Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-02-09 / 6. szám

PENÁLE JUDIT G yurkát mindenki ismerte. Harmadéves volt, kefehajú, hosszú fiatalember. Együltében megevett fél kiló lecsókolbászt, aztán kinyúj­tózkodott, meszelőkarjával megbillentette a csillárt, és azt kérdezte: — Srácok, van valami kajátok? Nagyszerűen huszonegyezett, pompásan tudta szórakoztatni a szobatársait, általában benne volt minden disznóságban. Élen járt a kenyér­lopásban a menzán, sőt egyszer ellopott két poharat és egy teljes terítéket, sportból. Min­denkit túlivott, zsebben hozta haza a rumot, de sose látták részegen. Egyszóval belevaló gyerek volt. Vizsgák idején aranyat ér az ilyen. Ha szobatársai már fejjel lefelé lógva tanulmá­nyozták a jegyzetet kínjukban, vagy a földön hemperegtek, vagy apatikus mindegy hangu­latba süllyedtek,- akkor jött Gyurka. Jött. és a mennyezet felé fordította két babaszemét. — Srácok, mi lenne, ha... mi lenne, ha az öreg, mondjuk nem hallaná meg egy autó tül­kölését. Képzeljétek el, megy az űton, szem­üveg, újság, kalap minden a helyén, tütü, az öreg csak megy, rakja a hegyes cipőit, akkurá- tosan, tü-tü, pardon professzor úr, bocsásson meg, hogy elrántottam, de éppen az autó alá tetszett menetelni, ö édes fiam ...: én igazán, mivel is hálálhatnám meg? Semmi az egész professzor úr, egy pillanat, az indexem, ha meg nem sértem. Ez kedvenc játékaik közé tartozott. Hason­lított a népmesékhez, meghatározott motívu­mokra épült fel. Így kezdődött: „mi lenne ha“ és mindig egy potyajelessel végződött. De a különböző találgatós játékok is Gyurka találékonyságát dicsérték. Például: Lórik cso­magot kapott. Körülülték, és Gyurka azt mond­ta: alma. Ha eltalálta, megkapta a csomagban levő alnja felét. Reggel belépett a takarítónő, ä vizsgaidőszak harmadik hetét heverték, az unalom szinte megfoghatóvá vált, szürke és nyúlós kocsonyá­vá fagyott köréjük, mint sonkástekercs köré az aszpik. A takarítónő, jámbor vénlány, csende­sen morogta szokásos panaszait: — megint az ágyon hemperegnek, így nem lehet rendesen takarítani, még szellőztetni sem tudok, micsoda átok büdös van itt, telebagózzák a levegőt, nem tudnak vigyázni a rendre, az lesz a vége, hogy szólok az igazgatónak. A fiúk persze meg se hallották, Bandi még a fülét is befogta, Borot- válatlan "arca, elgyötört szeme a hajdani reme­tékre emlékeztetett. — Giziké — szólalt meg csendesen Gyurka — ne veszekedjen, nem látja, hogy szegény Bandi... — Mi történt vele? — Pszt, ne kiabáljon. Az este hoztuk ki az elmeklinikáről. — Jézusként — suttogta a takarítónő, és ettől kezdve csak messziről, és valami furcsa édeskés hangon beszélt Bandihoz, mint az ido­mított papagájokhoz szoktak. — No most egy kicsit menjen arrébb Bandika, így ni Bandika, szépen Bandika. TJaragudni azért nem lehetett rá, legfeljebb legyinteni — ô a Gyurka ... Szerteágazó nőügyeiről páratlan szellemességgel számolt be esténként. Rendszerint nem az egyetemre ud­varolt, ott túlságosan szem előtt lett volna. Jobban szerette az önálló, lehetőleg lakással rendelkező nőket.- A a Tiszapart. Jó, jó nyáron, de télen, öregem, egy diáklánnyal megölhet az unalom. Ide figyelj, ez a nő, nem mondom, nem mai csirke,, hogy festi a haját? Na az aztán igazán mindegy. A lényeg öregem egészen más. Meleg szoba, jó kis vacsora kettesben, az aztán meg­csinálja a hangulatot. A fasirthús, ha odalökik elébed magában, kell a fenének. De egy kis garnirunggal, hozzá savanyú, szépen szervíroz­va, nem bolondság. A fiúk nevették, és irigyelték kicsit. Lőrik, aki köztudomásúan mafla volt ezekben a dol­gokban, egyszer arra kérte, mutasson be neki egy „ilyen“ nőt. De Gyurka vállatvont.- Nincs vadászati tilalom se neked se ne­kem. Csak nem gondolod, hogy fölcsapok kerí- tőnek? így éltek. Reggelijegyet egyikük sem váltott, kellett a pénz cigarettára, mozira. Délig kor- gott a gyomruk, aztán bevágták és csepülték a menzaebédet. Egyformán fényes nadrágot és kikönyökölt zakót viseltek, egyszóval jól meg­fértek egymással. A lányoknak tetszett Gyurka, még saját év­folyamtársainak is, ami pedig ritkaság. Való­színűleg azért tetszett, mert három év óta észre sem vette őket. Arról sem tehetett, hogy a kis Varga Kati egyre utánameresztgette fürge lencsibaba sze­mét. Különösen, amióta Gyurka rendszeresen borotválkozott, és lányos bőrét átszúrták a fe­ketefejű gombostűk, Kati folyton a közelében volt. — Van hely melletted, akkor ideülök — és hozta számtalan kendőjét, kötöttkabátját s a keményfedelű spirálfüzetet, amibe nagy oda­adással jegyezte az előadó szavait. Katit az egész évfolyam szerette. Megbízható barát volt, pénzt, jegyzetet adott kölcsön a többieknek, alig akadt valaki a csoportban, akinek ne tett volna már szívességet. Nem pletykált, részvéttel bólogatott mások pana­szaira, és a magáéval nem terhelte ismerőseit. Otthonról a viccek garmadáját hozta, de követ­kezetesen ellőtte a poént, s ezzel örökös mu­latságot szerzett a gyerekeknek. Ilyenkor 6 nevetett leghangosabban, bugyborékolós, kisba- bás nevetését senkiével nem lehetett összeté­veszteni. Gyurka ugyan a kisujját se nyújtotta volna érte, de elfogadta a közeledését, és hamarosan összemelegedtek. Gyurka gyakrabban járt órákra, de moziban, utcán is együtt látták őket. - Nem is lenne rossz, ha beleszeretne egy rendes lányba — beszélték a fiúk, szóval tet­szett nekik a dolog. így aztán nem hiányzott áz évfolyam áldás sem. pi’gy fogvacogtató decemberi estén jelent meg Kati először a fiú-szállőban. Vala­hogy kijátszották a portást. Nagy zacskó pogá­csát hozott, az egész szobát megkínálta belőle. Ott üldögélt egy darabig, nagyokat nevettek Gyála Jóska bohóckodásán, aki egész paródia műsorát előadta a tiszteletére. Aztán eltűntek Gyurkával. Ettől kezdve gyakran látták a lép­csőházban vagy a folyosón, és egyszer Lőrik rájuknyitott a betegszobában. Kati vörös lett, és zavarában bután nevetett. Gyurka pedig azt mondta a vacsoránál. — Ezentúl hanyagoljátok el a betegszobát, jő? — Most már leplezetlenül hordta fel estén­ként a pokrósokat. A fiúk természetesen nem szóltak bele, ők tudják, elvégre felnőtt embe­rek. És mivel komoly ügynek tartották, egymás közt sem beszéltek róla. Az itt-ott felcsipett nőkről — igaz —, szinte kötelező volt pikáns históriákat mesélni a töb­bieknek, de a menyasszonyok és egyéb komoly esetek tabunak számítottak. És nem is lett volna semmi baj. Továbbra is szerették és be­csülték Katit, elnézön mosolyogtak Gyurka apró szélhámosságain. Persze az nem tetszett, hogy haza sem kí­sérte Katit esténként, és hogy újabban nem járt velük vacsorázni, mert Kati hozta a kosz- tot otthonról, és esőben, nyikorgó hóban Kati jött, és Kati sálat vett Gyurkának, és orvossá­got hozott, és elvitte a suszterhoz a cipőjét, és leszaladt egy kis rumért, szóval házhoz szállí­totta a teljes kényelmet. Gyurka mindig lusta volt, szerette magát kiszolgáltatni, egyetlen gyerek, hiába, elké­nyeztették. És mindezt olyan szeretetreméltó pimaszsággal tudta csinálni.- Katicám, úgy ég a gyomrom a déli káposz­tától. Rejtvénypályázat ii. A februári pályázati rejtvények megfejtését legkésőbb 1960. febr. 29-ig kérjük szerkesztő­ségünk címére egyszerre bekül­deni. A beküldött helyes meg­fejtők között a hónap végén értékes könyvjutalmakat sorso­lunk ki. VÍZSZINTES: 1. Termelőszövet­kezeteink most fo­lyó évi beszámoló­ja. 10. Angol kötő­szó. 11. Német vá­ros, a Ruhr-vidék főhelye. 12. Szemé­lyes névmás. 13. Jóízű a falat. 15. És mégse fánk! 17. Levelet „csinálok“. 18. A tetejemre. 20. A vérnedvhez hasonló összetéte­lű, de annál hígabb folyadék a szerve­zet anyagcseréjé­nek szolgálatában. 22. Csakis a ma­gasba! 23. A ver­seny utolsó erőfe­szítése. 24. Szám­név. 25. - untalan, állandóan. 26. Az anatómi t ezt külön nem külön­bözteti meg. 27. Hajórész. 28. Este — Párizsban. 29. Nem egészen sár! 30. A memóriám fele (a többit már elfelejtet­tem). 32. Ételízesítő. 34. Ha­szontalan méhecske — névelő­vel. 36. É. Y. 37. Kettős eshető­ség — idegen szóval. FÜGGŐLEGES: 1. Vörösmarty híres hősköl­teménye. 2. Keresztül. 3. Taga­dás. 4. Kövér falat. 5. Kártyala­pok. 6. Alsó-ausztriai nyaraló­hely. 7. Híres örmény romváros. 8. Másik oldalára. 9. Szlovákiai város magyar neve. 14. Barna­bőrűvé vált spanyol. 16. Orosz női név. 17. Évelő növény, (kardlíliom). 19. Foglalkozás. 21. Magyar- országi ipari-központ. 22. Fehéres kéregü fafajta. 24. Van ilyen óra is. 26. Név, latinul. 28. Nagyon, németül. 31. Angol leány­név. 33. Állathely. 35. Angol kötőszó. 36. 365 nap. Megfejtendők a kövé­ren szedett sorok. A januári pályázat nyer­tesei: Kulicskó Irén, JSŠ mád'. Nové Zámky Szűcs László, V. Tra- kany, okr. Kráľ. Chlmec Alpár Olga, Sládkovičo­vo 995, okr. Galanta. — igyál valamit. — Nem volna rossz. Dehát? — Adok pénzt. — Ugyan a te pénzedből. Én... hogy én menjek le, és a te pénzeden... nem, inkább nem iszom. Kati megértette, és máris indult. Egyszer Bandi nem állta meg szó nélkül. — Ügy szolgálod ezt a tohonya Gyurkát, mint egy betanított kis kutya. Máskor meg telefonon sürgette Gyurka. — Mi van veled, hogy nem jöttél? Csak nincs valami baj?. Olyan ideges voltam. Ugye be­jössz? Rendes vagy, várlak, és ügye hozol valami kaját? K ati továbbra is pontosan járt az órákra, és szorgalmasan jegyzetelt. Az élsó nap, amikor hiányzott, még nem tűnt föl senkinek. A kővetkező reggel azonban már kérdezgették Gyurkát.- Mi baja Katinak, elkapta az Influenza?- Olyasmi - válaszolt Gyurka kurtán. Egy hétig rendesen járt a fiúkkal, együtt vacsoráztak, este otthon maradt. Egyszer mo­ziba is mentek. Szombat este aztán dühösen felugrott az ágyról, és mosdani kezdett.- Elmész?- El.- Katihoz? Ietes hangos léptekkel — egy. kettő, három... hat, vissza. Még tizenegykor is ugyanúgy sétált, Jóska hanyatt feküdt az ágyán, Lőrik pedig elfelej­tette kinyitni á könyvet, amit félórával előbb levett á polcról. Legjobban azt szégyelték, hogy semmi okosat nem tudnak kitalálni. Lőrik időn­ként megpróbálkozott.- Figyeljétek meg, a végén úgyis elveszi. Megmondjuk neki, hogy különben botrányt csi­nálunk.- Hülyeség — válaszolt tömören Bandi. Féltizenkettő, nemsokára itthon lesz. Gyála sző nélkül odament az ágyához, aztán a szek­rényét nézté meg, a hétköznapi ruhája meg a balonkabátja lógott benne. Oldalt néhány ing, törülköző, nem nehéz megbirkózni ennyi hol­mival- Nincs sok cucca — kinyitotta a bőrönd­jét. - Elfér benne, - és kezdte rakosgatni, ahogy otthon tanulta, alul a cipők, könyvek, legfölül a ruha meg az ingek, hogy ne gyürőd- jenek nagyon. - Segítsetek fiúk, kicsi a bő- röndjé. M ikor elkészültek, mind a hárman elhelyez­kedtek Gyála ágyán, szemben az ajtóval. Hallgattak. Lórik is hallgatott, tudta, hogy Semmit sem érnek már a békéltető javaslatok. Nem sokkal éjfél után halkan záródott a csa- pőajtó. Gumitalpak közeledtek a folyosón. A mosdóbői behallatszott a vizcsobogás.- Na még az hiányozna, hogy az anyja lás­son. Telesírné a fejem • kispolgári nyavalygi- sával. A fiúk nem értették a választ, és tovább faggadták.- Hová indulsz?- Fene tudja. Unom magam, egy hete úgy élek, mint egy szerzetes. Keresek valami ren­des helyet, ahol táncolni lehet.- Gyurka!- Mi kell? — Ti még fenn vagytok? — kérdezte hango­san Gyurka. Nyújtózkodott, meszelőkarja meg­billentette a csillárt. — Srácok nincs valami kajátok?- Kutyaéhes vagyok. Lőrik nálad láttam tegnap szalonnát, van még belőle? — Okosabban tettétek volna, ha eljöttök tán­colni, kell egy kis mozgás. — Tulajdonképpen mi baja Katinak? Gyurka a fejét dörzsölte törülközővel, és közben a tükörben nézett az arcán egy pörse- nést — Nagy fantázia kell hozzá, hogy kita­láld. A fiúk ijedten hallgattak. Mindenki az ágyon gubbasztott és igazán nem tudták, mit kell ilyenkor mondani. Hiszen Gyurka egy hété tudja ezt, szenved, gyötri magát, ők meg hü­lyéskedtek vele. — Hát igen - szólalt meg Gyála Jóska —» ezt előbb-utóbb várni lehetett. — A klinikán van? — Már hazavitték.- Na! Ébresztő hé! — Megkukultatok? Most vette észre a lezárt bőröndöt, meg­emelte. Tele van. — Ki nyulkált itt? — Elnevette magát. — Mi ez gyerekek, erkölcsi blokád? Nagyon szel­lemes Ötlet, méltányolom, abbahagyhatjátok. Különben bánja a fene. Azt hittem férfiakkal beszélek, dehát ti... Érzelgős kamaszok vagy­tok! Dühösen vetkőzött, de a pizsamáját nem találta, becsomagolták. A fiúk mereven bámul­ták. A papucsa is, és a könyvel.- Még szigorlatok előtt megesküdtök? Gyurka hátraperdült a sarkán. Csupa csodál­kozás az arca; még a keze is megállt a levegő­ben a nyakkendő egyik szárával.- Bediliztél? Lőrik megértőén bólogatott. — Helyes. A szi­gorlatokat meg kell várni.- Komolyan beszéltek? Hát ki a fene akarja elvenni? Micsoda baleknek néztek engem? Most a fiúkon volt a csodálkozás sora. Elke­rekedett nagy gyerekszemekkel bámulták Gyurkát;- Nem veszed el? és ő ezt tudta?- Tudta, nem tudta. Csak nem gondoljátok, hogy egy ilyent... Gyála ugrott fel elsőnek.- Te! Ide figyelj! Gyurka azonban megelőzte.- Na hagyjuk a morális dumát! Szevasztok. Az ajtó hangosan csapódott utána. A fiúk megkövültén ültek, nem mertek egymásra néz­ni. Aztán Lőrik a cipőjét kereste, közben levert egy könyvet, a zajra összerezzentek. Bandi hátratett kézzel megindult a szobában — oda hat lépés, vissza hat lépés. Még mindig hall­gattak. Végre a békés Lőrik csendesen meg­kockáztatta.- Gyerekek, hátha ugratás.- Eredj a Jőkai-fantáziáddal — hurrogta le a másik kettő. Gyála végigdőlt az ágyán, még vörös volt az izgalomtól.- Úgy érzem magam, mint akit fenékbe rúgtak. Lőrik könyörögve nézett a járkáló Bandira.- Próbáljuk rábeszélni fiúk, Igazán, elvég­re... és nagyon kérlek Bandi, hagyd abba. Feleletre se méltatták.- Hát ezt azért nem hittem volna - mor­mogott tovább Jóska - ezt nem. — Ojra el­hallgattak, csak Bandi mérte a azobát egyen­— Fiúk nézzétek. Holnap majd ezt az egész dolgot megbeszéljük. Nem vehet el az ember minden nőt, akivel... Akkor már rég poligámia lenne. Nem értlek benneteket. Eddig jól kijöt­tünk egymással, olyan gyerekes ez az egész, holnapra kialusszátok. ’Na gyerünk, álmos vagyok. A fiúk nem mozdultak. — Holnap este elmegyünk valahova együtt, kibeszélitek magatokat, jő? Végeredményben Katinak is jobb Így. Mondjátok meg őszintén, micsoda férj lenne belőlem? Az első hőnapban megcsalnám. Ilyen vagyok, ismertek, most azért akasszam föl magam? Gyerekek, ne hü­lyéskedjünk! Senki nem válaszolt. Gyurka fölállt, gépiesen kötözte a nyakken­dőjét. — Egész éjszaka igy fogtok ülni? Aztán a zakóját rántotta le a szék karjáról. — Mit bámultok, hülyék? Leakasztotta a télikabátját. — Itt még aludni se lehet. Megállt a bőröndje mellett. Megemelte, le­tette megint, és a fiúkra nézett. Aztán újra fölemelte. A portás álmosan csoszogott elő a lakásából. Nem bírnak nyugodni ezek a suhancok. itt van ni, már egy őrá is elmúlt. Ugyan kérem ilyen­kor utazni, hisz vonat se indul. Csuda érti ma­gukat az örökös izgága természetükkel. Egy fiatalember, hosszú, kefehajú harmad­éves, bőrönddel a kezében állt a küszöbön. Hárman is kísérték egészen a kapuig. Dupla kapupénz jár már ilyenkor. Gyurka a zsebében kotorászott, nem köszöntek egymásnak, aztán kívül maradt a kapun. Hidegek, cudarul hidegek ezek a márciusi éjszakák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents