Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-26 / 17. szám

MIND ANNYIUNK UGYE A választások kitűzésével ha­zánkban megkezdődik az elő­készületek időszaka. Az üze­mekben és a szövetkezetekben, valamint a nemzeti bizottságok szakaszán is gyűléseket hívnak össze, amelyeken javaslatokat tesznek arra nézve, hogy kiket válasszunk meg a következő időszakban képviselőnek fal­vakban, járásokban, kerületek­ben és az egész köztársaságban. Kik képviseljék a nép akaratát és kik irányítsák a közügyeket. Milyen képességekkel és tu­lajdonságokkal rendelkeznek majd az új képviselők? Erre a kérdésre azonnal megkapjuk a választ, ha tudatosítjuk, hogy hazánkban a dolgozók minden igyekezete oda irányul, hogy elérjük a szocializmus építésé­nek betetőzését és megteremt­sük a szükséges feltételeket a kommunizmusba történő át­menethez. Ezek a távlatok ter­mészetesen nagy igényeket tá­masztanak mind a nemzetgyű­lés, mind a Szlovák Nemzeti Tanács és a különböző fokozatú nemzeti bizottságok képviselői­vel szemben. Igényes funkciót töltenek majd be az új képviselők és a legtehetségesebb ember se állná meg a helyét, ha a rábí­zott fe’adatokat nem végezné teljes odaadással és minden idejét nem fordítaná arra, hogy küldetésének tökéletesen eleget tegyen. A jelöltek megítélésé­ben tehát nemcsak arra leszünk tekintettel, hogy milyen képes­ségekkel, jellembeli tulajdon­ságokkal rendelkeznek, hanem elsősorban mérlegeljük, hogy ********** A most készülő prágai csillag­vizsgálón jelenleg a Német De­mokratikus Köztársaság szak­emberei dolgoznak. A csillag- vizsgálót már a II. Országos Spartakiád részvevői is meg­tekinthetik. Képünkön Franz Höhndorf Jénából, a csillag- vizsgáló „agyának" szerelése közben. a társadalom előnyeit valóban az egyéni érdekek fölé helye­zik-e. Elsősorban olyan férfia­kat és nőket választunk képvi­selőknek, akik önzetlenül és áldozatosan tudnak harcolni a közös érdekekért, akik majd nem nézik, hány órát vagy napot szentelnek a képviselői funkció teljesítésének. Nagyon fontos, hogy a képvi­selőjelöltek megfelelő kritikai érzékkel rendelkezzenek, ész­revegyék a hiányokat, beismer­jék saját fogyatékosságaikat és a kritika gyakorlása közben rátaláljanak a javuláshoz vezető útra. Minél fejlettebb szervező- készséggel rendelkeznek az új képviselők, annál jobb. Olyan emberekre van szükségünk, akik ismerik az életet, tisztá­ban vannak a dolgozók szük­ségleteivel, akiknél megvan minden biztosíték arra nézve, hogy nem lesznek bürokraták és közömbösek a másik fájdal­maival és problémáival szem­ben. A jelöltek olyan emberek legyenek, akik a lokálpatrióta érdekeket megkülönböztetik a valódi érdekektől, akik a lehe­tőség és a társadalmi szükség­letek szerint felismerik, hogy a falvaknak, vagy választási körzetüknek mire van valóban szüksége. A jelölteknél fontos, hogy A DÉL-KOREAI VÉRES ESE­MÉNYEK világszerte óriási fel­háborodást váltottak ki. Most még azok is kénytelenek voltak felfigyelni Li Szin Man brutális terrorjára, akik eddig fedezték a külföldi segítséggel kialakí­tott népelnyomó rendszert. A március 15-én megtartott csaló választások után Li Szin Man-ék azt remélték, hogy most újabb időszakra biztosí­tották uralmukat. A választások azonban éppen ellenkező hatást keltettek. Mint arra az Izvesz­tyija rámutat: „A szöuli ese­mények a dél-koreai nép legna­gyobb megmozdulását jelentik a koreai háború befejezése óta, de egyszersmind előre jelzik annak a rendszernek az elke­rülhetetlen bukását is, amelyet belföldi gyártmányú dél-koreai és külföldről behozott amerikai szuronyok tartanak fenn". Washingtonban nagy nyugta­lanságot keltett a dél-koreaiak Li Szin Man-ellenes határozott állásfoglalása. Amint azt Hig­gins, a New York Herald Trl­széles politikai áttekintéssel rendelkezzenek és alaposan is­merjék gazdaságunk alapjait. A képviselőjelöltek példás dol­gozók lesznek, akik szakaszu­kon alaposan megállják helyü­ket, olyanok, akik aktívan har­colnak a párt politikájáért, a békéért. Ügyes propagandis­ták és agitátorok lesznek, aki­ket már a környéken jól ismer­nek, és akik a nép bizalmát élvezik. Olyan kiváló szervezők, akik alaposan ismerik a kerü­let, járás vagy falu adottságait, lehetőségeit. A járási nemzeti bizottságok a jövőben rendkí­vüli horderejű ügyeket intéznek és a képviselőkön múlik, hogy miképpen tudnak majd együtt­működni a helyi nemzeti bi­zottságokkal, hogyan ellenőrzik a feladatok teljesítését és a teljesítés feltételeinek biztosí­tását. A nemzeti bizottságok lesznek felelősek a mezőgazda- sági termelésért. A képviselő- jelöltek között tehát olyanok­nak is lenni kell, akik ha köz­vetlenül nem is dolgoznak a mezőgazdaságban, de azért nem idegenek előttük a mező­gazdaság kérdései sem. A Nemzeti Front jelöltjeit az üzemekben, szövetkezetekben, a tömegszervezetekben, a kul­turális intézményekben dolgo­zókból állítják össze. A képvi­bune szemleírója megállapítja, a dél-koreai események oly mértékben aggasztják az Egye­sült Államokat, hogy az ameri­kai kormány példanélküli lé­pésre szánta el magát. Herter amerikai külügyminiszter ma­gához kérette Dél-Korea was­hingtoni nagykövetét, és „kö­vetelte, hogy Dél-Koreában hagyják abba a megtorló intéz­kedéseket". Lincoln White, az amerikai külügyminiszter szó­vivője nyilatkozatot tett, amely­ből kitűnik, hogy az Egyesült Államok kormánya megpróbálta elhatárolni magát a dél-koreai véres eseményektől, ez azonban vajmi gyengén sikerült. A kül­ügyminisztérium nyilatkozata ugyanis elismeri az amerikai kormány felelősségét a dél- koreai diktátori rendszer felál­lításáért és támogatásáért, ez­zel egyidejűleg azonban úgy tesz — állapítja meg a TASZSZ washingtoni tudósítója — mint­ha nem lenne semmi köze a terrorisztikus rendszer jelleg­zetes megnyilvánulásaihoz. selójelöltek legjobbjaink sorá­ból kerülnek ki. Nem kell attól tartanunk, hogy nem lesz elég megfelelő képzettségű embe­rünk, hiszen a népi demokrati­kus köztársaság tizenöt év alatt már olyan típusú embereket nevelt fel, akik a szocializmus kiváló építői, akik úgy akarnak dolgozni és élni, mint ahogy azt pártunk tanítja, és minden adottságuk megvan hozzá, hogy másokat is ebbe az irányba ve­zessenek. Az üzemekben és a szocialista munkabrigádokban olyan emberek születtek, akik­nek megvan a bátorságuk, aka­ratuk és érzékük ahhoz, hogy magasabb típusú társadalmat építsenek. „1960 szeptember 1-től az általános iskolák, a tanonc- és ipariskolák növendékei ingyen kapják a tankönyveket és az iskolaszereket. Hogy ez a gyer­mekek érdekében történt intéz­kedés milyen horderejű, abból látjuk, hogy az évi költségve­tésben 400 millió koronát tesz ki“. (A. Novotný, a CSKP KB ülésén.) Kevés olyan család akad, ahol ennek a hírnek ne Örülnének. Hiszen reggelenként majdnem minden házból néhány iskolás­gyerek indul el könyvekkel és füzetekkel telerakott táskával a kezében. Az olyan családban, ahol több iskolásgyerek van, a szülőknek bizony mindunta- lanul a pénztárcához kellett nyúlni, hogy megvehessék mindazt, amire a gyermekeknek szükségük van. És most... Hasonlóképpen, mint ahogy már természetes, hogy tandíjat nem fizetünk, szeptember 1-tól kezdve természetessé válik, hogy minden tanuló ingyen kapja a szükséges tanszereket. Évente 80 vagon könyv vándo­rol majd az iskolákba ingyen. Megvalósul a kommunizmus egyik eszméje: mindenki meg­kapja, amire szüksége van. Polákék is meghatottan fo­gadták a hírt, szeptember else­jétől már a legkisebb fiú is iskolába megy, így már öt tan­köteles gyermekük lesz. Évente néhány száz koronát takaríta­nak most meg Azzal, hogy hazánkban a tel­jes középiskolai képzettségre terjesztették ki a tankötele­zettséget és most, hogy ingyen adják a tankönyveket is, vilá­gos bizonyltokat nyertünk arról, hogy a művelődés hazánkban a legszélesebb rétegek számára is hozzáférhető. Semmi sem ú| a nap alatt Két évezreddel. ezelőtt csu­pán az ózsidól^ ypltak egýisten- hfvők a bálványimádó népek tengerében. Másodiknak azután a kereszténység vallotta és ter­jesztette a monoteizmust, az egyistenhitet. Hogy a zsidó vallásból mennyi mindent vett át a kereszténység, többé-ke- vésbé ismeretes és természetes is, hiszen bölcsője ugyancsak Júdeábán ringott. Kevesen is­merik azonban azokat a megle­pő hasonlatosságokat, amelyek­re sokkal távolabb élő nemzetek vallásának tanulmányozásánál bukkanunk. — A keresztény vallásalapltók a zsidó hittől el­térően három személyt hirdet­tek az egyistenben. DE MIÉRT ÉPPEN HÁRMAT? Miért nem többet vagy keve­sebbet? Eltekintve attól, hogy maga a szentháromság fogalma logikai ellentétben áll az egy- istenség lényegével, egyrészt azért hirdették a trinitás elmé­letét, hogy a megtérítendő po- gányokat mintegy kárpotólják a hirtelen „istenfogyatkozásért“, másrészt pedig egyéb, már el­terjedt vallások hagyományaira támaszkodtak. Nem szólva az óegyiptomi és a hindu vallásban szerepelő három főistenségről, már az i. e. hatodik században alapított buddhizmus dogmái­ban is jórészt a hármas szám volt az uralkodó. Aki beutazta a Távol-Keletet, lépten-nyomon meggyőződhetett erről. Budd­hát például ritkán ábrázolják egymagában, hanem a legtöbb pagodában AZ ÁLLÓ, AZ ÜLŐ ÉS A FEKVŐ BUDDHA hármas szobra látható. A budd­hizmus alapítója, Gautama Sziddhártha hindu királyfi ta­nait először az indiai Benáresz- ben (nem Kínában!) hirdette. Ezek a következők voltak: a véges létezés (földi lét), a szenvedés (keresztény válto­zatban is földi szenvedés, meg­próbáltatás), az űjraszületés (a test feltámadása) és a halál alóli felszabadulás (földöntúli örök élet, üdvözülés). A ke­reszténység tehát tőle, Gautama viszont a buddhizmusnál is ré­gibb hindu hitregékből vette át „új" tantételeit. Vagy: amíg Mohamed legalább örökifjú hu­riktól hemzsegő, dáridőktól hangos túlvilággal kecsegtette hithú muzulmánjait, addig a buddhista hittudósok éppúgy képtelenek megmagyarázni a nlr/ána, a legmagasabb boldog­ság emberileg érzékelhető álla­potát, mint ahogyan a keresz­ténység hirdetői mindmáig nem tudják szabatosan leírni a mennyország vagy a pokol mi­benlétét Számos GYALOGOS' ÉS LOVASlTOTT SZENTJÉN KÍVÜL Buddhának éppúgy voltak apos­tolai, mint a keresztényeknek. Az előbbinek tizenhat, az utób­biaknak tizenkettő. Bincuru-t, a tizenhetedik apostolt Buddha kidobta, mert elbámészkodott egy szemérmetlen nőszemélyen, Júdás pedig 30 ezüstpénzérl elárulta mesterét. Apostolaikat a buddhisták kiéhezett koldu­sok képében ábrázolják, keresz­tény felfogás szerint a menny­bejutás egyik feltétele az ön­kéntes szegénység. A buddhis­ták február elején ülik meg az újévet, a keresztények január elsején, mint ahogyan a budd­histák Minden Lelkek ünnepé­nek jelentősége lényegében megfelel a keresztények min­denszentek, illetve halottak napjának. Ceylonban, Kandy városának Dalada Maligava ne­vű pagodájában BUDDHA SZENT FOGÁT ŐRZIK, a katolikus templomok oltárai­ba viszont valamelyik szent ereklyéit szokták beépíteni. Ahogyan a tibeti lámák azelőtt magukhoz ragadták a világi hatalmat, úgy Európában ma is léteznek még államok, ame­lyeknek kormánya „fekete", vagyis klerikális befolyás alatt áll (Olaszország, Ausztria stb.). Amíg a buddhista és katolikus „alapvallások" papjait kötelezi a cöl'bátus, addig a buddhista vallásból sarjadt ikko, sin vagy monto nevű szekta papjai épp­úgy nősülhetnek, mint a ke­resztény reformfelekezetek lel­kipásztorai. — De eltekintve a messzi India és Kína befolyá­sától szinte megfoghatatlan, hogy a még sokkal távolabb fekvő JAPÁN SZIGETORSZÁG VALLÁSA, a sinto hit számos dogmája ia jőval megelőzte a később és több mint tízezer kilométerrel errébb keletkezett keresztény­ségben fellelhető tantételeket! „Kezdetben — hirdeti a japán ősvallás — csak egy Mennyei Lapály vala és azon egy Há­romság lön: a Mennyek Köze­A kjotöi pagoda Buddhája és apostolai, fejük fölött hatalmas fénykoszorúval. ;£********* ********** ****** ****** ***********<• Tizenöt éve Hazánk második legnagyobb városának, Bmonak terein, utcáin, a környező dombokon kizöldültek a fák, meleg ta­vaszi szellő fésüli a friss pázsitot, a várdomb bokrai közt ifjú szerelmesek álmo­doznak nyugodtan, szabadon. Tizenöt éve, 1945. április 26-án szabadult fel a város, menekült meg a második vi­lágháború poklából, a fojto­gató német elnyomásból. Még pár nappal a szabadulás előtt is sűrűn hullottak a bombák a városra, házakra, üzemekre. Azóta a romok eltűntek. A csipkéstomyú város ódon épületei körül új városnegye­dek születtek, modem épüle­tek nőttek ki az öreg Brno apró házai helyén a Králové Pole-n, Husovice környékén. A háború előtt Brno lakásvi­szonyai igen rosszak voltak. Ma ebben a városban fokoza­fes mértékig hazánk felszaba­dulása 15. évfordulójának szenteljük. A bejáratnál a lá­togató emlékezetébe idézheti a náci megszállás borzalmait, a pusztítást, amit a háború okozott. Aztán azt mutatjuk be, hogy mit jelentett szá­munkra a szabad tizenöt esz­tendő, milyen fejlődést ér­tünk el, különösen a gépipar­ban és a kereskedelemben. Végül ebben a pavilonban nézheti meg, hogy milyen fejlődési ^ehetőséget nyújt és biztosít a harmadik ötéves terv. A B-pavilon fogja jel­képezni a békés egymás mel­lett élés szellemét, és a nem­zetközi kereskedelem fontos­ságát. — Milyen államok érdek­lődnek az idei vásár iránt? — Én azt pontosan meg­mondani nem tudom, de azt szinte naponta hallom, hogy tosan megoldódik a lakáskér- ■« dés, csupán az idén 3000 szö­vetkezeti lakást adnak át az épitövállalatok a város lakos­ságának. Ha ma vdlaki Bmoba megy, nem mulasztja el a kiállítás területének megtekintését. A hatalmas csarnokok, pavilo­nok kupolái, tornyai egész évben érdekes látványosságot nyújtanak a szemlélőnek. Itt jóformán megállás nélkül fo­lyik a munka, az építés, a karbantartás. Alig fejeződik be az egyik kiállítási idény, máris hozzálátnak az új elő­készületeihez, az új tervek megvalósításához. Miroslav Suchomellal közel a Svratka partjához akadtam össze, amint éppen a kiállítás pavilonjai felé tartott, ahol mint hegesztő dolgozik ja­nuár óta. A hórihorgas vé­kony ember mintha a hatal­mas tornyok tetejét próbálná elérni, úgy mutogatott az újonnan parkírozott belső te­rületen: — Ebben az évben az A- pavilon kiállítási anyagát tel­kevés a hely, hogy az újabb igénylők kívánságának csak nehezen tudunk eleget tenni. Pedig a vásár területe jelen­tősen megnőtt, már több mint háromszorosa a kezdeti terü­letnek. Akárcsak falun, úgy üldö­gélnek ácsorognak az embe­rek az utcán a Konyev utcá­ban. Itt akadtam rá Hornfj Zdenekre, az ősz villamos­vezetőre, aki az egész háború idején Brnoban tartózkodott és egyike volt azoknak a köz­lekedési alkalmazottaknak, akik az utolsó napokban meg­próbálták a németek életét lehetetlenné tenni a városban. — Odazártak a Spielbergbe, de szerencsére már nem vé­gezhettek ' velünk. Két nap múlva bejöttek a szovjetek és mi megszabadultunk. Ak­kor aztán ismét munkába álltunk. Sok volt a rom, a ki-, égett ház, sok volt a halott is. De a város vérkeringése, a közlekedés nem állhatott. Műszak után romokat takarí­tottunk, segítettünk egymás­nak, ahogy tudtunk. — Hogyan gondol vissza minderre? — ló, hogy elmúlt. Mégis­csak jobb dolgozni, mint ra­boskodni, jobb itt üldögélni a széken, kint a ház előtt, mint a légás pincékben. A ÉÉÉi I KuboviS elvtárs, a kábelgyár CSISZ-szervezet elnöke és Mi­lán Vidék, a szervezet politika: felelőse nem kis feladat élőt! állnak. A választások előkészü­leteit dolgozzák ki szervezetül számára. És mert üzemükbet számtalan az olyan fiatal, ak először járul az urnák elé rájuk különös gondot fordíta­nak. Ezért számukra beszélge­téseket rendeznek, ahol idői elvtársak ismertetik meg őkei a régi választásokkal. Persz< tevékenységük nemcsak errt a területre korlátozódik. Ai üzemben jól bevált politika tlzperceket is felhasználjál a választások előkészítésére. A; üzemi hangszórók, a faliújsá gok, mind a CSISZ-szerveze választás előtti aktivitásárő tanúskodnak. Felelősségüket a környezi üzemek CSISZ-szervezeteive szemben még egyéb dolog ii fokozza. Mégpedig az, hog; körzetük agitációs központji a gyárban van. Itt pedig igazéi hasznos a jó példa. Ezért nen is feledkeznek meg a kultúr műsorok megszervezéséről sem Hisz a nagymúltú gyár ifije is ragaszkodnak tradícióikhoz A kábelgyár ifjúságának politi kai érettségéről azonban semm sem tanúskodik jobban, min az, hogy az üzem agitátorainál nagy része az ő soraikból kertí ki. ¥¥¥¥¥¥ ¥ y ¥<M> ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ y¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥ ¥¥¥ ¥¥¥¥ « pének Ura, a Csodálatos Terem- ; tő és az Istenek Alkotója.. íme megint a trinítás elmélete! Az áinők. Japán őslakói nyolc parancsolatot ismertek. Ezek közül az első öt sokban hason­lít a zsidók és keresztények későbbi tízparancsolatára: 1) ne ölj, 2) ne vedd el, ami nem adatott meg neked (vagyis ne lopj), 3) ne hazudj, 4) ne ré- < szegeskedj, 5) ne paráználkodj. ] — Kisi Bonin-t, a gyermekek j védőszentjét t SZÉPSÉGES ASSZONYKÉP ! ALAKJÄBAN , láthatjuk régi japán festménye- j ken, aki egyik kezében kisfiát, r a másikban — a katolikus ma- ( donna földgömbje helyett — f gránátalmát tart. A katolikus szentek glóriája sem újkeletű, J mert már a buddhista a após- tolókat is fénykoszorúval ábrá- £ zolták fejük fölött, nevezetesen t Kjóto japán város híres pago- . dájában. Még a kereszténység j legfőbb hittételének, az Istenbe és a világ megváltásába vetett ‘ rendületlen hitnek is elébe t vágtak: a sinto vallás jodo szektájának első imaszövege - például így hangzik: Namu s Amida Butszu — Hiszek Buddha { Amidá-ban. Ezt a három szóból ^ álló mondatot a hívők vég nél- a kül ismételgetik, akár a litá- j. niák monoton válaszait. Az itt csupán kivonatosan ti felsorolt, de hiteles forrásokból f származó hasonlatokból nyil- ii vánvalő, hogy a keresztény val- f lás struktúrája távolról sem l alapszik eredeti, „új“ tanokon, s hanem számos régibb vallási a hagyományból, szokásból és r hitregéből ered. K. H. 1<

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents