Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-21 / 25. szám

Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Cseh­szlovákiába és Magyarországra 4000 kilométer hosszú vezeté­ken keresztül hozzák a szovjet kőolajat. EGY SIKERÜLT j tanév után 3 Dr. František K a h u d a, 3 a kulturális és iskolaügyek 2 minisztere az iskolaév befe­3 jezése alkalmából sajtókon- j ferenciát tartott. Kiértékelte 2 a politechnikai nevelés terén « nyert tapasztalatokat, fi­4 gyelmeztetett az ipari tanu- 4 lók iskolán kívüli nevelésé­4 ben mutatkozó hiányokra, 3 beszámolt az új iskolatör- 3 vény, a dolgozók iskolájának J és a képzőművészeti alapis­5 kólák előkészítéséről. 2 A mostani iskolaévben 115 3 tizenegyéves és tizenkétéves 2 iskolában a kísérleti poli­2 technikai tanterv szerint ta­3 nítottak. Az eredmények na- 3 gyón jónak mutatkoznak. 3 A tantervezet heti 8-10 gya- 3 korlati órát vesz fel, a szük- 2 séges elméleti órákkal 2 együtt. A jövő évben további 2 50 tizenegyéves iskola vezeti j be ezt a rendszert és ez 3 megkívánja, hogy további 5 üzemek kapcsolódjanak be 4 az iskolákkal folytatott 4 együttműködésbe.- A szakiskolákban nagyobb 4 hangsúlyt kell helyezni az 4 általános technikai művelő- 4 désre, úgyhogy a tanulmány 4 befejezése után a gyakorlat- 4 ban a tanuló már speciali­2 zálhassa magát. 3 Az összes járásban járási, 3 művészeti, népi iskolákat lé- * tesítenek különböző szakok­kal. Kisebb városokban a £ helyi körülmények szerint E fiókiskolákat is nyithatnak. E A külkereskedelem szükség- E leteinek fedezésére az ide- E gén nyelvű levelezés elsajá- E títása céljából hároméves ► iskola létesül, továbbá a já- ► rásokban nyelvi iskolákat E nyitnak. Tárgyalások folynak ► arról is, hogy a munka mel- ► lett tanulmányokat folytató ► dolgozók számára felemelik ► a tanulmányi szabad időre ► való igényeket. A dolgozók ► középiskolájának az lesz a ► küldetése, hogy pótolják és ► kiszélesítsék a dolgozók ► szakképzettségét, valamint ► az általános politechnikai £ műveltséget. A felvételi fel- ► tételek a következők: a ► nyolcéves iskolai végzett- ► ségnek megfelelő előkép- ► zettség vagy az ipari tanú- J lók záróvizsgája után nyert J bizonyítvány, továbbá a f munkaviszonyban eltöltött f idő, emellett beszámítják az » EFSZ-ben, a termelő- és £ közszükségleti szövetkeze- £ tekben eltöltött időt is. Az £ iskola érettségivel fejeződik £ be és magasabb minősítési £ osztályba való beosztásra, £ sót főiskolai tanulmányok £ folytatására is jogosít. £ Az új iskolatörvényt az új ► parlament legelső üléseinek £ egyikén szavazzák meg. f rVVVVVTVVVWWVVVVVVTVWVVWTtr Karmasin újból megszólal második világháború e lötti Szlovákiában alig tudott valaki František Karmazin léte­zéséről. Csak egy évvel hazánk feldarabolása előtt tűnt jel Bra- tislavában az olomouci szárma­zású, pont nálunk ,.állást kere­ső" agronómus. Frantisekböl közben Franz, Karmazinból pe­dig Karmasin lett. Mivel a né­metek a zé-t cé-nek ejtik, teuton fajtestvérei még Karma- cin-cin-cm-nek találhatták vol­na becézni, ha továbbra is zé- vel irta volna nevét. Ez meg nem fért össze egy „tisztes ős­germán“ méltóságával. Karmasin 1938-ban egy bra- tislavai zenés kávéhazba, a Pa- lace-ba járt kávézni, ahol min­den kedden „német kultúrestet" rendeztek a henleinisták szlo­vákiai fiókvezetőt Karmasinné ilyenkor a mezei liliomot is megszégyenítő ártatlansággal lejtette a valcert, férje pedig angyali ábrázattal járatta körül tekintetét a táncteremben. Ak­kor még fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül udvariasan mosolygott minden „palira", akiből egy féldeci kinézett. — Ki gondolta volna> milyen ször­nyeteg lakozik a seszínű, kopot­tas lódenzubbonyban! Karmasin mindent egy lapra tett fel — a náci kártyára, és nemsokára el is érkezett az „ö" ideje. Tisoék 1939 március 14-i elszakadása után egy csapásra államtitkár és Volksgruppen­führer, a szlovákiai német nép­csoport vezetője lett a szürke agronómusból. Másnap már mint barnainges, derékszíj as nácive­zér hálálkodott a Führernek a bratislavai színház erkélyércé., hogy világra segítette az ún. szlovák államot. Arról persze, hogy ebben az „önálló" szlovák államban csupán a németek vol­tak önállóak és hogy a kleriká­lis szlovák bábkormányt a nácik felülkormányozták, — bölcsen hallgatott. Az idevezényelt — pardon — idetévedt agronómus azután kiöltözött, villát arizált és csak az előkelőbb Carlton- Cercle-be járt szórakozni. Ko­csisrum helyett pezsgöfröccsöt iszogatott, mintha gyerekkorá­ban az asztal körül kergették volna, ha nem akart pezsgőt szopogatni. Felfelé ívelő pályafutásával párhuzamosan fokozódott Szlo­vákia munkásságának és haladó szellemű értelmiségének kérlel­hetetlen üldöztetése fajra és nemzetiségre r)aló tekintet nél­kül. Azok a kispolgárok, akik abban bíztak, hogy nem érheti őket bántódás, hiszen se nem mas Amerika ellenes mozgalom a következő konkrét célt tűzte ki: a „biztonsági“ szerződés felbontását, Eisenhower látoga­tásának és az áruló Kjsi kor­mány lemondását, a parlament feloszlását és új választások kiírását. Kevés amerikai elnöknek — sőt egyiknek sem sikerült olyan bravúrt végrehajtani, mint Ei- senhowernek. Karrierje vége felé olyan tökéletesen csorbát ejtett hazája tekintélyén, hogy a valóságban nem maradt meg más, mint egy halom cserép. A Fehér Ház tátott szájjal figyelte, hogy mi történik az ő „bástyájukon“ a koreai félszi­geten — amikor Li Szín Man kiesett a nyeregből. Azután kö­vetkezett az U 2 kémrepülés afférje és az Egyesült Államok elnökét a diplomáciai szalonok­ban szövetségesei fennhangon butának kezdték nevezni. Még nem tért magához Eisenhower az első sokkból, és egy másik amerikai báatyán ez esetben a Dardanellákban — Menderest, a törökök „hűvösre“ tették és bíróság elé állítják. Egy héttel ezelőtt az amerikai sajtófőnök a tókiőiak előtt ég és föld kö­zött mint akrobata a mentőhe­likopter kötélhágcsőjára tor­nászta fel magát és tegnap azt üzenték Eisenhowernek Mami­iéba, hogy inkább ne jöjjön Japánba. Szép históriák ezek! Mi még hozzáfűzzük, hogy az elnök úr már néhány nap óta mint egy makrancos gyermek toporzékol: és én Japánba aka­rok menni. A buzgó propagandisták ez­úttal megjárták. Az Eisenho­wer távolkeleti útjával kapcso­latosan az amerikai lapokban közölt térképek hétfőtől csü­törtökig — elévültek. Jól tudjuk, hogy milyen ese­mények zajlottak le Japánban a legutolsó hetekben. A hatal­Eisenhower azért szeretett volna Japánba menni — amint azt Herter, a külügyminisztere kijelentette, hogy Tokióban végrehajtsa a szerződés ratifi­kálását és megmentse a Kisi kormányt. A japán nép igazi győzelmet aratott, hiszen egyik követelményének teljesítését érte el. Algéria ügye ismét foglalkoz­tatja a nemzetközi politikai megfigyelőket, miután de Gaul­le elnök kedd este elmondott rádióbeszédében körvonalazta jelenlegi álláspontját. Pozití­vumként ítélhető meg, hogy a tábornok továbbra is fenntar­totta az önrendelkezésre tett tavalyi szeptember 16-i ígére­tét és kijelentette, hogy „Pá­rizsba várja“ az ideiglenes al­gériai kormány vezetőit „az el­húzódó harcok tisztességes be­fejezésének módozatait felku­tatni“. De Gaulle azonban sej­tetni engedte, hogy az algériai vezetőkkel kizárólag a fegyver- szünetről hajlandó tárgyalni, viszont továbbra is elzárkózik az elől, hogy biztosítékokat ad­jon az önrendelkezési jog be­tartására. Éppen ezért javasla­tát élesen bírálják a párizsi demokratikus körök és lénye­ges előrehaladást nem látnak benne a korábbi állásponthoz képest. zsidók, se nem kommunisták, hanem germán származású, hét- próbás árja polgárok, csakha­mar ráeszméltek a keserű való­ságra: nációknál senki sem „tabu"! Koncentrációs táborok­ba vándoroltak és a legször­nyűbb kínhalállal lakoltak egy elejtett megjegyzésért, de leg- többnyire azon „semlegességü­kért", amely gyermeteg elkép­zelésük szerint biztonságuk zá­loga lett volna. Szlovákia újkori Nérója a há­ború végén jól megtömött zse­bekkel „rugalmasan visszavo­nult" Nyugatra. Alantasai és pribékei követték. Azután so­káig nem hallatott magáról, viszont nem is volt tétlen. A fe­nevad sem áll meg félúton, ha egyszer vért szimatolt. Karma­sin pedig nemcsak szagolt, ha­nem mérhetetlenül sok vért on­tott és ontatott... Eleinte ál­név alatt rejtőzött Nyugat-Né- metországban, de az utóbbi időben egyre sűrűbben szerepel a nyilvánosság előtt. A Hei­matsvertriebene, azaz a „hazá­jukból kiüldözött“ szudétané- metek bajorországi és ausztriai provokatív tömeggyűlésein foly­tatja uszítását hazánk és a népi demokráciák ellen s újból várja az „8“ idejének elérkeztét: Es kommt der Tag! ť'lnek tehát a nagy és kis Karmasinok, az ordnerek, a gauleiterek, a gégemetszők. Élnek és fenyegetőznek. Nem­csak ők, hanem nyomdokukban haladó fiaik, követőik és tehet­séges tanyítványaik. Egy kőha­jít ásnyira tőlünk, határaink tő­szomszédságában, a rakéta- és atomfegyverektől hemzsegő Német Szövetségi Köztársaság területén. Újból megkezdődött a zsidóellenes jelszavak mázo­lása, nem is olyan távoli villám- lásszerüen újból felpiroslott a vértől csepegő horogkereszl Immár kialudtnak vélt fénye. S ha újból elszabadulnának a fenevadak, nem lenne kivétel, nem lenne kegyelem, irgalmat­lanul széttépnének TÉGED is, álmatag közönyös! Jobb félni, mint megijedni — tartja helyesen a közmondás. Mi pedig megtoldjuk Fučík hí­ressé vált jelszavával: „Embe­rek, legyetek éberek!“ K. H. A francia közvéleményben az utóbbi időben ismét fellángolt az algériai békéért vívott harc és valószínű, hogy ez a mozga­lom az elkövetkező napokban fokozódni fog. Néhány napja csupán, hogy nagy feltűnést keltett az egyetemi diákok szervezetének lépése: algériai kollégáik kezdeményezésére Lausanne-ban közvetlen meg­beszéléseket tartottak és az er­ről kiadott közös nyilatkozat haladéktalan tárgyalásokat sür­get a Nemzeti Felszabaditási Front vezetőivel. Ezt a lépést a francia fővárosban úgy érté­kelték, mint a közvélemény hangjának megnyilatkozását. Egyszersmind nagy visszatet­szést keltet, hogy betiltották az algériai békét követelő gyű­lést, viszont ezzel egy időben ismét megkezdték a terrorpere­ket a szabadságharcosok ellen, s ezekben napvilágra kerültek az ejtőernyősök embertelen kínzási módszerei. fiz amerikai kémszolgálaf Az ún. „Stratégiai szolgálatok hivatalát“, melynek kifejezetten és kizárólag a kémszoigálat volt a rendeltetése, még 1940- ben állították fel. Élére Dono­van tábornokot, az amerikai kémkedés kipróbált emberét helyezték. A beavatottak úgy tudták, hogy ez a hivatal (mely OSS néven volt ismeretes) na­gyobb segélyforrások felett rendelkezett, mint a világ ösz- szes többi kémszervezete együttvéve. Donovan rendelke­zésére 1942-ben valóságos had­sereg, 15.000 titkos ügynök ál­lott. A? OSS-nek egy kirendelt­sége Svájcban működött és en­nek fejt Allan W. Dulles volt. Ez 1944-ben érintkezésbe lépett a nácik kémszolgálatával: szá­zan es százan a náci-ügynökök közül, akik a csúfos vereséget jó elöie megszimatolták, kezd­ték Dullesnek szolgálataikat felajánlani. A leghíresebb né­met kémek kerültek így még a háború alatt az OSS parancs­noksága alá. A háború végén valamennyi ország jelentékenyen leszállí­totta kémeinek számát, — az egy USA kivételével. A hadmű­veletek alatt az amerikai ten­gerészeinek, légi erőnek és szárazföldi hadseregnek külön- külön voltak saját, igen jelen­tős „információs szolgálatai". Végül is, 1947-ben Truman el­határozta, hogy egységesíti mindezeket az óriási szerveze­teket egyetlenegy apparátusba és igy született meg a Central Intelligence Agency, röviden CIA (Központi Kémügynökség). Ennek feje előbb Donovan tá­bornok, majd csakhamar Bedell Smith lett. A háború utáni időben Smith a Szovjetunió felé fordította figyelmét és ez a választása nem véletlenül történt. A CIA egész tevékenységét a Szovjet­unió ellen irányította, de ezt nem korlátozta csupán „infor­mációk“ gyűjtésére, hanem va­lóságos szabotázsakciókat szer­vezett. Ez volt egyébként a CIA fő feladata, különösen mióta — 1952-ben — Allan W. Dulles, az elhunyt külügyminiszter fivére vette át a vezetését. Soroljuk fel csak egynéhá- nyát a CIA fóbb akcióinak (Powers pilóta, akit május 1-én Szverdlovszk felett lőttek le, szintén idetartozott): 1951. dec. 17. Két CIA-ügynö- köt Ukrajnában fogtak le, akik ott ejtőernyővel ugrottak le, azzal a szándékkal, hogy ott „felkelést szítsanak“. 1951. dec. 27. Négy romániai állampolgárt halálra ítélnek: a CIA egyik németországi tábo­rában képezték ki őket és Ro­mániában ugrottak le egy repü­lőgépről, amely egy görög tá­maszpontról szállt fel. 1952. jan. 7. Scutari környé­kén három nyugatra „emigrált" albán állampolgárt csípnek el abban a pillanatban, amikor ej­tőernyővel földet érnek; pénz­zel és fegyverekkel voltak el­látva és céljuk, hogy „katonai forrongást" szervezzenek. 1952 tavaszán a lengyel és csehszlovák kormányok tiltako­zó jegyzékeket intéznek az Egyesült Államokhoz, mert Nyugat-Németországból jövő „ismeretlen“ repülők Lengyel- ország és Csehszlovákia terü­letére sok százezer trágyabo­garat dobtak le. Ezek a bogarak a vetés gyökerébe fészkelve be magukat, megsemmisítik a ter­mést. 1954. augusztus: Egy repülő­gépet 4 CIA-ügynökkel a fedél­zetén, a Volga vidékén lőttek le. 1957. április: Egy amerikai repülőgépet Litvániában kény­szerítenek leszállásra, ahol két szabotört készült ledobni: egy másik amerikai repülőgépet Szibériában, Vladivosztok kör­nyékén lőttek le. 1958. szept. 27. Egy amerikai repülőgépet, C-130 jelzésűt, ör­mény földön, 300 kilométernyi­re szovjet területen hoznak le a szovjet ágyúk; hat amerikai ügynök lelte halálát. Í958, nov. 17. Egy amerikai felderítőgépet, melynek az volt a feladata, hogy a Szovjetunió felett folytasson kémszolgála­tot, lelőttek: a gép a balti ten­gerbe zuhant. 1959. október 20. Egy ameri­kai U-2 típusú gépet, melynek ATSUGI japán repülőterén volt a bázisa, a Kínai Népköztársa­ság légi terében találnak el, de sikerül neki YOKOHAMA egyik polgári repülőterén leszállania; erre az amerikai katonai ren­dőrség lefoglalja a repülőteret és kikergeti onnét a japán sze­mélyzetet, hogy igy megakadá­lyozza a gép és a pilóta felis­merését (a gép feketére volt festve, a pilóta álarcot viselt). 1960. április 9. Egy U-2 típu­sú repülőgép, miután a Szovjet­unió felett kémrepülést hajtott végre, hosszas keringés után visszatér kiindulópontjára, a törökországi Adanába. Ez volt az utolsó gép, amely büntetlenül behatolhatott a Szovjetunió légi terébe. Ha ezen a listán végignézünk, csodálkoznunk kell azon az ar­cátlanságon, amellyel amerikai részről az U-2-nek Szverd­lovszk felett történt lelövését kommentálták. Ro. Adenauer birodalmában „új ki­adásban" vonulnak fel a milita­risták.- * ­Ha valaki útnak indul Amint a Stars and Stripes című amerikai katonai újság jelenti az amerikai repülőgé­pek, hajók tömkelegé készen­létben áll, hogy Eisenhowert ázsiai útján kísérje és védelmet nyújtson számára. ☆ A mentő-re­pülőgépeken, a lap írja, menr tő ejtőernyős osztagok lesz­nek elhelyezve. * Amint a nyu­gatnémet hír­izolgálati iroda Tokióból jelenti, Kishi japán miniszterelnök aprólékosan ki­dolgozott intézkedéseket tett, hogy Eisenhower amerikai elnö­köt a Japánban tervezett láto­gatása idején baj ne érje. ☆ Isihara, japán államminiszter és a nemzeti biztonsági bi­zottság elnöke ezzel kapcsola­tosan kijelerW tette: nem állít­hatja, hogy Ei­senhower biz­tonságára nézve „abszolút biza­lommal“ nézne a látogatás elé, de mindent elkövet, ami embe­rileg módjában áll. A nyugatné­met hírszolgá­lati iroda jelen­tése szerint Ei­senhower a re­pülőtérről a vá­rosba 25 000 = rendőr fedezete “alatt vonulna be.. Eisenhower és Hirohito, az----- . '■ — egykori japán császár egy golyóbiztos Merce­des-Limousine gépkocsin ten^ nék meg az utat a repülőtértől a városig. (A gépkocsi 1935-ben készült.) Die Welt című nyugatnémet lap közli, hogy az eredetileg Tokióban tervezett sajtókonfe­renciát és Eisenhower-Kishi golfjátszmát lemondják. Ostrava új szocialista városne­gyede Poruba valóban a fiata­lok és a gyermekek városa.

Next

/
Thumbnails
Contents