Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1960-04-12 / 15. szám
t t AZ I. LABDARUGÓ LIGÁBAN Öt döntetlen ■ 11 gél Legmagasabb labdarúgó bajnokságunkban lassan már szabállyá vált: a vendégcsapat azzal az elhatározással lép idegen pályára, hogy döntetlent érjen el és egy pontot szerezve javítsa helyzetét a tabellán. Ennek az elhatározásnak megfelelően dolgozza ki taktikai tervét. Ez a taktikai terv már minden szurkoló által ismert sztereotip elképzelésen alapul: sűrített „betón“ védelem két (szükség esetén, ha nagy a nyomás több) csatár belevonásával. Sajnos pályáinkon ez a sűrített védetem leggyakrabban sikereket arat. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez a védelem áttörhetet- len, sebezhetetlen, hanem csatáraink játékáról „szegénységi bizonyítványt“ állít ki. Még a mezőnyben látunk szép, ötletes húzásokat a csatársortól, de a tizenhatosnál aztán megszűnik minden tudománya. Nem ritka eset, hogy állandó nyomasztó fölény ellenére egy komolyabb lövés sem megy a kapura. Milyen fölény az, milyen támadás, ha nem végződik kemény, jól helyezett lövéssel, gólról már nem is beszélve. nniffiiifniiiiiiniifi!(Riiinini[iiiiíiiiifiiiiiiiiiti!niiiiMíiiiiiiwRRfiiiini AZ I. LIGA SZÁMOKBAN Dukla Praha — Spartak Praha Stalingrad 0:0, 8000 néző, vezette Tesár. Dukla Pardubice — Jednota Košice 0:0, 5000 néző, vezette Hartman. ČH Bratislava —Spartak Praha Sokolovo 0:0, 8000 néző, vezette Kokoli (osztrák). Baník Ostrava — Slovan Nitra 1:1 (1:0), 16.000 néző, vezette Kment, gólszerzők: Mikeska illetve Hrnčár. Spartak Trnava — Spartak Hradec Králové 2:2 (1:0), 7500 néző, vezette Princ, gólszerzők: Horvát, Svec illetve Pokorný, Kvaček. Tatran Prešov—Slovan Bratislava 3:1 (1:0), 11 000 néző, vezette Karas, gólszerzők: L. Pavlovié 3, illetve Molnár. Őynamo Praha — ČH Brno 1:0 (0:0), 12 000 néző, vezette Rybecký, gólszerző Hercik. II. LIGA Dukla Olomouc — Spartak Martin 0:1 (0:0) Dynamo Žilina —TJ Gottwal- dov 2:0 (1:0) Dukla Brezno - TJ VŽKG 2:0 (1:0) TTS Trenčín — Železiarne Prostéjov 2:0 (1:0) TSZ Lučenec Opatová —Ode- va Trenčín 3:3 (3:2) Lokomotíva Košice — Slavoj Piešťany 1:0 (0:0) Iskra Otrokovice — Spartak Pov. Bystrica 1:0 (1:0). Ennek a tételnek helyességét az e heti 19. forduló is igazolja. A hét mérkőzésből öt végződött döntetlenül, három mérkőzésen egy gól sem esett. Tizennégy csapatból pont a fele, tehát hét csapat egy gólt sem ért el, további négy csapat pedig csak egy-egy gólt rúgott. Ennek megfelelően „rekord gólszüret" született. Hetven csatár (nem számítva be a játékoscseréket) összesen 11 gólt rúgott, ebből hetet az otthoniak és négyet a vendégek. A pontarány 9:5 a hazaiak javára. Tehát öt fontos ponttal utaznak haza a vendégcsapatok. Melyik eredmény a legmeglepőbb? Erre a kérdésre nyugodtan azt felelhetjük, hogy mindegyik. Az a tippelő, aki papírforma és a csapatok utóbbi formája szerint állította ki sazka-szelvényét bizony keserű szájízzel a kosárba dobhatja és egy tapasztalattal gazdagabb: a legbiztosabb tipp a hármas tipp. Itt aztán nem érheti csalódás. A sok meglepő eredmény ellenére a tabellán a sorrend csaknem változatlan maradt. Csupán a Prešov jobb gólarány- nyal megelőzte a Nitrát, a Trnava a Slovant, a Sokolovo pedig a bmoi Červená hviezdát — ★ — Magyar sikerrel véget ért az asztalitenisz EB Zágrábban vasárnap véget ért az asztalitenisz Európa-bajnok- sága. Mint ismeretes a férfi és női csapatversenyt Magyarország nyerte. A további Európa- bajnoki címet a következők nyerték: férfi egyes: Bérezik (Magyarország), női egyes: Koczián (Magyarország), férfi páros: Sidó-Berczik (Magyar- ország), női páros: Rozeanu — Alexander (Románia), vegyes páros: Rozeanu — Negulescu (Románia). Tippeli velünk érte be pontarányban. Szerdán április 13-án sorra kerül a Stalingrad —Dynamo Praha annakidején félbeszakadt mérkőzés és akkor a tabella már teljes lesz. Mindkét csapat, de főleg a Dynamo Praha győzelem esetén sokat javíthat helyzetén. Továbbra is a küzdelem az elsőségért teljesen nyílt és hat csapat feni rá a fogát (az első Dukla és a hatodik ČH Bratislava között csak négy pont különbség van). Hasonló a helyzet a kiesési zónában is. A Pardubice helyzete csaknem kilátástalan. A másik kieső a legnagyobb valószínűség szerint a prágai Dynamo, Sokolovo és a ČH Brno között dől el. No még a košicei Jednota sem ugrotta át a sáncot. Még soha nem volt ilyen érdekes és komplikált az I. labdarúgó-ligában a helyzet és ez minden mérkőzést már előre is izgalmassá tesz. ^g|ll|É|l _________ __ 'W ' Hiába, hiába! A kemény magyar védelmet nem tudtuk áttörni. A képen ez Kučerônak (8. sz.) sem sikerült, akinek útját állta Novák (2. sz.) és Kovács. A kép a Csehszlovákia - Magyarország olimpiai válogatottainak mérkőzésén készült. A brnoi vereség margójára A brnoi Spartak stadionban helyet foglaló 50 000 néző és a televíziós készülékeknél további tízezrek voltak szemtanúi szerdán április 6-án olimpiai labdarúgó együttesünk vereségének a megfiatalított magyar együttestől. Ez a mérkőzés rengeteg vitára adott alkalmat mind a napi sajtóban, mind a szakértők és futballkedvelök táborában. Cikkünkben nem akarunk azokkal a hibákkal foglalkozni, melyekkel a napi sajtó oly kiadósán és részletesen foglalkozott, sem kárhoztatni a fiúkat, hogy fölényüket nem tudták győzelemre váltani és így eltemették a Rómába való továbbjutásunk reményeit. Célszerűnek tartjuk azonban visszatérni a mérkőzéshez, mert ezzel a fiatal magyar együttessel a jövőben még nem egyszer találkozunk a zöld gyepen. 1. ČSR —Bulgária 1 2. Nitra —Dynamo Praha 1 X 3. Hradec —Prešov 1 X 4. Stalingrad — Ostrava X 1 5. Košice — Trnava X 1 6. Slovan —Dukla Praha X 1 7. Cpice — Most 1 8. Dečín — Kladno 2 9. O. Trenčín —Brezno 1 10. Martin —TTS Trenčín 2 X 11. Ostí - Chomútov 1 12. Č. Tŕebová — Kbely X 1 13. Tŕebíč —Blansko 1 14. Trebišov —B. Bystrica 2 f így kellett volna Sazka: X1X1XXX12111 Športka: 15, 17, 20, 30, 31, 35 A magyar labdarúgásnak valóban huszárcsinyje sikerült. Aránylag rövid időn belül egészen új együttest sikerült létrehoznia, melynek minden előfeltétele megvan arra, hogy rövid időn belül a magyar labdarúgás közelmúlt híres korszakát felújítsa. MIBEN REJLENEK A MAGYAR EGYÜTTES ELŐNYEI? Egyik főelőnye a nagyon alacsony átlagkor — 22 és fél év. A legidősebb Vüezsál 30 éves, a legnagyobb reménységek — Albert és Göröcs — egyúttal a legfiatalabbak (19' és 20 évesek)! Valamennyi fiatal játékos rendkívülien gyors, technikailag képzett és taktika, valamint összjáték szempontjából is nyilvánvalóan meglátszik rajtuk a kemény, célszerű edzői munka és a gyakorlat. Ezen tulajdonságok tökéletes érvényesítésében a játék folyamán segít nekik az egészséges önbizalom is. Ez javukra szól a mi fiataljainkkal való összehasonlításnál. Kučerán és Jelineken Brno- ban sokkal könnyebben vett erőt az idegesség és Jelineknél ebből adódott aztán a elhamarkodottság vagy a túlzott res- pektus. EGYSZERŰEN, DE CÉLSZERŰEN A magyarok erős fegyvere mindenekelőtt a csatársor. Az akciók villámgyors indítása, a labda tökéletes kezelése még a legnagyobb gyorsaságban is (Albert), pontos összjáték gyors rövid beadásokkal állandó előretörés mellett, fürge „lyukra- futás" — ezt ugyan ritkán láttuk Brnoban, de maximális sikerrel, — és két gól a hálóban! Minden ijyen akció ugyanis lövőhelyzettel végződik. És csak ezekből a helyzetekből lőttek a magyarok a kapura, a mieink ellenkezőleg sokkal gyakrabban lőttek távolból és oldalról is. Mi a célszerűbb tehát? Erre nem lehet egyöntetűen válaszolni. Mindkét módszernek megvannak az előnyei. Fontos a gyors határozási, felbecsülési képesség, vajon az adott pillanatban a lövésből gól születhet-e. Ez a felbecsülési képesség eddig gyakran hiányzik csatárainknál. Néha minden áron kamura lövéssel próbálkoznak, habár a gól szerzésének lehetősége minimális, (túl éles szög, stb.). így aztán a lövés fölösleges labda elvesztést eredményez. A távolból történő lövésnél maximálisan ki kell használni a meglepetés pillanatát, amit ugyancsak gyakran nem tudunk. Mégis Brnoban játékosainknak négyszer sikerült a magyar kapust előkészület nélküli távoli lövéssel meglepni. Egyszer ebből gól született (Obert) és három hajszálon függött (az ötödik percben Kos, hatodik percben Kačányi kapufélfája és a 80-ik percben Vojta). MILYEN TAKTIKÁVAL a sűrített védelem ELLEN? Azt amit a magyarok praktizáltak a vezető gól után — sűrített védelem — nem új futballpályáinkon. Mégsem tudtunk vele megbirkózni és ennek gyakran vagyunk szemtanúi labdarúgó ligánkban is. Persze, pályáinkon is már nem egyszer láttuk, hogyan kell ezen taktikai húzás ellen játszani. Mindenekelőtt gyors ellentámadásokat kell indítani, hogy az ellenfélnek ne maradjon ideje a védelem tökéletes sűrítésére. Ezt azonban Brnoban nem tudtuk. A második félidőben hátvédeink ama törekvésükben, hogy minél gyorsabban kerüljön a labda a magyar kapu elé, magas ívekben küldték oda hosszú leadásaikat. Baróti magyar szövetségi kapitány ezt kifogásolta is a mérkőzés után. Feltevésünk, hogy 0:2 állásnál ez hiba volt. Itt érezhetően hiányoztak Kvašňák fejesei. Lehet, ha Kvašňák játszik Baróti kifogásaira nem került volna sor... Áttörni a sűrített védelem kellős közepén sikertelenségre van ítélve. Erről tökéletesen meggyőződött Obert. Itt ki kellett volna használni a gyors szeleket, akik veszélyes labdákat tálalhattak volna a kapu elé. Ez kétszer szépen sikerült Jelűteknek, persze beadás helyett meggondolatlanul a kapura lőtt. A HÁTVÉDEK NEHÉZ FELADATA Hátvédeink a gyors magyar ellentámadásoknál nem voltaik irigylésre méltó helyzetben. A két szélső hátvéd figyelmét a szelekre összpontosította, amire a magyarok gyorsan rájöttek és az akciókat legtöbb- nyíre a belső hármas fejezte be, így a felelősség egész terhe főleg Hledíken nyugodott, akinek nem egyszer két vagy három gyors csatárt kellett megállítania, ha Albert vezette a labdát és a két összekötő gyorsan előretört. A kísérlet, hogy Albertet becsúszó szereléssel megállítsák az első gólunkba került. Sem Hledík, sem Vojta, sem pedig Tichý ezzel a módszerrel nem tudta megszerezni a labdát, ellenkezőleg a döntő pillanatokban a földön fekve elvesztették a közbelépés lehetőségét. Míg felemelkedtek, a labda a hálóban ugrált... Persze Hledík . és Albert közti korkülönbség is fontos szerepet játszott. MIKÉPPEN TOVÁBB? Az április 24-én Budapesten sorra kerülő visszavágó mérkőzésen már nem a római út a tét. Hiba volna, ha elvesztenénk érdeklődésünket a mérkőzés iránt, vagy letennénk a fegyvereket és Budapestre utaznánk minden remény nélkül. Ma már ismerjük a magyarok előnyeit és meg kell kísérelnünk ellenük megtalálni a hatásos fegyvereket. Ugyanis a jövőben nem egyszer lesz rájuk szükségünk a megfiatalított magyar együttes ellen. CESS S3S XV. Már én is megcsókoltam vagy négy lányt. Mikor ötödször is a kisszékre kerültem, Varga Ágnes nevét mondtam ki. Ágnes könnyedén, mosolygós arccal elibém perdült és bársonyos ajkát az ajkamra tapasztotta. Pár perc múlva aztán viszonzásul engem szólított csókra Ágnes. Mivelhogy egész szépen beletanultam a játékba, egy cseppet se szégyenkeztem. Talán világos reggelig is eljátszottam volna a fiatalokkal! Telt, repült az idő, s egyszeriben hajnalt jeleztek a kurjongató kakasok. Az egyik asztalnál fel is csendült a nóta: „A hajnali csillag ragyog. Én meg a lagziban vagyok...“ A másik asztalnál pedig rá a felelet„Nem nem, nem-nem-nem! Nem megyünk mink innen el. Míg minket a házigazda, Bunkós bottal ki nem ver!..,“ Aztán együtt fújta az egész násznép: „Ha nem tetszik a gazdának, Hogy mi itten mulatunk, Vigye el a házát innen. De mi itten maradunk:::“ S mivel a csillagok már igen halványan pislogtak odafenn az égen, némi szégyenkezés kezdett rajtam erőszakoskodni: idegen létemre tán csak nem tartok ki világos reggelig!? Ágneshez fordultam: — No, kislány, ha ittfogtak, most már ágyat is adjanak nekem, mert az ital kezd bennem huncutkodni! A lány elkacagta magát és karonkapott: — Már mehetünk is! Kelet felől már pironkodott az ég alja, s mi ketten, kéz a kézben ballagtunk hazafelé. Az első szobába vezetett. Ügyes kézzel ágyat bontott, aztán mosolyogva felém fordult: — Tessék, le lehet feküdni! Ráemeltem a szemem és csak néztem, néztem őt betelni nem akaró szemmel: — Nem! Addig nem fekszem le, amíg a Varga Ágnes meg nem csókol! Kacagva felémmozdult, hogy eleget tegyen a kívánságomnak, de félúton megállt és nagyon elkomolyodott: — Azt nem lehet! — suttogta felém. — Mindent lehet, csak akarni kell! — ismételtem meg édesanyja tegnapi szavait. Rövid tétovázás után, szemlesütve mégis hozzámlépett: — De csak úgy játékból?!... — Igen, csak úgy, játékból!... — feleltem csendesen, azzal megfogtam, magamhoz vontam, az ölembe ültettem és csókoltam, előbb csak leheletszerű gyöngédséggel, aztán mind vadabb mohósággal. Éreztem hogy szökik arcára fokozatosan a láng, szinte égetett már, s én szenvedtem, mint a máglyahalálra ítélt rab. Hallottam egyre erősödő szívdobogását, egyre aprózó lélegzetét. Már-már a hófehér bontott ágyra vittem, amikor észrevettem, hogy lezárt szemének pillái alól könnyek tolakodnak elő. Kijózanodva eltoltam magamtól: — Menjen, menjen, kislány, amíg...! A homlokomra billent hajfürtöt hátrasími- totta és csak ennyit szólt: — Köszönöm!... Lehajtott fejjel, lassú léptekkel kiment a szobából. S a hajnal első napsugara a hófehér párnára öntötte fénylő aranyát. A párnán vibrált a fényár és én úgy éreztem magam, mintha valaki gúnyosan a szemembe nevetne... 11. Jó délutánba hajlott az idő, mikor felébredtem. Hirtelenjében azt sem tudtam, hogy hol vagyok, de csakhamar ismerőssé vált az idegen szoba. Vargáék nem akartak elengedni: nekem azonban mennem kellett! Valami belső hang azt suttogta a fülembe, hogy csak minél előbb el, el ettől a háztól, mert itt nagy veszedelem környékez! Hiába kérlelt Ágnes, hiába könyörgött Vargáné, nem maradtam tovább. Hazautaztam Hajnali háromkor ért be kis falum állomására a személyvonat. Békésen szú- nyókált a falu, még a kutyák sem törték meg ugatásukkal a nagy csendességet. Bő harmatban fürdőit a rét füve, s a közeli virradat kissé hűvösen ásított felém. A hűvösség az éjszakai utazás álmosságát apránként kiverte a szememből. Mire hazaértem, egészen frissnek éreztem magam. Feleségem kisírt, karikás szemmel nyitott ajtót. Ha visszagondolok arra a hajnalra, még most Is fájdalmasan összeszorul a szívem: állt, állt előttem tétován, mint egy féiretaszított, magárahagyoct idegen, aki a világon senkinek sem kell. Aztán a mellemre borult és úgy hozzám bújt, mintha soha többé nem akarna elereszteni, elválni tőlem. Beletúrtam a hajába és megcsókolgattam. Hálás, megbocsátó szemmel simogatott és lassanként a könnyein át halvány mosoly derengett felém... Egy árva szóval sem érdeklődött, szemrehányást sem tett, Az ágy szélén ülve megvárta míg lefekszem, aztán eloltotta a villanyt. Arra ébredtem fel, hogy valaki az orromot pöckölgeti, húzogatja: Tibiké, a kisfiam volt. —» Apuka, apuka!.. .Hasadra süt a nap, kelj már fel! — Nem kiabált, nem is hangosan mondta, csak úgy suttogta. Bezzeg mikor kinyitottam a szemem, rámtámadt; — Miért nem hoztál kistraktort!? i— Hát honnan tudod, hogy nem hoztam? — Megnéztem a táskádat!.. .Látod, milyen vagy te!?... Ugye megígérted, hogy hozol és mégsem hoztál!... — mondta szemrehányóan, panaszosan, meg-megvonagló szájacskával. Nagyon megsajnáltam szegénykémet: — Ne haragudj, kisfiam, elfelejtettem! Komoly szemmel kutatta az arcomat, mintha kételkedne a szavaimban: — Igazán csak azért nem hoztál, mert elfelejtetted ? — Igazán... Majd legközelebb hozok, jó?... Majd kötök egy jókora csomót a zsebkendőmre, hogy el ne felejtsem ... — Apu-apu!... — ingatta a fejét nagy komolyan, mint valami vénember — de feledékeny vagy! — Azzal ki viharzott... Teltek, múltak a napok. Feleségem teljes megnyugvással vette tudomásul, hogy a tervezett kisregényből még egy sor sincs megírva. — A te dolgod, te tudod! — mondta. — Kár volt megígérni a szerkesztőségnek, hogy hamarosan elküldöd az írást. Tessék, itt a levél. A múlt héten írták. (Folytatjuk)