Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-14 / 24. szám

^SSSSSSSŕSSSSSSSSSSSS/SSSSŕSSSSSSrSSSSSSS/'SSS/SSSSSSSSSSSSSSSSŕSSSSSSSSSSSŕSSSSSSSSSSS SPARTAKIÁD Mostanában nap mint nap $ beszélünk vagy olvasunk a § spartakiádról. Vajon gondol­5 koztunk-e már azon. hogy ^ honnan származik a sparta- ^ kiád kifejezés? s Spartacus a középkor leg- I nagyobb hadvezére és a leg- ^ nagyobb rabszolgafelkelés 6 vezére volt. I. e. első évszé- § záriban élt. Ebben az idő­szakban a rőmai birodalom i § rabszolyagazdasága a tető- v pontot érte el. A főid Olasz- § országban és Szicíliában a ^ nagybirtokosok kezében volt, ^ és ezek a nagy latifundlu­^ móka1 rabszolgákkal múvel- ^ tették meg. A rabszolgákat ^ nem vették emberszámba és * „beszélő szerszámnak" ne­s „Deszeio sz » vezték őket, s _ ........... ^ Ezehklvül létezett egy ^ szám szerint kisebb rabszol- ^ ga csoport, amely arra volt s hivatva, hogy az uralkodó § osztályt szórakoztassa. Ezek ^ voltak a gladiátorok. A gla- $ diátorok életre-halálra kard- § dal a kezükben folytatták harcukat. Spartacus is egy ilyen gladiátor volt, aki a capual gladiátor Iskolában ..(1. e. 73 vagy 74-ben) össze­esküvést szervezett és egy hatalmas rabszolgákból álló hadsereg vezére volt. Egész Dél-Olaszországot uralta és olyan rettegésben tartotta Rómát, mint még Hannibál óta soha senki. Csak 71-ben Crassus prétornak, Róma egyik gazdag rabszolgatar­tójának sikerült a rabszol­gahadsereget legyőznie. Spartacus hősies harc után elesett, és a hátramaradt 6000 rabszolgát Crassus ke­resztre feszítette. Spartacus a kizsákmányo­lás elleni harc jelképe lett. így például a német szociál­demokraták baloldali inter­nacionalista csoportja, amely az első világháború idején alakult, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg vezetésé­vel 1916-ban megalapította a Spartacus Szövetséget. A spartakisták aktívan részt vettek az 1918-as német for­radalomban és Németország Kommunista Pártjára ala­kultak át. A háború előtti Szlovákiá­ban Spartakus néven lap je­lent meg, melyet egy ideig Klement Gottwald elvtárs szerkesztett; és így a kom­munista munkássportolök tornaünnepélye a polgári, Illetőleg a cseh szociálde­mokrata „Olimpiádájával“ szemben a „Spartakiád" ne­vet vette fel. Japánban • több, mint 5 600 000 ember nagysza­bású sztrájkok­kal tiltakozott a Kisi-kormány politikája -és a japán-amerikai „biztonsági szerződés“ el­len. Június 4-én, az általános sztrájk napján a japán vasuta­sok megszállták a vasútvonala­kat. I ü ////////*WvW//////////////////AV////>-//AV//A'/ÄWAW/-/////////////////////////^ A genfi leszerelési megbeszé­lések újrafelvételével kapcso- lanban az angol sajtó az elis­merés hangján emeli ki a Szov­jetunió erőfeszítéseit. A News Chronicle diplomáciai tudósító­ja szerint a hatheti szünet után újra elkezdődött értekezleten — „mint rendesen — az oro­Á CSISZ SZKB VII. plenáris ülésének jelentése A CSKP KB levelére a vojnlcei fiatalok adták a legszebb vá­laszt. • A szlovákiai ifjúság spontánul juttatta kifejezésre egyetértését az új alkotmány­nyal. • Június 12-én a NF je­löltjeire szavazunk. Szombaton, 1960. június 4-én Bratislavéban tartották meg a CSISZ KB plenáris ülését. Meg­tárgyalták az új szocialista al­kotmánytervezetet és ezzel kapcsolatosan az ifjúság vá­lasztással kapcsolatos és az or­szágos pártkonferencia előtti aktivitását. Ján Skoda elvtárs, a CSISZ SZKB titkára tartott beszámolót. A CSISZ-szervezetek teljes komolysággal és felelősséggel láttak hozzá az alkotmányter­vezet megtárgyalásához. Az al­kotmánytervezetet eddig 2284 ifjúsági szervezetben tárgyal­ták meg. A választási előkészü­letekkel kapcsolatosan 27 700 CSISŽ-tag működik mint agitá­tor. Szlovákia ifjúsága spontán módon fejezte ki egyetértését az alkotmánytervezettel, amely elsősorban az ipar és a mező- gazdaság építő feladatainak teljesítésénél felmutatott akti­vitásban, a harmadik ötéves terv sikeres előkészítésében és a CSKP országos konferenciája tiszteletére vállalt kötelezett­ségek teljesítésében nyilvánul meg. Az ifjúság június 12-én ünnepélyesen járul az urnák elé, és szavazatát az NF jelölt­jeire adja le. A CSISZ SZKB az ifjúság lel­kes hozzájárulására és munka­eredményeire támaszkodva fel­tétel nélkül elfogadja az alkot­mánytervezetet. A CSISZ SZKB plenáris ülése megállapította, hogy az ifjúság elsősorban a talajjavítás terén ért el jó eredményeket. Ebben az irányban helyesen járnak el a nyugat-szlovákiai kerület CSISZ-szervezetei. Különösen a CSISZ komáromi járási szerve­zete ért el figyelemre méltó eredményeket. Vállalásukat, hogy az országos pártkonfe- renciáig 20 000 köbméter kom- posztot készítenek, már június 1-ig teljesítették. A CSISZ SZKB magasan érté­kelte kezdeményezésüket és el­ért eredményeiket, ezért a CSISZ komáromi járási vezető­ségét a CSISZ SZKB díszokle­velével tüntette ki. E feladatok teljesítésében kifejtett kiváló szervezői munkáért Anton Mit- rlš elvtárs, a CSISZ járási ve­zetőségének elnöke Jilemnicky- jelvényt kapott. A CSISZ SZKB VII. plenáris ülése folyamán a plénum rész­vevői között megjelent a CSISZ vojnicei falusi szervezetének küldöttsége, amely arról szá­molt be, hogy községükben ho­gyan reagáltak a CSKP KB-nek EFSZ-ekhez, a GTÁ-khoz és ál­lami gazdaságok pártszerveze­teihez intézett levelére. A CSISZ vojnicei szervezete segíteni akar az EFSZ-nek, és a harmadik ötéves terv felada­tait négy év alatt akarja telje­síteni. Egyben felhívást intéz a CSISZ szlovákiai szervezetei­hez, hogy kövessék példájukat. A CSISZ SZKB örömmel fo­gadta a vojnicei CSISZ-tagok kezdeményezését és a CSISZ szlovákiai kerületi vezetőségei­nek meghagyja, tegyenek meg minden intézkedést, annak ér­dekében, hogy a vojnicei CSISZ tagok felhívását, melynek ér­telmében az ötéves tervet a mezőgazdaságban már négy év alatt teljesíti, minden alapszer­vezet magáévá tegye. A CSISZ SZKB plénuma jóvá­hagyta a CSKP KB levelét, amelyben kifejezésre juttatta, hogy a szocialista alkotmány- tervezettel tökéletesen egyet­ért. A CSISZ SZKB ezt követő­en még néhány káderintézke­dést hagyott jóvá. szók vezetnek és kezdeményez­nek. A szerencsétlen csúcsta­lálkozó nem adta meg a lesze­relési értekezletnek a várt len­dületet, azonban Zorin szovjet megbízott nem üres kézzel jött Genfbe. Magával hozta Hrus­csov új tervét, amely összhang­ban áll a legfrissebb fejlemé­nyekkel és számol a Nyugat szorgalmazta javaslatokkal“. A Guardian genfi tudósítója sze­rint az értekezlet légköre nyu­godt és tárgyilagos. Zorin be­széde arra mutat, hogy a Szov­jetunió ki akarja használni az általános és teljes leszerelés tervének a közvéleményre gya­korolt erős hatásét. A lap úgy értékeli, hogy a nyugati hatal­mak „határozott hátrányban“ vannak a genfi tanácskozáso­kon. A Pravda párhuzamot von a szovjet és az amerikai kül­döttség vezetőjének keddi genfi sajtóértekezlete között. Zorin szovjet megbízott megállapítot­ta, hogy a szovjet álláspont szerint el kell hárítani a tár­gyalások útjéból minden olyan tényezőt, amely akadályozza, hogy gyorsan és gyakorlatilag megoldják az általános és tel­jes leszerelés kérdését. Eaton amerikai küldött viszont olyas­mit mondott, hogy „a szovjet javaslatok bonyolultak és hosz- szas tanulmányozást igényel­nek“, majd azt ajánlotta, hogy a tizes bizottság foglalkozzék valami mással, mialatt a nyu­gati küldöttségek „tanulmá­nyozzák a szovjet javaslato­kat“. A Pravda szerint megvan a jó alap az általános és teljes leszerelés problémájának meg­vitatására és megoldására: az új szovjet tervezet. Most a nyugati hatalmaké a szó. Hogyan készültek a csúcskonferenciára? A hullámverés, amely az any- nyira áhított csúcskonferencia hirtelen összeomlása nyomán támadt, kezd lassacskán lecsi­tulni és azok a nyugati körök, amelyek ezért a kudarcért a Szovjetuniót, Illetve Hruscsov miniszterelnököt tették fele­lőssé, kezdenek kijózanodni. A nyugati lapok egy része ma már más világításban látja a helyzetet. Példa erre az angol Guardian, amely pár nappal ezelőtt cikket hozott „Ki a hibás?“ címmel és abban fel­veti a kérdést, vajon a Nyugat tényleg olyan egyetértésben ment-e a konferenciára, mint ahogy az azt megelőző istam­buli NATO-értekezlet hivatalos kommünikéje elhitetni szeret­né. Ezt szem előtt tartva a lap erre a következtetésre jut: már elejétől fogva kevés remény volt arra, hogy a csúcskonfe­rencia sikerrel végződjék. A Guardian elővigyázatos ok­fejtését kiegészíthetjük azzal a közben kiszivárgott hírrel, — amit a londoni Times leplezett le — hogy az istambuli NATO- konferencián bizony súlyos el­lentétek támadtak a leszerelés kérdésében az Egyesült Álla­mok merev álláspontja és Anglia felfogása között, amely utóbbit néhány kisebb NATO- tag, köztük Norvégia is támo­gatott. Ezek azt a nézetet val­lották, hogy ebben a kérdésben nagyobb hajlékonyságra volna szükség. Annak az ésszerűtlen amerikai követelésnek megvál­toztatását kívánták, hogy első­sorban a leszerelés „hathatós“ ellenőrzését biztosító és min­den apróságra kiterjedő rend­szabályokra nézve kellene meg­állapodni, és csak ezután kerül­hetne sor magára a leszerelés­re. Teljes bizonytalanság ural­kodott az istambuli NATO-kon- ferenclán Németország és az ezzel összefüggő Berlin-kérdé- sében. Itt is szinte áthidalha­tatlan szakadék állott fenn a bonni kormány eltúlzott és tarthatatlan elképzelése és ama törekvések között, amelyek a Szovjetunióhoz való közele­dés objektív lehetőségeit kí­vánták létrehozni. Végered­ményben a nyugati hatalmak mindegyike úgyszólván teljesen szabad kezet tartott fenn ma­gának az eljövendő csúcskon­ferencián tárgyalásra kerülő kérdések tekintetében. Ilyen előzmények után a nyu­gati hatalmak előkészületei va­lóban nem sok jóval kecsegtet­tek. Már most nézzük, miként készült a Szovjetunió erre a sorsdöntő találkozóra. Április­ban a Legfelső Szovjet tartotta tanácskozásait és az azokon hozott határozatokat valóban az áhított béke legteljesebb optimizmusa hatotta át. Szó van ezekben a szovjet polgár életszínvonalának további és gyorsított emeléséről. E célból folyó év októberével eltörölték a munkabérre és Ösztöndíjakra eső adót; még idén a munka­időt leszállítják napi 7 órára és 1964-ig fokozatosan napi 6 órá­ra; a munkások keresete 1960- ban — az 1958-as évhez viszo­nyítva — 40%-al fog emelked­ni, stb„ stb. Csak néhány fon­tosabb rendszabályt soroltunk fel a sok közül, de minden csak kissé elfogulatlan szemlélő előtt világosan kell állnia, hogy az az állam, amely a csúcskon­ferenciát megelőző hetekben ilyen messzemenő és mélyre­ható újításokat léptet életbe, békés viszonyok eljövetelét re­méli és a konferencián is csak ezt a szellemet igyekszik majd meghonosítani. Elképzelhetet­len, hogy a Legfelső Szovjet döntéseit másképpen, mint a teljes béke jegyében lehessen megvalósítani. Az 0-2 berepülése természe­tesen súlyos helyzetet terem­tett. De ha Hruscsov minisz­terelnök a konferencia megnyi­tó ülésén é.les szavakkal bélye­gezte meg az Egyesült Államok provokációját és a jövőre néz­ve garanciákat követelt, ez csak magától értetődő volt. Eisenho­wer elnök akkor bizonyította volna be, hogy valóban nagy államférfi, ha hozzájárult volna a Hruscsov által kívánt bizto­sítékok megadásához. Ezzel tiszta légkört teremtett volna és a konferencia programsze­rűen foghatott volna hozzá igazi munkájához. Hogy Hrus­csov miniszterelnök határozott, de igazságas állásfoglalása semmiképpen sem befolyásolja a Szovjetunió békepolitikáját, az kitűnik a június 3-án nyil­vánosságra hozott leszerelési tervezetből, melyet eredetileg a csúcskonferencián szándéko­zott előterjeszteni és abból a békeszózatból, melyet a Nyu­gat államférfiaihoz intézett. A Guardianből és a Timesből e cikk bevezető részében vett idézetek kétségtelenné teszik, hogy a NATO államai között fennálló egyenetlenség volt az igazi oka a csúcskonferencia bukásának és Hruscsov elégté­telt követelő felszólalása kapó­ra jött a Nyugatnak, hogy a ki­látástalan helyzetből valaho­gyan kiláboljon. Nagy meg­könnyebbüléssel vették tehát tudomásul a csúcskonferencia kudarcát, mert annak megtar­tása esetén nehéz lett volna a körükben uralkodó ellentéte­ket elpalástolni. Ro. >• >• © OS © Ä e-w S C -W CTJ (8 S *3 i § w JS Ľ «O >S 0 U > rO 'S _ <■ OS S3 «-> c +3 s * » š :« > 1 » 8 Adolf Elchmann legutolsó fény­képe A sajtót bejárta n hír, hogy az izraeli bizton­sági szerveknek sikerült kézrekeriteni Adolf Eichmann háborús bűnöst, kinek lelkén hat millió európai zs’dó és számtalan kommunista mártír vére száriiú Eichmann ioné-ban Solingenben született, a család estik később költözködött Linzbe, ahol most is két fivére él. Eichmann hivatalnok volt, Linzben kapcsolódott be az ausztriai nácimozga­lomba. 1933-ban átszökött Németországba, és az osztrák nácik lechfeldi kiképző táborában kapott oktatói beosztást, majd a müncheni, később pedig a berlini központba helyezték át. Münchenben már 1933 ban megkezdték a koncentrációs tábo­rok szervezését. Hogy milyen célt szolgáltak, azt Hitler így fejezte ki: „Ki kell dolgoznunk az el- néptelenltés technikáját. Egész fajiegységek kiküszöbölését gondolom. A természet kegyetlen, tehát mi is kegyetlenek lehetünk". Ezt a szörnyű előre megtervezett tömeggyilkosságot szolgálták a megsemmisítő táborok. A táborok legfőbb főnökei Himmler és Kaltenbrunner voltak. (Előb­bi öngyilkos lett, utóbbit halálra ítélték a nürn­bergi perben). A táborok megtöltésének feladata jórészt az „elbűvölő modorú" Eichmannra hárult. A nácik úgy gondolták: a vad és véres antisze­mita pusztítással elterelhetik a figyelmet többi gaztetteikről. A nácik tízezer számra gyilkolták meg a szakszervezeti vezetőket, a munkásszer­vezetek tagjait, a kommunista és szociáldemok­rata politikusokat. Már 1933 februárjában hur­colták el őket Dachau, Oranienburg és más kon­centrációs tábor szögesdrótja mögé. Amikor 1938-ban a nácik megrohanták Auszt­riát, Eichmann repülőgépen Becsbe érkezett és a Rotschild-palotából szervezte a „spontán nép- mozgalmakat", gyújtogatásokat és utcai gyilkos­ságokat, a nácik ellenségei ellen. A bécsi megbí­zatás pontos teljesítése megnyitotta Eichmann felemelkedésének útját. Amikor a nácik megro­hanták Csehszlovákiát, ak’kor Eichmann Prágában termett. Felesége, Vera Liebl szudéianémet szár­mazású. Huszonnégy órát adott a prágai zsidók összegyűjtésére és a csehszlovák állam anti­fasiszta politikusait, munkások ezreit hurcolták el az ottani zsidókkal együtt. Eichmann élet és halál ura volt Varsóban, Oslóban, Rigában, Pá­rizsban, mindenütt százezrek elhurcolása és halála jelezte útja nyomát. 1942 januárjában Auschwitzban járt, ahol uta­sítást adott az emberirtás meggyorsítására. Ekkor vették használatba a „Cyklón B" gázt és új krematóriumokat építettek. Auschwitzból adta hivatalos jelentését, amelyben többek között ez állt: „155 000 női felsőkabát, 89 női garnitúra, 132 000 férfiing, 22 000 gyermekcipő, 3000 kg női haj...“ Ez csak a kifogástalan, hibátlan és tiszta holmik jegyzéke, mert a meggyilkoltak ruháinak nagyobb része abba a 2 700 000 kiló rongyba került, amit 400 vagonban szállítottak el a táborból. A meggyilkoltak aranyfogait kiver­ték és az összegyűjtött aranyat a központnak küldték be. Ebben az időben építették ki a maj- iáneki haláltábor állomását, a- különböző irányba való átszállást jelző feliratokkal. Ez az érkezők megtévesztésére kellett. Akkor még csak 5x5 méteres gázkamra volt ott, oda hajtották be „fürdés" címen a mezítelenre vetkőztetett em­bereket. Eleinte csak kipuffogó gázzal, állandóan járó motorú tankok és teherautók segítségével öltek. Később nagyobb betonkamrákat építettek és egyszerre 4500 embert lehetett Cyklón B-vel elgázosítani. Ha egyszerre nagyon sok vonat ér­kezett lengyel partizánokkal, szovjet hadifog­lyokkal, a varsói jelkelésben résztvettekkel, sor- tiizekkel végeztek ki. A tömeggyilkosságok módszere minden meg­semmisítő táborban ugyanaz volt. Eichmann személyesen készítette elő a magyarországi zsi­dók deportálását is. Az akció végrehajtásához 300 német nácit vett igénybe, többre nem is volt szüksége, hiszen a magyar fasisztákban segítő­társakra akadt. A deportált munkaképes emberek néhány hétig vagy hónapig bírták a rabszolga- munkát, azután gázkamrába kerültek, akárcsak az öregek, nők, gyerekek, akik csak néhány órát éltek a táborba érkezés után. A magyar állam­polgárok deportálása segített fedezni a legfőbb náci célt, az ország teljes kirablását. Megkezdő­dött az üzemek felszerelésének vagonba rakása, eleinte „németországi javítás“ címen. Eichmann nemcsak szervezte a tömeggyilkos­ságokat; hanem amint Wisliceny SS parancsnok — Eichmann helyettese 1946. november 18-án Bratislavában jegyzőkönyvbe mondta: Eichmann tömegesen személyesen is gyilkolt, és igen gyak­ran segédkezett az öldöklésekben. Rendszeresen látogatta a haláltáborokat, hogy felülvizsgálja mennyire haladt előre a „zsidókérdés végleges megoldása A nürnbergi perben, ahol a legfőbb vezetőket, a fasizmus legkiemelkedőbb főnökeit ítélték ha­lálra, kiderült, hogy az eltűnt Eichmann egyike a legfőbb bűnösöknek. Amint a franciaországi l'Humanité című lap közölte, Eichmann a tömeg­gyilkos a Vatikán segítségével tudott Argentíná­ba menekülni. Ugyanis a Vatikán szerzett számá­ra útlevelet és Franco-Spanyolországon keresztül került ki oda, ahol Peron exdiktátomál bújt meg Ricardo Clement néven. 1950-ig részben Ausztriában, részben pedig Nyugat-Németországban volt, ahol egy nyugat­német olajkonszern bizalmi embere volt. A kon­szern mentette ki az amerikai fogolytáborból, ahová viszont Hirtl néven jutott. Csodálatos, hogy a hírhedt tömeggyilkos ennyi ideig bujkálhatott és elkerülte megérdemelt büntetését. A nyugatnémet sajtóiroda jelentése szerint Eichmannt május 11-én Buenos Aires elővárosában fogták el, és annak az izraeli kül­döttségnek a repülőgépén vitték Izraelbe, amely éppen akkor, Argentína önállósága 150. évfordu­lója alkalmából járt arra. Eichmann barátai megkísérelték kiszabadítását. Az argentínai sajtó szerint Eichmann feleségével és három gyermekével hosszabb ideje él már Argentínában. Állítólag a tavaly elhunyt Ante Pavellcs horvát fasiszta üzlettársa volt. Eich­mann nyomára véletlenül a felesége hívta fel a figyelmet, aki 1958-ban Becsben járt és ott meghosszabbíttatta osztrák útlevelét. Titkos ügy­nökök repülőgépen egész Dél-Amerikáig követ­ték, ahová Eichmanné a férjéhez visszatért. Elfogatása nagy riadalmat keltett Bonnban. A nyugatnémet kormány meg szeretné az izraeli kormánytól kaparintani, hogy Nyugat-Németor­szágban „ítélkezhessen" jelette. Schaffer, a bonni igazságügyminiszter kijelentette, mindent elkö­vet, hogy Izrael Eichmannt Nyugat-Németor­szágnak kiadja. A bonni urak azt szeretnék, ha a pert teljesen titokban bonyolíthatnák le, és a napfényre kerülő szörnyű adatokat a nagy nyilvánosság elől eltitkolhatnák. Hiszen Eichmann jó barátai Bonnban még ma is magas tisztséget töltenek be. Maga Eichmann elfogatása után kijelentette, hogy segítséget csakis Nyugat-Németországtól várhat. Tisztában van azzal, hogy a halál elől senki sem mentheti meg. Kijelentette továbbá, hogy a perbe „belevonja a legmagasabb nyugat­német vezető személyiségeket, ha nem szabadít­ják ki az izraeli börtönből". Ez azonban sehogy- sem sikerül majd, mert azok a zsidó polgárok, akik csak azért maradtak élve, mert Eichmannak már nem volt ideje befejezni hóhéri munkáját — igazságos büntetést várnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents