idebent meg a négy szűk fal között halódik egy nemrégen még élettől duzzadó lélek. De miért?

Hirtelen egy nem régen folytatott eszmecsere jutott eszembe. A protekcióról beszélgettem egy falusi atyafival, akinek valamikor messziről kalapot emeltek, s aki akkor is, ma is, a falu eszének tartja magát.

(Folytatjuk)