Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-05-24 / 21. szám

Dallal , tánc r Koszon Jelenet Csehov Ványa bácsijá­ból. Ferenczi Anna és Király D. HÉTFŐ Koloni asszonyok, tornaijai lányok, somorjai fiúk, érsek- újváriak, az ukrán pedagógiai iskola tanulói... és milyen hosszú lenne a felsorolás, ha minden csoportot megemlíte­nénk, amely hétfőn találkozót adott egymásnak. A színpadon magyar és ukrán tánccsopor­tok, énekkarok és szólisták cseréltek helyet, kint a vén Du­na partján lágy dallamot vitt tova a szél, színes szoknyák libbentek a neonfénnyel kivilá­gított parkban. A kamjenkai ukrán műkedvelő együttes szí­nes népviseletben 15 percen keresztül szórakoztatta a kö­zönséget. Az együttes gazdag műsorából a Pásztorjátékok cí­mű zenés, táncos szám került bemutatásra. Meglepő volt az ügyesen összeállított tánckom­pozíció jő előadása. A 130 tagú ukrán pedagógiai iskola ének-, zene- és táncegyüttesének mai témájú tánckompozíciója szin­tén felejthetetlen élményt nyújtott. A Felsőcsallóközi Né­pi Együttes pedig ismét bebi­zonyította, hogy a legjobbak közé tartozik. De a magyar temperapientumot talán a tor­naljaiak Vetélkedő című tánca fejezte ki. Kolon, Tornaijához hasonló lelkesedéssel készült a bratislavai szereplésre, és el­mondhatjuk, hogy Viszik a menyasszony ágyát című tánc­játékuk itt is sikert aratott. A Csemadok tánccsoportjai közül még a Garammentit kell emlí­tenünk, amely Szlovák-magyar barátság tánckompozícióva! lé­pett fel. Sokat várunk ettől az együttestől. A mezőlaborci uk­rán együttes Felszabadulás cí­mű táncát is csak dicsérni tud­juk. A magyar ukrán kultúra hetének első estéjén kiváló szólisták szerepeitek: Polonka István, Slepecká Anna, Csík Já­nos és Zsolczer Béla. KEDD Mit mutat a program? Zenés irodalmi est. Ez annyit jelent. egy évtized leforgása alatt, ho­gyan szólnak nagyszerű ered­ményeinkről és hogyan énekel­nek az egy hazában élő népek barátságáról. A szavalők egy­mást felváltva léptek színpadra, hol magyar, hol ukrán költő írásával. Csontos Vilmos versé­vel nyitották meg a költészet estjét, és folytatták Dénes György, Szergej Makara, For- báth Imre, Bábi Tibor, Vaszil Zozulják, Egri Viktor, F. Ivar- cső, Gyurcsó István, Michal _ Smajda, Fedor Eazorik és Cser lényi László verseivel. A kedves est egyes számai közt Viera Lubimová, Mária Morosová, An­na Slepecká énekelt. A magyar és ukrán költészet estjét Szí­jártó Jenő igen finom hangsze- relésű Zoboraljai lakodalmasé­val fejezték be. SZERDA, CSÜTÖRTÖK A magyar és ukrán kultúra hetében részt vesznek a legjobb színjátszó együttesek is. így a lévaiak Anna Frank naplójával, a színaiak O. Levada-L. Hroch Hej, ott a mezőkön című há- romfelvonásos vígjátékával és a komáromi Magyar Területi Színház Csehov Ványa bácsijá­val. Ez utóbbi a bratislavai Hviezdoslav Színházban is si­kerrel adta elő Csehov Ványa bácsiját. Lapunk a bemutatóról néhány héttel ezelőtt már hírt adott. Ezúttal is csak a dicsé­ret hangján írhatunk a komá­romiak nagyszerű szerepléséről. A siker annak tudható be. hogy a színészek tehetségük és tudá­suk legjavát nyújtották, melyet a hálás közönség fergeteges vastapssal jutalmazott meg. Külön elismerést és dicséretet érdemel Seregi György, a Vá­nya bácsi nagyszerű rendezője. Hasznos és jó volna, ha a ko­máromi Területi Színház gyak­rabban felléphetne a bratislavai színházakban. Hiszen ez is egy hatalmas lépés lenne a szlovák és a magyar kultúrkapcsolatok, az igaz, őszinte barátság elmé­lyítéséhez. Hisszük, hogy a jö­vőben többször láthatjuk majd a komáromiakat Bratislavában. ★ Külön érdekessége volt a ma­gyar-ukrán kultúra hetének a ukrán Népművészeti Együttes május 19-i szereplése, illetve bemutatkozása a Kultúra és Pi­henés Parkjában. Nem szándé­kunk a fiatal együttes szerep­léséről kritikát írni. Ám egyet le kell szögezni: az egyes mű­sorszámok között érezni a tö­rést, a színvonalkülönbséget, zép hónap a május Nem véletlen, hogy az iskola és kulturális ügyek megbí­zotti hivatala a Csemadokkal és az Ukrán Dolgozók Kultúr- egyesületével közösen, éppen a májusi napokban rendezte meg a magyar-ukrán kultúra hetét. Május a hónapok király­nője, csupa dísz, pompa és ragyogás a ruhája. Hatása pedig egyenesen káprázatos. Az erdei patakok kedvet kapnak tőle a dalolásra, s a tegnap még kopár föld egyszerre ezer szín­ben kezd ftündökölni. Mert a május valami szép kezdetet is jelent. Felszabadulást, a természetben és népeink életében egyaránt. Jobbra jordtylnak a napok, melegebb idők járnak, énekelnek a madarak, s a döngicsélő méhek virágról virágra szállnak,. Kell-e még ezekután is hangsúlyozni: nem véletlen, hogy a magyar-ukrán kultúra hetére májusban került sor? Bratislava utcáin plakátok százai hirdetik e fontos eseményt: május 16 — május 22. Ezeken a napokon megtekinthették az emberek szövetkezeti földeink, üzemeink és iskoláink kül­dötteinek kulturális seregszemléjét; ezeken a napokon sor került a sokat ígérő bemutatókra, a magyar, az ukrán, és szlovák fiatalok barátkozására, valamint a testvéri együtt­élés megannyi apró jelének megnyilvánulásaira. Többnyire három helyen szerepeltek Bratislava kedves vendégei: a Kul­túra és Pihenés Parkjában, a Hviezdoslav Színházban és a Vár­udvarban. A tarka csoportok dala, tánca, színdarabja fölsza­badulásunk 15. évében, a választások előestéjén hazánkat köszönti és arról beszél, hogy pártunk helyesen vezeti nem­zeteinket és nemzetiségeinket kitűzött célunk, a kommunista társadalom felépítése útján. hogy* a Hviezdoslav Színházban DÉNES GYÖRGY: magyar és ukrán költők verseit szavalják színészek és az arra érdemesek. Fontos esemény lett volna ez a hét programjában, ám nem vették komolyan. Pedig megérte volna a részvételt, hi­szen senki számára sem lehet közömbös, hogy az ukrán vagy a magyar költők milyen fokon állnak, milyen utat jártak be II A tornaljaiak Vetélkedő tánca. IflPnVPPQ-lPs H9l!1!rhAn iÍEulljubui\üS\ lluJitullJOi! Hajnaiodik, künn a réten könnyezik a margaréta, gyöngyöt szór a bodzabokor, rubin-felhők hancúroznak, egyberingnak víg karéjba, szoknyájukról hull a fodor. Cicázik a nap sugara, aranypelyhet vet á lombra, fényben áll a falu tornya, kakas fújja trombitáját, a lovak is felnyihognak, eb vakkant a fogyó holdra. Dong a kapu, sír a kútgém, koppan a szó harmateseppje, illegnek a friss menyecskék, szemük csillag-sugarával beszövik a párás reggelt, felverik a falu csendjét. Mosolygósak, tejszagúak, két orcájuk csupa rózsa, karjuk teli öleléssel, ringatják a derekukat, mint a fehér gyenge nyírfák; csókot váltanak az éggel. Rezgőcsárdást jár a vérük, barna bőrük megbizsereg, csupa tűz kis labda-mellük, rőt parázson lépegeinek, s a hajnali fuvalomban sisteregve ég a testük • Fel sem száradt még a harmat, de ők már a kapanyelet vállra kapják csivitelve, s ringatózva, incselkedve, hátukon a kis batyuval elindulnak a közösbe. ennek ellenére is meg kell val­lanunk: szépek, színesek és tet- szetősek voltak mind a tánc, mindpedig az énekkari számok. Mozgalmi dalokkal kezdődött az előadás, melyet népdalok, szólóénekek, különböző népi táncok tarkítottak. A népi tán­cok közül legszebb és legművé­szibb a Dukla-vidéki polka táncprodukció volt. Ha egy népi együttes ilyen szépet tud pro­A lévaiak Anna Frank naplójá­val szerepeltek Jánosy Kató és Raschmann Éva. dukálni; tehetséges, és jó. Szép volt a Csárdás című tánc is. A hazai ukrán nemzetiségű hivatalos népi együttes nem­csak tehetségéről tett tanúbi­zonyságot, hanem arról is, hogy méltó ápolója és továbbfejlesz­tője népi kultúrájuknak. Ők is, 'mint az Ifjú Szívek félhivatá­sos magyar együttes, kísérle- :eznek mai életünket visszatük­rözni táncjátékokkal is. Ilyen volt a műsor zárószáma, a Bol­dog falu című tánckompozíciő, melyet az Ifjú Szívek koreográ­fusa, Kvocsák József rende­zett. A tánc valóban új életün­ket mutatta be és méltán érde­melte meg a vastapsot. ÉS A TÖBBI NAPOK Már csak szórványosan tör­ténnek kisebb-nagyobb esemé­nyek. Ebben a fejezetben már csak a vasárnap estére érdemes szót vesztegetni. Ez az este sok száz látogatót csalt el a ha­zánkban élő nagy együttesek közös műsorára. De megérte a fáradságot. A színpadon való­sággal remekelt a Sl’uk, a Ma­gyar Népművészeti Együttes, az Ukrán Népművészeti Együttes, a Csehszlovák Állami Népi Együttes és a Lúčnica. Tessék elképzelni az ünneplést, amely- lyel a közönség a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek színpompás művészeinek mű­sorszámait köszöntötte. Csehül, szlovákul, magyarul és ukránul szállt az ének, cseh, szlovák, magyar“, ukrán jellegzetessé­geket fejeztek ki a táncoló lá­bak. egyszóval a közös fellépés valóban a testvéri együttélés nagy manifesztuma volt. A kolóniák Viszik a menyasz- szony ágyát című tánca. Bevezetőül el kell mondanom egyet és mást Risányek Margitról, a lévai járási népkönyvtár vezetőjéről. Már több, mint harminc tavaszának hullott le virága, de még ma is olyan, mint egy harmatos bazsarózsa. Két gyereknek az édesany­ja, kilenc éve vezeti a könyvtárat. Megvallom, régen nem találkoztam ilyen művelt, intelligens, mély kommunista meggyőződésű asszonnyal, il­letve könyvtárosnővel. Honnét szerezte művelt­ségét, marxista hitvallását? Mint méh a virágok­ból a mézet, úgy szívta magába évek hosszú során szívós akarattal, tudásszomjjal. Marxista világnézetét ped g apjától kapta örökségbe, aki régi pártharcos. Ahogyan ő mondja: „a bölcsőtől kezdve menyasszonyi fátyoiomig apám volt a marxista oktatóm, majdpedig a könyvek ...“ A könyvek; nem is lehetett más, hiszen csak négy polgárija van. Apja sovány béréből nem tellett érettségire. Pedig eszes, jó tanuló volt. No, de akit nem tanított meg az iskola, azt meg­tanította az élet. a muszáj, az akarat S az aka­rat, a szorgalom nagy úr, kiváltképp, ha jó felfo­góképességgel párosul. Mert hiába van X-nek érettségije, ha nincs meg az általános műveltsége. Itt önkéntelenül toliam hegyére kívánkozik egy eset. Nemrégen 17 éves fiatalember kopogott be hozzám. Most fog érettségizni. Próbadolgoza­tot kellett írniuk József Attiláról. Megkért. írjam meg helyette. Megkérdeztem, mit tud József Att'Iáról. Három ép mondatot sem tudott mon­dani róla, pedig kettese van magyarból. Hát így vagyunk valahogy a műveltségszerzés­sel. Hiába az általános műveltséget nyújtó iskola, ha a diákok többnyire nem kapják meg a könyv szeretetére való nevelést, ha nem oltják beléjük a könyv és az olvasás fontosságát. Mert higgyük el, korunk embere könyv és folytonos olvasás nélkül úgy fest, mint az ájtatos, vallásos öreg nénike, vaskos imakönyv nélkül. Amíg a többiek zengő hangon énekelnek, ő csak a száját táto­gatja, vagy már tízezredszer mormolja el a mia- tyánkot. Vagyis, aki rendszeresen és sokat olvas, az lépést tud tartani a fejlődéssel is, hozzá tud szólni mindenhez. De aki csak azért olvasott az iskolában, mert voltak kötelező olvasmányok, a magánéletben pedig azért nem olvas, mert mar nincs kötelező olvasmány, vagy úgy véli, hogy már mindent tud, úgy jár, mint X látogatóm, hogy nagyon keveset tud ... Itt el is érkeztünk a lényeghez, az interjúhoz. Igaz, a bevezető kissé hosszúra nyúlott, de úgy gondolom, amit elmondottam, az szerves része az interjúnak is, amely öt kérdésből és feleletből áll. íme az első kérdés: — Mi volt kilencéves könyvtárosi munkájában a legszebb élmény? — Nehéz a szép élmények közt kutatnom, mert sok volt. Ám a legszebbnek mégis az áprilisban megrendezett ifjúsági könyvankétot tartom. Miért? Azok a fiatalok jöttek el az ankétra, akik­kel kilenc éve az első gyermek olvasókört tar­tottam. Akkor még nyolcéves gyerekek voltak, s ma már egy részük érettségizni fog, a másik részük a termelés különböző ágazataiban dolgo­zik Mindannyian (harmincán) rendszeres olvasói könyvtárunknak. Igazán mondom, kevés ilyen jól sikerült, szinvonalos ankétot vezettem le. Nagyon boldog voltam, mert «2 eredményért, a sikerért én is tettem valamit, (jobban mondva a köny­veim). — Kik a leghálásabb olvasók? — A fiatalok. Többet olvasnak, mint a felnőt­tek, jobban megbecsülik a könyveket, s nem válogatnak; egyaránt szeretik a klasszikus és az új irodalmat, mindent el szeretnének elolvasni, és ha elolvastak egy könyvet, elmondják azt is, tetszett-e vagy nem, (de még sohasem mondták, hogy ezt vagy azt a könyvet kár volt elolvasni). — Ügy tudom, a könyvolvasó barátok fele magyar, fele pedig szlovák. Milyen könyveket ol­vasnak általában az olvasók? — Valóban, olvasóink fele magyar, fele szlovák. Hogy kiktől és milyen könyveket olvasnak álta­lában? A magyar olvasók főként Mikszáth és Móricz barátai. Jókait is olvassák, de Jókai kul­tusza már nem nagy. Ezt annak tudom be, hogy az idősebbek már majdnem minden könyvet elol­vastak Jókaitól. Jómagam is nem egy könyvét háromszor elolvastam, s már nem voltak olyan érdekfeszítöek, mint fiatal koromban. Szóval úgy vagyunk Jókaival, hogy amit mond, az mind szép a mai olvasónak, de az emberek zöme már a máról és a holnapról is akar hallani. így vannak ezzel a fiatalok is. Nagy az érdeklődés az orosz és a francia iro­dalom iránt is. Az új szovjet irodalomból Soloho- vot és Gorkijt olvassák legtöbben, a Csendes Don állandóan kinn van, úgyszintén a Gorkij könyvek is. Érdekes, a szlovák olvasókat a francia, az orosz és a lefordított magyar írók könyvei érdeklik inkább. Az új irodalmat, a mai tárgyú könyveket ők is jobban kedvelik, mint a régit. Elég nagy az érdeklődés a költészet iránt is. Am a színdara­bokat csak a színjátszó csoportok kölcsönzik ki. — Hány könyvet kap évente a könyvtár és mennyi a kikölcsönzött könyvek száma? — Évente 600—800 könyvet kapunk. Ez sajnos elég kevés. Jelenleg 13 500 könyvünk van. Átlag 2000 olvasónk van évente, akik 32 000 könyvet kölcsönöznek ki. Tehát évente egy olvasó 15—18 könyvet olvas el. Persze ez csak az átlag, mert sok olvasó 30 könyvet is elolvas évente. — Még egy utolsó kérdés. Hány könyvankétot rendeznek évente és milyen eredménnyel? — Évente 45 könyvankétot tartunk. Ebben benne van egy egy költő, író munkásságát, élet­rajzát ismertető előadás is. Legközelebb Petőfi estet rendezünk. Több szerzői estünk nagyot hasznos és színvonalas volt. A könyvankétok eredményével kapcsolatban két példát említek meg. Derzsenyén Fojtik Kukorica című könyvét vitattuk meg, s a vitán a szerző is jelen volt. Az eredmény? A szövetkezet dolgozói még ma is Fojtik módszerrel ültetik és kapálják a kukoricát és kiváló hektárhozamot érnek el. Garamkesziben pedig a dohány termesztéséről szóló könyvet vitatlak meg Az eredmény azonos a derzsenyei- vel Általában minden könyvankét hasznos, legyen az szak-, vagy Irodalmi. Persze, sok függ az ankét megszervezésétől, és nem utolsó sorban az olvasástól, illetve az olvasottságtól is. igen: könyv, olvasás, e kettőnek a summázása adja meg a végeredményt: a műveltségszerzést. TÖRÖK ELEMÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents